Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Virágba borult karácsony - Mozi Klub, 10:15 |
King Kong - Mozi+, 10:25 |
Bagger Vance legendája - Film+, 11:15 |
Karácsony az utakon - Film4, 11:25 |
Made in Italy - Moziverzum, 11:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Érdekességek! |
Romper Stomper - Vélemények |
A platform (2019) - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Dennis, a komisz ismét pimasz |
Aisling Franciosi |
2017-03-19 10:36.54 |
Te nekifutásból vagy ilyen hülye, vagy álló helyből is megy? "Ingyenélő macska" ? Az milyen? Én meg egy cicát sem láttam három műszakban dolgozni a Dunai Vasműben, hajnalonta svájci sapkában állni a busz-villamosmegállóban, kis műbőr táskában a szendvics..., termosz, benne forró tea, hogy olvasztárként, esztergályosként, karbantartóként melózva, kemény munkával járuljon hozzá a "családi költségvetéshez"..., illetve saját "tápjának" beszerzéséhez, orvosi ellátásának finanaszírozásához!
Lelkük hasonló? Tehát a "drogos lélek" - örülök, hogy ily komoly morális magaslatokról ítélkezel emberekről, én ezt soha nem engedtem meg magamnak, ez értelmes ember mindig gondolkozik, belelát, beleérez, ítélkezés helyett - ekvivalens a henye macska lélekkel/léttel! A szerelem meg fasza dolog, próbáld ki, hátha segít másképp látni a világot! |
2017-03-16 16:51.02 |
Talán még sajnálom is valahol – ugyanis többet vártam -, de ez a mozi nem tudott lelkem mélyéig megérinteni, filozófiai tartalma egyértelmű – sőt meg merem kockáztatni, inkább filozófiai perspektívákat boncolgató film, mintsem klasszikus sci-fi -, de ez számomra kevésnek bizonyult.
Persze remek a zene, nagyon borzongatóak, már-már felkavaróan sejtelmesek s egyben fenyegetőek a hangeffektek - igaz ezért be-beköszönnek a tripodoknál már megjelent hanghatások (Világok harca) - , telibe talál az operatőri munka, tehát Villeneuve jó csapattal, biztos kézzel rakta össze filmjét, viszont díjakra moccan, s lesír ezen szándék a megvalósításból- ami engem, bevallom, zavar! Nem az a baj, hogy lassú, megfontolt a történet építés, hanem az, hogy sokszor öncélúan lassú, s az informális többletet, beáldozza az egyedi hangulat s látvány oltárán..., így lehet vaj-puhává tenni a kritikusi tollak sokszor acél-kemény hegyét.Ellágyulnak a véleményformálók, a sokat mondás látszatától. A színészi melót nem minősíteném, mert Amy Admas-en kívül, senkinek nincs nagy tere arra, hogy villantson egy „igazit”, Adams viszont jó, ezt szögezzük le! Renner s Whitaker kicsit eltékozolt lehetőség, a karakterük adta szük keretben, nincs mozgásterük, pedig mindkettőben jócskán ott lenne a potenciál, hogy erősebb jelenléttel örvendeztessenek meg minket.Bár ez így nem is helyes megfogalmazás, inkább a sokszínűség jellem-palettája hiányzik, hisz épp Whitaker olyan „erős”, hogy már túlságosan is az, egyben persze sablonos is, így képzelünk el egy betonkemény katonát, aki beidegződött – betanult - protokollok alapján dönt, s aki előbb beszél, cselekszik, s csak utána gondolkodik, na, akkor sem túl sokat.Kimondottan megmosolyogtató jelenete a mozinak, mikor néhány órányi „hallgatózás” s kutakodás után, már szinkrontolmácsolást vár... Azért ne feledjük, zseniális nyelvészeknek is szükségük volt, támpontokra, nem is kevésre, hogy elfeledett írásokat, nyelveket feltérképezzenek – Grotefend nem fejti meg az ékírást, ha nincs a három nyelvű behisztuni felirat, Champollion aligha jut helyes következtetésekre az egyiptomi hieroglif írás megfejtésének terén, ha nincs a legendás rosette-i kő..., ezen segítségek nélkül, lehet, még ma is nagy fehér foltok lennének a korai civilizációk írásos emlékeinek térképén, - s tudom, a példa erősen biceg, hisz „halott nyelveket s írásokat” nem lehet összehasonlítani jelen példával..., de azért, egy vad idegen, az emberitől minden téren eltérő kultúra kapcsolatteremtési próbálkozását igyekeznek itt „felfejteni”, ami igencsak időigényes feladvány!A kapkodás rossz lépésekhez vezet. Persze félre téve a praktikus okoskodást s kötözködést, elfogadva a moziban vázolt eseményeket..., az úgynevezett hatóságok viselkedése, finoman szólva is véleményes, s néha érthetetlen. Az idegenekkel való kommunikációs összehangolódás bemutatása s módszertana, viszont ügyes s érdekes - , de az idő faktor lényegességét nem lehet figyelmen kívül hagyni. S hogy az emberiség olyan, amilyen..., no ezzel nem mondott újat a mozi, igaz kifejthette volna jobban is, más helyszíneken, a másik tizenegy űrhajó – már, ha az, hisz úgy „párolog” el a semmibe, mint egy szél fútta ködfelhő – miképp igyekezett kapcsolatot teremteni, s milyen „célszeméllyel”, illetve mi volt a kudarc oka, már ha volt kudarc, s nemcsak az értetlenség s a pusztítás egyszerű útjának sémája vezette a többi kormányt.Amit nem ismersz, nem értesz, más, idegen, eltér, attól félsz, s épp ezért arra nem kíváncsi vagy, hanem kiírtod..., abból baj nem lehet! Lehet én nem figyeltem eléggé – időnként sajnos „bealtatott” a mozi, a szó átvitt értelmében – s jobban koncentrálhattam volna... S a morális dilemma nyilván engedi a tovább gondolást, mindenkinek saját szája íze szerint – aki vallásos, eleve más alapvetésekből indulhat ki - anyaság, szeretet, átélni vágyott élmények ereje, halál, determináció, a jövő ismeretének befolyása döntéseinkre..., sok a kérdőjel, s érdekes lehet töprengeni, vajon mi, hogy döntenénk? Már, ha létezik egyáltalán döntési szabadság! (Zárójeles megjegyzés - a mozihoz írtam anno, tehát nem utólagos okoskodás ez -, az Another Earth ennél jobb film!A téma párhuzamossága pedig csak vakok számára vitatható!Nem csak sok pénzből lehet jó filmet csinálni, igaz, Oscar nem fog járni érte, ez tény!) |
2017-03-15 15:04.11 |
"A helyzet nem jó, hanem biztató – mondta Orbán Viktor" S ha ő megmondta, az meg van mondva, a teremburáját, akkor is ha ez kizárólag saját, pártállamot porba alázó vagyonrablásukra vonatkozó kijelentés! Saját jelenlegi lakóhelyemen a "polgármesternek nevezett senkiházit" nem véletlenül hívják 20%-os Pistának!
"A miniszterelnök szerint most nincsenek nagy hibák a gazdaságpolitikában, de rontani mindig lehet." Lássuk be - mi nemzetárulók - rajta vannak az ügyön!Megtesznek érte mindent. "nem állunk rosszul, de nem tudunk felzárkózni a legfejlettebbekhez" Nem bizony, minderről a "liberálbolsevikok" által megtévesztett lusta nemzet mihasznái tehetnek! Én szégyellem magam helyettük is! "Ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint az elmúlt hat évben, az nem lesz elég" Nem biza, elloptátok Pest s Buda összes kiemelt kerületét, szőröstül-bőröstül, most következik a Balaton part -sőt maga a Balaton - s minden négyzetméter, mit át lehet játszani a Facebook császárnál magasabb intelligencia hányadossal rendelkező Mészáros elvtársnak.Ő nem stróman - ejnye - csak tehetségesebb az átlagnál! A nemjóját! "A miniszterelnök szerint „az etnikai homogenitást meg kell őrizni”, mert „a túl nagy keveredés bajjal jár”. Fontosnak tartjuk a kulturális egyszínűséget is, ami „egy sávon belüli sokszínűséget jelent”. Ez pont olyan kijelentés, mint a trump féle alternatív igazság - ez a váteszi jövőlátás viszi vállán előre a világot s egy kicsit egybe hangzik a "nácziak" gondolkodásával -azt hallottam ezen túlhaladott a történelem -, no, de mi magyarok, kicsire nem adunk a sokra meg minek?Legyünk keményen "homogének"..., jelentsen ez bármit is! "Jelentősnek nevezte azt is, hogy magyarok végzik itt a munkát, mert ugyan van, aki szerint ez nem számít, de jó, „ha a takarítónő is magyar”." No, most itt álljunk meg egy percre..., mielőtt kinyílik a bicska a zsebben!Jónak jó - lenne -, ha nem fizetnék mértéken túl alul, ha megbecsülnék a munkáját, ha nem kapna a társadalmi elit tagjaitól lenézést, lekezelést, pökhendi hozzáállást, ha..., végre szolidáris lenne a nemzet - rühellem már a szót - saját napszámosaival szemben, kinek izzadságos munkája nélkül, működésképtelenné válna az ország.S ha a "miniszterelnök úr" lenne annyira intelligens - túlzott elvárás - , hogy érezze, egyetlen munkakörben dolgozót sem kell külön megemlítenie, mert pont ezzel különböztet meg s szelektál, akkor eszébe sem jutna pont a "takarító nőt" kiemelnie..., hisz vannak a munkák, meg az alantas munkák, de annyira csont ostoba - s segg hülyék a beszéd írói is - , hogy nem érzi kijelentése visszás mivoltát. "Ha valamelyik országban diszkriminatívan sújtják a magyar munkavállalókat, akkor hasonló válaszlépéseket fogunk tenni – ígérte Orbán." Azt hiszem Anglia, Ausztria, Németország, a Benelux-államok, s skandináv országok döntéshozói, s hozzánk "áramolni" készülő munkavállalói, most szarták össze magukat..., Úristen!, Magyarország bekeményít! Lesz ne mulass! |
2017-03-14 17:51.05 |
Egy vastag szál, hegyes, rozsdás s kíméletlenül szenvtelen beton-vas erejével hatol szívbe, lélekbe ez a mozi!Átüt a hamis mázon, mit az amerikai álom, sok film által keltett illúziója festett fel, képzeletünk megtévesztett vásznára.
Az utolsó néhány percet leszámítva, nem találok fogást rajta. Végre nem brókerek, ügyvédek, írók, meg nem értett művészek - lila ködbe merült, értelmiségi hipszterek - üzletemberek, s reklám "szakemberek", egyéni jólétük mocsarában fetrengő picsogását, s nyáladzó élhetetlenségét kellet látnunk - kik nem tudnak nyugodtan aludni, saját jólétük pihe-puha párnái között -, hanem az egyszerű, valóságos - a szereplőkben, akár egy szabolcsi falu lakója is magára ismerhet, ki a holnapért küzd - amerikai szappan buborékok szivárványától távol élő, derék, dolgos, szívvel, de a mindennapi túlélés nehezen elképzelhető nehézségeivel küzdő emberek életét, kíméletlen szókimondással, legbelülről. Végtelenül mogorva mozi ez, mégis távlatokat nyit, nagyon sötét tónusokkal dolgozik, mégis reményt ad, s utat nyit a világosabb, realistább világ látás felé, kevés a feloldás, mégis feloldoz saját elégedetlenséged nyűgösködése alól, átértelmezed azt, mitől eddig élhetetlennek érezted életed! Nicolas Cage pedig - tudom, sikk utálni, én mindig kedveltem, ám elismerem, néhány "munkája" minősíthetetlen - újra bebizonyítja, ezekben a szerepekben maradandót tud nyújtani! Tudom kell a pénz, de néha nyúljon bele ilyen mozikba, hogy kellő helyén lehessen értékelni tehetségét s tudását! Nem könnyű, de betyár jó mozi ez! |
2017-03-13 07:34.20 |
Aki szereti a több szálon futó, majd ezen szálakat lazán vagy épp szorosabban összefűző emberi drámákat, sorsokat bemutató filmeket, annak bátran ajánlható ez a mozi.Nem állítható, hogy ezen filmkészítési módszer, vérpezsdítően eredeti volna, s az sem, hogy a forgatókönyv túlzottan merész alapossággal merülne bele a karakterek teljes körű bemutatásába, de mégis az összkép érdekes, szórakoztató, s átsugárzik a képkockákon valami emberi, valami szerethető, reményt nyújtóan pozitív felhang.Relatív jól kerüli a film a giccsesen patetikus ábrázolást, mértéktartóan bánik a játékidővel – nincsenek unalomig túlhúzott jelenetek, jó tempóban halad előre a történet – az erőszak még tolerálható mód kap teret – ráadásul nem öncélúan tolják a képünkbe - s a katarzissal is óvatosan bánik – van katarzis, de jól elhelyezett időben, nem kell teleszipognunk a zsebkendőnket percenként, mert ezt szándékkal ránk akarják „erőltetni”.A britek távolságtartóbban bánnak az érzelmekkel, mint tengeren túli kollégáik.
Lesz persze olyan néző, ki a kissé már elaggott, elcsépelt „több különálló fonálból szöjjük a történetet” metódust kritikával fogja illetni, s az egész történetet kissé kidolgozatlannak, akár sablonosnak találja, s nem állítom, nincs igaza..., s mégis, én ezt elnéztem ennek a mozinak, utat talált hozzám. Kemény dolog, hogy néha egy fiatal életnek kell vesznie azért, hogy egy jobb sorsra érdemes másik élet, egyáltalán „elkezdődhessen”... |
2017-03-12 11:58.36 |
Egyet értek! Amúgy is szeretem az írásaidat, örömmel olvastam volna itt is kifejtettebb mód vázolt véleményedet – ékezetek nélkül is, akinek ez probléma, reklamálhat Grétsy tanár úrnál, igaz ő felülemelkedhet a kisszerűen kritizáló hozzáálláson, mert megengedheti magának a toleránsan elnéző attitűdöt -, akár az írott, akár a beszélt, élő nyelv kapcsán – jobban, bátrabban, mint itt néhányan, kik azt gondolják, hogy..., ezen múlik az „igényszint” - mert ész, s nyitottság sugárzik soraidból, mi kevesek sajátja, lássuk be!
Aki lelombozóan negatív kritikával illeti ezt a pazarul eredeti mozit – igaz leginkább ez csak csillagszegénységben nyilvánul meg, érvek nulla – az nem tudom, mit várt, akár a rendező, akár Huppert életműve nem sokat mond számukra – Haneke mozija ugye, vagy Verhoeven azon filmjei, miket totál nem értenek, s annyi brutálisan erős, könnyen megfejthető társadalom kritikát fogalmaznak meg, hogy erősen kispolgárinak s szűk látókörűnek kell lenni ahhoz, hogy ne értsük, nyilvánvaló üzeneteit! Nem állítom, hogy a „kispolgár” buta – soha nem szeretek általánosítani – csak épp ezen társadalmi közeg tagjainak nagy része begyöpösödött, szűkebb rálátású, korlátolt, s ezen országban, többnyire alul-művelt, konformista, s imád ítélkezni...! Hisz az annyira jó, miközben nem merik felvállalni saját másságukból születő perverzióikat! Még, ha ez a megfogalmazás, merész is, de merész a mozi is, minek folytán említem ezt a borzongatóan izgalmas, egyben magunktól erőszakkal távol tartott kifejezést! Nos, egy hatvan közeli nőnek is lehetnek szexuális vágyai – mily döbbenetes ez a felfedezés – vannak furcsa perverzióink – mik többnyire senkinek sem ártanak, nem a "megerőszakolás aktusáról" beszélek, mielőtt szándékkal félre értenek - , s megcsalás, összetett kapcsolatrendszerek szövevénye - családi, baráti egyaránt, persze, hogy ki a "barát" külön fejezet..., a múltunk determináló áthallása jelenünkre, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, s ezer történés, mi jövedelmező középosztálybeli létünkkel, nehezen összefésülhető, a burzsoázia diszkrét bája..., s álságos hamissága, melyet tejüveg fed el tekintetünk elől. S aki megbotránkozik azon, hogy egy „nő” – nem véletlen az idézőjel, annyira kevesen vannak, az igazi, önmagukat felvállalni merő nők, szerencsére én ismerek néhányat – a kémia hatására távcsövön keresztül figyel egy rá hatással bíró férfit, s közben maszturbál, az nem tudja, érzi, milyen az ösztön, a vágy, mikor felülír. A szégyentől való félelmet, átrajzolja a szégyen nélküliség szegényessége... Nem egy egyszerű bosszú történet ez, s nagyon is enged, hagy gondolkodni, töprengeni, nyitott a vég, a nézőre bízza a mélységek megismerését, feltárását, a karakterek elemzését. Külön öröm számomra, hogy ismét látunk egy erős, egy hihetetlenül karizmatikus asszonyt – keserűségével, kiábrándultságával, gyengeségeivel, nehezen szerethető jellemével együtt - a zéró értékű, balfék, lúzer, szerencsétlenkedő férfiak között, mert szerencsétlen az erőszakoló szomszéd, ki annyira retteg, önmaga átlagtól eltérő szexuális inditatásaitól, hogy álarcot kell, hogy öltsön, mert az védi, önmagával szemben – s mily okosan elfogadó a vallásba menekülő asszonya, akkor is, ha ebben a kijelentésben ott a paradoxon – gyenge a volt férj, szánalmas a legjobb barátnő férje, mint szerető, röhejesen lealázható, a főnökasszonyáért rajongó „kolléga”, s szánandóan nevetséges, a fiú, kivel úgy mossák fel a padlót film-szerte, hogy a néző érzi magát ettől, kellemetlenül... Piszok jó film ez, s nem lepődök meg azon, a rendezőnek – kinek ezen filmje annyira európai, hogy az szinte meghökkentő - Franciaországba kellett vinni a megvalósítást, mert az álszent s vak amerikai látásmód, nem tűrte volna ezt a puritán, mégis ügyesen körmönfont nyerseséget, mit ez a mozi képvisel. Isabelle Huppert kellett ide..., valóban díjat érdemelt volna..., nem kérdés! Megjegyzem, azt is megértem, ha sokak nem tudnak mit kezdeni ezzel a filmmel, nem könnyű darab, hasonló műveken edződött, értő fület s szemet kíván..., persze több szempontból értékelhető, minek okán megosztó... |
2017-03-11 12:36.36 |
Sarah Polley kétségbevonhatatlan tehetséggel bír a filmkészítés terén, tulajdonképpen művész – számomra legalább is -, ennek köszönhetően, még egy kimondottan közhelyekre épülő történetet is képes finom eleganciával, egyedi látásmóddal, gyönyörű képekkel, különleges tempóval s rendhagyó színészvezetési stratégiával megtámasztani úgy, hogy működőképes mozi kerüljön ki a kezéből – aki Seth Rogen-ből ennyi „színészetet” tud elővarázsolni, csak tud valamit!
S mégsem tudok maradéktalanul elégedett lenni a végeredménnyel.Minden, mi első remeklésében - Egyre távolabb - szinte hibátlanul éri el a vásznon keresztül a nézőt – átnyúl, magával ragad - az ebben a filmben túlzottan is hűvös távolságban marad, s valóban nehéz úgy azonosulni egy esendő – legalább is bemutatásában annak szánt - főhősnővel, hogy személye nem vált ki megértést, adott esetben szimpátiát a befogadói oldalból – Williams karaktere túltengően infantilis, nehézkes, naiv, időnként egyszerűen bugyuta.Az más lapra tartozik, hogy a színésznő remekel szerepében! Az érzelmi kiüresedés, a kommunikáció hiány, a már „semmit nem tudunk mondani” egymásnak érzet, a tartalmatlanság – a szex, érzékiség s a közös szellemiség terén – általában utol éri a tartós együtt élés szereplőit.Nos, többnyire nem ily hamar, mint ebben a sztoriban, inkább a negyvenes korosztály problémája ez, de túl lehet látni a generációs nézőpontot, s magával a felvetés igazságtartalmával foglalkozni. Mert igen..., kihűl, elhal az intimitás, elfogynak az egymásnak szánt mondatok, semmit nem jelent egy kettesben elfogyasztott vacsora, unott fásultságba dermed egy közös filmnézés..., nem érdekelnek a másik fél ambíciói, álmai... – csirkés szakácskönyve - s láttuk ezt már más mozikban is, de ennyire húsba-vágó nyerseséggel, száraz pragmatizmussal,hideg tisztán látással, nem nagyon. Polley kíméletlen – ami nem baj!, lehet saját magán életi kiábrándultsága is közre játszik az éles tekintet kialakulásában - s ha képes lenne egyensúlyban tartani a saját maga által írt forgatókönyvet, a filmes történetvezetés, könnyedebben értelmezhető törvényszerűségeivel, ha szaporábban csattogna a vágó olló, nem torpanna meg a „mese” unalomba fulladó, egyben öncélúan művészieskedőnek tűnő percekre, ha..., lenne dinamika, akkor a film könnyebben találna utat az „átlaghoz”, mely átlag azért inkább a rövid, felvillanás szintű klip/üzenetekhez van szokva, semmint, a gondolkodás fáradozásaihoz. Minden egybe vetve – zanzásítsunk – nem rossz film, de nem is kiemelkedően jó a Take This Waltz! Az új szerelem, az újfent megjelenő kémia, s a vérpezsdítő izgalom adrenalin fokozó erejének felvetése, szintúgy nem túl eredeti gondolat – érdekes mód, kellő fokú érettség, s ritkán tapasztalható párkapcsolati intelligencia, sziklaszilárd együvé tartozás érzés, tudja is ezt kezelni, részben vagy egészben nyitott házasság ugye..., de ebbe azért nem megyek bele, mert nagyrészt senki nem értené, miről is beszélek, ehhez egyszerűen nagyon kevéssé nyitott a magyar társadalom, s inkább csapja be önmagát, mintsem szembe nézne a tényekkel – ezt is láttuk már, ezerszer. A napokban részt vettem egy üzleti konferencián, ahol elhangzott – ha egy internetes üzenet, nem fér bele az okos telefon kijelzőjének méretezésébe, a gördítősávot, az érintettek 90% nem használja, inkább nem olvassa el az üzenetet, s töröl..., nos, Polley nem nekik készít filmeket, s már csak ezért is, kivívja elismerésemet s szimpátiámat! |
2017-03-10 17:14.34 |
Chesley B. „Sully” Sullenberger hétköznapi hős – már amennyiben egy személy szállító repülőgép pilótájának munkája, hétköznapinak számítható - s bármely furcsa, ezen mozi számomra sokkal inkább a döntésképesség mikéntjéről szól, mintsem az „american hero” mitosz további magasztalásáról.
Igaz ez akkor is, ha Sully valóban megtöltötte személyével a médiát - akaratán kívül -, igaz ez akkor is, ha valóban rendkívüli tettet hajtott végre s igaz ez akkor is, ha tömegek ajnározták azt, mit véghez vitt, megjegyzem teljes joggal. Szeretjük a hősöket, felnézünk rájuk, főleg, ha nem borítja árnyékba tettük nagyszerűségét a kisszerűen undok irigység, hisz lényük létezése személyes környezetünktől távoli..., elérhetetlen. Az átlagos újságolvasó illetve tv-néző nem látott mögé azon folyamatoknak, melyek meghurcolással fenyegették a két pilótát, az átlag emberek el voltak zárva azon informális csatornáktól, melyek teljesebb képet rajzolhattak volna, mindazon Canossa-járásról, miket a légi társaság s a biztosító rótt rájuk, elbizonytalanítva őket a tárgyban, hogy helyes döntést hoztak, mely lépés nagyon sok ember életét terelte új mederbe..., az élet medrébe! Akármekkora tapasztalat is gyűlik össze egy „szakemberben”, van az a pillanat, mikor bármily erős jellem bizonytalanná válhat, főleg, ha kellő kommunikációs erővel bíró, s a témában látszólag kompetens személyek ingatják meg önmagában s döntésében vetett hitét, mindezt ráadásul akkor, mikor amúgy is sebezhető belső perceket él meg. A mozi egyik nóvuma, hogy olyan megvilágítást helyez előtérbe, ami sokunknak, teljes újdonsággal szolgált, ettől érdekes s izgalmas, Clint Eatswood ismét remekel! Sully döntött, méghozzá másodpercek alatt, helyesen..., s épp ez a döntés az, mi engem csodálatra késztet! Döntések tucatjait éljük át, nap, mint nap..., többnyire könnyű döntések ezek, vagy épp ritkábban, nehezek, egy közös tulajdonságuk van, az idő hosszának mértéke, mint alaptulajdonság, jellemzi őket!Ugyanis, általában van rájuk idő, vagy ha nincs, súlytalan tétjük könnyíti meghozatalukat! Megfontolás, átrágás, különböző szemszögből való vizsgálat, töprengés..., s még így is, gyakran egy új háztartási készülék megvásárlása is hetekig tartó hezitálás tárgyát képzi, nem beszélve egy munkahely váltásról, egy szerető felvállalásáról..., egy költözésről..., vagy épp egy hozzászólás elküldéséről, ezen fórumra... :), néha még azon is hosszan merengünk, melyik önmagát kellető kolbászt vásároljuk meg - persze akciósan – valamely multiban, vagy épp mely parkolóhelyet válasszuk ki szeretett kocsink számára. Persze roppant profán példák ezek, de szerencsére, többségünk, csak ilyen „száraz”, fantáziátlan döntésekkel küzd, s még ezekkel is nehezen! Aki élt már át, komolyabb autóbalesetet – én már többet is, életet fenyegető súlyút is – az tudja, a pillanat tört része, maga az örökkévalóság..., de még nehezebb, ha van néhány – egy-két – perced, s úgy döntesz!Ha csak másodpercek állnak a rendelkezésedre, akkor többnyire ösztön irányít, nem kell gondolkodni..., ha van húsz-harminc-negyven másodperced..., akkor viszont? S inkább dönts rosszul, s cselekedj, kitartva elhatározásod mellett, mert akkor van esély, ne tétovázz, bizonytalankodj, ugyanis elszaladhat melletted a pillanat, mely a túlélés reményével kecsegtet! Sullenberger kapitány életeket mentett azzal, hogy villámgyorsan felmérte, nincs esély visszatérni a LaGuardiá-ra, felelős döntést hozott – mely akár tragédiába is torkolhatott volna - , de volt ereje meghozni e döntést, s az idő őt igazolta..., tisztelem, azért, hogy „mert” bátor lenni, még akkor is, ha..., nem tudhatta mi lesz a végkimenetel.Persze könnyű úgy "arcoskodni", ha tutira megyünk...:) Ő olyat hajtott végre, mint senki előtte... Piszok jó kis film ez, Tom Hanks pazarul hiteles s az általam eddig nem sokra tartott Aaron Eckhart is nagyon rendben van..., Eastwood zsenijének köszönhetően, kaptunk egy roppant mód szórakoztató, dramatizált NatGeos doksi filmet, némi amerikás pátosszal körítve, ilyen végeredménnyel, ez a kis patetikus felhang, igazán tolerálható! |
2017-03-10 13:59.30 |
Rendben, megtörtént, kifejezetten ügyes az utalás - Rád jellemző :), ez veheted hízelgésnek - és köszönöm! A zene összehozza az embereket... ;) Újra! :) |
2017-03-08 18:30.25 |
Nem szokásom..., értve olvass! :) |
2017-03-08 18:29.07 |
Kedves "Öreg"..., még nem volt rá panasz, s tényleg ne hidd, bármi harag..., csak egy kis "kakaskodás", hogy izgibb legyen az este... ;) |
2017-03-08 18:27.19 |
Most, ahogy így mondod..., félek tőle, igen! :)) |
2017-03-08 18:24.27 |
Teljes mód hidegen hagy..., bocs meg nincs, nem is kell, miért kéne?, Te leírtad mit gondolsz rólam - én ezt tisztelem - ennyi, s nem több..., mindig tanulok - példának okáért más fórumok kapcsán - Hesher, ugye! |
2017-03-08 18:15.35 |
Tartok tőle, itt nem én értek félre, de legyek hát közhelyes és buta..., leginkább fárasztó, meghajlok ítéleted előtt.Igaz, soha egy rossz szót sem szóltam Hozzád..., sőt! :) Tökéletesen példázod, miről írtam, köszönöm. |
2017-03-08 17:57.12 |
Ezt a fajta "skizofrén tempót" számtalan helyen lehet tapasztalni. Jómagam - bár ez, kit érdekel?, legyen ez az én problémám - ezért távoztam több fórumról..., mert belefárad az ember abba, hogy több néven serénykedő pszicho/szociopatákkal versenyt lovagoljon. A port.hu- n volt oly "elme-roggyant" személy, kinek több tucat - egymással párhuzamban - futó nevét számoltam össze. Egymásra - illetve önmagukra - helyeselnek, több néven szállnak be egy vitába, hol nőnek, hol férfinak kiadva magukat, aljas, rosszindulatú, s egyben persze ostobán otromba mód, hisz ki valóban figyel, s némi esze van, úgyis buktatja eme kevéssé érdemdús attitűdöt. Az egyik legdöbbenetesebb példa, mikor a "butának" nem nevezhető, Veiszer Alinda, a Záróra topikban, nem ismerte fel, hogy egy ilyen több néven serénykedő szemétláda csinál belőle bolondot. A műsorvezető hölgy, saját nevén felvállalta önmagát, s végtelen naivnak bizonyult, eme internetes fórum-kommunikációs szövevényben..., vagy csak a saját ép eszéből indult ki, mely hozzáállás, hibának bizonyult.A bolondot, csak a bolond érti...
Az általad említett példa - illetve a példa mögött meghúzódó hölgy - igen tanulságos eset-tanulmány, mondhatnám fórum "állatorvosi ló", az a sokszor álságosan negédes, ócskán bájolgó, másokat megtévesztő, sokszor behízelgő stílusú megszólalás, mit egyébiránt gyakran képviselt, bevonzza a magához az embereket, kialakít egy személyes udvartartást - s váltogatja személyeit -, mely hétköznapi életéből hiányzik, s utána jön, a "nyóckeres fröccsös lotyókat" is maga mögé utasító, útszéli hangnemű, kioktató, lekezelő, mocskos ritmus, mely valódi személyének fórumos tükör-képe. Beteg lény ő, s kinek hiányzik jelenléte, vagy nem lát tisztán - min nem lepődök meg, zseniálisan téveszti meg az embereket - , vagy egyszerűen nem ismeri úgy, mint én, s mint itt néhányan... A Filmkatalógus szégyene lenne, ha újra visszatérhetne... |
2017-03-06 21:30.43 |
Kedves Lector..., nem baj! :) "Má mé vóna az" ;) |
2017-03-06 16:13.32 |
Nem tudom hol s mikor - írtad -, mert nem itt, ezen fórumon - ugyanis emlékeznék rá, öregszem, de a memóriám még rendben :) - mindenesetre köszönöm, egy-egy visszajelzés, mindig jól esik - bár nem ezért "firkálom" gondolataim -, de nem állítom, hogy hidegen hagy, ha valakivel képes vagyok gondolati-írás esztétikai síkon együtt rezonálni! :) |
2017-03-01 16:32.43 |
Ez kurva jó - mint duma! :) Illetve..., mégsem, tekintve, hogy igaz! Ott tartunk, hogy sehol, huszonhét éve, azt hittük, hogy, aztán dehogy...! Nem értem én ezt az "országot", igaz már nem is akarom, kivéve a tényt, hogy szolidáris vagyok azokkal, akik ugyanúgy, mint Te, vagy én..., s mindenkivel, ki mindezek ellenére, itt akar tenni - másokért is - s boldogulni, mert még mindig magyar, ellenükre - akár! |
2017-03-01 15:56.57 |
Ember/cica s életszagú mozi ez!
Kerüli a témájából fakadóan könnyed mód felszínre dobható moralizálást, az általam oly nagyon utált, mellényzsebből előkapható konzervatív ítélkezést, a mű-májer bájolgást, az ember-állat kapcsolatból ultra lazán nyerhető poénok többségét – amennyi mégis van, az elfér benne – s mértéktartóan liberális, tehát, nem állítja be, ugyan nem követendő, de még „megértett” példának a kemény drogok használatát! Akkor sem, ha van „életkórtani” háttér, mi indokul szolgálhat.Sőt, a filmben bemutatott „segítő”, kőkeményen ellene megy az azonosulásnak – néha igen szigorú szabályok szem előtt tartásával – a meghátrálásnak, s csak akkor támogat, ha te is akarod..., de akkor támogat, nem is oly szegényes eszközökkel! Kinek már volt szeretett házi kedvence, úgyis képben van, imádjuk őket, évtizedek óta élek macskával egy fedél alatt, s mikor az esztendők kíméletlen előrehaladtával, sorban „elhagytak” engem, ezt kisebb, de nehezen megélhető tragédiaként éltem meg, kisebb, mint egy általunk szeretett ember távozása életünkből, de gyász, mert nem lehet nem eltekinteni attól, hogy ezek a kis makacs „dögök”, minden érdek nélkül kötődnek hozzánk! Nem..., nem a napi kaja miatt bújnak takarónk alá, kéjes nyújtózások közepette, nem a finom falatok vágya kelti dorombolásukkal kísért dörgölőzésüket, nem azért néznek ránk huncut mód összehúzott, de várakozás teljes tekintettel, miközben a hátukra vetik magukat - tulajdonképp feladva, büszke tartózkodásukat -, mert tudják, majd jön a csirkemell darabka..., hanem, mert szeretnek minket..., a maguk öntörvényű, kemény, dacosan elhatárolódó, „vadállati” génállományukkal telve, de szeretnek minket, s mi is őket! Keserves perceket okoz, elvinni az állatorvoshoz, egy ilyen hosszú évekig társunkul szegődött kis szőrös, bájos imádott élőlényt, hogy rövidítse meg felesleges szenvedését, s még nehezebb eltemetni őt, a kert egy eldugott sarkában, nem kívánom senkinek az érzést! Láthattunk már sok mozit, a drogokról s hatásaikról, s láthattunk jó néhányat ember s kutya-majom-cica- oroszlán-orca..., s a bánat tudja miféle állat bensőséges viszonyáról, tehát nem könnyű feladat újat mondani a témában, s a vicc az, a mozi legnagyobb érdeme, nem is akar újat mondani, csak mesél, átél, megríkat..., rettentő egyszerű filmes nyelvezettel, mellőzve a sokat mondás látszatát. Roger Spottiswoode, ki elég ambivalens mód kezelhető rendezői múlttal rendelkezik – nevéhez fűzhető példának okáért a Tűzvonalban, mely egy pazar mozi, s az Állj, vagy lő a mamám, ami egy rettenet - ezúttal hibátlanul nyúl a témához, elmond egy szívhez szóló történetet, s kezd vele mindenki, amit akar...! Tény – tudományosan igazolt tény – egy kedves háziállat velünk léte, kutya vagy macska épp mindegy, növeli a várható élettartamot, csökkenti a szív-érrendszeri betegségek kockázatát – vagy a gyógyulást - segít felépülni a mentális problémákból, javítja az autisták kommunikáció teremtő képességeit... etc., s adott esetben célt ad, motivációt élni, szeretni, törődni, felelősséget vállalni, várni a holnapot, a reggelt vele, s segíthet elszakadni függőségeinktől, melybe pont a szeretet hiánya kerget. Könnyű ítélkezni a „függők” felett..., én kerülném ezt a hozzáállást, senki nem tudhatja mikor pottyan bele egy oly gödörbe, melyből, alkohol, vagy épp drogok útján szeretne menekülni, a problémákat elfedő kábulatba..., mily könnyű kijelenteni, ő oszt soha! , alázat sok-sok alázat kell ahhoz, hogy megértsük őket, s belássuk, mi sem vagyunk mások! Egy biztos, az élethez szerencse is kell – nem is kevés, ki mást állít, s mindent, mit elért, csak magának tulajdonít, menthetetlenül beképzelt, s szánandó – ha nincs Val, nincs lakás, ha nincs lakás, nincs Bob, s nincs Belle..., s nincs..., talán folytatódó élet sincs! De a lehetőségekkel élni kell tudni! James Bowen élni tudott a lehetőséggel, sok harc s szenvedés árán, tiszteletet parancsoló, amit véghez vitt, s köszönjük ezt meg mindannyiunk „Bob-jának”... – is, hisz sokunknak van egy Bob az életében, még ha nem is épp macska az illető! Kedves mozi ez, szerethető..., s tán van a mélyen megszívlelhető tanulság is, igaz triviális tanulság, de nem mindenkinek...! |
2017-02-23 18:37.10 |
Ez így gyér! Kár érte, mert a téma izgalmas, a megvalósítás mikéntje – fényképezés, hangulat,tempó, színészi játék – baromira rendben, csak bizony, kellett volna egy életképesebb forgatókönyv.
Szenvelgés, lírai zenével aláfestett önmarcangolás, tétován bágyadt szembenézés az élet tartalmatlan ürességével..., a punciról-puncira vándorlás nihilje, a prostikkal való kapcsolat, sőt, ha más nincs, férfi is jöhet..., tankönyvi körbeírása a „betegségnek”, de ezzel nem „vagyunk beljebb”, várnánk valami izgalmas többletet, ám helyette zsibbadt unalom, s rendezői gyávaság – hisz az utolsó negyed órát leszámítva, még csak a szexualitás nyílt, kendőzetlen ábrázolása sem pukkasztja a polgárokat- , én inkább szunyókáltam, mintsem pukkadoztam volna, lehet, mert az átlagnál némiképp merészebb spektrumú a témára való rálátásom, s nem mellesleg, igyekszem nem ítélkező mód hozzáállni az emberi gyengeségekhez. Igaz, van néhány pazarul fényképezett szexjelenet – tegyük hozzá, elég mesterkélt s pornó filmes szemszögből forgatva, Kovi elégedetten csettintett volna láttukra -, van öncélú, minden értelmes magyarázatot nélkülöző péniszlengetés..., de most tényleg ennyi elég lenne, ennél szókimondóbb filmeken edzett ingerküszöbünk átugrásához? Láttunk mi már filmen ábrázolva, a fia farkát kiverő anyát..., akkor meg ez mozi, mitől is lenne meghökkentően szembesítő, egyfajta a többségi társadalom által deviáns viselkedési formával szemben? Fassbender férfiasságának mérete, valóban tekintélyt parancsoló, de ezen látvány élvezetének ínyenc mivoltát, meghagynám a hölgyeknek, ellenben be lehetett volna ezt a jelenetet úgy is illeszteni a moziba, hogy funkciója legyen... A szexfüggőség bemutatása, még a Pink által fémjelzett Thanks for Sharing- ben is kidolgozottabb s mélyebb tartalmú! A sztori – már, ha ilyen fellelhető egyáltalán – lebeg a levegőben, a motivációk háttere, s a szexfüggőség ,az egyén egzisztenciális létére való súlyos következményekkel járó kihatása, finoman szólva is el van mismásolva...- a munkahelyi számítógép „szemete” elég gyengécske kísérlet arra, hogy ezen szenvedélybetegség az élet minden terén való teljes eluralkodásának valós veszélyeit, életszerűen bemutassa. Persze értem én, hogy a mozi a lélektani síkkal operál, de minden összefügg mindennel, sok apró momentumot bele lehetett volna szőni történetbe, mely tovább árnyalja s realisztikusabbá tehette volna az összképet. A főszereplő vérfertöző viszonya testvérével, némiképp a képzeletünkre lett bízva..., igaz, ez még nem volna akkora probléma, nem kell mindent aprólékosan kiszálazni, de mégis, ez is jelzi, hogy minden olyan óvatoskodó, gyenge, kevés, alulrajzolt, ki merem jelenteni: unalmas! Az egyetlen számomra meggyőző jelenet, a néger lánnyal való kudarc..., nos igen, ebből kellett volna több..., tökéletes bemutatása volt annak, milyen az, mikor csak kefélni/dugni vagy képes..., szeretkezni nem.Mohón hajszolsz valamit, aminek a tényleges csodáját, felismerni nem tudod, s ha mégis rád talál, megélni sem vagy képes. Ördögi kör ez, melyből ugyanúgy nehéz kilépni, mint bármely más szenvedélybetegségből – legyen az alkohol, játék, kábítószer függőség. Fassbender a felismerésig már eljutott, de tovább lépni, pokoljárás..., ám többé válhat attól, ha végig járja a keservekkel kikövezett utat! A mozi befejezetlen, s döntse el mindenki maga, van e kiút számára? |
2017-02-22 16:53.14 |
Kár bizony, s valóban semmi köze ezen nótának a topik címadó stílushoz, jómagam hajnalonta, egy "speciális" szórakozóhelyen szoktam jókat andalogni rá, többnyire nem egyedül... :) |
2017-02-20 17:53.52 |
Nem vagyok bátor ember – igyekszem nem is eljátszani ezt az álságos pózt - , s féltem egzisztenciám, hosszú évek keserves munkájával megteremtett nyugodt életem, anyagi javaim, szerelmem, szerelmeim, otthonom, házasságom...
Minden olyan hétköznapi értelemben vett értéket, mely mindannyiunk számára a biztonságos hátteret jelenti! Talán pont ezért merem csodálni Edward Snowden-t!Ő több, mint én, s több, mint bármelyikünk. Ő mindent kockára tett, s majdnem mindent el is veszített, talán értünk... érted, értem, a szomszédunkért, a Bözsi néniért, a Pista bácsiért, mindannyiunkért! A civilizált világ gondolkodni merő többségéért, s azokért is, kik nem töprengenek az összetett rendszerek működési elvein, csak kimennek reggelente megetetni a tyúkokat, talán ők a legvédtelenebbek! Hazánkban is könnyen használják a politikai többséget uralók, a hazaáruló kitételt, ki nincs velünk, az ellenünk, ha másképp gondolkodsz, pusztulj, ha NOlimpia, Nemzeted vesztét akarod, ha nem akarsz a parlamentben zsolozsmás reggelit, árulod évezredes keresztény értékeinket..., miközben az egyetlen érték, az egyetemes szabadság! Nem akkor árulod nemzeted – mely fogalomról amúgy is érdemes lenne vitát nyitni, annyiszor fordult e „nemzet” saját polgárai ellen - , ha bólogató Jánossá válsz, hanem akkor, ha nem mered felemelni fejed, s bizonyos bennfentes információk birtokában, nem mersz rávilágítani azokra a visszásságokra, melyek ténylegesen gyalázzák e hazát, s persze ezen „haza” fogalom mindenki számára behelyettesíthető a saját szülőföldjével. Nem akkor válsz hazaárulóvá, ha ellent mondasz, feltársz, leleplezel, véded személyed s a veled együtt élők szabadságát, az állam jóváhagyott terrorjával szemben, s kőkeményen demokrata vagy, hanem akkor, ha besimulsz, elfelejtesz gondolkodni, szemet hunysz a vérlázító törvénytelenségek felett, ha együtt vonyítasz azon látszólagos többséggel, kik meghatározzák, kit láss a nemzet ellenségének, terroristának, kivel szemben kötelező az ellenállás, a gyűlölködés, s kit kell barátnak tekinteni, a pillanatnyi érdekek mentén. Akkor árulod a „hazát”, ha nem mersz karakán véleményt megfogalmazni a hibák s bűnök elkövetőivel szemben, kik nem elég szerények ahhoz, hogy ocsmány mód, magukat szemrebbenés nélkül beazonosítják e sokat citált fogalommal! Persze, én, te, mi, ti... - nem úgy, mint Snowden, hisz fajtájuk ritka- , csak a hétköznapokban, civil mód, de erőt mutatva kéne, hogy harcoljunk, s nem csak akkor, ha meg akarják adóztatni „lájkainkat”! Persze kis honunkban még Teréz Anya is csak egy eltakarítandó és üldözendő, izgága civil volna, ki nem csodálatot s tiszteletet érdemelne, hanem üldöztetést..., lásd Sándor Mária! A Snowden jelenség nem feltétlenül követendő – hisz, mint mondtam, érthető mód gyávák vagyunk – de a kis hétköznapi harcainkat megvívhatjuk, ha nem engedünk felülírni a szabad szellem erejét. Oliver Stone nem arról híres, hogy véka alá rejtené kétkedését az USA mindenek felett való állása felett, csinált pocsék mozikat – WTC – s csinált nagyszerűeket, töprengésre okot adót dokumentum sorozatot – Amerika elhallgatott történelme - , de ha felezünk, s gyököt vonunk abból, miket ezen alkotásokban kifejt, még akkor is..., ijesztő a feltáruló kép! Persze az is ijesztő, rémisztő, s kiábrándító mi ebben az országban zajlik, s bár nem érzem magam nemzetárulónak, inkább vagyok kozmopolita, mint úgynevezett „magyar”, s ezen érzület kialakulásában pont azon szellemi s politikai vezetőink bírnak a legnagyobb felelősséggel, kik az általuk definiált nemzeti karámba igyekeznek terelni..., nos, nem vagyok hajlandó együtt bégetni a többséggel! A mozi, játék- filmként is remekül megállja a helyét, érdekfeszítő, feszes, intenzíven pulzáló, izgalmas a hosszú játékidő ellenére, minden percében székhez szögező! Stone – színészei segítségével - most ismét vér profi! |
2017-02-19 16:50.35 |
Egy jó kapcsolat, évtizedeken át nem él meg a zsigerek diktálta vágyakból.A forró öl hívogató melege nem tartós, idővel hűlni kezd, csak parazsa marad a hamu alatt, s sok munkát igényel tüzét újra s újra gyújtani.Nem lehetetlen, de türelem s sziklaszilárd érzelmek kellenek hozzá.
Egy tartós együtt élés legalább annyira fejben dől el, mint a testi vágyak játék mezején. Ráadásul nem lehet hosszú évek fejlődés történetét belezsúfolni, hetekbe, hónapokba..., az ilyen viszony felzabálja önmagát, s mehet a süllyesztőbe. Szerencsés esetben mindkét fél belefárad, kiég s veszekedések közepette akár, de szakítanak, majd élik az életüket tovább, ellenben, ha az egyik fél egészségtelen mód benne ragad a már megkeseredett, odakozmált mámorban, akkor végtelenül kiszolgáltatottá válik... Egy kapcsoltban - bármennyire hajt a vágy, a kíváncsiság, a másik test minden zugának feltárása iránti késztetés, a perverz gyönyörök mértéktelen élvezete -, mindig ott kell hagyni egy szikrányi titkot, egy morzsányi rejtelmet, egy kis tartalékot, muníciót, melyhez nehéz csatározásokkal teli időszakban is vissza lehet nyúlni. Ha kimerítjük az arzenált, fegyver nélkül maradunk.Mikor már nincs új izgalom, nincs olyan szerepjáték, mit ki ne próbálnánk, nincs oly szexuális póz, mit ne unnánk, nincs oly nedv s testnyílás, mely sejtelmes ígéretekkel kecsegtet, akkor átcsaphatnak az érzések az undor, utálat, megcsömörlés, közöny csapásirányába, oda, honnan nincs már visszaút. Amilyen mámorító az érzéki, odaadó egyben gátlásokat nélkülöző szex, olyan undort keltővé is tud válni, ha kifogy az üzemanyag, mely a vágyakat táplálja. Egy kapcsolat nem épülhet kizárólag a túltengő kémiára, a fizikai vonzalom fontos, van kinél mindennek a kiinduló pontja – erre sincs egyébiránt szabály -, de tovább kell haladni, hogy kialakulhasson a valódi kötődés, ami már a személynek szól, inkább érzelmi s intellektuális alapú, mintsem a puszta ösztönszexről szólna. Aligha mondok újat – leírták itt már mások és én is, s némi élettapasztalattal ez úgyis nyilvánvaló mindenki számára – nincs az az izmos kar s férfias karizma, nincs az a csábos ajak s édes csók, gyönyörű mell, hosszú comb, mely a szerelem hevült izzásának csökkenésével ne válna megszokottá..., ha ráadásul siettetjük is ezt a megszokást, nincs lehetősége kialakulnia a megbecsülésnek, szeretetnek, egymástól való lelki függésnek, mely stabilizálja a párkapcsolatot.Van, ki amúgy sem bír hosszú távon kitartani egy monogámiára épülő együtt élésben, de még ez esetben is van esély egy középtávú szerelmi viszonyra, mely szép emlékeket hagyhat a háta mögött. Zárójelben jegyzem meg a monogámia egy társadalmi elvárások által ránk kényszerített erkölcsi zsákutca, illúzió, aki még nem így érzi, nem elég öreg ahhoz, hogy ezt belássa, vagy épp nagyon szerelmes..., esetleg ámítja önmagát. Egy hosszú házasságban férfiaknak, nőknek egyaránt nem könnyű feladvány hűségesnek maradni, s legalább vágy szintjén, nincs ember ki ne csalta volna már meg a párját, s ugye féltékenynek lenni a vágyra lehet, nem a tettre.Ha már megtennéd, de nem teszed, az ellenállást a félelem szüli, félelem a lebukástól, a lelkiismeret furdalástól, a másik feled megbántásának rossz érzetétől, nem akarsz fájdalmat okozni, de amúgy megtennéd, de meg ám! A legtöbben meg is tesszük, hűtlenkedünk, orrba-szájba, a nők is, mielőtt elkezdenénk szépelegni. Oscar és Mimi előre felélték a közös jövőjük vízióját, s nagy árat fizettek ezért. Mimi ezt nem ismerte fel időben, s belefeledkezett a szerelmes nő szerepébe, miközben már nem volt kiért rajongani, bálványának érzelmei megfakult árnyékai sem voltak, korábbi önmagának, cserébe megaláztatást kapott, minden mértéken túl.Végül egy káros egymásra utaltság által vezérelt furcsán torz szimbiózis alakult ki, mely magában hordozta a tragikus vég elkerülhetetlenségét. A szerelem mulandó érzület, pazar tündöklésű, de hamar enyésző fényű csoda, tény, erről is szól ez a nagyszerű film, de tán még más aspektusai is vannak, miket érdemes végig gondolni. |
2017-02-04 10:34.41 |
Streep s Trump rajongásod nehezen összefésülhető..., nem lehet könnyű számodra ily meghasadt személyiséggel róni a mindennapok poros országútját, miközben az épeszű többség kissé furcsállóan értetlen tekintettel mustrál téged...!
Azért arra kíváncsi lennék, szerinted mi fogja fémjelezni eme új korszakot, mit e lángelme fog az emberiség jövőjét fényesebben ragyogó útra terelő gyémántokkal kikövezni..., no, de ne legyünk telhetetlenek, mohók, s ne kutakodjunk elméd titkos s rejtelmes mélységeiben... :) |
2017-02-03 11:18.31 |
Szívesen segítenék - a film megtekintésre érdemes - , de sajnos nem tudok. Online soha nem nézek semmit, a régebbi mozikat, melyeket nehezebb elérni, hozzám hasonló "filmbuzi" barátoktól és egyéb forrásokból szerzem be. |
2017-01-16 17:13.39 |
Teljes joggal ugrott be..., aki nem látja a merítés forrását, az vagy vak, vagy szimplán ostoba - esetleg nem látta a citált művet, ami mentő körülmény.
Csak épp ugye, ez annyira minden ízében skandináv mozi - mint írod is - , hogy egyáltalán nem zavaró a nyilvánvaló párhuzam, sőt, a mozi jellegzetesen "északias" stílusú hangvétele, remekül interpretálja, hogy lehet másképp, kevesebb külsőséggel, szikárabb tónusban, de ugyanoly szórakoztató, s tanulságos mód, ugyanarról a témáról "mesélni"! A "könnyek" itt sem hiányoznak, de ha már sírni sem merünk, elveszett a lelkünk! Az már csak személyes érintettség, hogy egyre inkább kezdek rárímelni Ove figurájára, igaz, nincs Saab-om, s "migráns" szomszédom... :) De még lehet! Valóban..., filmcsemege! |
2017-01-13 11:08.56 |
Önzés, cinizmus, egocentrizmus..., majd önvád, önsajnálat , pusztító vergődés..., s a történet nagyívű hömpölygése során jön a kegyelem, megbocsájtás, barátság, szeretet, karakter fejlődés..., unalomig járatott álomgyári toposzok, csak épp ebben a filmben valahogy másképp.
Köszönhetően persze mindez, a néha nem könnyen befogadhatóan egyedi látásmódú rendező, perfekt munkájának.Csodásan felszabadító erejű, kissé naiv, ám végtelenül szerethető nagyvárosi mesét alkotott, mely nagyon, de nagyon rólunk szól, teleszőve egy nem titkoltan mitologikus forrásból táplálkozó, misztikus, vallási hátterű beütésektől sem mentes fonállal, mely egybe ötvözi a művészi szintű megfogalmazásmódot, a közönségbarát tartalommal. A mozi egyensúlya az egymásra utaltság mélységben lakozik..., nem a tragédia súlya alatt félbolonddá vált hajléktalan tiszta embersége menti meg a negatív belső tulajdonságok túltengésének nyomása alatt álló volt sztár rádióst, hanem személyiségük teljességét közel engedve magukhoz, egymást mentik meg! Rá vannak szorulva a másik fél segítségére, még akkor is, ha nem azonos tudatossággal teszik mindezt. Az egyikük, szándékkal akar jobbá válni, vezekelni s ezzel megtisztulni, a másikuk ösztönből jó, mert ilyennek született, nem rontotta meg a körülötte burjánzó „mocsok”, nem rontotta meg a drámai veszteség, csodás ember maradt, csak elkezdte másképp látni a világot.Gonosszal küzdve, lángot s pusztítást hordozó Vörös Lovaggal harcolva, élesen elhatárolva a szépséget, az emberséget, a rossztól a gonosztól..., ám soha nem feladva a reményt, s keresték mindketten Szent Gráljukat, a szimbólumot, mely kipucolja sérült lelküket, új lehetőségek útját nyitva...! Szerelem, szabadság, barátság..., nyitottabb élet felé lépni,bátran, melynek része, hogy merjünk pucéran kifeküdni a Central Park gyepére, s önfeledten bámulni a szél sodorta felhőket, a hold csalókán sárgás fényének bűvkörében. Terry Gilliam méltán legnépszerűbb filmje ez, s most nem térnék ki arra a speciálisan rá jellemző rendezői látásmódra, mely munkáit másoktól könnyen megkülönbözteti – nálam szakavatottabbak ezt már megtették ezen a fórumon - , hanem moralizálnék egy kicsit... Ráadásul s nem mellesleg, négy parádés színészi alakítás is emeli eme mű fényét, mind a négy főszereplő, a két nő s két férfi élete legjobbjai közé sorolhatja „itteni” teljesítményét! Sokan megnézik e mozit, sokan értik is, sokan megkönnyezik – mert rejt katarzist, sok pillanata – sokan csak elsiklanak a felszínen, de mégis meghatja őket, mit a film sugároz, majd jön a másnap... S olyanok leszünk, mint voltunk..., cinikusak, megkeseredettek, fénytelenek, üresek, másokon átgázolók, „kívülre” mutatók, versengők, pénzközpontúak, anyagiasak, felszínesen fraternizálók, sikongva borulunk azok nyakába, kiket öt perc múlva undorító mód kibeszélünk, a tanmeséknek akkor van értelmük, ha nem két órára szól tanulságuk, hanem akár egy életet képesek jobb mederbe, tisztább, őszintébb irányvonalba terelni.Ha belátjuk hibáinkat, gyengeségeinket, ha tudunk megbocsájtani – önmagunknak is - , ha belátjuk korlátainkat, s akár tudunk ezeken túllépni, ha megtanuljuk a másikban meglátni ugyanazt az embert, amilyenek mi vagyunk, ha merünk szeretni..., érdek nélkül, önzetlenül, csak úgy, mert ez nekünk is ad! Persze naiv vagyok, s végtelenül szentimentális – genetika no, de itt egy ilyen „meséről” értekezünk, hogy legyen mentségem is – ,ugyanakkor kiábrándult is vagyok, egy egykor tiszta forrású patak, mára szárazzá vált, terméktelen a partja, mert mindig csak a csalódás ér..., mindenkiben. S ez kikoptatja, elpusztítja a legérzőbb emberben is a hamis tündöklésű, álságos ragyogású illúziókat! Bennem is, nehezen változok, még mindig merek s tudok szeretni, de óvatosságom immár túlnőtt a szívemen, muszáj védekezni, mert vannak sérülések, melyeken már nem lehet csak úgy „túllépni”. Mindettől függetlenül ez egy nagyon szép film..., újra varázsolt, legalább néhány napra..., míg ismét nem merészkedek, úgynevezett „emberek” közé! |
2017-01-12 15:50.48 |
Rettenetesen szar az átlag pontszáma, s nem csak ezen az oldalon.
Már meglepődnék, ha nem így lenne! Sok helyütt olvasom, gusztustalan, perverz, beteg mozi..., ugyan miért is? Ja, hogy a szex - no, már megint ez a kizárólag a szaporodást szolgáló nedvcserés izé.. - s ezen legnormálisabb, leghétköznapibb emberi ösztön kiélése iránti vágy, vagy épp hiányának személyiség romboló hatása? Esetleg a spermafürdős animációs betétek verik ki a biztosítékot az álszent és értetlen nézőkben? Kill Bill, csak épp vér helyett más fröcsög... :) Netes pornó? Ki nem néz..., főleg a jó kis home videókat? Persze senki, ezekből a "senkikből" élnek az oldalak. Legyen erős mindenki, kis százalékban ugyan, de még nők is nézik..., bizony! A szex krónikus hiánya, hihetetlen frusztráló, s vannak, kiknek baromira nem könnyű megtalálni hozzá a partnereket, de ha feladják, vagy tétovák, nem is jutnak célba... Az élet attól, hogy van elfogadhatóan fizető munkád, van lakásod, átlagos jóléted, még lehet iszonyú unalmas, tartalmatlan, szürke, s depresszív. Az élet teljességéhez hozzátartozik az önmegvalósítás - bármely területen, legyen ez modell vasút, vagy bélyeg gyűjtés vagy bármi, mi örömet okoz - az önbecsülés, a magunkban való hit, a működőképes párkapcsolatok sora..., és persze a szex! Akárhogy nézel ki, legyen bármennyi túlsúlyod, akármilyen dioptriás szemüveged, nézzen le bármennyire környezeted, csak rajtad múlik, hogy bent ragadsz a skatulyában, mibe zárni akarnak, vagy képes vagy lépni saját boldogság kereső utadon néhány lépést..., az első lépéseket követik a következőek...! Nem rossz kis film ez, csak épp látni is kell, nem csak nézni. |
2016-12-28 11:14.48 |
El kell fogadni a tényt, amit elbasztál, azt elbasztad..., ennyi! Nem lehet visszanyúlni, álságos mód merengeni,feloldozást keresni, újra élni, rendbe hozni... – akár egy rég halott lány sírjánál, miközben szomorkásan peregnek le a közönyös esőcseppek arcodon!
Az esőcseppeket nem érdekli bánatod, mint ahogy te sem érdekled, összefolynak ugyan könnyeiddel, de távolságot tartanak tőled, nem közönyösek, csak hidegek, ilyennek teremtődtek, az eső mindenkinek hull, nem vagy kiválasztott, soha ne érezd, azt hiszed..., többet kapsz..., általuk, ugyanis nem, mert nem érdemled meg, volt lehetőséged az életben, hogy neked szóljon a felhők látszólagos bánata, de elcseszted! Szomorkás hangulatú, melankolikus mozi ez, lassú tempójú ritmusa áthatja lényét annak, kiben van némi többlet - az ésszel átszőtt érzések többlete - , igényli a töprengésre való hajlamot, komoly gondolkodást, finom érzékenységet, ezek nélkül befogadása lehetetlen vállalkozás. Magával sodor, csak csendesen teszi... S persze „kéri” az önkritikát, hisz saját életünk hibáinak összevetése egy fiktív történet tanulságaival, megkívánja a szembenézés erejét. S sokan – az átlag mozinézők - szerették volna megtudni..., most akkor mi is van?, ki az anya, ki a gyerek..., ellenben alakulhat úgy életünk, hogy nem érdemeljük meg személyes gyóntató fülkénk könnyed megbocsájtását, mert mi is a penitencia? : egy csokor virág, az utazás erőfeszítése, egy utolsó szex, megértő beszélgetés..., egy véres monokli a szemünk alá..., nos ez nem ily egyszerű. Nincs feloldozás, hisz ez szembe ment volna a mozi általános érvényű mondanivalójával, az élet ennél sokkal kegyetlenebb, pragmatikusabb s összetettségében is egyszerűbb. Bölcs s egyben persze teljesen tudatos önmérséklet a mozitól, hogy úgy „hagy nyitva”..., hogy közben lezár. Az elvesztegetett lehetőségek nem térnek vissza, húsz év távlatából, egy év távlatából, egy hónap távlatából..., édes mindegy, mindig azt kell megragadni, amit nyújt az élet, amit ellöksz magadtól, két kézzel, az el is fog távolodni, rosszabb esetben meggyűlöl, de biztos, hogy magadra hagy..., s hiába a luxus merci, a jólét, a pénz..., végül marad a csendes, depresszív , súlyos s sötét magány, a bőrkanapé üresen elegáns recsegése, miközben te unott, flegma, ám fájdalommal teli szemmel bámulod a téged nem érdeklő tévé műsor üres semmit mondását. Fájdalmakat hagyunk a hátunk mögött s fájdalmat kapunk cserébe, legfeljebb hosszú távú az inkasszó, az élet mindig benyújtja a számlát, nincs kibúvó..., a szürkeség az egyetlen szín, mit mindig kerülni kell, mert beszippant, elnyel, beolvaszt..., s van az a kor, mikor már nincs esély átszínesíteni a megmaradt létezést..., mely az utolsó lélegzetvétel előtt hanyatlik a semmibe! |
2016-12-22 11:30.53 |
Kedves "Szaktárs"..., enyhén - bár nem "túlburkoltan" - cinikus megjegyzésed jogossága kétségbevonhatatlan.
"Érdekes módon"..., mely nem érdekes már, inkább csak nyilvánvaló, s mindig meglep, ha néhány "éles látó" okos meglátása - kiknek személye szinte már kivételt képez - eltér a vallásos áhítat politikai dogmáiban úszó, mesterségesen ostobává zselésített agyú, s a gyűlölet mámorában örömét lelő, agyilag alul vezérelt "választók" tömegétől. Négy évente van rájuk szükség, de közben is muszáj mosni agyukat, nehogy "piszkos" s eretnek gondolatok fertőzzék áhítatukat..., derék Koltay az egyik nagyszerű mosópor, ki minden, a "csapásiránytól" eltérő foltot igyekszik kipucolni az értelem szövetéből. Nem csak tehetségtelen, de kifejezetten kártékony! Az "Istvánon" sincs mit értékelni, gyakorlatilag bármely főiskolai hallgató megrendezhette volna..., Te is - Te lehet jobban - , a darab volt a siker titka s mit képvisel, a rendezés nívótlanságát is át tudta fedni ikonná nemesül mivolta. |