Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... végére

David Gale élete - Vélemények

2012-09-25 20:14.28

Ernest Hemingway írta egyszer, hogy "Szép hely a világ, érdemes harcolni érte". A második részével egyetértek. - Hetedik Te hős akarsz lenni, igaz? Az igazság bajnoka. Csakhogy az embereknek nem az kell. Ők beérik a sajtburgerrel, a lottóval, a tévével. - Hetedik Azt hiszem, nem tudok olyan helyen élni, ahol a közönyt elfogadják, sőt, úgy értékelik, mintha erény volna. (...) Persze, könnyebb elringatni magunkat a drogokkal, mint szembenézni az élettel. Könnyebb ellopni valamit, mint megdolgozni érte. Könnyebb verni a gyereket, mint felnevelni. A szeretet, a munka erőfeszítéssel jár. - Hetedik Érdekes mondatok ezek egy különleges filmből, valójában azt gondolom, a magányos hősök mártíromsága sokszor hiábavalóság, mégis a magányos hősök vitték előre a világot, nélkülük szegényebbek lennénk, kevés már a hitem, és az a kevés is fogy, napról-napra, látva az egyszerű megoldásokra való törekvés előretörését. Ilyen egyszerű megoldás a halálbüntetés is. Könnyebb a bosszú, mint a szeretet, könnyebb gyűlölni, mint megbocsátani, könnyebb a szemet-szemért elv alapján manipulálni az embereket, és igazságtevőnek beállítani, egy embertelenül működő halálos gépeztet, és ezzel gyilkossá válni, mint értelmes módon büntetni. A halálbüntetés általi fenyegetettség nem riasztja el azt, aki ölni akar, viszont, ha mi is ölünk eggyé válunk azzal, amit elítélünk. David Gale egy magányos hős, megkeseredettségében is szépnek akarja látni a világot, és harcolni igyekszik érte..., talán nem hiába, hogy harcának módszerével egyet tudok-e érteni, ez már más lapra tartozik. ..., és hogy szép hely-e a világ? Mára már én is csak a mondat második részével vagyok képes azonosulni, harcolni érdemes érte... (Örülök a hasonló gondolkodásnak, remélem vagyunk egy páran.)

2012-09-23 23:17.46

Valójában, körülbelül két hete láttam, de szándékosan nem írtam rögvest hozzá, hagytam, had érjen... :) Meg mostanában igen rendszertelenül jutok net közelbe.

2012-09-23 22:51.37

SPOILER! Érettebb kamasz korom óta konzekvensen a halálbüntetés ellenzői közé tartozom.Tudom ez sokaknak nem tetszik, a környezetemben is rendszeresen "vajszívű libsinek" szoktak lehordani.Véleményem ettől persze még változni nem fog. Megrendíthetetlen vagyok abban a hitemben, hogy semmilyen rendszer, működjön az a legerősebb kontroll mellett is, nem veheti el egy ember életét, kövessen el akármilyen vérlázító bűntettet. Talán antagonisztikus ellentét merülhet fel, ebbéli véleményem és a között, hogy inkább elfogadom és megértem az önbíráskodást, mely nem tolerálható ugyan, mégis csupán egyes ember indulatai vezérlik, és veszélyes a társadalomra nézve eképp tehát üldözendő, mint egy tudatos, hideg kiszámítottsággal, politikai rendszer által kidolgozott szabályok alkotta keretek közötti gyilkosságot. A nagyszerű francia író és humanista gondolkodó, Victor Hugo szavai csengenek a fülemben...: Mit mond a törvény? „Ne ölj!” Mivel mondja ezt a törvény? Kivégzésekkel! „A halálbüntetés a barbárságot jellemzi örök időktől fogva” Joszif Visszarionovics Sztálinnak tulajdonítják a mondást, inkább vesszen ezer ártatlan, ha van köztük egyetlen bűnös, már megérte. Az ellenkezőjét állítom, inkább éljen ezer bűnös, minthogy egy rossz metódusban dolgozó mechanizmus, villamosszékbe küldjön egyetlen ártatlant. Gondoljunk csak a DNS-re, a vizsgálatok bevezetése óta számtalan mára már kivégzett emberről derült ki, hogy teljességgel ártatlan. Ha börtönbüntetésüket töltötték volna, most teljes rehabilitáció mellett élhetnének, mert az élet az egyetlen valódi érték.Elvétele bűn, ráadásul, ami az igazi baj, helyrehozhatatlan bűn, a halálból nincs visszaút, undorítóan visszavonhatatlan és végleges. Nem kell velem egyet érteni, többnyire nem is szoktak, de a film miután ezt a témakört járja körbe, hát ide tartozónak véltem ezt a néhány sort a személyes nézeteimről a kérdéskörben. A mozi mellesleg felkavaróan nagyszerű, gondolatébresztő, parádés színész játékokkal teli, csavaros fordulatokkal sem fukarkodó, egyszerre szórakoztató, és egyszerre szívet-lelket megmozgató darab.Kár, hogy teljesen feledésbe merült, én is csak a minap futottam bele, veszteség lett volna kihagyni. Kevin Spacey és Laura Linney játéka élményszámba megy, Linney itt jobb, mint Winslet..., a börtönben van egy jelenet, a második beszélgetés végén, mikor Kate Winslet karaktere elkezd rádöbbenni arra, hogy a kép sokkal összetettebb, mint gondolta, oldódik a magában kialakított prejudikáció, tekintete megtelik együttérzéssel, töprengéssel, előbújik az ember, ott, ahogy összefonódik a tekintete a férfiéval..., ott bizonyítja, hogy milyen kivételes képességek birtokában van, meg az utolsó néhány perc... Csodás film ez, aki teheti nézze meg, akármilyen is a beállítottsága a halálbüntetés ügyében, mert itt azért más morális és filozófiai tartalmak is megjelennek, példának okáért, van-e értelme egy tudatosan vállalt halálnak, menthetünk-e értéket a halálunkkal. Van-e értelme David Gale életének és halálának, és, ha van, van-e joga megtenni, amit tesz? Ezekre e kérdésekre mindenkinek magának kell megkeresni a választ, önmagában, legbelül. Winsletnek azért "megkegyelmez", a kazettával felmenti az egy életre szóló bűntudat alól... Nagyon-nagyon ötcsillagos mozi ez...!!!

Kit kellene bannolni és miért?

2012-09-22 22:29.23

A szvasztikát is a facebookon találtad vajon, mert ezekkel a jelekkel nincs gond, de arról akkor is rossz asszociációim támadnak, ha nincs a sarkára állítva..., remélem nem csak nekem.

Parfüm: Egy gyilkos története - Vélemények

2012-09-15 00:37.17

Nincs tökéletesség szeretet nélkül, alkothatsz bármily zseniálisat, megvalósíthatod önmagad abban, amit a sorsod utadnak szánt, mert tehetséged abban a szegmensben messze az átlag fölé emel, lehetsz elképesztő, káprázatos érzékekkel megáldva, megteremtheted a saját univerzumodat egyetlen életcélba sűrítve, megteheted, hogy minden szépség mellet elmész, hogy felismerve a világ gonoszságát, gonosszá válsz magad is, nem értékeled az életet, húsként tekintesz a női testre, mert csak egyetlen "alkotóelemét" keresed annak a gyönyörűségnek, amit egy szép asszony, vagy lány meztelen teste nyújthat, azon kevés szépségek egyike ez, mely egyébként örök, és amiért dicsérhetjük gondtalanul a teremtőt, megteheted, hogy nincs értéke az életnek a szemedben, mert minden elvett élet csupán a végcél felé terel, ölsz ugyan, de csupán eszköz az élet, és eszköz az élet elvétele is, nem moralizálsz ezen, megalkotod a tökéleteset, évtizednyi kemény szenvedés, lemondás árán..., de ugyan mit is ér ez, ha nem szeretsz, és nem szeretnek. Felfalod önmagad, felfal a világ, és bár a végtermék oly egyedi tökély, hogy felülmúlhatatlan, mégis önmagát semmisíti meg, veled együtt. Szeretet nélkül nincs élet, csak téblábolás, tétova keringőt jársz karba fogva a múló éveket, és elhal, kiürül, elpusztul a bensőd..., nincs értelmes élet, szeretet nélkül. Nincs a létezésednek értelme szeretet nélkül..., az egyetlen tökéletesség ilyenkor már csak a halál, az egyetlen mi megszabadít béklyóidtól, az elmúlás, a felolvadás a semmiben, miközben abban bízol, hogy legalább haláloddal adsz..., talán környezted néhány tagja gazdagodik általa, mikor a csúcsra érsz, na...pont akkor veszel el, mert megszűnik az életcél, csak a néma lélek jajongása marad, mely visszhangozva kong üres elmédben... Szomorú és meseszép film ez, árasztja magából a gondolatébresztő perceket...

A tetovált lány (2011) - Vélemények

2012-09-15 00:12.12

A film, egyszerűen egy Fincher-hez méltó profi, tiszta, hajszálpontos munka, ennél talán nem több, de miután egyéb munkáival szemben makulányival sem akar többnek látszani egy okosan, gondosan felépített kriminél, ezzel nincs is probléma.Kicsit talán elnyújtott a játékidő, de ezért kárpótol a nagyszerűen elővezetett mozis eszköztár, aminek a rendező birtokában van, jól használja őket, érti a dolgát, a figyelmünk nem lankad.Sokkal többet magáról a moziról elmondani csupán agyonspoilerezett szócséplés lenne, felesleges... Ellenben én, személy szerint Rooney Mara megjelenése, kisugárzása, és egyszerűen elővezetett, sallangmentes játéka mellett szó nélkül elmenni nem tudok. Mihelyst megjelent a színen, csak rá lehetett figyelni, vonzotta a tekintetet, miközben ő alig emelte ránk a tekintetét, no..., nem a szépségével, nem a feltűnő megjelenésével, nem az extremitással, hívta fel magára a figyelmet, hanem valami alig megmagyarázható külön leges erő áradt belőle, miközben többször is bebizonyosodott kiszolgáltatottsága, esendősége, gyengesége. Remekül ötvözte ezt a kettősséget, lesütött szemmel játssza végig a szerepét, ám, ha mégis felpillantott, vagy vadság, vagy tűz vagy szeretetéhség, vagy szánni való megalkuvás, vagy olyan átütő acélosság bújik elő belőle, amit tehetség nélkül nem lehet prezentálni, nagyszerű választás volt a szerepre, én miatta élveztem a filmet az átlagnál jobban. Nem szép a szerepében, direkt ilyenre van színezve a karakter, és mégis furcsa mód még, mint nő is megfogott..., valamiért szeretem a nem átlagos értelemben vett női figurákat..., átlagosból, szépből, gyönyörűből, jó testűből, van annyi, hogy Dunát rekeszthetünk velük, de az egyéniség ritka madár, és legtöbbször az egyéniségeket keresem..., az életben is.Rooney Mara ebben a filmben megkerülhetetlen egyéniséget formál, Finchernek van szeme...

Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények

2012-09-12 11:59.54

Nem itt vágtam le.

2012-09-12 10:12.12

...,és ezeket jól is szűrted le.

2012-09-07 21:25.53

Te szimplán hülye vagy, de rá se ránts. Egyáltalán van valami halovány fogalmad arról, hogy mit fejez ki a gyülőlet szó..., aligha.

2012-09-07 21:13.37

Én nem azt írtam, hogy ez a film, hanem azt, hogy ennek a filmnek a címe..., nem mindegy.A különvélemény, mint eltérés a mainstream gondolkodástól, eddig úgy tapasztaltam ez jellemző Rád, na ezt tisztába tettük...:)

2012-09-05 22:42.10

Már hogyne számítana..., abban a közegben abban az élethelyzetben, a testi együttlét megszázszorozhatja az amúgyis feltámadt erős érzelmeket, olyan municióval tölti fel a szerelmet, olyan erős kapocs alakul ki, mely összefonódva a lelki kötelékkel, bármire képessé tehet, Mann nem véletlenül akarja ezt tudatosan érzékeltetni..., nem hiába a mondás, létezik szex szerelem nélkül, de nincs valódi megélt szerelem szex nélkül, legfeljebb a kõzépkori trubadur kõltészetben..., vagy a lányregényekben. Trash, rólad nekem mindig egy filmcím jut eszembe...,Különvélemény. Zárójelben jegyzem meg ezt nem negatív felhanggal írtam. :)

2012-09-05 19:18.02

Tabu volt róla beszélni, de ne legyenek kétségeid, a nő akkor is csak nő volt, a férfi meg férfi, ha begerjedtek dugtak, főleg akkor, ha még abban sem lehettek biztosak, hogy megérik a holnapot, és főleg akkor, ha olyan erős érzelmek zongoráznak végig rajtuk, mint ebben a helyzetben, ha ösztõn és érzelem találkozik ledőlnek a gátak, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam..., és ne csak tippeljem. ;)

Michael Clarke Duncan - Vélemények

2012-09-04 22:27.12

Egyedi karakter volt, meglepett a hír, az a "halhatatlan" típus volt, de hiába nő akármekkorára is az ember a nagy kaszást ez nem hatja meg..., nyugodjék békében.

Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények

2012-09-04 22:11.40

Nos, ilyen egy valódi rajongó ;) És hát kedves Xenikee, persze, hogy akkorát keféltek, mint egy ház, nem volt ez elég egyértelmű, dehogynem. Mellesleg tanulj meg angolul, mert ez a vergődés a szinkronnal, már kínos egy kicsit. :) Hogy miért "űvölti le a haját" a vízesésnél, abba már nem bonyolódnék bele, még néhányszor megnézed, és megfejted Magad is...

Üvegtigris - Vélemények

2012-09-03 07:18.55

Nem bírom, nem tudom, nem fogom megszeretni, Rudolfot kedvelem, leszámítva a mindig tévét, tehetsége kétségbevonhatatlan tény, ennek a filmnek a humora azonban nem az én humorom, száraz vagyok ehhez, vagy csak öreg..., vagy szimplán unalmas, nem a film hibája, az enyém..., nekem ez nem a magyar valóság görbe tükre, ez csak siman görbe valóság nëlkül, aki szereti rajongjon, itt valószínű én nem látom a fától az erdőt...

Elsodorva - Vélemények

2012-09-02 00:55.55

Érteném és jogosnak tartanám a kifogásaidat, ha a film a bűnős viszony társadalmi és erkölcsi el illetve megítéléséről szólna..., ám még véletlenül sem arró szól. A mozi ennél sokkalta árnyaltabb, és kevésbé elcsépelt témát boncolgat. Két frusztrált és elfojtásokkal teli ember kapcsolatának elmëlyülése és a viszonyuk kiteljesedése amit itt elénk tárnak. A diáklánnyal folytatott szenvedélyes testi kapcsolat maga a katalizátor, ami bár rögős úton, de végkép megmutatja a két föszereplőnek, az egymás iránt érzett szerelem valódi természetét és szépségét. Abszurdan groteszk, mégis megindítóan emberi a fényben való szeretkezés, a nő a ruháival együtt ledobja magáról a lelki gátakat is, rengeteg finomsággal, érzékenységgel megrajzolt jelenet található a moziban, rá kell hangolódni és nem feltétlenűl a racionális énünkkel nézni a filmet. Néha vegyük már elő a szívünket is, különben a katarzis nem befogadható, és sok nagyszerű lélekfelszabadító érzést dobunk ki az ablakon...

2012-09-01 23:55.26

Kár, hogy mindössze ennyi jött le, Neked..., mert ez amúgy egy nagyszerű színészi játékokkal és mély tartalommal megspékelt dráma, a diáklány valóban szëp, de ez csak a film eszkőztárának része, ám kapirgáljuk csak a felszínt, ha már más nem megy...

Anna Karenina (1997) - Vélemények

2012-08-31 10:41.32

Az élet végtelen szövevényes kapcsolatrendszerek indáival képes körbefonni az arra felkészületlen és mindenen túlságosan sokat töprengő védtelen lelkeket.Úgy tapogatódznak maguk körül, mint egy kisóvodás, minden tudatosság, amit felépítenek magukban köddé válik, eloszlatja az első kikeleti napsugár. Az Annát körülvevő emberi közösség egy nagy bokor, az ágak zöldek, levelekkel teliek, csak egy ág lóg ki, dacolva a széllel, viharral, nehéz, vizes hó terhével, ónos esővel, minden csapással, amit az élet nevű változékony időjárás rá mér. Ezen az ágon a szerelem volt a bimbó, a virág, a levél, attól telt élettel..., most szárazon áll, egymagában, és csak arra vár, hogy egy határozott, a levegő könnyednek tűnő, mégis nehéz terhét cipelő fuvallata a földre döntse, hogy majd eggyé válhasson a nedves avarral, és lassan átadja magát az enyészetnek. Száraz ág, mely már nem termel új rügyet, hiába is simít rajta végig az élettel teli kósza napsugarak meleg fénye..., szomorú ez és hiábavaló rajta töprengeni, mint, ahogy hiábavaló töprengeni az örökkévalósággal dacoló jéghegynek is azon, miért is lesz temetője a végtelen óceán mindent könyörületesen elnyelő, vigasztalóan sötét mélysége. Az ember mégis töpreng, mert megátkozta, megáldotta a sors, vagy Isten, ki, miben hisz, az elmében cikázó gondolatok sokaságával, vágyakkal, érzésekkel, bizonytalansággal, félelmekkel..., az ember ettől gyenge, mert gondolkodik, és nem hagyatkozik az ösztöneire, nem bízik a szívében, nem az érzések diktálta országúton járja a számára kirótt utat, hanem mindig keresi az elágazásokat.Ha szerencsés, nem találja meg őket, ha szerencsétlen rálel egyre, és tétova lépéseket tesz az ismeretlen irányba, rózsakertet remél a távolban, és észrevétlen csetlik-botlik a szakadék felé..., minél értelmesebb, minél erősebb, minél összetettebben gondolkodik annál inkább hajlamos egy nagyon rossz utolsó lépéssel belezuhanni a semmibe, és az összetört csontjai felett az elmúlására váró keselyűk szenvtelen szemébe nézve megkérdezni...Miért? Ők nem fognak válaszolni, legfeljebb kárörvendő rikácsolással marnak a húsába, miközben a tüdő még lélegzik a szív még dobog, de már valahol nem él, létezése puszta illúzió.Merő önámítás, üres porhüvely, ahol ez a hüvely még a biológiai parancsokat követve vért áramoltat a szerveibe, és amikor ez a véráram lelassul, erejét veszti, már nem pumpál annyi életerőt az agyba, akkor jön el az egyetlen napi öröm..., a morfium.A csalóka kábulat egy kis megsemmisülés, jólelkű, békés terítő a szenvedő szerves anyag és a megfoghatatlan lélek fázós testén, az ébredés a kiábrándító valóság, a reménytelen másnapok kijózanító valósága.A Buddhista pokol nem tüzes, hanem hideg, számukra életterük kegyetlen mindennapjaiban a pusztító hidegben manifesztálódik a pokol rémálma, a hideg öli meg őket, veszi el a termésüket, a hidegben fagynak meg a hágókon az utazók, a hidegben pusztulnak el az állataik, a hideg az ő pokluk.Az ébredés is ilyen hideg, üres és hideg, akár a buddhista pokol.Mert a pokol bennünk van, ne kint keressük, ne a bibliai üstökben, valahol legbelül a mélyünkben van a pokol és ott trónol az a diabolikus szörnyeteg, mely, ha hagyjuk uralma alá veszi a testünk minden porcikáját.Legfőképp az elménket. A boldogtalanság maga ez a pokol és Lucifer üli örömünnepét, ha látja boldogtalánságunkat, mely még életünkben betemet, eltemet, maga alá teper, legyőz, kábító csendességgel vesz minket körbe. Annát körbe vette. Az a boldogtalanság, ami Annát élete utolsó napjaiban átölelte, az rosszabb volt, mint akár a hideg, akár a tüzes pokol, hisz mindkettő előbb vagy utóbb megöl, ez nem öl meg, csak emészt, kétségeket ébreszt, kiutak után nyomoz, de, akár egy rossz scout a vadnyugaton, eltéved, körbe-körbe jár, válaszokat keres, kérdéseket tesz fel, és félrevezet.Hasonlatos az őrülethez, hol az őrült látja józannak magát, és bolondnak a környezetét, miközben nem látja, hogy sem ő nem józan, sem a a világ nem őrültebb, mint máskor.Csak ugyanolyan egyformán utálatos, akárcsak eddig.De vagy itt találod megy a helyed, vagy sehol. Anna elveszett... Közepes film ez, szinte semmit nem ad vissza minden idők egyik legnagyobb orosz írójának káprázatos zsenialitásából, és a regény mélységéből, a színészvezetés, és Anna karaktere is tévedés.Nem Marceau hibája ez, ő hibátlan, hanem a rendezésé. Ellenben az utolsó tíz perc…, szívszaggató, amit ez a gyönyörű, káprázatos színésznő ott művel…, a kocsiban együtt ülünk vele, a peronon ott állunk vele, és vele ugrunk…, tekintetében mélységes fájdalom és a tudatosan meghozott döntés felett érzett bizonyosság, valamint a teljes elveszettség felett érzett mérhetetlen bizonytalanság, olyan kettőség ez, ami megmagyarázhatatlan, csak az élheti át, akivel megtörténik… Vajon, hogy képes a tekintetben, a szem kifejező erejében megjeleníteni mindezt, miképp képes valaki, aki talán, vagy remélhetőleg soha nem élte ezt át, ránk önteni? A magányosan, kétségbeesetten a halálba menekülő erős asszony teljes összeomlását kifejező pillanatokat átsugározni ránk, átsugározni úgy, hogy férfiként is könnybe lábadjon a szemem, miképp lehet ezt eljátszani, szembenézve egy kamerával, hova kell egy színésznőnek „leküldeni” a lelkét, hogy mindezt hitelesen ábrázolni tudja…, nem tudom megfejteni! Megrázó, és felejthetetlen pillantok ezek, ha másért nem is, ezért mindenképp érdemes megnézni a filmet…

Rejtély (2005) - Vélemények

2012-08-25 17:41.01

Haneke egy kicsit a bolondját járatta velünk, teljesen szétcincált, elaggott mondanivalót cipeltet a filmmel, még csak a ráncfelvarrás sem izgatta, szinte hányavetien ránk bízza a közepesen jómódú polgárcsalád sötét „titkának” a megfejtését, mely téma hasonló módon számtalan irodalmi, színpadi, filmes műben került már feldolgozásra, nevetséges és katasztrofális lenne gyermekkori botlásainkat olyan szinten a hátunkon hordozni, miképp itt teszi a főhős, hat éves korára gyakorlatilag csupán elmosódott képkockák formájában emlékezik vissza bárki is, ez egyszerűen lélektanilag nem állja meg a helyét, egy nüansszal idősebb életkor hihetőbb lett volna, apró hiba, de hiba, ráadásul eléggé elcsépelt, az a monoton és igazi mélység nélküli őszintétlen kapcsolat, ami a házaspárt összeköti, szinte már típusos, vajmi kevéssé hökkentem meg rajtuk, Hanekétől többet vártam. A forma, ahogy tálal, viszont egyedi.A felvett képek, a videokazetták képei, és a való élet összemosódik, alig elválaszthatóak egymástól, a váltások. Lassú, néha céltalannak tűnően lassú a menet, dobolunk a szék karfáján, majd váratlanul erős konfliktus, jó párbeszéd, és utána ismét, zene és vágások nélküli percek.Áll a film, mint a cövek.A történet lehorgonyoz…, majd nincs is történet, évszázadoknak tűnő ideig semmi nem történik, csak forog a valószínűleg amúgy is csak fikciós videószalag, és mi megfigyelünk, mintha távcsővel lesnénk valakinek az amúgy elég unalmas életét. Persze valójában nem unalmas, de ami történik, belül történik. Daniel Auteuil fejében. Gyanítom a film nem kizárólag a nézőknek szól, hanem a kritikusoknak, és „műélvezőknek” is, ők szeretik ezt, rögvest mögé látják az eredetiséget, újszerűséget…, a „művészfilm” attitűd minden ismérvét. Ügyes… Mindemellett, a film mégiscsak erős mondandóval rendelkezik, csak számomra nem hiteles a háttér, ám, ha ettől eltekintünk, nyilvánvaló miről szól. Minden tettünk előbb vagy utóbb következményekkel jár ránk nézve, lett légyen ez akár jó, akár általános értékrend szerint elitélendő tett. Nem ússzuk meg, kísérteni fog, utánunk nyúl, akkor tör ránk, amikor nem is számítunk már rá, mikor már hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla…, de a lelkiismeret megszólal, rém-álmaink lesznek, izzadva ébredünk, mit lehet azzal, akit a tettünk pocsék élethelyzetbe sodort, hogy élhet, dühösek leszünk a saját lelkiismeretünk háborgásától, magyarázkodunk önmagunk és közvetlen társunk előtt is „önigazolunk”, szégyenkezünk, majd végül még nekünk áll „feljebb”, egész addig, míg nem szembesülünk azzal, hogy amit annak idején gonosz csínynek gondoltunk, vagy éppen csak egyszerűen magunkra gondoltunk, magunkra koncentráltunk, csak arra, nekünk mi a jó, nem számolva a következményekkel, egy másik ember életét végkép és örökre tönkre tette, a videokazetta maga a lelkiismeret, ez aligha kérdéses, és mi nézők „homevideózunk” egyet a rendezővel együtt. A tönkre ment, boldogtalan, sivár és szomorú élet meghökkentő brutalitással ér véget, az ember szinte nem kap egy pillanatra levegőt, benne reked a szusz, nem hisz a szemének. Haneke tud sokkolni, a falra fröccsenő vérfolyam, és a zsákként elzuhanó test látványa hosszasan elkíséri a nézőt. Jól ábrázolja mennyi az élet…, egy mozdulat, és vége. Daniel Auteuil óriási hibázik, és kegyetlenül meggyilkol vele egy embert, mert fizikailag lehet, hogy csak évtizedek múlva kulminálnak idáig az események, de mindig úgy tartottam, lelkileg meghalni, nem sokkal jobb, mint egy utolsó lélegzetvétellel elbúcsúzni a világtól. Már nem csak úgy tartom…, tudom is. Haneke biztosra ment, egyszerű téma, két remek színészi alakítás, fondorlatos ügyességű képi világgal, valamint tempóval leforgatott mozi, és egy nyitott, a nézők fantáziájára bízott befejezés, garantált volt a díjeső…, teszem hozzá a legjobb vágáson egy kicsit azért elmosolyodtam, aligha ezen a filmen kellett „kicsorbulnia” a sok munkától a vágóollónak.

Hálózat (1976) - Vélemények

2012-08-19 01:51.34

Sokan várták elementáris eufóriával a rendszerváltást, demokrácia, szabadság, nem kizárólag „dollárboltban” lehet majd tic-tac cukrot kapni, már, ha emlékszünk még a dollárboltokra, kispolgári jólét, „nyugati autó”, és persze a tévé csatornák áradata, amit mindössze azok ismerhettek felszínesen, akik bejárták már a nyugatot, és tapasztalhatták azt a médiadömpinget, ami már ott akkor javában zajlott.Ezernyi Tv és rádióállomás, milliónyi csatornán áramló értékes és értéktelen információáradat minden mennyiségben. Jórészt persze csalódás volt az osztályrésze a naiv többségnek, mert a szabadság korlátozott, a boltok polcain önmagukat fogyasztásra felkínáló árutömeg, anyagilag elérhetetlen, a média pedig népbutító, hazug és legtöbbször egyszerűen ocsmány, talmi gusztustalan „termékekkel” próbálja eladni önmagát és a nézettségen keresztül megfejni a reklámozókat. Majd negyven évvel e zseniális film megtekintése után úgy érezhetjük a mozi üzenete váteszi, aki filmre varázsolta e remek párbeszédekkel tarkított hajszálpontosan precíz alkotást, az jövőbelátó képességekkel rendelkezett. Az a mérhetetlen cinizmus, ami kikiabál ránk, az a tömény anyagiasság, ön-pusztító karriervágy, a magánélet teljes háttérbe szorulása, a minden gátlást legyőző előrejutási vágy, a pénz isten előtti tisztelgés, undorító egyértelműséggel fejezi ki ennek a világnak a mocskosságát, azt a mocskosságot, ahol az egyéni ember számoszlopok, diagrammok mögé bújva éli a mindennapjait, és nem ő számít, gyengeségeivel, mentális betegségével, magánéleti gondjával-bújával, csak a siker, ami vele elérhető, és a probléma, amit a személye okozhat. Bámulatos tisztánlátás, és pragmatikus hidegség sugárzik át minden képkockából, negyven év multával, a minket körülvevő mai magyar valóságra ismerhetünk, talán még nem ölünk a kamerák kereszttűzében, de a karaktergyilkosság is ölés, csupán legális, de ettől még ugyanannyira tisztességtelen és etikátlan. Karaktergyilkosságokra a magyar média is számtalan példát tud felmutatni, némelyik nyilvánvaló megrendelésre. Szánandó a főhős kihasználtsága, és döbbenetes az a manipulatív képesség, miként e dobozon keresztül tökéletes tömegpszichózist lehet elérni, talán nem véletlen, hogy egy forradalom idején még ma az internet idején is a tévé az a kommunikációs csatorna melynek megszerzése stratégiai cél. Hosszú évek óta nyilvánvaló tény, hogy a globalizáció mindent átszövő érdekrendszere, de tulajdonképpen az EU létrejöttének és működésének egyik fő célja is a profit hajhászásán és a minél nagyobb haszonszerzés reményén túl a háborúk elkerülése, semelyik hatalom nem bombázza a saját érdekeltségeit, bizonytalan kimenetelű területszerző csetepaték megkockáztatásával, ennek az előre vizionálása is kiábrándító monológgal jelenik meg a filmben. Betagozódás, az egyén és a társadalom begyűrése, egyfajta olyan viszonyrendszerbe, mely tökéletesen kihasználttá és elzselésedett tekintetű bamba „képernyőfüggővé” teszi a tömegeket, mely képernyőn keresztül azután aképpen formálja a hatalom a tudatot, ahogy csak a kedve tartja. Semmi érték, csak vérrel, halállal írott híradók, melyeket kis „színesekkel” tarkítanak, hazudozás, ócska szappanoperák, „valóságsók”, hol, ha kell élő egyenesben kefélnek egymással vadidegenek, és az ezzel járó magas nézettség, majd a bezúduló profit. Az ingerküszöb egyre magasabb, néha tényleg nem tudni hol van már a határ. …, és jaj annak, akinek esik netán a nézettsége, irány a felejtés és a süllyesztő, lehet írni a memoárokat. A magánéleti szál ügyesen fonja körbe a „főtémát”, a William Holden által megformált karakter, a kezdeti szikárságból, lassan átformálódik, megcsömörlik, felismer, gondolkodik, szeret, érez és szenved, mindazt teszi, amit Dunaway nem.Ő még szeretkezés közben, a mámor pillanataiban is csak arra képes, ami kitölti a mindennapjait, egyfolytában a munkájáról beszél, csak arról, mert mást már nem is ismer, cinikus és romlott személyiség, ilyenné tette az ambíció a nagyravágyás. A szakító dialógjuk mérhetetlenül pontos kórkép, Faye Dunaway kóképe, ő már menthetetlen. Nagyszerűen játszanak mindketten, óriási alakítások fémjelzik amúgy is a filmet. Ritka a szinte hibátlan film, ez bizony bár nehéz darab, néhol aprólékos kidolgozottsága talán unalmasnak érződik, néhol pedig végtelenül nyomasztó, nem könnyű végignézni, és mindent megérteni belőle, hosszú a játékidő is, de egy szinte tökéletes mű. Végszónak annyi, nézzünk filmeket, olvassunk minél többet, és szűrjük azt a hazugságáradatot, amit a média embertelen gépies világa ránk önt…

Kisiklottak - Vélemények

2012-08-11 14:55.25

Ismét egy szerep, ahol egy olyan macsónak elkönyvelt, átütően férfias figura, mint amilyen Clive Owen, egészen kiválóan hozza a kiszolgáltatott, elesett, megtört, tétova, megalázott, folytonosan hibázó karaktert.Akárcsak a Closer-ben.A film végtelenül kiszámítható, a vége erőltetett, Aniston vacak (pedig amúgy kedvelem), a történet csavarossága finoman szólva is átlag alatti, és mégis... Owen és Cassel: remekelnek, miattuk érdemes végigpillogni a mozit, bőven. Egyre jobban megkedvelem ezt a palit..., pedig nem is vagyok nő. :)

Pszichoszingli - Vélemények

2012-08-11 14:09.38

Theron kisasszony szenvedélyesen szeret szenvedni,alkalmasint erre teremtette a rossz vagy jó sorsa, jól áll neki, jól csinálja, ezekben a szerepekben képes brillírozni, még az ilyen üres, valószerütlenül a föld fölött lebegő, alig életképes karaktereket is képes valamelyest tartalommal telíteni, miatta nézhető a mozi, a "műházaspár" idegesítően röhejes, életszagutlan, zsibbasztóan gusztustalanul, és hányavetien megírt párbeszédei fölött is elsiklottam, mert legalább valaki elfogadható színészi produktummal örvendeztetett meg.A lealázott, pufi srác még kellemes perceket tudott okozni, volt benne valami szerethetően abszurd, megtaposottságában is felemelt fejű tartás, a "leghihetőbb" szerep az övé, nem is él rosszul a szerep adta lehetőségekkel. Egy biztos, fel kell nőnie mindenkinek, nem lehet visszalépni az időben, majd megpróbálni ellopni más életét, a sajátunkat kell élni, mely túlmutat az egy éjszakás, semmit sem adó "utólagusságukban" már gusztustalan kufircokon, és az alkoholmámor fedte depressziós búbánaton, különben sikerességünkben is üressé és tartalmatlanná válunk és összes érdemünk kimerül majd más életének könnyed kritizálásában. Suicid hajlamúak kerüljék a filmet, de legalább is csőre töltött maroklőfegyverrel a kézben ne nézzék, önpusztítás lehet a konklúzió.

Egyszerűen bonyolult - Vélemények

2012-07-04 06:46.04

Meryl Streep-nek mindent szabad, megbocsátjuk néki azt is, ha egy tulajdonképpen közepes filmben, messze a képességei alá kalibrált szerepért Golden Globe-ra jelölik. Imádom ezt a nőt, nem egyszerűen bonyolult, hanem egyszerűen zseni.Született őstehetség, édes nyolc miben vitézkedik, ő tökéletes, gyengébb produkciókat is képes a maga színvonalára emelni. Most el kellett ez a képessége, valljuk meg.Ezt a mozit menteni kellett, ő meg is teszi, és férfiasan bevallom, Alec Baldwin, aki pedig egy időben nem volt a szívügyem, ahogy öregszik egyre szerethetőbb, és egyre jobb színész, méltó partnere minden idők egyik legkiemelkedőbb színésznőjének. Szegény Steve Martin útjavesztett verébként kóricál a filmben, néha szerintem maga sem érti mit is keres itt, szerényen beleszürkül a háttérbe, oly semmitmondó a karaktere, mint egy parlamenti expozé. Kár, mert így valójában elég nehéz elhinni, hogy Meryl, miért is dönt úgy, ahogy dönt, de talán ezek részletkérdések, a film nem önmagát adja el, hanem eladatják a Street-Baldwin duóval.Nancy Meyers biztosra megy, a forgatókönyv haloványságát, a mellékszereplők néha siralmasan semmitmondó dialógjait, és igencsak felejthető játékát, minden sablont, klisét, kínhumort ránk mer tukmálni, mert tudja, hogy Streep elviszi majd a balhét. A történet nincs agyonbonyolítva, még, ha a cím azt is sejteti.Az életközépi válságban vergődő házaspárok szokásosan rossz reakciója, a válás, a problémák átbeszélése és megoldása helyett.Ilyenkor persze többnyire a férfi az, aki úgymond „kilép”, igaz ezt meg általában az idézi elő, hogy a nők annyira el vannak foglalva a munka, és a gyereknevelés összehangolásával, hogy szép csendben elfelejtkeznek arról, hogy nem a munkájukhoz, és nem is a gyerekeikhez mentek feleségül, az élet ellaposodik, a szex megfakul, a partnerkapcsolat kiürül.Pedig sokszor a szeretet meg lenne, csak elfelejtik megélni, és időről-időre egy kicsit aláfűteni. Nagyon igaz Streep egyik kulcsszövege a filmben, mikoron azt elemzi, hogy tulajdonképpen tisztában van vele, hogy ő is hibás volt a kapcsolat széthullásában, csak épp ezt annak idején nem ismerhette el, mert Baldwin miután megcsalta, nem érdemelte meg.Okos mondat.Sok megcsalt és elhagyott nő, félre tehetné a sértett önérzetét és elgondolkodhatna ezen, mert a dolgok többnyire nem történnek véletlenül.Mindennek oka van. A múló évek általában bölccsé teszik az embert, Baldwin karaktere is rájön, hogy egy feszes comb, egy fiatal pofi, egy új, izgalmas szex, semmit nem jelent, és semmit nem pótól.Az együtt eltöltött évtizedek emlékei, fontosabbak, tartalmasabbak.Kirepülnek a gyerekek, csökken a nyomás, már csak büszkének kell lenni rájuk, csitulnak a napi problémák, és a férfi újra elkezd vágyódni a „régi” után, az után, ahol már nem kell megfelelni, teljesíteni, ahol már csak egymásra kell, és lehet figyelni.A szex még talán jobb, mint régen, már nem számít a kor, sőt, egy érett nő tartalmas, szenvedélyes érzékisége, többet ad, mint egy fiatal test. Az újabb kapcsolat meg már csak teher, néha elviselhetetlen teher. Ez érzékletesen van bemutatva a filmben csak épp az új asszony szerepe és személye is annyira elnagyolt, mint Martin figurája.Ez is komoly hibája a mozinak. Baldwin rossz percet választ a visszatéréshez, nincs szerencséje, pont akkor próbál újra hódítani, amikor feltűnik egy harmadik.Ilyenkor már nem kell nagyot hibázni, egyetlen elcseszett „randi”, és minden fuccsba megy.Ez az ő személyes tragédiája, mert alighanem két szék között a pad alá hullik. Más kérdés, hogy érthetetlen, hogy egy ilyen kedves és szerethető, ügyes karakterszínész, mint amilyen Steve Martin, hogy kaphatott egy ilyen „alulrajzolt” szerepet.Olyan semmilyen szegény, hogy, ha a végén nincs ott a neve a stáblistán, észre sem vesszük.Pedig a betépős jelenetben megvillantja, hogy bizony többre lenne képes. Ez a film tulajdonképpen egy finom dráma, vígjátéki beütése ellenére, áthatja egy szomorkás hangulat is, sajnálom Baldwint, aki féltékenyen szeret, képes magából bohócot csinálni, megalázkodik, mindent bevet, de elkésik. Mint egy tíz évet késik. Tanulság, hogy addig éljük meg az érzéseinket, amíg nem késő, mert aztán esetleg késő bánat, eb gondolat. Meryl Streep pedig felhúzza a mozit négy csillagra, mert meg tudja tenni. Kivételes képesség ez!

Legjobb filmes karakterek - Saját vélemény

2012-07-01 15:02.17

Tommy Lee Jones, Samuel Gerard rendőrbíró szerepében. Nagyon sok vitát gerjesztett annak idején, hogy mire fel ezért az alakításért az "oszi", én azon kevesek közé tartozom, aki szerint nem ment rossz helyre a szobrocska. Brutálisan átütő, nagyszerűen egyedi, eltéveszthetetlen karaktert teremtett a filmben, nélküle a The Fugitive, szegényebb lett volna. A folytatásban ráadásul képes volt tökéletesen "újraéleszteni" a figurát.

Csillagközi invázió - Vélemények

2012-07-01 14:42.45

Az, hogy nem tudtad eldönteni, legkevésbé sem a film hibája, nem csak nézni, látni..., aki ezt a filmet komolyan veszi, nem ért belőle semmit, és mégis, ha nem veszi komolyan, akkor sem ért belőle semmit, nagyon is erős a mondanivalója, csak mögé kéne látni a fröcsögő bogárbélnek.

Hajdú Péter

2012-07-01 14:31.01

Nagy örömmel és megelégedettséggel tölt el, hogy valaki végre besatírozta azt a fehér foltot a filmkatalógus "topicgyűjteményében", amit Hajdú Péter személye jelent és jelképez.Régóta vártuk már, hogy megszülessen ez a hiánypótló oldal, ahol kellő terjedelemben, és megfelelő színvonalon, méltathatjuk e nagyszerű jellem, e nagyívű, széles spektrumú europer gondolkodó, és médiaszemélyiség eddigi korszakalkotó munkásságát! Most komolyan..., ezek a topikok mire jók?Ennek az embernek van "rajongója", vagy letett már valamit az asztalra, ocsmány hulladékon kívül is? Mindegy...

Durr, durr és csók - Vélemények

2012-07-01 14:16.29

Szellemes, ötletes, végtelenül szórakoztató, könnyeden kikapcsolja az ember agyát a napi rutin monotóniájából.Néhány poén után lazán le lehet fordulni a székről a felszabadult röhögés hatására, és egészen korrektek a színészi produkciók is.Michelle Monaghan vonzza a tekintetet, mint cukros víz a legyet, R.Downey jr. jó, mint szinte mindenben, tényleg kár lett volna, ha eltűnik a süllyesztőben, a zűrős ügyei után, Val Kilmert meg jelentősen alulértékelik, úgy általában, pedig korántsem egy eldobandó színész.Minden tekintetben egyedi feelingű, jól összerakott cucc, ami miatt mégsem öt csillag, az a belső narráció időnkénti keresett mivolta, és ez ráadásul annyiban is zavaró, hogy miközben önfeledten kacarásznánk egy-egy poénon, máris feszülten kell figyelni, mert olyan tempóban pörögnek az infók, ami koncentrálást követel. Amennyiben valaki nem figyel, elveszhet néhány részlet, és legombolyodhat a történet fonala, meg lemaradhat egy-egy remek beszólásról. Ezt az apró hibát leszámítva, abszolút tuti a mozi, persze lehet, hogy ez sem hiba, csak én voltam kicsit lelassulva, amikor néztem, mégis az az érzésem ebből a kevesebb több lett volna.

Macskanő - Vélemények

2012-06-25 18:28.46

Majd, ha ócsudok a sokkból, amit ez okozott, meg különben is vigyázni kell az élvezetek túlzott halmozásától. :)

2012-06-25 18:25.04

Láttam már életem során egy-két hitvány filmet, de ez garantáltan éremért küzd.Ekkora trágyát létrehozni, ez már komolyan értékelendő, gyarlóbb elme erre képtelen lenne, ennyire hülyének lenni, mint ezen iszonyodmány alkotói, ez már valamiféle különleges képességet igényel. Középszerűen szart akárki tud csinálni, de ennyire szart, na, ez már valami!

Közelebb - Vélemények

2012-06-24 00:57.19

Úgy gondolom ez tipikusan az a film, ami erősen másképp érinti meg azt, aki már átélt hasonló helyzetet az életében, mint azt, akit ennek a szele még nem csapott meg.Egyszerűen nem ugyanazt fogják látni, érzékelni a vásznon. Sőt. Talán feltétlenül nem is fogja érteni a motivációkat, a történéseket egy olyan ember, akin nem zúdult még le egy ekkora lelki, érzelmi, szexuális kataklizma, mint, ami itt végig kísérhető. Nagyon nyers, nagyon őszinte, néhol vulgáris, kőkemény romantikus dráma ez, kiváló pszichológiai alátámasztottsággal, ami itt nagyon lényeges, mert enélkül felszínes lenne és üres. Remek, hogy a forgatókönyv, a párbeszédek, briliáns módon tálalják, mennyire másképp is éli meg a két nem ugyanazt a szituációt. A nők okosabbak, a férfiak önmarcangolóbbak, jobban kaparják a sebeket, a nők átsiklanak a testi történéseken, legalább is igyekeznek, az érzelmeket helyezik előtérbe. A férfi kevésbé nagyvonalú ilyen téren, egyetlen testi együttlét kiderülése is tökéletes érzelmi összeomláshoz vezethet, a két férfi karakter jól ábrázolja ezt.Szerelemben, háborúban, mindent szabad.Clive Owen azt teszi, amit az adott helyzetben tehet, bosszút áll, sebeket oszt, miközben kap is, gyerekként sír, férfiként büntet.Ilyenkor senki nem moralizál, csak üt, vág, csapkod, végtelen fájdalmát, és mérhetetlen keserűségét kitölti azon, akin megteheti, tehát a vetélytárson, és ezzel visszakapja a szerelem árnyképét, mert ne legyen illúziónk, csak azt, a szerelmet már nem, a nő fekhet ugyan mellette még évtizedekig, semmi nem lesz már a régi.Négy ismert színész, de talán Owen játssza itt a legnagyobbat, és minden darabossága ellenére, messze ő a legőszintébb, legnyíltabb.Tiszteletre méltóan „szemét”, mert nem alakoskodik.Csak büntet.Férfitársaim, tegyük szívünkre a kezünket, hasonló helyzetben mi is ezt tennénk. Law és Roberts sokkal bizonytalanabb, tétovább, hibát-hibára halmoznak.Law szinte alig ismeri a lányt, aki pedig talán úgy szereti őt, ami keveseknek adatik meg, még a nevét sem tudja..., tegyem hozzá Natalie Portman parádés! …, és itt ismét a különbség, Portman elnézi a fiú hosszas viszonyát, de Law egyetlen feltételezett, kizárólag szexualitásra épülő botlást is alig akar megbocsátani, egy botlást, ami meg sem történt, mint ahogy Roberts-nek sem képes ugyanezt elnézni. Owen ügyesen keveri a kártyát, mert férfiból van és érzi, hogy a rendelőben eltöltött légyottal komoly sansza van arra, hogy „szétszedi, szétcincálja” ezt a kapcsolatot. Sokan érezték úgy, hogy a moziban túlzó, és keresett a szereplők őszintesége, és az a dühödt a legapróbb részletekre is kiterjedő kíváncsiság, ahogy Owen a nejét faggatja a szexuális együttlétről. Pedig a férfi ilyen, mindent tudni akar, részben reménykedik, hogy a „másik” kevesebbet kapott, maradt valami, amit csak ő jussa volt, csak neki járt, és reménykedik abban is, hogy „másik” kevesebbet nyújtott, mint ő, részben pedig szinte keresi a szenvedést, fájni akar önmagának. Nehéz innen talpra állni, nehéz újraépülni, talán nem is lehet, de egyfajta kemény álarcot magunkra ölthetünk, különben marad az önpusztító mocsár.Owen a kínlódás után a kiütés után, azután, hogy padlóra kerül és kiszámolják, végül összeszedi magát.Kétszeresen is aljas dolgot tesz, de bevallom, vessenek meg érte, megértem. Az emberek általában önmaguknak is hazudnak, szeretik magukat kifele, a külvilág fele szenteknek beállítani, pedig a legtöbbször csak gyávák, és sunyik, még ahhoz is gyávák, hogy kiadják a dühüket, ahhoz is gyávák, hogy megéljék az indulataikat. Law is gyáva, nincs gyávább dolog, mint megütni egy nőt…! Szerelmi négyszög, szinte színházi módon elmesélve, csupa-csupa vesztessel, mert bizony itt kizárólag vesztesek vannak. A legnagyobb Portman, aki valóban őszintén, tiszta szívből szeret. Ritka az ilyen giccsmentes, az emberi lélek mély bugyraiban dühödten kotorászó őszinte mozi, szerelemről, szexről, párkapcsolatokról. Ritka, hogy egy olyan átütően férfias színész, mint Clive Owen, úgy zokogjon egy filmben, hogy abban semmi túlzó ne legyen, Law kineveti érte, pedig eljön a pillanat, amikor már ő sír…

elejére ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... végére