Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 ... végére

Lina esti naplója - Vélemények

2012-04-11 22:55.24

Hát igen, kedves amerikai pite készítők, lehet ezt másképp is.Kamaszkorról, szerelemről, szexről, testiségről, bizonytalankodásról, tétova botladozásokról, egy őszinte, tiszta, merészen szembe néző mozit csinálni, amúgy igényesen, skandináv módra. Persze tudom, más műfaj, az egyértelműen vígjáték, ez nem.Az amerikai film, ez európai.Annak az elkészítését a bevétel nagysága motiválja, ennek az elkészítését pedig a mondanivaló... is. Nem kell összehasonlítani, sőt, hülyeség összehasonlítani.Témáját tekintve azonban sok a hasonlatosság az efféle amerikai tinivígjátékok, és e között a film között. Ebben a filmben sem spórolnak semmin.Van szex, ívás, hányás, menstruálás, naturálisan bemutatva, de mégis milyen más... Milyen lehet egy lánynak 15 évesen szűznek lenni, az Emma Hamberg regénye alapján készült film ezt vázolja, de nem csak a felszínt kapirgálja, mélyre néz, de ami még fontosabb, mélyre lát.Néha nyers, direkt, de ettől eleven.Néha kiábrándító, de ettől hiteles, néha viszont finom, meleg, és selymes, ettől olyan szerethető. Nagyon más ez a világ, mint akár az is, amiben én felnőttem, más, és néha ijesztő, ijesztő, hogy mennyire előreszaladnak a kamaszok mindennel, és itt jön a lényeg, hogy ehhez képest mennyire hátul kullog még a tudatos énjük, mennyire nem ismerik még önmagukat, mennyire nem képesek türelemmel kivárni, míg utoléri a testüket, az önismeretük.Még a saját testüket sem ismerik sokszor, még maguknak sem tudnak örömet szerezni normálisan, lefekszenek a fiúval, mert ez az elvárás, közben azt hiszik, hogy frigidek, mert nem éreznek mást, csupán némi "ragacsot", ahogy Lina a filmben megfogalmazza.Fogalmuk sincs még az életről, nem ismerik a szerelmet, nem tudják milyen érzés feloldódni annak a karjaiban, akit szívből akarnak, nem tudják, milyen amikor felrobban a test, a tartalmas érzéki gyönyörtől, viszont tudják már milyen részegen hányni, másnapos fejfájással és világfájdalommal ébredni, tudják már, hogy milyen unott képpel bámulni a plafont, miközben gyömködi őket egy béna srác, és tudják milyen eljátszani az orgazmust, hogy legyen már vége, mert megy busz, és azt is tudják milyen a tesztcsikra pisilni, és imádkozni istenhez, hogy csak nehogy..., és megkönnyebülten felsóhajtani, mikor megjön a menzesz. A mozi nem köntörfalaz.Nem szépít.Nem ámítja önmagát. Viszont, hogy meglegyen benne az a szépség, amitől mégis könnyen néhető, az egy szép, édes, és valóban bájosan tiszta szerelem, amit azért a végén csak felismernek, ha némi nehezség árán is, barátságos színekkel, meleg fényekkel váró otthon, mese hallgatás az anyától, a puha takaró alá bújva, még tizenötévesen is, mert bajban rádöbben az ember, hogy még gyerek, és kell a csak egy anya által nyújtható védett biztonság, anya, aki csak pillanatokra szerepel ugyan, de pont azt teszi, amit mindig kell, megért, elfogad, segít, van csodás operatőri munka, meghökkentő szépségű lágy, plasztikus képekkel, fel-felvillanó humor, és egy remek színészi alakítás, Mylaine Hedreul részéről. A skandinávok általában nem sokat cicóznak, ha a valóságot akarják ábrázolni, vállat rántanak a konvenciókra, beledörgölik az orrunkat a rideg tényekbe, és kezdjünk vele, amit akarunk, ez a film is ilyen.Ifjúsági történet, gyanítom egy kicsit a szülöknek is szánva - azoknak a szülöknek, akik, ha a lányuk bejelenti, hogy esetleg terhes, ne cirkuszt rendezzenek, hanem átöleljék azt a szerencsétlen, buta gyereket, majd szaladjanak a patikába terhességi tesztért - de nem olyan ifjúsági történet, amit az átlag magyar néző elvár, és könnyen befogad, elfogad. Szerintem bőven akadna, akit megbotránkozat..., mert a "pitét" kikacagjuk, de ez a film, a romantikusságával együtt is, félelmetesen valóságos..., pedig?Lehet struccot játszani, csak mire jó?

A világ legjobb apukája - Vélemények

2012-04-08 23:02.36

Hát ez a mozi, iszonyúan odaver!Nem csoda, ha nem készülnek tucatszám az ilyen megosztóan vászonra gondolt alkotások, mert egyrész nem árt rajtuk némiképp gondolkodni, és beismerem ez némi fáradságba kerül, másrészt anyagi haszon, ugyan mi várható ezektől. Hal Hartley neve ugrik be..., megmutatni, az embert, a maga meztelenségében, megmutatni a közösségek uniformizált gondolkodását, a sémákat, ami szerint a világ működik, megmutatni az álszentséget, az őszinteséggel szemben, megmutatni, hogy milyen nehéz is szeretni, mert a szeretet munka, abba bele kell rakni a melót, keményen, küzdeni kell vele, akkor is, ha az ember gyerekéről van szó, néha még a gyerekünket szeretni is bizony rohadt kemény gürcöléssel jár, mert szemtelen, mert szarik a fejünkre, mert ránk vágja az ajtót, mert pofátlanul a szemünkbe hazudik, mert semmibe veszi, hogy érte vesszük a levegőt, mert lop a pénztárcánkból, mert..., olyan, amilyen, de ez a kötelesség.Ellavírozni az életben, a ki nem élt vágyainkat az íróasztal fióknak adni, beletörödni, hogy kis pont vagyunk, a szeretőnk nem vállal fel, a munkánk számunkra is érdeketelen, és azok számára is, akiknek végezzük, a fiunk egy kiállhatatlan alak, egyszerűen gyötrelmesen nehéz elfogadni az érzést, hogy az, és mégis próbáljuk szeretni, kis pont vagyunk, kis ember, csetlő-botló, szánandó, és mégis nagyszerű, mert az emberségtől válunk naggyá, nem az elismertségtől, amit egy bizarr halál hoz meg a számunkra. Ott, abban a pillanatban a veszteség akkora, hogy hempergünk a földön, szenvedünk, mint a kölykét veszett állat, és mentjük még a halálban is a méltóságot.Legalább a halál nemesítsen egy jellemen, amiben amúgy semmi nemes nem volt. És minden hirtelen átalakul, megváltozik, népszerűség, siker, nem várt változás. A halál nemesít, a halál elgondolkodtat, a halál után, új fényben mutatkozik az addig egyértelműen helyén kezelt személyiség.A halál után szebbnek, jobbnak, többnek látjuk azt, aki elment, a halál piedesztálra emel, pláne egy öngyilkosság..., még hibásnak is érezzük magunkat.A halál után, az is jobban érdekel minket, aki a halotthoz tartozott, jobban figyelünk az óráján, a barátjává válunk, még kefélni is más vele, mutatkozni is más vele, pedig addig, alig tudtunk arról, hogy él, hogy értékes, kedves, szerethető, fontos ember, olyan, mint mi. És örökérvényű, hogy a hazugság csak ideig óráig tart fent a víz felett, valójában két dolog szabadít fel, a halál és az igazság, az igazság kimondása felszabadítja a lelket, leveszi a súlyt a vállunkról, mint a medencében levő tiszta víz, lemossa rólunk a szennyes álcát, amit körénk font a hazudozás hálója, egy fiú, csak egy, aki tudja, mi a valóság, az az egy, aki valóban ismerte Kyle-t, aki tudta, azt ő nem írhatta..., csak az apja.Az apja, akit ő már akkor is kedvelt, amikor még csak egy kis pont volt.Egy kis senki..., de csak annyira senki, mint mi mindnyájan..., függetlenül, attól, hány diplománk van, hány nyelvvizsgánk van, mennyi pénzünk van, hogy kosarazunk és milyen melle van nőnknek, mert ezek baromira nem számítanak.Jó erre idejében rájönni..., és azzal foglalkozni, ami, és aki fontos! Gyanítom a film mindenkinek azért egy kicsit mást mond, mindenki, aki szívvel nézi, a saját életéből is beleláthat valamit, ettől válhat sajátosan egyénivé a véleményalkotása..., vagy van, akinek semmit nem mond, de ez legyen az ő gondja...

Jane Eyre (2011) - Vélemények

2012-04-08 21:42.53

Nem semmi írás ez, Limpi..., beleraktad a lelked rendesen! Respect!

Ben Hur (2010) - Vélemények

2012-04-08 00:24.28

Így van. Én kíváncsiságból egy órát megnéztem belőle, mert piszkálta a fantáziámat, de inkább nem is mondanék róla semmit.

Nincs kiút (1987) - Vélemények

2012-04-08 00:13.55

SPOILER! A minap látott Az utazó című "rettenedmény" után micsoda felüdülés volt egy jó kis nyolcvanas évekbeli klassz hangulatú, ügyes, csavaros thrillert látni.Ezekben a filmekben valahogy nem csalódom."Korai" Kevin Costner, a legnagyobb sikerei előtt készült a mozi, de megcsillantja itt is, amiért szeretjük.Nem csak sármos, jóképű és szimpatikus a pali, hanem roppant tehetséges is.A film alapszituácójáról beugorhat az Államérdek, Gene Hackman ismét egy utálatos, nagy hatalmú politikus, ismét meghal a szeretője, és ismét menti az irháját, ahogy csak bírja, de a hansonlóságnak itt vége. Costner azzal, hogy beleszeret a Blade Runner-ből magával hozott szépségű Sean Young-ba, óriási bajba keveri magát, kerülendő osztozni egy nőn a védelmi miniszterrel!Legfőképp akkor, ha ez a miniszter a főnökünk, bár gyanítom, amúgy is.És legfőképp kerülendő, ha ez a miniszter megöli a nőt, majd megbíz minket, hogy nyomozzuk ki, mi vagyunk a gyilkos. :) Tetézve mindez azzal, hogy a legjobb barátunk, aki a miniszter tanácsadója, egy pöttyet homokos, és jóformán "szerelmes" lévén a miniszterbe, úgy döfi a hátunkba a kést, hogy csak, na! Komplikált, összetett helyzet, és a film feszítettsége akkor éri el a tetőpontpot, amikor a történet a Pentagon falai közé szorul. Szűk területen a lelepleződés állandó veszélyének fényében, végig megőrizni a higgadtságot, okosan kombinálni, egymás ellen fordítani az ellenfeleket, bujkálni, ha kell, szövetségest keresni, mindezt viszonylag rövid idő alatt, és az épületet sem elhagyva...Robert Donaldson, itt tudja igazán felpörgetni a filmet.Remekül fokozza a feszültséget és logikusan épitgeti a történetet, ahol persze megjelenik a számitógépes zseni is, George Dzundza személyében, mellesleg mókás mai szemmel nézni az akkori technikát, ma, amikor egy ezeknél a gépeknél százszor nagyobb tudású masina elfér a tenyerünkben, és..., ha csak egy rövid kis mellékszerep kedvéért, de megjelenik a gyönyörű Iman is.Üdítő a férfiszemnek a látványa! Kell a filmben a felvezetés, elkerülhetetlen, de valóban a második fele adja a mozinak az igazi mozgalmasságot, pedig az játszódik zsebkendőnyi területen.Jóformán néhány szoba, és egy-két folyosó, még, akkor is igaz ez, ha a Pentagon a világ legnagyobb kormányzati épülete. Costner igazán jól játszik, panasz nem lehet rá, már a limuzinban forr a levegő Young és közte, később pedig, teljességgel hihető, hogy szerelmes lesz a lányba, ám gyászolni nincs ideje, mert versenyt kell futni az életéért, és le kell leplezni az igazi tetteseket.Hiteles,amit csinál. Hackman-re meg ezek a szerepek rá vannak írva, kisujjból kirázza. Aki nekem igazán tetszett az Will Patton, ő messze a legjobb alakítást nyújtja a filmben.Szervilis, behizelgő, alázatos, állandó félmosolya megtévesztően kedves, de, ha kell kemény, és céltudatos, ha kell szemrebbenés nélkül öl, és vág az esze, mint a borotva.Sokrétű szerep, nagyszerűen oldja meg. Az egész mozi, úgy jó, ahogy van.Szórakoztató, érdekes, izgalmas, nagyszerű a zenéje, jók a kerekterek, értelmes a forgatókönyv, és végre egy film végén olyan csavar van, ami valódi meglepetést okoz. Az egész film egy nagy-nagy kellemes meglepetés...!

Az utazó (2010) - Vélemények

2012-04-07 15:06.59

A karótnyeltségről elsőre nekem általában Sólyom László volt közt. elnök szokott beugrani, néha már azt hittem álltában felborul..., de az ő neve itt elég topikidegen. :))

2012-04-07 12:45.55

Igen, a mostanani szerepeiben az.Faarcú, merev, jellegtelen, súlytalan.Több volt benne a karrierje kezdetén, mint ahova eljutott.De nem muszáj egyet értenünk.A vélemények sokszínűségétől válik izgalmassá a világ. Sorry, ha Nálad ő kedvenc, én már nem tartom őt túl sokra, de uncsi is lenne, ha uniformizálnánk az ízlést.

2012-04-06 22:43.14

SPOILER... Dráma...?Thriller?Ez? Na, nemár.... Paródia, esetleg akció-krimi-abszurd-vígjáték, ilyen műfaj nincs is, sebaj, megteremtődött.Jolie, mint egy kirakati baba, pillája se nagyon rezzen a hatalmas, de üresen bámuló szemek fölött, viszont lazán, csuklóból nyerne egy ki riszálja a legszebben a seg..., bocsánat popóját versenyt, mert mást nem nagyon csinál a filmben.Demi Moore-t, és Dobó Katát a porba alázza az a karót nyelt merevség, amivel végigszerencsétlenkedi a mozit, fátyolos tekinte, itt már olyan elcsépelt,annyira semmi erotika nincs benne, hogy két percenként mászkálok ki a konyhába, hol mogyoróért, hol chipsért, mert annyire unom, hogy már fáj, fáj, hogy unok egy olyan nőt nézni, mint Angelina Jolie, meg különben is, valamivel le kell foglalnom magam, eseményről meg nem maradok le, mert olyan ebben nincs.Ami mégis van, az meg kiszámítható.De, hogy én unom, istenem, kit érdekel, de Jolie is unja, és látszik rajta!És Depp is unja, és rajta is látszik...Akció?, hát, ha a motorcsónakvontatósdi annak számít, akkor lelke rajta, annak, aki kitalálta, azt a zsibbasztó ostobaságot, komolyan hihetetlen, tényleg, mint egy paródia.A főgonosz emebereinek olyan elképesztően ostoba arcuk van, hogy néha az az ember érzése, ezeket klónozzák valahol.Én udvartakaritást nem bíznék rájuk nem ám milliárd dolláros akció lebonyolítását...Az uccsó eksön, frissen lelött halomba kupacolt rossz fiúk, de egy fia zsaru nem marad a helyszínen, hogy biztosítsa a nyomokat vagy ilyen szakmai csacskaságok, ott marad a mi kis szerelmespárunk, és búgnak, mint a gerlék, erőltetett, bugyuta, uncsi, és ráadásul ennyi jobb sorsa érdemes színésszel eladni ezt a rémes ökörséget? külön fáj Paul Bettany, aki tényleg rém tehetséges.Mondjuk egyszer-egyszer el lehet rajta húzni a szánkat, ami már majdnem nevetés, és, ha valóban, és elhatározottan vígjátéknak szánták volna ezt az izét, akkor még oké, de látszólag, nem, és ahhoz meg kevés is a poén, sovány ez mindennek, talán Timothy Dalton felbukkanásának lehett egy kicsit örülni, egy régi 007-es, aki elnéző mosollyal figyeli az utódok bénázását, és igen hangzatos a rendező neve. Bevallom én nem ismerem a munkásságát, egy filmjét ismerem ezen kívül, de már bepötyögni a billentyüzetbe az is öröm, mert olyan arisztokratikus, és hangzatos... Florian Henckel von Donnersmarck..., há már ezért legalább két csilag..., és persze Velence.

Pokoli torony - Vélemények

2012-04-06 16:53.06

A hetvenes évek katasztrófa-film termése elárasztotta a mozikat, Földrengés, Poseidon katasztrófa, Airport széria, és még azt sem lehet mondani, hogy spóroltak volna a világsztárok szerepeltetésével, a teljesség igénye nékül is: Burt Lancaster, Dean Martin, Gene Hackman, Charlton Heston, és még sorolhatnánk.Persze akkoriban még a látvány kevés volt, kellettek a húzónevek, történet, dráma, jól megírt dialógok és efféle csekélységek.John Williams dallamai is felcsendülnek több e témájú filmben.Valamiért mégis csak egy volt ezek közül, amit igazán szájtátva néztem kamaszként a moziban.A Pokoli torony nem feltétlenül azért lóg ki a sorból, mert itt aztán tényleg elképesztő a színészek névsora.A kor legnagyobb sztárjai közül közül mindjárt kettő, Steve McQueen, és Paul Newman, de még a mellékszerepekben is csupa-csupa ismert arc, fő kedvencem a csetlő-botlóan aranyos, de balfék szélhámos szerepében jogosan Oscar-ra jelölt Fred Astaire, aki azért a BAFTA és Golden Globe díjakat be is söpörte.Igazán a történetvezetés sem kápráztat el újdonságokkal, lassú kezdéssel megismerjük a leendő katasztrófa "tárgyát", megismerjük a szereplőket, az emberi konfliktusok elkezdenek kirajzolódni, meglepő módon tényleg emberiek, és hihetőek, majd a kellő felvezetés után, bekövetkezik, ami várható. Valamiért ez a film mégis más, több, mint az e témában készült társai.Számomra legalább is.Az erkölcsi kérdések teljesen jogos feszegetése, némiképp tanmesébe illik, itt mégsem érezzük azt a nyilvánvaló szájbarágást.A két főszereplő nagyágyú filmen kívüli ellentétéből nem érezni semmit a mozin, pedig igencsak kevéssé szívelték egymást, még az is meg volt szabva, hogy egyforma időt kell szerepelniük, és azonos mennyiségű szöveget kell kapniuk, még a forgatókönyvet is átírták a kedvükért.Szerencsére, mert mind a ketten óriásit alakítanak benne, annak ellenére, hogy ez mégicsak egy szórakoztató közönségfilm, az ő játékuk nagy mértékben hozzájárul az én elfogultságomhoz, ami ehhez a filmhez köt.A végtelenül cool McQueen, aki úgy heroikus, hogy végeredményben nem dimenzionál túl semmit, végzi a munkjáját, teszi a kötelességét, amíg ég a tűz, és le kell győzni, nem kiméli önmagát, de az embereitől is elvárja a maximális helytállást.Utána, mikor már csak füstölnek a romok, ott a szemében a végtelen keserűség, ahogy végigpillant a letakart kollégái testén, az már a szomorú számvetés ideje, addig csak a harc van, a harcban pedig nem érzeleg az ember.Roberts, az építész, pedig önmagát felülmúlva menti, ami még menthető, ő csak egy ember, aki mesze túlteljesíti azt, ami ilyen helyzetben egy kvázi civiltől elvárható.Michael O'Hallorhan, a nyugodt, higgadt szakember, akire rábíznánk magunkat, ha hasonló helyzetbe kerülnénk, Roberts pedig a tenni akaró, és saját felelősségét is érző nagybetűs ember, akire fel lehet nézni, ha mellette volnánk.Az ő rátermettsége, kicsit talán túlrajzolt, de ennyi idealizálás bőven elfér.A filmekben általában az emberi szál, ami mindig jobban megfog, ami jobban érdekel, de egy "látványfilmnél" nyilván nem lehet elmenni a látvány mellett, tegnap néztem újra, eredeti nyelven, és a látvány, az biza ma is bőven megállja a helyét.Nincs CGI, csak egy harminc méteres makett, valódi lángokkal.Valódi tűzzel, annyira valódival, hogy egyszer el is szabadul: "A legnagyobb elővigyázatosság ellenére az egyik jelenet felvétele során a tűz a tervezett határnál tovább terjedt. McQueen és felesége, Ali MacGraw színésznő éppen a stúdióban voltak, mikor a tűz hírét meghallották. A színész a felesége tudta nélkül azonnal beállt a valódi tűzoltók közé segíteni. Az egyik tűzoltó csak jóval később döbbent rá, hogy ki segédkezik mellette az oltásban. „Steve McQueen! A feleségem nem fogja elhinni!” – kiáltott fel a férfi. „Az enyém se” – válaszolta a sztár." (Forrás:Wiki.) Édes anekdota.Az ilyen történetekre mondják, hogy még akkor is jó, ha nem igaz. Tulajdonképpen minden szereplővel lehet azonosulni, kivéve Simmons-t és a hallgatólagos tettestárs Duncan-t, ebben a történetben még a politikusok is relatív szimpatikusak, és igyekeznek a jobbik énjüket előhalászni.Színészként nem tartom túl sokra Richard Chamberlain-t, nyálas szépfiú szerepeitől írtózom, de itt jól elérte, hogy utáljuk.Számtalan katasztófa film készült 1974 óta, és a megjelenő komputertechnika már nem szab gátat a fantáziának, van köztük olyan, ami még a hitelességre is próbál ügyelni, olvastam valahol, hogy a Dante pokla készítése előtt vulkanológusokkal egyeztettek, az olyan csacskaságokkal, mint a 2012 már nem is foglalkoznék, ahol a látvány mindent visz kerül beágyazásra egy végtelenül ostobácska történetbe.Ezt a mozit nálam egyik sem übereli, hiába telt el közel negyven év. És miután a "párhuzamokat" is szeretem, hát nyilván eszembe jut a WTC, és, hogy hány tüzoltó veszette életét azon a bizonyos szeptemberi napon. Ez a film nekik is emléket állít.

Elveszett jelentés - Vélemények

2012-04-05 20:30.06

Merész és formabontó ötlet, egy a vékony anyagon áttünedező csinos, gömbölyű női popsi hosszasan mutatott látványával elindítani egy filmet.Már itt érezhető, nem hétköznapi a mozi, amibe belecsöppenünk.Hihetetlenül lassú tempójú, ám a remek váltásokkal, mikor a két főszereplő, kiszabadulva a szálloda ridegen elegáns, csendes légköréből, szinte belezuhan a japán főváros utcáinak, színekben, fényekben tobzódó világába, mégis valamiképp sodró, melankólikus, mélabús, ám mégis telve van humorral, a magányról is szól, de mégis két ember egymásra találása a főmutívum, a játéktermek őrült hangözöne, és villódzása mellett, mégis a csend hatja át, rengeteg finom rétege van, ahol a modern Japán kulturájának bemutatása mellett, egyértelműen két ember rövid ideig tartó kapcsolatának kiépülésén, és sokszínűségén van a fő hangsúly.Megjelenik a mai japán fiatalság, egyfajta útkeresése, számunkra talán furcsán életélvező, kicsit talán a hagyományos elzártság után, túlzóan is kapkodó, hangos, rikító viselkedési formák ötvözödése a tradiciókkkal, és a nyugati fogyasztói világ harsánysága, értéktelensége mellett ott a buddhista sztupák csendje, békéje.Persze kinek, mi az érték.Ha egy társadalmat sokáig elzárunk, hosszasabb idő, mire megleli a középutat, és mindig a fiatalok fogják képviselni a lázadást.De ez talán csak egy keret, nagyon érdekes, tanulságokkal teli szórakoztató kerete egy nő és egy férfi nem hétköznapi értelemben vett egymásra találásának.A magány nem mindig káros, néha meglepően kitisztul általa a gondolkodás, megnyugtat, számvetésre késztet, ami korábban nem tűnt annyira fontosnak, újra felértékelődik, helyére kerül, és ami meg fontosnak tűnt, az meg megmutatkozik pőre silányságában, de semmiképp nem az az állapot, amire az ember rendeltetett, az ember társas lény, és keresi is azok társaságát, akivel képes együtt rezegni lélekben.Itt is ez a folyamat zajlik, két ember lelkileg egymásra hangolódik, a nagy korkülönbség, és az eltérő élethelyzet ellenére, kialakul köztük valami varázsos viszony, ami több ,mint barátság, de talán kevesebb, mint a valódi szerelem.Fene se tudja, talán még ők sem biztosak benne egészen, mit is éreznek, de végig tudják, bármi legyen is ez, csak néhány napig tarthat.Ez nem egy olyan kapcsolat, aminek jövője lehet.Egy ilyen helyzet kezeléséhez, három, ma az emberek közötti kommunikáció terén általában hiánycikknek számító tulajdonság szükségeltetik, intelligencia, finomság, és elegancia.Sofia Coppola végtelen eleganciával álmodja meg ezt a filmet.A szereplői is ilyen elegánsan, és okosan mérik fel a helyzetüket.Nincs erőltetett erotika, a legmerészebb jelenet, mikor egymás mellett fekve, Bob megsimítja Charlotte lábát, ezekért a mesés "állóképekért" érdemes mozgóképet nézni!Mindegyikük visszacsöppen a saját életébe, az egyikük, a már kicsit kitaposott, de megszokott, igaz már sok újdonságot nem tartalmazó életébe, a másik pedig a még szinte alig megkezdettbe.Charlotte meg is mondja, nekünk ide, Japánba, nem szabad visszatérni, ez a néhány nap, egy és megismételhetetlen.Tényleg az?Valóban így gondolja? Ha Los Angelesben újra összefutnának, lehet, ki is térnének egymás útjából, mert így okos, és így elegáns.Ami volt, elmúlt..., vagy az a suttogás mást takar? Nagyon okosan van befejezve a film, a néző gondol, amit csak akar! Sokaktól hallottam, hogy halálra unta magát ezen a filmen, pedig volna belőle mit tanulni.Elfogadást, finomságot, és azt az eleganciát, hogy miképp kell bizonyos helyzetekben önmagunkat elhelyezni, kezelni, legyen az egy reklámfilm forgatás, egy talk-show beli szereplés, a vendéglátók terhesen kedves rajongása, vagy egy megkapóan bájos fiatal lánnyal együtt tötlött órák emléke, és ezen emlékek megőrzése úgy, hogy bántás nélkül válnak el egymástól.Ha végül is egyáltalán...,nem csak átmeneti az elválás.Nyilván egy ennyire idegen közegben könnyű akár nevetségessé is válni, de a nevetségessé válást is lehet méltósággal viselni.Persze ez a finomság és kedvesség részben velünk született tulajdonság, a szocializácó során felcsípünk ezt-azt, de tanulni elég nehéz.Bob Harris személyisége annyira kedves..., hogy nem lehet nem szeretni. Azt is megtanulhatjuk a moziból, hogy mindegy hol járunk, New York, Tokyo, London vagy Budapest, az ember mindenütt csak ember, ugyanazon belső problémákkal, vívódásokkal, végtelenül bonyolult kapcsolatokkal, felelősséggel tartozva önmagáért, és a számára fontos személyekért.Az "ahol" csak díszlet, itt épp a japán főváros. Nagyon bájos film ez, miközben az elidegenedésről mesél, a kósza ténfergésről a létben, ezt így, egy moziban ötvözni, hát nem hétköznapi feladvány.Szinte percre pontosan másfél órás időtartamát, úgy tölti meg tartalommal, hogy egyrészt alig történik benne valami, másrészt, hogy mikor véget ér, szinte csak pislogunk, mint hal a szatyorban, máris vége?, máris elrepült egy focimeccsnyi idő?, pedig úgy néznénk még... Scarlett Johansson végtelenül szerethető a filmben, én, amióta ebben láttam, ezzel a szereppel azonosítom be, Bill Murray pedig káprázatos, mindig lehetett tudni, hogy messze több, mint egy fanyar humorú vígjáték színész, de itt bizonyíthatta is.Én a Groundhog Day-ben "szerettem bele" igazán, és ez azóta is tart.

Schindler listája - Vélemények

2012-04-05 15:32.49

Off.: [link] Jogos a felvetés, de ezen kérdések egy részét még -át, meg átjárja az aktuálpolitika, Ankara konkrétan sokkot kap, ha az örmény genocídium csak egyáltalán szóba kerül, és ugye ott NATO légibázisok vannak..., hadd ne részletezzem, érdekek..., és politika.

2012-04-05 14:50.39

[link] Érdemes kicsit böngészni a link tartalmát, és "végigsétálni" a virtuális krematórium útvonalán.Hátborzongató.Én Auschwitz-Birkenauban nem jártam, csak Mauthausen-ben, már vagy 25 éve, de amíg élek, nem feledem!

Becstelen brigantyk - Vélemények

2012-04-01 18:38.27

Kibabráltál velem, mert egy órája filmkritikákat olvasok, hogy most én vagyok hülye, és érzek hiábavaló analógiát a bosszú motívummal, vagy azért lehet benne valami... "Az egyik szálon a zsidókból verbuvált nácivadász partizán-kommandó véres kalandjait követhetjük nyomon, a másikon pedig a Kill Bill Menyasszonyára hajazó bosszúéhes fúria történetét." Egyet találtam, ami azt feltételezi, nem teljesen légbőlkapott a párhuzam megpendítése..., ettől még lehet hülyeség, ám Tarantino igencsak szeret "meríteni", de, ha merít, az nem azt jelenti, hogy egy az egyben átemeli, ugyanazon motiváció, ugyanazon eszköz, szamurájkard...stb.Mókás lenne.

2012-04-01 15:48.12

Háború ellenes anti-eposz by Tarantino.Van-e értelme egy háborúnak, amit "egy" moziban be lehet fejezni?Átvitten is, és a forgatókönyv szerint is.Van-e értelme egy háborúnak, mely mindenkiből az állatot hozza ki, ahol jogosnak éreztetik velünk a tényt, hogy egy idomtalan barom, baseball ütővel veri péppé azt a werhmacht tisztet, aki pusztán hazafi és halált megvetően bátor.Illetve, dehogy éreztetik jogosnak, és épp ez a lényeg, nem minden német náci, és nem minden náci barom, legfeljebb aljas, Tarantino játszik a moralitással, ide-oda helyezi a hangsúlyokat, egy másodpercig nem állítja be pozitív hősöknek a brigantikat, kegyetlenség, brutalitás, néhol primítivség, kegyetlen zsidók, mert ilyen is van ám..., viccelnek a halállal, viccelnek az élettel, a főnökeik pedig..., gusztustalan megalkuvás, fürdessük tejben-vajban a zsidók ezreit a halálba küldő SS tisztet, ha épp a helyzet..., azt az SS tisztet, aki egyébként Hannibal Lecteri magasságokba emelten művelt, kifinomult, értelmes és úgy dalol az ajkán európa talán két legszebb nyelve, hogy a benszülöttek is megirigyelhetnék.Nem igazán lelem én itt a morális héroszokat, talán csak a Kill Billből átmentett bosszúálló mozis lány, na, ő az egyetlen, akivel azonosulni lehet.Bármennyire nem vevő az ember gyomra a bosszúra, bármennyire is talán értelmetlen a bosszú, mert nem ad csak elvesz, az ő motivációja megérthető és elfogadható.Együtt érzünk vele.A "hős" lövész, aki még saját maga is megundorodik magától egy cseppet, mikor vásznon szembesül a tettével, mikor látja tucatszám elhullani az ellent, akiket ő küld az elysiumi mezőkre, csak épp más ám steril körülmények között díszegyeruhában feszítve nézni ezt, és más élesben, az életedért küzdve megtenni.Ott természetes, itt groteszk a hulló vér láttán tapsoló főnácik tömege, és a könybe lábadó szemű minisztert nézve egyszerre undorodunk, egyszerre ébredünk rá az emberi természet szörnyű mivoltára.Nem az életnek örülni, hanem a halálnak?Vásznon nézni ezt, rosszabb, mint, ahogy emlékezni is.Gyorsan megy is hősünk vigasztalódni..., igaz, kevés sikerrel.Árnyal a mozi, nem is gyengén, és persze telve van zseniális tarantinoi elemekkel.Három olyan jelenet is belénk ég, mint a bitek a CD korongba, ami megmutatja, hogy puszta dialógokkal mekkora feszültséget lehet teremteni, mit el lehet játszani egy asztal mellett, némi pipatömködés, és tejívás kiséretében.Landa és a francia párbeszéde, a könnyek az erős férfi szemében, mikor látja, nincs tovább, vagy ő és a lányai, vagy kénytelen gerincét törni, mert nincs választása.Landa cinikus mosolya, nem emeli ő a hangját egy másodpercre sem, semmi indulat, simulékony úriember.Végzi a munkáját.Indulat csak egyszer..., mikor nem ellenérdekelt országbélit kell "kardélre hányni", hanem egy árulót, egy németet, ott kibuggyan belőle az emberbőrbe bújt farkas, a féktelen gyűlölet ragasztja a kezeit a nő torkára, és persze az önös érdek.Nem mondok újat, Waltz játéka zseniális, be is söpri érte a díjakat, aligha jogtalanul.A másik jelenet sem kevésbé erős, bár talán sokaknak kissé hosszadalmas lehetett a levezénylése, a kocsmai párbeszéd, szinte minden pillanatnak jelentősége, ereje, nyomatéka van, élvezetes szó-poker, csak az elején még nem tudni kinél van az ász pár, mikor ugrik a nyuszi a bokorból, mert érezzük, ugrani fog, a feszültségmérő skálája már a végfokig leng, aztán robban az akció, hosszú percekig tartó felvezetés, másodpercek alatti befejezés.Tarantino elég locsi-fecsi ez tény, imádja a "saját hangját" hallatni, de amíg ilyen dialógokat gründol össze, bánom is, tegye csak.És végül az ebéd a propagandaminiszterrel, ahol Shosannának, a családja gyilkosa előtt kel játszania, a rétesen puhán szétterülő tejszínhab, majd a belényomott csikk, szinte allegorikus kép.Így taposták el a gestapó pribékek, a szabadságot, a szépséget, a tisztaságot, az értéket, mert még egy finom rétes is érték, és Waltz mozdulata, fenyegetés, fenyegetés minden ellen, amitől az ember emberi.Lekezelő gesztus egy ember munkája iránt, lekezelő gesztus az étel iránt, mikoron Európában milliók éheznek és kőkemény erődemonstráció.Van a filmben humor, nincs Tarantino film humor nélkül, de bevallom, ezt a temetői humort most kevésbé tudtam megjegyezni, a kevés poén elszállt, a lehangoltság, ami érzelemként megmaradt bennem, a mélységes döbbenet, ahogy a rendező, persze az ő egyéni szemüvegén keresztül rávilágít az egész értelmetlen kegyetlenségére.Nincs nagyobb érték az emberi életnél, és ebben a műben naturálisan elénk tárul, hogy milyen értékveszett az a világ, és az a kor, ahol pont az élet nem érték.Fogyóeszköz.A fejezetekre bontás, a nagy elődöktől való elegáns, és tisztelgő lopkodás már megszokott, a brigantikról ugyan kinek ne jutna például eszébe a piszkos 12, viszont ebben a filmben lineáris a történetszövés, nincs ugra-bugra az időben.Végiggurul a történet a maga lassúságával, és szép, egyértelmű folyamatgörbénk van.Olyan film ez, amit a nagyszerű színészi játékok, tényleg mindenki a helyén, a remek forgatókönyv, a briliáns rendezés, a nagyszerű képi világ ellenére, szinte kizárt, hogy még egyszer megnézzek. Így sem fogom feledni...azt a görbe tükröt, amit Tarantino elénk állít.A moziban lezajló záróakkordok, óhatatlanul eszembe juttatták Alfred Hitchcock moziját: Az ember, aki túl sokat tudott, hát Tarantino tényleg sokat tud a filmkészítésről, talán még olyan gondolatokat is elindít a nézőben, ami nem is állt feltétlenül szándékában. Mestermű.

Azután - Vélemények

2012-03-31 23:49.03

A "Mester" sem tévedhetetlen, viszont egyre öregszik.Ez nem kriktika, mert ő olyan, mint a legkiválóbb pincéből való francia bor, a korral egyre jobb, de azért egy kor után..., csak eszünkbe jut az elmúlás, és..., hogy mi lesz vajon utána?Derék dolog ezen töprengeni és a konkluziót megosztani a nézőkkel, csakhogy a filmben effektíve nemhogy konkluzió nincs, de nagyjából semmi nincs.Még történet se nagyon.Több szálon futó cselekmény, a szereplők útjai, hogy, hogy nem végül kereszteződnek blablabla, ez így sovány!A tempó lassúsága nem ritmusos, mint például az Elveszett jelentésben, mely filmnek káprázatosan tempótlan a tempója, ez ad neki hihetelenül jó ütemet, hanem unalmas, de piszkosul.Szinte álmosító, a zene is ezt erősíti, Eastwood mozin az ember nem szokott elbóbiskolni, hát ezen, majdnem... Az elején még kapkodjuk a fejünket, a cunami odaver, bár jóféle hype, hogy a cunamival reklámozták a filmet, miközben annyi köze van a filmnek a szökőárhoz, hogy abban is meg lehet halni, slussz, hogy milyen könnyen, azt jól visszadják a katasztrófát bemutató képek.Utána viszont megáll a történet, mint a földbe vert cövek, alig alig araszol.A három helyszín közül az amerikai magasan a leggyengébb láncszem, köszönhetően ez az igencsak halovány Matt Damon-nak is, viszont ott bukkan fel az egyetlen nagyon-nagyon tuti jelenet, a fözősuliban, ahogy Damon és a partnernője kostóltatják egymást, az bizony jelzi, hogy az öreg Clint korántsem felejtett el rendezni, több erotika jelenik meg abban a néhány percben, mint más a filmben három, ruhát szaggató kefélésben.Pedig fontos lenne Damon szerepe, mert ő az egyetlen, aki legalább tényleg "tud" valamit, a többiek vagy csak sejtenek, mint a francia újságírónő, vagy csak kérdéseik vannak, mint a londoni kiskölyöknek.Legyünk erősek, a sejtések azok is maradnak, a kérdésekre pedig alig-alig lesz válasz.A londoni helyszínen azért megjelenik némi társadalomkritika, némi érzékenység, bár a kisfiú elég idegesítő, a francia "szín" pedig azért jópofa, mert a rendezőzseni, úgy forgatja az ottani jeleneteket, hogy annak a nézőnek, aki nem elejétől látja a filmet, csak belecsöppen a történetbe, olyan érzése támadhat, európai, sőt, francia filmet lát, és ez nem a "szinkronizálatlan" francia dialógoknak köszönhető, legkevésbé sem, a fényképezéssel, és a hangulat megteremtésével éri el Eastwood ezt hatást, bevallom ez nagyon tetszett, ezen is látszik mennyire ért ahhoz, amit csinál, bár ezen a filmen ez most nem segít.Cécile De France pazarul játszik, tehát legalább egy színész menti a menthetőt, megteszi, amit lehet, de hiába, ami lapos, az lapos.És ezt azért fáj egy kicsit kimondani, mert nem ezt szoktuk meg Eastwood-tól, és, aki ennyire magasra teszi a lécet, attól sokat várunk, hát itt hiába. Persze nagy kérdés az azután, és sok körülötte a homályos pont, hisszük, amit hiszünk, amiben hinni akarunk, ki abban, hogy utána jön a nagy semmi, ki másban, de ez mindenkit foglalkoztat, csak dumál, aki azt meri mondani, hogy soha eszébe se jutott, hogy indulunk a nagy útra, Káosz és Erebosz lesz-e a vendéglátónk, vagy jönnek a tétován libegő árnyalakok és, hogy némi képzavarral éljek, a homályos fény. Na, aki erre a kérdésre ebből a filmből akarja megtudni a választ..., az majd megnézi, és utána eldönti.

Ha eljön Joe Black - Vélemények

2012-03-30 21:20.57

Nem őt méltattam, őt nem ismerem, hanem azt, ahogy időnként képes a véleményét formába önteni, és azért itt, ebben a topikban méltattam, mert ez az írása különösen tetszett, megfogott, megragadott, nem mindegyikkel vagyok így, soha, sehol másutt nem fogalkoztam még a személyével, egyébként szinte kizárólag filmekről szoktam írni, többnyire nem csak pár sort, mellesleg..., arról írok, amiről akarok...most erről akartam, mert ez az írás majdnem jobb, mint maga a film..., ami az ügyes témafelvetés mellett, egy pöttyet szirupos lett és Hopkins nélkül..., nem is biztos, hogy négy csillag.A plagizálás meg azért zavar egy makulányit, mert már lopikáltak tőlem is, és olyankor az embernek elkezd egy pindurit rángatózni az ideg a szeme alatt..., nos, részemről ennyi. :)

2012-03-30 19:47.29

Neki se lehet-ne!És nyilván ez adott aktualitást az eszmefuttatásomnak..., van, hogy az embernek beugrik ez...az.

2012-03-30 16:42.34

OFF!!! Ritka utálatos dolog a plagizálás, más szellemi termékének eltulajdonítása, legbelső érzéseinek, gondolatainak, őszinte és bámulatos mondatokban történő megnyilvánulását a sajátunként beállítani, nem csak gusztustalan, de egy kicsit olyan is, mintha lopnánk a lelkéből, a személyiségéből egy kicsiny darabot.Többnyire, ha írok egy filmről előtte szándékoltan nem olvasgatok bele túl mélyen a topikjába, elkerülvén azt, hogy akár önkéntelenül is, egy-egy nagyszerű gondolat hatása tudatalatti módon megjelenjen az én szövegemben is.Persze, ez így is előfordulhat, nem vitás. Nem vagyok se filmesztéta, se kritikus, mezei melós vagyok, nincs olyan tudás a birtokomban, ami igazán pontos kritériumrendszer alapján segíteni eligazodni a filmek világában.Leginkább azt írom, amilyen hatást egy film gyakorol rám, próbálom a saját szubjektív szemszögömből nézni a világot, és a filmeket is, és aszerint is csillagozom őket.Ha hat rám, ha megérint, ha sírni, meghatódni, izgulni, nevetni tudok rajta, ha számomra értéket jelent, könnyű szívvel szórom a csillagokat, nem érdekelnek az eseteleges apróbb alkotói hibák.Ehhez a filmhez is szerettem volna írni, de bevallom, még jóval korábban egy plagizálás nyomán találkoztam Szamuráj szövegével egy másik fórumon.Gyanút fogván, hogy az ottani nick, ezt a szöveget egyszerűen nem írhatta, rákerestem és meg is találtam a forrást. Ritkán szoktam "ájuldozni" valakinek a véleményétől, töredelmesen beismerem, nyilván Szamuráj sem nyűgöz le ennyire minden alkalommal, amúgy sem lehet állandóan egyforma színvonalon megszólalni, de amit ehhez a filmhez írt..., amellett nehéz méltatás nélkül elmenni. Őszinteségének ereje irodalmi értéket ad neki.Mindemellett olyan érzésem volt, olvasás közben, hogy könnyedén, gyorsan, erőlködés nélkül, nagyobb fontolgatás nélkül, ösztönből írt a szöveg.Ez talán a legfőbb érdeme.Akinek ennyire sajátos, egyedi, máséval össze nem téveszthető hangja van, és ilyen "könnyű tolla", annak valóban érdemes lenne komolyabban foglalkozni az írással.A "saját hang" megtalálása, sokszor a legnehezebb, hiába bánik valaki virtuóz módon, a nyelvvel, a szavakkal, ha..., hiányzik az eredetiség, ami ugye tanulhatatlan. Ezért is bosszant a plagizálás, ha annak idején nem találkozom a szöveggel, amit egy az egyben emeltek át, még arra se vették a fáradságot, hogy kicsit átírják, most bátran írnék ide én is, így kár lenne megszólalni a filmmel kapcsolatban.Annál többet, amit már a "kolléga" elmondott úgy sem lehet..., jobban meg főleg nem. Érdekes megnézni egy filmet, aminek a főszereplője a Halál, és mégis ennyire az életről szól... Elnézést, hogy egy ennyire a film témájától eltérő írományt róttam ide, de ez már egy jó darab ideje kikívánkozott belőlem..., talán a jelen aktuális hírei is felszínre hozták a témát most belőlem. Szamuráj...,amit írtál, az bizony 5*! :) A film csak négy...

Jackie Brown - Vélemények

2012-03-29 18:17.14

Adva van egy sakkjátszma, hol az egyik játékos, óriási hendikeppel indul.Ő játszik a sötét bábukkal, a kezdeményezés az ellenfélnél.Indulásnak rögvest legalább két nehéztiszt hátrány, és mindezek mellé, hab a tortán, hogy a világos bábukat ketten vezetik csatába ellene.És, ha ez mind nem lenne elég, játékosunk még ráadásul a gyengébb nem tagja.Középkorú, fekete nő, csinos ugyan, de nem annyira, hogy ez elég legyen fegyverként.Mit is lehet tenni ilyenkor? Először is kell egy adjutáns, egy hadsegéd, aki ráadásul konzultánsként is használható, és sok-sok intelligens ötlet, meg persze némi kurázsi.Ha mindehhez még türelem is párosul, akkor jöhet a mehet.A kezdő képsorok, Pam Grier hosszasan mutatott bal profilja előre jelzi, itt nem fog leszakadni a plafon a tempótól.A jó munkához idő kell, és Tarantino, ki a Ponyvaregényben is lassan, nyugodt ritmusban építkezik, itt még inkább berántja a kézi féket, csak semmi kapkodás.Van, akit ez untat, én halálosan élveztem.Nem hazudtolja azért meg önmagát a rendező, mert a megszokott stílusjegyek megjelennek, a zenék összeválogatása, a fanyar humor, a idősíkokkal való játszadozás, a remekszabott párbeszédek, és három karakter, a piti bunkó, a közepesen nagystílű, de azért igencsak veszélyes gengszter, és a száját időnként kissé sokat jártató szőke maca, beférne a "Nagy műbe" is, ám a két főhős, merőben új elem.Hétköznapiak, egyszerűek, nem ontanak beleket, nem fröcsög a szájukból a szenny másodpercenként, az őket megformáló színészek játéka is letisztult, sima, semmi extrém.Viszont okosan gondolkodnak, jól együtt működnek, és, ha kell, körmönfontak, annyira, hogy az ellenfél vezérével lövetik le az ellenfél királyát.Az egész mozi szépen, precízen végiggondolt, jól megszerkesztett, szórakoztató munka.A vér nem tocsog, a gyilkosságokat vagy nagy távolságról, vagy egyáltalán nem mutatják, inkább krimis, Chandleres beütést érzünk, semmi túlpörgetett akciózuhatag.A jellemábrázolások kifejezetten jól megcsípettek, Pam Grier remek, nekem semmi problémám nem volt, az óvadékügynököt játszó Robert Forster-ral sem, megbízhatóság, kiegyensúlyozottság, és végtelen nyugalom árad belőle, az áruházi csere-bere alatti gúnyos pillantásai, amivel De Niro-t méregeti, és a szája szegletében bujkáló mosoly..., egyszerűen jó, amit csinál.Sem több, sem kevesebb, mint, ami ide kell.Jackson-nak nincs azért könnyű dolga, mert ismét gengsztert játszik, aki "gengszterkedik" is, hogy ismét idézzünk a Ponyvából, icipicit hasonló szerepkör, de nem a merőben új frizura miatt érezzük azt, hogy ez a Jackson, még véletlenül sem az a Jackson, karakterébe semmit nem hoz magával Jules-ból, eszünkbe se jut, a legendás, jó útra térő bérgyilkos személye.Tulajdonképpen egy igencsak középsúlyú bünőző, jobban tépi a száját, mint amekkora kaliber valójában, és, aki nyugdíjba akar vonulni.Veszélyessé attól válik, hogy úgy érzi, le akarják nyúlni a nyugdíjalapját, és ezzel egy időben hosszasabb tartózkodás is kinéz neki, egy nem túl barátságos állami intézmény falai között.A coyote is veszélyes, ha sarokba szorítják.De Niro és Fonda kettőse azért kell, hogy adjunk a humornak is, jól is adják, itt azért érezhető némi "ponyvás feeling" ez tény...És végül..., a kopók.Szokás szerint persze hülyék, de Michael Keaton/Ray ambiciózus, és aprólékos hozzállása az ügyhöz, néha kifejezetten mulatságos.A pénzhordó szatyor részletekbe menő leírása..., óriási!Egy nagyvállalat könyökvédős könyvelője veszett el benne, garantáltan egy cent hiány nem mutatkozna soha az elszámolásban, de egy ilyen súlyú ügy megoldása, és Pam Grier alaposan kifognak rajta, igaz..., van azért annyira értelmes, hogy ezt felismerje, és különösebb hiszti nélkül beletörődjön.Végül is ezüsttálcán szervírozzák neki a nagykutya fejét.A szolgálatkész pinécérek pedig hanyag eleganciával elballagnak fél millió dolcsival!Az utolsó néhány képkocka, Forster és Grier kettőse, nagyon eltalált, az amcsik sokszor pont a filmek végét cseszik el, de nagyon, ám itt, tökéletes.Beszélnek a szemek, és beszél az atmoszféra. Tarantino eltér a Ponyvaregény-ben felvázolt úttól, és mégsem tér el teljesen.Annyit hagy meg, hogy rögvest felismerhető legyen a keze nyoma, és annyit változtat, hogy újszerű élményt kapjunk.Miután baromi tehetséges, megy is ez neki.Simán. Lassú tempójú, okos mozi, remek, hetvenes éveket idéző hangulattal, mintha az ember egy Raymond Chandler regényt olvasgatna, csak a vásznon..., és picit modernebb hangvételben.

Terápiás szerelem - Vélemények

2012-03-29 10:10.05

Ritka elcsépelt, agyontaposott, megrágott, pergamen vékonyságúra aszalt két közhelyre épül ez a filmecske.A gazdag és sikeres emberek, az őket körbeajnározó tömeg közepén is magányosak, és nem minden a külső.Hát ebből valami eredetit elővarázsolni, ráadásul úgy, hogy a férfi főszereplő Common játéka olyan hajszál vékony, hogy át lehet rajta látni, nem egyszerű művelet.Tudomásul kell venni, hogy, ha valaki tele van zsetonnal, a nevétől hangos a sportmédia, és mindezek mellé, még egész tűrhetően is néz ki, nem az értékelvű embereket fogja maga köré bevonzani.Körbedongják, körbehizelgik, szeretetet, szerelmet, barátságot mimelnek, majd adott esetben eldobják, mint a forró krumplit.Jó, most nyilván nem lehet általánosítani, az illető "jó" szemén is múlik, hogy képes e kiszűrni a hulladékot, átszitálni a gabonát, és csak a tiszta magokat megtartani.De valljuk be, ez nem könnyű feladat.Főleg nem könnyű úgy, hogy a média is hályogot von a szemre: botox, szilikon, csodafogyókúra, tökéletes test, hibátlan kinézet, szuper stílusos öltözködés, "dizájn" meg a bánatom tudja..., oszt, hogy mi lakozik bent?Azt a kilométer vastagon felépített külcsín mögött még a test saját gazdája sem igazán tudja.Főhősünk is ebbe a hiába esik, a szemével néz, nem a szívével és az ösztöneivel..., még, ahogy leírom, attól is pír tolul az arcomra, annyira közhelyes...:)Az egész történetszövés ilyen, klisé klisé hátán, ne legyenek illuzióink, marha gyér.Az első percektől, szinte pontról-pontra látható, mi lesz a végkifejlet. Van azonban a filmben valaki, aki mégis képes, egy szombat délutáni, könnyeden felejthető, mégis szórakoztató kikapcsolódássá varázsolni a mozit, a puszta személyével.Queen Latifah nem tud nagyot hibázni.Ha ő nincs..., ez bigyó nézhetetlen lenne.Sugárzik az a nő..., derű, erő, tiszteletet parancsoló egyben mégis gyengéd nőiesség, teljességgel képes elhitetni velünk, hogy tényleg nem minden a külső.Némi túlsúly ide vagy oda, lazán benyeljük, hogy a jóképű, gazdag, sikeres kosarassztár beleszeret.Természetesen, miután forgatókönyvíró egy pillanatra nem képes elszakadni a jól bevált "recepttől", itt is megjelenik a megingás, majd a szaladjunk utána, mert homlokra csapva felismerjük, ő az igazi!, ám a "királynő" miatt elnéző mosollyal zsebeljük be a happy endet... Sokszor elnézve, amit a filmekben csinál, az az érzésem Latifah, olyan ösztönös zseni, aki nem játszik a vásznon, csak él.Adja önmagát, az egyéniségét, a súlyát, beletesz az általa megformált karakterekbe valami plussz értéket, ami nem tanítható, nem tanulható, csak van.Ezzel születünk, úgy hívják, hogy karizma.A szó egyik értelmezése, hogy ellenállhatatlan személyiség, mennyire találó! Nem egy nagy film ez, és akkor rém finoman, valamint óriási jóindulattal formáltam a szavakat, de, aki kedveli a fentebb említett hölgyet, és némi kis fogékonyságot érez a romantikus filmek iránt, azért nézze meg bátran, benne nem fog csalódni itt sem.Mind a három csillagom az övé..., egy szerencsésebben megválasztott, a színjátszáshoz legalább halvány affinitást érző partner azért nem ártott volna mellé.

Taxisofőr - Vélemények

2012-03-28 18:44.20

"Harvey Keitel egy transzvesztitát játszott. Ez is méltatlan, ráadásul elrettentő volt számomra." Méltatlan? Kire nézve, Harvey Keitelre, vagy a travikra? Ne már...

Volt egyszer egy vadnyugat - Vélemények

2012-03-28 12:30.31

*javít Nem Ford->Fonda! Nem minden Henry, Ford! :)

2012-03-28 10:13.47

Miután szívem csücske e remekmű, meg nem állom, hogy bele ne kotyogjak az alábbi polemizálásba, kicsit egyet értve, kicsit vitatkozva.A színész mindig eszköz, ő az a csatorna, akin keresztül "megszólal" a film, rengeteg egyéb eszköz mellett, amik nyilván hasonló erővel bírnak, itt például az opertőri munka, a rendezés, és a zene, de a színész, aki mindent visz.Ez a mű nem az lenne a négy ikonikus főhős nélkül, ami, de akár vegyük a mellékalakokat is, a három bérlövész az introban, vagy a kisöreg ijedt, tágra nyilt tekintete, szerepel vagy két percet, és mégis aligha felejthető.Egyet értek Menrot-tal, a statikus jellemábrázolás filmen, és nem színházban, ahol meg van a kontinuitás, a folyamatosság, egyáltalán nem könnyű feladat.A jelenetek felvételének sorrendisége nem a történet menetének ütemében történik, mindig ugyanolyannak lenni, ugyanazt a figurát, amit a rendező és a színész együttese megalkotott életben tartani a film során, mindig ugyanakkora átütő erővel megjelenni a vásznon, ahogy például Ford megjelenik, szerintem nem könnyű feladat.Középszerű, felejthető képességű színész aligha volna képes rá.Mégis egyet értek Angelikával is, a filmet nem elsősorban a színészi teljesítmények emelik maradandóvá, de elengedhetetlenek hozzá.Néha a legegyszerűbb feladatokhoz is színészóriások kellenek, mert beleteszik az egyéniségüket, nem emlegetjük őket külön, mert a művel szerves egészet alkotnak, a film részévé válnak.A sikeresen lezáruló bosszútörténetek amúgy sem a jellemfejlődésről szólnak, mert, ha a jellem fejlődik nem áll bosszút, ha a jellem fejlődik nincs kin bosszút állni.Attól fogadjuk el Harmónika bosszúját jogosnak, hogy Frank az marad, ami, cinikus, hideg, és gonosz.Jill számomra egyébként nem a "szépség", hanem az "opportunista túlélő", persze szép is, de ez a szépség csak a túlélés eszköze.A nagy nevek eszköz az sikerhez, de, ha nem hozzák önmagukat, nem "rakják" bele magukat a filmbe, akkor hiába, számtalan film készült, ahol a nagy nevekkel akarták elvinni a "balhét", de akkora bukta lett, hogy még most is annak a morzsáit majszolják...

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2012-03-27 18:38.27

A Nemzet Golyóstolla kisdoktorijának vizsgálati eredménye.A gerincét irigylem, ilyen hajlékony gumi... az ő korában, ritka adottság!

Konvoj (1978) - Vélemények

2012-03-27 17:34.21

Vannak filmek, melyekhez kénytelen-kelletlen, de érzelmi alapon áll hozzá az ember, mert köti valamihez, személyhez, életkorhoz, meghatározó eseményekhez, plussz fontosságot kap, a rárakódott emlékek fényében.Ilyen film számomra az itt tárgyalt opus is.Nagy mértékben elfogult vagyok vele szemben, pozitív értelemben.Nem sokkal azelőtt láttam először moziban, hogy megkaptam a jogsimat, és élemedett koromnál fogva, ez még akkor volt, mikor is a derék rendőrségünk nem a polgárokat védte, hanem a rendszert.Zárójelben jegyezném meg, ma sem azt és úgy teszi a rendőrség, amit és ahogy kéne, de ez már messzire vezetne.A számtalan felesleges igazoltatás, az állandó vegzálás..., még két maltertől mocskos, kopott zsaludeszkát is veszélyes volt a tetőcsomagtartón szállítani, mert kis híján az őrszobán végeztem lopás gyanújával...:) Hát ezek után beülni a moziba, és látni, hogy végre valakik agyba-főbe szívatják a medvéket..., de jó is volt!Szomorúan kell megállapítanom, a film egyértelmű mondanivalója, a hatalom túlkapásai, a korrupció, az igazságtalanságok elleni civil lázadás, mára ismét kezd aktuálissá válni.Akkor szinte furcsa volt látni, hogy létezhet olyan erős összetartás, még, ha ez nem is tudatosan alakul ki, mely a "kritikus tömeg" elve alapján, akár még eredményre is vezethetne, el lehetne vele célokat érni, kicsit meg lehet szorongatni a tökét azoknak, akik ehhez finoman szólva sincsenek hozzászokva..., de legalább is tárgyaló asztalhoz lehet őket kényszeríteni.A mozi azért nem idealizálja ezt túl, mihelyst megáll a kigyózó kocsisor, máris megjelennek a különböző érdekek által vezérelt széthullása az adig példamutatóan müködő "rendszernek".És itt mutatja meg magát igazán mi is a baj ezekkel a lázadásokkal, hogy rendezetlenek, szervezetlenek, spontán módon jönnek létre, és, ha hirtelen nem szimplán ellenállni és harcolni kell, ha nem a vagányságé és a civil kurázsié a főszerep, hanem el kéne kezdeni tudatosan cselekedni, együtt maradni, még, ha esetleg különböző érdekek ütköznek, akkor is, no itt megáll a tudomány, vagy, ha elkezdődik hierarchizálódás és ráadásul belép a politika, akkor meg, ugyanoda jutunk, ahonnan elindultunk.Nem véletlen, hogy Gumikacsa is aképp nyilatkozik, én nem vezetek senkit, csak legelől megyek.Rém fontos, és nagyon szellemes mondata ez a mozinak.És ekkor már ismét előlép a fő mozgatórugó..., a barátság, menjünk és szabdítsuk ki a bajba jutott cimborát.Ahogy feldübörögnek a motorok, és elkezdik okádni a fekete füstöt a kipufogók, a Mack-ek zárt tömbje, mint a harcban edzett ókori gladiátorok zuhannak neki a kamionos pokolnak.Mai szemmel nézve is tökéletes képsorok.Törnek, zúznak, szaggatnak, minden dühüket, és sértett méltóságukat kiadják magukból, és mi velük vagyunk, lelkesedünk értük.Piszok jó kis movie ez, na..., látvány, zene, fényképezés, humor, történet, karakterek, mondanivaló..., minden a helyén.Minden idők egyik legjobb road-movie-ja, popcorn mozi és egyben mégis egy picit több annál, ha mögé nézünk bőven több... Minden hibája, gyengesége ellenére, a civil ellenállás rém fontos, nem kell mindent eltűrni, egyszer-egyszer fel kell emelni a fejünket, és ráébredni végre, hogy egységben az erő, mert amíg hagyjuk magunkat megosztani..., addig ne is rinyáljunk! Soha nem voltam egy Ali MacGraw fan, de itt tetszett, Ernest Borgnine meg egyszerűen felejthetetlen..., amit az egyszerre idióta, egyszerre ravasz, egyszerre gyűlölhető egyszerre kinevethető Lyle "Dirty (Mocsok)" Wallace a groteszken ostoba, valahol mégis félelmetes seriff szerepében előad azzal beírta magát a filmtörténetbe.Kris Kristofferson-nak hozni kell, a nyugodt, erős férfias karaktert, aki képes megteremteni maga körül azt az aurát, amitől felnéznek rá, amitől akaratán kívül vezéregyéniséggé válik, rá van a írva a szerep, nem vitás. Azért szívesen ott lennék, amikor száz feldühödött Mack, a maga isten sem tudja hány ezer lóerejével beköszöntene a magyar Parlament épületébe, hogy hahó, itt vagyunk..., a címmel szolgálhatok Kossuth tér 1-3..., néhányan ott is cserélhetnék az alsóneműt, rá férne már erre a nyamvadt, ócska korrupt bagázsra, hogy egyszer végre ők féljenek, ne mi... http://www.youtube.com/watch?v=mAPRrdgYU7o&feature=related

A királyság (2007) - Vélemények

2012-03-27 11:08.51

Ezt a mozit két nagyon eltérő szemszögből lehet értékelni.Ha abban bízunk, kobakunkban fény gyúlik, és megtudjuk, mi miért történik, úgy, ahogy történik, ha a néző mélységet és egyfajta „majd innentől” tisztábban látom a helyzetet érzetet vár, teljes elfogulatlanságot, valódi betekintést, „mögé” látást, akkor valószínű csalódni fog.Erről itt igazán szó sincs, annak ellenére sincs, hogy az intro nagyon ügyes.Gyors snittekkel felvázol egy történelmi hátteret, ügyes a kezdet, hisz azért tegyük szívünkre a kezünket, hiába nézzük akár a CNN-t reggeltől-estig, a szaúdi rendszer felépülésével kevesen vagyunk tényszerű módon tisztában.Viszont innentől..., kicsit fogy az ötlet.Belépnek a megszokott sémák, baseball, piknik, béke..., mint egy amerikai külváros átlag vasárnapja, majd robbantás, halott gyerekek, halott nők, borzolódik az igazságérzetünk, és jön az FBI, ahogy jönni is szokott.És jön egy kis csapat, benne persze egy nővel, mert nő azért mindig jó, ha van.Egyrészt „látványelem”, másrészt, gyengébbek kedvéért, meg lehet rajta keresztül mutatni, hogy a muszlim kultúrában a nőnek hol a helye.Na, nem mintha ezt eddig is nem tudtuk volna, de azért..., menjünk biztosra.A helyi erők, már elnézést, de „segghülyék” a nyomozáshoz, és kedvesen ön-ironikus is lehetne Foxx mondata a hercegnek, lehet nem mindent csinálunk jól, de ebben..., jók vagyunk!Önironikus lehetne, ha nem mondaná halál komolyan, mert Foxx, ki a moziban talán húzónévnek van szánva, elég gyengén muzsikál, és mindent halál komolyan mond, sokszor már olyan merev és rezzenéstelen, hogy a szempilláján felgyülő izzadtságcseppek órákig megállnának egy helyben.De közben azért barátkozik, mert barátkozni jó, ugyanis ebben a relációban lehet megmutatni, hogy vannak jó muszlimok, és van rossz, terrorista muszlimok.Valljuk be ez vér ciki.Vér ciki még akkor is, ha a szaúdi ezredest játszó színész megalázó módon letörli a vászonról, az enyhén szólva is közismertebb kollégáit.Jennifer Garnerre nem lehet azért nagy panasz, összeeszkábálja a karaktert, és még képes közben nő is maradni, a kellő pillanatban félni, a kellő pillanatban sírni, és mindig van nála nyalóka!, de ha nem szerepel, hát nem szerepelt.Chris Cooper külön kategória, ő nélküle üres lett volna a film, mint egy gázt vesztett lufi.Szórakoztató, és üdítő a szerepe, és a játéka egyaránt.Jason Bateman-t, ha nem akarnák egy fejjel megrövidíteni, észre se vennénk, hogy szerepel.A nyomozósdi valójában logikusan felépített, igaz kicsit néha emlékeztet a négy betűs amcsi sorozatok szériadarabjainak egyikére, annyi baj legyen..., ellenben az akciók!És ez a másik aspektus melyből a film vizsgálható, mert az akciók „sólyom” színvonalúak, feszítettek, székbe paszirozóak, erősek, hitelesek.Fröcsög itt minden, beton, vályog, forró fém, és vér.Sok vér.Csak úgy repked a kézikamera, és vele együtt a tekintetünk is.Ha pusztán akciófilmként tekintünk a filmre, nem lehet panasz.Kifejezetten szórakoztató, látványos, néhol szívdobogtatóan izgalmas.Az afféle apróságokra, hogy a lövedékek még a betont is miszlikbe tépik, de egy kocsiajtó, és egy hűtő mögé el lehet bújni előlük, nem érdemes odafigyelni, ezek azok a filmes hibák, melyekre csak legyinteni kell, és nem kell őket komolyan venni.A film utolsó harmada a háborús akciójelenetek kedvelőinek, véleményem szerint maradéktalan szórakozást fog nyújtani.A befejező percekben megint kicsit elfogy a mondandó..., a halott apa fiával való "barátkozás", a reptéri jelenet, nem gyengén erőltetettek, kézfogás a nővel..., ne már, meg egy búcsúajándék Foxx-nak, aki úgy néz a kezébe nyomott tárgyra, hogy egyértelműen látszik, gőze sincs mit kezdjen majd vele..., az egész patetikus, giccses, és egyszerre mókás egy kicsit.Sokkal mókásabb, mint a végkicsengés, mert abban a két suttogásban rejlik a lényeg..., ennek soha nem lesz vége.És talán ez a film egyik nagy mentsége, bár amerikai szemszögből néz, rávilágít arra, hogy ők sem földre szállt angyalok, a gyűlölet már valahol kölcsönös, olyan pin-pong amit egyszer már abba kéne hagyni, egyszer nem visszaütni a labdát, egyszer önmérsékletet tanúsítani, egyszer hagyni a bosszúvágyat, az indulatokat..., de lássuk be emberből vagyunk, és, ha a mi családunkat irtanák ki, mi is örömmel várnánk a Foxx-féle különítményt, hogy elégtételt kapjunk.Viszont így ez ördögi kör. Nem rossz film A királyság, tűrhető, nézhető, akár többször is, a fejlemetszésre készülődő igazhitűek láttán, az ember hátán futkos a hideg, iszonyú ilyen realisztikus képekben szembesülni e számukra oly kedvelt „ceremóniával”, pörgősek az akciók, van benne legalább két jó színészi alakítás, és egy icipici, inkább csak mikroszkóppal látható mondanivaló, de azért van benne, a világot meg nyilván nem ezek a filmek váltják meg, nem is azért készülnek...

A remény rabjai - Vélemények

2012-03-26 17:51.13

Micsoda olcsó közhely..., a remény hal meg utoljára, és mégis... Az embertől szinte mindent el lehet venni, illetve alig képes valami számára értékeset hosszú távon megtartani.Az anyagi javak..., elég egy válság, a szerelem, ugyan..., nincs a szerelemnél múlóbb illúzió, azt hisszük birtokoljuk, és egy tört pillanat alatt üres káprázattá válik, a fiatalság csodavárása, úgy párolog el, mint a nyár végi hajnali köd, az első bágyadt, kósza napsugarak cirógatására, a szépség, aligha van múlandóbb, mint a szépség, egy bizonyos kor után hátat fordít és visszavigyorogva ránk, gúnyosan faképnél hagy, az önbecsülésünk..., néha annyi is elég, hogy kirúgjanak az állásunkból és tovaszáll, még a puszta életünk cérnaszála is, melyet erős damilnak gondolunk, egy pillanat alatt elszakadhat, és csupán a hátramaradottak emlékévé válunk.Van azonban, ami csak a mienk, amit ellökhetünk ugyan, de azt nekünk kell megtenni, mert a mienk, és el nem veheti tőlünk senki, még a legsötétebb élethelyzetben is a mienk, és csupán kellő naivitás, vagy hatalmas lélekerő kérdése, hogy átérezzük és éljünk vele.Ez a remény.A költővel élve csalfa szó, hisz önmagában kifejezi, reménykedni valamiben az majdnem olyan, mint nem hinni benne.Egy utolsó kapaszkodó, mikor látjuk, hogy valószínűtlen, minden esély ellenünk dolgozik, de...hátha! Megragadjuk, istenünkké válik, a legválságosabb óráinkban megtámasztja ingatag, és hanyatlóban lévő lelkierőnk utolsó tartalékait.Ez az érzés, amit, ha feladunk, akkor is velünk van, már azt hisszük nem, pedig, bizony, de!Az utolsó utáni másodpercben is utána nyúlunk, és, mint fuldokló a szalamszálba, görcsösen belemélyesztjük a tíz körmünket, ökölbe zárjuk a kezünket, és őrizzük.A haldokló is reménykedik, már nem hisz, de reménykedik, a zuhanó repülő utasai is reménykednek, a halálraítélt is reménykedik, és zakatoló szívvel várja a kormányzó telefonját, mielőtt belevezetik a halálos áramot, mert hátha.Az elhagyott szerelmes is reménykedik, ír még egy levelet, küld még egy csokrot, megkockáztat még egy telefont, azzal fekszik, azzal kel, hogy holnapra azok a csábos ajkak újra kedves szavakat mondanak majd.A csodát csak elvárjuk, nem teszünk érte semmit, a remény belőlünk jön, és erőt ad, kitartásra buzdít, a remény cselekvésre késztet, másnapokat ad, segít elviselni a megaláztatást, talpra állít, éveken, akár évtizedeken át képesek vagyunk érezni.Nem mi fúrjuk az alagutat, centiről-centire, hanem a remény, hogy ott a messzi távolban, ott a szabadság, és ott a napfény.A remény nem ismeri a türelmetlenség fogalmát, a remény nem kergeti az ábrándokat, hanem teremti.Kitartó és állhatatos társ, akkor, amikor már mindenki elhagyott.Látszólag egyedül vagy, mint a kisujjad, de mégsem, mert a remény hűségesen veled marad, csak akkor hagy el, ha elengeded a kezét.Messzire nem megy..., vár, tudja még szükség lesz rá. A film a reményről szól, és persze arról, hogy micsoda emberfeletti teljesítményekre ösztökélhet.De a reménytelenség is megjelenik, az öngyilkos mellett is ott állt pedig a remény, de a himbálodzó, élettelen test láttán csalódottan elkullog.Itt már nincs dolga, legyőzték.Valójában elég sablonos, a "börtönfilmek" megannyi sztereotípiája visszaköszön, a két főszereplő játéka, ami átlagon felüli, Freeman különösképp emlékezetes.A vége pedig giccspancs..., és mégis, hogy ez az érzés milyen nagy hatású, hűen jelzi a film nézők között aratott sikere.A világ legjobb filmje..., még ha létezne is olyan objektív, egzakt rendszer, ami lehetővé tenné egy mozi hajszálpontos besorolását egy skálán, akkor is, hol van ez attól..., fényévekre.De beköszön az emberek szívébe, meghatja, magával ragadja őket, a néző drukkol, szorong, és persze..., reménykedik, akárcsak a főhős, hogy a végén győz az igazság, egy film a reményről, ami reményt ébreszt a nézőjében is. Talán ezért is szeretik annyian, én, bár kevésbé vagyok rajongója a filmnek, ezért a négy csillag, amiből egy Morgan Freemané, meg tudom őket érteni, és átérzem mitől aratott ekkora sikert.

Fekete hattyú (2010) - Vélemények

2012-03-25 22:37.16

Régi vesszőparipám, már alig van újdonság a filmtörténelemben, az "ahogy"-ban rejlik a lényeg.

2012-03-25 22:32.14

:) Maradjunk annyiban, hogy le a kalappal Darren Aronofsky előtt...Portman előtt, Kunis előtt, Cassel előtt és általában mindenki előtt, akik bábáskodtak e gyöngyszem megszületése körül.

2012-03-25 22:10.40

Mindig enyhe utálkozás fog el a "jégmamáktól", kik általában vagy saját ki nem élt vágyaikat transzponálják csemetéjükbe, vagy szimplán egyféle kitünni vágyástól vezérelve erőltetnek egy életutat rá, hogy ezzel önmaguk válhassanak többé.Erőltetett módszer az "önmegnemvalósulás" keserű kiábrándultságát gyermekünkön keresztül gyógyítani, ráadásul e gyógymód káros, és nem várt mellékhatásaitól, veszélyekkel terhelt.Hogy a sikerre ítélt gyerek végül többnyire szintén sikertelenné válik, az egyik nagyon rossz következmény, ám, ha beüt a siker, az is kétes dícsőséggel járhat.A legnagyobb veszély azonban, az, hogy úgy téblábol a világban a csemete, hogy saját magáról, és a saját személyéről, nem tud semmit, mert legkevésbé sem a saját életet éli, más életet élni, meg önpusztító, személyiségromboló, bűnt követ el, ki erre kényszerít bárkit is.Ha az ember belenéz a tükörbe és a Ki vagy Te? kérdésre, tétova, szemlesütött, szinte suttogó dadogás csak a válasz, ám, arra a kérdésre, hogy mi célod, már határozott elképzelés körvonalazódik, az katasztfófa, mert csak határozott és önmagát megfelelően definiáló személyiség képes értelmes, én nem önpusztító módon építeni az életét.Törni az elérhető, optimális tökélyre.Teljes tökéleteség nincs.A bizonytalan lehet, hogy célt ér, és ezzel el is bukik, mert nincs hova tovább..., a tökéletes pillanat számára maga a halál, mert nem tudja, hogy nem létezik, maga a halál, akár fizikai, akár lelki értelemben, mert nem csak a szívdobogás megszűnésével lehet meghalni.Nyilván tudni kell a határokat, hogy mi az, ami még beáldozható a művészet útján történő saját önkiteljesülésünk útján.Nina egy kisóvodás érzelmi és önismereti szintjén mozog, csak a kisgyermekek természetesen őszinte tisztánlátása nélkül.Szexuális értelemben analfabéta, vágyait még magának is alig meri bevallani, megélni meg nem is képes, nem tanította meg rá az élet, mert nem engedték, hogy megtanítsa.A szabad akarat gátak közé szorítása, végletes frusztrációhoz vezet, mindez tetézve, a művészet oltárán hozott önfeladással, lemondásokkal, és fizikai valamint lelki szenvedésekkel, a mindennapi megfelelni vágyás gyötrelmével, egy Nina-nál erősebb embert is bedarálhat.Megismerni és feltérképezni önmagunkat, felismerni gyengeségeinket, a bennünk fellelhető blokkokat, félelmeket, ezekkel szembe nézni, és bátran felvenni velük a küzdelmet, időnként kiélni vágyainkat, szabadságra engedni önmagunkat, önmagunktól, ez a célra vezető út.A filmben mindez persze a Fekete hattyú képében manifesztálódik, hát egyértelműen szélsőséges, mint, ahogy kissé szélsőséges a Mila Kunis által egyébiránt hihetetlen átütően megformált karakter is, de a sokkolás felébreszt.A sokkot meg csak nagyon erős behatás tudja létrehozni.Ezt az "ébresztést" végzi a maga egyszerű, férfihormon vezérelt módján Vincent Cassel is, és ezzel nem is követ el semmi hibát, mert nem tudhatja, hogy Nina még el nem készült mivoltában is sérült személyisége, nem fogja kibírni.Megtalálja önmagában a Fekete hattyút, és ezzel el is engedi önmagától az életet.Énje meghasad és feloldódik egy kettős szerepben, drámaian erős lelki folyamatokat mutat be a film, mesteri módon.Drámai az is, ahogy Nina szembesül az eldobott elődjével, itt nincs helye széplelkűségnek, csak a siker, csak a ma este, csak a telt ház, és a tapsvihar..., a holnap bizonytalan.Kemény mű ez, már-már művészien finom, és brutálisan szemesítő egyszerre, közönségfilm, befogadható, érthető, és mégis kicsit több annál, majdhogynem tökéletes, mint Nina tánca...

elejére ... 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 ... végére