Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... végére

Hova lettek Morganék? - Vélemények

2012-03-25 16:24.16

Nem az a baj, hogy eltűntek, hanem, hogy túl hamar előkerültek... S.J.Parker..., én arra a nőre már nem is találok szavakat.Valami fenomenálisan, alulmúlhatatlanul borzalmas, és ráadásul itt megvolt benne az az irigylésreméltó képesség is, hogy ezt képes volt kivetíteni a környezetére.Az amúgy sem színészgigászként elkönyvelt, de azért kedvelhető Hugh Grant-et kis híján megutáltatta velem. Hova lettek Morganék?...,gazdagabb lenne a filmtörténet, ha erre a titokra soha nem derül fény!

Csokoládé (2000) - Vélemények

2012-03-25 15:53.57

Látod Angelika, ez a sok olvasás átka, rontja a szemet, meg a filmélményt...! :))

A király beszéde - Vélemények

2012-03-25 15:32.28

Mit sem ér egy király alattvalók nélkül, de Anglia esetén ez fordítva is igaz, a monarchia intézménye egy szimbolikus, ikonikus jelkép a derék brittek számára.Elnézik hibáikat, gyengeségeiket, tudnak a királyi házért lelkesedni, és tudják a tagjait szeretni.Nem véletlen, hogy még az IRA is tabunak tekintette a királyi családot, talán egyetlen komolyabb kivételre emlékszem.A király több, és egyben kevesebb, mint egy politikus, nincs gyakorlati hatalom a kezében, ellenben az esendőségeit is jobban megbocsátják neki, felette áll egy az ország vezetésével megbízott profi politikai elit gusztustalan menővereinek, többnyire felette áll a korrupciónak, stikliknek, kisszerű mocskos ügyeknek, ez teremti meg azt a kohéziós erőt, ami összetart egy nemzetet, ahol a monarchia "működik".Lásd a modern Spanyolországot.VI.György még véletlenül sem volt "fogyatékos", csak beszédhibás, harcolt az I.Világháborúban, következetesen támogatta Churchill kérlelhetetlenül náciellenes politikáját, akkor is Londonban maradt, amikor a bombázások elől minden tehetősebb család vidékre menekült.Támaszt, gerincet adott a nemzetnek akkor, amikor Anglia, történetének legválságosabb időszakát élte, reális esély volt, egy az atlanti csata által való kivéreztetésnek, vagy akár egy német partraszállásnak, ilyenre Hódító Vilmos óta, vagyis közel ezer éve nem volt példa.Az erő akkor vész el, amikor a hit, György pédamutató magatartásával hitet adott akkor, mikor sir Winston kénytelen volt azt mondani: „Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.” Hosszú és unalmas történelmi bevezető ez egy mozifimhez, és mégis miért van az az érzésem, hogy ezt a díjeső, elsősorban nem a színészeknek, nem a rendezésnek, nem az operatőri munkának, nem a zenének köszönhető, hanem magának a témának, és VI.György személyének.Mert a film remekbeszabottan profi munka, de nem igazán több, én igencsak hiányoltam belőle a katarzist, egy plussz szikrát.Colin Firth, mint György, rátalált egy alattvalóra, aki ezüsttálcán kínálta neki az Oscar lehetőségét, és egy jó király él az ilyen alkalmakkal..., mert valljuk be, ez egy hálás szerep volt, és olyan pontosan Firth figurájára volt szabva, hogy bármelyik udvari mesterszabász a tíz ujját megnyalhatta volna. Ez az alattvaló volt Lionel, vagyis Geoffrey Rush, aki valami elképesztő karaktert hoz a filmben, imádnivalóan önfejű, kellőképpen alázatos, és nékülöz minden alázatot, ha a "munkáról" van szó, lényéből derű és optimizmus sugárzik, egyszerre "kisember" és egyszerre óriás, lényegesebben nehezebb szerep, mint a tanítványé, kevesebb esélyt ad a brillirozásra, ezt a figurát meg kellett alkotni, létre kellett hozni a semmiből.Firth szinte csak önmagát adta, hűvös, merev, távolságtartó, mégis nagyon esendő és szerethető, akár bármely más filmjében.Valódi britt, még az indulatossága is britt, mértéktartó, és beszabályozott.A tanulási szakasz, és a dadogás maga igazán szépen adta azt plussz villantási lehetőséget, melyet egy ennyire tökéletesen képzett, nagy tehetségű színész, meg is oldott, méghozzá vérprofin, ezt el kell ismerni.Helena Bonham Carter pedig a két férfi nagyszerű duettjéhez imádnivaló bájjal adta a remek feleséget, és kitartó, hűséges társat.Talán nem véletlen, hogy az anyakirálynéért, nagysokára bekövetkező haláláig rajongott a nép... Minden ízében jól működő, hibátlan iparosmunka A király beszéde, nagyon angol, nagyon tuti,...,de..., és itt nem tudom mit kéne írni, nekem valami hiányzott belőle, egyszer látni kell, ám még egyszer kizárólag Geoffrey Rush miatt szánnám rá magamat, hogy megnézzem. Egy alattvaló, aki megtanította a királyt "királykodni", egy alattvaló, aki maga is király egy kicsit...

Édes november - Vélemények

2012-03-25 09:07.21

Kicsi város...,kicsi kutya.Szopni meg dehogynem szopunk, "derék" politikusaink nap, mint nap gondoskodnak róla, hogy annyit szopjunk, de annyit szopjunk..., már zsibbad az állkapcsunk...:) A Malmö Egyetem Fogászati Karán készült tanulmány - mely egy csapat fogorvost követett nyomon felnőtt éveik során - arról számolt be, hogy az emberi állkapocs mérete az évek előre haladtával egyre csökken. Ez csak valami evoluciós, önvédelmi reakció lehet! Hát ez elég off., bár sose zavart. :)

Oltári nő - Vélemények

2012-03-24 22:02.55

Ez az izé..., leginkább az egyszersemnézős kategória.Másfél órája kínlódom vele, de már csak háttérzaj, a billentyűzet kopogása körülbelül ötször szórakoztatóbb, és írhatok akármekkora marhaságot, még talán az is tartalmasabb, mint ez a romkom paródia, amiből annyit azért eddig megtanultam, hogy a tojást számtalanféleképpen el lehet készíteni, és, ha az ember idétlenül ugrál egy térdig érő fűvel, vagy valami gabonával benőtt mezőn, akkor attól megijednek a kigyók, vagy inkább szégyenükben elbújnak.Hát szégyenükben az "alkotók" is nyugodtan elbújhatnak, mert ez egy rettenet.Önmagában a tény, hogy újra összehozzuk a Gere, Roberts, Elizondo aranycsapatot, nem garantál semmit, legfeljebb meg van a hype, oszt ennyi, ráadásul tegyük hozzá, hogy Joan Cusack percekig tartó felbukkanásai alatt is porba játssza a húzó neveket.Ez persze nem alapvetően az ő hibájuk, hanem a forgatókönyvé, és a rendezőé, már, ha a kesze-kusza párbeszédek, humortalanul összehányt, és erőltetett halmazát egyáltalán forgatókönyvnek lehet nevezni.Némelyik poénosnak szánt jelenethez képest, még a Szőke-Badár páros legkínosabban zavarbaejtő erőlködése is üdítő, intellektuális szellemeségnek számít, szinte már én pirultam Robertsék helyett, hogy miképp voltak képesek ezt szutykot elvállalni, és eljátszani, aztán persze eszembe jutott, hogy van az a halom zöldhasú, amiért mindegy..., ők is pénzért veszik a kenyeret.Bár nem épp egy friss, ropogós movie ez, én eddig voltam oly szerencsés, hogy látókörön kívül került, most sem kellett volna ütköznöm vele..., na, közben hallom már a stáblista megy... VAN ISTEN! :)

Édes november - Vélemények

2012-03-24 17:45.24

Azt hiszem beírlak a Tíz legjobb forumozó közé, mind a tíz helyre, mert egy nárcisztikus, önimádó barom vagyok, aki szereti, ha dícsérik! ;) A tréfát félretéve, megtisztelsz, és egyben jócskán túlzol.

2012-03-24 17:38.30

A schnauzerlányoknak biztos épp megfelel, én meg nem fogom egy kuvasz után berohangászni az egész várost..., ách, talán hagyjuk is, pedig elsőre jó ötletnek tűnt! :)

2012-03-24 17:35.17

Köszönöm! Te egy "mintaforumózó" vagy, örülsz nekem, mikor leszólom azt a filmet, amire Te öt csillagot adtál!Dícséretesen objektív hozzáállás..., mások ilyenkor sokkot kapnak, és rövidebb-hosszabb klinikai kezelésre szorulnak!De tényleg! :)

2012-03-24 17:21.05

Háááááát, nekem annyira nem jött be, Reeves minimálmimikájától finoman borzolódnak a mikropihék a hátamon..., de most honnan szerzek egy kuvaszt? Törpe schnauzer..., esetleg?, az van! :)

Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert keres - Vélemények

2012-03-24 16:44.06

Ez egy elitklub, mit is keresne itt egy magamfajta mezei proletár...;) A "gárdonyis" névjáték tetszetős...! Köszönöm a hiányt..., képzavar alkotásban még mindig jó vagyok.

A 39-es ügy - Vélemények

2012-03-24 16:36.10

Valóban, az erőltetett grimaszok, és az állandó, már-már irritáló csücsörités terén van még mit bepótolni..., de érzem, hogy kellő szorgalommal, és sok-sok tükör előtti gyakorlással, ezek a hiányosságok is beépíthetővé válnak a színészi eszköztárába..., és akkor..., jaj neked Renée! ;)

Hetedik - Vélemények

2012-03-24 16:21.33

Vincent Van Gogh Napraforgó sorozatai..., született már virágcsendélet azóta sok 1000, mi ebben a különös, váza, virág, háttér.1890-ben nagyot üthetett, de mára semmi extra.Ja..., hogy az eredetiség, a színek, az ecsetkezelés, az ábrázolás módja, az egyedi látás, a hangulat, meg az ilyen szamárságok...A filmnél ez, műfajtól függetlenül, ugyanígy működik, rengeteg összetevő határozza meg a végleges élményt, ami a nézőt végül vagy leveszi a lábáról, vagy nem.Ez a thriller oly sok szempontból tér el az átlagtól, és itt véletlenül sem a vérre, és a csavarra gondolok, hogy a végeredményt is nehéz lenne az átlagba sorolni, bár ilyenek lennének az átlag thrillerek..., csak halkan jegyzem meg, hogy egy "nagyon" átlagos krimiről, 16 év után már alig-alig csacsog valaki, akár pozitív, akár negatív értelemben.Ez a fórumtéma is tesztszhalálban tengődne..., bár ez kissé sommás így, mégis általában igaz, az átlag sorsa, a felejtés.

Gran Torino - Vélemények

2012-01-06 14:16.51

Spoiler hegyek!!! Kevés dolog kelt bennem annyi viszolygást, mint egy halotti tor.Álszent sajnálkozás, tettetett szomorúság, hátak mögötti pusmogás a halottról és hátramaradottról egyaránt…, és persze a spekuláció, kire, mi marad.Vagy ki? A film első percei máris együttérzést váltanak ki belőlem, együtt érzek Walt-tal.Ezek a nyitó képkockák rögvest szembesítenek azzal, hogy a mozi alaptémája, élet és halál.A többi csak a keret.Persze nagyon könnyű erre a keretre azt mondani, hogy sztereotípiák tömkelegére épül, de a közönségfilmek nagy részére ez igaz, nincs már új a nap alatt.A történetek, a tanulságok, már nagyon sokszor ismerősek valahonnan, de a történetmesélés módja, az, ahogy a „mesélő” vázolja számunkra a látásmódját, ahogy rányomja a személyisége bélyegét az általa elbeszéltekre, az teheti mégis a filmet értékké.Itt is ez történik.Clint Eastwood személye, és a keze nyoma nagyszerű filmet varázsol a Gran Torino-ból. Ez a lényeg, a többi csak maszlag… A társadalmi összetételében megváltozó, új strukturájú közösség, hol egy megrögözött „patrióta” már nehezen találja a helyét, a koreai háború borzalmai óta magával cipelt rasszista attitűd, a mogorva vénember póz, és természetesen az innen kiinduló jellemfejlődés, nem túl eredeti, talán még azt is mondhatnánk elcsépelt valamelyest, és mégis, ahogy ez ebben a filmben elénk van tárva, természetes, egyszerű és a gyakorta fel-felbukkanó száraz, ironikus, néhol önironikus humortól még szívderítő is. A tipikusan ábrázolt amerikai családmodell, a szülő-gyerek kapcsolatok üressége, felszínessége, a generációs ellentétek, a meg nem értés, a tulajdonképpen egyetlen lelki társ halála, természetes módon nyit meg utakat, új kapcsolatok irányába. A halál élni tanítja Walt-ot.Élni egy új, nyitottabb, elfogadó, más kultúrájú, bőrszínű, gondolkodású embereket megismerő életet.Hiába a morcos összevont szemöldök, és a szikár rezzenéstelen arc, a mogorva tekintet, a belül kalimpáló szív magába szívja a barátságot.Érzések születnek, és bár ezek nem felesleges ömlengések közepette törnek a felszínre, de élnek és mindenki számára láthatóak.A középosztálybeli amerikaiak nagy része begyöpösödött, prűd, vallásos szentfazék, itt azonban a fiatal pap karaktere, egyszerűen telitalálat, a vallásos szál nem erőltetett, helyénvaló, párbeszédeik néhol humorosak, néhol pedig elgondolkodtatóak. A film egyik fő erénye ebben rejlik, a mértékletességben.Eastwood remekül érez rá, az egyensúlyra, a filmes eszközöket, a cselekményvezetést, a karaktereket, jól eltalált formában helyezi el a moziban, és még a túlzások, az időnként már-már viccesen túlrajzolt morgolódás, a koreai srác beavató szertartása a fodrásznál, a tárgyalás az építésvezetővel, mesteri módon passzolnak az összképbe. Az erőszak eszkalálódása nyilvánvaló, már a film elején sejthető, és meg is van a nézőben a félelem, hogy talán valamiféle „Bosszúvágy” feeling veheti át a hatalmat a történet vége fele, de a csavar, a megoldás, igazán ravaszul átgondolt és előre nem könnyen megjósolható. Élet és halál, de nem mindegy milyen élet, és milyen halál, mert, ha egy olyan undorítóan végleges és visszafordíthatatlan, ámde az élettel természetesen együtt járó eseménynek, mint, amilyen a halál, lehet értelme, akkor itt van. Nem rajongok a pátoszos kifejezésekért, de Walt számára ez a halál feloldozás, és megváltás egyszerre.Halálával saját életének többlet értelmet ad, vélt vagy valós bűneiért bűnhődik, nem szenved végig egy lassú és fájdalmas haldoklást, és néhány szívének kedves, fiatal, még az élet előtt álló ember számára pedig esélyt teremt, esélyt egy jobb, szabadabb életre. Walt is ráébred arra, ez az Amerika, nem az az Amerika, amiben ő felnőtt, a világ polarizálódik, az élet sokszínű, az amerikai álom jelképe, egy Gran Torino, jobb kezekbe kerül, ha megkapja a „sárga képű, rizszabáló” szomszéd fiú, mint ha a saját üresfejű, mérhetetlen szintű érzelmi intelligenciával rendelkező unokájának adná, lett légyen az bármennyire is „tiszta vérű” amerikai, mely kifejezés már önmagában is nevetséges, egy olyan országban, mely tényleg a népek, kultúrák, vallások olvasztótégelye. A film telve van egyértelmű pozitív üzenetekkel, nevezhetjük ezt szájba rágásnak, csak épp nem mindegy ezeket az üzeneteket ki rágja a szánkba. Én, és szerintem sokan vagyunk így ezzel, kifejezetten szeretném, ha az idős mester még a „számba rágna” egy-két ilyen remek filmet! Zárójelben jegyzem meg, a zenéje csodálatos!

Cartagena - Vélemények

2012-01-03 09:15.17

Az írásod hatására azt hiszem meg kell adnom az ötödik csillagot is. Valójában tényleg nem számít tökéletes film-e, mert minden apró hibáját bőven felülírja az a mély, és értékes belső tartalom, amit hordoz. "hisz minden valahogy lelassul ilyenkor és fényét veszti" Ez a megfogalmazás különösen tetszett.Ezt a fényt keresik, és találják meg benne...

A bukás - Hitler utolsó napjai - Vélemények

2011-12-29 20:25.40

Az egyre jobban megnyíló időolló, mely már komoly távolságot képes tartani Adolf Hitler személyétől sem könnyíti meg a helyzetét annak, aki róla, vagy akárcsak az élete néhány napjáról tárgyilagos, túlzó szenvedélyektől mentes, az indulati frázisokat nélkülöző, relatív életszagú filmet akar készíteni. Hitler egy történelmi alak, egy olyan személy, aki, több mint egy évtizedes hatalmával teljesen újszerű perspektivába képes helyezni azt a szóösszetételt, hogy "történelmi személyiség", pedig..., tetszik, nem tetszik, az.Ha demonizáljuk, ördögivé formáljuk, képtelen vagyunk elfogadni a tényt, hogy valójában csak egy ember volt, egy ember, aki elképesztően nagy, és borzalmasan rossz hatással volt európa történelmének alakulására, de attól még csak egy ember..., egy közülünk, a gonosz, köztünk él, most is, vannak gonosz emberek, akik nem kapták meg a történelmi esélyt arra, hogy torz elmeszüleményeiket a valóságba is átültessék, ő megkapta..., ám..., kedves volt a kutyájával, teljeséggel emberi megnyilvánulásai voltak a közvetlen munkatársai felé, normális, bármelyikünkre jellemző hétköznapi kommunikációt volt képes fentartani a környezetében élőkkel. A személye nem tabu, sőt..., érdemes is róla beszélni, filmet készíteni, könyvet írni..., megismertetni minél több emberrel, milyen is volt, és milyenek voltak a gondolatai. Ez is segíthet abban, hogy a nemzetiszocializmus, egy elfeledett tankönyvi definicóvá váljon, és soha többé ne üthesse fel a fejét, sehol a világon.Csak azt utasíthatjuk el, amit teljes mélységében ismerünk, a felszínesség, a féligazságok, a tudatlanság, veszélyes..., és táptalajává válhatnak új szörnyűségeknek. Mindemellett a film számomra mégis azért különösen érdekes, mert abba is megpróbál némi betekintést nyújtani, nem megmagyarázni, csak rápillantani, hogy mi lehetett a személyében az a hihetetlen bűvös vonzerő, mely ennyire képes volt, gyakorlatilag jó ideig egy egész, épp a józanságáról közismert népet, saját személyi kultusza rabjává tenni. Magda Goebbels, vagy épp a titkárnő személye, akinek a nézőpontja a sajátunkká válik, rajta keresztül látjuk a bunkerben zajló eseményeket, jól megmutatja a mozi, a Goebbels család hisztérikus imádatát, és Frau Junge kitartó, talán még saját maga számára sem teljesen érthető hűségét. Mert talán a nácizmus, és általában Hitler személyével kapcsolatban ez az egyik legnagyobb rejtély, ami engem foglalkoztat..., hogy nem látták? Miképp nem ismerték fel, értelmes, tanult, művelt emberek, hogy ez az egész hova vezet?Mivel volt képes fanatizálni, a végsőkig való kitartásra, a vele való együtt pusztulásra, csak a személyes varázsával rávenni embereket. Miképpen képes egy anya azt mondani, hogy a nemzetiszocializmus és a Hitler nélküli világban a gyermekeinek nincs értelme élniük..., döbbenet. Eva Braun imádattal vegyes odaadása, még érthető, személyes indittatás, Speer hozzállása érthető, ambiciózus ember, aki szárnyaltathatta a vágyait, ám a végén menekül..., de a bunker utolsó lakóinak viselkedése, szépen kivetíthető a nagy egészre, és némi képet kapunk arról, hogy mekkora hatást is gyakorolt ez a torz gondolkodású ember egy egész népre..., mígnem aztán persze a végső pillanatokban már nagyon sokan felismerték a saját megtévesztettségüket..., persze a bukás pillantában már könnyű, akkor kell felismerni, amikor még csak a könnyű sikerek, és a hódítás büszke öröme látszik, mert a rendszer gonosz mivolta a nyitott szemmel járó emberek számára, már akkor is nyilvánvaló volt..., kevesen voltak, de harcoltak ellene.Az ilyen filmek, hézagpotló mivoltukon kívül, és komoly ismeretterjesztés mellet ezért is fontosak.Látni kell, nézni kell, okulni kell, mert a szörnyeteg, ami nem egy ember, ezt meg kell érteni, soha nem "egy ember", hanem az eszme maga, amit jelen esetben egy ember hatalmas erővel volt képes interpretálni, még mindig ott szunnyad a föld alatt, és bármikor életre kelhet... Ez egy remek film, Bruno Ganz..., pedig egyszerűen zseniális.

Tükröm, tükröm (1996) - Vélemények

2011-12-25 10:30.22

Egyetértünk..., bizony, hogy soha nem volt csúnya! Azt hiszem a világ férfitársadalma igen-igen boldog lenne, ha Rose, vagyis Barbra Streisand lenne a legkevésbé vonzó nő a világon. :) Olyan erős, sziporkázó nőiesség és erotikus vonzerő van benne, ami kevesek sajátja. A nő nem egy szép arctől NŐ, hanem ami sugárzik belőle, és belőle ez átvilágít a vásznon. Férfiszemmel számomra az örök Nők egyike, szinte minden életkorában megtalálta az a film, ahol ez kidomborodik.Már a Funny Girl-ben "beleszerettem" és ez azóta is tart... :) Persze nyilván vannak üresfejű, kockahasú plázabubik, akik számára, a szikével rajzolt arcú, mesterkélt, felpumpált szájú, tünci szöszik jönnek be, de...hát zsák a foltját... Ezeknek a nőknek, most neveket nem mondanék, szinte csontvázig le kell vetkőzniük, ahhoz, hogy bármiféle hatást keltsenek egy férfiban, bár benem, akkor sem keltenek..., Streisand, meg elég, ha kacéran felpillant, és elkészíti a tökéletes falatot... :) Eszembe jut erről egy LGT sláger... "Van, ami annyira esztelen, Hogy csakis meztelen jó." A film pedig igen elgondolkodtató, szórakoztató, és tanulságos, remek szórakozás..., nálam is öt csillag... :))

Láncra vert igazság - Vélemények

2011-12-23 13:46.36

Nagyon szeretjük, nem szeretni, a három-négy-öt és ki tudja még hány betüs ügynökségeket, és szeretjük szeretni, az "elveikért" küzdő ezen ügynökségeket és az őket irányító kormányokat leleplező újságírókat..., ja, egész addig, amíg ne adja Isten egy kobór peterdát nem robbant valaki a városkánk főutcáján, valamilyen világmegváltó terrorszervezet nevében. Akkor egyből elővesszük őket, hogy hol voltatok eddig, miért történhetett ez meg, miért nem végzitek a munkátokat és a többi... A film tulajdonképpen egyetlen valódi érdeme az, hogy próbálja valamelyest árnyalni ezt a sematikus képet. A közvélemény tájékoztatása, piszkos ügyek feltárása, az oknyomozói munka fontos, de vannak határok, amiket azért meg kell fontolni, hogy átlépjük-e, és vannak ambiciók, amiket meg felesleges a "púderrel" bevonni, ha az ember Pulitzer díjat akar, mondja ki, és ne rejtse a tevékenységét, a "közjó" mögé. Mély fedésben dolgozó, néha tényleges életveszélyt vállaló ügynökökök fényképes leleplezése, nem olyan ügy, melyet bármely kormány a világon, örömteli mosollyal nyugtázna. Vannak bizonyos szabályok, amiket illik betartani. És vannak következmények, melyeket pedig fel kell mérni, mi éri még meg, és mi az, ami már nem! Vera Farmiga leleplezése kizárólag károkkal járt, mindenki vesztes, egyetlen nyertes sincs, vesztett a kormány, az ügynök, a gyerekek, az újságíró, a férj, mindenki..., még az ügyész is, hisz szemmel láthatóan már neki is terhes ezt az ügyet végigvinni, de sok választása nincs, egy olyan országban, ahol precedens jog van. Ezt a presztízsveszteséget nem türheti el egyetlen kormány sem, és ráadásul azt sem, hogy a jövőben ez gyakorlattá váljon. Az az újságíró, aki ezt nem képes előre látni, egyszerűen ostoba. A mozi nem óhajtja valamiféle erkölcsi magaslatra emelni Beckinsale figuráját, és ez jó, mert ettől élvezhető. Az érem minden oldalát vizsgálgatja, és nyersen bemutatja, hogy bizony a leleplezett ügynök, aki egyébként meglepő módon szimplán egy hazafi, aki az országa biztonsága érdekében tevékenykedik, micsoda őrült veszteséget él át, szakmailag is, emberileg is. Meghurcolják, és végül az életével fizet a semmiért..., vagyis, egy három napos címlapsztoriért. A filmben ennyi, ami érdekes, és jól felépített. Viszont nagyon problémás az alapfelvetés, vajon, miért is falaz valaki egy már halott asszony gyerekének, aki semmilyen módon nem lesz felelősségre vonható semmiért? Miért hagyja ezért veszni a családját, ha valóban fontos neki, egyátalán honnan veszi az erkölcsi bátorságot, hogy egy bizalmasan felé forduló, fecsegő kisgyerek információit felhasználja, vagy, ha megteszi, miért is kéne őt nekünk tisztelni ezért? Miért is kéne bármiféle módon respektálni, azt, hogy voltaképp hazaáruló, mert az... És, ami talán a legfontosabb, ha egy ilyen ügyben votaképp lejárat bizonyos szakmai elveket, mennyire nehezíti majd meg a kollégái dolgát a jövőben, akik valódi mocsokságokat akarnak majd kideríteni úgy, hogy közben nem óriásplakátokon buktatnak le egy ügynököt, tönkretéve ezzel az életét... Képtelen vagyok sajnos igazán együtt érezni az újságíróval, és tudom sajnálni az ügynököt, az ügyész pedig az egyetlen helyes dolgot cselekszi, melyet cselekedhet, lecsukat egy árulót, még, ha ez a megfogalmazás ebben az esetben sarkosnak is tűnik. A film az egész kéréskört elég árnyaltan, több oldalról közelíti meg, sokféle vélemény kialakulhat a nézőkben, akár még vitaalap is lehet. Nagykár, hogy Alan Alda, és Vera Farmiga karakterét leszámítva értékelhető színészi játékkal nem igazán rukkol elő senki, és hát az "elsődleges" forrás titka, egy rutinos mozinéző számára, körülbelül kettő percnyi fejtőrést okoz..., bár annyit sem.

A szív hídjai - Vélemények

2011-12-17 18:29.10

Nagy az Isten állatkertje és sokan lakozának benne... A kedves idióta kommentelő viszont igen toleráns, azért betiltatni nem akarja a filmet?! Rég olvastam még egy ekkora, begyöpösödött, orbitálisan ostoba véleményt. Azért arra még kíváncsi lennék milyen az a "csöppet sem tiszta szerelem", talán piszkos? Elmebaj, 2011-ben... Mütyürke, ezt ügyesen kikaptad..., ez a szöveg maga az elrettentő példa, agyrém...

Lesz ez még így se! - Vélemények

2011-12-14 19:42.57

Ne menj! Ennek biza, perfekt a szinkronja. ..., ám mily érdekes, nagyszerű dán, svéd, finn, norvég, holland, izlandi, és még sorolhatnám... filmeknél többnyire nem merül fel, ez "ha sziknkronosan nézed akkor igénytelen vagy" duma. Vagy ez csak a világnyelveknél bűn? :) Ne már...

A hűtlen - Vélemények

2011-12-14 17:51.32

Rendben, tehát béke... :) De azért fussunk neki még egyszer... Nem kell látnod benne, de benne van, erről szól, hogy adott esetben nem mérlegelsz, hogy mi éri meg és mi nem, egyszerűen döntenek helyetted az ösztöneid.A józan ész épp téli álmot alszik.Elsodor, elsöpör, leteper és az ember hagyja magát, mert élvezi..., ilyen egyszerű.Utólag esetleg látod már, hogy megérte-e, de amikor benne vagy, nem! És nem kell azért ilyen szélsőséges véggel számolni, mint a film, ez véget érhet úgy is, hogy minimális sérüléssel mászik ki belőle mindenki.Az élet azért más, kevésbé drámai. Én továbbra ia amondó vagyok, mindenkivel megtörténhet ez, és, ha mégsem történik meg soha, az azért van, mert egyszerűen nem találkozik szembe az érzéssel, és nem azért, mert feltétlenül képes arra, hogy mérlegeljen, megéri-e? ..., bármily furcsa adott esetben még az is előfordulhat, hogy megéri, meg bizony, és nagy merészségre vall, ezért elítélni bárkit is. Ezzel nem azt mondom, hogy Te ezt teszed. :) Az ember gyarló, hát ez van..., tisztelem és sajnálom egyben azt, aki ki meri jelenteni, hogy ő soha!Vagy nagyon erősnek gondolja magát, vagy nagyon becsapja magát.Persze könnyű a vegetáriánusnak nemet mondani a szarvaspecsenyére. :) Egyet értenünk meg persze, hogy nem kell.

2011-12-14 16:04.26

Nagyot esett a kamatszintem... :) Túlélem. Soha nem azért írtam erre a fórumra bármit is, hogy azt bárki sokra értékelje..., mellesleg. Magyarázni meg nem magyaráztam, azt a film tette..., szembesít a valósággal, ami elől sokszor eltakarjuk a szemünket.További kellemes sértődöttséget..., bár mire jó, nem tudom. :)

2011-12-13 18:06.03

Ha nem érted, hogy hogyan lehet, a filmet nem érted..., de van ez így..., pedig épp azt meséli el, amit nem értesz, ezek szerint hiába...

Reszkessetek, betörők! (1990) - Vélemények

2011-12-09 09:36.24

"Karácsonyi filmet" rendezni még hollywood-i viszonylatok között is könnyű rendezni." Egy önmagára valamit is adó "filmkritika", nem indít egy ilyen mondattal.Ajánlanám a fogalmazásgátló tabletták szedésének felfüggesztését.Talán segít... ;)

A szerelem konyhája - Vélemények

2011-12-09 08:03.57

Azért az utóbbi évtized gasztromániájával sem lehet már mindent eladni. Elcsépelt ötlet, rossz színészi játék, pocsék forgatókönyv, semmitmondó párbeszédek, bántó üresjáratok, erőltetett kínhumor, működésképtelen, sztereotip romantikus vonal. Ilyen rossz angol/brit filmet nem is igazán emlékszem, mikor láttam utoljára. Ha nem a "rossz" oldalon közlekednek benne az autók, valamint az épületek, és a táj jellegzetessége nem igazít útba, azt mondtam volna ez egy magyar film.Csak épp annak is vacak. Több szót tán nem is érdemel. Na, azért... Ha a film elején adnak Claire Forlani-ról egy nagyközelit, és az mutatják másfél óráig, jobban járunk. Ördögien vonzó nő.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2011-12-06 22:34.07

Csatlakozom, magam is több nagyon jó írását olvastam már...

Mit hallgatsz most?

2011-12-03 23:48.04

http://www.youtube.com/watch?v=G9Er04u7eDo Kimnowak: Gyémánt

Eladó a családom - Vélemények

2011-12-02 18:14.36

Eladó az egész világ, minden eladó, ami pénzért megvehető, és az emberek hajlamosak mindent meg is venni. A valódi érzelmeket leszámítva, azok csak úgy jönnek néha, irányíthatlanul , és a nagy profi pénzgyártó gépezet fogaskerekei közé homokszem kerül. Ez a film nem vígjáték!, társadalomkritika, korrajz, szatíra, némi romantika, és dráma, pont ezért működik tökéletlenül, sokat markol és keveset fog, ám megnézni érdemes, főleg annak, aki plazma tv vásárlás előtt áll, némi jó kis magas THM-es hitelre, így közeledve a karácsonyhoz, a nagy "össznépi adjunk már egymásnak meg mindent, ha futja rá, ha nem, mert attól leszünk többek, feeeling" keretében. Valaki itt azt írta, hogy a mozi tartalmatlan, nem mond semmit, dehogynem, épp, hogy túl sokat is, ez a hibája, de nagyon is magvas mondanivalója van. Nem is az irigység, ami a fő motívum, hanem a "kaszthoz" tartozás érzése.Ráéreznek itt is, akár Cloony féle Egek Ura című filmben a gazdasági válság kirobbanása utáni társadalmi hangulatra, és az okok, okozatok keresésének aktualitására. A minta követése, betagozódás, megfelelni vágyás, ha mindezeket csak anyagi eszközök árán érhetjük el, és erre nincsenek meg a forrásaink, akkor jóra nem vezet.Sőt, tragédiába torkollhat, persze nyilván fontos, hogy időnként kiéljük a vágyainkat, de, ha ezzel csak azt akarjuk prezentálni, hogy vagyunk olyan "menők", mint a szomszéd, és nem mérjük fel reálisan ez hova vezet és ez a minta mennyire értéktelen, mennyire üres, és lényegtelen, akkor elcsúszunk a banánhéjon. A család egy darabig kíválóan végzi a munkáját, remekül alakulnak a statisztikák, de az ember nehezen szorítható diagrammok, és a marketing manipuláció határai közé. Együtt élő emberek között óhatatlanul kapcsolatok kezdenek szövődni, beleszeretünk a "nem feleségünkbe", együtt érzünk a "nem lányunkkal" és a barátjává válunk a "nem fiunknak", és minden borul.Már nem számítanak a százalékok, a növekvő "eladás", és a felfelé kúszó nagyszerű számadatok.Végül eljuthatunk oda, hogy elkezdjük sajnálni az áldozatainkat, akik a vesztükbe rohannak, megakadályozhatatlanul. Az eladó család, ha nem is alakul valódi családdá, de a "családfőnek" köszönhetőn, emberi érzésekbe botlik, az meg nem összeegyeztethető a cinizmussal. Nyilvánvalóan nem kell azon törni a fejünket, hogy ez a model, működőképes-e üzletleg, mert akkor kinevettetjük magunkat, a filmben ez csupán szimbólum, egy ügyes "mozis" ötlet, ami bemutat valamit, ami körbevesz minket, a kis embereket ugyanúgy, mint a középosztályt. Talmi vágyak, a fogyasztás az Aranyborjú, amit előtt tisztelgünk, és aminek meg akarunk felelni, egy rossz bálvány, még egy óra, még nagyobb tévé, még gyorsabb motorcsónak, még tíz lóerő a kocsinkban, ettől senki nem lesz boldogabb. A pénz hasznos dolog, teljesebbé teheti az életet, ha értelmesen használják, nem pedig, a sznobizmus oltárán áldozzák fel, legfőképp úgy, ha nincs is, csak kölcsön, és kölcsön és kölcsön, mindhalálig.A filmben a szó szoros értelmében mindhalálig. Ez a szál érthető és viszonylag kidolgozott, a dráma azonban nem igazán van jól ábrázolva, alig kap teret, és a fejlődő emberi kapcsolatokat csak nagyon felszínesen karcolgatja a forgatókönyv.Kár, mert, ha kidolgozottabb, kifejezetten jó is lehetne. Demi Moore sajnos pocsék, mint általában, faarcú, gyenge a játéka, semmitmondó, David Duchovny viszont egész jó, ő menti meg a színészi játékot. Nem egy briliáns film, de elgondolkodtató, vagy még inkább az lehetne, ha a végével el nem rontják, mert elrontják, sajnos "az amerikás" befejezés, ide nagyon nem illett. Viszont a magyar címadás, kivételesen jó!

Mit hallgatsz most?

2011-12-01 19:38.21

http://www.youtube.com/watch?v=zYxkezUr8MQ

Egy egyedülálló férfi - Vélemények

2011-11-29 16:39.41

Ezzel a filmmel kapcsolatban is beleütközöm abba a begyepesedett előítéletességbe, ami oly jól jellemzi általában a közgondolkodást.Nem feltétlen itt, ezen a fórumon... Persze… ,melegfilm, divattéma, így lehet hajtani a díjjakra, rosszabb esetben: meg sem nézem, mert már megint erről a „beteg” témáról esik szó. Egyrészt ebben a moziban semmi jelentősége, hogy melegekről szól, másrészt meg igenis van jelentősége, hogy róluk szól. Csak talán meg kéne érteni ezt valahogy, és levenni azt a csúnya szemüveget, ami hályogot von a szemekre, és a tudatra. Itt egyszerűen egy emberi kapcsolat által nyújtott teljesség, és ennek elvesztése felett érzett felmérhetetlen fájdalom, ami dominál, édes mindegy, hogy most melegek, leszbikusok, heterók, hagyjuk már… Viszont mégiscsak végiggondolandó talán, hogy a melegek is ugyanazt érezhetik, ha szeretnek, ha együvé tartoznak, és, ha elveszítik ezt, mint heteró társaik, mindössze ennyiben van jelentősége a filmben a nemi orientációnak, más semmi. Bizony a melegek is képesek tartós párkapcsolatban élni, akár ennyi éven át is, és ugyanazt a teljességet kapják általa, ugyanazt élik át, ugyanúgy, mint mi, akik nem vagyunk melegek, bármily meglepő, így van…, csak, hogy nyíljanak már a szemek! Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, ilyen mély, egyszerre intellektuális és egyszerre szerelmi párkapcsolatban élünk valakivel, aki egyik pillanatról a másikra, tragikus módon eltűnik mellőlünk, elképesztő szenvedést lehet átélni. Majd a szenvedés után jön a teljes kiüresedés, talán még a szenvedés is jobb, mint az az ijesztően perspektívátlan állapot, ami akár az önpusztítás felé terelhet valakit. Nincs holnap, nincs tovább, nincs miért... Colin Firth, ahogy ezt ábrázolja, az fenomenális.Nincs rá jobb szó. Bámulatos a játéka, teljességében, minden rétegében ábrázolni tudja azokat a stációkat, amit ilyenkor valaki átél.Semmi túlzás, elegáns, és finom, ahogy végigéli a filmet, akár még csepp fekete humort is belecsempészve időnként. Ha egy utolsó napot „tervezünk”, módszeresen, aprólékosan, akkor még utoljára minden emlék feltolul, szinte ugyanúgy, mint közvetlenül a gyász legsötétebb pillanatai után. Mindenkiben őt látjuk, mindenről az együtt töltött legfantasztikusabb momentumok ugranak be, próbáljuk nem szimplán az emlékképeket felidézni, hanem az azokat kísérő hangulatot is, mert azt a legnehezebb, a képek jönnek, de az akkor átélt érzés már nehezebben. Egy olyan jelenet, mikor együtt olvasunk egy pamlagon, és a partnerünk megszólal, hogy mindez oly tökéletes, hogy, ha ebben a pillanatban meghalna azt se bánná… Erre visszaemlékezni, hogy ne fájjon…, nem lehet, erre direkt ezért emlékszünk vissza, hogy bizony fájjon.Sanyargatjuk magunkat, és közben mégis…, nehéz behatárolni, mi játszódik le ilyenkor valakiben. Ez a film nem történetet mesél, hanem lélekállapotot ábrázol, azt viszont nagyszerűen, és nem csak a főszereplő játéka miatt, hanem a zene, a fényképezés, és a színek folyamatos változása is, aszerint alakul, játszik, hogy a legjobban hozzásimuljon, idomuljon Colin Firth épp aktuális lelki állapotához. A hangulat megteremtésében nagy szerepe van minden filmes eszköznek, jól is használják, hatással van a nézőre, persze csak arra, aki rá is akar hangolódni, mert különben unni fogja. Megragadó, egyedi darab, nem egy tizenkettő egy tucat alkotás, ez még akkor is igaz, ha néha kicsit talán, szenveleg, és szépeleg, de ezen át lehet siklani, könnyedén. A női alak, Moore pedig, mint minden komolyabb szerepében, nem feledhetően alakít, mint talán az egész műre ez a legjobb kifejezés, nehezen feledhető… Általában nem annyira érdekel, milyen konkrétumok alapján lehet egy filmet pontosan pozícionálni egy rangsorban, pontok vagy csillagok alapján behatárolni, engem többnyire az érdekel, nekem mit mond, és azt hogy teszi… Nekem lazán öt csillag…

Waterloo Híd - Vélemények

2011-11-22 13:38.30

Háború és szerelem, alighanem klasszikus párosítás, sok feldolgozást megért a két témakör összefonódása.A háború már önmagában is végletes élethelyzeteket tud produkálni, mint, ahogy a szerelem is.Ha kettő kéz a kézben jár, akkor pedig nagy tragédiák melegágyává válhat.Erre a filmre nem lehet finnyáskodva rápicsogni, hogy „aha…, a hálivudi boldog vég”. Itt csak vég van, szomorú vég, és nagyon mélyen belegondolva, nehezen elkerülhető vég. Az életünk során számtalan hibát elkövetünk, fiatalon meg főleg, kevés a tapasztalat, kevés a háttér, ami segítene eligazodni, egy igazán súlyos érzelmi szituációban. Egy elveszett szerelem, pedig igazán súlyos érzelmi helyzet, és tetézve mindez a nyomorral, a kilátástalansággal, félrecsúszhat egy élet, akár végleg. Myra rengeteg hibát követ el a filmben, de talán a legnagyobb, hogy próbál másokat maga elé helyezni, ez a legnagyobb hiba, amit magunkkal szemben elkövethetünk. Magunknak mindig meg kell tudnunk bocsájtani, legfőképp, ha a környezetünk is segíteni próbál ebben. Mindezek ellenére mégis, megértem őt… Megértem azt is, hogy miért vállalta azt az életet, megvetendő életformát?, nem tudom…, számomra egy politikus, ötször megvetendőbb, mint egy prostituált, akit a kényszer, az elkeseredés, a barátnőjével vállalt „szolidaritás” és a teljes lelki kiüresedettség hajt az utcára. Élt, mert nem tudott meghalni, de mégsem élt, lélekben már nem. Megbocsátható, amit tett, persze vannak, akik ismerik e szót, csak a tartalmát nem... És itt jön el a pillanat, hogy megemlítsük Vivien Leight-t, az a pillanat a hídon, a tekintete, a fájdalom nélküli, szinte sivatag sivárságú szempár, majd a váltás, ahogy megpróbál kacéran, dévajul rápillantani, az „első” kuncsaftra, hát szívszorító, és elgondolkodtató. Nagyon jól írta itt alant Bambi, a lényeg ebben van, az ő játékában, minden mozdulata a tökéletes színésznő zsenije, talán elfogult is vagyok vele, de ez legyen az én bajom. A másik ilyen remeklés, mikor a pályaudvaron várja a potenciális ügyfeleit, ott van egy perc, ami filmtörténet. Először, a már „profivá” vált nézés, a katonákra, mert már ez az élet, majd egy pár másodperig az mélységes nihil, a semmi a tekintetben, a jövőnélküliség, és utána a felcsillanó szemek, ahogy meglátja a halottnak hitt szerelmét, már ezekért az egy percekért érdemes filmeket készíteni, és megnézni őket. Egy nagyszerű színésznő nagy pillanatai, egy remek filmben. A férfi főszereplőnek igazán nincs más dolga, mint hozni a jóképű, szerelmes férfit, aki képes, akár egy este alatt beleszeretni egy lányba, Robert Taylor, ezt meg is oldja, és el is hisszük neki, nem kalandot keres, becsületes a végtelenségig, ezt képes is ábrázolni, gond nélkül.Szerethető a karaktere, abszolút, mint, ahogy szerethető a leendő anyósé is. Bennük van a megbocsájtás, az elfogadás, a megértés.Ritka az ilyen, valljuk meg.Ítélkezni, oly könnyű... Csak Myra nem képes megbocsájtani saját magának. Nem is csoda, hogy lehet ebben a tudatban élni a holnapokat, mikor futok össze egy régi klienssel, mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy szégyent hozok önmagamra, és legfőképpen azokra, akiket szeretek, és akik szeretnek. Feloldhatatlan dilemma.Nincs jó megoldás. Ha időben kér segítséget, Lady Margaret akkor is mellé áll, ha abban a hitben él, a fia halott, mert ebben az ártatlan, bájos lányban tovább élhetett volna benne a fia emléke is. Így azonban, örök lelkiismeret-furdalás mindenkinek az osztályrésze, a Lady-nek, hogy nem tett meg talán mindent, még idejében, Roy-nak, hogy érezte a bajt, de nem látta át a mibenlétét, és Kitty-nek, hogy magával rántotta, egy rossz útra. Myra pedig meghal…, és ezzel valójában nem old meg semmit. Roy pedig soha nem feledi, mert nem feledi, nem is feledheti, legfeljebb évtizedekkel később is megállhat a hídon és szomorúan eltöprenghet, hogy mi lett volna ha…, egy ilyen emlék életre szóló szenvedést tud okozni. Minden elveszett élet fájdalom, és magával vihet más életeket is… Megrázó történet, sokkal árnyaltabb, mint az sokan gondolják. Vivien Leigh pedig felülmúlhatatlan, átsugárzik a vásznon, együtt érzünk vele, megsiratjuk a végén.Saját bevallása szerint is a kedvenc filmje, és csak megköszönhetjük neki az élményt. Játéka mai szemmel is korszerű. Váradi Hédi szinkronja, valóban nem teljesen illeszkedik, a dinamikusabb, karakteresebb „eredetihez”, de mégis, valahogy képes vagyok szeretni azt a lágy, puha nőiességet, és szomorúságot, ami átsugárzik a hangján.Megadatott neki, hogy a filmtörténet két nagy klasszikusában is kölcsön adhassa a hangját, két utánozhatatlan színésznőnek, Ingrid Bergman-nak, és jelen filmben Vivien Leigh-nek. http://www.youtube.com/watch?v=qRfEKZUNl3A

elejére ... 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... végére