Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 végére

Szégyen (2008) - Vélemények

2011-09-21 12:43.06

Egy berögzült, alapvetően igazságtalan, rossz ízű társadalmi rendszer bukása után, elképesztő, néha kontrollálhatatlan változások indulnak meg, a régen erjedő folyamatok, a mélyben búvó gyűlölet, az érthető feszültségek, borzasztó erővel törnek a felszínre. Ezt történt a Dél-afrikai Köztársaságban is, az apartheid bukása után. Váratlanul minden a visszájára fordult.Brutális bűnözési hullám, megfékezhetetlen elvándorlás, a vidéki farmerek ellen elkövetett, egészen iszonytató bűntények.Nem ritkán halálra kínozzák őket.Ez, így, 2011-ben szinte hihetetlen, de sajnos igaz. „A gyilkosságoknak leginkább kitett csoport a világon, bőrszíntől függetlenül, a dél-afrikai farmerek, akiket gyakran több órás kínzások után mészárolnak le. 100 000 farmerre évente 313 gyilkosság jut, amely négyszer több, mint az egyéb kisebbségeket érintő hasonló arány, és kétszer több, mint az iraki háborús övezetben. A dél-afrikai polgárok egy rejtett, hadüzenet nélküli háborúban élnek, amely főleg az egyéni gazdálkodókat érinti, illetve teszi létüket lehetetlenné.”[ A évtizedekig mesterségesen tudatlanságban, és elnyomásban tartott őslakosok (18%-os az analfabéták aránya, és ráadásul közel tízszer annyian vannak, mint a zömében az értelmiséget, és képzett szakmunkásréteget kitevő fehérek) és korábbi elnyomóik között elképzelhetetlen feszültségek generálódtak.A rendőrség keze pedig gúzsba kötve, hisz, bármilyen keményebb fellépés, rögtön a rasszista bélyeget nyomja rájuk.Érthető az elvándorlás, ebben a szituációban. Ez a téma film után kiáltott! A film alapja egy regény, melyhez nem volt szerencsém, tehát nem is kellett hasonlitgatni, viszont a film önmagában döbbenetes és megrázó élmény volt. A megalkuvás, a legvadabb kompromisszumok megkötése, a szégyen elviselése, csak azért, mert itt akar valaki élni, kötődik a tájhoz, az országhoz, és az itt élőkhöz, meglepő módon bőrszintül függetlenül.Sőt, kialakul egyfajta egymásra utaltság is. A sors igazságtalansága, hogy mindig az kapja a legnagyobb pofonokat az élettől, aki a legkevésbé hibás az elmúlt évtizedek bűneiért. Lucy vállalja a nehézségeket, próbál beilleszkedni alkalmazkodni, élni akar, és boldogulni, szinte bármi áron. Elképesztő erő van benne! Az apját egyszerűen lenyűgözően alakító John Malkovich, kevésbé hajlékony természet.Keresi önmagát, kicsit téblábol, magán és társadalmi élete egyaránt bizonytalan, nehezen is érti meg a lányát. A történetvezetés precízségének, és pontosságának köszönhetően, nincsenek jellembeli bakugrások, pontról pontra érezzük, és értjük Malkovich változását, jellemének finomodását, és az egyre növekvő megértését lánya iránt, és életformája iránt. A párbeszédek ereje, feszessége, néha szinte meghökkentő, az események sora indulatokat, dühös érzelmeket keltenek bennünk.Fantasztikus élmény volt látni a filmet.Felkavaró, megrázó remekmű. Minden drámaisága ellenére, mert ez egy súlyos, elsöprő erejű dráma, a film életigenlésről, boldogságkereséséről, a reménytelen helyzetekből való való kilábalás lehetőségéről szól, elképesztően naturálisan bemutatva, olyan színészi produkciókkal, olyan mély jellemábrázolásokkal, amitől csak tátjuk a szánkat! Megint nagyon sajnálom, hogy csak négy hozzászólás született eddig a filmhez, több embernek kéne látni.

Avatar - Vélemények

2011-09-20 19:59.55

Eltekintve az Avatar-tól, nekem édes mindegy kinek tetszik, kinek nem, azért az a megállapítás, hogy csak a vacak filmekhez szólnak hozzá kevesen, és csak a kiemelkedőekhez sokan, kissé érdekes. Ezen logika mentén haladva az Alkonyat a 83 topicjával, és több tízezer hozzászólásával, minden idők legjobb filmje... :) A Zorba a görög, pedig a tizenegy h.sz-el minden idők egyik legrosszabb filmje. Azért ez, így, csacsin hangzik, belátható.

Hátsó ablak (1954) - Vélemények

2011-09-20 16:39.30

Azt gondolom, kevés olyan ember van, akinek a fantáziáját ne mozgatná meg, ha észrevétlen bele-belepillanthatna más emberek életébe, mindennapjaiba. Persze be nem vallanánk... :) Még, akkor is, ha ezek az emberek látszólag úgy élnek, mint mi mindnyájan. De amit saját magunkban és környezetünkben unalmasnak, érdektelennek találunk, az mások esetében rögvest érdekes. Ha valaki ordít egy jót az asszonnyal, számára megszokott, ha ellenben, a szomszédból szűrődik át efféle zaj, mindjárt csippent a szemével, no, megint veszekednek... Ilyen az emberi természet, kíváncsiak vagyunk, és hajlamosak a kukucskálásra.Erre építenek a bulvárlapok, ebből élnek a paparazzik. Az izgága, mozgékony, világutazó Jeff, belekényszerül egy olyan helyzetbe, mikor az egyetlen szórakozása a leskelődés.A helyzet csak átmeneti, de a könnyed szórakozás szinte már szenvedéllyé válik nála. Minden pillanatát, még az éjszakáit is ezzel tölti, míg nem felfigyel valami izgalmasra és érdekesre, ami igazán megmozgatja a fantáziáját. A történet persze innen már ismerős. Komoly bátorság egy thrillert szinte színházi körülményeket utánzó díszletek közül végigvezetni, és következetesen ragaszkodni ahhoz, hogy egyetlen ember szemén keresztül láttassuk az eseményeket, és vele együtt spekuláljunk, amit ő nem látott, mi se, amit ő kikövetkeztet, nekünk is vele együtt kell megtennünk. Hogy ez mégis ilyen jól sikerült, az nyilvánvalóan Hitchkock érdeme, egy szobából, szép lassan, lépésről, lépésre építi fel a cselekményt. A nézővel együtt győződik meg a barátnője, és az ápolója az igazáról, és a végén kicsit ugyan felpörög a sztori, de az alapkoncepció marad. A krimi szál mellett, mely kétségkívül a film gerincét adja, azért rejlenek még finomságok a történetben. A "mester" érzékenységét jól jellemzi, milyen empátiával mutatja be a magányos, gyertyafényes vacsoráit egyedül fogyasztó, végtelenül boldogtalan asszonyt a földszintről, az időnként a sárga földig magát leivó, szintén depressziós zenészt, aki tulajdonképpen a film zenéjét is szolgáltatja, a táncos lányt, a férfivendégekkel, hogy a végén lássuk megjönni hozzá, az igazit, aki, minden csak nem egy "álompasi", ezek a mellékalakok, legalább olyan fontosak, ha bizonyos értelemben nem fontosabbak, mint maga a gyilkos. A gyilkos bemutatására nem is fordít akkora figyelmet, egy ellenszenves alak, a szemközti lakásból, kit néha csak egy felparázsló cigarettavég jelképez a sötétben.Mint, ahogy a gyilkos motivációja sem fontos, lényegtelen, miért öl, a film nem erről szól. A romantikus szál, a szerelmi viszony, külön csemege, a szimpatikus és őszinte fickó, valamint a fülig szerelmes, önmagát is áltatni akaró gyönyörű asszony egyaránt tudja, hogy még csak egy csöppet sem illenek össze.Az a mosolyra fakasztó kép a végén, ahogy Grace Kelly felkapja a divatlapot, és belelapoz, hisz Jeff már elaludt, nem látja.Ezek az apróságok, többet elárulnak sok feleslegesen kimondott szónál. Thelma Ritter figurája imádnivaló, mondatai, frappáns rövid odavetései élményszámba mentek, az ember itt-ott hangosan felnevet rajtuk, alakja telitalálat! Valahol azt olvastam, hogy az egyik legjobb thriller, ami valaha készült. Ezek felesleges megállapítások, nincs ilyen, hogy legjobb..., ellenben az tény, hogy ez egy nagyon jó film.Keveset koptattak rajta az évtizedek, mert azért, koptattak, ezt is kár volna tagadni. Apróság, de érdekes, azért 1954-ben úgy is lehetett valaki a nők bálványa, szeretni való "hálivudi" férfisztár, hogy ezt nem a kidolgozott hasizmaival, és domborodó mellkasával érte el.James Stewart nem volt egy testépítő alkat, csak egy nagyon szerethető, jó megjelenésű, nagyszerű színész. És, hogy Grace Kelly milyen gyönyörű volt, csak a szavakat lehetne feleslegesen csépelni, ha le akarnám írni... Mondjuk a Filmkatalógus részéről valaki, akinek ebbe beleszólása van, átírhatná a film ismertetőjét, mert ez, így egy vicc, csak rossz!

Jóravaló feleség - Vélemények

2011-09-19 22:22.07

Köszönöm!

A halál 50 órája - Vélemények

2011-09-19 22:03.55

Off.: Más, mégis idetartozónak vélem. Kamaszként olvastam először Kafkát, sok volt, sokkolt. Éreztem, értettem, mit, miképp akar elmondani, de talán épp ezért, fájt olvasni. Fiatal felnőttként újra olvastam..., az Átváltozást, egyszer, kétszer.Még mindig fájt, de érettebben, másként éltem meg. Ő is egy ingerküszöb, mikor olvasunk is látunk, belülről, talán néha pontosabban, mintha más vizionálja elénk, mégis néha jobban tudunk tolerálni, a lapok között kalandozva. Igaz akadt már könyv, amin hetekig, hónapokig filozofálgattam, nem ment ki a fejemből.Megviselt. Viszont nekem is volt film, ami már bőven átlépett egy határt, ahol egy-egy képnél azt mondtam magamban, érteném én ezt, másképpen is, finomabb ecsetvonásokkal ugyanaz a mondandó jön át.Sőt. (Leszögezem, ezt nem feltétlenül ezekkel a filmekkel kapcsolatban akartam megjegyezni, csak eszembe jutott, de tény, vannak filmek, amik feszegetik a határokat, és a tűrőképességet.Marlon Brando jut eszembe, aki megkopott emlékeim szerint az Utolsó tangó kapcsán nyilatkozta, hogy ki híján "belehalt" a forgatásba, ha, így érez a színész, mit érezhet a néző?)

Jóravaló feleség - Vélemények

2011-09-19 19:13.30

Nem régen futottam bele ebbe a filmbe, és csodálkozva láttam, hogy bizony ez egy régebbi darab. Jellemző, hogy a sok agyonsztárolt, nagy költségvetésű film mellett, ezek a mozik nem nagyon rúgnak labdába.Már ami a hype-ot illeti. Egy portálon azt olvastam róla, hogy már majdnem művészfilm. Mi az, hogy majdnem, mitől majdnem, és mitől nem az.Egyáltalán mitől művészfilm valami, és mitől nem? Nem csípem ezt a kategorizálást. Van olyan úgynevezett művészfilm, amit villamosszék fenyegetettsége mellett sem voltam képes végig nézni, vagy csak nagy szenvedések árán, és van olyan nagy tömegeknek készült, igazi sikerfilm, amit húsz perc kínlódás után abbahagytam. Ezen a fórumon is van vagy 80 topicja. És persze mindezekre van ellenpélda is. A Jóravaló feleség, simán egy jó kis film.Se több, se kevesebb. Kifejezetten szórakoztató, lebilincselő, érdekes film, egészen jó színészi produkciókkal. Jennifer Aniston is besorolódott az értékrendemben az alulértékelt és nem megfelelően kihasznált színésznők közé. Bájos volt, egyszerű, jól mozgott ezen a tőle idegen pályán.Tulajdonképpen mindenki tökéletesen a helyén volt, Zooey Deschanel, pedig amúgy is nagy kedvencem, persze ez szubjektív, de nagyon jókat lehetett msolyogni a karakterén, az amúgy egyébként nem túl vidám filmben. A szürkeség a legtöbb embert előbb utóbb utoléri, csak az árnyalatai kérdések, és az időpontja. Az élet monotonná válhat, a munkánkat utáljuk, a kapcsolatunk megfakul, a kommunikáció a körülöttünk levőkkel akadozik, szeretnénk kibújni a börünkből. Van, akinek megadatik rá az esély, van kinek, nem, és van aki nem is akar élni egy efféle eséllyel. A lassan csordogáló történet tulajdonképpen erről szól, ezt fejtegeti, persze nem hétköznapi, nem szokványos felállásban, nem átlagos szereplőkkel. Aki átlagos az Justine. Sem a férje, a kissé bamba, magát fűvel vigasztalgató férj, sem a szerelmet, izgalmat hozó Holden, nem átlagos. Tanulságos, hogy a férj figurája, az őt életre keltő John C. Reilly egyébként szokás szerint nagyon hitelesen játszik, kap a kritikákban hideget meleget, és mégis van a filmben valaki, aki felnéz rá, aki irigyli, akinek ő a példakép, a barátja Bubba. Bubba, aki csak azért akar lefeküdni Justinnal, csak azért zsarolja meg, hogy belekóstolhason a "példakép" életébe, nem érezzük gonosznak a szándékát, még ha ez így, ebben a szituban furcsán is hangzik. Ezen is látszik, hogy kinek mi a vacak élet, kire néz fel, kire irigykedik, ennek megítélése nagyon relatív.Valaki Phil-re is felnéz, kár, hogy nem a felesége. Valahol persze érezzük, hogy Justine és Holden kapcsolata halálra ítélt, reménytelen. Erre sem Holden egyénisége nem alkalmas, sem Justine bátorsága nem elég. A vicc az, hogy tulajdonképen nem is bánjuk, nem érezzük úgy, hogy valami nagy happy end lett lelőve a film végén, inkább azt érezzük, hogy a szereplők élete visszaterelődött a mederbe, a mederbe, amiből egy rövid, heves árvíz idejére kicsapott, de a fősodor elől nincs menekvés. Talán még az is lehet, hogy Justine csak azt kapja, amit végül is maga választott, egy jóravaló lány, egy jóravaló, kissé darabos mamlaszt, és a rövid kaland után tovább élhetik már "jóravalóbb" életüket, amit ezek után már másképp fognak megbecsülni. Hétköznapi történet, nekünk szól.

A halál 50 órája - Vélemények

2011-09-19 18:03.13

Kevésbé szimbolikus és ütős jelenet a filmnek Hessler és Conrad párbeszéde, de nagyon fontos. Conrad értetlen tekintetében minden benne van, mikoron azt tudakolja Hessler-től, hogy most akkor győztünk? Robert Shaw csillogó szeme, ahogy közli, nem, nem győztek, de mégis a lehető legjobb dolog történik,... a háború folytatódik!Meghalsz esetleg te is, Conrad, meghalnak a fiaid is, meghalok én is, de nem számít, a háborúnak folytatódnia kell. A hideg futkosott a hátamon. Mellesleg ismételten nem "belekotynyeleskedve" a más dolgába, a két film oly távoli időben készült egymástól, és az Őrület határán már annyival naturálisabb, bátrabb, sokkolóbb eszközöket használhatott, mint A halál 50 órája, hogy elég nehéz őket összehasonlítani. Időközben jócskán nőtt a "befogadók" ingerküszöbe. Szigorúan az én szememben, más láthatja másképpen, annál döbbenetesebben ábrázolni a háború nyers, fizikai, és nem lelki értelemben vett brutalitását, mint a Ryan nyítóképei, hát már aligha lehet..., negyven éve, ez, így, talán moziba se kerülhetett volna. Engem mind a három film megfogott, nagyon, de mindhárom másképp.

Lesz ez még így se! - Vélemények

2011-09-19 09:26.29

Egy bizonyos kor után már elenyésznek az illúziók. Az enyémek is enyésző félben vannak, ezért nézek filmeket, olvasok könyveket. A "való világ" meg úgyis szembe jön az emberrel, nap, mint nap. A maga kíméletlenségével, pragmatizmusával, durvaságával, bár persze nem csak azzal. Viszont egy pocsék nap után, jó ha egy film megsimogatja az ember lelkét, na, nem azért mert feltétlenül hisszük, amit látunk, csak mert jól esik. Sok olyan film van, mely úgyis szembesít a társadalmi valósággal, épp a minap néztem a Bordertown-t...

A csíkos pizsamás fiú - Vélemények

2011-09-19 09:14.45

A legijesztőbb ebben az, hogy a saját képére..., mélyebben ebbe nem mennék bele. És hát igen, a film elszomorító, de nem csak az, elgondolkodtató is egyben.Talán ez még fontosabb.

Lesz ez még így se! - Vélemények

2011-09-17 15:50.06

-Miattad akarok jobb ember lenni! Az egyik legszebb filmes szerelmi vallomás, mert minden banalitása semmibe vész az által, hogy tudjuk, ki mondta, és tudjuk, hogy ez tőle milyen nagy szó! Azon kívül amit leírtál, és aminek minden betűjét adom, szerintem a film még a változás képességéről is szól. A legbezárkózóbb, legelutasítóbb, legmerevebb, és legelőítéletesebb ember is képes a változásra, ha megkapja hozzá a megfelelő impulzust. Jelen esetben a kutyát.Mert mókás ugyan, de a kutyával kezdődik minden. Melvin Udall fél, fél az érzelmektől, a felelősségvállalástól, a kapcsolatoktól, a gondoskodástól, a saját jól berendezett, de minden kockázattól mentes életének feladásától. Fél a bacilusoktól, a repedésektől a járdán, fél ha elfoglalják az asztalát, és fél attól, hogy ha bármiféle változás történik a környezetében, akkor ő is változni fog a környezettel együtt. Mert ha magunk körül változást generálunk, azzal magunk is változunk. Szerencsés esetben, mint ebben a filmben, jó irányba. Kinyílik a világ, igaz persze, hogy ez rizikóval jár, néha orra botlunk, nevetségessé tesszük magunkat, sérül az önérzetünk, fájdalmat kell átélnünk, a szerelem már önmagában is fáj, tanulni kell, de megéri! A film tele van szimbolikus jelenetekkel, az Általad említett az egyik nagyszerű példa. Nekem valahol szimbolikus az is, ahogy szorosra fűződik a kutyus és Melvin viszonya. A kutyák ritkán tévednek, és mint a film is mutatja, nem a szalonnáért szeretnek minket, a bizalom megteremtése kutya és ember között is komoly munkával jár, főleg egy idegen kutya esetében. Nekem még nagy kedvencem az egyik zárójelenet is. Simon szájából, aki ugye meleg, elhangzik, hogy szeretlek, és Nicholson/Udall reakciója rá,...nem kell magyarázni. Több véleményt is olvastam, amiben szimpla, középszerű vígjátékként tekintenek a filmre, nem tudom, hogy ők mit néztek. Nekem alap, pár évente simán újranézhető, szinte mindig felfedezek benne egy apró, finom rezdülést, egy gesztust, amit addig még nem, és gyógyítja a lelkemet is, ha épp nagyon kiábrándult vagyok. Egy kicsit olyan, mint a Téli berek, visszaadja a hitemet, hogy mégsem olyan pocsék ez a világ!

2011-09-17 11:33.51

Nem, meg még ki tudja hány filmben, melyek talán jelentősebb kihívások elé állították, mint a Joker szerep, melyet nem vitás, zseniálisan oldott meg. Ragyogás, Az eastwicki boszorkányok, A postás mindig kétszer csenget, Schmidt története, A tégla csak, hogy műfajilag különböző filmeket említsünk, különböző korokból. Sokan hozzák fel bírálatként vele kapcsolatban, hogy egyforma, hogy kiszámítható, hogy túlzott és unalomig ismételt a mimikája, hogy modoros..., a manírjai védjegyszerű kötelezőséggel kukucskálnak ki a szerepeiből. Szamárság! Nem ő az egyetlen nagy színész, akire ez a leírás jellemző lehet, és ez a vásznon egyáltalán nem okoz problémát. Mert úgy egyforma, hogy mindig más, úgy egyforma, hogy soha nem az előző szerepét látjuk benne, hanem az épp aktuálisat, úgy képes megjeleníteni a figuráit, hogy már a film ötödik percében nem Jack Nicholson-ként tekintünk rá, hanem Melvin Udall-ként.Olyan karakterformáló képességgel rendelkezik, mint kevesen, és olyan atmoszférát teremt maga körül, ami mellett nem lehet elmenni szótlanul.Ettől egyéniség és ettől színész. Méghozzá remek színész. Nem régen olvastam egy fórumon, hogy akciósztárnak lenni mennyire nem egy feladat, némi gyúrás, némi izom, és egy kemény tekintet.Ezt bárki képes megcsinálni. Aligha. Az akcióhősöknek nem az az ismérvük, hogy izmosak és keményen néznek. Attól válnak ikonná, hogy el is hisszük nekik, hogy a mögött a tekintet mögött van valami.Hogy nem szívesen állnánk vele szemben, némi fight erejéig.Mert ha nem így van, ha inkább csak elmosolyodunk, már megette a fene az egészet. Sly-nak elhittük, hogy legéppityuzza az egész viekongot, Schwarzinak is elhittük, hogy elfoglalt egymaga egy egész szigetet.Ettől jók a saját pályájukon, Sly még néha kirándulhatott más műfajba is, mert van benne erre potenciál. Nicholson-nak meg bármit játszik, mindent elhiszünk neki, talán ezért is kapott három Oscart, aligha a legyek hordták össze neki!

Filmkereső

2011-09-16 19:37.07

Na és Mányicska, meg Zserik a kutya? :) Fetrengtünk annak idején, ezektől a számunkra szürreálisan idétlen nevektől, de félek ez bábfilm volt nem rajzfilm.

Kisváros (sorozat) - Vélemények

2011-09-16 15:17.26

Bocsánat, nem Poe, Wilde! Hogy téveszthettem el, ez az egyik kedvenc mondásom tőle, mondom én, öregszem a fránya mindenit! :(

2011-09-16 15:15.06

Én nem éreztem bántást abban, amit ott kifejtettél, és emlékeim szerint egyszer azt találtam Neked írni korábban, hogy szeretem Benned a bátorságot, az őszinte, de maximálisan korrekt hangvételű ellen/vélemények megfogalmazására. Ez minden értelmes és tisztességes vita alapja. Angelika, ha az utolsó sorod mélyebb tartalmát tekintem, azt hiszem én megöregedtem... Vagy lehet, hogy csak rég nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak. :) (Poe)

2011-09-16 14:35.44

Belepillantva a disputátokba ismételten megállapítást nyert, hogy a költők lelke, olyan mint a mimózavirág..., hát még az önjelölteké. Rá se ránts! :)

2011-09-16 11:02.14

Féltem, hogy valami "ész" majd idenyöszörgi, hogy az Emmy csak amerikai produktumoknak adható. Helyette ez az üdítő egy sor, és milyen találó, szellemes...:))

Bordertown - Átkelő a Halálba - Vélemények

2011-09-16 10:38.14

Egyszerű eszközökkel, felesleges túlzások nélkül levezényelt film, megrázó és felkavaró, érzelmeket, indulatokat indikáló mondanivalóval. Én nem egyszerűen Mexicót, és az ottani helyzetet, pontosabban az országon belül is, ezt a várost és környékét "láttam" bele a filmbe, hanem minden elnyomott, reményvesztett, éhbérért dolgozó, a kiúttalanság mocsarában evickélő, emberhez méltatlan életet élő nyomorgóét, akik semmit a világon nem kapnak meg az élettől. Csak a robot, az elképzelhetetlenül borzasztó életkörülmények, a sivár, üres, tartalmatlan mindennapok, és az a tény, hogy akinek az óriási hasznot termelik, még a kutyáikat, vagy lovaikat is többre becsülik az értük, nekik gürcölő munkásoknál, elég ahhoz, hogy megroppanjon az életbe vetett hit. A történet bűnügyi vezérfonala, már csak tetézi, az amúgy is szörnyű kiinduló helyzetet. Nem arról van itt szó, hogy Mexico..., játszódhatna a film a riói favellák kulisszái között is, vagy még sok helyütt a világban. A jelenség létező, megoldhatatlan, milliók, ha nem százmilliók, vagy akár milliárdok tengetik így az életüket napról-napra, miközben tőlük kéznyújtásnyira, egy szűk réteg, elképzelhetetlen luxusban dagonyázik, az ő zsírjukon meggazdagodva. Számomra a legcinikusabb, legborzasztóbb eleme a filmnek a rendőrség hozzáállása, ők teszik egyértelmű, hogy nincs esélyed, senkihez nem fordulhatsz, senki nem fog megvédeni, csak egy eldobható tárgy vagy, kikaparják a hulládat, és majd jön helyetted más. Persze ilyen összefonódások mellett, hogy is lehetne ez másképp? A világot vezető gazdasági potentátok, persze hallani sem szeretnek ilyesmiről, még a végén kényelmes bőrfoteljeikben ücsörögve, méregdrága italaikat szürcsölgetve, szembe kéne nézniük a ténnyel, hogy hiába gazdagok, valójában erkölcsi hullák. Most a gazdasági következményeket ne is emlegessük, még a végén, egy nullával kevesebb lesz az elszámolható hasznot szimbolizáló szám végén. Nehogy már!, takargassuk a tényeket, hallgattassunk el mindenkit, ragadjuk torkon még a sajtót is, és ha véletlenül egy televíziós beszámoló mégis ezzel a témával foglalkozna gyorsan nyúljunk a távkapcsolóért. Az indító képek tanúbizonysága alapján csupán a karrierje építgetésén fáradozó J. Lopez, szembesülve az iszonyú helyzettel, és szembesülve egy túlélővel, harcba kezd. Mert mindig kell egy túlélő. Nagyon más arctalan emberekről olvasgatni, elborzadunk, szörnyülködünk, sóhajtozunk, de magát a sokkoló iszonyatot, mindig egy személyen keresztül lehet a legjobban magunkévá tenni. Ezért fontos az indián kislány szerepe.Ha ő nincs, ő, akiben annyi élni akarás volt, hogy még a saját sírjából is előkaparja magát, lehet, hogy az egész ügy is elhal, mielőtt életre kelhetne. Ő hozzá közel hozzánk a történetet, az ő szemén keresztül látva válnak az események személyessé, az ő nagyra nyílt könnyel teli szemei, és ártatlan arca sajdítja meg a lelkünket, és indítja be Lopez "dühös" karakterét is. Személyes biztonságát is kockára téve harcolni kezd, és el is ér valamit, ha mást nem is, legalább azt, hogy ha hinni lehet a felvezetőnek és valóban valós események ihlették a filmet, hogy egy ilyen film elkészülhetett, és rávilágított a világ egy mocskos zugára. Egyre a sok közül. A film egyébként remekül van fényképezve, egészen lenyűgözőek a színek miként kontrasztba van állítva a táj és az ég színessége, az alatta elnyúló nyomorváros szürkeségével. Az éjszakai élet mocska, a bűn, és a hazafelé tartó munkáslány, a különböző tempójú vágásoknak köszönhetően, szinte dokumentumszerű, kifejezetten tetszetős, ügyes munka. Banderas-ban általában nem csalódom, és bár nagy divat Jennifer Lopezt fikázni, hogy miért az nekem talány, ebben a filmben is bizonyítja, hogy bizony a közepesnél lényegesen jobb színésznő. Véleményem szerint még a jellemábrázolás ívét is, hisz a karaktere jócskán "fejlődik" a film közben, teljesen hitelesen, és különösebb erőlködés nélkül képes elénk tárni.Pedig ez nem könnyű feladat, nála nagyobb neveknek is beletört már ebbe a bicskája.Úgy ugrál a jellemük, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Itt meg van a folyamatosság. Sok ilyen erős alakítást kívánó filmmel kéne megkínálni, nem csak bugyuta vígjátékokkal, és hosszú távon simán jó színésznőből, akár nagyszerű színésznő is válhatna belőle. Kemény témájú film, de a megvalósítás minősége okán, és a mondanivaló mélysége miatt sokaknak meg kéne nézni. Van, akiknek kötelezővé tenném, okulásképpen!

BBC Entertainment, brit kultúra

2011-09-15 18:05.04

Pont a Te iménti gondolataiddal kapcsolatban fejtettem ki a dühös véleményemet a Honfoglalás topicjában. Ne dacos legyen, csak simán magyar! Minden szavaddal egyet értek! Minden amit befogadunk, attól többek vagyunk. Legyen az nyelv, vagy bármi más. Szent István király, Imre hercegnek írt intelmei, hatodik pont. Tanulságos elolvasni!

Bessenyei Ferenc - Vélemények

2011-09-15 17:59.30

Csillagok terén én nagyvonalúbb voltam vele, ez részben szól a tiszteletet parancsoló filmográfiájának, részben pedig annak a csodálatos hangnak, aminek birtokában volt, és ami kétségkívül hosszú távon lehet, hogy egyhangúvá is tette a színészi eszköztárát. Meg félek a rajongóktól... :)

Kisváros (sorozat) - Vélemények

2011-09-15 17:51.42

Bizony ám! Figurát alkotott, ami élt a sorozatban. Hollósy Frigyes nem csak jó színész, de egy kedves ember is, teljesen véletlenül volt hozzá szerencsém személyesen is, világba normális, ez "kemény katona" barátunkról nem mondható el, hozzá is volt szerencsém. Merev, kellemetlen, elutasító, hogy ne mondjam bun*ó..., jobb szó erre nem igen van.Sorry! (Nem forgok általában színész körökben, mielőtt ez lenne kivehető a mondókámból, csak ott laktam, ahol forgatták ezt az Emmy díj gyanús csodát! :D)

Szabadság, Szerelem (2006) - Vélemények

2011-09-15 17:03.25

Mikor megkaptam DVD-n félretettem, féltem tőle. Néha elővettem, gondolkodtam, eltettem. Hát, így utólag, látva a filmet, félelmeim nagyrészt igaznak bizonyultak. 1956 tabu téma volt jó darabig, leszámítva a cenzúrázott hivatalos verziót, majd slágertéma lett jó időre, és még ki tudja meddig, tán míg politikai előnyöket lehet belőle kovácsolni... Eleinte sokan azzal dicsekedtek, hogy ott voltak a leverésénél, majd, nem ritkán ugyanazok, azzal dicsekedtek, hogy részt vettek benne, és szinte még ma is égeti a tenyerüket a gépfegyver forró csöve, amivel a "ruszki" tankokat lőtték. Elfogulatlan, pontos, hiteles történelmi elemzéseket még ma is nehéz a témában találni, mert még a szakemberek részéről is sok az érzelem, vagy a "megrendelt" vélemény. Ilyen körülmények között nyilván nem egyszerű moziba csábító filmet készíteni, ami azért nem csak a felszínt karcolgatja, és többé kevésbé mentes minden egyirányú befolyásolási szándéktól. A Szabadság, szerelem nem csak a felszínt karcolgatja, annál azért jobb, korrektebbül összerakott film, csakhogy összerakott, mozaikokra hullóan összerakott, belekap ide is, oda is, semmit nem fejt ki, nem jár igazán a végére, nem mozgat meg érzelmeket, nem érzem, hogy ott vagyok, és nem érzem, hogy magyarként, ez az én történetem. Pedig jó lett volna erre koncentrálni. A forradalom emblematikus eseményein végiglépegetünk, a kor hangulatából kellő ízelítőt kapunk, az ostrom képei megrázóak, a technika tuti, de valami, ami miatt '56 igazán fontos volt, kimaradt. Nem vagyok filmesztéta, nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi, ez csak érzés, de kétlem, hogy egyedül volnék vele. Nem akarom már szegény Dobó Katán elverni a port, mert olcsó dolog mindent rá fogni, de nagy része van abban, hogy ilyen távolság maradt köztem és a film között. Az első egyetemi, "lelkesítőnek" szánt beszédénél kicsit álmélkodva bámultam a képernyőre, hirtelen időutazó lettem és a gimnáziumi hivatalos ünnepségeken éreztem magam, ahol Dobó Katika 3.b osztályos tanuló, és színjátszókörös eminens, a lesötétített tornateremben, a poros dobogóról zuhintja a nyakunkba a bemagolt, lelkesítő szavakat, közben orcája kicsit kipirul, szeme megtelik világmegváló csillogással... Jujj, de nem volt jó! Erőlködött, akart, de egyszerűen ez nem megy neki, hiába minden, Dobó Kata nem jó színésznő, sőt ki merem jelenteni, nem is színésznő. Utolsó jó dobása a Szia Kata vagyok reklámszlogen volt.Nincs benne több. Ehhez képest, ebben a filmben, még önmagát múlta felül, csak ehhez a filmhez egy önmagát felülmúló Dobó Kata is édes kevés. Ide egy ízig-vérig színésznő kellett volna, még a mellékszerepben mellette ügyeskedő Szávai Viktória is lemosta a vászonról. És azért legyünk őszinték, nehezen működik az a történet, ahol a főhős nem képes magával ragadni, nem vagyunk képesek érte igazán izgulni, csetlik-botlik, és fahangon szónokol. Fenyő Iván szódával elcsúszott, Csányi pedig hozta a végetlenül egyhangú monoton játékát, édes mindegy miben látom, mindenben tök egyforma. Sem az arcával, sem a hangjával nem képes érzelmeket kifejezni, darabos, nehézkes a játéka, és ha nem látom a rommá lőtt Budapestet, azt is hihetném, hogy épp a Csak szex és más semmiből látok egy részletet. Volt azonban a filmben kétszer néhány percnyi igazi élmény, valódi, tökéletes játék, borzongatóan nagyszerű, mellékszereplő Oscart sejtető villanás. Haumann Péter maga volt a "rendszer", sunyi, simulékony, alattomos, megtévesztő, és egyben végtelenül fenyegető, félelmet keltő. Az általa létrehozott néhány percnyi csoda, többet elárult a forradalom kirobbanásának okairól, mint az összes többi erőlködés együttvéve. Még ez a sablonos, kapkodó, csapongó, és kissé amerikaias ízű forgatókönyv is üthetett volna jóval nagyobbat, ha ilyen kaliberű színészek játszanak minden szerepet. De minimum Gesztesi Károly szintű színészek, akik azért hozzák az elvárhatót. Minden negatívumával együtt sem tudok haragudni a filmre, mert egy fontos lyukat próbált befoltozni a magyar filmgyártás történetében, még ha nem is teljes sikerrel, és gyanítom Goda Krisztina sem arra ébredt hajnalonta, hogy Dobó Katát látja álmai filmjének főszerepében, de aligha övé volt a végső szó ebben a kérdésben. A rendezés szerintem amúgy rendben volt, magyar film "viszonylatban" nagyon is rendben. A vége pedig..., hát igen, nyilván kicsit hatásvadász, de bizony azért elszorult az ember torka!

Kisváros (sorozat) - Vélemények

2011-09-15 15:59.51

Csak azt az Usztics nevezetű, színésznek tűnő személyt tudnám feledni..., borzasztó erőltetett volt ez a "szolgálunk és védünk, majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni" kemény csávó karakter :(

Bessenyei Ferenc - Vélemények

2011-09-15 14:50.08

Rettentő erős jelenléte volt a filmekben, amikben játszott.A szó legszorosabb értelmében rányomta a bélyegét a szerepeire, vele lehetett azonosítani a karaktert. Ami miatt mégis mindig volt vele egy kis bajom, hogy ez az erős személyiség, ez a vad, zabolátlan, életélvező, indulatos, erős orgánumú, fékezhetetlen, tesztoszteronbomba alkat, átütött ott is, ahol nem feltétlenül kellett volna. Nem véletlenül illeszkedtek hozzá az ilyen jellegű szerepek, Fejenagy, Dúvad, Kárpáthy János, annyira tökéletesen, hogy néha úgy éreztem, csak magát adja. Az interjúiban is ez zavart néha, szinte "leözönlött" a képernyőről, mintha egyszerre több emberrel beszéltek volna, ráadásul a riporternek esélye sem volt kézben tartani a diskurzust. Ettől az apróságtól eltekintve nagyon nagyra tartom, a hangja meg valami páratlan volt. Igaz, ez a megállapítás generációjának több színésznagyságára érvényes. Néha olyan csalfa érzésem van, mintha a mai színészeket, tisztelet a kivételnek, nem tanítanák meg úgy beszélni a nyelvünket, mint a nagy elődöket, és mintha már nem is lenne lényeges a "hang".Pedig szerintem az. (Básti Lajos, Sinkovits Imre, Bitskey Tibor, Szabó Gyula, Bárdy György... stb.)

BBC Entertainment, brit kultúra

2011-09-15 13:56.25

Megláttam ezt a topic címet, és egyből arra gondoltam, hogy Miki egér legyek, ha ezt nem Angelika hozta létre! :) Nagyon szeretem Agatha Christie munkáit! Olvasni és nézni is.Kicsi képzavar, sebaj... :) Talán a kedvencem a Vád tanúja. Tyrone Power, Marlene Dietrich, Charles Laughton..., nyami! :) Csemege!

Mississippi szirénje - Vélemények

2011-09-12 18:30.54

Tegyem még hozzá a film címe zseniális. Tudjuk milyen veszélyesek a szirének, egy Odüsszeusz nevű úriembernek is meggyűlt velük a baja. :) Cathérine Deneuve valódi szirén lehetett volna a filmben, ha Truffaut is úgy akarja.

2011-09-12 18:22.27

A szerelem sötét verem! Rövid időn belül másodszor futok bele olyan François Truffaut filmbe, mely ezt a témakört járja körbe. A filmet itt misztikusnak aposztrofálják, pedig nem az, ha szigorúak akarunk lenni egy krimi. Egy jobb fajta krimi, mégis maradt bennem némi hiányérzet. A történetszövés lélektani háttérre alapoz, csak nem teremti meg ezt a hátteret, így hiányérzetünk marad. Az első húsz perc, arra hivatott, hogy bemutassa azt a vak, mindent elsöprő, testi és lelki szenvedélyt, ami ki tud alakulni egy férfiban egy gyönyörű, igéző nő iránt. Valljuk be, Truffaut ezt a fantáziánkra bízza. Sem erotikus töltet nem mutatkozik a két szereplő között, sem finom, lelki pókhálót nem sző Deneuve Belmondo köré. Nem vártam vad, lepedőgyűrőgető jeleneteket, de lassú képeket, összepillantásokat, finom testi értintéseket, felvillanó szikrákat igen! Deneuve csak egyszerűen szép, hidegen szép, még csak enyhén sem érzünk körülötte szexuális kisugárzást, inkább királynői távolságtartást. A film a második felétől válik igazán izgalmassá, csak a megfelelő felvezetés hiányában, nehéz megérteni a naív, ártatlan, becsületes, kissé majdnem "butácska" Belmondo-t, hogy miért is bocsát meg, miért marad a nővel, miért gyilkol érte, és miért halna meg érte szemrebbenés nélkül.Nem értjük, hogy mi az az erő, amivel minderre rábírja a férfit Deneuve, mert ezt bizony jobban kellet volna érzékeltetni. Ha ettől eltekintünk, minden más a helyén van. Belmondo nagyszerű, Deneuve jól ábrázolja azt a nőt, akit mindenki csak kihasznált élete során, aki nem mer érezni, akit mindig csak eszköz volt, és most az egyszer ő használhat mást. A feszültség jól adagolt, szépen pörögnek az események, mint krimi kimondottan élvezetes, de mint lélektani film, kevésbé. A férfi-nő viszony boncolgatásához, talán kissé merészebbnek kell lenni, talán az újra feldolgozás egyetlen érdeme ez. Ott A.Jolie tökéletesen elhiteti velünk, hogy "pincsikutyát" csinál Banderasból, és teljesen ura a férfinak.Annak a filmnek az első húsz perce, minden túlzásával együtt nagyon erős, és jó hátteret ad a folytatáshoz, amit persze jó hálivudi szokás szerint elszúrnak. A két kulcsmondata a filmnek: -Levegőt sem kapok nélküled... ezt a féktelen szerelmet ritkán éli át az ember, van, aki soha. -Most tanulom a szerelmet és fáj! Szívszorító, ahogy elhangzik Deneuve szájából! Mindent egybevetve jó film, a felétől erős film, a befejezés egyszerűsége kíválóan eltalált, de van egy kis lyuk a történeten.

Major Tamás - Vélemények

2011-09-12 17:39.08

Nem hiszed el a negyvenhárom évet, pedig? Tényleg annyi, de spekulálhatsz ha gondolod. :) Viszont most megnéztem "Tomi" adatlapját, és tényleg se a Kőszívű, se az Egri csillagok, ez durva... Pedig ő volt Baradlay Kázmér is, és II. Szolimán szultán is.Hát érdekes...

2011-09-12 17:34.40

Ezt úgy szokták mondani, hogy a legtapasztaltabb! :)

2011-09-12 17:27.27

Az írásaid alapján, Te vagy a fiatalabb, és én a morgósabb öreg, csak a lélek számít, nem az évek...

2011-09-12 17:23.19

De, teljesen egyértelmű, ezért is volt a kérdésem végén a mosoly. A nick nevekkel való játszadozás meg nem stílusom. Itt egy névvel szerepelek, nem régen regiztam fel, és soha nem is fogok más névvel feljönni. Így tehát be kell érned annyival, hogy Independence, mely név véletlenül sem a Függetlenség napja című filmre utal, csak a függetlenségre!

elejére ... 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 végére