Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Barátnők végveszélyben - Paramount Network, 12:30 |
Petra: Kőbe vésett történelem - M5, 12:55 |
A forradalom napján - Mozi+, 13:15 |
Pán - Film Café, 13:15 |
Végszükség - Film+, 13:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Kristóf, a magánzó |
Mads Mikkelsen |
2011-09-12 17:14.12 |
Az ember addig ifjú, amíg annak érzi magát. :)
De nem akarok kibújni a válaszadás alól, meg szabad kédezned hány éves vagyok, ha nő lennék, lehet, hogy füllentenék, de így marad a pőre tény:43, viszont sokszor érzem magam hetvennek. :( De ki az a Tomi? :) |
2011-09-12 16:54.41 |
Akkor megegyeztünk! :)
Off.:Ha már így belejöttem. Engem csak egy köt a megyeri úti stadionhoz, semmi más. Ott avattak úttörővé!Iszonyú rég volt..., szinte a történelem hajnalán :) |
2011-09-12 16:48.08 |
De, túlzás volt.
Viszont a mondanivalóm lényege igazán nem a zenében rejlett, és a lemezek anyagában, hanem a világban tapasztalható, a mínőségre való törekvésre való szándék csökkenésében.Erre akartam kilyukadni. És azért utána direkt írtam Major művész úrról is, csak nehogy szó érje a ház elejét... :) ..., és hát ezen ne múljon, Hajrá Fradi. :D Off.:(Gondolom hallottad már a viccet: Miért nem szabad kinyitni a Nemzeti Sportot? Nehogy kiessen a Fradi! :D) |
2011-09-12 11:46.40 |
Major Tamás újpesti születésű, máris egy csillag, mely jár egy "földinek" :), még akkor is, ha én már végtelenül messze keveredtem az újpesti grundoktól...
Politikai beállítottságát, néhány kevésbé szimpatikus megnyilvánulását, jellemvonását, itt és most hanyagolnám. Aligha kétséges, hogy meghatározó alakja volt a magyar filmes és színházi életnek. Karakteres, különleges figurája, semmivel sem összetéveszthető orgánuma, bárhol is tűnt fel mindig megragadt az emberben. Jó néhány emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez, mégis két egyszerűbbet említenék meg. A Fekete macskában, Madarassal és Dajka Margittal... egyszerűen tüneményes kis tévéfilm, és alig néhány perces szerep Baradlay Kázméré, mégis nem lehet elfelejteni, aki egy rövid epizódszerepben ilyet tud domborítani, az valamit nagyon tud. Latinovitsra, Ruttkaira könnyű szívvel dobtam az ötöst, mert az egyik érdekelt, mint ember, a másikat pedig szerettem, mint ember. Természetesen amellett, hogy mindkettőjüket jó színésznek is tartottam, mondjuk Latinovits talán minden modorossága mellett "szinészgéniusz" is volt. Major nem érintett meg így, hát maradok a négy csillagnál, de ez csak merő szubjektum... |
2011-09-12 11:25.47 |
Ha vettem/veszek egy új könyvet, ez ma egyre ritkábban fordul elő, financiális okai vannak, magyarul nincs rá pénzem :), és hazavittem, az olvasás megkezdése előtt mindig beleszagoltam a lapok közé, rítus... |
2011-09-12 11:03.48 |
Ez aranyos..., "kétszemélyes kávéház", ez esetben most én voltam a kotnyeles pincér. :)
Nem tudván elszakadni a bakelit témától, ezzel most nagyon megtaláltatok, használjunk nagy szavakat; a bakelit filozófiája is jobban tetszett, tudtuk mire készült! Ha megláttál egy lemezt már hallottad a zenét is, amit a korong hordozott.Mert arra készült, zenehallgatásra.Nem másra. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy készültek bakelit lemezek prózai anyagokkal is, nekem is van Hofi lemezem, nem is egy, verses lemezem is, de azért ebből volt a kevesebb.) Mikor ráhelyezted a tűt a lemezre, és megszólalt a diszkrét sercegés, máris vélted felcsendülni az ismerős dallamokat. Egy CD lemez, hisz nézzünk szembe a ténnyel, az otthoni használatban forgó CD lemezek 90% másolt és nem eredeti, bármit hordozhat, nem egyértelmű a lemez üzenete, kezedbe veszed forgatod, és ha berakod a PC-be csak akkor derül ki róla, mi van rajta: egy szoftver, játékok, képek, írott anyag, film..., vagy esetleg zene. Röviden szólva, a CD a hulladék hordozására is tökéletesen alkalmas, a mai fiatalok többsége aszerint is használja.Dobálja, semmibe veszi, nincs becsülete.A fiam CD lemezei úgy néznek ki, mintha műkorcsolya versenyt rendeztek volna rajtuk. Amikor én több mint húsz éve Ausztriában megvettem az első asztali CD lejátszómat, rögtön vettem hozzá két lemezt, az egyik ismert opera nyitányokat tartalmaz, azokon, mert én még úgy szoktam meg, hogy a tárgyakat is illik tisztelni, még a mai nap sincs egy karcintás se, ugyanúgy kezelem őket, mint a hagyományos bakelitokat. Tudom, hogy kicsit bő lére eresztem a mondandómat, elnézést az untatásért, de ez a kérdés szerintem túlmutat, a CD versus bakelit problémán, ez a világ rossz, igénytelen irányba való elmozdulását jelképezi valahol, számomra, legalább is. Kicsit olyan ez, mint a kocsik műszerfalán, a fa utánzatú műanyag betét, kinek jutott volna ez az eszébe, ezelőtt harminc éve?Akkor minden eredeti volt, ma meg minden "MŰ", megcsinált, még az emberek egy része is. Ma embereket gyártunk, nem akarok senkit megsérteni, de például Lady Gaga..., a pop-rock korszak hajnalán, a művészek születtek, nem automatizált gépsoron gyártották őket. Gyártson ma le valaki egy Janis Joplint, vagy egy Louis Armstrong-ot.Ugyan már... Természetesen nekem is rengeteg CD lemezem van, praktikus, könnyen kezelhető, több anyag elfér rajta, stb..., nem vagyok álszent, de szerintem Te érted, hogy mire akartam utalni a firkálmányommal. (Az én egyik legértékesebb darabom, egy eredeti Atlantic Records kiadású díszdobozos, 3 korai LP-t tartalmazó AC/DC válogatás, még a Bon Scott korszakból, melyhez tartozott egy bónusz kislemez is, 1000 ft. volt egy antikváriumban 1987-ben.Hát tényleg érdekes, hogy mennyit érhet ma.) |
2011-09-11 21:28.22 |
Ha megfelelő a háttér, erősítő, hangfalak, egyebek (teszem hozzá, ez a CD lemezhez is kell!, a lebutított mp3-t meg hagyjuk is), akkor a bakelit lemezek dinamikája úgy lazán kétszeresen veri a mai digitális hanghordózókat!
Sérülékeny?Szerintem nem sérülékenyebb, mint a CD, csak ennek van lelke, itt még számított az ápolás, portalanítás, hogy fogjuk meg, hogy rakjuk el, csak állítva tároljuk... És a lemezborító?, milyen volt egy Edith Piaf lemez, akkora fényképpel, mely elmenne ma egy újság címlapjának, ahol minden arcvonása látszott, ahol a tekintete mesélt, egy CD méretű tokba csúsztatott papírfecni, nehogy már felvegye a versenyt egy bakelit hanglemez borítójával. Egy-egy jobb borító művészi értékkel bírt. Minden olyan műanyaggá vált, eldobhatóvá, értéktelenné, mintha az lenne a cél, hogy holnapra elavuljon, vagy elromoljon. Nagyapám felhúzós gramofonján, még hallgattam, hogy: " éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém..." Az a lemez ma is lejátszható, kíváncsi leszek hol lesznek a CD lemezek úgy 70 év múlva... (Az, hogy jelenleg mennyit érnek, azt nem tudom, de most felpiszkáltad a kíváncsiságomat, mert nekem azért van egy jó néhány darabból álló, gyűjteményem, pl.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dedikálva, meg néhány nyalánkság, mondjuk el nem adnám, de érdekelne.) Ez most milyen topic is? Major Tamás..., elnézést holnap írok róla is valamit. :D |
2011-09-11 18:28.16 |
Az Oldás és kötés bennem is mély nyomot hagyott, annak ellenére, hogy körülbelül ezer esztendeje láttam.
Sajnos sok filmhez azért nem szólok hozzá, mert oly rég láttam őket, hogy érdemben nem tudnék mit írni, két mondatot meg nem akarok, de az élmény, amit a film nyújtott, a benyomások, egy-egy színészi rezdülés, egy-egy pillantás, mondat, beleég az ember retinájába..., agyába. |
2011-09-11 18:20.35 |
Nem véletlenül mindössze egy Radnóti verssel óhajtottam ehhez a filmhez hozzászólni, amit meg is tettem, egy másik fórumot, ahol némiképp harciasabban foglaltam állást, ezért is kerülöm már el.
De az ember nem képes kibújni a bőréből, időnként csak felhorgad bennem, hogy ezen jelenség ellen, mindenhol, mindenkor, fel kell emelni a szavunkat. |
2011-09-11 18:04.00 |
Nem is olyan régen "beszéltünk" az előítéletességről egy másik film kapcsán.
Talán még emlékszel. Ott is azt mondtam, hogy akiben ez mélyen gyökerezik, azt jó irányba befolyásolni,... hát nem mondom, hogy nem kell megpróbálni, de a siker kétséges. Én mindig a józan többségben bízom..., Benned, Angelikában, és persze hála az égnek sorolhatnám, csak itt éppen Ti voltatok "kéznél". :) |
2011-09-11 17:47.21 |
Annyi, de annyi nagyszerű filmben szerepelt ez a nagyszerű színész, miért mindig ugyanazt kell tőle leadni.
Számtalan kevesebbet játszott filmjében nyújtott, ennél maradandóbb alakítást. Nem mintha nem szeretném a Kárpáthy Zoltánt, csak már hatszázadszor? Mindegy, gyorsan kipipálom az 5*-ot! |
2011-09-11 11:48.47 |
Auschwitz, i nélkül, fránya gépelés... |
2011-09-11 11:47.04 |
Igen csináltak.
A híres-hírhedt mintatábor neve:Theresienstadt. Én nem befolyásolnálak a véleményemmel, azt ajánlom nézz utána, olvass utána. Ami ott folyt, az a cinizmus magasiskolája. Még a Vöröskereszt is tehetett ott kétszer látogatást, hogy mennyire jól működött a megtévesztés, íme egy mondat a jelentésükből. „Terezín a zsarnoki Németország kellős közepén a demokrácia egy parányi szigete.” Persze leszámítva azt az apróságot, hogy a terezíni foglyok egy jelentős része időről-időre le lett selejtezve, és egy kis vonatkiránduláson vett részt melynek a végállomása egy Oświęcim nevű lengyel városka lett. Közismertebb nevén Auischwitz... |
2011-09-08 13:41.31 |
Nem téma társra leltél, mert én inkább tanulok Tőled..., sok mindenben.
Nem unlak, általában nem unom az értelmes, kedves, jó humorú, nyitott emberekkel való társalgást, akik még az őszinte ellenvéleménytől sem félnek! És egy kis idézet, ha már Luther: "Ott rossz kedély nem férhet el, hol néhány jó társ énekel," :) |
2011-09-08 13:30.28 |
Szeretem a skandináv filmeket.
Van bennük valami nagyon szerethető, egyedi, érdekes hangnem, mesélési mód, legtöbbször találhatóak bennük szürrealisztikus karakterek, és egy mindentől eltérő látásmód. Másképp viszonyulnak sok mindenhez, más szemszögből látnak dolgokat, még a leghétköznapiabbakat is, mint mások. Ez a film is hordoz magán ezekből a jegyekből egy keveset, de nem eleget ahhoz, hogy igazán "skandináv" hangulata legyen. A rendezője Othman Karim ugandai, és családjával Idi Amin áldásos korszaka elől menekült Svédországba. Persze, hogy megjelenik a filmben Uganda, és a szülőváros Kampala. És nyilván megjelenik a rasszizmus, és a bevándorlás, mint alapvető vezérfonal a filmben. Ellenben éreztem némi "hulivudi" összeollózást a történetvezetésben, bár Danny Glover megjelenésével nem volt semmi gond, jól játszotta végtelenül szerethető karaktert, csak nekem valahogy véletlenül sem volt fekete afrikai, inkább egy utolsó jó öltönyében tébláboló lecsúszott afroamerikai feelingjét cipelte magával az egész filmen. Volt a moziban egy kis "Összeomlás" egy kis "Szabadság határai", egy kis "Philadelphia", persze nem direkt, tettenérhető módon, de mégis volt. Ezek mind a gyengeségek közé tartoznak. Mégis azért lehetett szeretni a filmet, lehetett együtt érezni a szereplők legtöbbjével, éreztük indulataik súlyát, és okát, akit pedig arra szánt a rendező, hogy véletlenül se szeressük, azt engedelmesen tudtuk utálni. A mondanivaló aktuális, és szerintem nagyjából örök, a rasszizmus öröidők óta létezik és létezni is fog, a bevándorlók beilleszkedése az európai közegbe, még évtizedekig témát adhat, egy sikeres ember hirtelen zuhanása néhány nézettségi adat csökkenése miatt a kapitalizmus természetéből fakad, a terrorizmustól való félelem meg már zsigeri. Sok újat nem adott a film, mert ezen témaköröket nem tudta eredeti módon köbejárni, ám azért feltétlenül a nézhető, szórakoztató kategória. Csak valami hiányzik belőle.Persze nekem, lehet, hogy másnak, más lenne róla a véleménye. |
2011-09-08 13:00.40 |
Katharina von Bora, és a vele való házasság, külön filmet érdemelne.
Jó értelemben vett igazi "nő" volt, pragmatikus, értelmes, okos asszony, aki kezébe vette a "háztartás ügyeit" :), és így férje úrának nem volt gondja a mindennapok problémáira. Luther nem véletlenül hívta előszeretettel „Käthe uramnak“, ez nem hagy kétséget afelől, ki is volt az "úr" a házban. :D Hiába, minden nagy ember mögött áll egy asszony... |
2011-09-08 11:46.17 |
Ez egy igazán korrektül összerakott, nagyívű, igényes feldolgozás Martin Luther életének egy szakaszáról.
A korhűség, a díszletek, jelmezek, mind rendben vannak, érződik a szándék, hogy minél tökéletesebben próbáljon minket visszakaluzolni a film a XVI. század elejének középkori hangulatába. A német arisztokrácia tagjainak hajviselete, ruhadivatja, rendkívül illúzió keltő, mintha csak a drezdai Zwinger-ben sétálgatva portrékat nézeget nénk a kor festőitől. A római jelenetek, amivel végeredményben a film nyít, szépen kivitelezettek, könnyen érthetővé teszi Luther lelkiálapotának megváltozását, megrendülését saját hitében. Ez később jól megalapozza a reformáló szándékokra való törekvéseinek okait. Vallásos nem lévén, Luthert mint meghatározó történelmi alakot, később egész eszmerendszereknek létét és létrejöttének lehetőségét előkészítő nagyformátumú személyiséget tudom értékelni. A német történelem, és kultúra meghatározó figurája, intellektusa, személyes bátorsága, elemző, gondolkodó elméjének nagysága megkérdőjelezhetetlen. Még akkor is így van ez, ha a film egy kicsit idealizálja a "lutheri alakot" személyét eltávolítva a valódi Luthertől, akinek persze jócskán voltak emberi gyengeségei, mégis az a tény, hogy képes volt szembefordulni a saját korának, korrupt, bigott, és elavult egyházi berendezkedésével, egyáltalán képes volt ezeket felismerni, és tenni ellene, önmagáért beszél. Tudjuk, a máglyahalált kockáztatta! Érdekes és önmagáért beszél a tény, hogy egy korabeli szerzetes, nem tanulmányozhatta az újtestamentumi evangéliumokat.Árulkodó. Nagyon szép a szándék, hogy egy a német történelem, vallástörténelem, és kultúrtörténet ilyen impozáns zászlóvívőjéről német film készüljön.Méghozzá kevés kifogásolnivalót felmutató német film. Az már kevésbé szimpatikus nekem, hogy a főszereplőt egy angol színész játssza, még akkor is, ha az ifjabb Fiennes tastvér kitesz magáért. A vívódó, önmarcangoló, kétségek közt gyötrödő, néha félelmekkel teli Luthert jól hozza. Az engondolkodó, bölcs, intellektuális Luthert kevésbé. Mindig van egy kis őrület a tekintetében, ami egy kicsit talán sok, vagy másképp fogalmazva a kevesebb több lenne. Nagyon örültem viszont Bruno Ganz felbukkanásának, akit nagyon nagyra tartok, alighanem simán felveszi a versenyt jónéhány agyonsztárolt amerikai kollégájával. Mikor Luther odaadja ajándékát, a német nyelvre fordított Bibliát, Bölcs Frigyesnek, az történelmi pillanat. Az irodalmi német nyelv alapjait helyezik ekkor le. Szinkronosan láttam a filmet, de tudtommal a nyelve angol, hát ezért is nagy kár. Minden apró hibájától eltekintve, aki kicsit is érdeklődik a kor iránt, szereti a történelmi témájú filmeket, netán gyakorló református, annak kötelező darab. 1517. október 31. a reformáció születésnapja. Ekkor tűzte ki Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára a 95 tételt. Emlékül idézzünk közülük egyet: 82. Például: Ha a pápa a székesegyház felépítéséhez szükséges nyomorult pénzért – ami gyenge indokolás – számtalan lelket vált ki a tisztítótűzből, akkor miért nem üríti ki a tisztítótüzet a szentséges szeretetre és a lelkek iszonyú gyötrődésére való tekintettel, – ami pedig mindennél igazságosabb indokolás lenne?! |
2011-09-08 11:05.11 |
Csőre Gábor színész.
Már gyermekszínészként feltűnt, rengeteget szinkronizál, 1997-től a Vígszínház tagja. Nem rég múlt negyven éves. Egyébként jogos a felvetésed, hogy miközben arra érdemes emberek nem kapták még meg, van, aki háromszor is. |
2011-09-06 19:09.34 |
1987: Tordy Géza
1988: Eszenyi Enikő 1989: Darvas Iván 1990: Pap Vera 1991: Gálffi László 1992: Kaszás Attila 1993: Lukács Sándor 1994: Tábori Nóra 1995: Jánoskúti Márta 1996: Kútvölgyi Erzsébet 1997: Igó Éva 1998: Börcsök Enikő (először) 1999: Alföldi Róbert 2000: Börcsök Enikő (másodszor) 2001: Hajdu István 2002: Csőre Gábor 2003: Venczel Vera 2004: Harkányi Endre 2005: Börcsök Enikő (harmadszor) 2006: Rajhona Ádám 2007: Danis Lídia 2008: Epres Attila 2009: Reviczky Gábor 2010: Hegyi Barbara És akkor 2011-ben ezek szerint ismét Reviczky Gábor. |
2011-09-06 18:03.11 |
Igen, ez így van.
De csak halkan jegyzem meg, elég baj, hogy egyáltalán van olyan fórum, ahol ez az attitűd "menő". |
2011-09-06 17:03.39 |
Ez egy tökéletes egy mondatos kritika!
Szócséplés helyett, benne rejlik a lényeg. (Mondom ezt én, aki egyébként szereti szegény szavakat csépelni, püfölni... :D) |
2011-09-05 16:44.10 |
Hát, ha már belebotlottam ebbe a topicba...
Nem a magyarságtudattal van baj, hanem a "magyarkodással", nem azzal, ha egy nemzet rendelkezik egészséges, öntudatos nemzetképpel, hanem azzal ha valaki megpróbálja ezt a képet szándékosan torzítani, be nem bizonyított fikciókat, történelmi tényként tálalni, amúgy is sajátos és egyedi kultúránk megbecsülése helyett, erőltetett nézeteket terjeszteni, és mindenkit aki ezzel nem ért egyet idegenszívűnek titulálni, és megbélyegezni. Legutóbb ugye a finn-ugor rokonság került csupa kisbetűvel felszegezve a szégyenfára, de hogy mi végre? Származtunk mi már a sumerektől, a japánoktól, meg a bánatom tudja kitől nem, csak majd szólni kéne a finneknek is, mert akkor szegények garantáltan nem adnak többször maximum pontot a dalbajnokunknak az Eurovíziós Dalfesztiválon.Ők ugyanis nem szégyellnek minket, sőt, a mai napig tanítják ezt a "halszagú atyafiságot". Számomra talány az, hogy miért vagyok hazaszeretőbb attól, ha kokárdát tetováltatok a homlokomra, székely rovásírással írom ki a helységnévtáblát a falum elé, nem létező rokonságot találok ki az eleimnek is, meg a nyelvemnek is, melyről már olvastam olyan véleményt, hogy az etruszk az ógörög és a latin is a magyarból fejlődött ki. Mitől leszek több, ha a kárpát medencei magyarságot visszavezetem a subalyuki ősemberig? Izzadságszagú elméletek ezek, mint ahogy ez a film is az. Magyar vagyok és megdobban a szívem a Himnusz hallatán, ha a véletlen külföldre sodort, már a határt néhány kilométerre elhagyva nyüszített bennem a honvágy, tanulmányozom a magam szerény módján irodalmunkat, történelmünket, kultúránkat. Bejártam az ország legfontosabb történelmi emlékhelyeit, és nem restellem, hogy összecsavarodott a szívem a mohácsi csatamezőn kialakított emlékhelyen sétálván, ám nem érzek kényszert arra, hogy fogcsikorgatva bizonygassam magyarságomat, arra meg főleg nem, hogy ezzel együtt más népeket, és kultúrákat a miénk alá rendeljek. Mert néha úgy veszem észre, már erről szól a történet. A hazaszeretetet nem receptre írja elő az orvos, és nem az alkotmányban lefektetett mondatok alapján kezdjük el érezni, hanem mert olvasunk, nyitottak vagyunk, ebben a közegben nevelkedünk, és ha erőltetik, csak ellenérzéseket keltenek, visszájára sül el minden. Nagyon nem jó ha a politika át meg átszövi a kultúrát, ha filmet, irodalmat, festészetet, propaganda célokra használunk, emlékszünk még a traktoroslányokról szóló filmekre, színdarabokra. Ha nem tehetség szerint hanem hűség alapján adunk egy ilyen egyébként filmre termett témát valakinek a kezébe, a film el lesz szúrva, és az ember nem büszke lesz, hanem szégyenkezik. Többet árt, mint használ, hogy finoman fogalmazzak, ha az USA-ban készítenének egy filmet a függetlenség kivívásáról, és az ilyen nézhetetlen szörnyedelem lenne, az illetőt elkergetnék még a stúdiók közeléből is, nehogy többször lejárassa őket. Nálunk ismét megkapja a lehetőséget, majd ismét, és ismét... Na, azt, hogy a nagy magyarkodás közben mi a túrót keres szegény jobb sorsra érdemes Franco Nero a filmben, azt meg magyarázza meg, aki tudja. Elnézést az indulatért, de ha ez a film eszembe jut, mindig ökölbe szorul a fejem! |
2011-09-05 14:45.09 |
Egy ember és kutyája |
2011-09-05 14:39.43 |
Színészkirálynő=Tündérkirálynő!
Egy utolsó emlékeim egyike róla, színházi közvetítés, na ma már ilyen se nagyon van..., súlyos betegen játszotta Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása c. drámájának főszerepét. Csodálatosan, mint többnyire mindent. Nagy lelkierővel, betegséggel küzdve, amiből szinte mit sem lehetett észre venni. Óriás volt, minden műfajban. Bájosan fiatalon, a Liliomfiban, a Butaságom története, Abigél, az utolsó, A fantasztikus nagynéni, hogy direkt ne drámai szerepeket soroljak. Na, Ő aztán tényleg 5*, kár, hogy nincs 6... |
2011-09-05 13:46.56 |
Rendben a Rejtő-rajongók tartsanak össze! :)
Az idézet jó, de valamiért nem potyogtak a könnyeim a nevetéstől.Talán még Belmondo hatása alatt vagyok, és ez az idézet szépen illik is ahhoz a filmhez, ami tegnap láttam vele, és bár nem a rövid életről szól, de a céltalanság... De maradjunk a Reménynél! |
2011-09-05 13:39.04 |
Nagy örömmel ültem le a film elé, örültem, hogy Belmondot ismét láthatom játszani.
Remélem nem ez volt a hattyúdala, mert nagy kár volna. Már az első képkockák után érezzük, hogy elég csak megjelennie máris odavonzza a tekintetünket, meg sem kell szólalnia, mégis figyelünk rá, nem tesz semmit azért, hogy sajnáljuk, de máris elkezdjük sajnálni. Ez egy nagyon szomorú film, nem mondhatnám, hogy bármi feloldást éreztem volna benne. Pörére vetkőztetve meséli el, milyen feleslegessé válni, milyen az élet céltalanul, kilátások nélkül, társak nélkül, milyen magányosan, kidobottan megöregedni, mások terhére lenni. A kutya, akiről gondoskodni kell, az egyetlen társ, de aki már a film vége felé teher is, hisz az életben maradás is nehézséget jelent. Az első időszakban még harcol a kutyáért, de eljön a pillanat, amikor már csak egy jó helyet keres neki.Felelősséget érez iránta, ezért próbálja biztonságba helyezni, ha már ő iránta senki nem érez felelősséget... A kutyamenhely szimbolikus, bár talán kissé szájbarágós jelenete, a sok kidobott, szomorú szemű ebbel, és az emberek szívtelenségétől indulatba jövő tulajdonossal, kifejez mindent. A film elénk tárja azt, hogy nem szabadna így megöregedni, nem szabadna az utolsó napjainkat, heteinket, hónapjainkat ki tudja mennyit ad a sors, így eltölteni. Mégis sokan járnak hasonló cipőben, még ha nem is kerülnek utcára, mint Belmondo karaktere. A "nagy öreg" legenda, rá azt hiszem nyugodtan illik ez a jelző, végtelenül eszköztelenül éli végig a filmet, tragikus súlyt cipel magával, de mindezt olyan természetességgel, hogy szinte egy dokumentumfilm szereplőjének érezzük. Egyetlen váratlan kitörést leszámítva, egy indulatos gesztusa, egy hangos szava sincs. A bent lakó fiatal cselédlány, valamilyen szinten törődik vele ugyan, de többször is észrevehető, hogy némiképp lelki szemetesládának használja, és leginkább a saját problémája köti le, még ő kér segítséget az öregtől, amit meg is kap. Vannak hibái a filmnek, vannak megmagyarázatlan helyzetek, kidolgozatlanságok, néhány pillanat kicsit szenvelgő, de nem lehet nem szeretni, és nem lehet nem együtt érezni Belmondoval, aki annyi fájdalmat képes kifejezni még a megtört mosolyával is, hogy azt tanítani kéne a színi iskolákban, ha lehetne... Nem lehet, ez vagy meg van valakiben, vagy nincs. Szomorú, fájdalommal teli film, nyitottan hagyott lezárással, a néző elgondolkodhat, hogy miközben eltávolodik a kamera a padtól, ahol ott ül az elhagyatott öreg, ölében a kutyával, vajon meddig fogja bírni kint az utcán, egy hétig, egy hónapig? Talán néhány mellényzsebből könnyen ítélkező ember, aki ha meglát egy hajléktalant, lebiggyedő szájjal tesz rá megjegyzést, csak őt okolva sorsáért, ha megnézi a filmet, eltöprenghetne... |
2011-09-04 19:23.57 |
"A Legjobb retró-főcímek-sorozatunkból eddig hülyemód kimaradtak a csehszlovák sorozatok, pedig, pedig. Most belecsapunk a knédlibe és egyből a Nők a pult mögöttel kezdünk. Ha minden igaz, akkor a széria '77-ben készült, a 12 epizódot pedig '78-ban nézhették végig a csehszlovák nézők. A filmben olyan ismert színészek tűntek föl, mint Vladimir Mensik, vagy Jaromir Hanzlik. A rendező Jaroslav Dudek volt, aki a Kórház a város szélént is összedobta, hű társa pedig a forgatókönyvíró Jaroslav Dietl, ő is dolgozott a kórházas sorozatban.
A főcím külön érdekessége, hogy meseországba csöppenünk. Habár Csehszlovákiában, emlékeim szerint, nem voltak töküresek a polcok, szóval volt kaja, Deli csoki, meg előregyártott knédli, na de azért ekkora terülj, terülj asztalkám talán nem volt!" Én emlékszem rá, láttam is belőle pár részt. Emlékeim szerint ABC eladókról szólt, szoc-reál À la Csehszlovákia. Azóta már az ország sem létezik. :) Bocs, hogy belekotyogtam... |
2011-09-04 19:12.27 |
Még csak annyit...
Én pesszimistább vagyok, szerintem sajnos van olyan ember, akiben semmi jóság nincs. Nem feltétlenül ennek a filmnek a hőseire gondolok. A gonosz indulattal sem lenne semmi baj, nincs ember, aki ebbe ne futna bele élete során, engem is beleértve, ha csitulván felmérjük a károkat, és korrigáljuk a hibákat, de ha nem, ha belénk csontosodik... |
2011-09-04 19:06.15 |
Hiszed nem hiszed, de egy pár címben biztos voltam. :)
Van olyan közöttük, amit én is olvastam, van olyan, hogy a szerzőtől olvastam mást, de olyan is, amit szégyenszemre nem ismerek egyáltalán! :( Alice Walkernek csak most néztem utána. Röstellem, de legalább bevallom. :) Ez egy finomabb, ínyencebb lista, mint az enyém, de majd igyekszem néhány hiányosságot bepótolni. Ellenben mi volt az "első" könyved, ami igazán elindított, tudod, én is "beismertem" a Bambit! :D |
2011-09-04 18:54.27 |
Sokan bírálták a címet, meglepő módon nekem tetszett, felkeltette a figyelmemet.
De miért van az az érzésem, hogy a Te általad javasolt cím sem segítene abban, hogy többen megnézzék. Egyre kevesebb az igény az ilyen filmekre, és egyre kevesebb ember nézi az esze mellett a szívével is a filmeket.Sajna. Te például a jó ellenpéldák közé tartozol. :) (A cím miatt, azért az én fejemet ne csapkodd kemény és dudoros tárgyakhoz, se intenzíven, se kicsit. :D) |