Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Kristóf, a magánzó - Duna World, 11:30 |
A csendes amerikai - Film Mánia, 11:50 |
A Thomas Crown-ügy - Cinemax2, 11:56 |
Darrow és Darrow - Bizonyítékok - Film4, 12:10 |
Könyvek és szerelem - Mozi Klub, 12:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
Nagy Bandó András - Vélemények |
Kéri Kitty - Vélemények |
Scarlett Johansson - Vélemények |
Mark Ruffalo - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Vészjelzés |
Anthony Quinn |
2011-09-27 19:22.11 |
Nem?
Jé, akkor miért is adtál rá öt csillagot? Na, azt hiszem innen felejtős ez disputa, mert pont ez a lényeg. :) Ha "farkalás" miatt nem érdekel a rendezői munkássága, nem is szabadna ide írnod, hisz nem is láthattad volna a filmet. Hogy a megfarkalt és rokonsága nem Polanski rajongó, az meg nyilvánvaló, nem kérdés. Persze ha úgy történt minden, ahogy előadták, mert azért... Innentől a többire nem reagálnék, mert nincs értelme.Volt itt azért egy ember, aki nagyjából értette, mire akartam kilyukadni. |
2011-09-27 14:35.05 |
Azért ne légy igazságtalan, én pont nem azt tettem.
Majd nemsokára pofázok valamit a filmről is :)) |
2011-09-27 14:33.35 |
Ja, mint D.S.K. esete a szobalánnyal.
Ha elolvasod a linkelt cikket és a lány saját szavait, finoman szólva sem egyértelmű, mit történt. Én nem voltam ott. De a kettősség nem is ebben rejlik, hanem Kazan ügyében, és általában az emberi jellemben, illetve annak megítélésében, hogy ez mennyiben befolyásolja az értékítéletünket a munkásságával kapcsolatban. |
2011-09-27 13:56.41 |
Pont a dolog kettősségéről írtam én is, vagy nem?
Ja, de... |
2011-09-27 13:44.07 |
Jól!!!
Álljon itt egy örök klasszikus, számomra meghatározó, kamaszként két méterre álltam a Tunyogi Petitől, Isten nyugosztalja!, miközben énekelte. http://www.youtube.com/watch?v=u8BGvuZk2xw&feature=related |
2011-09-27 13:35.20 |
Ha már Purple...
Akkor menjen egy nagy kedvencem a Rainbow-tól: http://www.youtube.com/watch?v=KPwy9ToKHpo&feature=related |
2011-09-27 10:13.39 |
Off.:
Tudom, hogy nem tartozik a filmhez, de figyelve az alant zajló vitát arról, miként kéne viszonyulni Polanski emberi és művészi kvalitásaihoz, mennyire kell, illetve lehet ezt szétválasztani, eszembe jutott egy pikáns eset, szintén Oscar... 1999. Elia Kazan életmű díjat kap, sokan tüntetőleg nem állnak fel, nem tapsolnak.Köztük például, Ed Harris, kit egyébként színészileg nagyon nagyra tartok, és akit persze hosszasan mutat a kamera. A kamera szereti, élvezi a botrányokat. De miért is történt mindez? Elia kazan vitathatatlanul nagy egyénisége a filmgyártásnak, kétszeres díjazott korábbról, több jelölés, közismert, és elismert filmek a háta mögött, akkor hol a bibi? Aki kicsit is ismeri Amerika háború utáni történelmét, annak ismerős ez a név:Joseph McCarthy, és ismerős az ő bizottsága is. Egy szégyenfolt, ez a korszak, és ez a bizottság Amerika történetében. Elia Kazan, elgyengült, nem állt ellen, nem vállalta a vegzálást az esetleges börtönt. Súgott nekik.Méghozzá a saját művésztársai kárára. Tizenöt nevet említett meg a bizottság előtt. Soha nem szabadult ezen bűn árnyéka alól. Majd ötven évvel később, olyan emberek utasították el, akik, akkor még nem is éltek, mikor mindez történt. És az igazi pikantéria, egy olyan filmes, művészi közösség adományozza neki a díjat, melyet elárult. Félreértés ne essék, nem hasonlítom össze egy kiskorú molesztálását, egy tulajdonképpen nem büntetőjogilag definiálható tetthez, de erkölcsileg, és ez a lényeg, Kazan tette is megvetendő. Nekünk, magyaroknak, ezt aztán igazán illik tudnunk, a mi művészberkeink, fészkeink sem voltak mentesek a "füttyős rigóktól", akikről aztán a rendszerváltás után nem győzték-győzik a mai napig lerántani a keresztvizet. Viszont azért tegyük szívünkre a kezünket, és nézzünk szembe önmagunkkal, biztos, hogy mi nem? Biztos, hogy vállaltuk volna, a művészi mellőzöttséget, biztos, hogy némi fenyegetés, ígérgetés hatására nem gyengülnénk el, aki nincs benne bizonyos helyzetben, az könnyen lehet "morális hérosz", de ha benne lenne is az lenne? Ítélkezni annyira könnyű, főleg innen, a tények tökéletes ismeretének hiányában meg főleg. Polanski ügyében meg végkép nem tiszta a kép, azért állt ott a háttérben egy "jégmama" is. A világ valójában sokszínű, és benne az emberek is azok, nem fehérek és feketék, tetszik, nem tetszik emberből vagyunk, botlunk, hibázunk, kiről kiderül, kiről nem, de általában az a legnagyobb hunyó, aki a legjobban veri a mellét, hogy ő maga a tökéletes erkölcsi minta. Elítélem Polanski tettét, és nem tartom mentő körülménynek, felesége szörnyű halálát, de azért lássunk tisztán, itt nem egy notórius pedofil bűnözőről beszélünk. Elnézést a kicsit hosszadalmas gondolatszövésért, csak azért néha érdemes árnyalni egy kicsit a képet. Ebben a cikkben meg benne van nagyjából minden, ami lényeges az ügyben. [link] |
2011-09-26 13:33.58 |
A riposztot arra értettem, hogy én kicsit ma már másképpen látom a korábban nekem is nagyon tetsző "klónokat", és erre roppant ügyesen reagáltál.
"Lájkolni" meg amúgy is "lájkollak" Téged! Jujj nélkül... :))) Tetszik, ahogy, és amit képviselsz! Még akkor is, ha néha egy-egy színész megítélésében eltér a véleményünk. Én szőrösebb szívű vagyok, egy morgósabb medve. :) |
2011-09-26 13:23.34 |
Hónaljmirigy ügyben egy platformon vagyunk.
Minden létező szőrszál égnek meredezik rajtam, ha csak a nevüket meghallom. Az igénytelen, olcsó, puki-böfi humor iskolapéldái. Pedig a humorban nem szabadna ismerni a tréfát! |
2011-09-25 18:18.22 |
"Többször láttam, és nem nem és nem, nem bánom..."
Ez tetszett! :) Ötletes riposzt, még ha nem is nekem címezted. |
2011-09-25 18:02.12 |
:)
Kemény, de jogos. A kabaréjelenetekben unalomig ismétlődő, habzó szájú, lila fejű, egysíkú üvöltözéseit, már ne is említsem. Egyedül a szinkronjaival vagyok kibékülve, többnyire. Amikor Szersén után váltottak, kicsit megijedtem, de nem volt olyan rossz Poirot. |
2011-09-25 12:03.21 |
Renée Zellweger úgy látszik megindult a lejtőn lefele, ha egy ilyen sematikus, összeollózott tucat horror/thriller, már vállalható a számára, akkor azzal a karrierrel valami baj leledzik.
Mondjuk nem is igazán jó benne, néha jókat ijedezik, és csücsörít, jó szokásához híven, oszt ennyi. A történet legalább öt hasonló filmmel beazonosítható, szegény kislyány, azért annyira nem félelmetes, a rettenetesen ellenszenves szülőket látva, tudjuk, hogy ártatlanok, mint a ma született bárány, tulajdonképpen egy kiszámíthatatlan pillanat van benne, a kamionos, azt se használják ki kellőképpen.Pedig az még jó ötletnek tűnt! Zellweger a saját fegyverét képes fordítani a bájdús gyermek ellen, csak kicsit ezt persze kifejteni, had élvezzük, hosszabban, hogy ő is képes rettegni, nem csak halálra rettegtet mindenkit.Ez egész jó ötletnek látszott, csak hamar "abba fejeződött"... Persze a lányzó mindenkit a saját belső félelmeivel győz le. Mikor látjuk, hogy a nyomozó nem igazán komálja az ebeket, már tudjuk, hogy "ebül" vész el, szegény, szánalmasan gyengén produkáló Cooper fél a darazsaktól hát, jönnek is a darazsak... Hát gyönge egy dolog volt ez. Egy két képi és hanghatás nem rossz, picit meg is lehet itt-ott ijedni, de nagyon középszerű film. Vagy még az se. Hova jön ez az Árvához? Persze ott azért megjelenik egy Vera Farmiga is... |
2011-09-25 11:27.05 |
A filmmel kapcsolatban eretnek módon, a Forrest Gump klasszikus mondata jutott az eszembe.
"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit veszel ki belőle." Az Elégiára ez nem igaz, itt nem a bon-bon teszi egyedivé a filmet, hanem a csomagolás. Tökéletesen tudjuk, hogy milyen bon-bon van a dobozban, mert a film egy közhelyhalmaz. Ám megbocsátjuk neki, mert hiába tudjuk, hogy kommersz konyakos meggyet rejt a doboz, mikor annyira elegáns, szemet gyönyörködtető a csomagolás. Elégia, mint irodalmi műfaj, tudható, hogy mit takar, ezt hozza is a film, némi melodrámával fűszerezve, de sokat újat nem nyújt. A nem sok kifogásolnivalót hordozó színész játék, a szép lassú képek, néha szinte érezzük a vörös bor illatát, és az olajosságát, ahogy a pohár falára tapad, a zene, és valami varázsos hangulat, ez árad a filmből, és ezért sok minden hajlandóak vagyunk elnézni. Még azt a gyötrelmesen elcsépelt jelenetet is, mikor Kingsley, tudatosan eldobja élete talán egyik legfontosabb kapcsolatát azzal, hogy nem vállalja fel a kapcsolatot Consuela családja előtt. A fiával való viszony kidolgozatlanságát, jobb ha nem is említjük, a film egyik nagy gyengesége. Valahol azt olvastam, hogy Ben Kingsley-t megalázzák ezzel a szereppel, a "macsós" külső, az ágyjelenetek, egyszerűen nem méltóak hozzá, és élemedett korához, senki nem kíváncsi ősz mell szőrzetére. Én ezt egy pillanatra sem éreztem, semmi felvállalhatatlan nem volt a filmben, sőt. A másik kifogás a Cruz és Kingsley közötti viszony, leginkább a szexuális viszony hiteltelensége. Ezt sem írom alá. Ha létezik olyan, hogy "intellektuális szeretkezés", ez, ebben a filmben megvalósult. Pont ez az, ami Cruz karakterét rabul ejti, a partnere szájából előgördülő szavak, a csodálat, amit iránta érez, az a finom, életbölcselettel teli elegancia, ahogy még az ágyban is udvarol, ez egyébként Kingsley egész alakítását végig kíséri, nagyon jó színész, emellett nem lehet elmenni szó nélkül. "Kémiának" ott van Patricia Clarkson, benne van annyi, amiből még jutna másik öt nőnek is. Jó is a kettősük Kingsley-vel. Dennis Hopper-t meg jó volt benne látni, és szeretni a játékát. Penélope Cruz gyönyörű, mint többnyire, csak néha van azokban a fekete szemekben valami meglepő üresség, ami zavaró. Kiszámítható film, de van benne valami nőies varázs, valami feminin erő, ami engem férfiként egyáltalán nem zavart, néha szeretem a nők szemén keresztül látni a világot.Kiismerni őket, úgyis lehetetlen, hát legalább néha a "szemüvegüket" kölcsön kérhetjük. P.Cruz meztelen jelenetei abszolút nem öncélúak, ellenkezőleg, nagyon is jól megalapozzák a film legdrámaibb és egyben kimagaslóan legjobb jelenetét:a fényképezést a végén. A gyönyörű és még hibátlan test, a fényképezőgép lencséje előtt, és Cruz mérhetetlen szomorúsággal teli, kút mélységű tekintete, borzongatóan szép jelenet, hosszú évek után is lehet majd rá emlékezni. Ha egy film már ennyit fel tud mutatni, biztosan nem készült el hiába. |
2011-09-24 13:37.42 |
Néha tényleg érdekes, mennyi mindent hasonlóan látunk.
Még boldogult kamaszkoromban voltam egy Piaf esten, Gyurkoviccsal, oda voltam érte, imádtam, az a sok ismerős dallam, és igazán illúziókeltő volt, akkor. Most, hogy kerestem Neked a szöveget, felmentem a You Tube-ra is, újra hallgattam, amit Te is, a Padam, már nem olyan jó, valamiért már nem azt nyújtja.Akkor jobban ki voltunk éhezve, erre is, kevesebb volt az inger, a kevésbé jót is, jobbnak láttuk, hallottuk. Ma már más, kinyílt a világ.Bármit, bárhol, bármikor, és kifinomodott a látásunk, hallásunk. Én, most, így látom. Viszont, ami örök érvényű, teljes, tökéletes, az most is az. |
2011-09-24 11:23.44 |
Igyekeztem több, mint egy órája bújom a netet, de semmi... :((((
De, ha már erre jártam, ne menjek el anélkül, hogy ne hoztam volna valamit, még ha nem is azt, amit kértél. Padam-Padam Egy hang kísért napéjjen át, mely poklot és mennyet megjárt a múltból jött, akárcsak én, szól a zenekar száz hagszerén. Már éreztem megőrít menten, és akartam tudni okát. De hiába ég a szó bennem, a hang mindíg szavamba vág, őrítőn hallom tovább! Refr.: Padamm, Padamm, Padamm, e hang árnyékként rohan velem. Padamm, Padamm, Padamm, szíven üt, és én emlékezem. Padamm, Padamm, Padamm, gúnyol vádlón és fölényesen, Űzi hajszolja emlékek vad hadát, egy hang, mely szívembe ránt. Hány szerelmed volt, nem kevés, sorsod az emlékezés A hang kérdi: miért nem tűrsz? Hisz múltad mind emésztő tűz. A húsz évem pergő dobverés, mint szerelmi komédiás de életem sosem lesz egész, egy kavargó zilált világ, mert a hang közbekiállt: Refr.: Padamm, Padamm, Padamm, mennyi szeretlek ősz idején. Padamm, Padamm, Padamm, mennyi szeretlek utcák kövén. Padamm, Padamm, Padamm, mennyi hazudott nagy vallomás engem újra az utcára hív e hang, miért ne? Hisz nem lettem más. Padamm, Padamm, Padamm, őrült hang mely az agyamba vág. Padamm, Padamm, Padamm, hozza elém az árnyak sorát. Padamm, Padamm, Padamm, látnom kell újból mindazt mi fájt, mert a hang melyenk ritmusa őrjítő, egy szív, mely kong mint a kő! ... "A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék" ... /Edith Piaf/ http://www.youtube.com/watch?v=Kya3c4WJZAk&feature=related |
2011-09-24 10:54.17 |
Nem, nem akart flamebait lenni.
Ha veszed a fáradtságot és elolvasod a beszélgetés többi részét is, ez világos lett volna, mint a nap. Flamebait – Aki csak azért ír hozzászólást, hogy arra választ provokáljon Flaming, flamelés – Provokatív, agresszív üzenetek írása fórumokon, üzenőfalakon. Valóban ilyennek tűnt ez a tegnapi csevely? Na, nehogy már... :)) |
2011-09-23 18:52.26 |
Hát szégyellheted is Magad... :(
:D Na megyek vacsizni, most jól kinájtvisoztam magam... |
2011-09-23 18:47.37 |
Mi rajongunk, Te meg szakértesz! :))
Nehogy mellre szívd, csak hülyülök! :D |
2011-09-23 18:43.31 |
Ahhoz képest, hogy nem rég még az Edith Piaf topicba írogattam, de ilyen mindenevő fajta vagyok. :D |
2011-09-23 18:40.01 |
Ez az élő zene szépsége!
Aki ott tud, az tud! Olyan mint a Forma 1, aki esőben tud, az tud! A stúdióban lehet trükközni, a színpadon már nem nagyon.De meglásd kevésbé lesz hamis, ha a saját hangterjedelmének megfelelő számokat kell énekelni. No, de sebaj... NIGHTWISH Forever! :)) |
2011-09-23 18:32.38 |
Ez imigyen vala!
http://www.youtube.com/watch?v=7E4cQD7wU9U&feature=related |
2011-09-23 18:25.55 |
http://www.youtube.com/watch?v=gcAtLb0gty8&fmt=18
Csak, hogy alá is támasszam a mondandómat. Igyekszik szegény, igyekszik, de esélye sincs, ám ez nem az ő hibája, ezért kell növelni a repertoárt! Ez a feladat olyan szinten meghaladja a képességeit, mintha Madonna akarná elénekelni, a Turandot főszerepét. |
2011-09-23 18:15.36 |
Nagyon jó, ha egy együttes nem aprózza el magát, felesleges dobálni az albumokat, viszont a Nightwish esetében hosszúnak érzem a szünetet, mert a korábbi nóták Tarja hangjára lettek írva.
A Dark Passion Play egy ügyes lemez, mert kénytelenek voltak az új énekesre szabni, akinek sokkal inkább folkos, világzenei hangszíne van. A The Poet and the Pendulum még így is üt, mint a légkalapács. Viszont a régi sikerszámok, Anettel, nem meggyőzőek.Ezeknek az előadása olyan különleges zenei alapképzettséget igényel, olyan hangot, olyan énektechnikát, mellyel egy "átlagos" énekesnő egyszerűen nem rendelkezik, nem rendelkezhet. Kell már ez az új album! Harminc éve hallgatok rockzenét, és hát persze, hogy a Once... ;) http://www.youtube.com/watch?v=wvzMkY8Zxng Nekem meg van az az End Of An Era DVD, hát izé..., marha jó, na! :)) (Csak nem szabad abba a hibába esni, hogy az ember a Led Zeppelinhez méricskéli, mert nyilván nem egy fajsúly, de végtelenül szórakoztató!) |
2011-09-23 17:51.23 |
Örülök ha Neked is tetszett.
Ritka egyébként a jelenség, amit írsz, egy-két feldolgozás eléri/megközelíti a regény színvonalát, de, hogy felülmúlja, fehér holló. |
2011-09-23 17:46.44 |
..., és mértéktelenül fogyasztható, nem káros az egészségre! :) |
2011-09-23 17:45.18 |
Azért féltem a magyar szövegtől, mert olyan nehéz visszaadni az eredeti hangulatát, légkörét, a nyelv zamatát, hiába nem érti az ember, mégis oly kifejező, annyira szuggesztív.
Először csak hallottam a dalt, később láttam a tévében, egy fekete ruhában énekelte, egy sötét színpadon, egy reflektor fénykörének középen, mintha a világ közepe is ő lett volna. És hiába nem értettem a szöveget mégis értettem a dal üzenetét, olyan ereje volt, mint egy hitvallás... Kicsit sután fogalmazok, de talán átjön a lényeg. Örülök, hogy nem okozott csalódást a fordítás. :) |
2011-09-23 14:33.52 |
Az, hogy az amerikai társadalom vietnami háborúhoz való ellentmondásos viszonya annyi, de annyi filmben megjelenik már megszokott.Nehéz e témában újat, vagy szokatlant mondani, jobbnál jobb alkotások sora járja körül témát.
Nincs új a nap alatt ebben e filmben sem. Egyszerű, szívhez szóló kis történet, semmi nagy kataklizma, vér, veríték. Egy már a születése előtt az apját elveszítő lány, idea keresése az alaptéma, napló, fényképek, barátok segítségével akar emlékezni arra, akire nem is emlékezhet. Talán pont ebben az egyszerűségben rejlik a történet szerethetősége. A lassan felnőtté érő gyereklány, nem egy valós személyt szeretne, szeretni, hanem egy elképzelt idolt.Egy hőst keres, de csak egy embert talál. Egy embert, aki fél, aki ha kell öl, aki szeretne hazamenni a cimborákhoz, aki szeretné látni, hogy megszületik a lánya, szeretné elvetni a következő évi gabonát, és enni abból a kenyérből, ami ebből a búzából kerül az asztalra. De nem adatik meg neki, ott marad a zöld pokol mélyén, mint ezernyi sorstársa. Eleinte nem segítenek emlékezni a lánynak, mert mindenki felejteni akar, az anya, az egy hónapnyi házasságot, tizennyolc év távlatából az egyetlen ami e házasságból pozitívumként megmaradt maga a kislány, a nagybácsi a halott cimborákat, a rettegést, a veszteséget, és mert fél kendőzetlenül a lány elé tárni a valóságot: az apja is csak egy volt közülük, egy, aki néha kiegyenlítette a számlát, egy olyan helyen, ahol ezt csak emberélettel lehetett. A kislánynak az apja katonatársával történő, valójában értelmetlen kalandja is ennek az "apakeresésnek" a része. A történetvezetés, a karakterek, nagyon is hétköznapiak, pont olyanok, amilyeneknek elképzeljük őket.És itt is megjelenik a kitaszítottság, a vietnami veteránok iránti meg nem értettség, közöny, esetleges ellenszenv. Mikor azt kérdezik a filmben, hogy a nagypapa miért esett más megítélés alá, hisz ő is csak egy háborúban harcolt, tanulságos rá a válasz. "az egy más háború volt" Aki meghalt benne, annak nem volt más.Legfeljebb annak, aki túlélte, és ez milyen igazságtalan. Az értelmetlenül hullott vérnek nincs mérhető értéke. A film kellemes meglepetése, egy kifejezetten jól alakító Bruce Willis, bár én eddig is jóval többre tartottam, mint "szokás", aki nagyon emberi és nagyon nem a megszokott arcát mutatja.Mondjuk az én "egy nagyon átlagos, vidéki amcsi kisvárosi fickó vagyok" öltözék, és arcszőrzet, szépen aláhangol a figurának, de sebaj. Díjra jelölték a szerepért, és nem érdemtelenül, még a hozzá szokatlan szinkronhangot is hamar meg lehetett szokni. Amikor egy faágon ülve a viharral perlekedik, azért egy kóbor pillanatra beugrott a Forrest Gump hadnagya az árbocrúdon..., nem kizárt, hogy Zemeckis látta ezt a filmet.Na, jó ez csak egy rossz tréfa. :) A vége kicsit persze patetikus, a hosszú fekete márvány fal, a fényes, sima, rideg anyagon visszatükröződő arcok, az ezernyi név, a lobogó zászló, a bronzcsillag...Már már majdnem kezdünk kicsit megharagudni, de a nagymama visszahoz minket a földre, mert milyen jó is volt az a csirke, amit út közben bekaptunk, a halottak nyugszanak, de az élők éhesek! Igen, a halottakat el kell temetni, és élni kell tovább, de elfelejteni őket, na, azt nem szabad! A két Bruce, Willis játéka és Bruce "The Boss" Springsteen, I'm on fire című, időnként felcsendülő dala miatt, alapból négy csillag.Még ha nem is bronz. |
2011-09-23 12:30.25 |
Egy, a részben a függőségről szóló film, félelmetes mennyire függ, egyetlen személytől!
A film függőségbe került a saját főszereplőjével, ez persze nem ritka, de itt olyan kézzel fogható, ami már megdöbbentő. Paprika Steen nélkül nincs tapsvihar, a szó szoros, és átvitt értelmében egyaránt, ő aratja le a tapsot a végén. Beültet minket az elején egy hullámvasútba, saját jellemének hullámvasútjába, és megutaztat minket, hol elképesztő kitörésekkel, negatív szenvedéllyel, dühvel, hol pedig szelídséggel, csendességgel, átérzett mosolyokkal. Nem tudjuk hol végződik az ösztönös zsenialitás, és hol kezdődik az a mérhetetlen intelligencia, ahogy a szereppel bánik. Betölti és kitölti a filmet, amire szükség is van, mert a történet erre önmagában alkalmatlan lenne. Nem azért, mert maga a téma érdektelen volna, egyáltalán nem az, hanem, mert időnként van is egy olyan érzése a nézőnek, hogy a hiányokat, hézagokat, vele is akarják betapasztani. A rengeteg közeli kép, a kézikamera folyamatos vándorlása az arcán, pillanatokat is alig engedélyez a fellélegzésre. Szerencséje a filmnek, hogy egy ennyire karizmatikus főszereplőt mondhat a magáénak, mert csak a saját lábán, kicsit billegne. Thea Barfoed nem egy megnyerő, szimpatikus személyiség.Ellenkezőleg, egy a démonaival leszámolni nem igazán tudó, önző, egocentrikus, mondhatnánk a saját művészetében elmerülő hisztérika. Megpróbál kilábalni, a maga által véres verítékkel kikapart gödörből, és még azt sem vetheti környezete szemére, hogy ebben nem támogatják. De a démonainkkal, csak magunk számolhatunk le, manifesztálódjon ez bármiben, alkohol, drog, játékszenvedély. Kell a külső segítség, az együttérzés, a felrázás, a jókor, jó időben elcsattanó, jobbító szándékú pofon, de ha bennünk nincs meg az akarat, az elszántság, és ráadásul türelmetlenek is vagyunk, kemény kudarcokkal fogunk szembe találkozni. Megtisztulásnak van egy folyamatgörbéje, itt semmit nem lehet siettetni.A kapkodás, a leendő visszaesés és a totális csőd szülőanyja. A film nem is igyekszik szépítgetni ennek a harcnak a nehézségeit, buktatóit, naturális és hiteles.De hiányos.Sajnos bizonyos szálak kifejtetlenek maradnak, egy-egy jellem kicsit, vázlatos, egy önmagát is valamilyen szinten művészfilmként definiáló alkotástól, ezek vétkes pongyolaságok, mert a mélységéből veszít a mű, méghozzá sokat. A játékidő is kicsit rövid, a lezárás, ugyan eltalált, de az odavezető út, túl sokat bíz a képzelőerőnkre. Ami rendkívül tetszett, és jó ötletnek tartom, nem keresett, illik a filmhez, hisz egy színésznő a főszereplője, az az "előtörténet" színházi körülmények között való bemutatása.Üt, nagyon a helyén van, erős, és hatásos.Szemünk előtt zajlik Thea és férjének drámája, végig, úgy, hogy a kinti valóságban már ebből szinte semmi nem látszik. Az öltöztetőjével való párbeszédek is ügyesek, jól számolnak be Thea erős nárcizmusáról. Ami kevésbé tetszett, a kézremegések a vizespoháron, igen közhelyes, az új feleség elnagyolt alakja, szinte homályban marad, alig tud valamit magából megmutatni, pedig fontos lenne, mégis csak ő az új "anyuka", a gyerekek kórusbeli szereplésén megjelenő Thea, ennyire sztereotip jelenet, még egy közepes amerikai filmben is elcsépelt, és lenne még több ilyen momentum is, de már ezek is jelzik az apró hibákat. A férj alakja nekem tetszett, Steen mellett nem könnyű neki labdába rúgni, de a szeméből időnként előtörő derűs szeretet jelzi, hogy bármennyire haragszik is az asszonyra, bármennyire minden oka meglenne, hogy akár gyűlölje is, valójában még mindig kötődik hozzá, az utolsó kép, az ajtóban, az a finom mosoly, mindent elárul. A közepesnél jobbá a filmet, mindenképpen Paprika Steen alakítása teszi, de az, azzá teszi! |
2011-09-21 14:41.30 |
Tudom, ez a dal egy kicsit már elcsépelt, sokat játszott, sokak kedvence, de én nem tudok a hatása alól szabadulni..., még nagymamám bakelitján hallgattam meg tízszer-százszor, de ha felcsendül, még ma is beleborzongok, torkom összeszorul, egyszerűen katartikus.
http://www.youtube.com/watch?v=Q3Kvu6Kgp88&feature=related És a fordítás, már ha van ennek értelme, de hát nem mindenki beszél franciául, többek közt én sem... Nem bánok semmit sem... Nem! Nem és nem.... Nem,nem bánok semmit sem.... Akár jó. Akár nem. Ami volt. Minden mindegy nekem! Nem! Nem és nem.... Nem,nem bánok semmit sem... Ami volt, Szertehullt, Mind hazug, Kinek kell ez a múlt! Máglyát gyújtottam én Minden emlék tüzén, Ért sok bánat öröm , Agyő! Megköszönöm.... Régi szerelmekért Sírni ugyan mit ér, Mindent,mindent ha kell, Elölről kezdek el.... Nem! Nem és nem.... Nem! Nem bánok semmit sem...... Akár jó, Akár nem, Ami volt, Minden mindegy nekem! Nem! Nem és nem...... Nem! Nem bánok semmit sem.... Múlt velem Nem jöhet, Mert életem Ma kezdődik- Veled!! Ez a lemez, ma is féltve őrzött darabja gyűjteményemnek! |
2011-09-21 13:48.37 |
Talán inkább nem is saját szavaimat hoznám ide, az ő fórumára, úgyis kevesek..., legyen inkább két idézet:
"Isten tudja, mikor hallhatunk még olyan baritont, érces zengésben, pentaton-szomorúságban, erőben és gyöngédségben oly csodálatos hangot, amelyen ő szólt hatalmas közönségéhez, erőt adva, személyes példát is mutatva a szellemi közteherviselésben." "Sinkovits Imre Sámson-i erejű óriása a magyar színművészetnek. Most, hogy földi pályafutása véget ért: fényéveinek korszaka kezdődik. Az életmű sugárzása - alkotójának csillagtávolából is. Sinkovits Imrét az Idő kiemeli közülünk és korának szorításából. Földi hiúságok vásárosai, kikiáltói és kulturális népmanjai az ő magasságát már nem érik el. Rajongói nem kérhetnek tőle autógrammot, de mindenkor megfürdethetik arcukat az életmű felénk áradó sugárzásában." És talán felhívnám a figyelmet egy kevesebbet emlegetett alakítására, a Kegyenc című tévéjáték Maximusaként, számomra valamiért nagyon emlékezetes. |