 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
| Macskák - HBO2, 07:45 |
| Lúzer SC - Film Café, 07:45 |
| Gran Turismo - HBO3, 07:50 |
| A Mindenttudó - Film Mánia, 07:50 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Scarlett Johansson (40) |
| Jamie Lee Curtis (66) |
| Mark Ruffalo (57) |
| Mads Mikkelsen (59) |
| Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
| Bűntudat nélkül - Vélemények |
| Gladiátor 2. - Vélemények |
| Rock zene |
| - Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Gladiátor 2.   |
| Colin Farrell |
Independence hozzászólásai
Trash Fanoknak
| 2011-10-29 20:59.35 |
| Ha mindenki idióta, akkor az azt jelenti, mindenkin van ing, nincs ki fel és le vegye, vagy akkor nem mindenki, hanem vannak itt olyanok, és aki nem tartozik közéjük, hát ne öltözködjön...
Gumicsont rágás, van kinek jól megy, de minek magyarázni a magyarázhatatlant..., mindegy. |
A megbilincseltek (1958) - Vélemények
| 2011-10-29 13:27.17 |
| Köszönöm, Angelika.
Megtisztelő, amit írsz, komolyan! |
| 2011-10-29 12:36.10 |
| Mennyire jó lenne erről a filmről úgy beszélni, hogy mondanivalója csupán tanulságos, de nem aktuális, hogy a benne megfogalmazottak a mi korunkban merő anakronizmus.
Jó lenne úgy beszélni róla, hogy a mai generáció, és a jövő generációi, csupán egy letűnt kor, szégyenteljes epizódjának tartják a rasszizmust. Egy új nemzedék, nőne, nőhetne fel, melynek az elfogadás, a tolerancia, az értékminimum lenne, természetes, mint a levegővétel, mint, hogy egyik lábunkat a másik után téve haladhatunk előre. Jó lenne, de csupán álom. Sőt, egyre inkább újból rájátszik a politika arra, hogy ezeket a néhol már talán szunnyadó ellentéteket felerősítse, rájátsszon, ostoba demagógiaként, komplett társadalmi csoportokat bélyegezzen meg, kisszerű önös céljaik megvalósítása végett mérgezze a lelkeket, befolyásoljon, megtévesszen, becsapjon, és akkora károkat okozzon, ami felmérhetetlen. Döbbenet, hogy egy 1958-ben készült film, szinte maximális aktualitással bír, akár ma, akár Magyarországon, 2011-ben..., és sajnálatos. A film készültekor Martin Luther King még csak kibontakozó pályája és tevékenysége elején tart, még dúl a faji megkülönböztetés, legfőképp persze a déli államokban, épp, hogy csak túl vagyunk a "buszforradalmon", a változások, mert azért lettek változások, szerencsére, még csak csírázgató magok a föld mélyén, és King egyre erősödő befolyásának is köszönhető, hogy ebből a magból végül szárba szökkenő növény lett. Tíz évvel a film fogatása után már halott... De a szelleme itt van közöttünk.Próbál is hatni azokra, akikre csak lehet.Ezért aljas és undorító, hogy ismét szítják egyesek azokat az ordas indulatokat, melyek, a kirekesztés alapjai, és itt édes mindegy, hogy ez a kirekesztés vallási ellentétekből fakad, nemi identitás alapú, netán bőrszíntől függ, mert mindegyiknek a forrása, a tehetetlen gyűlölet, és a primitívség. A film minden hibájával együtt azért feltétlenül értékes alkotás, mert figyelembe kell venni a kort melyben készült, és azt a mélységes humanizmust és emberséget, melyet sugall. Tony Curtis egyik legjobb alakítása, komoly íveket, változásokat, és hullámzást kell bemutatni, teljes sikerrel teszi, Poitier dolga kicsit talán könnyebb.Mindketten jók persze, de számomra Curtis produkciója a meggyőzőbb. Egyszerű történet, viszonylag sallangmentesen elmesélve, néhány kiemelkedő párbeszéddel a két "megbilincselt" között, ebből talán lehetett volna több is, mert ezek a film egyértelmű csúcspontjai. A kemény társadalomkritika mellett árnyal is, nem akar ítélkezni "visszafele" sem, mert az nagy hiba lenne, elvenne minden értéket, amit hordoz, világosan bemutatja, hogy a "fehérek" között is vannak, akik már akkor is látják, hogy mi a helyes út.Minden pillanatban várjuk, hogy megtörténjen az összecsapás a két ember között, és ez akkor történik meg, amikor az teljesen megalapozott, a bizalom lassan épül, maguknak sem bevallva, de épül, tégláról-téglára épül. A szerelmi szál, egyértelműen erőltetett, de egyfajta katalizátorként működik, tehát hiába áll gyenge lábakon, a funkciója fontos, végkép egymás irányába sodorja a két férfit, ezért megbocsátható ingatag mivolta. A vasbilincseket könnyű volt eltörni, csak egy véső és egy kalapács kellett hozzá, de a szolidaritás, a merjük kimondani, barátság bilincsei már nem törhetőek olyan könnyen, erősen tartanak, de milyen más bilincsek ezek... Nem nyerik el a szabadságot, de nyernek valami mást, ami az ő életükben, talán fontosabb a szabadságnál is, a saját belső előítéleteik béklyójából szabadulnak, végleg. A szolidaritás működhet két ember között is, de társadalmi csoportok között is, ez meg már tényleg független bőrszíntől, mindentől. Úgy érzem ma hatalmas szándék van arra, hogy elidegenítsék egymástól az embereket, a különböző anyagi helyzetű, és státuszú társadalmi egységeket, feldarabolva mindent, hisz, oszd meg és uralkodj! Ne hagyjuk!Mi, például ebben a kis országban is, össze vagyunk bilincselve, függünk egymástól, csak együtt léphetünk előre. Számomra oly fontos, annyira alapvető az értékrendemben, amit ez a film jelképez, hogy apró hibái ellenére, csak öt csillagot tudok adni rá! "Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve. Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni… Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket." Martin Luther King |
A felolvasó - Vélemények
| 2011-10-28 22:55.04 |
| Véleményem erről 452.-ben olvasható.
Az analfabétával meg ehelyt, most másra céloztam. :) |
Trash Fanoknak
| 2011-10-28 22:08.38 |
| Csodálatra méltó képesség az, ha valaki a meglevő szókincsének elmeit, olymód képes rendezetlen halmazba alkotni, hogy még véletlenül se legyen értelme.Ez már értékelendő!
Ennek a fenti mondatnak sincs se füle se farka, de legalább ez nekem nem ösztönből jön, gondolkodni kellett rajta. :) |
A felolvasó - Vélemények
| 2011-10-27 23:09.24 |
| Off.:
Szerencsére! Lehet, keresi még az értelmező szótárban, mit is jelent az a szó, hogy analfabéta! :) |
| 2011-10-27 23:00.02 |
| Nyugi, eszembe se volt! :)) |
| 2011-10-27 22:54.23 |
| Nem is szabad így nézni, ha a fim "működik", mert elvész az élmény, ha meg nem működik, óhatatlanul szembetűnőek lesznek a "bibik".
Csak van, aki mindig csupán keresgéli a fa mögött az erdőt, de az életben nem találja meg. A Godzilla egy mesefilm felnőtteknek, működik? Igen! Akkor nem kell azon agyalni, hogy egy soha nem létezett mutáns lény lábnyoma, miért hasonlít egy tyúkéhoz, ez ennyire egyszerű... :) |
| 2011-10-27 22:23.23 |
| Olvasd el egy "cikkét", ahogy aposztrofálja a kis karcolatait, és megérted, a cincálást, bár igaz ennyire rosszat nem akarhatok Neked! :))
Jobban jársz, ha simán elhiszed nekem. Még a kirepülő golyók lövésszögét is beméri, és egy fokos eltérés esetén, már levon egy csillagot! :D |
| 2011-10-27 22:15.07 |
| Lényegtelen bizony, pont ez a lényeg, hogy tök lényegtelen..., ez pont az a film amit nem "langelusi" módon cincálni kell, darabokra, miszlikbe, hogy miért balra dől el benne a bicikli, amikor kirándulnak és miért nem jobbra, mikor arra lejt az út, hanem érezni..., gyanítom. |
| 2011-10-27 17:54.50 |
| Az első mondatnál kellett volna abbahagyni az írást, addig jó.A két kérdésed, felvet bennem is egy kérdést, nézted csak, vagy értetted is, hogy mit?
Ez most úgy kibukott belőlem...sorry! :) |
Levelek Júliának - Vélemények
| 2011-10-27 17:37.15 |
| Próbáltam szeretni ezt a kis bigyót, mert, hát filmnek azért nem kéne nevezni, de nem ment, nagyon nem.Amanda Seyfried valóban nagyjából egy hajas baba színészi képességeivel bír, de legalább bájos..., ellenben a partnere, férfit nem mondok, mert csak férfinak látszó személy, aki ráadásul ellenszenves is, tehetségtelen is, a nevét nem keresem ki a stáblistából, kár lenne megjegyezni... :))
Az öreg Franco meg megint a lovon?, undorító egy déjà vu-m volt. :) |
A menyasszony feketében volt - Vélemények
| 2011-10-27 17:25.59 |
| Off.:
Örülök, megnézni tényleg érdemes, mert érdekes. :) Viszonzásképp annyit, hogy én meg elkezdtem nemrég olvasni a Mester és Margaritát, kifejezetten amiatt, mert fel volt sorolva a kedvenc könyveid között!Első helyen. Lassan haladok benne, mert most nagyon elfoglalt vagyok, de, eddig nagyon érdekes, talán az rá a legjobb szó, különleges.Tetszik! |
Volt egyszer egy vadnyugat - Vélemények
| 2011-10-26 07:53.25 |
| A film elkészültekor én még nem készültem el, ettől még inkább megdöbbentő, hogy még mindig ereje teljében van.Sokadik filmeken felnövő generáció szórakozik remekül raja, élvezi a nagyszerű képeket, és a még nagyszerűbb színészeket.
Nehéz meghatározni, definiálni, hogy miképpen tudja fotelbe ragasztani azokat is, akik egyébként nem rabjai a műfajnak, nem szeretik, nem ismerik a western filmeket. A zenéje nyilván közre játszik, az egyik legismertebb filmzene, ami valaha megszületett, és nem egyszerűen fülbemászó, melodikus, nagyívű, hanem ráadásul hajszál pontosan mindig a megfelelő helyeken szólal meg, a megfelelő pillanatokban erősödik, megtámaszt, felerősít, fokoz. A fényképezés bámulatos, a rengeteg nagyközeli, a színészek arca premier plánban, néha szinte percekig, mintha állóképek lennének, és a szemkontaktusok ereje, szavak csak belül, párbeszéd alig, mégis halljuk őket.A kamera bátran ráközelít egy kéken vibráló, nyugtalanítóan hideg, számítóan töprengő szempárra, és megáll rajta, szinte óráknak tűnik, és nemhogy nem unalmas, felkavaró.Henry Fonda, bámulatos. Egy kommersz bosszútörténetbe, egy szórakoztató közönségfilmbe ennyi filmes "művészetet" vinni, tényleg nagyszerű. Claidia Cardinale igézően szép, megérkezése után felkapaszkodik a kép, az állomás teteje felett megjelenik a város, az épülő Amerika. Az olyan finomságok, mint a film kibontása, már filmtörténet, a gyorsaság jelképe, a légy falra szegezése, villám az a kéz, de nem elég villám Harmonika ellen, mert Harmonikával az igazság. A kenetlenül nyekergő szélkerék, Midnight Oil videoklip évtizedekkel később, ezzel nyit, talán ezt hívják úgy, filmtörténet. Nüanszok, elegancia, végtelenül precíz munka végig. Harmonika nyer, nem nyerhet más, de nincs túlmisztifikálva az alakja, végtelen sötétség a lelkében, ahogy Cheyenne is mondja, megpróbálja úgy véghezvinni a bosszúját, hogy a lehető legkevesebbet ártson, de, ha nem sikerült volna, aligha hatja meg. A bosszúálló általában nem moralizál, különben nem áll bosszút. Szeretjük harmonikát, szeretjük Cheyenne-t, megértjük Jill-t, ám azt be kell látni Amerikát nem ők építették fel.Nem a magányos "kóbor lovag", nem a számító volt prosti, és nem a szeretnivaló gengszter.Nem. Amerikát Mr.Morton építette fel, Frank segítségével.Ők fektetik azt a hosszan kígyózó sínpárt, óceántól-óceánig, ami lerakja az alapjait ennek a különleges sokak által gyűlölt, sokak által szeretett országnak, na, meg persze, az álmodozó ír. A kérdés már csak az kinek az álmai erősebbek, kinek van több eszköz, nagyobb hatalom a kezében, a mindenkori Mr.Mortonok-nak, nyilván.Az ő álmaik valósulnak meg, és ha meghalnak, egy pocsolya partján, utolsó lélegzetvételük is az álmuk, majd helyükre áll egy újabb Mr.Morton, egy újabb Frank-kel az oldalán. Az álmaikat kérlelhetetlenül, akár kegyetlenül, bárkin átgázolva megvalósító, nagyban gondolkodó emberek hozták létre azt az országot.Akik lefektetik azt a bizonyos sínpárt, akik várost mernek a sivatag közepére építeni, akik megálmodják Las Vegas-t, akik előtt nem létezik akadály.Nem kell őket szeretni, nem is szeretjük őket, mi Harmonikát szeretjük, meg Cheyenne-t, de attól még a tény, tény marad. Tényleg filmtörténet, nem vitás, sokadik megnézés után sem tudom biztosan mitől, de az, és nagyon lehet szeretni, több, mint negyven éve készült, de amíg mozinéző lesz, reméljük újabb negyven év múlva is lesz, addig ez a film, az marad, ami, örök klasszikus. |
A menyasszony feketében volt - Vélemények
| 2011-10-25 18:33.53 |
| Örülök, ha tetszett, viszont akkor tessék megcsillagozni a filmet, de jó sok csillaggal, izibe! :)) |
| 2011-10-25 18:32.14 |
| Szívesen a "bontogatást"... :)
Ráadásul minden szavad egyből "vágtam", kezdek megtanulni a nyelveden... olvasni!Még nem mindig értelek, viszont megértelek. Milyen kis árnyalatnyi különbség, nem? :) |
| 2011-10-24 15:47.13 |
| A krimi is képes egyedi, különleges tartalmakat, mélységet, kiváló lélek és jellemábrázolást hordozni, megfelelő kézben.
Francois Truffaut három filmje, amit most viszonylag gyors egymásutánban volt alkalmam megtekinteni, a szerelem bűvös, fájdalmas, semmihez sem hasonlítható lelkiállapotát járja körbe, és a három film közül, ha szigorúan vesszük, tulajdonképpen kettő krimi. Három film, és három különböző megközelítése a szerelemnek, és valahol mindhárom a pusztítást hordozza magában. A Mississipi szirénje annyiban különbözik, hogy ott a pusztítás, halál, félresiklott élet, egyben megváltást is hordoz, egy lélek vész, egy pedig új érzéseket ismer meg, megnyílik, megtanul szeretni, átalakul. Valóban ennyi mindenre képes a szerelem? Aligha kétséges, különben nem foglalkoztatná a mindenkori művészetnek szinte minden ágát, ilyen mélységben és terjedelemben ez a kérdés, az ókortól napjainkig. Időrendben ez a film korábbi az Adele H. történeténél, ám aligha kérdéses, felülmúlja azt. A szerelem lopni is tud, nem csak adni, a beteljesületlen szerelem meg főleg. Adele Hugo-nak az eszét az értelmét, a tisztánlátását ragadja el, egy megélhetetlen, reménytelen szerelem.Julie Kohler-nak pedig a lelkét viszi magával az élete legboldogabbnak várt napján történt tragédia.A veszteség mértéke oly nagy, hogy szinte egyre megy, mindkét nő él még, de belül, már halottak. Még nem haltak meg, de már nem is élnek, valami veszélyes, köztes állapot ez. Jeanne Moreau arcán, sötét, időnként szinte a végletekig érzelemmentes tekintetében, ez az üresség, csak ritkán keveredik a fájdalommal, nem megtört, nem látványosan szenved, nincs érzelmi vonaglás, csak kietlen üresség, egy elveszett szerelem egy elveszett boldogság utáni vágy üressége.És a bosszúé.A bosszú mindig üres, soha nem fog vigaszt hozni, megtorol, de nem ad vissza semmit, csak tovább rabol, tovább öli az embert. Tulajdonképpen a film derekáig nem is lehet pontosan tudni, hogy mik a kiváltó okok.Mikor azonban felszínre kerül a motiváció, minden rémsége ellenére elkezdjük sajnálni a gyilkost.Együtt érzünk vele.Többször, szinte harsogó erővel, néha az idegeinken vitustáncot járva, újra, és újra felcsendül a Nászinduló, hogy a néző mindig érezhesse, ez a hang kitörölhetetlenül bent ragadt a főszereplő fejében, ez a hang, ami folyamatosan életben tartja benne a vágyat, hogy megbüntesse azokat, akik elragadták tőle az élete értelmét.Ügyesen használt eszköz, erősen hat.Julie Kohler-ban nincsenek kétségek, halad az útján, eltántoríthatatlanul, ügyesen, az eszközöket az áldozatokhoz igazítva végez mindenkivel.Tudja, hogy mit tesz, de nem érdekli.Csak ezzel képes kifejezni, ezekkel a szörnyű gyilkosságokkal, hogy miképpen pusztult el benne minden, ami emberi volt, azzal, hogy szerelme a szeme láttára, a keze között leheli ki a lelkét.A maga módján igazságot oszt.Nem hinném, hogy van-e annak jelentősége, hogy deríti ki a szerencsétlen tett elkövetőinek kilétét, Truffaut-t nem ez érdekli, nem nyomozósdit játszik a filmben, őt a lelki háttér érdekli, ehhez igazítja a filmet. Minden látszat ellenére, mikor a művész kerül sorra, hirtelen kiderül, valami még megmozdítható az addig szenvtelenül és egyben mégis szenvedve gyilkoló nő belsejében.Talán a művészet érinti meg, vagy ez már csak belemagyarázás, lehet, hogy maga a férfi, egy sármos, intelligens férfi, de szemmel láthatóan meginog.Itt jelenik meg a filmben a legkidolgozottabb, legjobb férfi karakter, itt van legnagyobb súlyuk a párbeszédeknek..., és talán az egyik legszebb jelenet, nem képes megsemmisíteni a falra festett képet, először tán akarja, de nem képes.A fekete menyasszony a falra festve, egy férfi ágya fölé... A csavarosan ügyes végkifejlet, az utolsó tettes megbüntetése, már szinte valódi krimis húzás, ötletes, és egyben jól ábrázolja, a nőt, semmivel a világon nem lehet elriasztani műve befejezésétől.Nem érdekli mi lesz vele, ő tulajdonképen már halott, a földi bírák nem ítélhetnek fölötte.A fényképezés, a meg-megálló kamera, az események feldolgozásához, megértéséhez időt adó rendezés, cselekményvezetés, a nagyon erős, néha már tényleg idegborzoló zene, és Jeanne Moreau játéka szinte hibátlan.Ott van vele a bánat és a kíméletlenség végig. Ezek mind együtt adják össze a filmélményt. A cím is tökéletes..., baljós, fenyegető. |
Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények
| 2011-10-22 16:27.33 |
| "Magua bosszúja a gyilok vegytiszta egzaltációja."
Azért, akiből ilyen mondat ki bír trottyanni, az valamit tud. Szertelen, heves, szenvedélyes elragadtatott, lelkesült nem egészen beszámítható, kótyagós..., hát ezt jelenti az egzaltált, láttál már kótyagosan lelkesült, elragadtatott gyilkot? Főleg vegytisztát? :)) Az ember mindig tanul! :) (Zárójelben jegyezném meg, sem Magua személye, sem a bosszúja nem szertelen, nem heves, nem szenvedélyes, hát főleg nem elragadtatott :)), Magua tettében az az eszköztelen hidegség, ahogy végrehajtja, na az, amitől igazán félelmetes, lényeglátó észrevétel, aminek önmaga ellentmond egy sorral lejjebb...) Viszont nincs démoni kacaj..., sírok!!! :)))) |
Liliomfi (1954) - Vélemények
| 2011-10-21 19:24.38 |
| Alábecsülsz Angelika, meg ezzel a hottentotta billentyűzettel, ami előttem vigyorog, gyakorlatilag bármire képes vagyok.
Leütöm az f betűt, és leírja, hogy j. Tisztára, mint a francia nyelv, úgy irják, hogy kefe és úgy ejtik, hogy zongora. :) Off. Na, ezt előtte kellett volna, mindegy, eső után köpönyeg... |
| 2011-10-21 18:44.34 |
| Hoppá!
Nem hozá, hanem hozzá! Mert ez "asehallselát" kerülte az iskolát... :)) |
| 2011-10-21 18:41.15 |
| Nem is fűznék hozá ehhez semmit.
Számomra, minden idők egyik legbájosabb magyar filmje.Felhőtlen, tökéletes szórakozás. Minden korosztálynak, minden mennyiségben ajánlható, túladagolni nem lehet, egyetlen mellékhatása, a derűs mosoly. :) |
A hűtlen - Vélemények
| 2011-10-21 08:24.08 |
| Nehéz ide már mit írni, tuti, hogy nem szándékosan ugyan, de ismétlem más gondolatait, ezért előre is elnézést, csak mégis muszáj.
Biztos, hogy mindenki úgy gondolja, ő nem teszi meg, ő majd soha, ő hűséges lesz, sosem pillant hazugan párja szemébe, soha nem teszi úgy elé a reggelit, és emeli rá a tekintetét, hogy már alig várja elmenjen otthonról, minden porcikája arra vár, hogy már húzza azt a zakót, vegye már a cipőt, és menjen már, menjen..., hogy ő is mehessen.Már nem szépítkezik előtte fél órákat, már nem érdekli, ha nem tökéletes a sminkje, nem mozi előtt ácsorgó kamaszhoz megy, aki egyik lábáról a másikra állva, pattanásos arcát szégyellve esetleg egy szál virággal a kezében vár rá, nem, amiért ő megy, az onnan legbelülről jön, az maga a pusztító vágyakozás, az a dühős, izzó tombolás, zsigeri vágy, aminek nem lehet ellenállni, ami minden gátat elsodor, minden neveltetésből, társadalmi elvárásokból álló falat ledönt.Talán utálja magát érte, hogy megteszi, de megteszi, újra és újra megteszi, az agyában cikázó önvádló gondolatok állandóan belesúgnak a fülébe, elment az eszed?, de a test bölcsebb, ő csak kér, követel, de akkora erővel, olyan elemi erővel, hogy meg is kapja, ami jár neki.A test nem mérlegel, nem balanszíroz, egyensúlyoz, a testnek könnyű, nem neki kell majd este megint belehazudni azokba a bennünk bízó szemekbe, a test egyszerűbben működik, egyszerű parancsszavaknak engedelmeskedik, parancsszavaknak, amik ezer és tízezer évek genetikai kódjaiból és ösztöneiből tőrnek elő.A nő is azt hitte egyszer, talán, hogy vele ez nem fordulhat majd elő.Az ő teste majd más lesz, tévedett.Először látszólag tiltakozik, a kar emelkedik, üt, csapkod, ezek az utolsó mozdulatok, de ezek már csak arra jók, hogy még tovább fokozzák azt, ami már úgyis fokozhatatlan, vele lihegünk, vele kapkodjuk a levegőt, vele ájuldozunk, vele zuhanunk bele a mámorba.Amikor megkapta, amit akart, csendesen elpihen, és azt mondja magának, nem, többet nem, holnap már nem fogok eljönni.Akár az alkoholista, mikor már hörpölgetett annyit kedvenc gondűzőjéből, hogy bátran elsétálhasson a kocsma ajtaja előtt, még tart az ital hatása, még szédül tőle, hát bátran szemébe nevet a nyitott kocsma ajtónak, hja barátom, holnap már nem jövők, holnap, új nap, és én jó leszek.Aztán másnap már ismét követeli a szervezet a jussát, követeli és meg is kapja.És minél jobban tiltakozik ez ellen a nő, annál keményebben, annál vulgárisabban tőrnek elő belőle az ösztönök vezérelte szavak, annál jobban omlanak a gátak, a legmocskosabb mondatok, amiket soha nem gondolta, hogy valakinek, majd ilyen nyíltan a szemébe mer mondani, úgy jönnek, bugyognak ki a szájából, ahogy a vulkán tőr ki, izzó felhőt lövelve magából.A nő!Diane Lane ez a nő.Mindent megmutat, mindenbe belevon, minden árnyalatot érzékeltet, pőrére vetkőzik, kifordítja magát, belelátunk a legbensőjébe, elsöprő, ahogy végigéli ezt, nem játszik, nem érezzük tudatos színészi produkciónak, amit csinál, csak feltárja magát és megmutatja a sok önámító, álszent erkölcscsősznek, ez bizony, így működik.Tetszik, nem tetszik, így. Ha egyszer egy megfelelő pillanatban rád talál, ezt tennéd te is.Hazudnál, csalnál, hűtlen lennél, nem érdekelnének a következmények, nem törődnél semmivel, csak a másodpercnek, percnek, órának élnél, amit vele tölthetsz.Ha nem érzed, tudod, hogy te is megtennéd, az azért van, mert még nem jött szembe veled az érzés.Vagy csak szimplán olyan üres vagy belülről, hogy még ez sem képes megérinteni, csak akkor meg mi a túrónak élsz?Majd elmondhasd te nem, terád nem hatott ilyesmi, te piszok jó ember voltál, verted ugyan a gyereket, egy szalmaszálat nem fordítottál keresztbe otthon, nem ugrottál le a kölyköddel a játszótérre, melyre időt a haverok elől loptál el, esetleg egy életen át, úgy éltél a férjeddel, hogy már azt is utáltad, miképp eszik, miképp kapja a kezében este a fotelben az újságot, de nem, te nem tetted meg. Hű voltál.Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess, soha nem tudhatod, hogy mit tennél, Diane Lane helyében.Vagy ha úgy érzed tudod, szemérmetlenül, gátlástalanul hazudsz magadnak, becsapod magad, egy nőnek nincs jó szex, szerelem nélkül?, aki ezt az ostoba közhelyet kitalálta, bele kellett volna fojtani az első fürdővízébe, marhaság.Vonzódás, vágy, szimpátia, némi kölcsönös tisztelet ezek talán kellenek, anélkül olyan személytelen az egész, hogy az valóban, talán mocskos, de szerelem?Nem feltétlen.Diane Lane nagyszerű, ahogy ezt demonstrálni tudta nekünk, hogy kicsit vegyünk már vissza az arcunkból, ne dugjuk már homokba a fejünket. Lehet nem tökéletes film ez, sőt, majdnem biztos, vannak benne hibák, szét lehetne boncolgatni, ízekre szedni, lecsillagozni, netán megbotránkozni, erkölcsi prédikációt tartani, családról, istenről, ezek szentségéről, ez most úgyis rohadtul polkorrekt, ráadásul mondják ezt olyan politikusok, akikről kiderül, agyba-főbe csalják az asszonyaikat.Biztos, hogy nem filmtörténeti, amit nyújtani tud, csak keményen szembesít.És aki elkezdené mégis felboncolni a fimet, az biztos, hogy az egészből egy istenverte, árva kukkot nem értett meg, egy szót nem több, annyit sem.Talán még sajnálom is érte... |
Casablanca (1942) - Vélemények
| 2011-10-19 19:14.12 |
| Mondjuk, ha meg én lettem volna Bogart, nem engedem felszállni..., más a film, és sokszor más az élet.
Azt hiszem Bogart erősebb, mint én. Mondjuk ettől még nem érzem magam rosszabb embernek, legfeljebb..., esendőbbnek. De hát ezért is nézünk fel Bogart-ra. :)) |
Szárnyas teremtmények - Vélemények
| 2011-10-19 17:54.54 |
| Mindnyájunk életében történhetnek, váratlanul ijesztő, drámai események, melyek után divatosan, hisz megtanultuk a kifejezést az amerikai filmekből, hol még a házőrző ebnek is külön pszichiátere van, szeretünk poszttraumatikus stresszről beszélni.
Némely esetekben ezt hétköznapi, társadalmi filmekben dolgozzák fel, máskor komoly drámákban, és van itt egy olyan film, ami nagyon érdekesen járja körül a kérdést. Egyedi módon, és nem túl népszerűen, szerintem nem is törekszik arra, hogy népszerű legyen, aki érti, érti, aki nem, nem. A film elmondja, amit akar és passz. Nem régen láttam egy másik, egyébként remek filmet, melynek címe a Kuszaságok, valószínű sokan inkább ezt a filmet keresztelnék át, erre a címre. Valahol meg is értem, sokaknak nem tetszik, mert nem is egyszerű. Az ámokfutás, kedvelt híradós téma, olyan kis vérben tapicskolós, csámcsogós, imádják drámai módon feltálalni, és több kamera állásból mutatni, a fehér lepellel letakart holttesteket, miközben tolják ki őket a tett helyszínéről.Mondjuk persze egyben gusztustalan is, de ilyenek a ker.tévék, be kell látni. Borzongunk, de jó, hogy nem voltunk ott!, majd elkapcsolunk a Való Világra, tisztelet persze a nagy számú kivételnek. Jó, és akik túlélték? Velük mi van? Ez a film témája, persze részben, de ez. Több embert kísér el a film, hogy miképp néz szembe az eseményekkel és miképp helyezi el benne önmagát, mire emlékszik és mi az, amire nem akar, nem tud emlékezni. Hogyan formálja át az eseményeket, hogy a színtiszta valóságot kizárhassa a fejéből, az orvos, aki már nem tud mit tenni, egy áldozatért, hát mérgezi a feleségét, hogy minden nap segíthessen rajta, újra és újra megadhassa neki azt, hogy képes megszabadítani a fájdalomtól, vagy akár a kislány, aki teljesen átformálja a fejében a történteket, és egy hőst kreál az apából, aki pedig nem volt hős, csak egy ember, aki rettegett, egy ember, aki nem akart meghalni, ki tudja, mi, hogy viselkednénk, lehet, hogy ugyanígy rettegnénk.A lány pedig az egész környezetét képes befolyásolni, és elhallgattatni, akár... De, hát tegyük szívünkre a kezünket! Könnyű az apát elítélni, csak hát azért olvassunk egy kicsit, például Meztelenek és holtak, de sorolhatnám, az ember nem hősnek születik, van, akiben van annyi erő, hogy azzá válik, van, akiben meg nincs, de ettől még..., nagyon jó ember is lehet. Nem is érdemes talán szálanként felfejteni az eseményeket, a film megpróbálja megtenni, de vannak benne gyenge pontok. Az egyik a pincérnő alakja, nem is eléggé kifejtett, nincs is jól megjelenítve. Néha túl gyorsak a váltások, nehéz érzékelni, mi, miért történik, a forgatókönyv szinte szándékosan próbál meg belezavarni minket az eseményekbe, nem mindig világos Forest Whitaker viselkedése sem, van, mikor tökéletesen helyénvaló, másképp fogalmazva, érthető, alátámasztható, amit csinál, van amikor törjük kicsit a fejünket. Sőt, néha olyan érzésem van, a film "művészieskedni" akar, csak épp nem áll jól neki. Forest Whitaker egy nagyszerű színész, mindig kiváló, amit csinál, bármit képes eljátszani, a leglehetetlenebb figurákba is bele tud helyezkedni.Nagyra tartom. De bevallom nekem nagy kedvencem, Dakota Fanning, van abban a lányban valami, valami mocorgás, valami, ami megszülethet, valami nagyszerű, ami még nem bontakozott ki teljesen, de benne van. A tehetség. Nem szeretem igazán ezt a szót, de jobbat hirtelen nem találok, aurája van, kisugárzása, úgy játszik, mint egy felnőtt, annyi intelligenciával, ésszel, koravénség nélkül, és megtartva az ösztönösségből annyit, amennyit kell. Ha az álomgyár, és ő is úgy akarja, akkora színésznő lehet belőle, mint egy ház. |
Casablanca (1942) - Vélemények
| 2011-10-19 14:01.27 |
| OFF.:Most van valami fontos dolog, ami elsőbbrendűséget élvez a fórummal szemben, azt a kevés időt, az ember mindig arra fordítja, ami a leglényegesebb, de vagyok és leszek.
És köszi, kedves vagy. |
| 2011-10-19 09:04.02 |
| Párizst látni kell, aki látta nem feledi, és vissza akar térni, aki nem látta el akar oda jutni.
Párizs egy csoda, a Montmarte, mely olyan művészek ihletett alkotóhelye volt, mint Dali, Picasso, Monet, a Pigalle, a Moulin Rouge a szabad szerelem, jelképei, a bűnős bujaság melegágyai, hát valljuk be nem vonzó, soha nem kísértett a gondolat, ech, dehogynem, végigsétálni a Champs-Élysées árnyas fái alatt, megállni valamelyik hídon, talán ép a leghíresebben, a Pont Neuf kő korlátjánál és lepillantani az alant lustán folydogáló Szajnára. Párizs az a hely, ahol még a temető is látványosság, az a hely, ahol annyi meg annyi történelmi alak, nagy kultúrateremtő személyiség élt, alkotott, teremtette az emberiség számára a számtalan kisebb nagyobb csodát. Akit Párizsban ér utol a szerelem, az csodát lel. Párizsban még a kemény férfitekintet is megszelídül, Bogart hangja is elasztikusabb lesz, hajlékonyabbá válik, az erős férfi, a szikár rezzenéstelen arc, élettel telik, mert egy olyan tekintet igézi, mint Bergman tekintete, mely telve szépséggel, ártatlansággal, ábrándokkal, vágyódással. Néha a boldogságtól könnyes, csodás szempár. Nincs szebb a szerelemnél, nincs varázslatosabb csoda, melyet a teremtő kitalált, annak a vacak porhüvelynek, melyben rójuk közönyösen mindennapjainkat, ezért az érzésért érdemes élni, harcolni, reggel felkelni, ezzel feküdni. Amíg tart mindent, vagy majdnem mindent alárendelünk, mindent vagy majdnem mindent jelent a számunkra, elbódulunk tőle, és nem értjük, nem lehet elmagyarázni, mint, ahogy nem lehet elmesélni egy vaknak, milyen a bíbor száz féle árnyalata, nem fogja érteni, aki nem volt még szerelmes, úgy igazán, annak is hiába mondjuk milyen az, hisz mi, akik már voltunk mi sem értjük, csak megéljük, átéljük, de érteni nem értjük. Ezer filozófus ezer éveken át tanulmányozhatja az élet értelmét, hogy mi végre is, mit keresünk mi itt ezen a nyamvadt sártekén, ha voltál már szerelmes, nem keresed tovább az okokat, megérted, minek vagy itt, és, ha múlik, mert néha múlik, akkor újra keresni fogod, mert ez egy módosult tudatállapot, csak épp nem drogok, meg alkohol okozza, csak a boldogság.Amit kergetünk, akarunk, vágyjuk. A szerelem is csak olyan, néha múlik, elmegy, itt hagy, ez normális, ha van egy lecsengése, de ha élete virágában szakítják le, elpattan, mint egy cérnaszál, akkor pusztít, rombol, öl. Megöli a lélek egy darabkáját, és még ezt a halott darabkát sem hagyja meg nekünk, hanem elviszi magával.Azt hisszük, majd legközelebb elmenekülünk előle, kemények leszünk, érzéketlenek, cinikusak, felvértezzük magunkat, ámítás, önámítás. Mint a láva felszíne, megmerevedik, kihűl, az óvatlan szemlélő még rá is lépne, hisz, szilárd, kemény kéreg ez, nem más..., ám tévedés, a kéreg alatt ott a búvó tűz.Az ott marad, és még sugárzik sokáig. Bogart hangja megváltozik, nincs már hajlékonyság, csak merevség, kongó üresség, egy ál-arc, semmi egyéb.Belül meg a szenvedés,a néma lélek jajgatása, az értetlenség, hogy miért..., miért, kérdés melyet százszor-ezerszer fel fog tenni magának az ember, és nem is tudja, hogy akarja-e hallani a választ.Pedig akarja, csak fél tőle, mit fognak mondani, azok az egykor csókolt ajkak, hogy már nem kellesz, rád untam, becsaptalak, semmit nem jelentesz, Párizs már nem jelent semmit, nem akarja Bogart ezt hallani. Emlékezni sem akar, pedig mást sem tud, csak emlékezni, azt a dalt soha nem játszhatod Sam, nem, mert fáj, nagyon fáj... Egy az orra alatt furcsa bajuszt viselő ember azt gondolta, hogy ezekbe az érzésekbe, a szépségbe, az emberi értékekbe belegázolhat, vasalt csizmák sarkaival tiporhatja, eltiporhat mindent, ami az útjába áll. Persze el, tankokat, hidakat géppuskafészkeket, városokat eltiporhat, de az embert nem lehet eltiporni, mindig lesz, aki felemeli a fejét, és harcolni fog ez ellen, mindig lesz, akit nem lehet megfélemlíteni, ők győzik le azt a bajszos embert, aki be merte mocskolni Párizst. És az ilyen emberekre fel lehet nézni, szeretni lehet őket, talán nem szerelemmel, mert eleinte azt hisszük a két érzés ugyanaz, de mennyire nem így van... Bergman is megtanulja ezt, keserves a lecke. És miért is kell Casablanca, hogy Párizs újraszülessen, hogy legyen értelme, hogy ne csak egy keserű emlék legyen, hanem újra éljen a szív mélyén, ha már csak ott élhet. Mert csak ott élhet, az igazi szerelem önfeláldozó, odaadó, igazán az szeret, aki még arra is képes, hogy elengedjen, mert, akkor és ott, úgy helyes.Tehetne mást is, visszaszerezhetné a boldogságot, újra lophatná magának az életet, de három ember helyett kell döntenie.És talán jól dönt, vagy rosszul dönt?Ördög sem tudja, de jót akar, áldozatot vállal, hiszem egyébként, hogy jól teszi. És..., hogy egy jó ember ontani tudja magából a jóságot, mi sem bizonyítja jobban az, hogy még a rossz emberek is képesek megnemesülni mellette, na, nem lesznek szentek, nem is szeretjük a szenteket, olyan távoliak, nem evilágiak, nem normális dolog szentnek lenni, csak jobbak lesznek, meglátnak olyat, amit korábban nem volt érték a számukra, egy csodálatos barátság kezdetét?, egy üveg vichy vizet amit a szemétkosárba hajítunk?, néhány ezer frankot, melyre keresztet vetünk, ezek az első lépések, és, ha nincs Bogart, nincs változás. Miért is kell ez film, mitől olyan jó, mitől klasszikus, az egyébként zseniálisan megkomponált párbeszédektől, a nagyszerű színészektől, az egyszerűen szívfájdítóan gyönyörű Ingrid Bergman-tó, a szinte tökéletesen férfias, a mai fiatal generáció úgynevezett férfiszínészeit ma is könnyedén zsebre vágó Bogart-tól. Nem, nem attól, attól, hogy értelmet ad Párizsnak... Play it, Sam. Play! |
Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert keres - Vélemények
| 2011-10-15 12:47.54 |
| A címről inkább nem is mondanék semmit, érthetetlen mi szükség van ezekre az idióta, hatásvadász, ostoba ..., sorolhatnám, alattam már elmondtak erről mindent.
Az embernek szinte nincs is kedve ezek után megnézni, de Zeta-Jones okán végigpillogtam a filmet, de, hogy minek? Rendező bácsi besétált az álomgyári kliséboltba, sajnos épp nyitva volt, és összevásárolt egy rakás romkom sztereotípiát, majd nagyon összefüggéseket, és eredetiséget nem keresve, egymásra halmozta őket. És ezzel el is mondtam mindent. Ez itten maga a végeredmény. :( Az első negyed órában, hirtelen azt hittem, egy Nicsak, ki beszél remaket látok, jön a szimpi fiú "szitter", talán még báboznia kellett volna, hogy ráismerjünk Travoltára, Jones közben egy elmebeteggel randizik, aki, hát most ezt, hogy fogalmazzam, nem teljesen steril kézzel turkál szegény hölgy szájában. Nem találtam viccesnek, hogy valaki, már bocsánat, de közvetlen a nagy elintéznivalója után kézmosás nélkül tapizza egy nő arcát, és ráadásul könyékig bent lóg a keze a partnere torkában. Akinek ez vicces, nevetgéljen rajta, csak bátran. Az ilyen poénok bátran elmennek egy Másnaposokban, ott semmi baj nincs velük, itt inkább gusztustalan volt, és végtelenül erőltetett. De ha ezen nagy nehezen túllendülünk, akkor sem történik igazán semmi. Csorog minden a maga medrében, tudjuk előre mi fog történni, a srác apja gyakorló elmebeteg, az anyuci nem épp így képzeli a fiacskája jövőjét, oké, ezt is láttuk már, aztán azért összejönnek, repkednek a galambok, majd ugyanezzel az erővel szétmennek, mert Zeta-Jones megvilágosodik, hogy ez úgy sem fog működni, nehogy addig is boldogak legyünk, és elfogadjuk az élettől, hogy annyit nyújt, amennyire képes. Inkább ellökjük magunktól. Na, és amikor a fiú világ körüli turnéra indul, kicsit már megrándultak az arcizmaim,... ne már! Ez már tényleg szánalmas. Michael Palinnel a világ körül..., csak az szórakoztató, ez itt meg nem, csak szimplán, dög unalmas, és elcsépelt, de nagyon. Aki a film utolsó húsz percének forgatókönyvét "megálmodta", azzal végignézetném százszor egymás után.Egy kóbor neuron nem maradna a fejében, az tuti, talán egy, de az se ingerületet vezetne, maximum ingerültséget. És a vége? Most írjam ki, hogy SPOILER? Őszintén minek? Akinek ez befejezés bármi újat tud mondani, az élete első, ilyen témája filmjét látja. Öt év elteltével nagy családi meeting az étteremben, és az asztal alatt a keresgélő kezek összefonódás, miközben a gyerekeken kívül, senki nem változott semmit..., banyek, nagyon meglepődtem! Rém gyenge kis filmecske ez, többet bosszankodtam rajta, mint szórakoztam. |
Kedvenc könyv
| 2011-10-14 18:37.41 |
| Ebben a válaszban bíztam, most sem kellett csalódnom Benned! :)
És most... megyek, és levámpírolom a környékbeli összes leányzót! :) Boborján jut az eszembe, meg a Jetis jelenete: Éjjel lábnyomozók, nappal meg ijesztegetek! És most elrongyolok, mert Kovbojka és Angelika meglincselnek. :D |
| 2011-10-14 18:28.27 |
| Ez korábban már megtörtént, Éjféi cowboy topikban, csak, hogy stílszerű legyen. :) |
| 2011-10-14 18:26.22 |
| Most nehogy azt merd mondani, hogy ezen Te még soha nem törted a fejed!
Ennyire nem lehetsz felszínes!!! :))))))))))))) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu