Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Elit játszma - AMC, 06:15 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Roger nyúl a pácban - Mozi+, 06:45 |
Jó barátot karácsonyra - Mozi Klub, 06:50 |
Argonauták - HBO, 07:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
Bűntudat nélkül - Vélemények |
Gladiátor 2. - Vélemények |
Rock zene |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Gladiátor 2. |
Colin Farrell |
2011-10-14 18:07.07 |
A "Vámpír lennél inkább vagy vérfarkas" topik cím után, egy kis szóláncozásra, már a szempillám se rezdül. :)
Azé remélem, ezen Te is töröd a fejed, mert engem ez komolyan gondolkodóba ejtett! :D Nagy dilemma! |
2011-10-14 17:41.53 |
Angelika ne viccelj, soha nem érdekelnek a hibák, sem helyírási sem egyéb hibák, én állandóan rossz helyre rakom a vesszőket, jájj, mit zrikált ezzel annak idején a magyar tanárnőm, és én, hogy imádtam érte... :)))
A mondanivalód számít, csak az. Azért viszont, soha nincs miért röstelkedned. Köztünk szólva, egyébként sem szoktál hibázgatni. Ettő nagyobb bajunk ssose legyön! |
2011-10-14 15:39.06 |
"Tulajdonképpen, most hogy mondod, rájöttem, egész eddigi életemben arra törekedtem, hogy ha kellene, meg bírjam ütni azt a porig alázott roncsot."
Erről beszélek, ettől vagy "jó" ember! Nem abszolút jó, mert olyan nincs, hanem, aki törekszik arra, hogy az adott pillanatban a legjobb legyen. Persze a mi a gyerekeinek, unokáink életében soha ne következzen be a pillanat, hogy azt, ilyen iszonyú erőpróbával kelljen bizonyítani, de a mindennapoknak is megvannak a maga "sánta ferenci" pillanatai.Ahol helyt kell állni, még ha azok szelídebbek is. |
2011-10-14 08:05.46 |
Kicsit talán melodramatikus film, ám ez legkevésbé sem azzal a szirupos ragadvánnyal értendő, amit ez a kifejezés az utóbbi évtizedekben magára öltött.
Már a felütés is szürreális, egy torzonborz, ápolatlan, alkoholista, és egy lebénult gazdag szépasszony, együtt, és az egyik ápolja a másikat... Nem tűnik ez hitelesnek, nem is lenne az, ha a két főszereplő, nem úgy viszonyulna a szerephez, és egymáshoz, mint két boríték a gemkapocshoz. A szó szoros értelmében összekapcsolódnak a filmben, összesimulnak. Mennyire nehéz lehet egy szerepet, úgy eljátszani, hogy a színészi eszköztárból szinte semmit nem használhatunk, csak és kizárólag, az arcunkat, és legfőképp a tekintetünket. Sophie Marceau ezt tökéletesen megoldja. Úgy vándorolnak az arcán az érzelmek, mint a hullámok a tengeren, és úgy játszik a szemével, hogy abból, mint egy nyitva felejtett könyvből, minden kiolvasható. Időnként kemény, mint a gránit, máskor, tünékeny, érzékeny, fájdalommal teli. És, ami a csoda, a tökéletes pillanatok boldogsága is ott tud csillogni benne.Pillanatokra csak ugyan, mert ennyit enged neki az élet, de ezeket a pillanatokat át tudja érezni. Furcsa módon e béna testben több élet van, mint ápolója már lestrapált, de egykor kisportolt, valaha mozgékony, mára lelassult, nehézkes alakjában. Christopher Lambert lesimult játéka, remek aláfestés Marceau remekléséhez. Két fájdalommal teli, a holnapban már nem nagyon reménykedő szenvedő ember, egymásra találása ez. A bénaság kiszolgáltatottsága, elutasítást szül, aztán az ebből eredő gátak elkezdenek lebomlani, lassan megjön először a bizalom, aztán a kötődés, és végül az egyik legmegmagyarázhatatlanabb emberi érzés, és csoda, a szerelem. Tragikus szerelem, beteljesíthetetlen, de ennek a két embernek, ez a tökély.Ennyit adott még utoljára nekik az élet. A maguk módján élnek vele. A film érzéseket kelt, nincs elemi erejű forgatókönyv, zseniális párbeszédekkel, felkavaró konfliktusokkal, csak bepillantást enged az emberi lélek gyöngeségekkel és egyben erővel teli, legbelső bugyraiba. Aki erre nem fogékony, és egyértelműen keresi a hibákat a filmben, vannak benne, bőven, annak a világon semmit nem fog ez mondani, egy unalmas giccspancsnak fogja tartani. Aki viszont képes, egy olyan egyszerű jelenetet megérteni, hogy egy halvacsorát, amit egy kiszolgáltatott béna asszony már nem engedhet meg magának, mert azt kockáztatja, hogy szálka akad a torkán és neki az a halál, ám végül mégis elfogadja, mert bízik, annak tetszeni fog. Ez a szálka maga az érzelem, amit már távol akar magától tartani, de az embert csak úgy faragták ki valaha, hogy szeretni akar, bízni akar, kötődni akar, bármennyire is tiltakozik ellene. Tudjuk, hogy az élet telis-tele van efféle szálkákkal, és mégis, aki nem harap bele, annak szegény lesz az élete, igaz, nem kockáztat semmit, de nyerni sem fog, semmit. |
2011-10-13 16:46.28 |
De, hát valahol mégiscsak van középút nem?
Vagy nem tudom, vagyis tudom, szerintem van. A példáid egyben érdekesek, egyben tragikusak. Sok K.-ban több morál van, mint azokban, akik törvényeket hoznak arról, hogy ők nem is létezhetnének, miközben olyan közeget teremtenek, amik megszülik a létezésüket.(A politikusokra gondolok, nagyobb prostituáltak ők, bárkinél.)Nem az én értékrendem, de mint általában, nem ítélkezem.Nálam ez elcsúszik, minden eset egyénileg vizsgálandó. Ítélkezni mindig könnyű, ezért írod Te is azt, hogy rendben van. A valódi makarenkói pofon, jobbító célzatú, szembesíteni valakit azzal, hogy szembe találhatja magát a saját módszereivel. Szintén nem az én világom, de a dédszüleink idejében ez nem volt kérdés, és a dédszüleink felnevelték a nagyszüleinket, akik felnevelték a szüleinket, akik felneveltek minket. Becsületben, tisztességben, és épp lehet, hogy egy kellő időben elcsattant pofon kellett ehhez. A harmadik eset már necces. Nagyon nehéz döntés lehet, nem akarok belegondolni. A határ véleményem szerint mérlegelés kérdése. Ezért is írtam, az áldozat akkor ér valamit, ha van hozadéka. És, hogy ez a hozadék, meghaladja e az áldozat nagyságának mértékét. Gyuricza nem csak vesztes, hanem győztes. A győzelme nagyobb, mint a vesztesége. És legyünk pragmatikusak is, az élet is az, akit megütnek, gyakorlati értelemben, már halott. Egy halottért nem áldozhatunk fel kisgyerekeket. Nyilván nem ismerhetlek annyira, hogy megítéljem, de dől Belőled a humanizmus, az emberség, hát, Te megütnéd!És ez most részemről egyértelmű dicséret! Ha, így könnyebb, én is megütném, ha kell többször is. Kifejteném röviden. Ha nem ütjük meg, tulajdonképpen a saját lelki üdvünkért, beáldozunk egy rakás gyermeki életet. Még egyértelműbben, mártíromságot vállalunk önmagunkért! Önzőek leszünk, egoisták, csak magunkra gondolunk, hogy nekünk jó legyen, hogy saját magunkkal el tudjunk számolni.És nem gondolunk, számolunk a rettenetes következményekkel, ami már utánunk lesz. Ha Gyuricza nem üt, elítélném, mert önző módon a halált választja, csak, hogy felemelt fejjel, büszkén mehessen a másvilágra. Paradox mi? :) Ezen az erkölcsi korláton túl kell lépni, mert, ha nem lépsz túl, akkor válhatsz erkölcstelenné. Én feltétlenül, így gondolom. Viszont ha már ebben, így elmélyedtünk... Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre, hogy Béla kolléga, aki azért kicsit opportunista, vagy Kovács az állandó saját jóságában kételkedő, éjjelente imádkozó asztalos, netán Svung, aki tudjuk, a családja elől a szeretőjéhez cipeli a borjú szegyet, vajon vállalná-e azt, amit Gyuricza? Mernék-e rejtegetni a gyerekeket? Egy adott, tragikus pillanatban, ott állva a vértől csöpögő, megalázott ember előtt, talán könnyebb hőssé válni, mint a mindennapokban akkora személyes bátorságról tanúbizonyságot tenni, mint az órás tesz, nap, mint nap. Rettegő nappalok, és rettegő éjszakák között élve. Erről komolyan érdekelne a véleményed. Mert ez korántsem egyértelmű. (Hozzátenném, hogy szerintem a regény messze legszebb jelenete, mikor a hazatérő Gyuricza elbeszélget a "nagylánnyal".) |
2011-10-13 14:27.08 |
Úgy látszik, ez a két tüneményes "kis öreg", még a halottakat is képes volt feltámasztani! :)
Két nagyszerű színész, és két édes "pofa", csak szeretni lehetett őket. Tényleg bármilyen filmet, és bármilyen szitut képesek voltak eladni, pusztán a személyiségükkel. |
2011-10-13 13:57.53 |
Az említett filmből még öt perc és annyi agysejtedet pusztítaná el, hogy ezennel felmentelek a bünti alól! :)))
Szeretnék még Veled beszélgetni, például elmaradásom van Az ötödik pecsét ügyében, de nincs elfelejtve! A Solarist Te hagytad ki, piszok jó film, váó!! Én meg a Taxisofőrt... :((( Fújhatjuk a listánkat mind a ketten! :) Nem baj, egy kedvencek listával még adós vagyok, de ami késik nem múlik, jön az is, és rögtön megjön vele együtt "hálivud" is. :D |
2011-10-13 07:34.32 |
Nem csak megpróbáltad.
Tömör, és lényeglátó az írásod. Óhatatlanul eszembe jut a Zongorista topikjában írt pár sorom Elia Kazan-ról. Ugyanezt boncolgatom. Mindemellett megértem Vbacs kifogásait, bennem is maradt hiányérzet bőven, nem véletlen, hogy nem ezt a művet tettem be "alapfilmnek" a listámba Szabótól. |
2011-10-12 18:03.37 |
Nincs elfeledve, csak akadozik a netem, és most csak ilyen rövid belelocsogásokra futja, félek, írok valamit hosszabbat és elszáll... :)))
Volt már ilyen, de olyan még nem, hogy én Neked ne válaszolnék! :) Ráadásul valóban, a dolog megér még egy-két hozzászólást. |
2011-10-12 17:58.08 |
Ebben is egyetértünk.
Ment most valóban több Fellini film, én nem néztem újra a Satyricont. Ha már ez a témakör, akkor inkább a Dolce vita. |
2011-10-12 17:52.51 |
:)))))))))))
Ez nagyon jó!!!!!!!!!!!! Valóban inkább a Hamlet, a Mel Gibson féle meglepően jó, nekem tetszett. Valahol azt olvastam, hogy Kovbojka 14 éves, ez igaz? Mert egyrészt akkor szóhoz se jutok, jó néhány évvel a kora előtt jár, másrészt, ha rád hallgat, beszéld le az Oidiposzról. Már témájánál fogva is, azért kemény, nem beszélve az általad is említett háttéranyagról. |
2011-10-12 16:14.13 |
Amellett, hogy letaglózóan nagyszerű könyv, nekem több alapvető problémám is van vele. :)
Szerintem elbeszélgethetnénk itt erről úgy, hogy megünnepelnénk az 5000. hozzászólást. :) De röviden, arról, amit írsz, és ami nekem végig piszkálta a csőrömet. Nem hiszek az értelmetlen mártíriumban, és az órás sem hisz, a némiképp cinikus és provokatív kérdésfelvetéséből is ez derül ki. Egy önfeláldozó tettnek, akkor van értelme, ha annak, és most nagyon hétköznapian fejezem ki magam, van hozadéka. Terhet pedig akkor rak az önfeláldozó emberre, ha tisztában van a súlyával, hogy tette rá nézve milyen hátrányokkal jár, járhat, illetve mekkora hasznot hajt. És persze, még egyszerűbben, hogy mit veszíthet. Gyugyu alázatosan lehajtott fejű áldozatai azért értelmetlenek, mert nem segíti elő annak a közösségnek a fejlődését, ahol él, sőt!, elősegíti, hogy az rögzüljön. Ahogy találóan írod, megfelel a társadalmi közegnek, és bebetonozza a szokásokat, ha a társadalmak csupa Gyugyuból állnának, attól tartok, az egész világ egy nagy Lucs-Lucs sziget lenne, és ez elrémiszt. Az áldozat akkor is értelmes, ha a saját önbecsülésünket mentjük vele, mint hárman a társaságból, és akkor is van értelme, ha félig belepusztulva ugyan, de egy még nagyobb célért áldozzuk be magunkat, csak másként, mint az órás. Ő az igazi Gyugyu, csak sokkal nemesebb, mint a regényben vázolt Gyugyu, mert rövid töprengés után, ésszerű döntést hoz, egyszerre áldozat és győztes! Szerintem ez a lényeg, ettől más, mint a RegényGugyu, mert ő csak áldozat, semmi más. Az órás történetében felvázolt Gugyu nem volna képes másra, nem is értené, hogy mit kellene tennie, mert vele ez elő sem fordulhatna, hisz, eleve nem mentene meg senkit Tomotakatiti fogdmegjei elől. Csak lehajtott fejjel tűrné, hogy a gyerekeket vágóhídra küldjék, miért is tenne mást, ő egy Gyugyu... Nekem is nagyon gyanús lenne, ha valaki rávágná: ő Gyugyu, nem akarunk Gugyuk lenni, hála az égnek, de ebből nem az következik, hogy Tomotakatitik akarunk lenni, nagyon szélsőséges felvetés az, hogy a regényben nincs középút, ez benne az igazán szörnyű dilemma. Itt nem lehet jól dönteni. Nem akarok ide vallási kérdést keverni, de a regény címe miatt illeszkedik, az ötödik pecsét felbontása után a mártírok "protestálnak", hogy az Úr mikor áll bosszút az őt ért sérelmekért, a jelenések könyvében, az értelmetlen mártírok telve vannak dühvel, a fényképész is az, csak nem bízza másra a bosszút. A fényképész nem vállalja a Gyugyuságot, hanem annak érzi magát, ez az életérzés tölti ki, és ez öl, pusztít, rombol, és káros. Gyuricza úr gyugyusága, a nagyszerű gyugyuság, mert épít, felemel, és csodás áldozatvállalás. Szerintem, de nehéz ezt jól szavakba önteni. Mindenesetre meggyőződésem, aki könnyedén vállalná a megtaposott fejű, megcsonkított rabszolga szerepét, az azért van, mert már annak érzi magát, és ez egy igen veszélyes lélekállapot. |
2011-10-11 23:03.32 |
Azért egyet ne felejts Angelika, ha Te nem vagy, én ezt a könyvet valószínű el sem olvasom!
Nagy érdemed van benne. Mostanában, több éve már, teljesen ráálltam a nagy lélegzetű, történelmi, és tudománytörténeti ismeretterjesztő művekre. Zavar, hogy annyi mindent nem tudok még, de hiába, mindent úgy sem lehet tudni, és elolvasni, hát érdemes egy kicsit visszafordulni a szépirodalom felé. Felnyitottad a szememet! :) |
2011-10-11 22:56.19 |
Köszönöm!
Csatlakozom Orgonához. Azért megnézni érdemes, el kell vonatkoztatni, remek a zenéje, sőt, a zenéje szerintem direkt kiemelkedő, és van benne valaki, aki miatt már érdemes:Diane Venora, nagyszerű karaktert alkotnak neki a filmben. Szerintem egyszer fuss neki. |
2011-10-11 18:02.01 |
Kuroszava azért került be, mert a Hét mesterlövész után meg kellett néznem a forrásfilmet is.
Érdekes, hol w-vel látom írni a nevét, hol simán. Viszont értem, és megértem, hogy nem a Te világod, ám szerintem, a Derszu Uzala, megtekintésre ajánlott. Egyrészt valahol megtalálható a neten eredeti orosz nyelven, letölthető, másrészt gyönyörű, szerintem. Milyen pikáns nem, 1974, és szovjet-japán filmdráma? :) A Veronika Voss nagy film, igaz régen láttam, de amikor láttam, akkorát ütött, hogy nagyon. És Fassbinder kötelező egy ilyen listán. No, és ki az a Sas Tamás? :) S.O.S.Szerelem Szinglik éjszakája Apám beájulna... Soroljam még? Ha egyszer rosszalkodsz, végignézetem Veled az életművét, és reflektálnod kell róla! :D |
2011-10-11 13:55.22 |
Sánta Ferenc:Az ötödik pecsét
Azt hiszem nincs annál könnyebb dolog, mint hinni valamiben, ami működik, a helyén van, és nyilvánvalóan a szemünkbe néz. Könnyű hinni a csapatunkban, ha nyer, könnyű hinni a házasságunkban, ha szeretünk és viszont szeretnek, könnyű elhinni, hogy a rántott hús finom, mert megkóstolhatjuk, megtapasztalhatjuk, könnyű hinni a tavaszban, ha rügyeznek a fák, és könnyű hinni az őszben, ha hullanak a levelek. Azt mondják a teológiát, és filozófiát mélyebben tanulmányozó emberek, hogy hinni, a megtapasztalhatóban nem lehet, még a skolasztika kinyilatkozása volt:Hiszem, mert lehetetlen! Amit látunk, érzünk, hallunk, tapintunk, nem hit kérdése, csak empíria. Ez a négy ember, négy különböző karakter, különböző életlátással, habitussal, olyan könnyedén beszélget egy-egy pohár bor mellett, a filozófia alapkérdéseiről, és ráadásul mindezt oly kemény, egyszerű nyelvezettel, mintha ennél természetesebb dolog a világon nem lenne. Négyen, négyféleképpen látják a "gyugyuság" mibenlétét. Egyáltalán létezik tökéletes "gyugyu", vagy a tökéletes "gyugyu" a saját áldozatvállalásával, olyan visszafelé ható folyamatot indít el önmagában, ami rettenetes következményekkel járhat? A fájdalom, a mártíromság érzete, az áldozati szerepkör, pusztítóvá válik, már egyetlen megkérdőjelezése az ő "gyugyuságának" agresszióba torkollik. Soha nem hihetjük magunkról, hogy különbek vagyunk másoknál, és jobban tudjuk, hogy másoknak mi a jó, mi kell, mert ez a diktatúrák sajátja. Sikerül is a diktatúrának a saját képére formálni a "művészi fényképészt".Tragikus alak ő, megvetjük és sajnáljuk egyben. Sánta Ferenc a könyvében akkor hisz, amikor azt a legnehezebb, amikor elaljasodik minden, amikor vérzivatar záporoz, amikor a hatalom minden azt megelőző, és minden képzeletet felülmúló módon, szadista, na, nem pusztán a testtel, hanem a lélekkel szemben.Amikor mindent el akar venni tőled, nem csak az életed, hanem a személyiséged, az önbecsülésed, a saját jóságodba vetett hited. Amikor gyermekeket ölnek meg a saját szüleik szeme láttára, mikor bakancsos hordák tiporják sárba mindazt az értéket, amit az emberiség valaha is felismert és megkérdőjelezhetetlennek hitt. Ő ekkor is hisz, és nem valamiféle transzcendentális, mindenekfelett álló lényben, Istenben, Allahban, Buddhában..., hanem az emberben. Akkor hisz benne, amikor a legnehezebb, és ez a legkevésbé evidens. Azt gondolom, ennek a regénynek, talán ez a fő üzenete, fő, mert nem egy síkon mozog. És, hogy ki az igazi gyugyu, hát talán az egyetlen, aki életben marad, ám meg is hal egyben, belül, valahol mélyen, de mégis tudjuk nem döntött rosszul, mert nem dönthetett másként. |
2011-10-11 11:54.14 |
Nos, ezt már nem tudom überelni!!!, ha félregépelek az azért lehet, mert épp a könnyeimet törölgetem, amik köztudottan homályosítják a látást, ha az ember kacag. :)))
És most, Kaja!Ebbe a nagy töprenkedésbe megéheztem. :))) |
2011-10-11 11:46.24 |
Hát ezért ne! ;)
Én meg kipótolom a listát, aszem lefelejtettem egy remekművet! Godzilla a Mechagodzilla ellen! Szánom-bánom... :))))) |
2011-10-11 11:38.09 |
Írtam! :)
Zárójelben, detto, mint feljebb. Tatjana Szamoljova, egyébként nekem a Háború és békében is az orosz, a mérvadó. A Szergej Bondarcsuk fémjelezte. Nem az amerikai, sztárparádés... |
2011-10-11 10:08.01 |
Pap Vera, de jó, hogy eszembe juttattad a kabarét!
Ezt feltétlenül nézd meg!!! Egyszerűen lehengerlően humoros helyzetkomikumra épül.Tüneményes jelenet. És hát..., Rátonyi Róbert, Máthé Erzsi, mint partnerek? Rátonyi különösen tetszett, így lehet "őrjöngeni" a színpadon, úgy, hogy abban semmi ripacskodás nincs. http://www.youtube.com/watch?v=3td06J1NRgY |
2011-10-11 09:50.57 |
Egyetértünk! |
2011-10-11 09:45.02 |
Az attól való félelem, hogy Angelika, türelméből kifogyva valami végzetes büntetést, penitenciát fogalmaz meg a számomra, a rózsafüzér morzsolgatása helyett, például Sas Tamás filmeket nézet majd velem hajnaltól, alkonyatig.Még a gondolat is, na, ne!
Inkább a tengerin térgyepülés! :) Rittyentek egy listát. Olyan filmekből, melyet láttam, nagy hatással volt rám, talán nem mindegyiket nézném újra, de valamiért nagyon fontosnak tartok az életemben. Egyszeri élmény is lehet, nagy élmény. És talán ezek a filmek, valóban értékesek is. Persze tévedhetek. Sorrendiség és műfaji válogatás nélkül: Veronika Voss vágyakozása (Fassbinder talán kicsit elfeledett) Zorba, a görög..., Országúton. Anthony Quinn előtti emlékezés is, így összevonva a két film, nagyszerű színész volt. 1961: Egy asszony meg a lánya (kell az évszám, mert kettő készült belőlük) Szegénylegények (a világ filmtörténetének meghatározó alkotása) Biciklitolvajok A hét szamuráj (Kuroszava nem maradhat ki!) Sztálingrád (akit a valódi Sztálingrád érdekel, ezt nézze meg.) Szállnak a darvak (Tisztelgés Tatjana Szamoljova előtt is!) Anna Karenina (Detto mint feljebb.) Bizalom Éjféli cowboy +2 Forsyt Saga (Az 1967- ben készült verzió, csak, hogy legyen egy sorozat is.) Van, aki forrón szereti (Műfajában az egyik legjobb, és klasszikussá érlelte az idő.) ..., nemsokára jönnek a "kedvencek" is. :))) |
2011-10-11 09:06.33 |
Sok jó könyv, kis helyen is elfér... :)))))
Nagymamám kora óta gyűjtődik, egytől sem szabadulok. És két lakásban osztódik. Lehet áttérek a bélyegre, az tényleg kevés helyet foglal, csak nem érdekel a filatélia. :) Meglepő egyébként, hogy egy nagy méretű, egész falat betöltő könyvespolc, mennyit elnyel. Nem is hinnéd. |
2011-10-11 08:05.41 |
A darab nem elégített ki, mégis azt mondanám előbb volt ő Éva, mint társa, kancsal Szarvas, Ádám.
Szerintem abban a darabban egy jó volt, Lucifer! Túlzó diabolikusság nélkül volt ördögi, az intelligencia ördöge. Emlékszem, hogy dőltek a fiatalok az Angi Verára, a mozikba, nem a katarzist keresték benne.:) Kiváló, érzékeny, törékeny, nagyon jól állt neki a vászon. Vagyis jól áll.Kedvelem. |
2011-10-11 07:50.21 |
Igen, erre emlékszem, a királyi tv is adott belőle ízelítőt.
Tetszett. Ő Nyuszi a Micimackóban! Az az állandó morgolódó méltatlankodás a feldúlt répaföldek láttán? :) Nagyon jó Nyuszi volt! :) |
2011-10-10 23:21.16 |
A filmet ajánlom azoknak, akiknek még nincs kamasz korú gyermekük, lelkileg edződjenek, idegeiket acélozzák.
Ajánlom azoknak, akiknek már nincs kamaszkorú gyermekük, megkönnyebbülten felsóhajthatnak és hátradőlhetnek a fotelban, látod anya, mi, ezen már túl vagyunk. Ajánlom azoknak, akinek most van kamaszkorú gyermekük, óriási kő eshet le a szívükről, mikor látják, hogy elviselhetetlen sorscsapásaikkal, nem állnak egyedül a világban. És ajánlom azoknak is, akik nem akarnak gyermeket, igazolva látják majd döntésük helyességét. De félretéve a cinizmust. Kedves kis film, egy a kamszlányát egyedül nevelő, még mindig igen vonzó asszonyról, és tini lányáról, házibuli stílusban, 2008-ra felpörgetve. Nagyon franciás, nagyon könnyed, nagyon elegáns, mint a jó szuflé. Sok tanulságos jelenet, amiben könnyen magunkra ismerhetünk, mindenki számára, aki nevelt már tízenéves gyereket ismerős, és ettől a képernyőn keresztül mókás, ám saját bőrön tapasztalva nem éppen könnyű szituációk sora, amiket oly nehéz lekezelni, és egy dögős Sophie Marceau. Zanzásítva ennyi. Viszont ezt szépen és szórakoztatóan, sok derűvel, humorral tálalják, és tanácsot is adnak. A legvacakabb pilanatokban, mindig jussanak eszünkbe a legjobb pillanatok. Ez a módszer működik. Kipróbált, és sok mindenen átsegít. Az összefont kézzel, az ágyon együtt lélegző szeretetteljes harmónia pillanatait kell felidézni, mikor megtaláljuk nála az első használt óvszert, mikor majd fogjuk a fejét a mosdónál az első részeg hányásnál, mikor megérezzük rajta a füves cigi illatát, és mikor dühtől, szinte gyűlülettől eltorzult arccal ránk csapja az ajtót. Olyankor kell előkapni a kamrából a féltve őrzött szép emlékeket, és élővé tenni a szeretetünket. Menni fog, csak igyekezni kell! Egészen klassz kis film ez, nagyon európai, nagyon francia, nagyon élvezhető. |
2011-10-10 13:34.28 |
Nem is olyan rég, a Salt ügynök kapcsán azon morfondíroztam, hogy kiöregedtem a műfajból.
Akció, már nem nekem való. Akcióvígjáték, hát ez a szóösszetétel, meg még ijesztőbb.Egy-két olyan borzalom született már ezen besorolás kapcsán, hogy mentsen ég tőlük. Csak, hát megláttam a főszereplőket! És azt mondtam magamnak, juszt is! Nem bántam meg. :) A film kapcsán, és szerintem nem csak nekem, bevillant a magyar táncdaléneklés, örökkön örökké csillogó egyslágeres előadója, és maga dal. Nem csak a húszéveseké a világ... Hát nem, és ha erre egy komolykodó, összevont szemöldökű, morcos akciófilmet építenének fel, elrettentő végeredmény születhetett volna. Ez viszont sokkal inkább paródia, mint szimplán vígjáték. Ezért a rengeteg bugyutasága, és a történetben felbukkanó döccenők bőven megbocsáthatók neki. A "vénségek", a hidegháborúból itt ragadt öreg rókák, összeállnak, akár a négy testőr a Húsz év múlva című regényben. D'Artagnan bajban van, hát felkeresi a régi harcos társakat, a közben emlékké szelídült ellentétek rég okafogyottak, jöhet hát velük Rochefort gróf is, akárcsak a regényben. Közben persze néhány kupica vodka mellett még áttárgyaljak ki,kit állított át, mikor és hova. A jelenet ironikus báját az érti igazán, aki elolvasott néhány a nyolcvanas években íródott kémregényt, és akkor értékeli igazán, ha látta a Salt felesleges "hidegháborús hangulat" ébresztését. Ott legyintünk, itt mosolygunk. Összeáll a csapat és a lovak közé csapnak. A film végig kineveti egy kicsit önmagát, és hagyja, hogy vele nevessünk, a szereplők szemmel láthatóan élvezik a melót, lubickolva a szerepben hozzák a figurákat, Malkovich imádnivalóan, paranoiásan zakkant, jókat rötyögünk rajta, Freeman mikor megjelenik egy kiérdemesült banánköztársaság katonai diktátorának jelmezében, lefordulunk a székről, Helen Mirren gyönyörű fehér estélyiben úgy pózol a gépágyú mögött, remélem tényleg gépágyú, de valami olyasmi, hogy öröm nézni. Mulattató az egész. A film egy pillanatra sem veszi komolyan magát, és huncutul összevillan a tekintete a nézőével. Ha valaki az ilyen típusú humorra nem vevő, ha bármilyen, akárcsak szikrányi "valódi" akciófilmes feelinget keres, csalódni fog. A mindig mindenre, még egy vígjátékban is logikus magyarázatot kereső, némiképp kezdődő vakbélgyulladás tüneteivel rendelkező nézők kerüljék el ezt a mozit messzire, érteni sem fogják, szeretni sem. Mindenesetre jellemző, hogy mikor Willis kipattan a még forgásban levő "vasból" és ontani kezdi az ólmot az üldözőjére, még a filmet velem együtt megtekintő hölgy is csettintett a nyelvével, pedig annyira értékeli az ilyen jeleneteket, úgy nagy általánosságban, mint én Kiszel Tündét. A szerelmi szál is aranyos, hát bele lehet szeretni, egy hangba, bele bizony. Na, meg hát mennyivel izgibb Willis mellett fightolni, mint a nyugdíjbiztosítónál, telefonos ügyintézőnek lenni. Egy biztos, a mai sztárocskákat, félrenyalt hajú, depresszív tekintetű, férfiideálokat, férfi?, na mindegy, szóval őket elnézve, harminc év múlva nem lesz könnyű leforgatni egy ilyen filmet. Az áttétes májrákban haldokló Freeman-ban is ötször annyi potenciál van, mint mondjuk a makk egészséges Pattintson Robiban. Ez az igazság. Ja, Moldávia meg szar hely, ha odamegyünk nukleáris ügyeket intézni, egy halom ember fog üldözni minket, és csak úgy repkednek majd a golyóbisok. Malkovich nagyjából úgy nézett ki a talicskában ülve, mint Julia Timosenko... |
2011-10-10 11:24.33 |
Én végig kínlódtam.
A könyvet elkerültem. Önmagában nem tartanám bajnak, ha valaki egy sikersztori, egy divattéma oldalvízén evickél, de akkor vegyen egy tisztességes hajót, ültessen bele egy hozzáértő kapitányt, és képzett matrózokat. Mert így szépen el lehet hajókázni. Ez itt, már a "film", csak egy a tengeren céltalanul sodródó, rozzant bárka, a hajó, amit követni próbál, az meg már olyan messzire elúszott, hogy sem oldalvíz, sem farvíz, legfeljebb néhány tajtékcsepp. Nincs új a nap alatt, a filmek sokszor képtelenek már teljesen új témakörből építkezni, ezt elnézem, de ennyire rossz utánérzés, hát ez gáz. És mielőtt az vetülne fel, persze, pasi vagyok, ez meg egy csajos film, én szeretem a csajos filmeket, bármely műfajba belekóstolok szívesen. Valódi véleményt nem is tudnék róla írni, mert a sztori már csak emlékképekben úszkál a memóriámban, vagyis inkább elsüllyedt, annyira semmitmondó volt, rosszabb, idegesítő. A nagyon halvány még megmaradt emlékfoszlányaimban a zenéből maradt meg valami, úgy rémlik, nem volt rossz. Ezért a két csillag, különben csak egy. A B.J. első része nekem összességében tetszett, na, a második rész már ott sem bejövős. Finoman szólva. :) |
2011-10-09 23:25.54 |
Nem bántásként mondom, és tiszteletben tartom a véleményed, mielőtt lefejeznek, de elég baj lenne, ha ez a mondat igazságtartalommal bírna. |
2011-10-09 19:47.26 |
Örülök, ha így érzed! :)
Nagy bánatom, hogy a film birtokomban volt gyári DVD változatban, de kölcsönadtam valakinek, aki úgy gondolta, jó helyen lesz a gyermekei kezében-frizbiztek vele. A szívem szakadt meg... :( |