Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Könyvek és szerelem - Mozi Klub, 12:15 |
Petra: Kőbe vésett történelem - M5, 12:55 |
A forradalom napján - Mozi+, 13:15 |
Pán - Film Café, 13:15 |
Végszükség - Film+, 13:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Kristóf, a magánzó |
Mads Mikkelsen |
2011-09-04 16:01.10 |
Mennyire jellemző kortünet, amit írtál!
A vezető színészeinket, aki valamilyen oknál fogva nem tud színházba járni (Nagy távolság, betegség, nehezen mozdul, anyagi forrás hiány stb.), már jóformán csak reklámokban látja. Hol vannak a Tv játékok?Azokhoz nem kellene akkora költségvetés, és csak hiszik, hogy a nézők már kizárólag a kereskedelmi adók hulladékára kíváncsiak. Fiatalon, Gyergyószentmiklós egyik szállodájában futottam össze vele, az az orgánum, ahogy megszólalt az ember mellett...! |
2011-09-04 15:19.42 |
Azért majd egyszer megírhatod a komplett tízes listádat, mert kíváncsi vagyok.
Nem sürgős, átgondolhatod nyugodtan, most milyen rendes vagyok, nem? :D Viszont most felkeltetted az érdeklődésemet, megpróbálom ezt a könyvet beszerezni, és "Ő" lesz a következő áldozat. :) Bár tegyük hozzá, nem könnyű Woolf-ot olvasni, kell hozzá egy hangulat, és nyugodt légkör, az ember körül. Jobb a viszonya a szavakkal és az érzelmekkel, mint a cselekménnyel. Az új feldolgozások, meg legyenek bármilyen jók is, ha az eredeti ennyire ott csücsül az ember szíve közepén, már soha nem adja azt az élményt... |
2011-09-04 14:59.25 |
Csak, hogy nyilvánvaló legyen, az egy csillag nem a filmnek szól, hanem azoknak, akikről szól.
És azért vérlázító. Ha ez a film az örmény népirtásról szólna, ő is istenítené, és adná még neki egy pár díjat... |
2011-09-04 14:45.22 |
Először is megint meglepődők, mennyire kevés hozzászólás, bár lassan egyre kevésbé...
Utána meglepődők, (bár leszögezem, senki véleményét nem tisztem kommentálni, még ha egy szóba sűríti is, mindenfajta magyarázat nélkül), hogy egy a felsőoktatásban tanuló ember, akinek a kommunikációról kéne írnia esszét, ebből a filmből nem érzett rá semmire.Még egy rebbenésnyit se. Egy kis kósza fuvallat sem suhant át a lelkén? Sz*r volt...? Hát nem volt az, nagyon nem. Ez egy egészen remek film.Emberekről, kapcsolatokról, családokról, szeretetről, szerelemről, a kommunikáció hiányáról, ha már kommunikáció?, és a meg nem értésről, magára hagyatottságról, egyszóval rólunk! Szép, tiszta, egyszerű film. Az angol cím, Trust! talán kifejezőbb, mint a magyar, viszont mégis jó a magyar, mert figyelemfelkeltő, és ráadásul Bizalom címmel készült egy nagyszerű magyar film is. A film egyik erőssége a végtelen eszköztelenség, a szereplők játéka mentes minden túlzástól, erőltetett indulattól, jól eltaláltak a párbeszédek, a zene, néhány jelenet, az idők folyamán ikonná nemesült. Az a pillanat mikor a lány leveti magát a srác karjaiba, épp ez a bizalom, a teljes bizalom. Mikor átadom magam, annak az érzésnek, hogy bármit teszek, ha vele vagyok jól teszem, és bármit tesz, elfogadom, mert bízom benne. A szülők viselkedése nem sokat segít a helyzeten, az anya, ítélkezik, rossz irányba terel, kemény, mint a gránit, és nem áll távol tőle a primitív cinizmus sem, a fiú apja pedig, teszem hozzá az egyetlen nyers, agresszív, erőteljes karakter, pompás példája, a begyepesedett kisvárosi nyárspolgárnak, ostoba és megvetendő a fiához való viszonyulása. Nem is meglepő, hogy a srác kézigránátot tart otthon, soha nem lehet tudni, egyszer még jól jöhet. Persze, mikor meglátjuk a gránátot, tudjuk, hogy szerepe lesz.Még nem tudjuk milyen, de fontos. Az is lett. Az őszinteség nehéz dolog, ha nagyon őszinték vagyunk, tudjuk, hogy árthatunk magunknak, de őszintének lenni, főleg egy szerelemben nagyon kell, inkább a nyers őszinteség, mint a kapcsolatféltő hazudozás. Itt meg is van ez az őszinteség, ha nem bizalom lenne a film címe, lehetne az őszinteség is. Amikor a film elején a srác felmondja az állását, akkor is őszinte, nem is igazi indulatot érzünk rajta, csak azt az érzést, ami bennünk is lejátszódik néha, néha?, van olyan nap, hogy nem? De nem merjük megtenni, csak alázatosan lehajtjuk a fejünket. De a filmen jó nézni, mert bevon minket a történetbe, ott vagyunk mi is, értjük ki, mit, miért tesz, nem kell semmit magyarázni, mert egyszerűen az életről mesél a film. A végén pedig a két egymásba fonódó szempár, lehet ez így leírva giccses, ám látva, nem érezzük annak, egyáltalán nem. Ritkán nyújt egy film maradéktalan élményt, ritka az olyan katarzis egy film végén, mint itt, semmi nagy érzelmi csörömpölés, lárma, csak két tekintet... Lehet, hogy szentimentális vagyok, de engem ez a mozi nagyon megérintett, a főszereplő Adrienne Shelly pedig egészen kiváló alakítással rukkolt elő. Nem is alakított, csak élt a vásznon. |
2011-09-04 10:50.57 |
Én kicsit kivételes helyzetben voltam, mert a filmsorozatot nem látva olvastam el a regényt.
Nagyon sokaknál ez fordítva történt. (Nem meglepő, teszem hozzá.) Rendkívülien megfogott. Utána láttam a sorozatot, évekkel később, és meg kell mondjam, a szokásosan precíz, pontos, igazi "vérbeli angol" megvalósítást láttam.Néhány alak szinte lelépett a regény lapjairól. Tehát ez én fantáziám találkozott, az alkotók elképzeléseiről az én fantáziámról.Ez nagyon ritka! Tudom, hogy nevetségesen hangzik, mégis érzek benne igazságot, a Galsworthy regény és a sorozat megágyazott az Onedin line sikerének, mondom ezt úgy, hogy a két darab nyilván összehasonlíthatatlan, az egyik értékes a másik abszolút kommersz, ám aki szereti a viktoriánus kor semmihez sem hasonlítható angol hangulatát, azt a végtelenül egyedi a "kontinentálistól" eltérő légkört, amit ezek a filmek lehelnek magukból, azoknál érthető a lelkesedés az Onedin történet iránt is. Olyan emberekhez is eljuttat információkat, benyomásokat, egy korról, akik egyébként egyértelműen nem olvasnának ilyen témájú könyveket, és "fáznak" az értékesebb filmfeldolgozásoktól is. Jane Austen valóban divattá vált, de soha rosszabb divatot. :) A Brontë nővérek művei is megértek néhány megfilmesítést, hol jobbat, hol rosszabbat, de sebaj, mert ezen filmek hatására, talán néhányan a könyveket is a kezükbe veszik, ez oda-vissza játék. Sajnálatos, hogy mind Jane Austen, mind a Brontë nővérek, gyenge egészségük miatt, viszonylag rövid pályafutást élhettek meg. Találtam egy érdekes tanulmányt a témában, csak három kiragadott mondat belőle: "…a nők körét és pályáját nem férfi önkény, vagy puszta konvenció szabta meg, hanem a természet rendje és a társadalom szüksége! A nőnek korlátolt helyzeténél fogva csak pár gyöngédebb húr állhat rendelkezése alatt, mi nem ad nagyobbszerű költészetet." "A nők hagyományos társadalmi nemi szerepük miatt, néhány ritka kivételtől eltekintve, csak nagyon későn (sűrűbben csak a 19. századtól) jelentek meg professzionális íróként, azaz szerzőként. Színrelépésük szembeszegült azzal az általános vélekedéssel, hogy a hivatásszerűen gyakorlott íróság (mi több, maga az elmélyült tanulás) ellenkezik a hagyományos női társadalmi nemi szereppel, sőt biológiailag, fiziológiailag is káros, mert többek között akadályozza őket a gyermekszülésben, s így a társadalomban betöltendő szerepük beteljesítésében." "Hasonló kizárásról számol be Virginia Woolf Saját szoba című művében, amelyben elmondja, hogyan nem engedték belépni a Cambridge-i egyetemi könyvtár csupán férfiak számára fenntartott szentélyébe." Nos leszögezhető, hogy nem volt könnyű dolguk! És, hogy miért is hozom fel ezt itt, talán mert tegnap Te is írtál a Drágább a gyöngyöknél filmhez véleményt. (Utólag is köszönöm.) Talán érezhető a két téma között némi áthallás. Pedig ugye eltelt, több mint egy évszázad! És ha már irodalom, álljon itt zárszóként Virginia Woolf búcsúlevele amit a férjének írt.Nagyon szívszorító, a halálba menő ember utolsó "szerelmi" vallomása: "Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V." |
2011-09-03 18:31.27 |
Rövid filmkatalóguson töltött pályafutásom alatt, már nem az első filmmel találkozom, aminek én hozok létre vélemények témát, pedig, a film ennél többre hívatott.
A Drágább a gyöngyöknél, egy nagyon érdekes, egyedi világba kalauzol minket, egy olyan világba, amiről valójában keveset tudunk, több a hiedelem, mint a valós információ. A film a New-York-i haszid zsidók, zárt, mélyen vallásos közösségének életébe enged bepillantást. A téma, ami a központba lett állítva, talán nem korszakalkotóan egyedi, nem meghökkentően újszerű, de ez nem is baj. A hagyományos női szerep, és az ennek való megfelelés, még egy átlagos családban, egy nem ennyire kötött szabályrendszerben élő, nem a férfiak által uralt társadalmi közegben sem könnyű feladat. Viszont sok film, és regény témája ez. Kitörés, eltérés, saját út, és erre retorzióként, a kiközösítés, a kitagadás, a megvetés, mint válasz. Sonia Horowitz nem kizárólag saját magáért küzd, nem csak a saját életének folyását változtathatná meg, hanem utat is mutathatna, de még a nő társak sem állnak mellé, ők is, kényszerzubbonyként viselik a hagyományokat, tiszteletben tartják a szabályokat, mert ebben lelik meg a családi és magánéleti biztonságot, ám hogy a boldogságot is meglelik e? Néha talán igen, de nem mindenki. Egyértelműen látszik, hogy Sonia "útkeresésének" okai között férjének túlzott vallási elkötelezettsége, szenvedélyektől mentes szerelmi életük, és hangsúlyozottan sivár szexuális életük is megtalálható. Amikor pedig jön egy másik férfi, aki másképp közeledik hozzá, egy-egy pillanatra belekóstol, hogy lehetne ez másként is, elismerik valamiben, egy kis értelmet nyer az élete, ám a férfi erős, elnyomó személyisége, egyértelművé teszi, ha valóban önmagát keresi, és a szabadságot, itt nem fogja megtalálni. Ugyan nem rúghatná fel a szabályokat, mert elveszíthet mindent, de mégis felrúgja, kockáztatva mindent. Együtt érzünk vele, és drukkolunk neki. A film nem akarja nagyon eltolni drámai irányba a végkifejletet, ettől kicsit felszabadulhatunk, de mindnyájan tudjuk, létezik egy rendezői változat is, amit úgy hívnak, hogy az élet. És azt is tudjuk, hogy ebben a változatban, több, mint valószínű, hogy egy női lélek és vele egy kicsit a közvetlen családja is, elesik a csatában. Finoman szólva nem vagyok Renée Zellweger rajongó, ebben a filmben viszont maradéktalanul szerettem.Semmi fintor, semmi manír, durcás szájcsücsörítés, felesleges mimikai túlzások. Egyszerűen játszott, tiszta volt, mint egy gyöngyszem... |
2011-09-03 17:11.25 |
Azért a Micimackót is szeresük ám... :) |
2011-09-03 16:27.51 |
мультфильм ... :)
A Hagymácska?, fent van a You Tube-on! |
2011-09-03 16:19.29 |
Először is köszönöm, aranyos vagy.
Másodszor, a legfőbb erényem a szerénységem :D, tehát sajnos le kell szögeznem, hogy bár oroszból érettségiztem, méghozzá jól, és akkoriban aligha adhattak volna el Moszkvában kilóra, (az akkori oktatás színvonala, úgy viszonyul a maihoz, mint a Bakony a Himalájához) sajnos ma már csak folyékonyan olvasok oroszul, csak azt nem tudom, hogy mit. :) Sajnos a nyelv az egyetlen amire igaz az, hogy akkor kopik a legjobban, ha nem használod.Ez van. De és ellenben, ez semmit nem változtat a tényen, hogy nagyon szeretem az orosz kultúrát: nyelvet, irodalmat, festészetet, zenét, építészetet, és agybajt kapok attól, ha összekeverik a politikát, a kultúrával.És a politikusokat az átlag emberekkel. Ez kb. akkora szamárság, mintha nem olvasnánk Goethe műveit, mert volt egyszer egy Hitler nevű ipse. Nálunk egy időben imádni kellett mindent, ami orosz, majd sikk volt utálni mindent, ami orosz. Ez már elnézést, de szimpla szemellenzős hülyeség, erre nincs jobb szó. Tehát rendkívüli módon irigykedem a tolsztojánus fílingedért, a Karinthy történet pedig nagyon szellemes. Az utóbbi időben nagyon rákattantam a történelmi ismeretterjesztő könyvekre, ezért kevesebb szépirodalmat olvasok, szégyenlem is magam, de a kettő együtt nem megy. De azért remélem, a rokon lélek marad? :) Na, most hirtelen beugrott Csajkovszkij B-moll zongoraversenyének első néhány taktusa, és eszembe jutott, hogy például ez az egyetlen olyan komolyzenei darab, amit bakelit lemez formában sikerült tönkre hallgatnom. Pedig azért én is Led Zeppelin, Janis Joplin, és Deep Purple nótákon nevelkedtem..., de a kettő nem zárja ki egymást. Ez lehet, hogy kicsit hosszú lett... :) |
2011-09-03 15:53.33 |
Örülök, örülök..., csak hosszabban akartam írni, és közben csörgött a hülye telefonom. :(
Előzetesben csak annyi, hogy a kedvenc mesekönyvem a Repülő hajó volt..., mondjuk abban nem kizárólag orosz népmesék vannak, sőt, de azért köthető a kultúrához. |
2011-09-03 15:38.52 |
Akkor máris kivételesek lettünk. :)
Sajnos nekem sincs ciril billentyűzetem, honnan is lenne, de ha már Tolsztoj nem tudtam ellenállni, ezért kerestem egy oldalt ahonnan copy-paste, de nem lett tökéletes, sajnos, de hát, a világ sem az. ..., és hát igen, a régi könyvek, a Verne sorozat is meg van, az eredeti, amit leutánozva újranyomtak, puha papírra, a korabeli illusztrációk silány utánzatával. Akkor inkább ne, legyen modern. |
2011-09-03 15:31.04 |
Köszönöm, hogy elnézed.
Igazán nem akartam, hogy lefokozd szegényt... :) Van olyan, hogy antipátia, az ember nem is tudja mindig megmagyarázni, hogy miért, csak úgy van. Biztos, hogy ez is befolyásolt a vélemény alkotásban. Általában én is próbálok kevésbé karcosan fogalmazni, de néha előtör belőlem az állat... :D |
2011-09-03 15:19.44 |
Na írjunk még egy-két könyvet...
Herman Wouk: Hajsza Herman Wouk: Forrongó világ, Háború, és Végső győzelem Norman Mailer: Meztelenek és holtak Theodor Plievier: Sztálingrád Robert Merle: A sziget Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte Nemeskürty István: Önfia vágta sebét David Osborn: Vadászidény Frederick Forsyth: A Sakál napja Franz Kafka: Az átváltozás Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála Лев Николаевич Толстой: Анна Каренина (én azon kivételek közé tartoztam, akik szerettek oroszul tanulni, szerintem a legszebb szláv nyelv, és különben is, a nyelv nem tehet semmiről...) Joseph Heller: A 22-es csapdája Boleslaw Prus: A Fáraó John Galsworthy: A Forsyte Saga Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia Ez, így kicsit kusza, de mindenevő vagyok. ..., és ha egy jót akarok mosolyogni, bármikor jöhet egy kis Rejtő Jenő.Egyszerűen imádom! De persze annyit lehetne írni, de annyit. Nem régen fejeztem be másodszor a Tolnai Világtörténelme 20 kötetét, eredeti Franklin társulat kiadás, még a papír szaga is más. :) |
2011-09-03 14:42.12 |
Lót-fut, rohangászik, hadonászik..., kifelejtettem valamit?Ja, és megállás nélkül hadarva beszél.Nagyjából ennyi a színészi eszköztára.
Lehet, hogy egyszer beérik, de még nagyon zöld. Mint minden esetben, ha kritizálok valakit, rajongóktól elnézést... |
2011-09-03 14:10.34 |
Van rossz film, van jó film, van közepes film, de rossz Anthony Hopkins, jó Anthony Hopkins, közepes Anthony Hopkins nincs.
Csak zseniális. Ezt most hideg fejjel és tárgyilagosan állítom, mi lenne, ha még elfogult is lennék vele? :D A mozitörténet abszolút meghatározó alakja. Még igencsak közepes filmből is képes kihozni a maximumot. Ha másra nem is, az Ő játékára emlékezni fogunk. Jó példa erre az igencsak gyengécske Rítus. Egyértelmű 5*! |
2011-09-03 13:59.43 |
Gyermeklak...- tól előre is elnézést kérek!
Véletlenül botlottam bele a lapjába, de nem bírom magamban tartani, mennyire egy ellenszenves egy ember ez szegénykém. Az állandó megjátszott "entellektüel" attitűdök, az eltartott "kisujj" iskolapéldája.Tényleg az a fajta ember, aki azt a könyvet is megveszi a polcára, amiről tudja, hogy soha nem fogja elolvasni, de ha jön valaki, mennyire jól mutat.Folyamatosan játssza a szívtipró sármőrt, húsz évvel hiszi fiatalabbnak magát a koránál, miközben tízzel néz ki többnek, és amióta "világsztár" lett ugyi...? Mindenből csak a legjobb, a legszebb, meg ide járunk, oda járunk..., ach, hagyjuk is. Mintha ez kizárólag, igény, stílus, és nem pénz kérdése volna, mintha, ha valaki nem így él, nem így öltözködik, az nem azért teszi mert csóró, hanem azért, mert nem elég kifinomult ahhoz, hogy a "kedvesével Toszkánában, töltse az őszt, mert olyan varázslatosak a színek ott ilyenkor". Pfff Ha valaki intelligens, az nem vág fel, sem pénzre, sem sikerre, sem nőre, arra meg legfőképp nem, hogy előadja, hogy ő milyen intelligens. Márpedig ő mást sem csinál. Legutóbb, amikor láttam, kb. úgy nézett ki, mint Bridget Jones anyjának a TV shopos barátja, csak talán nem volt annyira céklaszínű a feje. :) Medveczky Ilona férfiban, csak Medveczky legalább tényleg tudott táncolni. A bájgúnár, erőltetett, behízelgőnek szánt baritonjától meg felmerednek a szőrszálak a tarkómon, és finoman rángatózni kezd a szemem alatt egy ideg. Hát ha én nő lennék, egy bottal sem piszkálnám meg, az tuti. Ritka irritáló személyiség, és bár csak filmben láttam játszani színpadon nem, hát nem egy világszám. Harminc jobb magyar férfiszínészt tudnék felsorolni, egy szuszra. |
2011-09-02 16:31.41 |
"A kész színész" -> a két színész... :) |
2011-09-02 16:25.17 |
"Összességében nem volt egy rossz film, de többet is ki lehetett volna belőle hozni."
Egyet értek. Több fontos ponton éreztem kidolgozatlanságot, és időnként nagyon befigyeltek a közhelyek. Kár. A kész színész kisujjból kirázta a szerepet, mosolyogtunk, könnyeztünk, levontunk konzekvenciákat, de nekem valamit kimaradt. Valami lényeges, talán az fért volna bele, abba a harminc percbe, amit jogosan hiányolsz. Ha szigorú akarnék lenni, azt mondanám, három csillag, de a szívemre hallgatok és ezért négy. Na meg nem akarom, hogy valami érzéketlen szörnyetegnek nézzenek. :) |
2011-09-01 12:42.38 |
Inkább hiszem... :D
Az előtörténet hiánya, az in medias res kezdés engem is töprengésre késztetett, és arra a konklúzióra jutottam, hogy Francois Truffaut mindenképpen el akarta kerülni, Victor Hugo szerepeltetését a filmben, ami valószínű a hitelesség miatt elkerülhetetlen lett volna, ha pontosabban kibontja az előzményeket, csak Adéle-re akart koncentrálni, az ő története izgatta. Persze ez merő spekuláció, de néha jó kicsit spekulálni. :) Nagy kár, hogy tőle ezt már nem lehet megkérdezni. :( |
2011-09-01 11:42.09 |
Persze Victor Hugo-ról csak azért írtam hosszabban a firkálmányomban, mert nagy tisztelője vagyok, és hát pikáns, mert az mindig érdekes, ha egy "nagy és ismert" emberhez köthető a történet.
Adjani csodálatos volt, és persze az csak hab a tortán, hogy milyen finom, érzékeny, szánni valóan gyönyörű és esendő a filmben, de azt hiszem ennek a kiemelése férfi mivoltomból is fakad és nem a film érdemes.Egy szép nő, el tudja varázsolni az embert, ha tehetséges, ha tehetségtelen akkor a szépség üres, tartalmatlan eszköz marad csak, ami inkább bántó. Érdekes, hogy a nejem is rákattant az írással kapcsolatos felvetésedre, Ti nők, miket észre nem vesztek? :) Én azzal reagáltam le, hogy a felfokozott lelki állapot... egyebek, de a nejem lesöpörte az érveimet, ugyanazt mondta, amit Te, felfokozott lelki állapot ide vagy oda, így akkor sem lehet írni! Azért örülök, hogy Neked is tetszett! :) |
2011-09-01 11:25.34 |
Nehéz ehhez a filmhez hozzászólni, mert vitathatatlan érdemeivel csúnyán elbánnak vitathatatlan pontatlanságai, és az irrealitása.
Még a holokauszt témakörben kevésbé jártas néző számára is teljesen nyilvánvaló, ez, így, egyszerűen nem történhetett volna meg. Lehetetlen. Nem térnék ki a részletekre, annyira nyilvánvalóan képtelen a kerítés mellett békésen beszélgető két kisfiúnak a helyzete.A zsidó kis srác, úgy távozik esténként, mintha úttörő táborban volna, és épp kolompolnának a vacsihoz. Kár, kár mert az ilyen filmek szépen adják a szellemi muníciót, a "holokamut" előszeretettel emlegető, unjuk a zsidók nyavalygását szöveget ismételgető, manipulációról károgó embereknek, akik némi mazochizmusról tanúbizonyságot téve, azért persze megnézik az efféle, "mételyező" hazug filmeket, hogy utána fröcsöghessenek. Ez a film egyértelmű hibája, de ha ettől eltekintünk, ez egy minden ízében remekül működő családi dráma, a holokauszt kulisszái közé helyezve. Valamelyest újszerű megközelítés, korrekt színészi játékok, egy remek Vera Farmiga, jól felépített belső konfliktusok. És persze remekül bemutatja a film azt is, hogy egy nagy, irgalmatlan, profi, és precíz rendszer, a kellő sulykolással, nagyszerű propaganda gépezettel, kellő megfélemlítő erővel kombinálva, hogy képes formálni a tudatunkat, érzéseinket, mire a végén magunk is elhisszük, hogy amit teszünk az helyes. Már, aki elhiszi, mert aki képes ember maradni, aki képes gondolkodni, akinek megmarad az épp esze, az nem hiszi el, Vera Farmiga nem is hiszi el. A két előre megjósolható sorsú kisfiú helyzete pedig azért érdekes, mert egy gyerek szemén, naivitásán keresztül láttatja a szörnyű, és képtelen szituációt. Ha valaki képes eltekinteni az esetleges a témával kapcsolatos előítéleteitől, akinek pedig hála az égnek nincsenek ilyen előítéletei, pedig elnézi a hibákat, az egy korrektül összerakott, szívszorító drámát fog látni, amit belehelyezhetnénk akár más korba is, akkor is működne. Mindenesetre érdekes, hogy akik a "zsidó" manipulációról regélnek, azok általában nem észlelik a saját manipuláltságukat, amit más erők, de hasonló eszközökkel érnek el. Próbáljunk egy kis távolságot tartani, és hidegebb fejjel töprengeni erről a korról, vagy akár a kommunizmusról, és annak a rendszernek a bűneiről, mert a történelem azért időnként ismétli önmagát, és jó lenne ha ez az időszak többé nem ismétlődne meg. Mindenesetre érdeklődve olvasgatnám a kommenteket, ha ez a történet a volt Szovjetunióban játszódott volna, a tiszt egy szovjet tábort vezet valahol Szibériában, és az eseményekre ott kerül sor.A kislány szobája pedig Sztálin, és Lenin poszterekkel lenne kitapétázva. Egy biztos, Vera Farmiga nem kocsikázhatott volna el a film végén, mert a szovjet rendszer egy bizonyos időszakban, még a nácinál is kevésbé tolerálta "az együtt nem értést". |
2011-08-31 19:23.37 |
Nagyon szép asszociáció!!! |
2011-08-31 18:53.54 |
Értem, amit kifogásként felhozol, és van is benne igazság.
Még ilyen hosszú játékidejű és ennyire kidolgozott forgatókönyvvel rendelkező filmnél sem könnyű ezt az "ívet" bemutatni. Hát annyi magyarázat lehet talán, hogy az igazán nagy viharok tudnak, igazán nagy változásokat egy emberben elindítani, akár rövid idő alatt is. Annál nagyobb viharra, mint a második világháború, és annak minden borzalma, meg nem sok példa van a történelemben. Talán azért is mozgatja meg annyi ember fantáziáját, még a fiatal generációkban is, jó példa rá Vbacs fórumtársunk, aki élénken érdeklődik a téma iránt. Jó is ez így, minél többen, minél többet tudnak erről az időszakról, annál nagyobb a remény arra, hogy a józan többség megakadályozza, hogy megismétlődjön! |
2011-08-31 18:41.13 |
"1939-től a Német Nemzetiszocialista Munkapárt (NSDAP, "Náci Párt") tagja. Oskar Schindler párttagsága révén jól ismert több magas rangú vezetőt, tisztet a pártból, az SS-ből, a Gestapóból. A későbbiekben ezeket a kapcsolatokat – és vagyonát – használta fel arra, hogy embereket mentsen."
Hogy még árnyaljunk a képen, tulajdonképpen egy meghasonlott náci van fókuszba állítva.És mégis... „Wer nur ein einziges Leben rettet, rettet die ganze Welt“ |
2011-08-31 18:25.35 |
Oskar Schindler szudétanémet származású volt.
Aligha hinném, hogy ebben a filmben ostobának, vagy kegyetlennek állítaná be Spielberg, hisz épp az előbb azt írtad, hogy túlidealizálja. Nincs itt egy kis önellentmondás. :) Melyik filmjében népszerűsíti a zsidókat, és állítja be az egész német népet, ostobának és kegyetlennek? Az E.T.-ben, a Cápában, az Indy trilógiában, az Amistadban, a Harmadik típusú találkozásokban..., és had ne soroljam. Nem vagy Te egy kicsit elfogult a témában? Egyetértek Angelikával, bizonyos témákban emeli fel a szavát, mint az Amistadban a rabszolgaság ellen, egyébként munkásságának tetemes részét kifejezetten a szórakoztató filmek teszik ki. Belekapott szinte minden műfajba, a road-movie-tól kezdve, a sci-fi-n át egész a mesefilm kategóriáig. A Te koncepciódat, akárhogy is tanulmányozom az életművét, nem lelem. Mint már említettem ennek a filmnek a pozitív főhőse, bizony német. |
2011-08-31 17:33.01 |
Valóban.
De egyet ne felejtsünk el, Schindler a film elején, cinikus, szorosan együtt működik a nácikkal, a profitot, a pénzt hajszolja, és csak lassan, folyamatosan, az események hatására alakul át, "embermentővé". Jellemző jelenet, mikor a könyvelőjét csak azért kapja le a halál-vonatról, mert honnan is kerítene egy ennyire jó másikat... Elnézést, hogy belebeszéltem... Off.:A másik topicban megadott linked tartalmából, mint megrögzött II. V.H. "rajongó", minden nap bogarászgatok egy kicsit. :) |
2011-08-31 16:08.30 |
Csillagoztam csak még nem jelent meg, elment közben a netem is... :(
Szerintem érdemes megnézni.Nem mindenkinek merném ajánlani könnyű szívvel, de Neked igen! Egyébként négy csillagot adtam rá... |
2011-08-31 15:03.58 |
Amon Göth őrült?
Nem tudom, én inkább azt mondanám egy kor terméke. A filmről nem is akarok írni semmit. Inkább álljon csak itt egy vers, mementóként! Radnóti Miklós Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, – s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, – az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. …………………… Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra – mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, – a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. 1944. május 19. |
2011-08-31 14:23.16 |
Adéle H. története
Ki gondolná, hogy az a bizonyos H. a Hugo nevet takarja. Victor Hugo, a XIX. századi francia irodalom és közélet meghatározó alakja.Gondolkodásának összetettsége messze megelőzte a korát.Bár royalista szellemben nevelték, a saját tapasztalatai hamar új gondolatok csíráit ültették el a fejében. Küzdött a társadalmi egyenlőségért, a szegények politikai kirekesztettsége ellen, a nők és gyermekek jogaiért, a halálbüntetés ellen. És vagy száz évvel megelőzve a korát megfogalmazódott a fejében az egységes Európa gondolata, mint az egyetlen lehetőségé, mely megelőzi a háborúk kirobbanásának okait, és hosszan tartó békés fejlődés alapköve lehet. Csak két gondolat tőle: Mit mond a törvény? „Ne ölj!” Mivel mondja ezt a törvény? Kivégzésekkel! „A halálbüntetés a barbárságot jellemzi örök időktől fogva” „A szerbiai események bizonyítják, hogy szükség van egy Európai Egyesült Államokra. Az egyes kormányok helyére lépjen a népek egyesülése. Le a gyilkos birodalmakkal! ...Európának európai nemzetiségre, egyetlen kormányra, egy hatalmas testvéries bíróságra, önmagával megbékélt demokráciára van szüksége..." Irodalmi munkássága mindenki előtt közismert, ha más nem három leghíresebb műve, a Nyomorultak, A párizsi Notre-Dame, és a A nevető ember nem igényel különösebb bemutatást, vagy méltatást. A magánélete azonban számomra is homályos volt, a kisebbik lányával való problémákról ezen a filmen keresztül ismerkedtem meg, korábban nem is hallottam róla. Az Adéle H. a tragikusan fiatalon elhunyt nagyszerű, és nagyhatású filmrendező, François Truffaut egy kevésbé ismert műve. Victor Hugo lánya Adéle, irracionális szerelembe esik egy fiatal, jóképű, ám csélcsap katonatiszt iránt, és ez a szerelem végzetessé válik. A lány érzelmi és gondolatvilágát már semmi sem képes kitölteni csak ez a viszonzatlan szerelem. Őrlődik, grafomán hajlamit talán édesapjától örökölve, írja és csak írja a soha el sem küldött szerelmes leveleket, és a naplóját, ha kell megalázkodik, hazudozik, teljességgel elveszíti a kontaktust a körülötte zajló élettel. Családjával szinte csak azért tartja a kapcsolatot, hogy anyagi forrásokat szerezzen ahhoz, hogy minden idejét az álomvilágában vőlegényének gondolt férfi közelében tölthesse. Érezzük, hogy ez már az őrület előszele. A rendező az őrületet nem ábrázolja nyersen, túlzó jelenetekkel, szinte csak a lány időnként felbukkanó rémálmai és az azokból való ébredés jelzi, hogy érzelmileg, szellemileg teljesen instabillá vált. Nincs életcélja, nem veszi észre és nem értékeli a felé forduló jó szándékot, kedvességet, életének minden pillanata a "férfié", akinek ez már nem egyszerűen terhes, hanem egyenesen káros, hisz Adéle egy meglepően ügyes húzással még egy lehetséges házasságát is megakadályozza. Ahogy halad előre az idő, az őrület végkép elhatalmasodik, nincs visszaút.Már semmilyen megalázkodás, praktika nem segít, az elme megbomlik, a lány megtébolyodik. A film megtekintése után sokáig azon töprengtem, vajon ha nem jön ez a szerelem, melyben Adéle a testét is odaadja az ifjú katonának, ha egy az apja által is támogatott kapcsolat végén összeházasodik egy jóravaló férfival, akkor is bekövetkezik ez a teljes mentális összeomlás, és ez a sors könyvének parancsa. Vajon az őrület csírája ott rejtőzött már korábban is a bájos fejecskében és csak az ürügyre várt, hogy előtörhessen, és szétmarcangolja a lányt? Ha célokat tűz ki maga elé, ha részt vesz az apja életét is kitöltő közéleti munkában, levelezésben, ha van valami motiváció, ami előre hajtja, elkerülhette volna a végzetét. Minden betegségből van gyógyulás, ha időben kezelik a rákból is, a szívinfarktusból is, lebénulva, kerekes székben, torz külsővel is van teljes élet, de a lélek, a szellem betegségei még mindig a sötétben rejtőznek, keveset tudunk róluk, nem vagyunk képesek uralni, és nem is értjük meg, gyógyítani meg végkép nem vagyunk képesek. Elfordulunk az olyan embertől, aki efféle problémákkal küzd, lenézzük, és ami a legrosszabb nem ismerjük fel időben. Adéle betegsége is fokozatosan hatalmasodik el, lépésről lépésre halad előre az úton, aminek a vége egy zsákutca, és közben sajnáljuk, szánjuk, néhány tettét pedig megvetjük. Victor Hugo a halálos ágyán azt mondta, hogy fekete fényt látok. A lánya már fiatalon megtapasztalhatta, milyen az a "fekete fény", ami elborítja az ép szellemet. A film sötét tónusú hangulatát, nem is próbálja meg a rendező hatásvadász eszközökkel fokozni, csak bemutatja az utat, ami minden fokozás nélkül is félelmetes. Isabelle Adjani mindössze húsz éves, amikor ezt a szerepet eljátssza, és mennyire szívfájdítóan gyönyörű, és ráadásul milyen zseniális a szerepben. Tökéletesen mutatja be, ahogy a “szerelme” felemészti az elméjét. Egyáltalán nem meglepő az Oscar jelölés. Nem egy sodró lendületű, komplikált történetvezetésű, nagy sorskérdésekkel foglalkozó film, de nagyon tanulságos és érdekes. Különleges élmény, Adjani játéka. |
2011-08-31 11:53.53 |
"a film tökéletes korhűséggel képes visszaadni a XIII. század első éveinek hangulatát"
Butaságot írtam, természetesen a XIV. század első éveinek hangulatát. Jól van, a lónak is négy lába oszt mégis..., ugye. :) |