 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Rabulejtő szerelem - Filmbox Extra HD, 03:40 |
| Visszafejtés - Film Café, 03:45 |
| A tökéletes trükk - HBO3, 03:50 |
| A nagyon nagy Ő - Moziverzum, 03:50 |
| A szív útvesztői - Izaura TV, 03:55 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Thierry Lhermitte (72) |
| Albert Wolsky (94) |
| Shirley Henderson (59) |
| Katherine Heigl (46) |
| Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 12 katona - Vélemények |
| Beépített öregúr - Vélemények |
| Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
| Rémségek háza (1991) - Vélemények |
| A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Pingvin  |
Anya Taylor-Joy  |
Independence hozzászólásai
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról
| 2016-06-19 07:30.34 |
| Ha már mindenki – nyilvánnvaló mód – spekulál, had tegyem én is, persze csak pozitív felhanggal, mielőtt Dobsony kolléga virtuális lincselésbe fog...:)
Először is, gratulálok a magyar csapatnak, végre azt látom, szívvel-lélekkel játszanak, s még hit is van bennük, ez néha felülírja az esetleges tudásbéli hiányosságokat, mert az még akad, de sebaj.Szépek az eddig elértek, félre téve előítéleteimet, magával tudott ragadni a szurkolás. A tegnapi meccs után az orosz bíró komolyabb izlandi birtokokra tarhat igényt, tán nekiadják a Heklát? :) A foci örök alapvetése, tizenegyes az, mit a bíró befúj, gól az, amit berúgnak, kár ezen utólag mérgelődni, legfőképp azért, mert a játék képe alapján Izland nemhogy győzelmet, de döntetlent sem érdemelt.Kimondottan bosszantó célfocit játszanak – hozzá értők szerint ezt konstans mód tudják - , ám ez lehet, hogy eredményes – a példa azt mutatja az – viszont rém ellenszenves.Hosszú távon ebből megélni csak úgy lehet, hogy a szerencse faktor is mellettük áll.Őszintén szólva – Hollandia oda-vissza megverése ide vagy oda – nem igazán értem, hogy mire volt oly bő a mellényük, hogy minket a simán legyőzendő csapatok közé soroltak.Tán nem nézték s elemezték a Norvégok elleni pótselejtezőt, vagy épp az osztrák meccset?Amit láttunk tőlük, az egy időnként alattomos, és unalmas bunkerfoci, jól kifejezte a két csapat közti különbséget a puszta statisztka: labdabirtoklás, a passzok száma stb., ha kicsit is kreatívabb a támadójátékunk, egy csöppet mellénk áll Fortuna, vagy meg merjük húzni előbb, hogy bekockáztatjuk a létszámfölényt a támadószekcióban – csak ez vezethetett s vezett végül eredményre, mert a labdás embereinket folyamat 4-5 izalandi vette körbe - most hat pontunk van! Mindegy. Az esti meccs után, én személy szerint Hajdú Pistával értek egyet, jobban örültem volna egy portugál győzelemnek, bár az „írástudók” a stúdióban azt boncolgatták, hogy így csoportelsők vagyunk, és ez pszichésen jót tesz, ne feledjük egy, vagy két gólos portugál győzelem esetén is csoprtelsők vagyunk, második esetben holt versenyben, a Portugálok csak három gólos győzelem esetén vették volna át az első helyet.Ez esetben egy picsi-pacsi X mindkét csapatnak sima séta a tizenhat közé, jelen helyzetben viszont a portugál csapat kivont karddal fog ránk rontani – mert az életük a tét - , nem biztos, hogy ennek feltétlen mód örülnünk kell. (A másik meccsen ha Izland nyer, öt pontos, s ha mi döntetlent játszunk, három öt pontos csapat osztozkodhatott volna a helyeken, s öt ponttal legjobb harmadikként sem igen lehet kiesni, az külön jó, hogy már több csoport befejeződik, mire mi kerülünk sorra, tehát képben leszünk, ráadásul legalább két, de inkább három góllal kéne nyerniük, hogy elénk kerüljenek, ha Ausztria nyer, akkor meg nincs miről beszélni, hisz csak négy pontja lehet, Izlandnak meg ugye kettő, a döntetlen meg egyértelmű , hogy egyiküknek sem jó.Persze a focimatek nem egzakt tudomány, mindenkinek van egy elmélete, s nyilván mindegyiken lehet fogást is találni.) A portugál csapat villámgyors, ötletes focit játszik, 48 kapurarúgás Izland s Ausztria ellen, de eleddig ők is hadilábon álltak a szerencsével, félek nehogy ez ellenünk szakadjon meg – Ronaldo átka sem tarthat örökké -, mert most nagyon nem tenne jót lelkileg egy demoralizáló vereség, az egyenes kiesés előtt. Nem mondom, hogy annyival jobbak, mint mi, de tény, magasabb színvonalat képviselnek s pillanatokra félre téve az eufóriát, legyünk azért realisták, ha elkapnak egy jó napot, bárkit kitömhetnek, tehát nagyon észnél kell lennünk.A mi játékunk statikusabb, kicsit „lomhább”, ez a portugál csapat szétrohangászhat minket, okosan, fegyelmezetten, s nagyon szervezetten kell majd játszani ellenük, jól felépített stratégiával, lassítva játékukat, s nem feladva a támadás lehetőségét sem.Ha berendezkedünk arra, mint Izland, vagy épp megijedünk tőlük - sajnos meg szoktunk - meg fognak minket verni. Egy biztos, innen már tűzön-vízen át tovább kell jutni, az egyenes kiesés meg úgyis egy „más világ”... Külön dícséret tőlem Kleinheisler Lászlónak, kiteregeti a lelkét a pályára, hihetetlen akarással, s nem középszerű tehetséggel játszik... |
Szex az ex után - Vélemények
| 2016-06-18 10:05.11 |
| Elalszik a nő, miközben keféled..., szar ügy, lássuk be, velem még nem fordult elő, de ez csak két okra vezethető vissza, vagy – nagyjából - jól csinálok valamit, vagy az épp alattam, mellettem, rajtam, előttem levő hölgy nem volt álmos.Lehet a második a jó válasz – igyekszem szerény lenni, bár kritikaként merült fel, ez nem alapvető személyiségjegyem- , de nem született még férfi e földre, ki bevallaná, pocsékul dug.
Kivéve talán a jó öreg, s bölcs Woody, ki ki merte jelenteni: soha nem értette a nők az alatt a három perc alatt, hogy állapítják meg róla, nem jó szerető... :) Tehát a kefélés enyhén fogalmazva nem erősséged, büdös a szád – szó szerinti idézet a moziból – kicsit unalmas vagy, jól fésült s ügyefogyott egyszerre, de hidd el, mégis van nő, ki rád vár!Erről – is – mesél e mozi, s van benne annyi esetleges bénaság, hogy szeretni tudd, mert őszinte s nem implicit mód mer fogalmazni. Kanadai film, s ezen mozik mindig képesek kicsit eltérni déli szomszédaik profi, de sablonoktól nyüzsgő megközelítéseitől. Persze könnyű lenne ekézni ezt a kis szórakoztatásra szánt szösszenetet, hisz ki a Sákjamuni Buddha megvilágosodását várja tőle, az idők végezetéig Lótusz ülésben fogja tengetni napjait, de akkor címe, tartalma alapján miért is igyekszik befogadni, a számára úgysem befogadhatót? Hősünk- ki ismétlem, szarul kefél ugyan, de kedves, érzékeny személyiség – megkeresi azt a sensei-t, ki megtanítja mindarra, mi számára nem ösztönből érkezik. A sárgadinnyés jeleneten konkrétan szakadtam a röhögéstől, s eszembe villant a Bikini örökbecsűje : „Mert nyalni csak úgy lehet, Ha élvezzük az ízeket, Nyaljuk a fagylaltot, A mézesmadzag elfogyott, Éljük az életet, Élvezzük amíg lehet...,” Jonas Chernick nyal, serényen, s megtanulja fellelni a csikló érzékeny s gyönyört generáló bal felső „csücskét” – ő először dinnyét, én inkább maradok a hamvas baracknál -, s közben beindítja partnernőjében a kémiát, majd a testi, érzéki ösvények elvezetnek a szerelemig, bizony, néha így van ez! Hamísitatlan romkom fordulatok, s mégis, valahogy másképp... Emily Hampshire piszok bájos – imádom női típusát - , s bár lehet teste nem felel meg az elvárt követelményeknek – ki elvárja ezt, amúgy is hülye – ott van benne a nő, első perctől az utolsóig, kire a valódi férfi, azonnal ráizgul.A műmellű pázacicik meg elmehetnek a bús bánatba. Ha szarul indul a napod, a reggeli kávé íztelen, a villamoson büdösen izzadt emberek között tolangasz, a fönököd lebasz, a semmiért, a vacsorád szikkadt zsömle, kissé már elszíneződött párizsival, a kocsidat meghúzta valami barom a parkolóban, s vágysz valamire, mi elfelejteti e kellemetlen epizódokat, hát nyugodtan nézd meg ezt a mozit, ki fog kapcsolni, másfél órára biztos. Amennyiben olyan száraz vagy, mint a Szahara júliusban, hallgasd Lázár sajtótjékoztatóját..., s nem csak a nőktől, a szextől, de még az élettől is garantáltan elmegy a kedved, ha nem, akkor ez a film nem neked készült, s gyorsan keress valakit, akivel beszélhetsz problémáidról, mert akadnak, jócskán. S azért, még tegyük hozzá, ha elhagyod azt, kit unsz, majd belecsapsz a hármasba, négyesbe, nőként- nőbe – több a biszex vágyakkal bíró nő, mint azt sokan gondolják - férfiba – mohón, s majdnem számtalanul- , s mégis unod a dugást, csoportosan is, melynél fantasztikusabb élmény nem sok adatik, keresd a hibát saját készülékedben..., vagy tán elengedted azt,kit nem kellett volna, s kit nem pótol csiklód profi ingerlése! |
Jupiter felemelkedése - Vélemények
| 2016-06-17 23:39.04 |
| Az ember – ép ésszel – azt gondolta volna, hogy a Mátrix megalkotása után, mely film talán az elmúlt húsz év legcoolabb mozija volt, tartósan magas nívót várhat a Wachowski alkotómühelytől.Oszt jöttek a folytatások, s hamar rá kellett döbbenni, azért a fák nem nőnek az égig.
A forradalmi látványvilág hamar beépült a tudatba, nem tudta újrázni önmagát, az ötletvesztettség, s a bugyuta improvizálás a történetvezetésben, pedig elég kézzel foghatóan lekövethető az egyébiránt – s ez személyes vélemény – teljességgel felesleges, ám nyilvánvaló mód kötelező érvényűen megszülető újabb epizódokból, de az üzlet, az üzlet. Tudjuk persze, a sikeres sci-fi legendák rögtön trilógiának készülnek, sőt, az okos rendező egyből a negyedik résszel kezd, hogy majd elkészíthesse az előzmény mozikat, hisz amúgy is így tervezte – pedig dehogy. A Mátrix megálmodói nem a semmiből érkeztek, de majdnem.A Bérgyilkosok szkriptjét- mely hozzájuk köthető - Richard Donner szakavatott keze tette vérbő akciómozivá, a Fülledtség pedig már teljesen saját „gyermek”.Majd jött a Mátrix, s letudva a kötelező három menetet, izgatottan vártunk, s vártunk, s semmi, s semmi..., illetve mégis, a Felhőatlasz! Nem lett kultfilm, de ötletes, tetszetős, néha izgalmasan filozófikus, ad a szemnek, s még a szürkeállomány is képes rá beindulni.Reménykeltő darab, gondolhattuk volna, visszataláltak az „útra”. Rosszul gondoltuk, de, hogy ennyire? A Jupiter Ascending katasztrófális, szinte már-már paródia, érthetetlen, hogy azok az emberek, kik megálomdták s létrehozták a Mátrix meghökkentően eredeti univerzumát, hogy voltak képesek ezt a „izét” létrehozni. Nem fogok itt hosszan belemenni abba, miért is oly borzalmas ez a mozi, mert alattam többen remekül megfogalmazták, felesleleges s unalmas gondolat szinonima kergetésbe kéne fognom, a film nem ér annyit, hogy ezért mozgassam agyam, talán egy jelenet, melytől könny szökött mindkét szemembe, mikoron apró kis tapssal köszöntötték a föld közelben csatangoló űrhajón, a semmiből – illetve a Jupiter gázőrvényeiből - előkeveredő hőseinket..., majd a háztetőn a csók..., de most tényleg, ezt így, hogy merték?Elkészült művüket teljesen átlátva, elégedetten pacsiztak, hogy ez az, megcsináltuk? Most komolyan, nosztalgikus sóhajjal álmodtam vissza magam serdületlen koromba s Pirx kapitány kalandjai felmagasztosultak..., a rakétaporszívóba oltott kotyogó kávéfőző hibrid-űrhajók Csillagrombolóként hasítottak az űr éjsötét mélyét..., szép kor volt! Elcsépelt közhely ugyan, de attól még igaz, nem minden a látvány, sőt, ebben a filmben egy idő után, kimondottan idegesítő a túlhúzott csilli-villi peterdá durrogás, a „cselekmény” elemzésére pedig nem pazarlom a karaktereket. Ami, illetve aki viszont még szót érdemel..., az Eddie Redmayne, feltűnése után – hisz ugye ő ebben a moziban a „helyi kemény” – bevillant Az ötödik elem, s Gary Oldman, mint Zorg. Oldman sem a megszokott gonosz figurát kapja abban a moziban, furcsa öltözéke, „frizurája”, bicegő járása inkább hajazott valami különc piperkőcre, mintsem a világ elpusztításán tüsténkedő rossz fiúra..., s mégis, megjelenik, felpillant, s meghűl a vér az erekben.Súlya van, ereje, jelenléte. Redmayne „nagy filmjeit” látva is gyankodtam már, a srác finoman szólva is túlértékelt, de a Jupiterben inkább ingerelt nevetésre, mintsem összeszartam volna magam tőle, pedig ez lett volna a szándék. Gyanítom, míg Oldman nagybetűs színész, addig Redmayne – sajna - csupán modoroskodó ripacs. Csendben jegyzem meg, kifejezetten kedvelem Mila Kunist, s eltekintve attól, hogy e moziban színjátszás terén ő is borzalmas, legalább ellegeltettem rajta a tekintetem..., két szupernóva szintű robbanás közt... |
Mi a véleményed a Facebook - ról?
| 2016-06-17 07:54.43 |
| Ne aggódj, mondták már ezt nekem is..., éreztem ezt én is.Nem e világra való vagyok, de jellemzően ki gondolkodik, töpreng, érez - úgy igazán, mélyen - ritkán találja helyét, tán épp ezért is, mert nem tagozódik be, nem sematizálja az "elváró" közeg, van kivétel, de ott erősen vértez a cinizmus védekező mechanizmusa, s idővel épp az izmosabb intellektus külső elismerése révén előjön a "magas ló".
Igaz, magasról nagyobbat is lehet esni..., estem már én is, egy hétig utána csak port köpködtem :) Nem baj, ha nem változol - s kétlem, hogy csak egy ember képes elviselni - látod itt is, ismeretlenül is, elviselik képviselt értékeid melletti kiállásod, hisz megtisztelnek kifejtett módú hozzászólásokkal, melybe munkát kell rakni.Ki jelentéktelen, vagy "kibirhatatlan", az nem érdemel szó vesztegetést.Akivel vitázom, azt tisztelem, aki nem érdekel, azt kioktatom, s tovább állok, lerázom, mint kutya a bolhát! A türelem, nyugalom, higgadtság alaptulajdonságom, mindenki megkapja tőlem, alapesetben, ki nem lép át bizonyos határokat, ellenben, ha átlép, többnyire végleg szakad nálam a cérna, és előjönnek "feltételeim" - ha már :) -,melyet megtanultam felállítani, önmagam védelmében. Régebben én is idealistább voltam, hittem sok mindenben - szentimentális énem ugye... :) - , de keményedtem - muszáj is volt-, s rontott rajtam is a világ, jóval kevésbé hiszek már az emberi jóságban, szeretetben, mint azt szeretném, de ez is én vagyok, hibákkal, akár. Mindenesetre, visszatérve az itteni "alaptémához", most lájkolom profilod... :) |
| 2016-06-16 23:18.19 |
| Akkor jó, hisz máris meg tudsz indulni egy másik nézőpont irányából - ami, ha nem is egyezik saját meggyőződéseddel, amiben nem is akarlak, mert komoly értékkel bír, s amúgy sem tudnálak megingatni - , ám megfontolásra érdemes lehet... |
| 2016-06-16 23:05.02 |
| Kedvellek, de ezt most - konkrét példa - nem én nem értem, hanem Te nem...- nem gondolsz bele "említettem" logikájába, mert elkezdtél görcsössé válni, ez nem ész kérdés - hidd el! Vagy ne... :) |
| 2016-06-16 22:56.38 |
| Egyébiránt, ha az a káka, min a csomót, a szeretet fogalma, értelemezése, dimenzióinak elemzése, máris elismerjük a fogalom élő mivoltát - ez már önmagában pozitívum - s inkább erről, orrvérzésig, mint a feltétel nélküli gyülőletről ugyanis az - is - csak, hogy gesztus szintjén megengedő legyek nézeteddel, hisz nagylelkűségem határtalan, létezik! Zsigeri mód, az ember öntudatra ébredésének hajnala óta... |
| 2016-06-16 22:42.36 |
| Te egy nagyon kedves, naív s idealista "idegen" vagy, tán Te vagy E.T.?, mert akkor ne menj haza... :)
De, adni is lehet feltétellel, de nem ez a lényeg, a feltétel nélkül adakozót értékeled, de feltételként szabod az adásához, hogy feltétel nélkül tegye, hogy megfeleljen a normáidnak - amit magaddal szemben erkölcsi sarokpontként állítasz, nyilván mástól is elvárod- , tehát feltételt szabsz, még egy ilyen egyszerű dologban is...:) Akkor miképpen is várod el, hogy az összetettebb érzelmi rendszerek, teszem azt egy házasság, ne e szerint a mechanizmus szerint legyen életképes... Próbálj ebbe mélyebben belegondolni, mielőtt hirtelen válaszolsz! |
| 2016-06-16 17:30.03 |
| Kedves Lector!
Nem olvastam annyi hozzádszólást mástól, s hozzászólást Tőled, hogy konkrétan tudjam, de valamiért azt gyanítom, korosabb forumozó társként vagy itt jelen, mert telve vagy szép – bár néha hamisan múltszépítő - s nosztalgikus ideákkal, s baszki – újabban állandóan káromkodom, fene a pofámat – nekem ez akkor is tetszik, ha fennköltséged – nem írásban, érzésben – nem korrelál már a jelen valóságával. Veled könnyedén merek egyet nem érteni – legalább is nem mindenben azonos hangsúlyokkal operálni - , mert ki tudunk gyűnni a „bajból”, anélkül, hogy kétségbe vonnánk egymás épeszűségét...:) Lásd pápa topik! Elsőként mire felkaptam fejem, nem anya, ösztönlény: az anyaság maga alapvető emberi ösztön! S az ember amúgy is – akár az állatvilág bármely tagja - ösztönlény, ezen nézetem többnyire saját intellektusukba, s hamis énképükbe szerelmes egyének heves ellenkezésébe szokott ütközni, de sebaj, mikor épp „rossz” anyák, melynek tényét csak a tükör látja – mert a szomszéd Bözsi néninek hazudnak, önmaguknak is, s mindenkinek - vagy épp félrekefélnek, szembe menve etikai normáikkal, melyet csak a külvilág felé sugároznak, de örömmel belátva, hogy a gyönyör van, hogy az egyetlen motiváció, percnyi csoda, úgyis belátják maguk is -legbelül persze - létezik, mi túl van az „agyon, mire oly büszkék. Amúgy nincs mire, az evolúció végterméke vagyunk, ki jobban, ki kevésbé él ezzel – ezen fórumon a kevésbé elég jellemző...:) Néhány olyan belső indittatás létezik, melyet képtelenek vagyunk felülírni, mert évszázezredek genetikája kódolta belénk, mélyre róva, s létezésünk a tétje megkérdőjelezésüknek.Nem akarok itt "freudi" ösztönelméletekkel dóbálozni, de a lét s fajfenntartás nem tudatos, hanem tudat alatti késztetés, s a fajfenntartást nem a szeretet diktálja, sokkal inkább köthető a szexuális vágyhoz – oda-vissza alapon -, de ez trivialitás. A hozzánk képest természeti lények – mi azért már távolodunk ettől böcsülettel – is lehetnek „rossz” anyák – lásd épp legutóbb elpusztult zsiráf „bébi”, valamely magyar állatkertben -, de ettől még szaporodik, „felveszi” a hímet, kihord, megszül, majd nem fogad el..., s ami a szabad – ember által még nem befolyásolt – természetben létező jelenség, az nem távoli az embertől sem, legfeljebb nem jellemző, s társadalmilag bírált, nem elfogadott. Épp hát bi s homoszexualitás, delfineknél valós, s nem szégyellek velük egy sorban állni az „isteni elsmertségért”! Nem áll távol tőlem mi emberi, de nem állhat az sem mi „állati”, hisz honnan is jöttünk? Abban különbözünk – minden tagjától a földi ökoszisztémának -, hogy „túlfejlődött” az agykapacitásunk, tehát egy feltétlen szeretet nem érző anya, ellát, szoptat, tisztába tesz, rohan az orvoshoz – az első kühhintésre – valójában tisztességgel felnevel, mert egyrészt van egy belső emberi norma, mi ezt diktálja, van egy közeg, mi ezt elvárja, s van azért szeretet is, csak nem az kizárólagosságot diktáló csüggés, mi nem is helyes ugyan, de könnyű szívvel követeljük, nincs alárendelés a másik létezésének - még ha testünkből jött is létre -, mert akkor mi hová veszünk a rendszerben??? S persze van egy álságos „játszótéri” közeg, hol a kibújt „pocaklakókat” – mily idétlen megnevezés, ezért is citáltam – tologató anyukák ömlengő rajongása - hazudoznak ők is orba s szájba - hazug képmutatásra kényszerít. S igen, önzőek is vagyunk, mert életünk épp egy, megismételhetetlen, s innentől már a létfenntartás irányába tolódunk, mert az nem csak az evés, ivás, lélegzetvétel, bármi áron – példának okáért az Álatalad magasra csillagozott „Visszatérő” - ,hanem a teljesség keresése, értelemmel teliteni a létezésünk, ami túlmutat a babapopsi bepanthenes kenegetésén.Évszázaddal, századokkal ezelőtt a női principium behatárolt – suffragette hol még, ugyan már – nem volt kitekintés, önmegvalósítás, karrier, diploma, szavazati jog, művészet "gyakorlása" s még egyebek, minek sorolni, értesz, s értelek!Volt "anyaság", háztartás, engedelmesség, de van változás, s ez jó! Megtanultam nem bírálni - már rég, még akkor is, ha engem bírálnak szabad gondolkodásomért, nem érdekel - nem ítélkezni, nem keresni önmagamat másban, hanem elfogadni, töprengeni, gondolkodni, a szeretet létezik, de igenis ki kell néha érdemelni, mert bár értékelvű, s toleráns személynek gondolom – sőt merem definiálni önmagam – attól még állítok határokat, a szeretet elé is! S nem kérem számon senkin, ha nem képes úgy, mint én, de nem „ösztönből” gonosz- hisz teszi, amit kell!, különbözve attól, ki éhen halasztja gyermekét – s nem tudatosan rossz, csak másképp érez, mint én, mert más mint, én--->, a „másságot” fogadod el, ha el tudsz vonatkoztatni a saját szeretet képedről, s elfogadni azt ki más, többé tesz..., mert kitágítja világképed! |
| 2016-06-16 06:10.43 |
| Nem tisztem Mütyürke helyett..., de nem magáról ír, idéz, mástól.
Nem mellesleg, van abban igazság, mit írsz, a hiány szeretet fokozó lehet, már akinél..., a "szakadatlan vele", bizony lehet teher, csak nem mindenki mer róla beszélni, bevallani, ezt érzi, hisz belerondít saját szent anyaképébe! |
| 2016-06-14 17:12.47 |
| Nagyon tetszik az Általad beidézett szöveg, mert oly emberi..., bizony, van ilyen, és őszintének lenni kemény, és nehéz - kurva sok bátorság kell hozzá, névtelenül, arctalanul mindez könnyebb, felvállalva "társadalmi" közegünk énjét, kockázatos - mert egy álságosan felépített szociális, közösségi struktúra általi megítéltetés alá esik!
"Feltétel nélküli szeretet", ez egyben szakrális egyben spirituális definició, hmmm, bizonyos értelemben blabla - mindezek távol állnak tőlem - értelmezhetetlen, fölötte áll annak, mi általunk megélt érzelmi tapasztalat, nem köthető a valóságos "énünkhöz", misztifiált minősítés, piszok jól fogalmaztál! Mennyire működik az elfogadás - vélemény különbség esetén főleg - és mily felszínes az egyének közötti interakció dühmentessége - acsarkodás, megértés helyett - e téma jelenlegi oldalhajtása is jól példázza. Minden fórumos megjelenés alapja a vita, az egymásra bólogatás unalmas nirvánája nem tartana mozgásban egy internetes platformot sem, a sértődés meg mindezen írott közelharc velejárója. Én is sokat változtam, keményebb, egyenesebb, nevén nevezőbb lettem, ettől - ha úgy tetszik egyeseknek - nagyképűbb...:) A tabuk pont arra valók, hogy döntsék őket, tisztább a látás nélkülük! |
Bizsergés - Vélemények
| 2016-06-13 00:09.13 |
| Nem tudom pontosan mire is gondolsz, de ha a "Lópofi" kitételre, az nem Anna Chancellornak szólt - hisz amúgy is csinos nő - , hanem annak, hogy így hívták karakterét a Négy esküvőben... :) |
| 2016-06-12 23:43.09 |
| Egy kies angliai kisvárosban három negyvenes, magányos hölgy csokiba s piába fojtva frusztrációikat, beszélget, miről is?, persze a pasikról, és a szexről, illetve e két „dolog” hiányáról.
Naná!Mi másról? Mert ugye a nők is bizseregnek, talán másképp, mint a férfiak – biztos, hogy teljesen másképp - ,de bizony ők is csak azt akarják, mint a teremtés koronái - természetesen leginkább egymást... A felütés jó s a Négy esküvő, egy temetés bázisáról épitkező mozi, látszólag biztonsági kűrt próbál futni. Ordítóan egyértelmű brit vidéki közeg, száraz, angol humor, legalább egy húzónév, romantika, csajos szeánszok, tipizált – anglománok számára kikerülhetetlen – figurák, példának okáért a megállapodott családi tűzhelymelegre vágyó lelkész, s egy női szemnek üdítő látványvilágú fiatal férfitest..., s persze a megfelelő pillanatban érkezik a konfliktus. S mégis, bár a recepthez minden hozzávaló adott, a végeredmény nem túl inycsiklandó. Mikoron főhősnönk megtalálja az „álompasit”, ki majdnem fia lehetne, a barátnők rosszalló irigykedésbe kezdenek, s furmánykodásuk végeredményeként, elhalálozik a potenciális férjjelölt. Egy alapvetően vígjátéki fordulatokkal dolgozó moziban – MacDowell karakterét leszámítva a szereplők is inkább komikák, mint tragikák - ez furcsán morbid mozzanat, de ezen túllépve , valahogy semmi nincs a helyén, a barátnők között nincs igazán kémia, a romantika kimerül abban, hogy a L'Oréal „arcát” időnként alaposan megkefélik – temetőben, kocsiban, iskolában, templomban, s többnyire nyakig felöltözve – ez nem romantika s szerelem, hanem testi gerjedelem, egy-egy olyan bennsőséges pillanat – netán értelemmel teli párbeszéd - nem ártott volna, mi magyarázatot szolgál arra, egy huszonéves srác miért is akarja feleségül venni a nálánál évtizedekkel korosabb – bár igen vonzó – iskola igazgatót. Az ármánykodás elővezetése – a dévajul csábító Lópofi közreműködésével – nagyon béna, én szégyelltem magam Anna Chancellor helyett, az epilógus idegen testként ül a mozi végén, hiányoznak a helyzetkomikumokból fakadó poénok – lehányom a vőlegényem az oltár előtt, mert a gondolattól is undorodom, hogy le kell vele majd élnem egy életet, aligha számít annak, inkább ízléstelen, s groteszk jelenete ez a filmnek - az egészen súlyos dráma képtelen vegyülni a fanyar humorral, ezt így összerakni egy forgatókönyvben, amúgy is hibás koncepció, a fiú halála után, MacDowell nem mélyen gyászol, csak hüppögve szenveleg, kibékülése barátnőivel megalapozatlan, erőltetett, hiteltelen.Külső kapcsolatok – rokonok, szülők, egyéb barátok stb. –nem igazán kerülnek elő a moziban, szereplőink lebegnek a semmiben. Mint valami mesefilm felnőtteknek, csak épp annak sem túl meggyőző. Hangulat van, egy-egy poén akad, – elég soványak - , a színészek igyekeznek, de igencsak közepes kis filmecske ez. |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról
| 2016-06-12 14:49.12 |
| Gyülekezetből...? Én?
Nos, sokat nem olvashattál itt még tőlem, ha ez egyáltalán felmerült benned, ezzel a spekulációval, bearanyoztad a délutánom...:) |
| 2016-06-12 07:12.59 |
| Az én keresztem a lila, a tied a zöld...:)
Érdekes mód, soha nem volt gondom a Fradival – BL-ben annak idején körmömet lerágva szurkoltam nekik, a svájci 3-0 után népünnepélyt tartottam a nappaliban :) - a jó focit szerettem, az „ultra” szurkolás, az egymásra köpködés nem a világom.Pedig keveredtem csúnya verekedésbe – minket vertek – én megúsztam, de ettől nem haragudtam meg a Fradira, nem a klub a hibás, miért is tenném? Amúgy, de, itt mindenki mindenhez ért...:) Te is, én is, minden fórumozó, gyaníthatóan Te sem vagy sportújságíró, sportszociológus, sportpszichológus, klubelnök..., netán edző – ha igen, elnézést! Csupán szurkolók vagyunk – én már kevésbé - ,akik megélve s látva évtizedes folyamatok visszásságait, esetleg egy bizonyos témában megkeserednek – akár! De csak egy bizonyos témában, mielőtt általánosítunk, az nagy divat...! Az élettapasztalat és a józan ész – már akinek megadta ezt a genetika -, mi vezérel bárkit, ki itt megnyilvánul, nem a „tudás”, zömében. „Fogalmatlan sem vagyok”..., mondjuk elég fura egy szó, fociztam magam is, fiam is, jól ismertem néhány játékost az újpesti aranykorból, sőt, rokoni szálak is kötnek egyikükhöz.Gerát is személyesen...:) Máshonnan.Láttam játszani még élőben a régmúlt legjobbjait, Nyilasit, Törőt, Détárit, ott voltam számtalan kettős rangadón a Népstadionban – több tízezer néző – láttam élőben a Brazilok lemosását, a Hollandok elleni vereséget – full telt ház előtt – láttam élőben Baggiot, Baresit, Donadonit,Toto Schillacit..., nem sorolom tovább a neveket. A nyolcvanas évek közepén láttam „nyugati” bajnokit, élőben, s irigyeltem az infrasturtúrát, a szurkolói hozzállást, a hangulatot, a színvonalat, reméltem, egyszer majd nálunk is, s dehogy! S később láttam azt a züllést – korábban is voltak gondok, de több pénzből, többet lehet lopni -, ami mindezek után megindult, a Fradi kirablásától kezdve, napjainkig! Nem köthető a focihoz a politika??? Na, ezt meg már nem is értem, pont ma, pont Magyarországon, most tényleg, te nem tájékozodsz, épp Fradid kasszáját is kirámolták már párszor... :O, s egyéb ügyek, belemenni keserű szájízt generál – inkább a kávé, azt jobban szeretem - hagyjuk is... Egyetlen személyes indittatású tapasztalás, s hamarost befejezem...:) Fiam a Bozsik programban, kaptak pénzt rá, de a felszerelést én vettem, a cipőt én vettem, a meccsekre a szülők szállították a kölyköket, a „társadalmi” státuszú edző elment edzés helyett redőnyözni – társadalmi, de nem ingyen, a lét felvette az el nem végzett munkáért - s a csalódottan ácsorgó srácoknak a többi szülő kérésére én tartottam edzést, mert egyedüli voltam, ki látott már füvön labdát, s bele is tudott rúgni...:) A pénzt, mit az utánpótlásra kaptak, például a fiamnak, azt elitta, eldorbézolta a „nagy csapat”, az árokparton okádtak, nem egyszer egy-egy pincebuli után, abból a pénzből, amiből felszerelést kellett volna venni a kis kölyköknek.Jó fizetést, és „hálából” vállalkozási lehetőségeket kaptak a várostól –elvéve mások elől -, ma is abból élnek, nagyjából a semmiért jutalmazták őket, vedeltek, dohányoztak, sporszerűtlenül éltek, s ami aztán feltette a koronát, egy megnyert „bozsikos” torna után a legjobbaknak díjként adott focilasztikat – a fiam is kapott – ellopták. Ez csak egy epizód, de miután sok bennfentes infónak vagyok birtokában, ez biza jelenségszintű volt, nem lokális eset, és nem elszigetelt. Erre írtam, hogy túlfizetett senkiháziak, nem Lionel Messin kértem számon, miért is keres annyit...! ;) Évtizedeken keresztül szurkoltam, fanatikus mód, részt vállaltam abban – tettekben s anyagilag- , hogy jobb legyen a magyar foci, a magam kis „szintjén”, de megfordult a helyzet, most már bizonyítsanak ők előbb, s utána majd lelkesedem én is, addig nem. S magyarságom nem ezen múlik.Egyébiránt sehol nem írtam olyat, hogy jöjjenek haza kinullázva! Ezt honnan veszed? Szurkolj, lelkesedj s mint mondtam én veled fogok örülni, de nem ismersz, nem tudsz rólam semmit, hát ne ítélkezz információhiányosan s látatlanul! Részemről visszatérek a filmekhez, hisz ehhez itt úgy sem konyítok... :) |
| 2016-06-11 18:12.53 |
| Egyébiránt én sem azt állítottam, hogy az egekig szökő játékos "bérek" politika irányítottak, csupán nem kedvelem, ha a sport sikereket az épp regnáló politikai elit nemtelen célokra használja..., volt már erre példa kis hazánkban, nem kevés.Abba meg már nem is mennék mélyebben bele, milyen szinten átszőtte a korrupció a nemzetközi focit - is -, sajnos.
Soha nem volt az élsport igazán "szűz", de mára inkább lestrapált kurvára kezd emlékeztetni, s ezért már nehéz rajongani, de meglepő mód, én még szeretnék, akkor is, ha megszólalásaimból jelenleg nem ez tükröződik! :) |
| 2016-06-11 18:00.25 |
| Nem csak megkeseredett, csalódott, irigy és lenéző vagyok - ezt honnan veszed, talány, hisz semmit nem tudsz rólam, ez puszta s bugyuta személyeskedés, nem több, régen zavart, mára karcosabb lettem -, de még ráadásul Újpesten is születtem...:)
Kedves Dobsony, ne izgasd magad mindenen ennyire, mert az EB végére meg fog ütni a guta..., én nem bántottalak téged, sőt, volt már topik, hol egyet értettünk, de azért had lehessen kritikát is elővezetni - akár! Vallásos rajongásod a tied, senki nem akarja elvenni tőled, vagy kétségbevonni jogodat hozzá.Nem vagyok ellendrukker, ha jól szerepel majd a "csapat", örülni fogok örömödnek... :) Hova írogatok, hova nem? Ugye ezt nem te fogod meghatározni, ne vicceskedjünk már... ;) |
Mi a véleményed a Facebook - ról?
| 2016-06-11 12:02.14 |
| De, elmúlt! Mert csak beszélnek róla -retró életérzés, nosztalgia, de fontosabbnak vélik ezt interneten megosztani, hog jaj, de hiányzik- , de nem teszik, azok sem, kik leghangosabban zúgolódnak.
Amúgy meg, nem, mint írtam én nem, itt s máshol jelen vagyok, de nincs profil s megosztás, okos telefonom sincs, csak egy stupid, piros gomb, zöld gomb, ennyi...:) Amúgy meg bizony -egyet értve veled - minden korszakból van mit tanulni, csak szem nyitva, s nem befolyás alá kerülni. Az ember alkalmazkodik, ha sötét lesz ahhoz fog, evolúció, nekem/neked/sokaknak könnyebb lesz - mert tanultunk még mást is, - de mindenki fog tudni, ez a faj elég szívós...:) |
Spotlight - Egy nyomozás részletei - Vélemények
| 2016-06-11 11:00.54 |
| Nos, ez egy „okos” mozi, mert nem a zsigeri klérus ellenességre épít – jómagam, nem nagy titok, undorodom a katolikus egyháztól, igaz, szinte az összes nem „természeti” eredetű vallási „bürokráciától” - , s talán pont azzal okoz hiányérzetet néhányakban, hogy nem lehet gyűlölni benne a pocakos, szenteskedően nyáladzó, „krisztusi” mosolyú, kéjsóvár tekintetű , gyermeki nemi szervekre ácsingozó papok sztereotíp megjelenítését.
Ez a film ugyanis sokkal inkább szól az oknyomozó újságírás – és az írott sajtó - fontosságáról, és arról, ez a tevékenység ma is milyen fontos szerepet játszik szabadságunk őrzésében, mint a konkrét témáról – nem kisebbítve az ok-okozatok jelentős mértékű súlyát – mit tartalmilag fejteget. Nem tudok újat mondani – mert már előttem megfogalmazták, méghozzá remekül – ez egy szikár „természetű”, dokumentarista megfogalmazású, bölcs mértékletességgel narráló, mégis természetes mód indulatokat generáló film.Fontos a téma – hisz oly sokáig volt szőnyeg alá söpörve - , de nem a téma a lényeg, hanem, hogy merjünk megszólalni, ha a lelki – jelen esetben egyház – vagy világi hatalom oly mértékben lép túl minden normális értékrenden - s saját presztizsének őrzése közben alárendelt emberi tényezőn, - hogy az már tűrhetetlen! A mozi egytelen igazi érzelmi, sőt, katartikus pillanata az, mikor megszólalnak a telefonok, s csörögnek, csörögnek, mert a sérült, s mentálisan egy életre kinullázott áldozatok hirtelen úgy érzik, megtalálták a csatornát, mely értük tesz, mely már nem elhallgattatható, mely felszabadítja az évtizedek óta eltemetett szégyent, bűntudatot, önvádat, elnyomottságot. A casting perfekt, Keaton már megint, „hollywoodi” újra felfedezése nekem külön öröm..., de Ruffalo – már sokadszor -, McAdams – igaz őt csesztetni illene, sokan teszik, szerintem rutinból, de nekem tökéletesen hozta a figurát – s legfőképp Schreiber csendes, töprengő, indulatoktól mentes, de kérlelhetetlen karaktere annyira mínőségi, hogy abban hibát találni nem lehet. A rendezés visszafogottsága engedi a témát önmagában kiteljesedni, a film egyensúlya pillantokra sem bomlik, erős, gondolatébresztő, figyelmet érdemlő mozi, nékülözve minden felesleges hatsvadászatot, pedig, könnyű lett volna ezen út irányba félre siklani... A katolikus egyházon belül dúló szexuális visszásságok témaköre nyilván külön fejezetet érdemelne, de mégis azt gondolom, ennek a filmnek a centruma, nem kizárólag a papi fütyik eltévelyedéséről mesél, hanem minden „civilnek” üzen, hogy ne hallgass, állj ki önmagadért, légy te Sándor Mária, légy te a fekete ruhás nővér, vagy épp egy pedofil pap áldozata, aki mer tenni önmagáért, a közösségért, hogy mással ugyanez már ne..., szembe a hatalommal, a pénzzel, befolyással, és persze szól a tisztességes újságírókról, kik iszonyú sok munkát raknak egy-egy ügybe, sokszor egzisztenciájukat, netán életüket kockáztatják, és nem mindig csak a szenzáció éhség vezérli őket..., s persze szól az írott sajtó létjogosultságáról is. Oscar vagy nem Oscar, tök mindegy, ez egy kurva jó mozi!!! |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról
| 2016-06-11 09:24.13 |
| Némi óvatossággal csatlakozva hozzád - még a végén én is "árulom" a HAZÁT!, rossz vicc ez az egész - rég baj az, ha "magyarságom" - az mi? - azon múlik mennyire vagyok képes lelkesedni huszonvalahány megkérdőjelezhető tehetségű - túlfizetett - senkiházi labdakergető idétlenkedéséért!
Tegyem hozzá, szerettem a focit - fanatikus mód, például Mezey csapat, ott voltam, Népstadion, 70.000 néző - , de - részben a politika is - kiírtotta a sporttal kapcsolatos illuzióimat, s míg néhány éve majdnem "válóok" volt egy-egy világesemény kizárólagos megtekintése, ma oly közömbös számomra, ez az egész, mint a szerves kémia..., kik tudják, mennyire "lekötnek" a reál tárgyak, képben vannak érdeklődésem ezirányú intenzív pulzálásával! :) |
Mi a véleményed a Facebook - ról?
| 2016-06-11 08:57.03 |
| Nem Facebook változtatta meg a világot, hanem a folyvást mozgásban levő – fejlödő, legalább is informatikai, technikai értelemben – világ szülte meg a közösségi oldalakat.
Egyet értve Chris-szel – bár nem vagyok aktív, sem passzív tagja egy ilyen oldalnak sem – a „használat” módszertana eshet kritikai vélemény alá, nem a „találmány” maga.Ezen aspektus viszont „ember” oldalról közelítendő! Mi – mégha a konkrét témában nem is, de én sem vagyok híján hibáknak, internetes kommunikáció terén – tesszük a Facebook-ot olyanná, amilyen, ne védekezzünk, ne hárítsunk, ne higgyük, hogy a krumplihámozó vette ki a közös családi vacsora készítésből az együtt élőket, felgyorsítva, megkönnyítve a gyártás folyamatát, és ne sírjuk vissza nosztalgikus bugyutáskodással a falusi összejövetelek tollfosztásának virtuális téren túli közösség formáló erejét, s a hétfői „adásszünetek” együtt rádiozó családmodellje is bevándorolt a spájz egy poros, elfeledett sarkába, mert az igény is elmúlt... A civilizációs közeg, melyben pergetjük napjainkat, túlhaladott ezen, az élet gyorsabbá vált, s bár hosszan akarunk élni – az orvostudomány fejlődése ehhez sokat hozzá tesz, csak épp nem ebben a nyomorult országban - létezik az unalom faktor, munkán, kötelezettségeken túl, megteremtődik mindig az idő, melyet ki akarunk tölteni, ma másként, mint évtizedekkel ezelőtt, értékkel, vagy érték nélkül, csak a mi felelősségünk! Eltolni magunktól a „jelenségeket”, s másokat hibáztatni könnyű, de úgy élni egy okos, s akár értelmes céllal is felhasználható ötlettel, hogy az hasznot termeljen, az biza nehéz. Sok barátom, ismerősöm tagja e „térnek”, s ezek közül – tanult, értelmes, olvasott, teljes életet élő emberek – a legtöbben minimum információt megadva magukról, kapcsolattartásra, s kapcsolat szerzésre használják a net ezen csatornáját.A nukleáris reakció alkalmas egy város elpusztítására, vagy épp alkalmas egy fél ország áramellátásának biztosítására, rajtunk múlik, miként élünk vele, se mi emberek, általában a rossz utat választjuk, csak úgy, mert ilyenek vagyunk, nem a Facebook ront rajtunk, mi rontunk a Facebook-on, s míg ezt nem fogjuk fel, marad a köpködés, nyavalygás, fanyalgás... A Filmkatalógus sem hibáztatható Arturó professzor elméncségeiért, s a szóláncozás sem e platform „bűne”..., ellenben mégis hasznos lehet itt lenni! |
Hogyan legyünk szinglik? - Vélemények
| 2016-06-10 16:38.30 |
| A Szex és New York emlőin nevelkedett szinglik számára még akár meglepő is lehet ennek a mozinak a hangvétele- talán ők még csalódni is fognak, mert ez mozi távolabbról közelít, mit ők nem biztos, hogy beszűkült szellemi potenciállal érteni fognak!
Hagyjuk most a „szürkét”, mely filmnek nagy jóindulttal sem nevezhető, s bugyinedvesítő hatása regényben még csak-csak elmegy - elég valódi nővel beszéltem, s tettem mást is, kik a nyomtatott formát képesek voltak libidó serkentőként megélni – igaz, kinek fontosak a nyelvi „lelemények” - nem az orális szexre asszociálva - hát túl sokat írott formában sem lelhettek az inkriminált „műben”, tehát legyünk jóindulatúak, tekintsünk Dakotára színésznőként, s e filmben mozi „szűzként”..., elfelejtve a nemrégi előzméményt... S eképp hát..., az ő személye nem ront e filmen semmit, sőt, kifejezetten kellemes a jelenléte, mint ahogy a mozi is jóval meghaladja a „szingli” mozik: punci a farokkal, élvezettel,de elkötelezetteségek nélkül! hangvételének szintjét.Talán azért is, mert koktélként működik, mindenből egy kicsit, kellemes ízhatást produkáló módon, oly fajta keverékként, ami mélyre merít a sablonokból, de egyben színesit, zanzásít, szórakoztató formában, kommersz, lazán emészthető mód, de mégsem kell szégyenkezni, ha jóllaktunk láttán... Van itt klasszikus romkom elemekkel tarkított vonulat, és ez máris fűszerezi a mozit – épp Dakota! Akad egy csodás „emancipunci”: Leslie Mann – s mily csinos, s vonzó, beindul rá a fantázia, még a „karon ülőké” is, a vén legényeké meg főleg – van állat mód szórakoztató s őszinte parti arc, kin szét röhögjük magunkat, vele vedelünk, vele tépünk, ki még nem tépett, nem tudja, jó ám az, ajaj, de milyen jó!, s vele kefélünk , nos ő :Rebel Wilson, ki nem épp az etióp éhezők „kajagyüjtő” kapmpányfilmjének hiteles megtestesítője, de van az a perc, mikor ronggyá dugnám, simán, mert ott van benne a „nő” bazmeg!, a hús-vér nő, az az igazi, ki nem válogat, hanem keresgél, s talál, nem rinyál filmes/média ideálokról, kit soha érhet el, nem a virtuális térben dug, az nem annyira fasza ám, hanem a valóságban, mert szereti a szexet, s a farkat/farkakat, s lehet majd megbán sok mindent, de mint Lemmy a Motörhead épp nemrég elhunyt énekese, ki napi egy üveg töményre volt hitelesítve, elmondhatja Szent Péternek, meghaltam, de előtte éltem baszki! Te meg... ,itt őrzöd a kapud, épp halálta unva magad - van a szerelembe szerelmes édes kis csillag – nos a szentimentális énem őt is nagyon szereti- , s van egy csodás város, melyet imádni kell..., New York! Az internetes szexet, társkeresést meg hagyjuk is..., ott oszt annyi a hülye; álomvilágban kérödző frigid, szűzkurva, vagy épp alig potens netes pornóra élvező, valós nőt még megszólítani se merő hülyegyerek, hogy hagyjuk már... Ez a film minden rezdülésében az urbánus típushoz szól, nem a provinciák földhöz ragadt s unalomba beszáradt, maximum a kocsmában – a többi bunkóval - s konyhában életet „élő”, így idézőjelben, férfiakhoz s nőkhöz..., a nagyvárosok valósága nagyon más, színes, szabad, élettel teli, elfogadóbb, toleránsabb, más értékkel bíró egyben bizonyos alapvetésekhez mérten értéketelenebb, s mégis vonzó, vágyott, irigyelt... A szingli lét valós probléma, tán érdemes rá időt feccelni, hogy foglalkozzunk vele, mert hosszú távon „kihaláshoz” vezet, van középút, de bazmeg, ez nem a filmesztéták s a politika problémája, ők csak lopjanak, gazdagodjanak, kurvuljanak - gazdaságilag, ideológiailag s persze pinával is, melyről hiszik, értük nedves nem a pénzükért- , de ne magyarázzanak arról, mit nem értenek, és mikor egy-két szenteskedő s szexista faszkalap – példának okáért parlamentünk elmeháborodott elnöke, vagy az „ákosnak” s zenésznek - na, ne viceskedjünk már, akkor Janis Joplin mi volt??? - nevezett okádék szentfazék szájára meri venni bíráló éllel, ki így él ,hát hányni támad kedvem...no, nem Rebel Wilson kerekterétől, hanem tőlük!!! Nos, most kikáromdtam magam, s kinek ez nem tetszik, az egyrészt bekaphatja, másrészt nem érti, nem ok nélkül tettem... :) |
Rob Roy (1995) - Vélemények
| 2016-06-07 18:03.17 |
| Rob Roy és William Wallace a skót nemzeti legendárium szerves részét képző történelmi alakok.Életük, tetteik, küzdelmeik, jellemük sokkal árnyaltabb vagy épp teljesen eltérő attól a képtől, mit a népi szájhagyomány rajzol róluk.
A kis népek, nemzetek hősei mindig idealizáltak, és mi ebben a „formában” szeretjük őket.Talán nem véletlen, hogy a skót romantikus nagyepika óriása, Walter Scott is tollára tűzte Rob Roy személyét, és nem feledkezett meg Wallace-ról sem. Bizonyos értelemben, nekünk magyaroknak könnyű együtt érezni azon sorstársakkal, melyeket évszázadokon keresztül zsákmányolt ki gátlások nélkül, egy nagyobb, erősebb hatalom.Mohács óta vergődünk jajgatva történelmi siratófalunk előtt, nem ok nélkül, ám előre vívő tettek híján, hiábavalóan.A sorsközösség közel hoz, együtt érzővé tesz, és a mi hőseink sem voltak gáncs nélküli lovagok, de úgy szeretünk rájuk emlékezni, mintha azok lettek volna! Regények lapjain, filmvásznon soha nem kell számon kérni a teljes körű történelmi hűséget.A vérláztíó kegyetlenség – példának okáért Wallace esetében – az opportunista megalkuvás, az egyéni célok, ambíciók fölébe rendelése a közös harcnak, jellemzője volt sok nemzeti ikonnak, de attól váltak idollá, amit a közösségért tettek, ezen tettek ültették be őket mélyen és kitörölhetetlenül az egyszerű nép szívébe, és ezekkel írták be magukat saját hazájuk történelmi arcképcsarnokába. Sokan berzenkednek az összehasonlítgatástól, a párhuzamoktól, de önkéntelen reakció ez, és én nem kéren számon senkin, ha A rettenthetetlent és a Rob Royt igyekszik egy karámba terelni.Attól függetenül sem, hogy ez két nagyon eltérő mozi.Más filmes stílus, más kor, eltérő motivációk, más történelmi alaphelyzet, két különböző jellem, de a harc a becsületért, a szerelemért, a szabadságért sablonja egy platformra helyezi őket. Gibson virtigli középkori víziót jelenít meg, nagyon direkt és brutálisan kemény mód, vérrel, kegyetlenséggel írt időszak ez, s miután a direktori székbe huppant főszereplő tökéletesen birtokolja a filmkészítés módszertanának minden csínját-bínját, mozija még akkor is hitelesnek hat – mert főképp a hangulattal operál - , ha tudjuk, történelmileg ízekre szedhető.Esztétikát teremt az erőszaknak, értelmet ad a minden képzeletet felülmúlóan borzalmas halálnak. A Rob Roy ettől eltérően, sokkal inkább a klasszikus kosztümös kalandfilmek világába kalauzol, lágyabb, finomabb nyelvezetű, flexibilisebb mozi, ám lényegretörően képes érzékeltetni, mitől is válik a védelmi pénzeket szedő marhatolvajból, népi hős.Gyönyörű táj, retinát itató fényképezés, csodás kelta/gael zenék, régies, ám nem erőltetett nyelvezet, romantika – házasságon belül, ma már ez mily ritka, ez is megérne néhány mondatot – intrika, cselszővés, és egy egészen elképesztően megformált „gonosz” karakter.Kevés vér, kevés harc – ezen belül minden idők egyik leglenyűgözőbb kardpárbaja - mégis székbe szegező izgalmassággal, s mozgalmassággal „terjedő” történet.Nyilván illik itt kitérni Tim Roth-ra, nélküle ez a film nem ütne, a pozitív hős ellenpólusaként mindig kell egy olyan negatív figura, ki képes folyamatos s erős jelenléttel kiemelni a másik oldal szerethetőségét.S mégis..., a végén majdnem neki drukkolunk, mert minden alattomos gonoszságával együtt, ott benne az esendőség, s az erő – mert a fickó a piperkőc gazember álarca mögött, oly kemény, mint a gránit -, ahogy vív, az pedig más dimenzió. Jessica Lange ebben a filmben is bizonyítja, miért is volt korosztálya egyik legnagyobbja, Liam Neeson pedig tökéletes választás Rob szerepére, igazi férfi, egyfajta kihalt eszményképet testesít meg. Minden pontján – szinte - hibátlan az összkép, és a rendezés időnkénti nehézkessége eltörpül a hiánypótlás fontossága mellett. Ez egy olyan mozi, mely azoknak szól, kik még Jean Marais örökbecsű darabjain nevelkedtek – például jómagam – kik még vágytak egy modernebb hangvételű, de klasszikus értékeket képviselő kalandmozi feelingjére, kik visszavágyták a „A púpost”, más korban, más vidéken, de hasonló életérzés mentén. Ma már szinte minden mozi olyan realisztikus, izzadságszagú, életszerű, s ettől biza időnként száraz, hogy jó elmerülni egy kis nosztalgikus, kosztümös kalandromantikában..., csak úgy, egy vasárnap délután..., húsz év után, újra! |
Az a bizonyos első év - Vélemények
| 2016-06-06 07:05.27 |
| Most valószínű szembe megyek a katalógus „fősodorával”, de baszki, nekem ez tetszett!
Talán Anna Faris csetlő-botló bája is közre játszik ebben, vagy a kétségkívül nem mindenki számára azonnal egyértelmű angol humor, vagy az, hogy bizony sok volt ám a sztoriban az igazság, és ki már leélt házasságban, tartós kapcsolatban néhány húzós évet, az tudja, ez így van... Először igyekszünk tökéletesnek látni a másikat – hályog a szemen a szerelem, vagy épp csak „esztétikai” alapon siklunk el az idegesítő jellemvonások felett – de aztán Minnie Driver – piszok jó volt az a karcosság, ahogy megjeleníti kakaterét – megfogalmazza a lényeget – a moziban többször is megteszi – a jó házasság alapja, ha megtanuljuk a másik hibáit – is – szeretni, elfogadni.Még akkor is, ha állandóan cikizzük ezen hibákat – már ha hibák egyáltalán – mások előtt is, akár.És bizony az a pasi reggel zavartalanul repteti a bélgázokat, álmos elégedettséggel vakarja a seggét, túrja az orrát, szörnyű a papucsa, és úgy általában rém idegesítő egy faszkalap, de a férjem, és hozzám tartozik, és már fura lenne, ha nem így tenne, és hiányozna, mert..., mert mit tudom én, de már összenöttünk, és hiába jön a herceg, a hercegből is csak „férj” lesz, a mámor elszáll, a seggvakarás örök...:) A nők ugyanígy, mert hiába a szép arc, a gepárd test, a szexuális vonzerő, minden múlik, a test megszokottá válik – hisz a tied, már megszerezted – a szép arcról hamar kiderül, smink nélkül sokkal hétköznapibb, mint gondoltad volna, a csók íze rutinszerű, a bőre illata a melle érintése is napról-napra veszít izgalmasságából.És mikor egy szétharcolt polóban feszítve nyünyögi épp, hogy vigyük le a szemetet, vagy az istennek nem képes megtanulni a dalszöveget, és idegborzoló halandzsába kezd..., és ráadásul szarul billiárdozik – skandallum -, olyankor derül ki, van-e a kapcsolat tésztájában annyi kovász, hogy megkeljen a házasság kenyere. A szülök első monológja is piszok jó...: abban bíztam, hogy már nem jön haza..., mert meghalt...:) , majd évtizedek múltával – ahogy átalakulnak az érzetek, és a lángolás metamorfózisa eljut „a már nem tudok nélküle élni szakaszba” - még mindig él valami a vonzalomból, van szex – mert van időskori szex, még a szüleink is szexelnek, idősen is, bizony, tudom szörnyű, nem is szeretünk rágondolni, de attól még így van – akkor kiderül mi kell a jó házassághoz, ami tartósan életben marad... A párterepauta..., én bizony szakadtam a röhögéstől – ilyen az igénytelen énem – Börcsök flegma, unott, monoton szinkronja sokat hozzá tesz, így ütnek igazán a poénok, és bizony ők is csak küszködnek, miközben neked magyaráznak: hogy csinálad, maguk sem tudják, hogy csinálják.Voltam már munkahelyi kötelezettségből pszichológusnál, garantáltan hülyébb volt, mint én – pedig olyan neurotikus egy idióta vagyok, hogy nehéz szintem alá kerülni, neki sikerült - persze nem csoda, amennyi hülyével találkozik, maga is azzá válik, és az ő élete is csak egy élet, az ő problémái is egy tőről fakadnak a te gondjaiddal, és a saját életben nem segítenek a tankönyvből bemagolt útmutatások. Tudom klisés, tudom az éttermi jelenet vérciki – színészileg is - és mégis, tetszett. Amennyiben valaki nagy vásznon, vagy kellően mínőségi audiovizuális eszközön nézte a filmet, a londoni pályaudvar, hát... lélegzetelllító képek, rögvest beugrott Kelenföld, és a kísérteties hasonlatosság, no, de majd ha a felcsúti kisvasút elkígyózik odáig, rögvest lesz Lőrinc barátnak VIP váró, de ez már politika, vagy mi, igaz átsző az mindent. Végül is három dolog mozgatja a világot: pénz, hatalom, szex..., és ebből kettő szervesen kapcsolódik a politikához, bár a harmadik is..., mert az mindenhez, ehhez a mozihoz is, nyilván! :) |
Túl a fenyvesen - Vélemények
| 2016-06-01 07:19.01 |
| Jól megfogtad a lényeget, ugyanis a mozi - részben - erről szól!Megtalálható benne ugyan némi "dosztojevszkijes" vergődés is, bűn és bűnhődés, de sokkal fontosabb szál a bűn "értelmezése" és az egyén rossz vagy jó reakcióinak külső megítélése.Egy csavargó motoros csávó, ki hirtelen célt kap, szeretni kölkét, adni neki, de persze rossz módszerrel - mielőtt valaki azt hinné, hogy bankrabló párti vagyok :) - és az ellenpólus, ki talán megfelelő erkölcsi bázisból startol - mert lássuk be Cooper karaktere a mozi közben "romlik" azzá, mit már nem lehet szeretni, tolerálni - ,de a rá nehezedő nyomás, talán az apa hatására is, a legrosszabb énjét hozza felszínre.Egy alapvetően jó, kicsit bizonytalan, gyenge, de megfelelő értékrendű ember torzul el, és igen kifejező jelenet, mikor az ügyész nem fogadja a felé nyújtott kezet...
Érdekes a témafelvetés, mit lát a társadalom egy piedesztálra emelt ember felemelkedéséből, milyen külsőségesek alapján ítélkezünk, sokszor a háttér ismerete nélkül, egy kerületi ügyész - kinek megválasztása Amerikában részben politikai csindradatta, részben mocskos háttéralkuk része - mire eljut abba a pozicióba, mely erkölcsileg fölé emeli az átlagnak - legalább is kéne - mennyi bűnt követ el, mely bűnök súlyosságukat tekintve semmiben nem maradnak el, Gosling tetteitől... Ezen tettek utólagos következménye a következő generációra, már csak túlhúzás, sokat akarnak markolni, ennyi szál megfelelő árnyalására egy mozifilm időkeretében nincs mód. Amennyiben nem csúszna annyira szét a mozi dramaturgiája, nem folyósodna el időnként a történetvezetés, s feszítettebb lenne a narratívája, ez egy igen jó film is lehetne, így azonban gondolatébresztő mondandója ellenére, csak közepes..., megjegyzem Cooper ebben is remek, Goslingtól ezt meg már el is várjuk. |
Egyre távolabb - Vélemények
| 2016-05-31 19:38.35 |
| A sorozatoktól – többnyire - hideglelést kapok, a nyolcvanas évek klasszikusai után - mikor is azért nézte mindenki a „nőket a pult mögött”, mert egyszerűen a médiaportékák szűk, szocialista kulturgépezet által vezérelt piacán ezek jelentették a minden keddi-pénteki szórakozást – talán a Váratlan utazás volt az egyetlen, mellyel engem is megvettek, bevallom, kilóra, simán.Gyaníthatóan sokan vagyunk így ezzel, még azok az esetleges filmsznobok is, kik el nem ismernék e tényt, vagy azok a magasabb igényű fogyasztók is, kik egy-egy Bergman mozi műélvezete utáni mentális kifulladásukat kezelték, Sara Stanley tüneményes kalandjaival, egy bögre forró kakaót szürcsölve, plüss kárpittal bevont foteljük mélyén, elfelejtkezve arról, hogy a világ, tulajdonképpen milyen szemét egy hely...
A Prince Edward-sziget és persze Avonlea valójában egy fészekmeleg inkubátor, olyan hely, mely már nem létezik – tán soha nem is létezett – egy mesebéli kis tündérország, a mesékben is ott lapul az emberre oly jellemző gonoszság, a mesék világa sem csupa vegytiszta jósággal van bebélelve, de a végén minden helyre zökken, s mi megtisztultabban állhatunk fel a képernyő elől. Sara, mikor kilép a sorozatból, azon narrativa mentén teszi, hogy meg akarja ismerni a világot, mélyebben, a művészetet, a maga teljességében, sokszínűségében, fényekkel ámde árnyakkal együtt, akár. Nos, megtette! Egy fiatal rendezőnő első filmjének merész, s tán szokatlan témaválasztás az Alzheimer, az idős kor, a végleges veszteség problémaköre, a betegség, az elmúlás, a szellem leépülése, s ennek hatása egy évtizedek óta együtt élő pár kapcsolatára.Készültek filmek e témában, s épp nemrég akadémiai díjat hozott a Still Alice Julianne Moore-nak – okkal, s megérdemelten - , de amennyire szerettem ezt a mozit, annyira nem fogott meg az Alice tipizált betegségábrázolása, a szokásos amerikai klisék tömkelegével együtt.Az ember azt várná, hogy huszonévesen, egy szárnyait bontogató művészpalánta, onnan merít, mit jól ismer, ahhoz a közeghez nyúl, melyben él, melynek napi gondjait, ellentmondásait belülről látja, tapasztalja.Ehhez képest nagy bátorsággal belevág Alice Munro írónő a "The Bear Came over the Mountain" c. novellájának adaptlásába, s milyen jó, hogy így döntött! Aki csak úgy „belenéz” a moziba, s nem ismer hátteret hozzá, azonnal skandináv hangulatban fogja magát érezni. Polley remekül merít az Észak-európai országok filmművésztére oly jellemző motívumokból, filmje „emberszagú”, letisztult, sallangoktól mentes, képi világa magával ragadó, ám hűvösen távolság tartó, elbeszélő stílusa csendesen melankolikus, puritán s egyben rettentő eredeti.Tempója lassú, megfontolt, de véletlenül sem unalmas, mert a kritikus pontokon azonnal tovább lendül a történet ,hagy időt töprengeni, de nem akar magyarázni, megértetni, mindezt a nézőre bízza, a több idősikkal való játszadozás pedig ennek a mozinak a szövetébe jól épül bele. A skandináv utalás – talán ez „freudi” is? – többször előkerül a filmben, skandináv mitológia, Auden munkájából, a Letters from Iceland-ból való felolvasások... Polley miközben mélyen együtt érez főhőseivel, távol tartja magát a saját rendezésétől, nem tolakszik, nem akar előtérbe kerülni, színészei „viszik” a mozit, Christie, Pinsent, Dukakis brillíroznak, s az azonos sorscsapással szembe néző két „magára maradt” házastárs között szövődő kapcsolat testi és lelki szegmense úgy képes meghatóvá válni, hogy közben nem csöpögős, hanem nagyon is emberi. Történhetne mindez velünk, vagy szomszédainkkal, rokonainkkal..., ez a mozi nem távoli, épp, hogy nagyon is közeli, beleélhető, kézzel fogható. Fiona úgy őrizheti szépségét, nőiességét, elegáns finomságát, hogy közben nincs ennek a képnek mögé rajzolva az a hazug retorika, hogy a szellem leépülése, nem jár méltóság vesztéssel, de azzal jár!Itt nincs az a színházi pátosz, hogy mi ugyanolyanok vagyunk, s ugyanazok, kik voltunk – hisz ez a szörnyű kor, épp személyiségünket lopja - és nincs erre lassan erösödő, majd dörgővé fejlődő tapsvihar egy teremben, műkatarzissal megspkékelve. A szeretet, az igazi..., képes áldozatokat hozni, és Pinsent, csak, hogy boldoggá tegye az „Egyre távolabb” kerülő feleségét, áldozatot hoz, de ezen áldozat, számára már magától értetődő, melytől többé válik, s nem egyszerű szentimentális gesztus, mellyel sokszor csak a külvilágnak „hódolunk”,hanem racionális, ám érzelemvezérelt döntés, a lélek gazdagítását szolgálja. Engem magával ragadott és lenyűgözött e mozi! Némi személyes átértelmezéssel, akár az – általam nagyra tartott - izlandi underground énekesnő Björk, karrier indító albuma a Debut – hogy maradjunk a mainstreamtől való eltérésnél, és skandináviánál – Polley első rendezése is szerepelhetne abban a könyvben, melynek címe: 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz, s 1001 film, amit látnod kell..., mielőtt meghalsz... |
A tinilány naplója - Vélemények
| 2016-05-30 07:55.58 |
| „A coming-of-age műfaj már sok tanulságos és szórakoztató darabbal gazdagította a filmtörténetet.”
Ezt jómagam írtam, egy más fórumra, hol már nem vagyok jelen, de ide „loptam” a mondatot, mert erre a filmre is nagyon illik a gúnya... Természetesen a témában készültek nézhetetlen hulladékok is – nagyobb számban azok - , s oly didaktikus oktató darabok is, melyek illusztrációként elmennek egy kamaszkorral foglalkozó pszichológiai tankönyv mellékleteként, de ezzel fel is soroltuk összes érdemüket. Nem könnyű frissnek lenni, és általában a friss hang magával hozza a nyersességet, szókimondást, adott esetben vulgaritást, netán közönségességet – ha annak oka és célja van, nincs vele baj – és mi tán a legfontosabb – s most kivételesen jól fogalmaz a film itteni ismertetője – nem ítélkezik, mert ítélkezni könnyű, beleérezni, együtt rezegni, elfogadni, megérteni, szeretni nehéz! A tinilány naplója pont ilyen mozi, smirglis, kemény hangú, s ezen okból, finomabb érzékszervű nézőknek okozhat megbotránkozást, a prűdség, a strucc nézőpont rendkívül kedvelt hozzáállás, de lázadó, útkereső kamaszkorról, mely sokszor túlhajtott szexulitással, droggal, piával van kikövezve, nem sok értelme van szépelgő stílusban értekezni. Bel Powley eszement jól hozza a szeretet kereső, csapongó, hibát-hibára halmozó, dacosan konok, néha alul, néha felül vezérelt énképpel rendelkező kamaszlányt, imádnivaló!Nem kizárólag a felnőtté válás problémája nehezíti helyzetét, de művészi ambiciói is épp most vannak születőben. A mellette tüsténkedő színészek is mind remekül teljesítenek, különösen tetszett Kristen Wiig, ki példás mértékletességgel bújik bele, a lányát szerető, de a drogos/piás szeánszoktól kissé szétcsúszott anya szerepébe. A mozi fényképezése, hangulata, zenéje totál kompatibilis a korral, mit megidéz, az animációs betétek – mit egyébként néha nagyon tudok rühellni – jelen esetben hibátlanul beleilleszkedenek a film szerkezetébe.Talán nem véletlen, hisz képregényből adaptálták. A filmben nagyon jó arányban keveredik a dráma- humorral, mély érzelmek- szikár keménységgel, és még a megszokott könnyes összeborulásban sincs a világon semmi giccses. Akiket a szexulitás kendőzetlen megjelenítése, akkár tettekben, akár szóban, zavar, főleg egy tinilány előadásában..., nos, ők talán kerüljék el ezt a mozit, mert itt azért van szex, dögivel, és nevén nevezik benne a dolgokat...:) Ki fognak „hegyeződni” az őket zavaró momentumokra, a valódi értéket el fogja takarni előlük a saját sápitozó háborgásuk, s nem fogják látni a fától, az erdőt! |
Az otthon túl messze van - Vélemények
| 2016-05-27 16:45.03 |
| Annyira egyet értünk, hogy nagyon...:)
Egyrészt ez valóban s merőben szubjektív, számomra Linney s Gainsbourg egyformán a "vonzó" kategória, mert eltérnek az "elvárt" átlagtól, s mindkettöjükben ott az a kis "titok", mire érdemes rámoccanni...:) Ráadásképp valóban, bíráljuk a celeb világot - lássuk be, azért ide tartoznak a filmvilág csillagai is - vasalt herével, felfújt cicivel, botoxolt pofival, s közben nem látjuk, hogy az igazi érték ott van kézközelben, a hétköznapi nők, s férfiak jóval többet hordoznak abból, mit érdemes értékelni. A tehetség nem szépségfüggő, különben, példának okáért Kathy Bates, soha nem rúghatott volna labdába, miközben akkora színésznő, hogy párját ritkítja! Gyarapodó élettapasztalatom megtanított rá, egy nőben soha nem azt kell keresni, amitől a dőre s felszínes többség szépnek tartja, hanem azt, amitől én annak tartom, persze ezzel nyilván elkanyarodunk a tehetség szintű boncolgatástól, de a mindennpjaink úgysem erről szólnak... |
Anyegin - Vélemények
| 2016-05-27 16:13.23 |
| Látja miss Wood - csak, hogy stílszerű legyek -, pont ezek azok a teljesen értelmetlen és felesleges "odavetések", melyek önre oly jellemzőek, s melyeket most és itt inkább nem mínősitenék, ráadásul ezen szavakat többnyire utólag ön is megbánja, csak még mindig nem tanult meg tízig számolni...:)
Én a valóságot élem, és nem a fantáziát..., s a valóság gyönyörű, szerintem ebben különbözünk egymástól, nem az én fantáziám lódult meg, hanem az öné, az enyémmel kapcsolatban - remélem tud követni - igen, gyanítottam, mert logikusnak tűnt, egyikre-a másikat, és kedves próbáltam lenni önnel, csak úgy, sokadszorra, mint általában...:) Ön olyan, mint az áprilisi időjárás, kiszámíthatatlan, szeszélyes, csapongó, nehéz természetű, kissé időnként hisztis, de egy pancsernek - mint azt ön oly bájosan épp néhány napja szerény személyemmel kapcsolatban egy más témában megfogalmazta - van türelme ahhoz, hogy eltekintsen ettől, ráadásul meteorológus nem lévén, kevéssé hoz lázba a kora tavasz éretlensége, mely még majdnem tél, s nem igazán ígérete a valódi kikeletnek... El is kerülhetjük egymást, okosan, értelmesen, elegánsan - én igyekszem így intézni a dolgaimat, eddig is így tettem - vagy mehet a durcis, ovis csapkodás, s szúrkálódás, ez esetben csak bátran, hajrá, csak hajrá..., higgye el, engem teljesen hidegen hagy! |
| 2016-05-27 08:03.44 |
| "Gombnyomás" nélkül is gyanítottam...:) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu