 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Jóravaló feleség - Viasat Film, 19:00 |
| Az 57-es utas - AMC, 19:20 |
| Parker - Filmbox Premium, 20:00 |
| Gyilkos sütik: Gyilkosság a pékségben - Film4, 20:00 |
| Ha eljön Joe Black - Cinemax, 20:01 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Jena Malone (40) |
| Goldie Hawn (79) |
| Jimmi Simpson (49) |
| Cherry Jones (68) |
| Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Kölyköd voltam - Vélemények |
| Filmlánc |
| Szólánc igékkel |
| Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
| Örömködő topik - közkívánatra! |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Az apa   |
| Trill Beatrix |
Independence hozzászólásai
Margaret (2011) - Vélemények
| 2017-12-05 16:53.56 |
| A hétköznapiság "magunkra ismerésének" minden jellemvonását magán hordozva is döbbenetesen felkavaró, mellbe vágó, elképesztően eltalált mozi ez, tulajdonképp kuriózum, mindén ízében hibátlan, rég láttam olyan mozgóképet, melybe „akarattal“ sem tudok s legfőképp nem is akarok belekötni.
Nem akarok, mert közel került hozzám..., megérintett, ugyanis visszaköszön életem, gyermekeim - szerintük biztos pocsékul elcseszett módszertanú nevelése-, hibáim - melyek számtalanok -, szülőként, gyermekként, emberként. Megszerethetetlen történet, megszerethetetlen dialógok, megszerethetetlen karakterek, távolságtartó, hideg, ellenben mégis, oly formában érzelem dús látásmód, mit nehéz közel engedni - oly fájdalmas a magunkra s életünkre ismerés kijózanító szárazsága, utálunk mindezzel szembe nézni - s mégis ott szurkál, hol nem tudod csillapítani a fájdalmat, ott viszket tőle szíved legmélye, hol nem tudod megvakarni, s próbálsz azonosulni - történettel, szereplőkkel, kölykeid kibírhatatlanságával, kamaszkorod ostobán nevetséges kapkodásaival -, de azzal nyers pragmatikus őszinteséggel szembe nézve, ahogy ez a mozi narrál, mindez, pokoli nehéz. Persze - s szerencsére - legtöbbünknek nem kell szembe nézni olyan brutális élethelyzettel, mikor is bugyuta s ártatlannak tűnő hibánkból kifolyólag egy leszakadt lábú nő vérzik el s haldoklik..., kezeink közt, de tükrözzük mindezt, letompítva, önmagunk életére, s elkezdjük felismerni a hasonlóságokat. Nem értjük, nem „szeretjük“ anyánkat, ki pedig szeret minket, csak épp úgy szerencsétlenkedik az életben, mint mi - a felnőtt kor, nem mentesít a hülyeségek elkövetése alól - s boldog szeretne lenni, csak úgy, az érzésért..., önmagáért. Nem nézünk szembe saját bűneinkkel - hangozzék ez mégoly túlzóan is, bár jelen filmben, ez egzakt tény - másokat hibáztatunk, közben gyötör minket a bűntudat, mivel kezdeni semmit nem tudunk, s ez okból iszonyú rosszul kezeljük, felmenteni önmagunk a könnyebb út, épp ezért beleavatkozunk mások életébe, mint elefánt a porcelán boltban, s törünk-zúzunk, a fiatalság felelőtlen kegyetlenségével. Büntetünk másokat, de nem ismerjük fel, ezzel büntetjük önmagunkat a legjobban - majd az évtizedek távlatából való visszatekintés fogja ezt egyértelművé tenni igazán. Nem látjuk, ki szeret minket valóságosan s személyiségünket szem előtt tartva tisztel bennünk nőt s embert - s megtiporjuk, hisz „férfiatlan“, kispárnába zokogott kamaszfiú könnyeit úgy sem látjuk, így könnyen rántunk vállat, bánata felett - , de dugunk azzal, abszurdan nevetséges módon, egy másodpercre sem fellazulva a libidóban, ki arra sem méltó, visszaköszönjünk neki az utcán, s ráadásul még e téren is oly béna, hogy lesajnálást is alig érdemel..., másnap rájövünk persze, ezt így, minek? Üvöltve vitázunk 9/11- ről a suliban muszlim lánnyal, ám dühünk nem a leomlott tornyoknak s nem a három ezer áldozatnak szól, csak kiéljük haragunkat, mások iránt, miközben magunkra haragszunk, transzponáljuk dühünk, más hangnembe, mert felzabál bűntudatunk. Majd bőgünk az operában..., mert egyszer csak, mégis hát, felnövünk, hirtelen, a háttér evolúció hiányában, túl hirtelen..., s a hirtelen növekedés, csontban, lélekben, egyaránt rettentő fájdalmas, s akkor sírnánk, ordítva, mert annyira fáj, mintha a pusztító rák falná fel kínok közt azt..., ott a mélyben, mit nem lehet definiálni, csak érezzük, hogy van, él, létezik! Furcsa, kissé antiszociális, nehezen értelmezhető jellemű lányt kell életre keltenie Anna Paquin-nak, ám mindezt oly elképesztően magas színvonalon valósítja meg, hogy nem csoda, a „Nagy Meryl“ is megemlíti - tán maga sem értve - miért is nem e fiatal színésznőé az Oscar! Megérdemelte volna...., s a mellékszereplők is..., oly aláfestést adnak, mi élményszámba megy, Mark Ruffalo pár percben is, felejthetetlen. Nehezen „megszületett“ mozi ez s sajnálatosan eldugott, ám ínyenc film élményt nyújthat, tessék hát megnézni! S ki szereti New York hangulatát, nos, nekik kihagyhatatlan darab! A Metropolitan Opera s az Upper West Side... |
Thor - Vélemények
| 2017-12-05 07:40.37 |
| Nem voltál tolakodó, nincs mit megbocsájtani. :)
S precíz választ adtam kérdésedre, még ha nem is nevesítettem a kerületet, betűkkel, másképp viszont elég egyértelműen... ;) |
| 2017-12-04 17:14.55 |
| Nem..., de nem merek már származásom "kerületével" kérkedni, mert korábban, üllői út stadionjának elkötelezett hívei, s amúgy tisztelt fórumtársaim, kevés híján meglincseltek, ezért..., innentől Rád bízom, kigondold, honnan ered családfám... :))
Menni fog, garantálom! ;) Havas "úr", méterekre tőlem..., tán egy boltban vettük a tízóraihoz, a kiflit. :) De, s ugyan nem versek topik - mondjuk pont..., szóval nem érdekel...:))- de kifejezem szimpátiám "ellen-érzetű feleim felé".... egy szép kis költeménnyel, Kosztolányi pennájából: Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjuság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, örök az ifjuság, Üllői-úti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél busan dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjuság? Feleljetek, bús lombu fák, Üllői-úti fák. S amúgy, Bakáts tér örvendezett első felsírásomnak, tehát nincs e honban nálam meghasonultabb egyén s sokat szenvedettebb..., milyen az, ha Bene Ferenc s Albert Flórián közt vergődsz, felnőtté? :) |
| 2017-12-03 11:26.16 |
| Nos, induljunk „neandervölgytől“..., legádázabb ellenségeim - már, ha van ilyen, biztos van - sem foghatják rám, a „képregények világának univerzuma“ magába szippantott volna, s általában Marvel, DC Comics történetek filmes adaptációi, egyedi kiadásban, dísz
dobozban, alphabetikus sorrendben sorjáznának nappalim legszebb vitrinének, gondosan, napi szinten pucolt üvegajtaja mögött. Az a misztikus világ, mely Amerikában ezen kiadványok - papír alapú formátuma - körül kialakult, engem soha nem tudott, megérinteni, oly távoli maradt, mint vagyonokért, baseball kártyákat gyűjteni, mit úgysem fog értékelni az utókor - legfeljebb anyagilag, ha örökölnek - s velem szállnak a sírba, ha nem lehet őket feldobni az e.Bay.com virtuális piacára, jó pénzért. Ellenben persze, mert oly szépek az önellentmondások, gyermek s kamaszkorom meghatározó élményét képezték a képregények, csak nagyon másképp, olyan „kelet-európai“ mód.Takarékbélyegen összegyűjtött pénzen - szerintem vannak itt olyanok, ki még emlékeznek a kis füzetekre, mibe ragasztgattuk spórolt pénzünk apróinak „bélyeglenyomatát“ - vásárolt Hahota, Rahan, Dr.Justice, Pif s Herkules s a Kockás füzetek agyonolvasott, rommá lapozgatott papírjainak zizegése, annyira kedves volt - ma is érzem a nyomdafesték illatát - a Füles képregényei, összegyűjtve- erről mondjuk beugrik a Rakéta regényújság is, de ne csámborogjunk szerte-szét - sokszor irodalmi értékek, kölkök számára is fogyasztható formában, itt ütköztem először Hugo toronyőrével, Jókai s Mikszáth alakjaival, az Egri Csillagok hőseivel - jó volt az olvasottakat, viszont látni, rajzon, szájukból előtörő szóbuborékok leegyszerűsített párbeszédei között - s aztán eltávolodott tőlem e világ, mígnem egyszer csak szembe jött Tim Burton extravagáns látásmódjának Batman-je, a modern kor minden képregény filmjének legminőségibb ősanyja.Számomra alapmozi, s felülmúlni azóta sem tudta senki, legkevésbé a Nolan fémjelezte túlhúzott komolykodás. Tudom..., Superman, Christopher Reeve, kinek foglalkozása: Szuperhős - s egyebek..., de valami nagyon újat, Burton hozott, mert tehetsége predesztinálta erre.Egy tetszhalott iparágat élesztett újra az a mozi, defibrillátor tappancsait helyezte a műfajra, s lám, feléledt! S azóta, bár ezen filmek zsánereiben önfeledt tájékozatlansággal kódorgok - szemem szűz maradt, ebből kifolyólag ártatlan naivitással fordulok e témájú mozik felé nem félek bevallani, nem értek mindenhez, mint itt sokan ...:) - minden évben berizikózok egy-két darabot, e világból.Legutóbb A galaxis őrzői két része került terítékre, s bevallom jól lakatott, s akkor e moziról..., tényleg csak néhány szó - ha már ily dagályosra sikeredett a bevezető, olyan "énféle", vagy mi :)! A Thor egy szemkápráztató csillogású, pompás látványvilágú, szórakoztató, kellemes darab, néhány remek színész - egy nagyjából összeszedett történet, némi - kissé, főleg a földi képekben - daraboskára sikeredet humorsziporka, s Hemsworth - kit pörölyének minden villanása lealázott a vászonról - , de..., ki azért deltás, jó kiállású, női szemeket jó érzésekkel itató látványú, kedves tekintetű, szimpatikus srác, s szerencsére - tán képben saját képességi határaival - nem veszi túl komolyan önmagát.Én egyébként is bírom, ha egy film, vagy ezen film szereplői nem akarnak többnek látszani, mint amik! A skandináv mitológia - legyen, hát mesevilág, de azért nézzünk szembe a ténnyel, ez a „mese“, saját korának, saját népének komoly vallás volt, s nem játék, legyünk hát óvatosak a lesajnálással - érintése, megidézése, sok tekintetben pontos, s pont annyira átírt, mit a mozivilág megkövetel, s imét legyünk szerények..., sokaknak, Asgard, Odin, Thor, Loki neve korábban annyit sem mondott, mint a sokad osztályú Bivalybasznád focicsapatának kezdő tizenegye. :)) A legtöbb átlagnéző a Mjölnirről is azt hihette, lemaradt előle az FC s norvég vagy izlandi focicsapat, ki valamely európai ligában alázza épp, magyar ellenfelét..., leginkább porig, a megszokás végett...:) Ha valakiben, e film kapcsán ébred fel a vágy, hogy utánaolvasson, e csodás regéknek - például Edda - már nem készült el hiába e mozi! Én jól szórakoztam e filmen, s jöhetnek a folytatások..., szép sorjában. Egyébiránt, igaz ez apróság, bár érdekes..., a csütörtök - „Thors'day“ - napunk neve, legalább is több európai nyelvben, e szimpatikus, vörös hajkoronájú, a szegény emberek védelmezőjeként fellépő istennek köszönhető! |
Komolyzene!
| 2017-12-02 06:28.49 |
| Nincs harag..., miért lenne? :)
Sőt, fontos tanulságok ülepedtek le bennem, a tárgyalt polémia kapcsán, buta az, ki értelmes emberek őt érintő kritikáját figyelmen kívül hagyja, s nem vonja le a megfelelő következtetéseket, de az is, ki mindezek ellenére nem igyekszik indokolni saját álláspontját. |
| 2017-12-02 06:21.30 |
| Nálam nem "jött" sértődés, durci, utállak, nem bírlak s egyebek..., véleményem, Rólad s Mütyürről jottányit sem változott, fórum kedveltjeim tárgyai voltatok s maradtatok!
Kevesen vannak itt, kikkel bátran vállalok véleményközösséget - legfőképp közéleti témákban, hisz zömében ilyen irányultságú megszólalásokban vagytok jelen..., s persze a zene!!! Sértődékeny az vagyok... - pelenkás korom óta jelentős jellemhibám ez - , de nem játszom soha "haragszomrádot"!Ettől szegényebb leszek, nem gazdagabb..., csak tudod, öregszem, fáradok, beteg is vagyok, s mindezek fényében, kerülni fogok mindenféle oly konfliktust, mely okán reggelente rossz érzetekkel nyitom meg a Katalógust. Látod, azért futja rá... :)) |
Vakon - Vélemények
| 2017-12-01 18:56.35 |
| A párját ritkítóan káprázatos tehetségű amerikai író - Norman Mailer - fia, Michael Mailer jegyzi e mozit, apja sokrétűen izgalmas, egyedi, időnként nyersen szókimondó, beton kemény, hihetetlenül realista látásmódja s kegyetlenül erős karakterformáló ereje - persze ez írásban mindig könnyebb megvalósítani - nagyon jól jött volna, mikor e film megszületett, ugyanis szemmel láthatóan ezen tulajdonságok filmes megvalósítása túlugorja fia képességeit.
Középszerű, más előzményfilmekből lopott ötletekből dolgozó, kifejezetten bágyadt dialógusokkal operáló romantikus mozi a Blind, mi semmit nem tud felmutatni, mitől másnap is emlékeznénk rá. Én csak azért nem felejtettem el mára, mert írni óhajtottam róla... :) Romantikus... - hisz lássuk be, ez a film fősodra -, de belekap más, vagy inkább érint más égetően fontos társadalmi, egzisztenciális, szociális összképet boncolgató témákat is, de oly harmatos mód, a felszínt kapirgálva, hogy én kérek elnézést, mindezért. Most vagy igen, vagy nem..., ily gyáván, a közönség befogadóképességeit figyelembe véve, inkább maradjunk a megszokottnál, az legalább nem kelleti magát másnak. A meggyötört, megfáradt, életunt, cinikus, némiképp mizantróp író, s színes bőrű mentorált - akaraton kívül mentorált - tanítvány viszonya, a Finding Forrester-ből köszön vissza - csak ott mindez jobb, sokkal jobb - a vak ember élni tanító útmutatása, a létben tétován, esetlenül tántorgó, s ön-definícióját meghatározni képtelen, kényszerrel „mellérendelt“ lény számára, pedig a Scent of a Woman újrázása, zsibbasztóan zsenge színvonalon. Az abúzus, nem kizárólag tettekben ölthet testet, a vitrin legfontosabb polcán tartott, féltett „darab“, s nem több Demi Moore, érzéki tárgy, az ócska büszkélkedés manifesztációja, értékes karóra, mivel villoghatunk a társaságban, csak nem Rolex, hanem "jó nő“ a márkajelzés.Pénzen vesszük, pénzért tartjuk, pedigréje, a vonzóság.Ez nem érték, nem érzés, nem több, mint az úgynevezett - s nem mellesleg gazdag, felső középosztálybeli - „férfi“ villogása egy tárgynál nem többnek tűnő személlyel, kit csupán birtokol, de nem az övé. Rabság s hatalommal való visszaélés, igaz, fondorlatosabb mód, mint amivel a bulvárlapok tintakészletét lehetne koptatni. Kicsit unalmas már a befektetési bankár „sötét figurája", a bennfentes kerekedők diabolikus világa..., s kemény persze, a fickó, ki arra is ember tart, hogy kitöröljék a fenekét, a börtönben simán lezúzza a helyi kiskirályokat..., ugyan már! :) Ez a kérdés, szexuális hatalmaskodás, mi nem csak fizikai tettekben nyilvánulhat meg - főleg napjaink aktualitásának fényében - önálló filmet is érdemelhetne, ha kidolgoznák, a forgatókönyvet, s nem suhannánk megint valami könnyes, romantikusnak tünő - ám inkább bántóan szemtimentális összeborulás irányába - , mert ettől eladható a sztori, a tömegeknek. Demi Moore megint fád, unalmas, fátyolos, gyenge, enervált..., egyszerűen nem jön át, mitől ejti varázsba az egyéni tragédia súlyától összetört, saját verbális képességeiben - egyébiránt bántóan - kiteljesedő írót. Alec Baldwin Bill Oakland-je sokkal élőbb, elevenebb, mint női partnere, intelligens, érdekes karakter..., lehetne, ha belefektetnék az energiát, s megírták volna szerepét, ennek híján, színészi képességei adták a fogódzót, s van annyira jó "szakember", hogy zsebre vágja a mozit - nem akarja piszok jól játszani a vakot, nem erőltet semmit, érzékeljük, hogy csak fényeket, árnyakat lát, de semmi túlzás. Dylan McDermott is korrekt, utálható, markáns személyiséget testesít meg, ennél többet meg nem ad számára a szkript, sovány, kidolgozatlan, mindez, de ennyi energiát "öltek ebbe". Demi Moore, meg..., olyan Demi Moore, vacak, mint régóta, mindig. A vége meg..., de tényleg, ne már! Toszkána, Provance..., s egyéb mitikus, kultikus helyek - hol magról vetik a boldogságot, mely szárba szökken, s mindenki számára csemegézhető, ízlelhető termése, hány filmben már, de szánalmas - a vakok számára is gyönyörű, s ha felbukkan a felolvasások alatt kézhez édesgetett álomnő, a nap is elkezd fényesebb sugarakkal bombázni minket..., gyenge ez, na! Kapkod ide-oda, a mozi, s végül üressé válik, tartalmatlansága, szembántó, alul rajzolt karakterek, egy hányavetin megírt forgatókönyv lapjai közt senyvedve. |
Komolyzene!
| 2017-12-01 17:19.26 |
| Felvállalom, mert nem vagyok "puding", s elismerem, ha hibázok - ellenben, szerintem, ebben a kérdésben, nem hibáztam, ha seggbe rúgjuk "szuperhagymáékat" - ezzel tán nem vagyok egyedül - s ebbe a halmazba, mindenki értse azokat, kik beletartoznak - akkor élhetünk "rossz szóval" azok iránt, kik bizonyos értelemben semmiben nem különböznek tőlük, csak jobb a PR-juk s ennyi, sőt, az intelligensnek tűnő máz, veszélyesebb, mint a nyilvánvaló butaság, ugyanis, megtévesztő, a féligazság, sokkal félrevezetőbb, mint a nyilvánvaló hazugság.Érdekes, számomra, ezt mennyire nem ismeri fel senki..., tényleg nem?
De befejeztem, mert szórakozásképp járok ide, nem azért, hogy kellemetlenül érezzem magam..., tehát nincs mellékdumcsi, filmek s ennyi. |
| 2017-12-01 17:05.36 |
| Igérem Mütyür, ezentúl - nagyjából, s tán azért is, mert számomra kedvelt fórumozók rónak meg, köztük vagy Te is, igen kedvellek, értékrended kimondottan közel áll hozzám, azért, mit itt agyonsztárolt egyén/egyének napi szinten művelnek, s senki nem teszi ezt,szóvá..., tán azért sem, mert abban jó, miben én nem, a cinikus gúnyban - én ebben a csatatérben mindig vereségre leszek ítéltetve -, s félnek is tőle, ő teheti, én nem---> , nos, pont ezért, csak filmekhez írok, ezentúl, olvassa, ki akarja.Úgy látszik, én csak egyszer kerülök indokolatlan indulat hatása alá, s máris vihart vonok a fejemre.Más teheti, mikor csak "rossz kedve", vagy bántó szándéka úgy tartja.
Pont zsidózás, migránsozás s egyebek okán kerülök bizonyos topikokat, s pont azért, ne ragadjon el az indulat, elegem van s lett a gyűlöletből, ismét megkövetek mindenkit, ha zavarta Gyl iránti kritikám. Nem Mütyür, nem tör fel, nem is fog, fasisztákkal, nácikkal, elmebeteg "hablatyolokkal" ezután sem fogok vitázni, egy bizonyos szint felett, nem süllyedek egy bizonyos szint alá..., hangozzon ez még oly beképzelten is, van az a vita, mi engem húz le. Az összeborulást meg "kikérném" magamnak, már bocs, ha én kezdek valamit, legfeljebb mások borulhatnak össze velem, nem én másokkal, ugye? Az ostobaság meg ezután is zavarni fog, de nem teszem szóvá többet, még a végén én válok kevésbé ez által! Részemről ezt a témát lezártnak tekintem s visszatérek oda - mihez tetszik ez nem tetszik - , de értek! |
A vacsora (2017) - Vélemények
| 2017-11-30 16:29.37 |
| Egyet kell hogy értsek az alattam szólóval, kamaradráma, de színpadon erősebben jelen tudna lenni, mint nagyvásznon, annak ellenére mondom ezt, hogy tudtommal Herman Koch regénye több mozis feldolgozást is megért már.
A színpad szigorúbban zárt tere összefoghatná a cselekmény időnkénti szétszórtságát, a visszautalások néha kuszán rendszertelen mivoltát – a gettysburgi séta annyira keresett, s annyira megtöri a film lendületét, mit nem lehet nem szóvá tenni, kritikai éllel, Moverman szándéka balul sül el - koherens, egységes, egyben lineáris vonalvezetést tudna adni a történetvezetésnek, s minden karakter az első pillanattól kezdve élővé válna. Ebben a moziban pont az a furcsa – s végül is kísérletező mód izgalmas is - , hogy megítélésünk folyton változik, egyes szereplők, tettei, viselkedése, szavai alapján. Kezdetben szimpatikus, érdekes, maróan gúnyos, szellemes s humoros szereplő, végletekig idegesítővé válik, míg szürke, unalmas, sznob s egyben karrierista bátyja, erkölcsileg folyvást nemesedik, mindez percről-percre, a szemünk előtt zajlik. A két feleség nagyjából ugyanaz pepitában..., a látszólag gondoskodó, megértő, férje mentális zavarait jól kezelő nőről kiderül, tulajdonképp egy szelíd álcájú, de kíméletlenül zsarnoki irányítást valósít meg, utolsó tettében pedig oly morális mélységbe zuhan, ahonnan már nem nagyon van lejjebb.Kérése férjéhez tudatos, s veszélyes manőver, hisz olyan embert kér meg egy „ meggyőző beszélgetésre”, ki az egyszerű, őszinte megoldások híve, s ki egy rajzszöget is fúrókalapáccsal verne bele egy parafatáblába.Tragédiát indikál egy amúgy is tragikus helyzetben, nem rajta múlik, a végkifejlet, hova fut ki... A képviselő asszonya viszont felszínes, ám nagyon csinos nő – ez az indító képek látszatának sugallata, mi szándékos félre vezetés - , kiről kiderül, minden csak nem felszínes, s őszinte szeretet fűzi nevelt gyermekeihez, kiket a politikában túlontúl elfoglalt férje elhanyagolt. Komplikált, érdekes, szerte ágazó hajtásokkal – vad hajtásokkal is – megtűzdelt, vitatható erkölcsiségű személyiségek próbálnak megoldani egy megoldhatatlan, rettentően borzalmas következményekkel bíró helyzetet - mindössze négy főszereplő, egy tér... - egy „pokoli vacsora” keretszerkezetében, eszméletlenül jó dialógusok kontextusában. Mondom..., ez színpad után kiabál! S a hangulatok..., lágy fények, diszkrét, halk zene, elegáns környezet, a pattogó tűz melege, s mindezen kulisszák árnyékban, pusztító, sötét, nyomasztó, végtelenül nehéz gondolatiságú párbeszédek, fények s árnyak szembeállítása, remek. S pincér, ki szatírikus, groteszk jelenlétével fűszerez, miközben elmélyült érzelmességgel beszél étkekről, olyan embereknek, kik valójában nem éhüket érkeztek elverni. Az előétel-főétel-sajtok-desszert fejezetekre – felvonásokra? – bontás, nekem bejövős volt. Mint, ahogy brutálisan erős a lezárás lezáratlansága is, a robbanásponton ráadásképp Gere visszasüllyed oda, honnan indult, nem a fiát rohan keresni, hanem örvendezik egy törvényjavaslat sikerén – mely cselekedet még akkor is abszurd, ha a törvény maga jó szándékú.Senki nem lesz „hős”, ebben a sztoriban, a hétköznapok nem termelnek hősöket, az átlagember, hétfő estéi békéjét menti, s átgázol a morálon, ha útban van. Hagymaszerkezetű mozi ez, rétegről, rétegre lefejthető, tovább gondolható, s a végére érve is, ott figyelnek majd a kérdőjelek! Nem tudom, mit kezd vele a hivatásos kritika – nem olvastam róla - , de a nézők körében, kétlem, hogy osztatlan sikert fog aratni, nehéz darab lesz ez sokaknak..., annyit még gyorsban hozzáfűznék, a négy színész, parádés!Steve Coogan, neves társai közül is kiemelkedik, brillírozik, jutalomjáték ez a mozi számára. |
Kramer kontra Kramer - Vélemények
| 2017-11-30 16:09.20 |
| Bundás kenyér mi? S "arosszkoleszterin" az smafu?
Házi tepertőt, házi kolbászt, kőrözöttet, poré hagymát vacsoráltam, friss, puha, házi kenyérrel. Magyar "update"..., azt hiszem. :) Most már tényleg ronggyá offoltuk eme remek film topikját, igaz s bevallom, ez soha nem zavart...;) |
Komolyzene!
| 2017-11-30 16:00.02 |
| Ezt a vihart a biliben - wagnerba menekülő fórum társunkkal kapcsolatban - részben, vagy egészben én kavartam, más helyt, mit más is olvashatott.Nem direkt, vagy direkt, én is érdemlek megrovást ezért, s másért is, valószínű, hibáim felülmúlják érdemeim.
Néha engem is elragadnak a negatív megszólalás iránti kényszerek, vagy csak ingerel a butaság, van itt más is, nem nevezném nevén, ki ugyanerre gerjed, gúnnyal, lekezeléssel, akár - lehet nekem is kevés olyankor a pia, netán a fű? :)) - többnyire uralkodok ezen, de emberből vagyok, vagy mi a szösz...? ;) Én mindig értelek - nem vagy értelmezhetetlen, soha, Lector "cimbi" meg főleg nem - vagy ugyanazt a piát isszuk, vagy más okán. ;) De én azért konstans mód, visszatérek oda, honnan indulok - keringőzni csak a kandallótól ugye? - higgadtság, türelem, nyugalom. :) |
Kramer kontra Kramer - Vélemények
| 2017-11-29 17:02.29 |
| Mosolyogva konstatáltam, de tulajdonképp nem bánom, méltatlan volt ez a polémia a filmhez, miről itt már nem sok szó esett, amit meg látnia kellett, azt látta!
Biztos jók az összeköttetései..., én pedig tudomásul veszem az oldal szabályait, s a vacsi se fog ettől kevésbé jól esni ;) Az viszont tényleg furcsa, hogy döbbenetesen alpári anyázások simán bent maradnak, napi szinten szembesülök ezzel, itt viszont nem lépődött át az a bizonyos "határ", legalább is úgy vélem. |
Fény az óceán felett - Vélemények
| 2017-11-29 08:27.54 |
| Derek Cianfrance elgyávult egy kicsit, két előző filmje után – a Blue Valentine ereje akkora, mintha egy légkalapáccsal vágnának szívgödrön – sikerkönyvet igyekezett vászonra adaptálni, ám nem mert eltérni a "vadromantikus" regény történetmesélési metódusának tankönyvi kritériumaitól.A The Ligth Between Oceans könnyes, síros, katarzist kergető mivolta persze némiképp behatárol, de a rendező előző munkái után, várna a néző egy-egy olyan pillanatot a moziban, mikor eltérve a műfaji keretek adta szigorú szabályoktól, új tartalmat is képes hozzácsempészni az írott formához.
Ne keressünk semmi nóvumot, megtört, fájdalomtól elgyötört vagy épp könnyfüggöny mögé rejtőző arcokat, tekinteteket, morajló hullámok háttér muzsikájában fürdőző, pompás képeket s Desplat mindenkor tökéletes, melankolikus dallamait fogjuk kapni, olyan ez a mozi, mint a rántott hús, biztosra lehet vele menni, nincs, kinek ez ne ízlene, ha romantikus hátterű drámát akar vacsorázni. S persze olyan, mint a rántott hús, semmi fűszer, semmi hozzá adott érték, semmi ínyenceknek szánt bátor íz, ellenben jól lakat, kicsit megríkatja lelkedet, tisztítja bensődből, a napi rutin szennyét. Nem különösképp érdekelnek a bulvár hírek, pletykák, csak akkor foglalkozom velük, ha szervesen kapcsolható a hír értéke, a mozihoz, melyről írok. Fassbender – ki korunk egyik meghatározó színészévé nőtte ki magát, tán nem korszakos zseni, de konstans mód hoz egy igen magas nívót – s Vikander egy párrá vált, hivatalosan is, s közelebbről való megismerkedésük, egymás iránti vonzalmuk, ezen mozi forgatása közben öltött testet. Óriási érdemévé válik ez a filmnek, kettősük ugyanis hibátlanul muzsikál, s ez nem kizárólag színészi értelemben nyilvánul meg – profik, mindent hoznak, mi ide kell, Vikander bája ráadásul lefegyverző -, hanem abban a kézzel fogható, minden percben érezhető nő s férfi közti izgalmas vibrálásban, mi hitelessé teszi szerelmes pár mivoltuk mélységét s néha irracionális cselekedeteik hátterét. Tán ez a pici plusz – mi egyébként nem a direktor érdeme, szerencséje volt s ennyi – emeli közepes fölé a film összképét..., no, s persze Rachel Weisz, ez a nő pokoli erős jelenléttel bír s olyan aurával, ami egymaga képes odaszögezni a néző tekintetét a vászonra, illetve felébreszteni azt, kinek figyelme lankad már s el-elbóbiskolna, a lassú képek monoton sorjázása közepette. Pont a legjobb időben tűnik fel a moziban, friss vért pumpálva a bágyadó gépezetbe. Kritizálok, piszkálódok, ám összegzésképp mégis azt mondom, kellemes film, több, mint nézhető, tulajdonképp élvezhető..., ám én egy morzsányival többet vártam Cianfrance előéletét ismerve. |
A hűtlen - Vélemények
| 2017-11-28 07:17.06 |
| Finomítok akkor..., a biovibrátor sarkos kifejezés, de általában a sarkítás ér le legkönnyebben az emberi tudatig.
Szeretői viszonyban is lehetnek érzések, birtoklási vágy, a kizárólagosság igénye, ne legyen más, csak én váltsam ki belőle azt a vad vágyat, csak én adhassam neki testem, extázisban, fenntartások nélkül..., gyönyört adva s kapva, lehet féltékenység - mi alapvető emberi sajátság - , de mindezek együttesen sem valós érzelmek. Más a vágy, a kéj újra élése iránti sóvárgás, a szexuális addikció, más az "érzés" s más az érzelem.Ilyen esetekben a partnertől is függünk, nem csak az átéltek határoznak meg, de ez messze nem szerelem, még csak csírája sem. Egy egy éjszakás kaland után, mi semmit nem jelentett számodra, furcsa másnap ugyanabban a bárban, ugyanazon széken, egy másik lánnyal látni azt a srácot, ki még csak néhány órája töltötte kedvét testedben..., dühöt, rossz érzetet kelthet, pedig te sem terveztél folytatást, vagy nem? :) Még a kutyánkra is féltékenyek lehetünk, ha másnak is csóválja farkát... :) Persze nem muszáj egyféleképpen látnunk, az a jó ebben a filmben, hogy ezernyi ember, ezerféle olvasatot fogalmazhat meg saját maga számára, élettapasztalatai, életkora - ezt a filmet a negyvenesek jobban átlátják - egyénisége, erkölcsi szemellenzői, vagy épp álszentsége függvényben. Ezért is tán, hogy topikja időről-időre életre kel...! Továbbra is azt vélem, ez egy alapvetően s egyértelműen szexuális kapcsolat, nem érzelmi. |
| 2017-11-27 16:52.18 |
| Az is lehet... ;) Ám tartok tőle, ezen esetekben többet számít a más, az újdonság varázsa, az újra fellelt nőiesség izgalma, az ismeretlen test érdekessége..., mondtam már, nem hiszek a monogámiában! :) |
| 2017-11-27 16:44.44 |
| Dehogy vette komolyan, ez a viszony semmi másra nem épült, mint a nyers, ösztönök által vezérelt testiségre, a vágy kergette nem a személy, ki ezt kiváltotta belőle, s ki tulajdonképp nem jelentett többet számára, mint egy izgató biovibrátor, s bár szeretjük szemlesütve, pironkodva elhallgatni, a nőknél is létezik ezen jelenség, tapasztaltam már, néha jobban, erősebben, intenzívebben, mint a férfiaknál, merjünk kilépni a sztereotípiák "Csipkerózsikás" mesevilágából, hol csókból lesz a gyerek... :)
Szerette a férjét..., amúgy. |
Malcolm Young - Vélemények
| 2017-11-26 10:17.34 |
| Persze, hogy persze, s erre saját példa is - a nekem "nagy négyesfogat" : Méden,Priszt, Metallica, Diszi - zárójelben még a Saxon s Accept - "legújabbjai" nyomokban sem hozták a régi nívót.Némelyik lemezük valójában tényleg fáradt próbálkozás, erőlködés, vagy gyenge önismétlés, de ez persze nem csökkenti szeretetemet, feléjük, ellenben én is kritizálok a "mező közepéről"... :)
S nem a DC a kedvenced, én ezt megértem, elfogadom, csak nem szeretem... ;) Egyébiránt tán Te említetted a Venom-ot, na én azt nagyon bírtam, Razor még, s Metal Church! Király muzsikák, egytől-egyig..., nekem! :) https://www.youtube.com/watch?v=aeiOH3jyoFk&list=PL_832RXGHw.. |
| 2017-11-26 09:40.39 |
| Ebben természetesen - szokás szerint s ismét - igazad van, csak nem mindegy mennyire kompetens személy s milyen hangnemben, milyen kritériumok alapján mer szájára venni úgymond..., kritikát, sokszor, sokan, sok-sok zsetonért beszélnek baromságokat, ráadásul szemtelenül lekezelő hangnemben, filmkaton sok a laikus - a kritika műfaja amúgy is szubjektív, persze csak bizonyos határok között, hisz vannak érthető, érezhető, tanulható elemei is - , de húzzunk határokat a butaság - mi azért itt túltengő burjánzásban tobzódik - s a "laikusan értő" megnyilvánulások között.
Amúgy nekem öröm, hogy létrehozva e fórumtémát, megjelentetek itt, s beszélgethetünk, vitatkozhatunk, értékezhetünk, miközben locsolgathatjuk nosztalgiáink virágait is, hisz múltunk, életünk szerves egységének része. |
| 2017-11-26 09:16.14 |
| Az elődök erőfeszítése teremti meg a "jelenben jelenvalók" sikereit s elismertségét is, az alapkövek nélkül minden épület pusztulásra ítéltetett.A régi értékek átívelnek korszakokat, évtizedeket, generációkat..., tisztelni, őrizni az útmutató, bátor, progresszív s lelkes "ősök" munkásságát, nemcsak kötelesség, de az "újak" elemi érdeke is - lenne!
A ma világából, hol mindent pénzben mérnek, könnyű tollal rombolni, ócskán kínai piacos álság, hol soha semmit nem teremtő ál-értelmiségi megmondóemberek lehetnek a médiasztárok, ott nagyon alacsonyan fekszik a léc, s mindez annyira lazának tűnő s egyben felelőtlen attitűd..., mit azok a "hozzáértők" művelnek, kik semmit nem tettek le az asztalra, de élősködve zabálnak róla, a tisztelet hiánya jelen korunk oly betegsége, mi pestisként gyilkolja az értékelvűséget. Ezek a srácok - a rock ősatyái - még a zene szeretetének éltek, szakadt húrú gitárokon gyakoroltak, rögös úton botladoztak, a siker még bizonytalan volt, a siker árán megszerezhető elismertség s pénz még az ablakban, de fanatikus akaratuk, elkötelezett hozzáállásuk végül megszülte az anyagi elismertséget - is. Osztatlan elismerést azok a művészek érdemelnek, kik harminc-negyven év távlatából is jelen vannak..., s biza jelen is lesznek. Kit holnapra elfelejtünk, csak a pillanat sziporkáját birtokolja..., sorsa az emlékezet szemétdombja. |
Mire gondolsz most?
| 2017-11-25 17:48.25 |
| Taníts Mester, taníts! ;)
Megfelelő szövegkörnyezetben, még akár lehetne is létjogosultsága annak, amit írsz - mondjuk elég speciális esetekben -, de a te teljesen értelmetlen mondatkatyvaszodban nincs, ha visszaolvasod, ez nyilvánvaló s egyféle olvasata létezik csak. A nagyobb baj azonban az, hogy az egész mondatod egy magyartalan, értelmezhetetlen szörnyszülött, s a legeslegnagyobb baj meg az, hogy még újra olvasva sem ismerted ezt fel..., csak önfeledten csapkodsz egy kicsit, persze ne várjon az ember csodát!Amúgy meg, nekem tök mindegy, csak ez itt most szemet szúrt s épp unatkoztam... :) |
| 2017-11-25 16:37.35 |
| "Ha a népem..."
Neked van olyanod is? Igen nagy Király lehetsz! Egyébiránt próbáld meg "elemezni" a fentebb megidézett mondatodat, mert töredelmesen bevallom, nekem beletört a bicskám, bár hova jövök én egy igazi királyhoz, kinek "népe" van, mely nép tömegei közösen nem vigyáznak egymásra, amitől te nem fogsz szégyenkezni előtte?! Most mi van? Komolyan, te valami különleges képesség birtokában vagy, szinte irigyellek... |
Kramer kontra Kramer - Vélemények
| 2017-11-23 16:23.14 |
| Szakértő nem vagyok, inkább lelkes s igyekvő dilettáns... - szeretek főzni, a túlélők szerint tudok is, mernének mást mondani! - én a csirkecombbal szoktam úgy járni, sose tudom, mikor véres a csont mellett s mikor nem--->, ebből kifolyólag inkább kicsontozom, a gyáva ember, biztosra megy! ;)
Kis lakás, olajszag..., mit lehet tenni? Kajálni jókat a többi meg le van..., izé..., szóval szellőztetni, na! ;) |
| 2017-11-23 16:11.50 |
| Közepesem forró olajba kell belehelyezni a masszában forgatás gondos művelete után, gyakran forgatva, igényel némi "felügyeletet" a kontroll, s némi szeretetteli törődést, de megéri, az igyekezet! :)
Ha hideg az olaj - vagy netán némi mangalica zsír, pompás ám úgyis, átveszi a cucc a finoman tolakodó "disznóaromát" - elázik, ha füstöl, megég s szenes, mindig a középút szüli a megfelelő s ízletes végeredményt! :) |
| 2017-11-23 16:05.32 |
| "Balfaszkodáson", mit az "ember" szül, hisz az ember bizonyos helyzetekben bizony nem más, mint jó szándékú balfasz.Ezen nincs mit szégyellni, hisz hibáink s azok helyrehozása tesz minket azzá, mi értékessé tehet, akár! Csak, hogy a filmhez is..., szóljak már, én is. :)
Reszelt parmezán sem rossz ám..., tizenöt hónapig érlelt, mert az az igazi... ;) Olybá tűnik, hasonlít a fűrész porra, de az íze illata---> nyami! Most ez akkor egy filmfórum vagy a Konyhafőnök VIP? Mindegy, a hangsúly az olajszag kiszellőztetésén múlik! |
| 2017-11-23 15:41.07 |
| Az a jó..., ha "szottyós" :) Szeretem beléje - alapanyagként - a szikkadt kenyeret, esetleg zsemlyét, s persze tényleg, egy csöppnyi, vagy több "csöppnyi" zsíros tejjel az igazi, a túl friss kenyér elázik, a morzsányit száraz átszívja magán a tojásos masszát, s csak sütés után válik szájban omlóvá lággyá...!
Citromos - esetleg rumos - teával az igazi..., s utána kiszellőztetni azt a fránya olajszagot..., a mindenit! Csendben s pironkodva jegyzem meg, egy előre lesózott adag lila hagymával, na, az már maga a túlzóan erkölcsromboló kulináris élvezet! Nem egy randikaja..., de a gyomor néha felülvezérli a hormonokat.... ;) |
Malcolm Young - Vélemények
| 2017-11-21 07:19.49 |
| Nem vagy illúzió romboló, az én nézőpontom sajátosan rám jellemző, a Tied a másik, s fejlődés párti, tehát egyetemesebb, mindkettőnknek van igazsága..., talán.
S pillanatnyi kétséged ne legyen, mikor betört a szinte korlátlanul megszerezhető zene időszaka, magam is megrészegült hableányként merültem el a muzsika óceánjában! :) Igaz - tán még a régi nehézségek emlékeinek okán - én nem töltök-törlök üzemmódban működök, hanem töltök, kiírok, felcímkézek, gyűjtök, öreg dinoszaurusz vagyok már, nehezen szakadok el a berögzült szokásoktól... ;) S valóban, ebben "maxi igazad" van, a nyílt források nélkül, remek zenekarok maradhattak volna mély fedésben, ez tény! Nekem Videoton rádiós erősítő-Tesla lemezjátszó-AIWA 220 deck- 50 Watt Vidi hangfalak képezték a stúdió élményt, s a klasszikus korban, én nem fagyasztóval a tető csomagtartón tértem haza Bécsből, hanem egy CD játszóval. :) Igaz lemezt szerezni hozzá, akkor - rendszerváltás időszaka - nehezebb volt, mint felgombolyítani Mészáros Lőrinc céghálózatának szövevényeit... :)) |
| 2017-11-20 16:32.09 |
| Köszi srácok, hogy megtiszteltétek jelenlétetekkel Malcolm önálló topikját!
Szándékkal nem a "Rock" fórumtémába írtam mondandómat, van, ki megérdemli az egyedülállóságot! Lector..., igen, még élek! Entersp, remélem jobban telt a vasárnap, az album indítás okán... :) Chris..., nosztalgiáznék hozzászólásod kapcsán, de nem akarok "bő lére eresztődni"..., a Guttenberg téri kazibolt - ott vettem meg annak idején a Master albumot a Metallicától, hamis volt, de piszok jól szólt, s gyönyörű fekete hajú lányt fűztem vele, mikor szexi füleire illesztettem a walkman fejhallgatóját, had dübörögjön Lars - a panelok alján megbúvó titkos kis "kéjbarlangok", hol vagyonokért szereztük be az eredeti hanghordozókat, tudtunk még vágyni, vágyakozni, érték volt a zene s érték volt a gyűjtés, birtoklás..., nem a múlt felejtésébe hulló darab s darab..., hanem szépség s boldogság, mikor megdobbant a pult alól szerzett Videoton hangszóró "mélynyomója"... Hol volt még "NET", Mp3, You Tube? Vártuk a Zenebutikot, egy jó klipben reménykedve, s Poptarisznya, s "Btótlaci", vagy Komjáthy György..., élesítve az AIWA deck, ujjak a Rec gombon,hátha egy-két jó nóta rögzíthető. Sokoj ugye..., nekünk ez még mond valamit, nem? A Múzeum Körút antikváriumában szereztem be, egy gyűjteményes, kemény borítós albumsort - ajándék kislemezzel, rajta a legendás Jailbreak - eredeti kiadásban Malcolm bandájától, egyezer kemény forintért - miheztartás végett, háromezer már átlagos fizu volt akkortájt - s Tesla lemezjátszóm tűjén ezen lemeztől kopott rommá a gyémánt, ma is ott van polcomon, de nekem sincs, min lejátszani. Ettől függetlenül, nincs pénz, miért szabadulnék tőle! Ma minden megszerezhető, instant, eldobható..., ma minden kommersz, tucat, vagy annak vélhető, ki nem ismeri fel, mi az, mi évtizedek múltával is jelent valamit...! Örülök, hogy olyan generáció tagja lehetek, ki még tudta..., milyen érzés dédelgetve hazavinni egy LP-t, s mosollyal az arcon álomba szenderülni, mert tudtam, valami olyannal gazdagodtam, miért harcolni kellett, ma minden ölbe pottyan, nincs is értéke azok számára, kiknek szól... Nem feltétlen a zene lett "rosszabb", csak az a réteg vált túl jól lakottá, elkényelmesedetté, unottá, kiknek fel kéne ismerni, miben nemesedik veretessé a violin kulcs...! |
| 2017-11-19 09:40.32 |
| 1983 Lens..., Franciaország, nem nagy távolságra a doveri fehér szikláktól, s a csatorna partjától, s nem messze Bolugne-sur-Mer-től, ám végül is, egyszerű bányász vidék ez, egy remek foci csapattal, suttyó-csóró kölök vagyok, de imádom a rockot, s szűkre szabott a valutakeret.A kedves s jómódú francia rokon felajánlja egy bevásárlóközpontban, veszek neked valamit, valamit, ami a "keleti blokkban" elérhetetlen.Valami, amit haza víve szippantást jelenhet a szabad világból, újra élve az élményt, mi itt jártadkor áthatott.
Majd, ha nálatok járunk visszaháláljátok - megtörtént. Ott kelletik magukat az Adidas cipők, Wilson teniszütők - ekkor még játszottam - a szuper melegítők, s rengeteg, akkor még a szoci kereskedelmi közegben elérhetetlen termék, mikkel Isten Király lehettél volna a kamasz "közös térben", amivel villogni lehetett volna, bizonyítani kivagyiságod..., ám meglátok egy lemezboltot, s meglátom életem álmát..., az "Ágyús albumot"!!! For Those About to Rock! Mindent, mi számomra zene, mi a valódi Rock and Roll, mi igazán felém fújja a szabadság hangulatát, ez a zenekar s ez az album testesítette meg..., akkor. S az igazi érték benne..., az évtizedek mit sem koptattak mindezen! Egy LP, a nagy "Diszítől" - hol már a bakelit? - Atalantic Records, egy csodás lemezborító, ketté nyitható, bent koncertjelenet, zene, zene, zene..., nyitottság, szabadság, vadság, életérzés. Malcolm..., Te voltál, ki meghatároztad zenei ízlésem fejlődését, Te voltál, ki homlokba hulló hajjal, egy ritmusra vibráló mozgással, óriási alázattal - a frontember tesó árnyékában - meghatároztad minden idők egyik legmeghatározóbb hard rock együttesének zenei arculatát, a ritmus gitárosok istene voltál, olyan riffekkel, miket az is észbe vésett - s tán ma is dúdol - ki nem szerette magát a zenei stílust! Gyászolom a fiatalságom, s gyászolom magát a zenét is... - ismerve a mai trendeket - szegényebb lett a világ Nélküled! Lemmy után majd egy évvel, megint egy óriás búcsúzott, s nem betölthetőek ezen űrök! Isten nyugosztaljon Malcolm, sose feledem, mit nekem adtál! |
Julieta (2016) - Vélemények
| 2017-11-05 16:01.48 |
| Szeretem Almodóvart – munkássága értékei okán - s szeretem filmjeit, ellenben, hogy a Julieta lenne számára a nagy visszatérés – a díjak ellenére -, nos, ezen kijelentés bennem vitakényszert szül.
Végtelenül letisztult, szinte már lecsupaszított mozi..., ez jutott először eszembe a spanyol rendező géniusz legújabb filmjének megtekintése után.Nélkülöz a film mindenféle harsányságot, polgárpukkasztást, túlzást, viharos érzelmességet, óvatosan, bár nagyon is tudatosan játszik a színekkel, helyszínekkel, karakterekkel – azokkal néha túlságosan is - , a történet egyszerűségébe s főhősnője személyébe sűríti azokat az esszenciákat, melyekről mesélni óhajt, kicsit implicit mód, sokat bízva a befogadóra, s ezzel sajnos időnként magára hagyva a nézőt, elengedve kezét, mi azért könnyen eltávolíthatja a katarzist sóvárgó Alomdóvar rajongót a műtől, magától! Pedig jó kis film ez - nem nagyon mennék bele a görög tragédiákkal való összehasonlításba, bár nyilván nem véletlen Julieta hivatása - a maga nagyon is európai módján, kerül mindenféle hipnotikus erővel belemagyarázott s fölösleges művészieskedést, a "hűha" érzet intellektuálisan összekacsintó belső melegségét, cirádát, sallangot, nyűgösködést. Egyszerű ez a mozi, mint a faék..., ami minden, csak nem baj! Egyetlen személy életútját követjük aprólékos kidolgozottsággal, egyetlen személy szemszögén keresztül látjuk a többi mellékalak összes indíttatását, egyetlen személy karaktere válik kifejtetté, s pont itt rejlik a mozi buktatója is, hisz valahol, félúton elvesznek fontos momentumok, mik képesek lennének gazdagabb rajzolattal ékíteni a történetet s az emberi kapcsolatok felépülésének bonyolult összetevőit. A színészi játék támadhatatlan pontja a mozinak, mindkét életkor megelevenítője rendkívül életszerű, tapinthatóan közülünk való, „egyszerűen bonyolult” nőalakot testesít meg, s ilyenkor eszembe jutnak az amcsi mozik túlhúzottan csillogó karaktereinek agyon ajnározott sztárjai, kik néha bizony a kanyarban sincsenek egy-egy európai kollégájuk teljesítményéhez képest!Emma Suárez s Adriana Ugarte egyaránt lenyűgöző, s Rossy De Palma mellékszereplőként is mellbevágó jelenléttel bír! Milyen jó is lenne - a nagyszerű s egyben ösztönösen egyszerű mesterségbeli tudáson túl-, ha többet tudhatnánk meg a moziban, az általuk életre keltett személyekről..., Marian-ról, Ava-ról, Xoan-ról, Beatriz-ről s persze legfőképp Antíá-ról..., mert lássuk be Julieta sajátos szemszöge az egyetlen támpont velük kapcsolatban. S ez így kissé száraz..., üres, néha majdnem keresetten pőre.Az anya-lánya viszony szimplán alul rajzolt..., pedig ebben rejlene a dráma! A madridi képek hozzák a hispán építészet hangulatát – jól elkülöníthető a hipermodern, rideg a megváltozott, szenvedő Julieta lelkét tükröző belső enteriőr a korábbi életlét többlet melegséggel burkolt belső terétől a jellegzetes kovácsolt vas korlát a teraszon..., olyan nagyon spanyol s bármily furcsa, érzelmes - a tenger csodás, az operatőri munka..., s minden filmes szakmai nüansz perfekt..., s mégis ott a hiányérzet. Az „új szerelem” képviselője nagyon szerethető – mint, ahogy tulajdonképp az egész film – kirúgva sem hagyja magára szerelmét, nyomon követi mindennapjait, s újra színre lép, ha szükség van rá – talán az egyik legszimpatikusabb szereplője a filmnek...-, s bár szívemmel szerettem e mozit, elmém kíváncsisága nem lett kielégítve általa! Azért..., megtekintésre nagyon is ajánlott mozi ez, Adriana Ugarte pedig nőiességével megmelengette a szívemet, igaz ez nem Almodóvár érdeme! |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu