Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 ... végére

A hipnotizőr (2012) - Vélemények

2016-07-09 22:40.24

A "vándorló folt" oka, hogy Lena Olin a tükörben látta a nő arcát, először én sem értettem - elsiklottam a felett, mikor ezt említik - de akivel együtt néztem a filmet, felhomályosított...:) Amúgy igen, van kinek tetszett, én volnék egynek rögtön, az Általad is említett európai - azon belül is minden képkockában tetten érhető skandináv - miliő okán. Hallström profi, ebből kifolyólag korrekt mód összerakta ezt a tőle talán tényleg szokatlanul komor tónusokkal operáló mozit. Persbarndt valóban jó - sőt, szerintem nagyon jó- , de nekem Olin is tetszett, igaz nem mindig értettem, miért bánik úgy férjével, ahogy - megcsalás ide vagy oda, két év után vagy megbocsájtok, vagy elhagyom, ez a köztes s "veszekedős" állapot ennyi ideig nem fenntartható, de végül is ez nem egy mély lélektani dráma, így elnézőbb voltam az ilyen jellegű felszínességek kapcsán. Összességében szórakoztató, de kétségkívül nem "nyomot" hagyó mozi ez, s a végén azért bekukucskál Hollywood is! A jégre futott busz körüli herce-hurca, már nagyon utolsó utáni jelenet, nem illett az általában jóval szikárabb Észak-európai történet mesélési stílushoz. A hipnotizálás..., meg hát ja, az tényleg hülyeség, de ma elnéző hangulatban vagyok. :)

Apák és lányaik - Vélemények

2016-07-09 15:30.18

Kimondottan szeretem, ha úgy szólnak bele "metodikámba", ahogy Te teszed, tanulni attól, ki valamiben jártasabb, soha nem szégyen...:) Nem tűnsz olyannak, ki szorong, egybiránt van ki szorongva alkotta legnagyobb műveit, sőt, tulajdonképp egész életében szorongott, s épp ez volt a hajtó erő, mi inspirálta s terelte művészetét a kiteljesedés útján, mert kiírta, kiszobrászkodta, kifestette, kibeszélte magából, hogy ne fulladjon meg idejekorán. Furcsán összetett lény az ember..., persze, hogy el-eltöprengünk rajta, milyen belső késztetések állnak tettei hátterében.

2016-07-09 14:15.35

Nem privát közvéleménykutatás, tapasztalat, épp innen is..., de máshol, más fórumokon is olvastam jó néhány hasonló tipizálást Crowe-val kapcsolatban: "Russel Crowe sokféle filmben szerepelt már, de igazából azokban csillantja meg szenzációs színészi képességeit, amelyekben valamilyen harcost, hőst, valamilyen aktív mozgalmas és kalandos életet élő embert formálhat meg. Ebben az érzelgős és családias és beteges szerepkörben egy kicsit furcsa látványt és összhatást kelt." A konyhapszichológiám mindig saját megfigyelés eredménye - s miután ebben tudományos szinten is sok a véleményes elem, hisz alig mérhető egzakt mód, műszeresen s sok megállapítás a nagy kopányak között is vérre menő csatákat eredményez - a tévedés jogát fenntartom magamnak, akárcsak a "profik"...:) Amúgy köszönöm a figyelmet és a kiegészítést!

2016-07-09 11:46.50

„A szakemberek úgy vélik, hogy a kora gyerekkori traumák környezeti hatásként az embernél is nyomot hagynak az epigenomon, olyan pszichiátriai problémákat okozva felnőtt korban, mint a depresszió.” Számtalan kutatás – mély, s széles körű merítésből építkezve -, tanulmány, pszichiátriai s pszichológiai tapasztalat igazolja, a gyermekkor sérülékeny időszakában elszenvedett érzelmi s egyéb traumákra adott elhúzodó válasz, felnőtt korra is determináló erővel bír, a tények ismertével nem bíró külvilág számára nem megmagyarázható viselkedési panelek formájában. Ez konkrét realitás, nem vita tárgya, nem lehet erről polemizálni, okoskodni... – mondjuk lehet, csak épp ostobaságra vall - viszont,lehet persze ítélkezni, nem megérteni, nem elfogadni, ez sokak számára úgyis nagyon kedvelt s kedves szokás, mert kizárólag egy, a saját nézőpont az az origópont, honnan másokat könnyű – felelősség nélkül - elhelyezni a társadalmi koordináta rendszerben. Nyilván nincs erre szabály, emberek vagyunk, sokszínűek, nem mindenkire húzhatóak fel a tankönyvi meghatározások, van ki könnyebben dolgoz fel – ez sokszor betudható a szegényesebben megélt szenzibilis éntudatnak - , s van ki úgymond „erős”.Ám e mögött az erő mögött sokszor ott bujkál az önámítás, s elfojtás. Ezen elfojtások a késöbbiekben nem feltétlenül jelentkeznek a moziban bemutatott formában, de káros hatásuk kihatással van élethosszig, mint a magánéleben, mint a közösségi létben. Amanda Seyfried nem jó színésznő, bár ebben a moziban igyekszik nagyon, de olyan meghatározó súlyú partnerrel, mint Russell Crowe, esélytelen felvennie a versenyt.Talán itt búvik meg az a probléma, mely sokak számára hiteltelenné teszi küszködését.Pedig a felrajzolt életstratégia nem légből kapott fantáziálás eredménye – s persze vitathatatlanul károkot okoz - de jobb ezzel szembe nézni, mint szemérmesen hátat fordítani neki. Brutális érzelmi veszteségek sorozatos megélése esetén beindul egy védelmi mechanizmus, mellyel úgy akarjuk erőnek erejével kerülni a további emocionális csalódásokat, hogy megkérdőjelezzük a szoros eggyüvé tartozás létjogosultságát. Csapongunk, kapkodunk, kergetjük az egy alkalomra szóló – akár szexuális – érzéki s ezen aktus során keletkező felszínes mód érzelmi élményeket, kialakul egy komoly önértékelési zavar, s rettegés a kötődéstől, hisz kihez valóban hozzá csatoljuk magunkat, azt biza ki is léphet életünkből, újabb fájdalmat okozva. Mikoron mégis szembe jön maga a SZERELEM – így, nagybetűvel – máris keressük a menekülő útvonalat, ez majdnem természetesnek vehető emberi reakció, a rettegés vértjén nehéz áthatolni. A film azon – egyéb iránt komoly – hibájától eltekintve, hogy teljességgel érthetetlen a kislány végleges „megszerzésére” irányuló törekvés az elhunyt feleség testvére részéről – itt inkább érződik valamiféle bosszú motiváció, mint kézzel fogható erős felelősségtudat s mély szeretet – nem egy rossz mozi ez, még Amanda is nehezen rontja el, mert ott tüsténkedik mellette egy Russell Crowe, ki korosztálya egyik legkiemelkedőbb alakja, sokadszor bizonyítja átütő filmes jelenlétét, s azt, mennyire képes az egyszerű, szenvedő „kisember” – annak ellenére egy ő közülünk, hogy ismert írót alakít - bőrébe bújni, nagy átéléssel, de rettentő finom színészi eszközök használatával. Sokan mindenáron be akarják őt szorítani a gladius-szal vívó szuperhős szerepkörébe, de pillantsunk már rá alaposabban filmográfiájára, s sorjáznak szembe velünk azon szerepek, mik nagyságrendekkel fölé emelik mindenféle behatároló skatulyának.

Ha a férfi igazán szeret - Vélemények

2016-07-09 07:42.10

„Ezt a filmet gyakorlatilag mindenki ismeri Magyarországon. Összetalálkoztunk Meg Ryannel, és vele is volt egy kis konfliktusom. Az ilyen sztárok mindig magukkal hozzák a sminkesüket, mert fontos, hogy hogyan néznek ki. Ryan itt valami nagyot vállalt, mert egy alkoholista nőt játszik, aki annyira rosszul lesz az alkoholtól, hogy összeesik. És nem fröccsözik, hanem vodkát iszik, ami a legnagyobb ágyú. És ő ennek ellenére úgy akart kinézni, ahogy megszokták a nézők(...) Állandóan kérdezgette a sminkesét, aki egy szemét angol pasi volt. Egyszer nyilvánosan összevesztünk, előtte életemben nem csináltam ilyet. Elkezdtem hazudni neki, mert mindig jött megnézni a szűrőt, mert megállapodtunk egy bizonyos szűrőben, ami lágyít. Megbeszéltem a segédoperatőrrel, hogy mindig egy nagyobb számot írjunk ki, mint ami benne van a kamerában. Nézte, hogy a kettes van benne, holott csak az egyes volt(...) Azt gondoltam, hogy vége a filmnek, most fognak kirúgni, mert Meg Ryan majd azt mondja, hogy velem nem tud együtt dolgozni, mert neki egy olyan ember kell, aki vigyáz rá (...) Azt vártam, hogy Meg Ryan meg fogja ezt torolni, de nem. Sőt, amikor visszajöttem Magyarországra, kaptam egy telefont, hogy Meg Ryan egy japán céggel reklámot csinál Los Angelesben egy kozmetikai készítménynek. Egy ilyet milliókért csinálnak, és ilyenkor a sztárt kérdezik meg, hogy kit akar. És ő azt mondta, hogy a Koltait. Visszavittek Budapestről, és a nyakamba borult, mert közben látta a filmet, és rájött, hogy azt csináltam vele, amit kellett, és szép maradt, szerethető maradt, és eljátszotta a szerepét is.” Koltai Lajos Egy kis érdekes adalék a filmhez, autentikus forrásból. Bár mindenki Garciát emeli ki, én úgy érzem, Ryan is megtette azt színészileg, amit ez a mozi megkövetelt tőle.Olvastam korábban oly tartalmú bírálatot, hogy Meg Ryan kiábrándítóan lepusztult volta mai – sebészkés vagy/és injekciós tű által szétfarigcsált - énjét idézi, ám napi egy liter vodka benyakalása fiatal korban is tesz arról, hogy az ember lánya ne legyen a „topon”.Koltai pont ezt ismerte fel, és nem félt szembe menni a mozi témájától távol álló ideálizált képi ábrárázolással, nem törődve azzal, hogy esetleg menet közben lecserélhetik.Koncepciója bejött, és a színésznő utólag elismerte éles látását. A film amúgy nem rossz – nem is kiemelkedő - de rettentő sokat ront az összképen a megszokott „tapsolós” befejezés, ettől az irritáló filmes toposztól nem tudnak elszakadni Hollywood-ban.Katarzist szeretnének beleláttatni ezen jelenetekbe, mindenáron, de ezt kevésbé megerőszakolt mód is el lehet érni.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2016-07-08 14:57.20

Csigavér, valóban szeret okoskodni, zavart ez már engem is - épp itt is - általában is, mert szemöldökráncolásra késztetnek a részletekben elvesző, szálazó mindentudók félmondatos sunyi odavetései..., ennyi! ;) S még egyszer..., ennyi - egyébiránt az ennyi, az mi, ha nem a másik fél kommunikációs "rövidrezárása"? No, mindegy is.Hajrá Fradi! ;)

2016-07-08 14:04.05

Ezért most tényleg..., érdemes hajba kapni? Ki tudta, mit tudott, mit nem tudott, mit olvasott, mit nem olvasott, tök mindegy, született egy döntés, játszani s nyerni kell. Mely csapat a selejtező selejtezőjének selejtezőjéből nem képes..., annak úgyis mindegy. Lehet, hogy plusz egy oda-vissza viaskodás nem, hogy ront a helyzeten, hanem épp ellenkezőleg, szítja a "harci" morált, s jól sül el a dolog.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-07-08 13:41.02

Naivitásodról feltett kérdés, persze álnaiv, részemről, nagyjából már képben vagyok a "Lectoros" gondolkodás mikéntjével kapcsolatban. Nem túl zegzugos, elég egyértelmű és egyben kedvelhető, ám rejt mások felé való jóindulatú kinyilásában "önveszélyt". Másrészt és egyben persze, de..., így ismeretlenül is úgy vélem, van helye Benned egy kedvesen naiv énnek, bár többünkben lenne, igaz így többször is sérülhetsz, de minden valódi őszinteség magában hordozza a lehetséges csalódást, másokban. Egyébként csak nyugodtan, erős vagyok s felvértezett, elbírom, feldolgozom...:) S szerény is - na, az nem :) - ráadásul szemtelen, s öntelt, nagyképű, beképzelt, tulajdonképp egy lehetetlen alak, génhiba, így alakult! :)

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2016-07-08 13:24.50

Ismerve az "előzménymeccset", Rizzoli nem gyökér, csak hazafi...;)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-07-07 17:53.37

Kik ezek a rohadt aljas genyók? Te most ennyire naiv, de tényleg? Ahogy Horváth Charlie-Nézz az ég felé című dalában, nézz az ég felé, s egyre feljebb, s feljebb, mikor már csak egy embert látsz, na pont onnan rohad rommá egyre lefelé, ez az egész tetvedelem, miből most példát merítesz, csak apró mód ocsmány gusztustalanság, ki szegény, s ide jutott, deklaráltan ennyit is ér, örömében-gyászában egyaránt. Emberi érték itt már csak pénzen mérendő. Tenni meg lehet, épp négy évente, lehet-ne, de lássuk be, jó ez így nekünk..., örülünk mi a kirekesztésnek, lopásnak, rablásnak, mocsoknak, gyűlöletnek, lenézésnek, aljasságnak..., csak emeli homályos fényét sokak szemében mindezeknek, ki teszi :) Mint a nemezeti színű mocsárban dagonyázó disznóknak, mitől nem a mocsár lesz szebb s több, hanem a szivünknek kedves trikolór s a hozzá fűzödő érzet lesz egyre kevesb.

Éberség - Vélemények

2016-07-07 16:36.49

Cidriztető s érdekes alapötlet, ultra gagyi megvalósítás. Mentség lenne, ha felvállaltan s őszintén valami B besorolású tévéfilm kategóriát célozna -afféle reklámidő értékesítő vállalkozás, vasárnap délutáni uncsi esetére - , de úgy tűnik, ezt itt komolyan vették az „alkotók”. Őszintén szólva nem tudom létezik e a moziban vázolt jelenség altatás közben, főleg akkora számban, mint a film prológusában elhangzik – s kivételesen most lusta is vagyok utána nézni – , de mozgolódik bennem a kétség, hogy így, ebben a formába..., de tulajdonképp tök mindegy is, mert marha jó kis ötlet, kicsit horror a dolog, de van benne fantázia! S itt véget is ér minden, mi pozitívumként felhozható. Tudom, ez itt nem a ER, nem vártunk minden percben tetten érhető precizitást, de azért ne is vicceskedjünk már, egy szomáliai menekülttábor vöröskeresztes sátrában nagyobb rend és fegyelem uralkodik, mint a moziban bemutatott kórház műtöjében, hol ráadásul egy kőgazdag s befolyásos „úgyfélen” hajtanak épp végre szívátültetést, nem mandulaműtét, nem lézeres bibircsók eltávolítás, hanem szívátültetés. Innentől már legalább tudjuk, ezt New Yorkban három szem sebész és egy piás aneszteziológus szokta nyomni - azt hittem ez a metódus a magyar kórházak sajátja - egy foghúzásra sem igazán alkalmas méretű műtőben, csak úgy rutinból, se nővérek, se segítő team, se nagyobb aggódás a sterilitás okán – ugye épp egy idegen szervet ültetnek be -, egyszóval érezni egy morzsányi szakmaiatlanságot, ami semmi másra nem vezethető vissza, minthogy slendrián, igénytelen, nézőjét hülyére vevő az a stáb, aki a mozi megszületése körül bábáskodott. Ellenben tán hagyjuk is az „orvosi” részleteket, mert amennyiben ezen szegmenst átugorjuk, akkor is ezer sebből vérzik a mozi, artériásan, hogy stílszerűek legyünk. A karakterek kidolgozatlanok – khm..., finoman szólva - a dialógok sematikusak, üresek, bugyuták, ez okból kifolyólag együtt érezni a szenvedő felekkel igencsak nem egyszerű, a gazdag fiút csak a pénzért..., lerágott csont, így „megölni” valakit, ugyan minek, lett volna kockázatmentesebb módja is, az egész – amúgy körmönfontnak – szánt akció hátteréről, a szereplők előéletéről semmit nem lehet megtudni, mi tereli őket egybe, mi okból fognak össze egy igencsak rizikós gyilkosság projekt kivitelezésére, persze a pénzért, oké, de egy kis háttérrajz nem ártott volna. A főszereplő páros színészi teljesítményét hagyjuk – most minek is rugdalnánk azt az oroszlánt, mi már megszületésekor halott volt, de szép képzavar - a nagyobb baj az, szerelmes párként is pocsékul muzsikálnak, ily felszínes karakterrajzok után, miért várná bárki, hogy körmünket lerágva izguljunk a végjáték kimenetelén. Az „idegen” s szupermenő sebész, egyből „vágja”, hogy gyilkossági kísérlet szemtanúja – illetve pont az a lényeg, hogy nem szemtanúja, csak úgy ráérez -, ugyan miből jött rá?Nem abban a kórházban dolgozik, de belohol a műtöbe, s bemosakodva egyből átveszi a hatalmat, kórházi protokol mellőzve, kicsire ugye nem adunk. Lena Olin – az egyetlen ki értékelhető színészi alakítást nyújt – megfigyel, töpreng s rádöbben, hol a bibi, miközben elvileg őrülten aggódik, de tulajdonképp közben nem tesz semmit – pedig ha tudja, valami nagy gebasz van, akkor azt is tudnia kéne a fia élete veszélyben - csak az események bekövetkezte után „önfeláldoz”. Zűrös, zavaros kapkodás..., nagyon cikin trehány forgatókönyv, semmit mondó kameramunka, gyenge színészi játék, ratyi az egész, úgy ahogy van! Ily rövid játékidőben - durván nyolcvan percben-, végig oly feszítettnek kéne lenni a sztorinak, mint a felhúzott íj húrjának, s nem félúton kéne beindulni, addig untatva nézőjét. Nézhető, de sokkal több lehetőség rejlett benne, mit egy profi rendező, ki is aknáz, persze nem ezzel a főszereplő duóval, mert van, mi reménytelen vállakozás. Azt már csak mellékzöngeként, lehet egy nő csúnya, lehet korpulens alkatú, lehet ráncosabb mit kora diktálna, lehet..., s itt sorolhatnánk mi még, s mégis simán bevállalnám, mert jön belőle valami, ami nővé teszi, mitől beindul a kémia, amitől dög, vonzó, s farokállító, s lehet Jessica Alba, ki akkor se, ha egyetlenként ügyködik pinával e földön. Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy rám fog izgulni...:)

Apák és lányaik - Vélemények

2016-07-04 18:38.17

"Vártam valami nagy tragédiára, ami ok lenne, hogy ez a lány ilyen depis lett, de elmaradt!" Nos, valóban, ha egy kislánynak autóbalesetben meghal az anyja, s ezért az apját hibáztatják, ezek után az őt rajongásig imádó apa komoly mentális problémákkal, hét hónapra kórházba kerül, amit egy ekkora gyerek nehezen is ért, és nehezen is dolgoz fel, majd mindezek után el akarják szakítani az apjától - kivel, ismétlem kölcsönösen imádják egymást, s az egész "aktus" értelmetlen s értelmezhetetlen a nagynéni részéről - , s ha ez nem lenne elég, váratlan tragikusságal az apja is meghal..., mindezen események igen rövid időn belül, igen, én is vártam végre valami igazán súlyos s tragikus fordulatot, de valahogy nem jött, csak az sok, gyermekkorban oly megszokott, s mindennapos tömeghalál... :) Gyakorlatilag mindenkit elvesztett néhány hónap alatt, ki érzelmileg közel állt hozzá! Tényleg érthetetlen, miért lett ilyen idegbeteg, s főleg erkölcstelen! Döbbenet!

A fogoly (2014) - Vélemények

2016-07-04 17:22.29

***SPOILER*** Ritkán foglalkozom részleteibe menő módon egy film konkrét történetvezetési hibáival, de ezen mozi esetén ettől nehéz eltekinteni, általában sokkal inkább megérint a rendezés, a hangulat, a képi megvalósítás, a színészi játék..., de a csacskaságok ily töménysége, már engem is zavar! Pedofília nem „játék”, s ha egy rendező arra adja a fejét – már nem először -, hogy e kedélyborzoló,indulatokat kiváltó jelenségről készítsen filmet, akkor azért elvárható, hogy a tulajdonképp szimpla krimi forma ellenére, legyen egy kissé átgondoltabb forgatókönyv a kezében!S miután a szkript elkészítésében Egoyan is részt vett, nincs mentsége, nem idegen anyagból dolgozott. Ryan Reynolds könnyű támadási felületet nyújt minden filmben, miben megjelenik, mert igencsak korlátozott képességekkel rendelkezik színjátszás terén, ezzel jelen esetben azért nem foglalkozom különösképp, mert ebben a moziban még szódával elmegy a teljesítménye, ami viszont nem „megy el”, az a történet. Adva van egy állítólag okosan, ravaszul, átgondoltan felépített internetes „szervezet”, mely kiszolgálja a pedofil vágyakkal rendelkező háborodottak igényeit.Vezetője – Kevin Durand – simulékony modorú gazember, s kellőképp paráztató mód hozza is a figurát.A film során azonban úgy bukik meg ezen remek netes inkognítóval bíró társaság, hogy a nagyon „dőrzsölt” Durand ostobábbnál ostobább hibákat követ el, tömkelegével, cselekedeteinek egy része szembe megy minden elemi logikával, s a bukta után magáról a „szervezetről” semmit nem tudunk meg..., de a világon semmit! Megmagyarázatlan mód mellette álló „kolléganője” – kiről szintén semmit nem tudunk meg, csak azt, hogy valószínű maga is pedofília áldozata - életét is szemrebbenés nélkül feláldozva, miért áll Durand mellett?Mi az ok, a háttér? Nos, ők elhaláloznak, de utána nincs egy levezető epilógus, hogy mi is lesz a többiekkel...? Ez egy szervezet, többször kihangsúlyozva a filmben, hogy komoly, nagy kiterjedésű szervezet..., milyen szervezet az, mi egyetlen ember irányításától, tetteitől, döntéseitől függ, és miért nem jelennek meg tagjai a történetben, legalább érintőlegesen?Miért nincs ez kifejtve? A rendőrség különleges egységének tagjai gyakorlatilag sík hülyék, eleve olyan prekoncepcióval közelítenek a lányát elvesztő apához, hogy az már bicskanyitogató..., anyagi gondjaid vannak, ezért „eladtad” a lányod a csúnya, rossz pedofiloknak.Mi ezt rendőrök, mert roppant mód okosak - s lusták - vagyunk, nem egyszerűen feltételezzük s próbáljuk aprólékos melóval bizonyítani – tanulmányozva a család addigi háttértörténetét, kikérdezve szomszédokat, barátokat, rokonokat -, hanem egyenesen tudjuk, punk-tumm!Ezért hát..., „kifelé” nem is nyomozunk, nem zárunk le utakat, nem indulunk el forró nyomon, nem rohanunk kikérdezni minden lehetséges szemtanút, csak basztatjuk apucit ezerrel, mert az újoncunknak nem szimpi a csávó, s ez a könnyebb út. Ezen állásponton nyolc!!! évvel az eltűnés után sem változtatunk, tovább basztatjuk apucit, míg le nem csapja már végre azt a tenyérbemászó seggfejet – ki ráadásképp a saját unokahúgát használja csalinak, pedofilok lebuktatásához! Hogy, most mi van?Csak ezért az egyetlen agyatlan s felelőtlen tettéért úgy kéne seggbe rúgni, hogy a Holdig repüljön. A tökéletesen hülye és elképesztően ellenszenves újonc persze magánéleti kapcsolatba is kerül a Rosario Dawson által életre keltett főnökével, mert hát, persze, hogy persze..., azért annyira nem persze, hogy ezt beleszőjjék a történetbe, nincs felépítettség, a közös küzdelem „összehozó” ereje, netán finoman „érintőre vett” romantika, szex, vagy valami, csak úgy megmutatják... együtt vannak,passz! Mindezek után nem túl meglepő, hogy a roppantul tapasztalt és okos nyomozónőt úgy rabolják el egy partiról, ahogy én kisétálok a Tescoból két kiflivel, és természetesen a mélyen fedett és zseniálisan felépített hálozatot apuci buktatja le – mondjuk a rendőrökre várhatna -,mert a nagyon, de nagyon körmönfontan s gonoszan pislogó Durand , attól a ténytől nem zavartatva magát, hogy ismerik arcát, beül a gyermekrablás színhelyéül szolgáló kávézóba s konfrontálódik apucival..., na ne már! Némi kis autós üldözés, egy kis lövöldőzés, GPS telefonos követés, s lőn megnyugvás, mindenki boldog! (Zárójelben jegyzem meg, miként is bukkannak az elrabolt nyomozónőre, no, azt jótékony homály fedi, meglett s kész, a film egyetlen percében sem jelenik meg komolyan vehető szakmaiságú rendőri munka.) A lány, mint a „fogoly” maga, háttérszereplő, motivációja érthetetlen - szenvedésével nem lehet együtt érezni, mert Egoyan szemérmesen „hátat” fordít a saját témájának - nem is próbál szabadulni, a filmben tucatnyi alkalommal lehetne rá lehetősége – Durand nem egyszer úgy beszél vele, hogy háttal áll neki, nem figyel rá, se a mozgására, se arra mi van a kezében, a szoba pedig szépen fel van szerelve nehéz tárgyakkal – Stockholm szindrómának nyoma sincs, a lány utálja fogva tartóját, mégis úgy kooperál vele, mintha haverok volnának. (Voyeur-izmust is feleslegesen keverik ide – persze a roppant éles eszű rendőrök akkor is azt hiszik, az apa kukkolja saját felesége szenvedését, meg is lepődnénk már, ha nem így lenne, olyan szinten gagyi az összes bűnüldöző karakter, hogy én pironkodom, helyettük – a pedofilia önálló téma, kár pszichopata attitüdöket hozzá rendelni egy beteges szexuális devianciához, mi megállja helyét óriási problémaként, önmagában is!) Az anya nyolc évvel a rablás után is úgy hörtyög-fröcsög férjére, mint egy tönkre menés előtt álló vízforraló, csak köpködi a szavakat:Te vagy a hibás, te vagy a hibás, te vagy a hibás..., sem szeretet, sem megbocsájtás, még nyomokban sem – amúgy meg nincs mit megbocsájtani, az apa nem hibáztatható a lány elrablásában - szegény Reynolds pedig küzdve-küzd és bízva-bízik, nagyjából ő egyedül, támadások kereszttüzében.S természetesen számára az asszony még mindig a „drágám”, s úgy omlanak a végén egymás nyakába, hogy könnyem csordult ki a meghatottságtól. A dátumok közötti ugra-bugrára már kitérni sem érdemes, divatos módszer, hát Egoyan használja, de teljesen értelmetlenül és koncepciótlan mód, mintha maga sem hinne abban, sztorija lineáris mesélési kontextusban is simán megállhatná a helyét, ezért furmánykodik az idősikokkal, csak épp minek? A film mentsége s egyben egyetlen érdeme, hogy nem lehet elégszer hangsúlyozni – akár mozifilmek keretei között – mekkora veszélyben lehetnek srácaink a netes világ sötét szövevényében, erre fel kell hívni a figyelmet, akár unalomig ismételgetve önmagunkat, de társadalmi drámába szőtt krimiként rosszul működik, hiteltelen, felszínes, néha egyenesen ostobácska, s a vicc az, hogy a hibák miket szerintem mindenki látni fog, ki megnézi a mozit, még sorolhatóak lennének..., hiába szól a komoly zene - Durand karakterének kedvence - aláfestésként, ez a film, ebben a formában, bizony nehezen vehető komolyan.

Serena - Vélemények

2016-07-03 09:20.37

Véleményeddel egyet értve – én is olvastam ekéző kritikát - meg kell, hogy jegyezzem, a kritikus is egy tipizálható jellemvonásokkal rendelkező állatfajta:bizonyos helyzetekben, kiszámítható reakciókkal számolhatunk náluk. A Lawrence-Cooper kettős baszottul erős filmes kémiája, és remek együtt munkálkodása immár abba a stációba érkezett, hogy ha csinálnak velük egy olyan filmet, mely „szakmai” oldalról fogható, akkor gyorsba kiosztanak nekik egy jobbító szándékú makarenkói pofont, ostoba mód, hisz egyrészt nem értik-érzik Susanne Bier filmes koncepcióját, másrészt a két színész ismét bomba erős produkciót nyújt, közös megjelenésüket kimondottan szereti a vászon. A mozi – erre azért ép ésszel és némi filmes előtanulmánnyal hamar rá lehet érezni – nem a történet hajszál pontos – és egyben szájba rágott – kibontottságával operál, hanem azzal a hangulattal, ami minden másodpercében átjárja nézőjét. Bier kapcsán szándékkal nem a díjazott filmjét citálom ide, hanem példának okáért a Hogy szeretsz című alkotását, finoman szólva is félelmetesen erős darab.Aki skandináv rendezőtől néz filmet, számoljon vele, hogy ő is számol a néző intelligenciájával, és nem magyaráz felesleslegesen, csak érzékeltet, és bízik a néző saját véleményalkotó képességében, bízik abban, hogy egy történet akkor is lehatol a mélybe, ha nincs minden ok-okozati összefüggés a végtelenségig elaprozottan megjelenítve.Ők így dolgoznak, nem az agyzsugorodott popcorn majszoló massza igényeit szolgálják ki – annak ellenére, hogy ez a film egy szimpla „tömegmozi” - hanem azokét, akik szeretnek elbíbelődni a gondolkodás fárasztó tevékenységével. Tanulságos, hogy a A vadászat kapcsán is mennyi értetlen spekulációval találkozik az ember, akár ezen a fórumon is, pedig hát...? A Serena persze messze nem hibátlan – egyáltalán van oly film, mely mindenki számára az? -, de mégis lebilincselő, és pont attól az, hogy nincs hosszú és felesleges jelenetek tömkelegével agyonbodorítva a meséje, felskicceli a lényeget, a többit rád bizza, olvasd s értsd mi, miért is történik. Az indítékok, motivációk így is tökéletesen érthetőek, viszont amiben a Serena igazi ereje rejlik, hogy oly sejtemesen baljóslatú atmoszférát képes vászonra rajzolni - már a nyitó képektől -, ami előre vetíti a mozi teljes játékidején végighúzodó lappangó feszültséget, zsigereinkben érezzük a nyugtalanító vibrálást, a vihar előtti csend kézzel meg nem fogható zaklatottságát. A mozi egyértelműen ezzel az eszközrendszerrel dolgozik, és aki valamiféle vadromantikus zsánert vár, vagy a „kemény, öntörvényű nő a fériak uralta világban” rommá harcolt eposzát, csalódni fog, ez ugyanis egy lélektani alapokra építkező történet, fokozatos izmossággal felpörgő dinamikával, s éj sötét tónusokal. Mindenképp érdemes megemlékezni a mellék karakterekről! Rhys Ifans sokadszor parádés, kevés szavú, komor s titokzatos figurájában folyamat ott a baljoslatú fenyegető erő, Toby Jones minden megjelenése figyelmet követel, s a főszereplők... Cooper végleg bebizonyította, nem egy a szép szemű szívtipró skatulyájból kibújni nem képes színész, összetett a szerepe, a „vadnyugati” macsóságot kell ötvöznie a nagyvilági dzsentri szerepével, s az idő előrehaladtával oly finom érzékenységgel tárja fel személyiségének érzékeny s vívódó dimenzióit, hogy kénytelen a néző nem fél vállról venni, s beazonosítani a másnapos szépfiúval. Lawrence pedig – bár ezzel a meghatározással nehéz mit kezdeni – tényleg korunk „fontos” színésznője!Elemi erővel képes átrongyolni a vásznon, jelenléte pokoli erős, s ki nem szereti – amit megértek - , az azt nem szereti benne, hogy remek játéka ellenére, van benne valami konok, hűvös s makacs távolságtartás a saját nézőjétől, eljátssza szerepét, gyakorlatilag hibátlanul, de míg nem lesz képes „közel engedni” magához s nem a szerepéhez – a Napos oldalban már majdnem sikerült - sokan nem fogják kedvelni, ez a kis nüansz hiányzik ahhoz, hogy baromi nagy színész váljék belőle..., reménykedek, hisz oly fiatal még! Valóban, ez véletlenül sem egy "rossz" film, sőt...

Apák és lányaik - Vélemények

2016-06-30 06:26.36

SPOILER! "Vagy a nagybácsi volt felesége, akihez végül is semmilyen rokoni szál nem fűzte??" De bizony fűzte...,a nagybácsi volt a "szerzett" rokon, kvázi az "idegen", és felesége volt a vér szerinti, többször is elhangzik a filmben, hogy az egyetlen testvére halt meg a balesetben - emiatt dühös Crowe-ra.A moziban érzékeltetik is, a kislány az apa halála után sógornőhöz kerül, hisz ő maradt a legközelebbi vér szerinti rokona.

Gyilkos vágyak - Vélemények

2016-06-28 20:05.35

Ez a mozi majdnem kifogátalan szórakozást nyújtott volna..., úgy negyven évvel ezelőtt, vagy tán még ennél is régebben – a műfaj frisebb volt még, ingerküszöbünk s elvárásaink pedig alacsonyabbak. Remake-nek gondolhatta volna az is, ki nem tudja, hogy tényleg az, de valami igen-igen régi, enyhén erotikus töltetű krimi, szexuális értelemben kissé a mai korhoz igazított, merészebb újrafogalmazású verziójának. Merészebb, de messze nem elég merész..., ha már erotikus, fülledjünk kissé ennél mélyebbre! Brian De Palma téma megközelítése oly avítt, hogy hajlamos a néző ezen kissé elálmélkodni, s némi időutazást sejt, a film semmi újat nem tud felmutatni, sem feszültségteremtés, sem történetvezetés terén.Sőt a cselekményvezetés inkább mondható logikátlannak, lélektanilag felépítetlennek s bugyutának, mintsem csavarosan furmányosnak. A fényképezés mára „elunt” stílusa, a rendezés tohonya nehézkessége pedig egyenesen kiábrándító. Oké, Hitchcock..., de a múló évtizedek átsuhantak már a „mester” életművén, tiszteljük, szeretjük, ma is nézzük, mert üttörő volt, és e szerint is fordulunk művei felé, de ő már kasszikus, így tekintünk rá, s viszonyulunk hozzá... Külön szót érdemel még az ebben a filmben két önmagát leárazó színésznő szó szerint kritikán aluli tejesítménye, McAdams manírossága szembetünő – valamiféle ármánykodó gonoszsággal konspiráló Milady De Winter karikatúra, élveteg bájolgása nem alkalmas megtévesztésre, keményebb „énje” pedig ritkábban kap teret, pedig abban jobb. Agyon rúzsozott szájával,kicsit úgy fest, mint egy chili szószba mártott kókuszgolyó, édeskéssége túlzó, csípőssége pedig épp ez okból élvezhetetlen. Noomi Rapace teljességgel képtelen árnyalt színekkel telíteni karakterét – pedig övé az érdekesebb, összetettebb,izgalmasabb szerep –, vagy túlhúzottan cirkuszol, hisztériázik, vagy oly méla, unott közöny s ijedt „mit keresek én itt” kifejezés ül arcán, hogy egy „éjjel-nappal” castingon is megbukna, érdekes megfigyelni, hogy McAdams-szel közös jeleneteiben mennyire nem tudja a szemkontaktokat „kijátszani” – szó szerint kerüli -, az ezen intimnek szánt pillanatokban rejlő lehetőségeket megtelíteni feszültséggel, kettősük „vászonkémiája” a nulla felé konvergál.Fejét elfordítva, zavartan pillog össze-vissza, mint ki kettőig sem tud számolni, s közben tudjuk ugye, hogy elvileg több is lakozik benne...: sötétség, ész, ravaszság, számítás, karaktere zavarosra írt, alárendelve azon szándéknak, hogy legyen nagy „meglepi”! Arról már nem is beszélve, ki már látott biszex nőket egymásra gerjedni, hát..., elmosolyodik azon, mit itt elé tárnak, ezen címen, hagyjuk már...:) A két mellékszereplő korrekt melót produkál, mint Anderson, mint Herfurth hozza, mit enged neki az egyébként igencsak beszűkített játéktér.Rajtuk semmi nem múlik. Inspector Bach? A Rózsaszín Párduc Clouseau felügyelőjének legmeghökkentöbb pillanatai is túlzott realizmust képviselnek, műszeresen sem kimutatható szellemi szintjéhez képest. Vacak film ez!

A szürke ötven árnyalata - Vélemények

2016-06-26 10:46.23

No, de legyen mégis..., hát egy aprócska, némi túlzással, még ez is!

2016-06-26 10:44.14

Nem kell elnézést kérned azoktól kik felfedeztek benne "részlet szépségeket", inkább kérd meg őket, írjanak ezen momentumokról, had tágítsam film esztétikai látóköröm...:) A mozi más "tágítással" úgysem szolgál, pedig témájába belefért volna. ;) Egyébiránt, Dakota nőiessége számomra is kevésébé szürke - az általános közvélekedéssel szembe menve, de lehetünk ugye e téren szubjektívek - mint az a bizonyos ötven árnyalat. Nem csillagozom e remeket, nem is fogom, mert nincs annyi százaléknyi rabbat, mi eléggé kifejezné akciós mivoltát. Amúgy véleményedhez: +1

Puzsér Róbert - Vélemények

2016-06-25 12:40.51

Természetesen nem Rád gondoltam, nagyon ritkán ragadtatom magam személyeskedésre - s ez súrolta volna annak határát - csak igyekszem megérteni, mi, miért is törénik, mert ennek a vitának a "tanulmányozása" nagyon érdekes, s tanulságos, igaz tán szomorúságra is adhat okot, de tanulni is lehet-ne belőle, s a jövő hátha más lesz...! Miért is ne, mi formáljuk a közeget, melyben élünk, s nem a közeg formál minket.Akit igen, annak nincs önálló véleménye, csak sodródik, az épp hangosabb többséggel.

2016-06-25 12:30.33

”Valamely kormányzat kiválóságát legalább annyira jelzi, milyen gondot fordít a szórakozásra, mint a komoly dolgokra, mert igaz, hogy az utóbbiak terén a hanyagság sokkal inkább elítélendő, az előbbiek esetében viszont nagyobb elégedetlenséget szül: mindent összevetve, a nép kevésbé mohón vágyik a pénzbeli bőkezűségre, mint a látványosságokra” – írta a filozófus-császár Marcus Aurelius nevelője, Fronto. A római szórakoztatóipar állami monopólium volt. Indokolta ezt a római játékok alapvetően vallási jellege, de még inkább azok tömegbefolyása. A császárság a hatalmi politika eszközévé tette a cirkuszt, erre utal Juvenalis szállóigévé lett ”Kenyeret és cirkuszt!” mondása. Ingyen gabonához ingyen látványosság dukált: a császárkorban tétlenségre kárhoztatott városi csőcseléket el kellett valamivel foglalni, különben energiafeleslegét könnyen a hatalom ellen fordíthatta." Elgondolkodtató - indulat mentesen, hisz "töprengeni" sem erőből, sem szenvedélyből nem lehet - , hogy ha most a kilencvenes évek közepén járnánk, felmerülnek e azon kérdések, miről itt a vita folyik. Nem, az ország nagyjából egy emberként állna az "ügy" mögött, leszámítva nyilván azokat, kik egyszerűen sportsemlegesek, de ettől a ténytől eltekintve, nagyon is magyarok. Az elmúlt hosszas időszak - pártsemleges mód igyekszem közelíteni - maga alakította úgy, hogy hiába a jelen részsiker - a fociban -, mégis ott az a negatív felhang - érthető mód, s ez nem feltétlen ellendrukk -, mi irritál sokakat, amit szintén megértek. A politika, miközben a többség szerint "sokat" tett - már ha tényleg, s nem Dunába vízhordásról beszélünk - , hogy most legyen minek örülni, legalább annyit tett ezért, hogy sokak ne tudjanak felhőtlenül örülni, a nemzeti összetartozás élményt már korábban ízekre szaggatta azzal, hogy ki nincs velünk az ellenünk, s meglepő mód, az a narratíva is teljesen hamis, hogy ki örült az Oscarnak az drukkol most is a közös sikernek, pont, hogy nem..., a jelenleg fanatikusan drukkoló tömeg egy része, nemzeti ügynek tekinti a focit, s nemzetidegen díjnak a "zsidónak" adott filmes elismerést, mely valljuk meg, legalább akkora öröm - legalább is annak illene lenni - s magyar öröm, mint remire hozni egy meccset Izland ellen. Pont Dobsony a remek ellenpélda, ki örült ennek is, annak is, de ne legyünk már vakok, kicsi az átfedés a két csoport között. Ez az egész kérdés sokkal összetettebb és komplikáltabb annál, mint sokan - példának okáért e topik névadója is - látják. S persze indulatokat gerjeszt, mert a foci amúgy is tud..., indulati oldalról meg semmi nem tud önmaga pucér valójában megjelenni, az indulat érzelmi töltetből indukálódik, az érzelem meg ritkán vegyíthető a pragmatikus, hideg fejű, távolságtartó tisztánlátással!

Hesher - Vélemények

2016-06-25 00:20.40

Sundance, független film..., többségében nem rossz ajánlólevél, e mozi esetén sem, mert néhány jelenetet leszámítva, a Hesher pazarul eredetire sikeredett. Gyászmunka – régi mániám, nem ok nélkül, látva magam körül, sokan gondolják, elvégzése fölösleges, s ezzel életre szóló sérülést okoznak maguknak s másoknak – ismét, s egy fejlődés történet ,de nagyon más történeti kontextusban, mint ahogy megszokhattuk. A kommunikáció, illetve annak hiánya minden kritikus vagy konfliktusos élethelyzetben létfontosságú mód előkerül.A gyász épp úgy veszteség, mint a szerelem elillanása, egy barátság füstté válása, egy munkahely megszűnése, egy válás..., csak annyiban különbözik ezektől, hogy a halálból nincs visszaút, helyrehozhatatlan s végleges, de kibeszélni a fájdalmat az érzéseket belül s kívül, önmagunkban belül, s környezetünkkel kívül – főleg azokkal, kiket ugyanúgy érint, mint minket – előre visz, segít, átlendít. Sajnos egyre kevésbé vagyunk képesek jól kommunikálni, kézzel fogható s bátor őszinteséggel még „önmagunkkal” sem, másokkal meg főleg nem, nem siratjuk el elvesztett értékeinket – falusi siratóasszonyok léte sem volt véletlen - s lépünk tovább, hanem évekig, netán évtizedekig – akár életünk végéig - cipeljük magunkkal sérelmeinket, gyűlöletünket, s bánatunkat - melyben amúgy is inkább dagonyázni szeretünk, mintsem kievickélni depresszív önsajnálatunkból -, nem feledve szeretett halottunk személyét, s az érzelmi élményeket. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb szerelem, bukása után, hamarább alakul fröcsögő gyűlöletté, mint amily gyorsasággal maga a szerelem egyáltalán kialakult, ezért is az eldugult kommunikációs csatornákat okolhatjuk, joggal. Hesher – kit Joseph Gordon-Levitt kelt életre s nem fukarkodom a dícsérettel, szenzációsan - is egy olyan családba csöppen, a maga keresetlen módján, mely nem kibeszéli, akár „kitombolja” bánatát – van, hogy az örjöngő düh az, mi kell, mert utána felszabadul a lélek -,hanem beletemetkezve hallgat, s ettől törvényszerű mód elkezd molekuláris szinten széthullani.Az öntörvényű s teljesen megzabolázhatatlan srác a maga módján rázza fel őket – a mozi nem igazán rágja szánkba, hogy mindezt az események előrehaladtával elhatározottan teszi e -, sokkoló mód, de sikerrel. A módszertanra nem pazarlom a karaktereket, ki nem fél attól, hogy egy mocskosan szabad szájú, látszólag teljesen destruktív s polgár pukkasztó „főhősre” vetül pozitiv fény a történet végére, nézze meg inkább e mozit, bátran, mert piszok jó! ..., s persze Metallica!

Mit hallgatsz most?

2016-06-24 15:14.56

Razor: Fast and Loud! Jó kis kanadai thrash metál zúzás, régen is s most is erősen befér világomba...:) https://www.youtube.com/watch?v=LP0xQ-hH-H4

Ki honnan ír...

2016-06-23 15:12.04

Kár bizony, mert más nevével játszani kisszerű dolog, akkor is, ha „konspiratív név”, mert, aki itt ír mégis idővel sajátjává teszi, s akként fogja értelmezni, sőt még kötődhet is hozzá, főleg évek óta tartó használat esetén. Itt alant megjegyeztem – több áthallás lejöhetett volna abból, nem lepödök már meg azon, hogy többnyire kevesen értik – nem az a lényeg, honnan, hanem, hogy mit... A honnan itt „áttételes” módban.Nem feltétlen csak a földrajzi hely, hanem a belső személy, ahol a gondolatok születnek, s mely mélyebb magánéleti „én”, van platform, hol védendő! Ez egy alapvetően kulturális „jellegű” fórum s nem a facebook – hmm, erről mintha már mi beszéltünk volna – feltétlen szeretet - közlési kényszer, magamutogatás, fotók, boldog itt..., s egyéb ostobaságok– hol megosztunk magunkról, s kártyként teregetjük magánéletünk, tettekkel, nevekkel s miegyéb. Minek, kinek, miért? Egyszerűen nem erre való, e hely itt.Nyilván ott az ars poetica mindenki írásaiban, s megjelenhet a személyesség, filmes véleményekben is – rákban haldoklóról készült mozi elemzése kapcsán megemlítem saját, személyes élményem, miként hatott rám, miután én is átéltem hozzátartozóm elvesztését, hasonló körülmények között- , ettől nem papírízű s száraz a „kritika”, ettől válik köthetővé ahhoz, ki megfogalmazza.Ez nem a hivatásosok „kiritkai portálja”, nem kell szakmai távolságot tartani a filmektől. Ellenben leírni, mikor adtam, miért adtam, kinek adtam, hol élek, miből élek, kivel élek, milyen kocsival járok, mennyi a pénzem, mi a munkám, hány diplomám s egyebek, intim részletekkel spékelve, ez minek?Kinek mi köze mindehhez..., itt! Önéletrajz, filmkat módra? Ráadásul az elkezdődő bírálatokra elkezd bírálni, s gyün: a te egy lúzer, vesztes, de bezzeg én, én így boldog, s egyéb okosságok mantrázása. Beteg gyerekek nem érdekelnek... – lehet így van, s ő őszinte, amit még becsülni is tudnék - ,de „okos” ember ilyet akkor sem ír, ha így érzi, mert akkora támadási felületnek teszi ki magát, mit még a vak ember is rögvest meglát s mire akár tucatnyi fórumozó fog reagálni – amúgy érthető mód, mert elég irritáló megszólalás volt – ha lenne PR tanácsadó mellette, olvasva sorait, fejbe lővi magát, vagy felmond, de gyorsan, mert ez az álláspont bármely zseniális retorikai fordulat használatával is védhetetlen. Visszatérve facebookra, kétlem bárki sok „tetsziket” kapna arra, ha nyiltan írja, mit valóban érez, ott a valós megnyilatkozásokat kerüli bárki, hisz, névvel, arccal beazonosítható, itt ugye...? Persze, s most megint az „élet”..., ha híradóban látja Kovács II. Sándor – fiktív név ugye – a súlyos beteg gyereket, s könnyező szüleit, szörnyülküdik kicsit, jaj, jaj, majd kimegy a konyhába s bekukkant a hütőbe, hogy maradt e a tegnapi csirkepaprikásból a lábos alján, mert számára az este így folytatódik, az ember arra válik hiper ézékennyé, mi őt testközelből érinti.Valahol tán még értem is mire céloz Nevada, de ez ily nyersen vállalhatatlan, s egyet kell értenem az egyik alattam megszólalóval, érzéketlenségre vall.Legfőképp, buta dolog. Továbbra is azt gondolom, nem ez a fórum a helye ennek, beszéljünk politikai hitvallásunkról – mert miért ne, ez nem a Felhőatlasz, nincs „Egy vélemény párt” – társadalmi jelenségekről, tolerancia minimumunkról- kinek mik a határai, erre nincs útmutatás -, drukkoljunk a válogatottnak akár „véres szájúan”, nyilatkozzunk meg problémás társadalmi, szociológiai kérdésekben, osszuk meg – ha már muszáj valamit, hát ezt – mit hallgatunk épp, beszéljünk zenéről, filmekről – leginkább arról kéne, nem túl jellemző „ott” az érdemi, s tartalmas vita – beszéljünk..., csak úgy, hisz ezen fórumok arról alapvetően arról szólnak, hogy szeretünk „beszélni”, s az ember társas lény, s a Filmkat is egy közösség, sokszor marakodó, alpári mód vitázó, kibékülő, össze-vesző „csapat”, de mégis egy virtuális közösség, de önmagunkról, nagy mélységekben, vagy épp, hogy nagyon is szembántó mód felszínesen, s netán hazugul..., szerintem baromira fölösleges szerep tévesztés. Persze el lehet küldeni a sunyiba, hogy nincs igazam, véleményem ettől változni nem fog! Ez nem Nevada Kidnek szánt kritika, ne vegye hát magára, általába jelenség szinten foglalkozom mindennel, nem személyeskedek, ha nem muszáj!

2016-06-21 16:45.33

Grönland, Upernavik. Mellettem épp egy inuit ajánlgatja asszonyát, jó szívvel..., de miután kicsit hal - s egyéb szagú - hiába kedves s mosolygós, igyekszem hárítani e kedves szexuális töltetű invitálást. Remélem nagy sértődés ebből nem lesz, s holnap mehetünk fókára..., nyers fókavér, hmmm, nyami :) De most tényleg, ki honnan ír, nem mindegy? Fontosabb, talán, hogy mit!

Hogyan legyünk szinglik? - Vélemények

2016-06-21 08:12.36

Bár alapban értem én, miért a „társadalom kritika” – van mivel egyet is érték- ,de ezen mozi kapcsán nem osztom álláspontod, mert jócskán árnyal. Talán a cím már önmagában determinálta, mit is fogsz róla írni. Nem tagadom a Szex and the City – legyen a széria, vagy az egész estés verzió – után, mely kár lenne tagadni, egy ganaj, s melyben a női karakterek sokszor oly szinten mennek le kutyába, hogy az már gyomorkavaró, a szingli pedig, mint szitokszó, definiálódik, nehéz elvonatkoztatni, de azért... A négy főkarakter közül három, épp, hogy stabil kapcsolatot – vagy épp gyereket – akar, Dakota egyenesen a mély érzelmet keresi, s nem rajta múlik, hogy fellelt lehetséges párja, nem képes elszakadni halott felesége iránt érzett szerelmétől.Nem kapkod, nem csapong, építkezik, hogy kudarcot vall – az élet már csak ilyen – nem az ő hibája. Az internetes társkeresős mókát sem mutatják be követendő példakánt – a mozi pont azt sugallja, ne így! - ,de Alison Brie más módon – ahogy kapcsolatoknak általában szővödni kéne – rátalál a párjára, s a boldogságra. Mann épp, hogy nem fiatal – inkáb dögös milf - s főleg nem kefél össze-vissza, gyereket akar, mert egy dolog a felépített orvosi – s nem pénzügyi! – karrier, de eljön a pillanat, mikor más is fontossá válik. Talán nem helyes a módszer, ahogy ezt teszi, de spontán mód megismerkedik egy fiatal, és bizony nagyon is értékelvű, felelősségteljes, őszinte sráccal – vele kefél is, de hát férfiak s nők szoktak ilyesmit csinálni, néha puszta élvezetből - ki képes elfogadni korát, s a spermadonortól születő gyereket is! Rebel Wilson valóban kefél fűvel-fával, viszont nem nyűglődik, ő így érzi jól magát, hedonista, valódi életélvező, szerepe azért fontos, mert kell a kontraszttal való játék. Én nem igazán érzékeltem egzisztenciális picsogást a moziban, nagyjából mindenki elégedett körülményeivel, Wilsonról ugye a végén kiderül, kőgazdag, s csak „hobbiból” dolgozik...:) Nem kap fő hangsúlyt annak hangoztatása, mennyire szar az életük, csak keresik azt, mint mindnyájan, stabilitást, szerelmet, boldogságot, hosszú távú tervezhetőséget. A történet lényegesen összetettebb, mint általában az e témával dolgozó mozik. S, hogy mi az "erkölcs", s miként értelmezhető az erkölcs nélküliség, ez messzire vezetne! Persze gyanítom, sokan fogják fikázni ezt a filmet, azt is megértem, miért...

A kém (2015) - Vélemények

2016-06-20 20:08.32

Restellem ugyan, de nekem bejött ez a csacskaság.Szar napom volt – nem kicsit - mondom hát, valami kéne, mi tán megröhögtet, s e mozi küldetétést böcsülettel teljesítette. Tuti közre játszik ebben a Budapest-Balaton faktor, hisz egyiket születésem jogán – is - imádom, s utcáit mai napig sűrűn járom, a másik pedig szintúgy örök szerelem, s többször is laktam partján. Betört a filmvilág tudatába a Párizs-Róma-Budapest-Balaton tengely...:) Mindenképp igaza van annak, ki Melissa játékát oly egyhangúnak tarja, mint az izlandi válogatott támadó játékát aranylábú fiaink ellen, s a történetben sem érdemes különösebben keresgélni a nagy "trouvaille"-t , viszont mértéktartó mód, a forgatókönyv nem is akarja elhitetni, hogy most aztán, hűha. Szórakoztatni akar, a maga ék egyszerű módján, arra építve, ha igazán éhes vagy, nem szarvasgombát fogsz eltartott kisujjal, finnyásan lebiggyeszett szájszéllel csipegetni, hanem pörköltszafot tunkolsz, friss, puha kenyérrel, s kovi ubit harapsz hozzá. Tüchtig parodizálása a mindig schlagfertig James Bondnak, nekem bejövős, s Jude Law kisujjból rázza ki szerepét, Statham imádnivalóan segg hülye az „ügynökösdihöz” – onirónikus játéka olyan üditő szinfoltja a mozinak, hogy még mindig mosolyra húzódik a szám, ha eszembe jut – Rose Byrne úgy hisztis s bénácska maffia-boszorka, hogy még igazán haragudni se lehet rá, szinte drukkolunk, az ő agya veleje ne fröccsenjen a fim végén sehova, s McCarthy humora olyan, amilyen, kinek bejön ez kinek nem.Nekem speciel be, mert konstans mód hoz valami fanyarságot, melyet ugyan minden filmjében felül írnak trágár káromkodás özönnel, esik s kel, s nincs mozi hol „nádszál” termete nem lenne olcsó poénok forrása, ellenben ő mindezt valamiféle alázattal – is – vállaja fel, közben ki-ki kacsintva a közönségre, hogy ez van, na, azért vagyok itt, hogy veletek röhögjek, magamon! Ti mulattok, én pénzt kapok ezért, mi bajunk lehet ebből? Budapest gyönyörű képekben jelenik meg – saját nevén, ritka kincs ez! A helyzet komikum nem egyedüli humorforrása a filmnek, a karekterek megformálása is sokat hozzá tesz ahhoz, hogy kacarászni tudjunk. Egyéb iránt persze van itt minden, mi egy akció paródiához szükséges, szuper lassítások – például két, minden létező konyhai eszközzel verekedő asszonyszemélyről, a mozi egyik legjobb jelenete, külön tetszettek a magyar feliratú cetlik a hűtön! Vér s egyéb testnedvek szerte-szét, autós-robogós üldözés – Bömbi kontra 50 köbcenti,friss betonon keresztül, sok-sok fejlövés, terroristák, atombomba az ólomkofferben, s egy túlhangsúlyozottan karikatúraszerű, olasznak „látszó” special agent, ki átlagban öt percenként fogja meg Melissa McCarthy túlfejlett cicijét, „szerelmet” vallva neki..., s mily meglepi, még szép nők is vannak benne, ki a fene gondolta volna? Ha elengeded magad, lehet tetszeni fog, ha szétzálazod..., utálni fogod, mondjuk én azt is megértem, ha valaki rühelli,mert ez az a film, hol mindkét álláspontnak lehet létjogosultsága, simán.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2016-06-19 15:13.28

Még annyi kiegészítés, ha bántónak találtad rád morrantásom, tudd be annak, nekem is lehetnek rossz pillanataim, voltak is, és még lesznek is, mint mindnyájunknak, s ilyenkor előbújik gorombább énem..., békepipa!

2016-06-19 14:47.58

Nincs ebben a reakcióban semmi hihetetlen, sőt, ezen fórumok sajátja, hogy ilyen nem "igaz" emberekkel van tele... Korábbi hozzászólásomban már alapban javítottam egy tévedésemet, majd írtam is, nem a matek az erősségem, azt is - lejjebb - ez csak latolgató focimatek, valószerűségekkel számol - a tegnapi meccsben nem volt "benne" egy 4-2, vagy 5-3, de egy 2-0 igen- , s biztos van benne hiba, fogást lehet rajta találni. Ezek után megjegyzed, hogy tévedtem és matek igy-úgy... :) Most szerinted? :) Bármely más gondolatra, felvetésre, egy sort sem.Egy hosszú hozzászólásból kiemelsz egy problémás pontot, s ebben kimerülsz... Senki nem mondta, hogy a szőrszálhasogatás az életed - miért is gondolnám ezt, fogalmam sincs milyen ember vagy, biztos értékes, s jó, ezt minden gúny nélkül mondom, mielőtt belekötsz -, de, amit itt írtál - s megtetted már máshol is - szőrözés, valaki elismeri, hogy hülyeséget - is - írt, majd gyorsan ráerősítesz, hogy tényleg... :) A tartalmi vitákat szeretem, abban minden esetben partner vagyok, az egy mondatos kiragadott "hibakereső" - példának okáért nyelvtan náciskodás vagy épp itt matekozás - odavetésekben csak az okoskodó kötözködést vélem felfedezni, s nem csak én, hidd el.

2016-06-19 12:29.30

Kedves nem lévén, maradok Independence, s látom, sikerült - ismét - megragadnod a "lényeget" abból mit ideböfögtem. Van ki lényeglátó, van ki örömét leli a szőrözésben, de ebben ki is merül...

2016-06-19 10:08.01

Biztos! :) Hisz megmondtam, Veled fogok örülni - ha van minek - s szavatartó ember lévén, betartottam ígéretem! Bízz jobban az emberekben... ;) Legalább is bennem! :) Egyébiránt - tán nem észlelted - számításomban hiba, hisz, ha az osztrák válogatott tegnap kikap - bár tette volna - akkor győzelme esetén is csak három pont, de mindez okfejtésem logikáján mit sem változtat.Hiába no, inkább vagyok a szavak emebere, mintsem a számoké! :) S nem írtam olyat, hogy minket tömnek, csak, hogy bárkit képesek, ha jó napjuk van, tessék figyelmesebben olvasni! ;) S nem vagyok annyira beképzelt, nagyképű, öntelt hólyag - bár van ki, ezt véli - , hogy ne merjem gond nélkül revideálni álláspontom, ha úgy esik. Poén, hogy a meccset velem együtt néző hölgy - kit annyira érdekel a foci, hogy hát izé, nagyon... :) - tegnap sikogatott a gyönyörtől - máskor, másért szokott, de legyünk diszkrétek :) - mikor kiegyenlítettünk..., hiába no, a foci néha varázsol! Egészségedre, reggeli helyett...!

elejére ... 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 ... végére