Piszok nehéz olyan filmről írni, ami nem elmesélést igényel hanem inkább átélést. Mert bár itt Malick egy fokkal kisebb témákat boncolgat mint az Élet fájában, de ha lehet még annál is jobban megnehezíti a befogadást. Férfi és nő szerelme nem egy átlagos elbeszélői narratíván van megjelenítve, hanem egy gondolati, spirituális síkon. Itt nem a sztori, még csak nem is a párbeszédek dominálnak, mindkettő jelenléte minimális. Sokkal inkább a képek, a zene, a színészek arckifejezéseinek és testmozgásaiknak ritmikája, összhatása, az ahogyan a különböző érzelmek és gondolatfolyamok vizuálisan megjelennek a vásznon. Meditatív hangulatfilm, aminek tempója még néha számomra is feszegette a türelemhatárt, és néhol veszélyesen közel jár az öncélúsághoz és a széteséshez (a két jelző, amivel külföldi kritikusok megvádolták). De mégsem érzetem annak mert hangulata magával ragadt, és ha csak nézése közben, de átjárt valami nyugodtság és lélek emelkedett hangulat, ezek pedig olyasmik, amiket kevés mozi tud elérni. Lubezki kameramunkája és a zene pedig hátborzongatóan gyönyörű.

Támadás a Fehér Ház ellen - Vélemények

2013-08-22 11:08.19

Igen. 70 millióból csinálták, 98-at hozott.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-21 19:26.05

KL Gangster:

Alacsony költségvetésű és félamatőr (csak egy példa: a zenei aláfestést más akciófilmes soundtrack-ből lett összegereblyézve) malajziai akciófilmhez képest egész tűrhető, mondjuk ebben nagy szerepe van annak a két tényezőnek, hogy a játékidő stáblistával együtt 80 perc és a 60%-ban verekednek. Nem is rosszul.

3*

Mellékhatások - Vélemények

2013-08-21 15:03.44

Na pont, hogy thrillernél nem feltétlenül, kell hogy alapkitétel legyen, hogy 200-al pörögjön, mert ha nincs jól megírva karakterek, történet, párbeszéd meg hitelesség terén meg nincs benne igényes valódi feszültséget generáló rendezés, jó színészi munka, atmoszféra meg miegyéb akkor dobálhatja az eseményeket nyakra-főre, megette az egészet a fene. Láttam már ebben a műfajban olyan példányt, ami pörgött de olyan élvezetes volt nézni mint gyökérkezelést kapni injekció nélkül.

2013-08-21 14:54.13

Nem az unalmas filmeket szeretem, hanem a jó filmeket. Az pedig nem feltétlenül kell, hogy megállás nélküli ratatatatata, bimm-bumm sugárhajtású lófaszjóska legyen. Ellenben veled, aki büszkén kitette magáról a cégért, hogy 15-20 percnél nem tud tovább figyelni valamire csak ha nyomnak hozzá valami pirotechnikát.
De megértelek én is ilyen voltam. 9 évesen. :)

Személyiségtolvaj - Vélemények

2013-08-21 09:16.46

Hát jobb mint neked. :)

A texasi láncfűrészes - Az örökség - Vélemények

2013-08-18 16:54.27

A bőrmaszkos mészárosra épült sorozat koporsója már rég úgy néz ki, mint egy kicseszett tűpárna, mégis sikerül pár szűz helyet találni, ahová még beleverhető pár szög. Újdonságot nem hoz cserébe másfél órán át abszolválhatjuk a tré horrorfilmkészítés összes (unszimpatikus és nem éppen eszes főszereplők, borzalmas színészi játék, feszültséget hírből nem ismerő rendezés, orkánszerű hangeffektusok és zene, logikai bukfencek) elemét, hogy ezek mind végül a filmtörténelem egyik legkínosabb gyártelepi leszámolásában kössenek ki. Kerülendő fércmű.

Elysium - Zárt világ - Vélemények

2013-08-17 18:11.32

És pluszban ez a valami szól valamiről. A filmről alkotott véleményemről.

2013-08-17 18:04.21

Nekem köszönöm nincs semmi bajom, csak tudod néha szeretem bővebben is kifejteni a véleményem valamiről, nem csak egy szimpla "jófilm" minősítéssel elintézni.

Robert De Niro - Vélemények

2013-08-17 15:31.59

Bármennyi gázos filmet vállalt be az utóbbi években, attól még legenda marad. Boldog hetvenedik születésnapot kívánok neki! :)

Elysium - Zárt világ - Vélemények

2013-08-17 15:21.13

Egy filmre fokozott veszélyt jelent a felfokozott várakozás, hiszen manapság ahol ennek felgerjesztése és az előzetesek hangulatossá tétele lassan művészi szintet ér el, nem könnyű megfelelni. Vajon képes lesz-e a nagy elvárásokhoz, csillagléhozatalhoz igazodni, vagy csalódást okoz? Vagy netán a hype-tól elvonatkoztatva hagynunk kell, hogy önnön értékei tükrében megvizsgálható legyen? Én általában a harmadikra szavazok, de az biztos, hogy rendező ritkán szembesült olyannyira a fenti kihívással, mint Neil Blomkamp és az Elysium.
Ugyanis a fiatal dél-afrikai rendező előző és egyben első filmje a District 9, egy alacsony költségvetése és nagyrészt ismeretlen színészgárdája ellenére, egy fantasztikusan összerakott, több műfajjal kiválóan zsonglőrködő alkotás volt, aminek jól kidolgozott története mögött, valós tartalom és kemény társaslomkritika lapult, valamint nyers, kompromisszummentes erőszakábrázolása és polírozottságtól mentes látványvilága is remekül passzolt témájához. Nem könnyű egy ilyen többszörösen pajzsra emelt debütálás léce után nyújtózkodni, főleg úgy, hogy mostani filmje is sok hasonlóságot mutat a District 9-al. Az Elysium inkább egy tradicionálisabb úton jár, és bár egy nyári sci-fi-akciófilmként bőven megállja a helyét, ambiciózussága miatt, folyton azt érezzük, hogy ennél többnek kell lennie é ezt nem használja ki.

2154-ben járunk, a Föld a túlnépesedés miatt, egy szegénységgel, nyomorral és szinte elképzelhetetlen piszokkal elárasztott sárgolyó lett, ahol még egy nagyobb amerikai város (történetünk esetében Los Angeles) is úgy néz ki, mint az afrikai bódételepek. Ezért a gazdagok egy űrbázisra az Elysium-ra telepednek, ami maga a megtestesült paradicsom. Nincs éhezés, szegénység, járvány, háború. A sztori két szálon indul el. A Földön, egy egyszerű gyármunkás Max De Costa (Matt Damon), egy munkahelyi baleset közben halálos sugárfertőzést kap. Egyetlen reménye hogy, feljut az Elysium-ra és ott meggyógyul, ehhez pedig egy utolsó melót kell bevállalnia a helyi bűnköröktől. Mindeközben a űrtartomány kíméletlen biztonsági vezetője Jessica Delacourt (Jodie Foster) megelégelvén a megszaporodó betörési kísérleteket, szigorúbb intézkedésekhez kíván folyamodni, ehhez viszont a finomkodó elnökségtől kell megszabadulnia hatalmi puccsal. A két szinten folyó küzdelem pedig váratlanul összetalálkozik.

A film talán legerősebb része az első harmada, amiben a rendező hajszálpontos részletességgel alkotja meg a két világot, érzékelteti a köztük lévő különbséget és helyezi el a karaktereket bennük úgy, hogy tényleg azt érezzük, hogy környezetük részei, nem pedig kilógnak belőlük. A cselekményvezetés az alapozást sem teszi unalmassá, fenntartja az érdeklődést, és a reményt, hogy egy komplex, sokrétű és ütős mondanivalójú filmet fogunk látni. A bolygó-gettó és az űr-édenkert közti különbségek ábrázolása adja is magát. Ha pedig már ábrázolás, Blomkamp most nem sós perecre verte el a kapott büdzsét, a film látványa elképesztően részletgazdag, látványos, ugyanakkor mindenféle stilizáltságtól mentes, tényleg elhiszi az ember a jövővilágot, amit elénk tár.

A gondok akkor kezdődnek meg, amikor a film a játékidő felétől fokozatosan Damon karakterére és annak megváltásküldetésére helyezi a hangsúlyt, a cselekmény egyre jobban leegyszerűsödik egy A-ból, B-e megyünk féle akció-sci-fi-vé, ahol a mondanivaló, a karakterek vagy a kifinomultság helyett, a látvány és a minél dagályosabbra vett összecsapások veszik át a főszerepet. A karakterek legjobb esetben is csak kétdimenziósak, motivációik egyszerűek de hiányzik bennük az az emberi esendőség és tényező mint a D9-ből. A forgatókönyv az utolsó harmadban egyre kínosabb döccenőkre megy, bármiféle rizikósabb lehetőséget elkenve, a mondanivalót klisésen és szájbarágósan adagolja. Ez utóbbi főleg a befejezés miatt mondható el mely a felvetett problémakört bántóan naiv idealizmussal, a "giccses" és "hatásvadász" jelzőkhöz veszélyesen közel kerülve oldja meg.

Szerencsére ezeken az ember inkább csak a moziteremből kijőve kezd el gondolkodni, mert habár a forgatókönyv minden csak nem tökéletes, Blomkamp nem felejtett el rendezni, pörgősen, magabiztosan adagolja a cselekményt, a drámát és az akciót. Utóbbiak szintén a látványhoz igazodva nyersek, dinamikusak és a brutalitástól sem berzenkednek, noha a túlzásba vitt kamerarángatásért (kíváncsi vagyok mikor jönnek már rá, hogy ez a módszer nem egyenlő az izgalomnövelésével, hanem inkább csak kizökkentő) fel lehet írni egy fekete pontot az alkotóknak. A színészek magabiztosan alakítják szerepüket, bár Sharlto Copley a pszichopata zsoldos Kruger szerepében mindenkit lealáz. A hangulat teljesen átjön, erről főleg az újonchoz képest remek munkát végzett Ryan Amon zenéje gondoskodik.

Az Elysium sem a felfokozott várakozásokhoz, sem a maga által felállított mércéhez mérten nem tud megfelelni, viszont hibáit hordozván is kellően el tudja szórakoztatni az embert, de aki látta Blomkamp előző filmjét és ezáltal tisztában van tehetségével vagy csak kicsit is belegondol az alapszituációba, akkor ez bizony kapufának számít, pedig tényleg csak egy kis bátorság, mélység felé nyúlás és az ezzel járó plusz 20 perc játékidő hiányozott volna egy újabb bombagólhoz.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-17 15:20.28

Elysium:

4*

2013-08-16 17:59.34

Személyiségtolvaj:

Ennél a szintnél már a béka segge is maga az Empire State Buliding teteje.

1*

Személyiségtolvaj - Vélemények

2013-08-16 17:58.03

Melissa McCarthy kövér. Melissa McCarthy bunkó. Melissa McCarthy pofára esik. Melissa McCarthy torkon vág valakit. Melissa McCarthy-t pofán vágják valami súlyos tárggyal. Kocsi befékez Melissa McCarthy bevágja a fejét. Jason Bateman egy szerencsétlen. Jason Bateman próbálja valamiből kimagyarázni magát sikertelenül. Melissa McCarthy idegesíti Jason Bateman-t. És így tovább, és így tovább.
A Személyiségtolvaj egy olyan "vígjáték", ami negyedórás rövidjátékra elegendő premisszáját két órásra nyújtja, humorforrása vagy erőltetett vagy borzasztóan fárasztó vagy alulról szagolja Adam Sandler mostani remekműveit. Színészei kétségbeesetten próbálják élettelenül megtölteni egydimenziós karakterüket, amikor pedig a film megpróbál valami drámai mélységet betuszkolni csak nézel ki, ezt most komolyan gondolták? A szórakoztatási faktorról pedig annyit, hogy a mostani magyar művészfilmek többsége izgalmasabb, nevettetőbb, pörgősebb és kevésbé untatóbb mint ez a darab, ami olyan mintha benyugtatózva és gázmaszk nélkül kéne csatornát takarítanod.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-14 23:51.33

Man of Tai Chi (2013):

Keanu Reeves első rendezése tökéletesen feleleveníti, hogy mit is szerettem anno gyerekként a harcművészeti mozikban. Nem a filozófiai mélységig hatoló történetet vagy mondanivalót, hanem bunyót. A lehető legtöbbet és a lehető leglátványosabbat. Ezt tökéletesen meg is adja a film, tömve van verekedésekkel, amik szerencsére nem válnak unalmassá, mert remekül variálja a különböző stílusokat, jól vannak időzítve, fényképezve és vágva. Persze a film önmagában ettől meg nem lenne túl sok, szerencsére nagyon pörgős és szórakoztató, a történet kicsit túl komolyan veszi magát, a színészi játék elmegy és hangulata is van. Esti szórakozásnak jól megfelelt.

4*

- Filmes Sámánok Rendje -

2013-08-14 20:57.53

Baszki, komolyan veted? Kőkemény irónia az egész írás.

Egyszer volt, hol nem volt Kínában - Vélemények

2013-08-12 15:53.39

Magát kissé túlvállaló (a politikai töltetét le tagadhatná) és az arányokat kissé nehezen találó, de elképesztően szórakoztató harcművészeposz a hongkongi filmgyártás fénykorából, egy karizmatikus Jet Li-vel a főszerepben. Ezenfelül pedig fontos kiemelni, hogy a filmtörténelem legjobb akciójelenete is ebben a darabban található (mondom ezt úgy, hogy az azt megelőzők is döbbenetesen látványosak és jól megkomponálták), az a bizonyos utolsó húsz perces adok-kapok a létrákkal leírhatatlan. Olyan kreatív és komplex mozgások és kaszkadőrmunka prezentálódik ott, amit szinte csak számítógéppel lehetne megtervezni de nem, pont ez a varázsa, ahogy az egész filmnek is. Nincs itten fotórealisztikus CGI, rángatózó kamera, másodpercenként 5 vágás, meg egyéb fiszem-faszom, itt hús-vér emberek művelnek döbbenetes dolgokat.

Csak Isten bocsáthat meg - Vélemények

2013-08-11 19:32.35

Na én is megnéztem az év talán legmegosztóbb filmjét és azt kell mondanom, hogy bár nekem tetszett, azt is abszolút megértem, aki a plafonra mászik tőle. Nagyon hangulat és emberfüggő alkotás, sok ok miatt. A 90 perces játékidőt, a lassú tempó és a minimalista dramaturgia miatt kettőnek érzi az ember, a karakterek inkább szimbólumok mint hús-vér emberi szereplők, nagyon sötét és nyomasztó atmoszférája van, és az erőszakábrázolás Refn legtöbb filmjéhez hasonlóan brutális. A színészi játék is hasonlóan nem beszédre hanem inkább mimikára, arcrezdülésekre, meg ilyen apróságokra épül, nem csoda, hogy Ryan Gosling-nak már megint csak 15-20 mondata van az egész filmben, viszont az ördögi anyát megformáló Kristin Scott Thomas és az isteni igazságszolgáltatást megtestesítő Vithaya Pansringarm nagyon erőteljesen és szuggesztíven uralják a vásznat. A rendezői életműben leginkább a Fear X-hez és a Valhalla Rising-hoz tudom hasonlítani, bár azoknál sokkal befogadhatóbb, egységesebb és fókuszáltabb volt számomra, noha ennek is vannak olyan szimbólumai vagy momentumai, (pl. SPOILER: amikor Julian felfedezi az anyja holttestét, akkor felvágja a hasát és belenyúl, WTF?) amiket nem tudtam hova tenni. Szóval nem volt egy olyan foghúzós élmény, mint amilyennek sok negatív kritika leírta, de nem mestermű, amilyennek más helyeken van írva, mert végig volt benne valami távolságtartó modorosság, ami miatt nem lehetett olyan katartikus mint anno két éve a Drive, lehetett volna még trimmelni belőle. Azt viszont most aláírom, hogy a film hangulatnak teljes átéléséhez mozivászon szükségeltetik, mert valósággal pulzál minden képkockája, hihetetlenül dinamikus és erős színvilággal dolgozott itt Refn még magához képest is. A kameramunka és Cliff Martinez zenéje tökéletes és abszolút rémálomszerűen fojtogató egyveleget alkot. Merész és megalkuvást nem ismerő önfejű film, amit a többség utálni fog.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-11 19:26.30

Only God Forgives:

4*

A burok (2013) - Vélemények

2013-08-11 15:43.10

Meg pluszban bármelyik HP olvassa az ember érzi, hogy olyasvalaki körmölte le, akinek tényleg van írói kraft a tarsolyában, Meyer-től én csak az első Alkonyatot olvastam, körülbelül 150 oldalig, aztán majdnem összetéptem a kötetet, annyira rossz volt.

Tűzvirágok (1997) - Vélemények

2013-08-11 13:00.57

Erre nem nagyon tudok mit mondani. Gyönyörű, egyszerre szívmelengető és szívfacsaró mestermű, aminek lassú de sosem unalmas folyásában igazi emberi dráma és humánum van. A zene meg külön rádob erre egy lapáttal, hátborzongatóan szép. Nagybetűs mozimágia, ami nemcsak tökéletes de egyenesen kötelező.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-11 12:59.18

Tűzvirágok:
5*

Gyilkos félállásban - Vélemények

2013-08-10 17:18.57

Nézhető akciómozi Jet Li főszereplésével, remek és néhol igencsak kreatív akciókkal, még a humor is működik benne, de sajnos a cselekményvezetés nem éppen a legpörgősebb, mondhatni csak az utolsó félórában találja meg igazán a gázpedált.

Lézermisszió - Vélemények

2013-08-10 09:03.10

A röhejesség fogalmát többszörösen kimerítő, 8 pár cipőfűző árából összetákolt ZS rettenet Brandon Lee főszereplésével. Gagyiság és baki annyi, hogy azt hinnéd direkt csinálták, mert a mozi önparódia de félek nem ez a helyzet, történetről ne beszéljük, színészi játékról főleg nem, az akciókat pedig valami teljesen random szisztéma szerint vághatták össze. Kerülendő, de nagyon.

Az Európa-rejtély - Vélemények

2013-08-08 08:44.30

Hát nem tudom, sok helyen az év meglepetés sci-fi-kének mondják, nekem nem adott sokat. Hangulata és atmoszférája van, szépen néz ki, de a forgatókönyv finoman szólva sincs jól kimunkálva, a karakterek, akikre építeni akar teljesen érdektelenséget váltottak ki belőlem és ezt az egész foond footage koncepcióra való építkezést el kéne már végleg felejteni. A vége felé már kifejezetten untam.

Izomagyak - Vélemények

2013-08-06 22:07.48

Számomra soha nem is ment el, de gondolom te nem csípted annyira a Trafó trilógiát :D

2013-08-06 20:37.18

A 90-es évek Amerikájában, Miami-ban járunk, amikor egy helyi testépítő Daniel Lugo elhatározza, hogy ő bizony többre hivatott, mint naponta súlyokat emlegessen, így elhatározza, hogy ésszel és erővel (de főleg inkább erővel) megvalósítja maga számára az amerikai álmot. Mi is az? Sok pénz, nagy ház, jólét, sportkocsik, nagymellű csajok, még több pénz egyszóval minden, ami elérhetetlen magasságnak tűnik az átlagcsóka számára, márpedig ő nem az. Két másik hozzá hasonló pofát szervez még be, hogy ezt meg is valósítsa. Az eredmény: egy emberrablási terv, aminek finoman szólva is átgondolatlan megvalósítása, olyan utat indít el, amiből egy egyszerre éjsötét és abszurd történet kerekedik ki. És a feliratok nem hazudnak: ez tényleg igaz történetet alapul.
Őszintén megmondom, most, hogy láttam a filmet nem csodálkozom, hogy Michael Bay már több éve tervezgetett darabja, csak alacsony költségvetéssel (és azt úgy, hogy se a rendező, se a sztárok nem kértek gázsit) és egy Transfomers folytatás ledirigálásának szerződéses megkötésével, juthatott el a megvalósulásig. Ugyanis a Pain and Gain egy annyira tökös, bevállalós és 100%-kig anti-PC alkotás, amire kevés példa van, ráadásul pont ez az, ami fő erősségét adja. Más rendező ugyanis finomított és szelídített volna ezen a történeten, de nem Bay. Ő ritkán ismeri a visszafogottságot, és most itt bizony padlógázzal viszi a filmet, a magas korhatár birodalmába, ahol burjánzik a szex, az erőszak és úgy káromkodnak, mint a munkásember az építkezésen.
Ráadásul ez a rendezői excess, amiben minden nagyobb, színesebb és eltúlzottabb tökéletesen illik ehhez a történethez, ami tömve van olyan abszurd fordulatokkal, amit más esetben az ember hörögve kérne számon a forgatókönyvírón, mint cápaugrást, de ezek itt, mint tökéletesen illeszkednek. Amikor azt hiszed, hogy nem, itt már tényleg átírás történt a hatás vagy a poén kedvéért, akkor kiírják, hogy ez még mindig igaz sztori. És tényleg. Persze vannak aspektusok, ahol a film eltér a valóságtól, wikipedián ki is vannak gyűjtve, de a lényeg megmaradt és ahol tódítottak rajta, az csak azt a célt szolgálja, hogy a vásznon még működőképesebb legyen.
Ezen kívül azért is tökéletes Bay ennek a történetnek a vászonra vitelével, mert a karakterek és a közeg, amiben vannak tökéletes és fogyasztható táptalajt ad, sokat kritizált, és bevallóm általam is kissé nehezen tolerált tapló humorérzékéhez. A film valami szürreálisan prosztó, de működik és pontosan azért, mert a film főhősei is azok. Az emberi sötétség és ostobaság teljes skáláját végigzongorázzák, miközben azt hiszik magukról, hogy nagykutyák. Tökéletesnek látszó terveket szőnek, hogy aztán a kivitelezés minden pontján olyan cselekedeteket vigyenek végbe, amik páros lábbal ugrálnak a józanész fején. Aztán a minden bénázások ellenére elért részsikert is sikerül jól tönkrevágniuk, hisz oly önfeledten merítkeznek a hedonizmus mocsarában, hogy az utolsó utáni pillanatban veszik észre, a szar már homlokig ér.
Te meg nézed a filmet, és remekül szórakozol, röhögsz ezeknek a kreténeknek a bénázásain, az ugyancsak tapló de működőképes (és a szinkron által jól átélhető) dialógusokon, a hol abszurd, hol éjfekete humorú szituációkon. Aztán az események, egy olyan fordulatot hoznak, aminek láttán, a torkodon akad a popcorn és elgondolkodsz vajon ezek után is megéri-e röhögni vagy úgy kell-e tekinteni erre a mozira, mint a minden határt átlépő önmegvalósítás és többre vágyás groteszk kritikájára.
Bay ezt a kettősséget pedig még két dologgal is megtámasztja. Egyrészt itt van nekünk a helyszín Miami, ami a napfény, a csillagos, a tenger és minden földi jó helyeként tűnik, miközben a legmocskosabb és legamorálisabb dolgok is lazán megtörténhetnek. Másrészt itt vannak a szereplők, akiken jól szórakozunk, ugyanakkor a film emberileg jól el is távolít minket tőlük. Az Ed Harris által alakított magánynyomozón kívül nagyítóval kell az igazán szimpatikus figurát keresnünk, a film pengeéllel küldi az ívet mindenkinek, legyen az netán az atombunkó, újgazdag áldozatok, az inkompetens, érzéketlen rendőri szervek, vagy protagonistáink, akik számára az jelképezi a kemény munka gyümölcsét, ha másét elveszik.
Mindezeket Bay pedig szédítő tempóban tárja elénk, az alacsony költségvetést, jó cselekményvezetéssel, elképesztően dinamikus rendezéssel és kameramunkával, a hangulatot pazarul megadó soundtrack-el többszörösen kompenzálva. A színészvezetés is meglepődéssel szolgál, mind a vasgyúrók (főleg a manipulátornak tűnni próbáló, de totál inkompetens és idegbeteg Lugo-t játszó Wahlberg, valamint Rock szelíd, vallásos óriása) mind a kisebb figurák kiválóan vannak prezentálva, persze a maguk karikatúraszerűségében.
Röviden, ha egészséges értékben fel tudod magadban függeszteni az erkölcsösséget, akkor az év egyik legszórakoztatóbb és talán legviccesebb filmjét kaphatod, meg mint ajándékot. Ráadásul, úgy hogy most az amerikai mozi egyik nagy patriótája küld néhány gonosz fricskát hazája felé, három izomagy révén.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-08-06 20:36.57

Izomagyak:

Gyerekek, hát ez mocsok jó volt!

5*

Transz - Vélemények

2013-08-05 13:34.17

Danny Boyle ismét behúzott a csőbe.
Mert igen számítottam rá, hogy nem mindennapi alkotást fogok látni, tekintve, hogy az angol rendező soha nem lépett ugyanabba a gödörbe kétszer, és ha egy bizonyos műfajba talál az útja, akkor rögvest megtalálja az a alkalmat, hogy annak minden kiszámítható elemét eltüntesse, fölforgassa és maga képére formálja azt. A Transz esetében sincs ez máshogy, de még úgy is sikerült meglepetést okoznia, hogy a filmnek már a kétharmada lepergett, de nem rohanjunk előre.
A bűnügyi (ellopott és eltűnt festmény után való nyomozás) felütéssel való indítás ugyanis csak egy darabbá válik a kirakós játékban, ami hamar a pszichológiai thrillerek mezejére vetődik a hipnózisokkal, drogos beütésű víziókkal és imprinting-kel, amik mégsem öncélúak, hanem végig a történetet és annak folyamatos csavargatását szolgálják méghozzá ügyesen mert abban is van szerepük de egyben a karakterek és a közöttük lévő viszonyrendszer dinamikáját is megadják. És ez utóbbi pedig azért ügyes, mert a sok vizualitás gyönyörködteti a retinánkat és stílust is ad a filmnek ugyanakkor nem a semmiért van. aztán pedig mire észbe kapunk egy háromszereplős kameradráma alakul ki előttünk, ahol nem csak az alapvető emberi tulajdonságok és tettek (vágy, szerelem, hazugság, önzés, kapzsiság, megszállottság) jelennek meg és vívják meg párharcukat a főszereplők képében, de ez egyúttal olyan erőteljes érzelmi töltetet ad a filmnek és ad olyan választ minden addigi történésre, miértre választ, hogy nem hazudok, döbbenten bólogattam, na igen Boyle ismét bevitt a sűrűbe, hogy aztán a tortát az arcomba nyomja- És ennek én speciel örülök.
Persze ez keveset érne ha a film többi aspektusa nem lenne jó, de szerencsére minden képkockáról ömlik a vértiszta profizmus, gyors de nem kapkodó történetvezetés, erős és értő rendezés, Anthony Dod Mantle hihetetlenül jól eltalált, szuggesztív, vibráló képei és természetesen remekül teljesítő színészgárda. Bár maga a film sztorija néhol erősen feszíti a józan felfogás határait (egy idő után már nehéz volt eldöntenem, mi az ami a tényleges valóság síkján megy és mi az, ami csak hipnózis), ettől még egy intelligens, bevállalós és tényleg egyedi műfajkoktél, igazi ujjgyakorlat a rendezőtől.

elejére ... 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk