Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Kampókéz (2021) (4K UHD + Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Pókerarc - Mozi+, 21:30 |
A holnap határa - HBO, 22:05 |
Jákob rabbi kalandjai - ATV, 22:10 |
Karácsony Biltmore-ban - Izaura TV, 22:30 |
24 - A szabadulás - Viasat3, 22:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Alárendeltség |
Jeffrey Dean Morgan |
2014-01-21 19:48.53 |
http://www.youtube.com/watch?v=69zolN3sYMI
Ütni fog mint a buszkerék! |
2014-01-21 11:04.37 |
Nemrég daráltam le mind a négy évadot. Sok eredetiséget nem tartalmazó, de módfelett szórakoztató pörgős, izgalmas és akció ús sorozat, ami időtöltésnek abszolút ideális. A két főszereplő remekül el lett találva, és a közöttük kémia és humor az, ami a sorozat egyik legműködőképesebb eleme. De azt is nagy pozitívumnak írom fel, hogy a készítők a TV-sorozatos kerethez képest maximálisan törekednek a helyszínek autentikusságára, és hogy az akciók sokszor felül is múlják azt, amit általában az ilyen sorozatokban látni szoktunk, nemegyszer mozifilmeket is bealáznak ha méretben nem is de intenzitás, és kreativitás terén biztos, és még csak nem is finomkodnak bennük. Számomra eddig a főleg dél-afrikai helyszínekkel operáló harmadik évad volt a legerősebb és legegységesebb, noha a leglátványosabb összecsapások a negyedikben vannak. Kis hazánk szerepeltetésééért pedig külön piros pont! :) |
2014-01-18 23:12.52 |
Gondolnád, hogy legalább röhögni tudsz rajta, de még azt se nagyon.
Posztapokaliptikus zombis hentelős marhaság, megspékelve Mikrobi golyószórós haverjaival. Történet nincs, két párbeszéd után jön az újabb darálás, amikből szart se látsz mert annyira pocsék az operatőri munka, a CGI-ra szavak nincsenek, színészi játékról meg annyit, hogy Dolph is kész Christian Bale a többiekhez képest. Majdnemhogy nézhetetlen, minőségben ettől csak egy lépésre van az Aslyum. |
2014-01-18 18:49.38 |
Előbb bővítsd ki a szókincsed, aztán talán beszélhetsz úgy a nézői ízlésről, hogy talán lesz 0.0001% esélye annak, hogy amit mondasz az nem komplett baromság. |
2014-01-17 12:10.33 |
Japánoknál elő van írva nemi szervet cenzúrázni kell, még ha lehet pornóban is. Ne kérdezd, hogy ez hogy logikus, totál más kultúra. |
2014-01-17 12:08.59 |
Tegnap láttam és totális agyfaszt kaptam tőle. Remélem, (szarkazmus ON) hogy még zombik meg Justin Bieber is benne lesznek. |
2014-01-16 21:47.06 |
Amúgy én is nézem, hogy mostanában alaposan ráálltál ezekre a kőkemény, brutális, darabolós, gyomorforgató cuccokra, nekem is volt időszakom, amikor kutattam az ilyen műveket, persze a japánok mindíg is az élén jártak az ilyen őrült cuccoknak. :)
Mondjuk a Szerb filmet még mindíg nem mertem megnézni, de legutóbbi ilyen élményem a Green Elephant volt, orosz darab, abban is volt kannibalizmus, kibelezés, nemi erőszak ráadásul férfi ellen, szóval szívmelengető kis dara, a képi világ még pluszban rádobott egy lapáttal, noha sztorija nem nagyon volt. |
2014-01-16 21:25.43 |
Nem semmi nyitás, ha ezt a színvonalat fogja végig hozni, akkor erről a sorozatról nagyon sokáig fogunk beszélni. |
2014-01-16 13:09.39 |
Ízlések és pofonok, én az elsőben Horner zenéjétől a falat kapartam, így csak örülni tudok a váltásnak. |
2014-01-15 23:41.24 |
Másfél óra alatt röhögtem ötször. Szar arány.
Ótvar rossz és sokszor dögunalmas mozi a Kamatylista, aminek premisszája maga a tinifilmes sablonköteg, és megpróbál csavarni rajta de inkább pofára esik. A szereplők inkább kretének és seggfejek, mintsem szerethetőek, a film pedig legtöbbször annyira vicces, mint egy holokauszt doksi, megspékelve egy medvecsapdába való belépéssel, már maga a medencés scéna megér egy Stinger-t az alkotók arcába, és akkor még egy óra hátravan belőle. Kerülendő. |
2014-01-15 21:53.10 |
Annak, hogy egy film hol készült mi köze van ahhoz, hogy mi egy másik nemzethez tartozván hogyan értékeljük minőségi szempontból? Az, hogy Amerikában csinálnak amerikaiak (mondjuk csak zárójelben jegyzem meg Greengrass angol) filmet, amerikaiakról, hát rohadtul evidens, hogy ők egyes témákat közelebbinek érezhetnek, amik esetleg számunkra nem az, de hidd el hogy szerintem ők is kurvára így vannak az európai filmek többségével is. Pluszban te ezt az mentalitás dolgot lealacsonyító módon használod, ami egyszerre kultúrsznobizmus és csőlátás. Már hogy a fenébe ne lehetne jó egy film, függetlenül attól hogy hol készült, hisz ez a film karakterdráma és thriller igényesen megcsinálva, ha te meg nem annak érzed, langinak is magyaráztad, mitől nem érzed hitelesnek, saját személyes ízlésítéleted, noha érzésem szerint olyan dolgokat is mögé képzeltél, amikre nem utal vagy mond ki a film. Azt meg továbbra sem vágom mi a francot propagál a film. Elmesél egy történetet, ami ugyan se nem mély, se nem túl elgondolkodtató, viszont rohadt izgalmas. |
2014-01-15 12:58.20 |
Nem barátom nekem nem a szubjektív vélemény okoz itten problémát, hanem mint mondtam a hülyeség. Főképp azon fajtája, ami amerikai filmet propagandának bélyegez, holott igencsak kíváncsi lennék, hogy milyen képsorok mondtatok, pillanatok azok, amik ezen elmélete alátámasztják, és minő meglepő, hogy logikusan kiépített magyarázatot erre még nem kaptam legyen szó Bombák földjéről, Bin Laden hajszáról, és nem gondolom, hogy te is tudnál itten evvel szolgálni. Ja és hogy előre legyártás, hagyjuk már Greengrass csinált három éve filmet az iraki háborúról, ízlés kérdése kinek, hogy tetszett (nekem eléggé), de az se éppen fényezve mutatta Amerikát. Azt, hogy nekünk európaiaknak semmit nem mond, szamuráj már jól megekézte, hogy miért dőreség. ha valami egy film igényes azt nézi és dicséri az ember, legyen bármilyen nemzetiségű.
Ha neked nem teszik, nem hiteles, nem izgalmas satöbbi az a saját, egyéni ízlésítéleted abba nem kötök bele, de a propagandaszöveget hagyjuk az ajtón kint, mert az már baromság. Remélem kielégítően válaszoltam. :) |
2014-01-14 20:24.02 |
Még a két főszereplő finoman szólva sem míves színészi játéka sem képes arra, hogy elrontsa Kathryn Bigelow vámpírwesternjét, ami majd negyed évszázad után is képes működni, és köszönheti ezt annak, hogy olyan erős hangulatot szállít, ami ritkaság. Az ember nézi az elképesztően hangulatosan fényképezett sivatag nappali, tényleg égető sivárságát, az éjszaka hideg sötétségét, a kisvárosi utcák párába, füstbe és néha előbukkanó neonfénybe burkoltságát, amik mind remekül passzolnak hőseink egyszerre szabad és számkivetett mivoltához. Ehhez még hozzájárul a mellékszereplők elképesztően erős gárdája (Henriksen és Paxton abszolút viszik a prímet) valamint Bigelow kissé ráérős, de atmoszférát, karaktereket és cselekményt egyszerre jól kiépítő rendezése, kemény, nyers és nemegyszer brutális akciókkal megspékelve. Erős darab, sőt olyasvalamit képvisel, ami manapság ritka az akciófilmekben: Nemcsak stílust és izgalmat, de még drámai súlyt is. |
2014-01-14 10:55.22 |
10 és fél sorban összegyűjteni ennyi hülyeséget gratulálok! :) |
2014-01-11 22:06.22 |
Robert Schwentke német rendező hollywoodi bemutatkozása szép ki összeget termelt a kasszáknál, viszont a film minőségével kapcsolatban már problémásabb a helyzet. Maga az alaptörténet nem is lenne rossz, sőt szinte kínálja a feszültséget, viszont ami potenciál van benne, azt maximum Jodie Foster használja ki a színészi játék terén és őszintén megmondom, hogyha nem ő játszotta volna a főszerepet akkor talán nem is nézem végig a filmet. És nem azért mert nézhetetlenül borzalmas lenne a film, hanem azért mert annyira jellegtelen, TV akciókrimis beütése van az egésznek, hogy az hihetetlen. Ez pedig annak köszönhető, hogy a rendezés is pont ilyen, a feszültséget és a klausztrofóbiás atmoszférát közel se használja ki olyan jól mint kéne, a tempó pedig egyesen pocsék, vagy túlságosan lassan haladnak az események,vagy ha felpörögnek akkor meg összecsapottnak érződik.
Langyosvíz ez a javából, max csak időeltöltésnek jó, viszont a filmvégi robbanáseffekt meg a giccses befejezés, na az elég fájdalmas volt. |
2014-01-11 19:42.24 |
[link] Bazijó kis film lehet.... |
2014-01-11 10:44.42 |
Micsoda csodálatos remekmű. Szinte ötvöződik benne minden, amiért az ember a filmeket szereti. Lehengerlő, az elmúlt 60 év összes sci-fijében megtalálható és jobban kivitelezett történet, olyan szereplőkkel, akiknél még a lakmuszpapír is mélyebb rétegű. Erre persze még rádob egy párat a fantasztikus, kisiskolás előadások szintjén de azok hitelességét még csak el sem érő színészi játék. Persze a kivitelezés is nagyon a toppon van: 2006-os szinthez képest Pentium 3-sal kreált CGI látványvilág, olyan akciókkal, amiknél két részeg csöves bunyója is dinamikusabb és izgalmasabb a végkimenetelt illetően, arról már nem is beszélve, hogy a kamerakezelés és a vágás kettőse is annyira profi, Youtube-on találsz kisfilmeket, amik köröket vernek rá. És mindehhez adjuk hozzá Jim Wynorski ZS mester padló alatti színvonalú rendezését, ami még egy ilyen unintentional comedy aranybányából is egy dögunalmas és inkább az agyunkat teljesen szétolvasztó masszát csinál és íme: Egy igazi nézhetetlen borzadály, aminek pusztán a tíz percig tovább menő nézéséhez is nyugtatók tömkelege, acélidegzet és tolerancia kell. A gagyiság igazi non-plus ultrája. |
2014-01-10 23:03.50 |
A Wall Street Farkasa 4 és fél percben :)
http://www.youtube.com/watch?v=KKMGhtBmJro |
2014-01-09 18:54.19 |
Fagyott kutyaszarral teli zacskóval verném meg azt, aki ezt a magyar címet kitalálta... |
2014-01-09 16:37.52 |
Kathryn Bigelow egyik korai mozija lényegében egyfajta urbánus környezetbe helyezett ötvözete a nyomozós thrillernek és a slasher-nek, csak itt kés helyett pisztolyt használ a gyilkosunk és a film jókora hangsúlyt fektet a főhősnővel való fokozatosan változó viszonyára. Jamie Lee Curtis és Ron Silver remekül hozzák szerepeiket ezzel kellően megadva egymásnak feszülésük dinamikáját és feszültségét, viszont Bigelow rendezése bár egyszerre stílusos és keményvágású, de ugyanakkor meglepően döcögős is, mintha nem is igazán tudná kitölteni a másfél órát, így még ott is leülősebbnek érzetem a filmet, ahol tulajdonképpen nem kellett volna. Azonban, amiből még rengeteget profitál az alkotás, az Amir Mokri kiváló fényképezése és Brad Fiedel Terminátor beütésű zenéje, ami tökéletesen kiépíti a zaklatott, klausztrofóbikus atmoszférát, és bár akcióból nem sok van, de azok is jól megkomponálták, a végső leszámolás belassított képei messze a film legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Érdekes számomra egynek megfelelő kis gyöngyszem, érdekes lecsekkolni. |
2014-01-08 11:11.59 |
Kőkemény zsaruthriller, olyan nyomasztó és realista atmoszférával, hogy azt szinte láncfűrésszel lehet vágni, de ehhez még jön egy jól megírt és csavaros történet, feszes tempóval, és kiváló színészi játékkal főleg Ray Liotta esetében, aki az instabil, brutális Henry Oak szerepében, élete egyik legjobb alakítását mutatja be. A nyitójelenet pedig az egyik legkeményebb, amit valaha láttam, úgy pofán vágja az embert mint egy tégla, de egyben fel is készíti mire számíthat az elkövetkezendő másfél órában. |
2014-01-06 18:20.18 |
Tévében nem szabad akciófilmet nézni, erősen megvágott anyagot adnak. Én Dolph Sivatagi lavinájával jártam így, a közel öt perces vérspriccelős lövöldéből másfél percet csináltak. :) |
2014-01-05 15:42.09 |
Igazi kvintesszenciális "van, de minek?" féle film.
Mert ezt a sztorit láttuk már máshol, sőt sokkal jobb megvalósításban, ez igazi B, sőt inkább ZS film, ahol még csak nem is fáradnak azzal, hogy egy tócsánál nagyobb mélységet adjanak a karaktereknek, sőt itt még történetről is alig beszélhetünk, próbálnak két üldözés közben, összecsócsálva, kapkodva valamit a szánkba adni, aztán öt perc múlva jöhet az újabb autózúzda. Ethan Hawke élete egyik legrosszabb szerepét mutatja itt be, de becsületére mondva, nem írtak neki szinte semmit, csak hogy vezessen, Selena Gomez-t pedig a stukkere lejátssza. Ótvar nagy hülyeség a Getaway, ami tényleg csak arról szól, hogy törjenek, zúzzanak, robbantsanak, csak itt még az akciók is olyan ad-hoc módon jönnek, hogy szinte érzeni lehet, a készítők nyögvenyelését, hogy minél többet nyomjanak bele, másképp a játékidő még 45 percet se érnek el. Arról már nem is beszélve, hogy olyan irtózatosan túlpörgettetett vágástechnikával vannak prezentálva, hogy emberi szemgolyó legyen a talpán, ami követni képes őket. Két tűzhetőbb eksön a vége felé, meg a kocsi szépen nézett ki, na ezért megy csak a kettes, másképp jobb ha kerülöd, mert csak fejfájást kapsz tőle. |
2014-01-04 18:48.17 |
Nyugodjék békében. :( |
2014-01-01 15:30.01 |
Hogy te milyen empatikus lélek vagy... |
2014-01-01 00:10.53 |
Mocskosul boldog új esztendőt kívánok a katalógus összes használójának! :))) |
2013-12-31 22:55.42 |
Egy három órás film tőzsdeügynökökről. És szinte minden perce végig lekötött, figyelmemet fenntartotta és szórakoztatott. Nem túlzok, ha azt mondom erre csak Martin Scorsese képes.
Jordan Belfort a 80-as évek végén kezdi meg működését a Wall Street-en, egy nagycég alkalmazottjaként, majd hamarosan úgy dönt, hogy ez neki kevés, inkább vált és szólóba megy, megcsinálja a saját szerencséjét, a saját cégével. És sikerül is neki, hisz a lényeg egyszerű: Vedd rá a kisembereket, hogy fektessenek millósnak tűnő vackokba, majd nyúld le a zsetont. Aztán ha esetleg az üzlet befuccsol, és jön a kliens panaszkodni, akkor tárd szét a karod és mond az arcába: Bocs, de ilyen az élet, és ilyen az üzlet, szívás, mehetsz híd alá aludni. Harácsolj össze, amennyit tudsz, aki eléd áll, taposd el, hisz ez a kapitalizmus, ez Amerika, ahol csak a legerősebb, a leggazdagabb él túl. Legális-e, illegális-e, szard le és ne legyenek kétségeid, mert csak egy életed van, és ha sok a pénzed, akkor nem lesz problémád a kiélvezésével. És, hogy mi értendő ez alatt? Buli, pia, csajok minden méretben, színben, fajtába, ha kell az összes egyszerre, orgia stílusban, persze ahhoz, hogy talpon maradj pörögnöd is kell. Ehhez pedig kell annyi kokó, hernyó, mariska, anfe és menfetamin, haluzós cucc, és gyógyszeres bogyó, amennyi még egy bálnát is kicsinálna. De mi van akkor, amikor a szar egyszer csak tényleg átüt a gáton, amikor a szervezeted felmondja a szolgálatot, és hirtelen azon kapod magad, hogy hiába halmoztál annyi gyönyört és élvezetet, az életed egy roncshalmaz, amin se pénz, se modellfeleség, se a haverok, de még a cucc sem tud segíteni? Mi van akkor, amikor eléred a csúcspontot, aztán kezdesz csúszni a lejtőn, de ezt te már észre se veszed, csak akkor, amikor majdnem a gödör aljára érsz, és amikor már kétségbeesetten kapaszkodsz minden mentőöv után, de az, nincs csak a számvetés? Na erről szól a Wall Street farkasa, ez az elképesztően energikus, élvezetes, és nem mellesleg sok mai vígjátékot porba alázóan vicces darab, amiben Scorsese két hasonlóan grandiózus munkájához a Nagymenőkhöz meg a Casinohoz hasonlóan olyan figurák életmenetét figyelhetjük meg, akiket finoman szólva nem lehet az erkölcsiség szobrának nevezni, mégis velük tartunk a három óra. A öreg mester nem moralizál, erkölcsi pedálozás nélkül, a lehető leglátványosabban, legrészletesebb módon ábrázol, egy kifordult és őrült világot, ahol minden elképzelhető az elfogadott társadalmi normákon és törvényeken kívül van, a szereplők különösen főhősünk pedig maximálisan része ennek. Míg végül az elevenen fel is falja őket. Mindez a Scorsese-re jellemző kissé epizodikus, de sodró lendületű cselekményvezetéssel, tökéletes kormegidézéssel, fényképezéssel, zenékkel, tengernyi emlékezetes jelenettel, dumával, hihetetlen szituációkkal és figurákkal. Na meg persze a színészi játékról nem is beszélve: DiCaprio szinte felrobbantja a vásznat, olyan energikussággal alakítja a főszerepet, hogy az döbbenetes, elég csak az extázis szintjéig felfokozott nagybeszédeire vagy a szerintem most klasszikussá vált autóba beszállásos jelenetet említeni, amint többet röhögtem, mind bármelyik másik filmes pillanaton ebben az évben. A mellékszerepek is roskadoznak, a kiváló alakításoktól, Jonah Hill-től kezdve, Rob Reiner-en át a legutolsó figuráig. Igazi, semmihez sem hasonlítható megalomán mozihullámvasút, a pénzvilág gazembereiről. Mert igen ezek a fiúk-lányok is gengszterek, csak öltönyt hordanak, és még a betyárbecsület se jellemző rájuk. |
2013-12-30 10:52.26 |
Kicsit bánom, hogy ilyen sokáig halogattam a megtekintést, viszont egy újabb kiváló filmélményben volt részesem. Két generáción átívelő bűn és bűnhődéstörténet, ahol az idősebbek tettei szinte determinálják a fiatalabbak sorsát. Mindez lassan csordogáló, ugyanakkor a melankolikus hangulathoz és a karakterekre építő történethez tökéletesen illő tempóval. A színészi játék pazar, Gosling és Bradley Cooper viszik a prímet, de Dean DeHaan és Ray Liotta is remekelnek, a zene és a fényképezés fantasztikus, utóbbi különösen jól játszik rá az előbukkanó szimbólumokra, a film érzelmi töltete pedig fokozatosan növekszik egészen az utolsó húsz percig, ami az egyik legkeserédesebb lezárás, amit az utóbbi időben láttam. |
2013-12-28 19:41.59 |
Én az agyatlan és szórakozató filmbanzájt is szeretem. Ez a film egyértelműen jobb mint a Tűzgyűrű, de igazából ha azt újranézném lehet, hogy levennék egy csillagot, a Halálos iram 6-ot is jobbnak érzem a csupaakcióCGIszétrobbanminden kategóriában.
Légyszi ne verj meg. :) |
2013-12-28 19:18.29 |
Ahhoz, hogy ez a történet vásznon is működjön, tudni kell jól mesélni.
Mert igen maga a történet hihetetlen, főleg, hogy az élet írta. De annyiféle mód van, ahol a mesélése közben ki lehet sikálni, márpedig (és ezt a filmesek sokszor elfelejtik) a néző nem hülye. Megérzi, ha esetleg sarkítás van, ha érzelmeivel gátlástalanul manipulálni akarnak vagy ha olyasvalamit lát, ami idegennek vagy kilógónak érez, és ezeket számon is kéri. A Philomena viszont egy olyan film, ami ezeket kikerüli. És azért kerüli ki, mert alkotói tudják, hogy kell ezt a történetet nemcsak tiszteletben tartani, hanem jól elmesélni. Mert az alkotók tudják, hogy ezt úgy kell, hogy bár tálcán kínálja, nem választanak nyíltan oldalt, amikor a történések, az események felszínre hozzák az erkölcsi dilemmákat. Képviselje a két főszereplő, a két pólust, párbeszédeikben álljon szembe hit és hitetlenség, bűn és büntetés, megbocsátás és harag, de köteleződünk el egyik mellett sem. Mert Stephen Frears rendező és két forgatókönyvírója pontosan tudja és megértette, hogy a filmnek hangulatában egyszerre kell visszafogottnak lennie mégis életszerűnek és hihetőnek. A film pedig hangulatban tényleg olyan mint az élet, ami tele van boldogsággal, de egyben sok magunkkal hurcolt fájdalommal, egyik pillanatban még nevetünk, másikban összezúz minket a szomorúság, így itt is nevetsz a remekül megírt, vitriolos párbeszédeken, aztán meg összeszorul a szíved. És mindez mégsem, érződik kiegyensúlyozatlannak, minden teljesen a helyén, kellő mértékkel és súllyal jelenik meg előttünk. Az út, amit a két főszereplő megtesz, nemcsak érzelmeink minden skáláját járja végig, de képes arra, hogy elgondolkodtasson minket és ez olyan erény, amit kevés mozgókép képes elmondani magáról. Arról már nem is beszélve, hogy a jó forgatókönyv, az értő rendezés, a giccsmentesség, a hatásvadászat teljes mellőzése mellett, még a színészjátszás magas fokát is láthatjuk ebben a filmben, mert amit Judi Dench itt mutat az még hozzá képest hihetetlenül erős, nem túlzok, amikor azt mondom, szinte az egész filmet visz a hátán. Nem egy karaktert játszó színésznőt látsz itt, hanem egy idős asszonyt, aki megélt örömöt, bánatot, fájdalmat, keserűséget, amikor még annyi év után remél, azt elhiszed neki, és az évek adtak neki valami olyasfajta bölcsességet, ami által képes a megbocsátásra. Mert az igazság lehet fájdalmas, de még mindig jobb mint kétségekben és hazugságokban körülbástyázva élni le egy életet. Pazar gyöngyszem a Philomena, mindig is szerettem az olyan filmeket, amik úgy képesek az emberről, emberi sorsokról úgy komolyan beszélni, hogy közben szórakoztató is, humora tipikusan olyan angolos, de messzemenően tudom ajánlani mindenkinek, mert bizony van, hogy egy ilyen csöndes mégis tartalmasabb film tud ezerszer nagyobb élményt nyújtani, mint három nagyváros leradírozásának abszolválása. |