Chris92 hozzászólásai

Ugrás Chris92 adatlapjára
elejére ... 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 ... végére

22 Jump Street - A túlkoros osztag - Vélemények

2014-08-26 12:50.09

Az előző rész nagyon kellemes meglepetés volt, ez pedig tartja sőt nem egyszer meg is ugorja annak színvonalát. Itt már nem állnak meg az akciófilmek és a buddy movie-k össze ismert kliséjének kifigurázásánál, hanem úgy alles zusammen az újrahasznosító folytatások így azokon keresztül maga Hollywood is folyamatosan megkapja a magáét (visszatérő poén, hogy minden tök ugyanolyan max variálva van) miközben persze sorra kapjuk az elborult poénokat. A stáblista alatt gördülő montázs miatt már érdemes megnézni, abszolút csúcspont! :)

Richard Attenborough - Vélemények

2014-08-25 09:07.39

Nyugodjék békében!

Bűntény a támaszponton - Vélemények

2014-08-24 22:37.32

Peter Hyams nyomozós krimije 88-ból, ami leginkább Mark Harmon és Sean Connery párosa miatt működőképes, a történet igazából semmi extra, ami ráadásul a másfél órás játékidő ellenére is enyhén szólva lassan csordogál, mondjuk a láthatóan alacsony költségvetés erősen gátat szabhatott az akcióorientáltságnak, noha egy-két decensebb szekvencia még így is összejött az alkotóknak. Egynek elment, nem hiszem hogy újra előveszem.

Radírfej - Vélemények

2014-08-23 23:37.24

David Lynch első fekete-fehérben leforgatott filmje mai napig kemény viták kereszttüzében áll. amiknek alapja, hogy lénygében miről is szól. Maga a rendező se adott erre választ, azt mondta teljesen szabadon értelmezheti bárki a benne látottakat és ez szerintem jó is. Megkérdezel öt embert, hogy mi ez a film kapsz öt különböző választ. Vagy szereti fogod vagy gyűlölni, de, hogy hatását kifejti az még inkább biztos. Éjsötét, depresszív, klausztrofób, zavarba ejtő, sokkoló, nyomasztó, visszataszító, a lepusztultságot és a reménytelenséget olyan erővel átadó képi világ, hogy szinte képernyőn keresztül érzed az ipari mocskot és piszkot. Történet, ami inkább furcsa és szürreális események sorozata, minden teli rejtett szimbolikával, álom és valóság teljes elmosódása, egy ember, egy férfi félelmei és vágyai kivetülnek, a zenének nem nevezhető morajlás szépen kiégeti az idegszálaidat, ahogy az egész film olyan mint egy tébolyult drogos rémálom, aminek elvont képei beeszik magukat agyad mélyére. Van akinek összeáll, van akinek csak egy zavaros nonszensz. Nekem alapvetően tetszett noha voltak benne nem éppen érdekfeszítő pillanatok és nekem is már-már feszegette a befogadó képességem határait ezért csak négy csillag. Ki tudja lehet ha valamikor újranézem akkor már öt vagy lemegy háromra. Viszont az tény, hogy Lynch már elsőre sem a könnyű utat válaszozta, és olyat alkotott, ami semmi máshoz nem hasonlítható. A világ pedig gazdagabb lett egy olyan rendezővel, aki bátran meri a narratív mozi határait feszíteni.

A galaxis őrzői (2014) - Vélemények

2014-08-14 18:25.13

Van egy furcsa ambivalencia a Marvel képregényfilmes univerzumát jellemzi mégpedig az, hogy egyszerre jellemező rájuk a sematikusság és a merészség is. Sematikusak, hiszen a történet általában valami nagy erejű tárgy körül forog, aminek birtoklásáért megy a küzdelem jók és rosszak között, a tét mindig milliók élete, és a hősök mindig rájönnek, hogy a kezdeti ellenszenvüket legyűrve össze kell fogniuk a közös gonosz ellen. Ugyanakkor ott van a merészség is, hiszen ezt a típust mindig megpróbálják a lehető legvariáltabb formában közvetíteni, éppen ezért a különböző hősök történetei különböző stílust kapnak, ráadásul ennek az egész univerzumnak a méreteit és ambícióit finoman szólva se lehet átlagosnak mondani. A kockázat mindig megvan és mégis, ahogy minden egyes filmmel, sikert sikerre halmoz a Marvel, úgy bátorodik fel, és próbálja a kitapasztalt formátum kitágítását, még nem bejáratott rendezők kapják meg a lehetőséget, hogy (az átlagosnál nagyobb) szabadsággal alkossak, ugyanakkor van egy szempont, amit mindig elsődlegesnek tartanak és talán ez is a siker fő kulcsa: A néző igényét kielégítő szórakoztatás. A galaxis őrei még ebből a szempontból is rizikós projektnek mutatkozott, mert egy olyan hőscsoport áll benne a középpontban, akiket még a képregényrajongóknak is csak egy része ismer, ráadásul az elszálltabb fajtából való figurák vannak benne. Nem mintha alapvetően nagyon realisztikus dolgokról szólna a képregények világa, de azért egy fegyverforgató beszélő mosómedve és egy óriásfa még így erősen feszegeti a lécet, mondván hogy a fenébe lehet erről egy filmet csinálni. Hát körülbelül úgy, hogy egy olyan direktornak adjuk, aki tisztában van az alapanyag szürrealistásával, és még csak meg se próbálja komolyan venni azt amivel dolgozik, inkább csak felülteti a nézőt a hullámvastúra, hadd élvezze az utazást. Jelen esetben James Gunn is pontosan ezt tette. Peter Quill (Chris Pratt) még gyerekként kerül a galaxis másik szegletébe, hogy aztán felnőve űrcsempészként tengesse napjait. Ám egyik melója során egy olyan gömb akad a kezébe melyre igencsak rossz arcú figurák is pályáznak, na vajon miért? Hatalmas erő, amivel világokat lehet pusztítani? Telitalálat! Hősünk hamarosan akaratlanul is egy Gamrora nevű bérgyilkosnő (Zoe Saldana), egy két lábon járó és meglehetősen antiszociális mosómedve (Bradley Cooper szolgáltatja a hangját) annak óriásfa társa Groot (neki meg Vin Diesel) és egy bosszúszomjas gyilkológép Drax (Dave Bautista) mellett találja magát. A szedett-vedett társaság tagjai persze elsőre ki nem állhatják egymást, hogy aztán kényszerű szövetségük legyen az egyetlen, ami az univerzum romba döntését megakadályozhatja. A történet nem forradalmi, sőt az ilyen csapatfilmekre jellemző összes ismert sablonon végigvonul, viszont ahogyan Gunn elmondja az tényleg példaértékű. Először is már rögvest az első percekben érzékelteti, hogy valóban egy másik univerzumban vagyunk, aminek flórája és faunája színes-szagos, változatos, részleteiben a lehető leggazdagabbul kidolgozott mégis csak annyit mutat és magyaráz el belőle, ami visszatart a teljes elveszéstől. Aztán ez a világ tele van töltve kinézetben és viselkedésben is a lehető legelszálltabb figurákkal, akik szintén ismert típusok, ugyanakkor a bennük rejlő szürrealistás és paródiaszerűség az, ami kiemeli őket. arról nem is beszélve, hogy az öniróniával kellő mértékben bánó rendezés és szövegkönyv is rámegy erre. Furcsa az, ahogy egy mosómedve gépfegyverrel írtja az ellent és szórja az egysorosokat? Ez nem csak mi nézőknek de még a film szereplőinek is eleinte furcsa, aztán már szinte természetesnek veszik. Maga a cselekmény egy kilőtt flippergolyó gyorsaságával vázolja fel a cselekményt a szálakat, a szereplőket és az eseményeket ugyanakkor se túlnyújtva, se elkapkodva nincs semmi, a fordulatok jól illeszkednek a film logikájához, sőt legtöbbször hőseink jellemhibáiból következnek. Mert igen, nem éppen földre szállt angyalok, de pontosan annyira taplók, hogy még szerethetőek maradjanak. Itt pedig rá lehet térni arra a pontjára, ami a film sikerének vagy bukásának egyik záróköve: a karakterek. Nos azt kell mondjam mindegyikük tökéletesen lett megírva, kellő mértékben kapnak teret, a közöttük lévő kémia és a csapatdinamika is abszolút működőképes. Ráadásul pont emaitt is működik a film másik pontja a humor. Szinte géppukamód zúdulnak ránk az emlékezetes vicces beszólások, jelenetek nem egy pontosan azokat az ismert melodramatikus mozzanatokból csinál viccet, amik az ember könyökén jönnek ki. A többi már a Marvel filmekből ismerős elemek, amik társulnak James Gunn eklektikus rendezői stílusához: sodró lendületű cselekményszerkesztés, pazar látvány és akciójelenetek, és dübörgő nagyzenekari muzsika párosulva popkultúrális utalásokkal, nem éppen megszokott hol infantulis, hol korhatártágító képi elemek, popzenék a 70-es, 80-as évekből és egyfajta egyszerre régimódi ugyanakkor a mostani kor trendjeihez igazítható stílus és hangulat, ami örömteli energikussága egyfajta frissességnek fog érződni a szürke realizmusba egyre jobban beleboruló képregénymozik közül. A galaxis őrei nem egy újító szellemű mestermunka, de az egyszer biztos, hogy mintapéldánya a teljes alkotói odaadással és hozzáértéssel megalkotott popcormozinak. Egyszerre ismerős ugyanakkor részelteiben különös, pörgős, látványos, vicces és maximálisan szórakoztató. Mást pedig egy nyári mozitól nem nagyon kívánhat az ember.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-08-14 18:24.28

A galaxis őrzői: 5*

A megtisztulás éjszakája: Anarchia - Vélemények

2014-08-13 09:22.31

Na körülbelül valami ilyesmit kellett volna elsőre is összehozni, de ha már nem akkor legalább voltak olyan kedvesek az alkotók és meghallgatták az előző részt ért kritikákat és jobb irányba mozdultak el. Már nem vagyunk egy helyszínre bezárva, a folytatás már próbál nagyobb képet adni arról, vajon hogy is nézhet ki egy ilyen megtisztítás éjszaka: Lángoló buszok és kocsik, machetével és Ak-val grasszáló maszkos bandák, háztetők tetejéről mindére lövő őrültek és még a kormány is beszáll a mészárszékbe golyószórós halálosztagok képében, hogy kicsit jobban nézzenek ki a hullastatisztikák. Így nem csoda, hogy ebben a káoszban, eléggé felejthető átlagember hőseink csakis a jószerencsében meg egy jobb lelkű ex-zsaruban bízhatnak, hátha túlélik az estét miközben megpróbálnak A-ból B-be jutni. Botegyszerű és vágtázó tempójú akcióthriller, ami remekül sáfárkodik alacsony büdzséjével, van hangulata, akad benne maréknyi jó ötlet és némi Amerika-kritikus szatíra is, az akciók sokszor ügyetlenebbek a kelleténél de van belőlük bőven, brutálisak plusz Frank Grillo kellően hiteles és karizmatikus akció-antihős. Másfél órás szórakozásnak tökéletesen megfelelő darab, kilométerekkel jobb mint az első.

Robin Williams - Vélemények

2014-08-12 07:45.17

Nincsenek szavak.... Jó reggelt Vietnam, Holt Költők Társasága ("Ó Kapitányom, Kapitányom"), Halászkirály legendája, Good Will Hunting, Ébredések, nem sorolom. Egyszerre nevettünk és sírtunk vele, egyszerre volt szeretni való bohóc és olyasvalaki ki görbe tükröt tartott a világ elé, szerepelt sima vígjátékban és szívfacsaró drámákban, tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt. Nyugodjék békében! :(

Hirtelen halál (1995) - Vélemények

2014-08-11 16:04.10

Van Damme se maradhatott ki a Die Hard feldolgozások özönéből, az eredmény pedig egy mai napig működőképes, pörgős akciómozi, egyszerű de részleteiben kidolgozott sztorival, Peter Hymas rendezése magabiztos (főleg az utóbbi években leszállított munkáihoz képest), az akciók és a látványtechnika szintén decens, Van Damme hozza a kötelezőt, noha a csúcspont messze Powers Boothe rosszfiúja. Kellemes időtöltés, amit időről-időre nyugodtan elő lehet kapni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-08-11 11:18.04

Ja és amúgy még egy pár nappal ezelőtt: The Protector 2: Nem csoda, hogy Tony Jaa nem nagyon emlegeti ezt a filmet mint karrierje csúcspontját és inkább Hollywoodi meg hongkongi akciómozikban kívánja kamatoztatni tehetségét mintsem hazájában Thaiföldön. Maximum két-három tisztességes akciójelenet, amit teljesen elnyomnak a röhejesen alacsony szintű CGI-al telenyomott szekvenciák, ami annyira túlfokozottak, hogy max indiai filmben láthat az ember. Sztoriról meg ne beszéljünk. 2*

2014-08-11 10:25.45

Locke: Pokoli erősen megírt és megrendezett kameradráma, ami annak ellenére, hogy egy helyszínen játszódik és a főhős csakis telefonon keresztül kommunikál a többiekkel, képes egy ismert sztorit nagyon realista és érzelmileg is intenzív módon elmondani. De ebben persze kulcsszerepe van, a jó dramaturgiának, a hiteles dialógusoknak, a hangulatos fényképezésnek, a zenének és legfőképpen Tom Hardy-nak, aki talán élete eddigi legjobb alakításában képes karakterének összes komplexitását és érzelmi motivációját a leghitelesebben közvetíteni. Nagyon tetszett és akinek bejönnek az ilyen filmek, csak ajánlani tudom. 5*

Lucy (2014) - Vélemények

2014-08-07 22:30.36

Volt már részed egy olyan film megtekintésében, aminek nézése közben a képek összjátéka, energiája és az általuk gerjesztett hangulat olyan összhatást eredményezett, aminek köszönhetően úgy érezted, hogy az alkotókkal együtt téged is bedrogoztak? Nem? Hát akkor most megmondom, hogy Luc Besson legújabb filmje a Lucy pontosan ezt a hatást fogja kiváltani. Üresfejű amcsi fruska Lucy (Scarlett Johanson) tajvani nyaralása során akaratlanul is egy drogüzletbe keveredik, vagyis tulajdonképpen kényszerített futárrá válik, egy kísérleti droggal teli zacskóval a hasában. Aztán egy baleset nyomán a szer nagy része feloldódik testében, ezzel nem várt reakciót kiváltva testéből. Agykapacitása folyamatos növekedésnek indul, fokozatosan kezd szert tenni olyan erőkre, amik emberfelettivé teszik. Szüksége is lesz rá mert a szer tulajdonosa és annak hadserege vissza kívánja szerezni a terméket, és az anyag mennyisége miatt Lucy élettartama is igencsak lerövidül. Ha a premissza eléggé elszálltnak hangzik hát jobb ha megkapaszkodsz mert a film még jobban az. Besson szépen fogta a Csúcshatást, a Mátrixt, saját filmjeit (Nikita, Leon a profi, Az ötödik elem), jó adag áltudományos mázat (már ez a 10%-os emberi agykapacitás koncepció is erősen ekézhető) és annyi drogot, amitől még egy hippitanya is kifeküdne és szépen összeturmixolja ezeket. Maga a forgatókönyv papírvékony (történetben és karakterekben is), így a stílust fokozza a maximális szintre és a látottak is gőzhenger módjára peregnek, így igazán gondolkodni max a stáblista pergésekor lehet alkalmunk. Jó is ez az energikusság mert ez az, ami a filmet egyben tartja, mert ha egy kicsit is belegondolunk nemhogy illogikus de igazi káosz az, ami a szemünk elég tárul. Egyik pillanatban Johanson halálangyalként osztja az áldást az ellenre, aztán átváltunk Morgan Freeman-re aki evolúciós kiselőadást tart, majd később racionális magyarázatot kíván adni mindarra, ami látunk. De ezt a filmet nem lehet komolyan venni, de nem is szabad, mert ez egy olyan film ami frigyet hány a szabályokra, ahogyan nő hősnőnk agykapacitása, úgy lesz a film egyre szürreálisabb. Az a gond, hogy irkálhatom én itt a sorokat, de azok közel sem tudják leírni milyen élmény az, amikor a legelborultabb ötleteket géppuskával szórja a film, nemcsak agyilag de képileg is, miközben természeti dokumentumfilmekbe illő montázsokat is kaphatunk az emberi fejlődés mivoltát illetően, és még a szereplők se félnek egy-két filozófus monológot elsütni hatalomról, életről, erőről, időről, mindenségről. Az igazi vicc pedig az, hogy ez az akció-sci-fi-művészfilm kavalkád mégis meglepően egységesnek és működőképesnek mutatkozik, egyrészt a feszített gyors tempó és cselekményszerkesztés miatt, másrészt azért is mert ezt a sok agyzsibbasztó és érzékszervet támadó nonszenszet Besson olyan szégyentelen őszinteséggel és pókerarccal tálalja, hogy az sokrétű iróniát is adhat a látottaknak. Ráadásul technikai szinten az egész cucc halálosan profin van összerakva. A látvány pazar (főleg egy 40 milliós filmhez képest), az akciók ütősek és néhol igencsak kreatívak, a fényképezés és a zenei minőségi, a színészek teszik a dolgukat, természetesen Scarlett viszi a prímet, aki hibátlanul alakul át gyenge, erőtlen lányból, rideg isteni erejű entitássá. Őrült mozgóképes hullámvasút, ami vagy bejön vagy kidobod tőle a taccsot és dühöngsz mekkora nonszensz ez az egész. Mert valahol az is. De lehet pont ettől szórakoztató. Nekem az volt. Elvégre nem sokszor találkozik egy filmben Terrance Malick Michael Bay-el, ugyanakkor inkább nem kérnék abból, amit Besson szedett, amikor ezt összerakta.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-08-06 22:26.37

The White Storm (2013): A léső 80-as, kora 90-es évekbeli heroic bloodshed mozik legszebb hagyományait továbbvivő hongkongi akciómozi, fantasztikusan megkomponált lövöldözésekkel, jó színészi játékkal és nagy mennyiségű szentimentalizmussal. 4*

2014-08-05 19:05.18

A láncreakció (1980): A Kína-szindróma (akinek nem ismerős paranoia thriller a 70-es évekből) egyfajta ausztrál remake-je, B filmes köntösben, némi Mad Max beütéssel. Érdekesen indít, a közepén brutálisan belassul, hogy aztán a végére ismét felpörögjön. A Geroge Miller által dirigált autósüldözések messze a legemlékezetesebb pillanatai. 3*

A bűn éjszakája - Vélemények

2014-08-04 15:26.16

Maga az alapkoncepció tipikusan az, amiről lehet kemény vitákat lefolytatni hitelessége vagy logikussága kapcsán (aki nagyon rá akar koncentrálni sok helyen ki is kezdheti) ugyanakkor van benne valami perverz módon vonzó abban, hogy esetleg mi lenne ha tényleg szabadon ereszthetnénk mind azt a gőzt, ami bennünk felgyülemlik és a civilizáció és társdalom által összes ránk rakódott moralitástól megszabadulva tombolhat lényünk legsötétebb oldala. Ha nagyon elgondolkodtató mozit nem is de szórakoztatót minimum össze lehetett volna kalapálni belőle, de még ez se sikerült. A home invasion féle thriller-ek összes elcsépelt, posványos sablonját felvonultató, az adrenalinszintünket inkább a negatív szintre vivő mintsem azt tornáztató fércmű sikeredett, az ember szinte már rögvest sorolni is tudja a kötelező negatívumokat: Hülyén megírt sztori, hülye csavarok, hülye főszereplők, hülye gonoszok, hülye döntések, hülye halálok, hatás, izgalom, feszültség, félelem semmi, tucatkaszabolás az egész, amit még Ethan Hawke se tud megmenteni. Pedig több potenciál rejlett benne. Legalább egy jó film mindenképpen.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-08-03 23:13.20

Két remek doksifilm életről, halálról, a kettő körforgásáról, öngyilkosságról, szóval csupa csupa napfényes téma, ami után garantáltan virágos réten kíván az ember szaladgálni: The Bridge (2006): 4* Blood of the Beasts (1949): 5*

Országúti bosszú - Vélemények

2014-08-01 18:31.25

Ausztrália, közel 10 évvel egy nagy világégés után. A sivatag tökéletes képe azzá, amivé az emberiség változott, maréknyi túlélő járja a pusztát vagy próbál elvegetálni miközben egymásnak farkasa mindenki, a zsebekben biztos ott lapul egy pisztoly és az élet kevesebbet ér mint a homok, amire kifolyik a vér. Ebben az alaphelyzetben indul el történetünk, mely szerint három fegyveres rabló elköti a főhős (nevét egyszer se halljuk a filmben kimondva) kocsiját, aki erre megszállott hajtóvadászatot indít ellenük. Aztán véletlenül belefut egy egyik rabló gyengeelméjű öccsébe, akit először túszként és információforrásként tart maga mellett, aztán fokozatosan elkezd közöttük valami furcsa inkább csak a túlélés kényszeréből mintsem valódi barátságból jövő kötelék kialakulni. Ami már csak azért is fontos mert ez David Michod második filmjének szíve és lelke valamint az egyetlen humánus dolog, ami ebben a filmben fellelhető. Mert a két protagonista útját csakis sivárság, lepusztultság és halál övezi, a gyilkolás mindennapos sőt kötelező dolog. Mivel a történet nem éppen kidolgozott, ezért a film sokkal inkább erre a nihilista hangultra épít rá és ez remekül is működik neki. Maga a táj és a szituációk is adják magukat, de Michod erre még külön rádob egy lapáttal, eszköztelen, szenvtelen és bármiféle drámai hatásvadászattól mentes, sokszor rögrealista rendezésével, az idegőrlő zenehasználattal és az elbeszélés minimalista megoldásaival. Ez utóbbin pedig azt kell érteni, hogy a karakterek ritkán beszélnek, múltjuk ködös, érzelmi motivációikat inkább arcjátékukból kell kisakkozni, a tempó lassú, a jelenetek elnyújtottak, míg az erőszakábrázolás olyan, mint a villám. Hirtelen lecsapó és brutális. Guy Pearce kiváló a leharcolt, sokszor kegyetlenül nyers antihős szerepében, aki küldetését és közel harmincsornyi szövegét olyan fatalista apátiával darálja, hogy az iróniának csak a hangulat veszi elejét, viszont a meglepetés maga Robert Pattinson, aki az izgága, értelmileg visszamaradott Rey-ként bizonyítja, hogy képes emlékezetes színészi munkára. Az operatőri munka igényes, a zene idegőrlő, a film pedig kíméletlenül halad a sejtethetően sötét végkifejlet felé. És amikor a lezárásban megkapjuk a hiányzó információt Pearce karakterének és motivációinak megértéséhez, az annyira letaglózóan antikatartikus, hogy az ember szinte hangosan kérdi: Ezért kellett ennyi embernek elhullania? Hát igen nem valami szép képet fest a film az ember mivoltáról és elaljasodásáról. Az emberiesség nem veszik teljesen el, de fénysugara inkább már csak pislákol, mintsem nagy lánggal ég.

Herkules (2014) - Vélemények

2014-07-26 13:50.55

Olyan korszakban vagyunk, amikor a nyári popcornmozik egyre nagyobb, egyre látványosabb és egyre kiterjedtebb ambíciókkal rendelkeznek, ennek okán nemcsak a költségvetés de a játékidő is megnövekszik, virágkorát éri az előre eltervezett sorozat és univerzumépítés. Így már az olyan filmek is felüdülésnek számítanak, amik ezeket elvetve csak egyre akarnak koncentrálni: A klasszikus, kiszámítható ugyanakkor a figyelmet lekötő másfél órás szórakoztatásra. Brett Ratner Herkules mozija is ilyesmi: Gyors, pörgős, lendületes, szandálos eposz, ami újdonságot nem hoz, de annyi kraft van benne, hogy kitöltse a játékidejét. Ókori Görögországban járunk, ahol Herkules (Dwayne Johnson) zsoldosként járja a vidéket és jó pénzért vállalja el a piszkos melókat, kalózokat aprít fel, lázadásokat rendez el és a vidéket rettegésben tartó elemeket számol fel. Egyfajta utolsó melóként vállalja el a trák király (John Hurt) megbízatását, hogy nyomjon le egy hadurat, ám az események olyan fordulatot vesznek, amik megkérdőjelezik státuszát és megszólítja a zsoldos mögött rejlő hőst. Ha ez a 80-as, 90-es évek zsoldos-kommandós akciófilmjeire emlékeztető alapsztori még csak egy dolog lenne, viszont nagyon hamar azt is közli a film, hogy bizony a fantasy elemeknek nemhogy nem szerepelnek, de még jól pellengérre is állítja őket: Valahányszor azt hisszük valami természetfelettivel van dolgunk kiderül róla, hogy csupán álca, füst, megtévesztés. Ahogyan Herkules legendája is kérdőjelbe van rakva, valójában egy halandó, aki hatalmas testi erejének és képzett zsoldostársainak köszönhetően épített legendát maga köré félisteni mivoltáról, hisz a jó marketing úgy látszik már az ókorban is fontos dolog volt. A történethez hasonlóan a szereplők is hasonló lazasággal vannak felskiccelve, a zsoldoscsapatban van cinikus késdobáló, pörgős kezű íjászcsaj, nagyszájú mesemondó, halálát már előre látó jós, meg egy kiradírozott agyú pusztító ki keveset beszél de sokat aprít. Minimalista jellegüket azzal egyensúlyozzák, hogy a játékidő nagy részében tényleg csak a funkciójukat teszik és a a szájukba adott sorok hallatán sem kívánsz kést raktározni a dobhártyádba. Különben is az összes sztereotíp szerepet színész ind méretben, mind karizmában el van törpülve Dwayne Johnson mellett, akiről még a vak is látja, hogy az ilyen akciófilmes szerepekre született és őróla tényleg elhiszi az ember, hogyha valakinek behúz, akkor az baromira fáj az illetőnek. A dialógusok csikorognak, a sztori nyílegyenesen megy A-ból B-be, a humor legtöbbször működőképes (hála az égnek) és maga az egész film papírvékony de működik mert a rendező nem tököli el az időt mindenféle mélynek gondolt marhasággal, hanem nyers energiával viszi előre a cselekményt: Expozíció, aztán rögvest akció, expozíció aztán akció és így megy ez másfél óráig. Maguk az akciók, főleg a közepén lévő két nagyobb csatajelenet pedig nemcsak látványos, de kifejezetten régisulis megközelítéssel készültek (értsd minimalizálva van a CGI) és a PG-13-as korhatárhoz képest meglepően kemények. Kár, hogy pont az utolsó félórában kezdenek el kapkodni az alkotók, van pátosz, hősi önfeláldozás, és miegyéb de nem sikerül rálicitálni az addig látottakra. Nem vártam tőle sokat (sőt) ehhez képest nem bántam meg se a ráköltött pénzt, se a rátöltött időt. Tudta ez a film mi a dolga és el is végezte. Ezt pedig én mindig is pozitívan szoktam értékelni, hisz elvégre nem kell mindig nagy intellektus árasztani egy filmnek, az egyszeri kikapcsolódás élményt megadót is értékelni kell.

Frontiére(s) - Vélemények

2014-07-24 22:11.46

Xavier Gens ultrabrutális horrormoziját anno NC-17-es besorolással voltak csak hajlandóak moziba küldeni Amerikában, ami már csak azért is figyelemre méltó teljesítmény mert ott általában csak dugásért szokott járni ez a besorolás, még a Passió is megúszta egy enyhébb besorolással. Maga a film az akkoriban elterjedt francia horrorfilmek ismert jegyeit mutatja fel, nagyon erős és éjsötét hangulatteremtés, igényes technikai felkészültség és a műfajban is ritka naturalista mészárszék. Maga a történet és annak levezetése nem éppen eredeti, őrült család már volt a Texasi láncfűrészesben, csak itt most náci leszármazottak vannak, itt is van egy final girl aki túléli az eseményeket (mondjuk pont hogy ezzel szoktak játszani az ilyen filmek, ezt most itt nem lépték meg). A film maga gyors, pörgős és nézhető, nekem viszont megvannak vele a személyes problémáim: annak ellenére, hogy látszik rajta kraft, az operatőri munka és a vágás néhol olyan rossz, hogy legszívesebben tarkón rúgtam volna a felelősöket, hogy biza kapják már össze magukat, a szereplők nem túl eszesek és nem túl szimpatikusak (átlaghiba ebben a műfajban) és jó ha horrorban nem finomkodnak, de nem egyszer öncélúnak éreztem, azt a vagdalózást, amit itt lefolytattak (mondjuk erről is lehet vitázni). Egyszer egynek elment, de nem szívesen nézném újra, elvégre nem éppen gyerekmese.

Örömködő topik - közkívánatra!

2014-07-24 20:37.47

Filmtudomány MA-ra felvettek! :)

Szuperbojz - Vélemények

2014-07-23 20:03.42

Úgy látszik nekünk magyaroknak is van tömegpusztító fegyverünk.

A felszín alatt (2013) - Vélemények

2014-07-21 22:40.49

Szórakoztatás kontra művészet. Élvezet kontra átszellemültség. Egyszerűség kontra komplexitás. Csak a szokásos témák, amik az igazi kompromisszummentes, a megszokottól teljesen eltérő elbeszélésmódot alkalmazó művészfilmeknél szoktak előjönni és bevallom sokszor én magam is gondban vagyok, amikor meg kell fogalmazni, hogy pontosan miért is fogott meg vagy vetett ki magából egy olyan alkotás, ahol nem is igazán a történet, hanem a képes és a hang ritmikája, a bennük rejlő szimbolika a lényeg, amikor a tempó nem egy kilőtt flippergolyó sebességével vetekszik, ahol sok a hosszú kitartott snitt és még sorolhatnám. A film ugyanis vizuális műfaj és az ilyen alkotásoknál inkább érzeni mintsem érteni kell a látottakat (igen elcsépelt klisémondat de tényleg igaz). Ugyanakkor veszélyes terepre is megy az, aki úgy dönt, hogy a megszokott narratív eszközök elvetésére alapozza alkotását, hogy ezzel a filmes közlésmód ritkán járt útjaira lépjen. Hiszen nehezen bekalkulálható, hogy ez mennyire lesz működőképes, hogy mennyire tudja majd az ember befogadni és átérezni azt amit a mű közvetíteni akar. Legyen az mély üzenet, életérzés vagy csak egy hangulat megragadása. Az Under the Skin éppen amiatt tudott csak felemásan működni nálam, mert nem az a frusztráló benne amit közölni vagy mutatni akar, hanem azt ahogyan teszi. Lassan mozgó, töredezett szerkezetű alkotás ez, ahol a készítők az ég egy adta világon semmi mentőövet nem dobnak, neked kell kihámoznod mindet és ez egyszerre lehet izgalmas és frusztráló is. A történet pármondatos: Scarlett Johansson titokzatos idegen ki férfiakat csábít el majd tüntet el (ritka absztrakt és szimbolikus módon). Szenvtelen jéghidegséggel járja Skócia tájait és figyeli meg az emberek viselkedését, mígnem fokozatosan az emberi érzelmek hatása alá kezd kerülni és ez okozza vesztét. Azért írtam le ezt a rövid kis szinopszist, mert pontosan az a ridegség az, amit nem csak a főszereplő de a rendezés, az atmoszféra és a hangulat sajátja is, és bizony emiatt eleinte utáltam a filmet, modorossága bosszantott, beállításait, jeleneteit elnyújtottnak, unalmasnak érzetem. Aztán a felétől kezdve fokozatosan azon kaptam maga, hogy egyre jobban kezd beszippantani, érdekelni kezd az, amit látok és ezáltal már nem csak a pazar operatőri munka és a hangulat tartja bennem a lelket. És megláttam, hogy ez akár olyan mint egy elégikus, meditatív jellegű utazás egy olyan idegennel együtt, aki fokozatosan fedezi fel az emberi világot, és saját emberi testét és annak titkait, hogy aztán mikor kiderüljön, hogy az egy váz és tényleg nem ide tartozik el is búcsúzzon. Ám az elvont és homályos fogalmazásmód miatt az Under the Skin nem tudott nálam teljes filmként funkcionálni csak részeiben. Kellenek a kapaszkodók, kell az érzés, hogy a rendező is biztos abban, hogy össze tudja rakni a dolgokat. Mert az ilyen filmeket csak akkor lehet élvezni, ha az alkotó képes elnyerni a néző bizalmát lehetőleg minél hamarabb. Az enyémet nem sikerült.

Túlvilági bosszúálló - Vélemények

2014-07-20 22:00.56

Szürrealista-dadaista westernszerű mestermű vagy csak egy szimplán ótvarszarul összerakott nézhetetlen celluloidokádás? Én inkább az utóbbira szavazok.

Harc az olajért - Vélemények

2014-07-20 09:28.42

Húszfilléres B-C-D kategóriás akciómarhaság, zagyva történettel, bűnrossz színészi játékkal és akciókkal. Erősen kerülendő.

A majmok bolygója - Forradalom - Vélemények

2014-07-19 16:04.46

Ezen a nyáron már kaphattunk demonstrációt, hogyan kell minőségi folytatást készíteni egy, a kritikusok és közönség által is dicséret halmozó filmnek, legyen szó az animációs sárkánylovagok újabb röptéjéről vagy a mutánsok sokadik harcáról. Ezen folytatások, de amúgy minden folytatás sikerének titka az, hogy az előző rész által letett alapokra építkezik, de ugyanakkor nem kannibálízalja vagy újrahasznosítja őket, ergo egy ténylegesen intakt, önálló alkotás, ami miközben magával hozza az előző rész pozitív aspektusait, ugyanakkor megpróbálja azokat még jobbá tenni, miközben eszesen használja a folytatások "nagyobb, látványosabb, többet" elvét. Azért emelem ezt ki, mert három éve, a sorozatot teljesen újraindító és új alapokra helyező Majmok bolygója: Lázadás-nak megvoltak kisebb-nagyobb hibái, viszont a benne rejlő érzelmi intelligencia és allegorikusság, az egyén és társadalom morális szerepeiről, olyan dolgok, amik a mostani részben kulcsfontosságú pozíciót kapnak, és az ezekben rejlő labdák lecsapásával él is a film. Nem is kicsit. Tíz év telt el az első rész eseményei óta. A majominfluenza tornádóként söpör végig a Földön, kis híján kiirtva az emberiséget, miközben az intelligenssé vált majmok és vezetőjük Ceasar (Andy Serkins) elkezdik kiépíteni saját társadalmukat és hierarchiájukat. Ám közben az emberek is megpróbálnak visszakapaszkodni a szakadék széléről, a túlélők egy csoportja pedig éppen egy olyan létesítményt kívánnak beüzemelni, ami a majmok területén lakozik. A két faj újbóli találkozása pedig természetesen emelni erővel hozza felszínre a feszültségeket és az alapvetően békepárti Ceasar maga is kénytelen szembesülni azzal, hogy a majmok társadalmán belül is kezdik ugyanazok a dolgok felütni fejüket (félelem, paranoia, gyűlölet és árulás kontra szeretet, bizalom, megértés, empátia), ami az ember civilizáció rákfenéje is. A Forradalom minden benne rejlő lehetőséget remekül aknáz ki, és ezáltal nemcsak egy jó folytatás, de egyben jobb film is mint a Lázadás. A posztapokaliptikus környezetbe helyezett történet, nemcsak nagyobb, de átgondoltabb, intelligensebb és komplexebb is. A forgatókönyv remekül mozgatja a két faj számos karakterét, a cselekmény sakktábláján, cselekedeteik és motivációik nemcsak kristálytiszták, de tökéletesen érhetőek és átérezhetőek. Mind az emberi, mind a majomtársadalom bemutatása, jelentősége és karakterfelhozatala kellően ki van egyensúlyozva, miközben a film okosan világít rá arra is, hogy a bennük rejlő erények és visszásságok nem különböznek annyira egymástól, sőt nagyon is hasonlítanak. Ahogyan az embereknél, az illúzióktól megfosztott ugyanakkor csonka családját egyben kívánni tartó pacifistább Malcom (Jason Clarke) és a cinikusabb Dreyfus (Gary Oldman), úgy a majmoknál Ceasar és az embereket vérszomjasan gyűlölő Koba (Toby Kebbell) képviselik a hatalomgyakorlás és az egymáshoz viszonyulás két pólusát. Ahol megjelenik a civilizáció és annak erényei, úgy olyan könnyedséggel megjelentethet annak negatív hozadékai, a egymás ellen irányuló, sokszor megalapozott, de sokszor ostoba félelem, és az ebből eredő erőszak, zsarnokság, megfélemlítés. Jó nincsen rossz nélkül, de utóbbinak is megvan az oka. Nincs fekete-fehér, nem fogsz tudni könnyen az emberek vagy a majmok oldalára állni, mert cselekedik nem elrugaszkodottak, sőt azokban a szituációkban, amiket elénk tár a film, magad is úgy sokszor cselekednél ahogy a szereplők. Ez a morális összetettség az, amit már az első rész is megpendített, viszont itt már teljes erővel van jelen. Persze az emberi szereplők is erősek, de természetesen a majmok játsszák a főszerepet. És a technika, amivel életre keltette őket, egyszerűen több mint bámulatos. Nemcsak azt érzed, hogy ott vannak, hanem a limitált beszédkészségük ellenére, az alkotók önálló személyiségjegyekkel és karakterrel tudták felvértezni őket, és az érzelmek, amiket közvetítenek, szintén hátborzongatóan valósak. Sőt, talán pont, amiatt, hogy nem beszélnek sokat jön ki még hatásosabban, döntéseik súlya, az arcukra kijövő érzelmek armadája örömtől kezdve, dühön át, a szomorúságig. Ők az érzelmi hatás fő hordozói és bizony vállukon hordozzák a cselekmény összes fontosabb súlypontját. A film példaértékűen mutat fel minden olyan megemlíthető pozitívumot, amit egy minőségi blockbuster magában hordozhat. A forgatókönyv bár nem tartalmaz nagy csavarokat, rászánja az időt a felvezetésre, és okosan vezet végig minden egyes lényeges mozzanaton, amik hozzájárulnak a konfliktus elmérgesedéséhez, így amikor az megtörténik, annak kellő ereje és hatása van. Matt Reeves (Cloverfield) rendezése vérprofi, egységes, realisztikus, az embert végig a székbe szögező, az érdeklődést és a feszültséget mindig fenn tudja tartani. Akciójelenetekből nem kapunk sokat, és főleg a film második felében vannak, viszont a látvány pazar, az emberek és majom összecsapása pedig lazán az év egyik legütősebb és leghatásosabb szekvenciája, és a lezárás is kellően katartikus annak kiszámíthatósága ellenére. A Majmok bolygója - Forradalom, újabb példa rá, hogy egy kilenc számjegyből készített, mainstream mozgóképnek nem feltétlenül kell a szórakoztatás nevében elvetnie az intelligenciát, szólhat akár az emberi természet és a civilizáció komplex kérdéseiről is, csak kellően bátor és ezt jól lefordító alkotók szükségesek hozzá. A magam részéről pedig örülnék, ha az ilyesmi gyakoribb lenne, nemcsak egy kiugró példa.

Vérszörf - Vélemények

2014-07-19 09:18.25

Az apróka pók-apóka, s a porhanyó potrohú pókanyó a pékségben a szennyezett mennyezetre nyálból való máló hálót font, - pont. A kópé póknép pótlék- hálókat eresztve keresztbe a pókasztal fölött, hálóból ebédlőt kötött. Félt a péppel pepecselő pék, hogy odapök a pók, illetve a liszttel hintett púpos pépre tisztel. Ezért leseperte az apróka pókpárt a padlóra. Csattant a fapapucs - Fuccs! Így járt pórul a két pupák pék pók. Pukk. Hogy mért írok ide Romhányit? Franc se tudja, talán csak szórakozásból, lehet hogy csak azért, mert bárki aki elolvassa ezen film címét, és meglátja az értékelésem olyan könnyedséggel találhatja ki a mondanivalómat róla, hogy már inkább felpezsdítem a szövegemet, valami váratlannal. Maga a film pedig igen, az amire számíthat az ember: Nézhetetlen ZS kategóriás vacak, csak akkor ajánlott ha szereted magad ilyenekkel kínozni.

Pompeji - Vélemények

2014-07-16 13:59.48

Paul W.S. Anderson újabb nagy költségvetésű ZS filmje. Gagyi sztori, gagyi CGI, kiszámítható cselekmény, akciójelenetek olyan megoldásokkal amíg tíz éve számítottak menőnek, színészi játékról Kiefer Sutherland-et leszámítva nem nagyon érdemes beszélni. Kerülendő.

24 - Élj egy új napért! (sorozat) - Vélemények

2014-07-15 15:20.28

Az a vicces, hogy ez az első 24 évad, amit tényleg hétről hétre vártam, sokszor a körömet is lerágva. Egyébként nagy rajongója vagyok ennek a sorozatnak, így el lehet képzelni a lelkesedésemet, amikor kiderült, hogy 4 év szünet után végre fojtatják és mivel nem nagyon tudtam, hogy mit várjak, azt kell hogy mondjam, így a lezárás után, hogy nagyon jól összerakták ezt a 12 részt. Persze rengeteg olyan elemet tartalmaz, amik már az előző évadokban is szerepeltek, de ezeket úgy sikerült felvonultatni, hogy ne érződjön izzadtságszagúnak. Nagyon feszes, pörgős, izgalmas és eléggé sűrű cselekményt fabrikáltak hozzá, szerencsére az apróbb karakterépítő mozzanatok nem vesztek el a sok akciózás közben. Persze a hihetőség határát most nem egyszer feszegette, a sablonosságot fel lehet neki róni, a 12 részre való kurtítást pedig a finálé megszenvedte abból a szempontból, hogy nem sikerült egy minden szálat lezáró finálét alkotni (sőt egy kicsit olyan mintha egy következő évadot vezetne fel). Persze Jack és megformálója Kiefer Sutherland szinte egymaguk elviszik az egészet a hátán, de a régi és új karakterek is jól funkcionáltak. A szkepticizmusomat teljes mértékben kiiktató remek munka lett ez az évad, a legjobban sikerültek közé tudom sorolni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-07-15 12:49.16

That Demon Within: Érdekes akciófilm és pszihothriller kombináció, nagyon szürreális és rémálomszerű hangulattal, jó színészi játékkal, magát kicsit túlvállaló sztorival és rendezéssel, ugyanakkor nyers, kemény akciókkal és kiváló fényképezéssel. Ázsiafilm rajongóknak és ínyenceknek erősen ajánlott, iagz a rendező Dante Lam már tette le ennél sokkal jobb munkákat. 4*

Szabotázs (2014) - Vélemények

2014-07-12 09:41.43

Amennyire jól sikerült David Ayer legutóbbi filmje, az Utolsó műszak, ez olyan látványosan ment mellé. Arnold és az akciók jók, viszont utóbbiból túl kevés van, a történet összecsapott, zavaros, kiszámítható és jellegtelen whodoneit, amiben sokszor ad-hoc követik egymást a jelenetek (erős a gyanúm, hogy létezik ebből egy hosszabb verzió) a keménykedés egy idő után inkább fárasztó mintsem hatásos (talán azért is mert nem elég erősen megírtak a karakterek és a dialógusok) és a brutalitása is szerintem feleslegesen felfokozott (értsd akciófilmnek abszolút nem árt ha véres, ugyanakkor nem menjünk már át Fűrészbe), a mellékszereplők (különösen a Gyilkosságból ismerős Mireille Enos) pedig kifejezetten idegesítőek. Jobban át kellett volna ezt a projektet gondolni mert megvolt benne a potenciál, viszont a végeredmény kiábrándító elpocsékolás.

elejére ... 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 ... végére