Chris92 hozzászólásai

Ugrás Chris92 adatlapjára
elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére

Nebraska - Vélemények

2014-06-02 22:15.17

Alexander Payne kedvenc témája mindig is az életüket egyszerre reálisan ugyanakkor valami megfoghatatlanul abszurd módon meg és átélő kisemberek voltak, és ezt a tematikát mondhatni szinte csúcsra viszi a Nebraskában. Lassú és kimért tempóban döcögő road movie, főszereplői egy apa és fia, akik közül egyikük egy eleve abszurd és nevetséges vélt hajszol, mert talán az, ami még adhat neki számára valamit, míg a másik tudja, hogy nonszensz és nyűg de talán ez az utolsó esély, hogy a kettejük között lévő szakadék egy kicsit kisebb legyen. Humorban és drámában egyszerre visszafogott és finomra hangolt, szép ugyanakkor üres tájak, figurák és helyzetek, amikkel talán már mi találkozhattunk életünk során. Én pedig nézem, és nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért de megfog a különös, melankolikus hangulata, fekete-fehér képi világa, mintha én is egyszerre lennék részese ennek a furcsa külső és belső utazásnak, amit a barázdált arcú, csapzott hajú öregember megtesz, egyszerre számot vetve múlttal és jövővel.

A holnap határa - Vélemények

2014-05-31 11:13.06

Szeretem a pozitív meglepetéseket. Szeretem, amikor egy fű alatt kúszó, ugyan magát előzetesek formájában megmutató de nagy feltűnést mégsem keltő alkotás, messze túlteljesíti a minimális elvárásokat, amik vele szemben már kialakultak és egy sokkal jobb és szórakoztatóbb élménnyel ajándékoz meg. Ez pedig kiváltképp akkor működik a legjobban, amikor a sok agyonhypeolt szupermozi pontosan azért mond csődöt mert nem képes teljesíteni azokat az elvárásokat, amik velük szemben megfogalmazódnak, míg a meglepetésfilmek, sok esetben nem csinálnak többet, minthogy az általuk felvállaltat teljesítik, viszont azt maximális hőfokon. A holnap határa pontosan ilyen film és bizony Pókember ide, Godzilla oda, pontosan ez a film az, amit nyugodt szívvel jelölhetek ki, mint a nyári szezon egyik legjobbja. Közeli jövő, beüt az idegeninvázió. Az emberiség eleinte defenzív állapotba kerül, majd megpróbálkozik egy hatalmas ellentámadással. Bill Cage (Tom Cruise) őrnagy, aki akaratán kívül kerül bele az akcióba, hamar felméri, hogy az esélyek nem túl jók: Az idegenek percek alatt felmorzsolják az offenzívát, és ő maga is meghal. Viszont ekkor váratlanul egy időhurokba kerül, aminek következtében újra és újra átéli a támadás előtti napot, hogy aztán újra és újra meghaljon, miközben senki sem hisz neki, és semmi esélye sincs, hogy ebből a helyzetből kikerüljön. Egyetlen választása marad, hogy megpróbálja kiképezni magát és megfordítani a háború menetét, a veterán harcos Rita Vrataski (Emily Blunt) segítségével. A történet lényegében faék egyszerűségű, de nem abból a fajtából, ami sérti a néző intelligenciáját, hanem az, ami tisztában van ezzel így, nem kívánja agyonbonyolítani, a stílusjegyeket kiforgatni, stb, stb. Könnyed és egyszerű akció-sci-fi, ami ugyanakkor mindent megtesz, hogy a keretei között maximális legyen a mozgástere és a koncepciójából is a megpróbálja a lehető legtöbbet kisajtolni. És itt adhatunk felsimogatást a forgatókönyvíróknak (közöttük az Oscar-díjas Christopher McQuarrie), mert a cselekmény nemcsak feszes és pörgős (nincs tele felesleges párbeszédekkel vagy karakterdrámával), de egyúttal remek humora is van, ami főleg a főhős szituációjának abszurditására épít meglepően jól, ráadásul arra is képes, hogy egy minimális de működőképes és hihető jellemfejlődésen vigye végig. A rendezői székben ülő Doug Liman is pontosan tudja, hogyan kell ezt a sztorit tálalni. A tempó egyszerre intenzív, mégsem kapkodó, az akciók nyersek, dinamikusak, tökösek és elegánsan rendezettek (értsd nincs rommá vágva, és a kameramunka is követhető), a speciális effektek és a háború által roncsolt világkép dizájnja pedig egyenesen fenomenális. A feszültséget és a zúzást kellő pillanatban váltja a humor és az érzelem (bármiféle érzelgősség vagy giccs nélkül), és hála istennek végig érződik, hogy az alkotók nem veszik halál komolyan az egészet. Tom Cruise nemcsak az akciókban állja meg a helyét, de a tapasztalatlan, gyáva katonából, harcedzett gyilkológéppé váló átalakulásában is meglepően jót produkál, Emily Blunt az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb kemény női karaktert formálja meg, szinte ők ketten elviszik az egész filmet a hátukon. Magán a cselekményen sok logikai lukat találhat az ember, ahogyan sok helyről is lehet összeollózni melyik filmből emeltek át dolgokat, de a film olyan szinten pörög és szórakoztat, hogy ezen legfeljebb a stáblista pergése közben kezdhet el gondolkodni az ember, persze csak ha szereti szőrszálhasogatással tönkrevágni az élményt. A holnap határa az a film, ami a maga felvállalt de tökéletesen kiaknázott és megvalósított egyszerűségével képes a sikert elérni, mert nem akar világot megváltani, nem akarja átlépni a saját határait, és nincs benne semmi öncélúság, csak és kizárólag a nézőt akarja szórakoztatással kiszolgálni, ami átkozottul sikerül is neki. Én pedig baromi hálás vagyok ennek, mert sokszor csak ennyi kell, hogy egy igazán emlékezetes nyári mozi szülessen.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-30 16:10.21

Tokarev vagy másnéven Rage (2014): Nomen est omen Mr.Cage, avagy ideje lenne ha tényleg kezdené nézni, hogy mikhez ír alá mert nem rossz színész és meglepő módon itt is ki tud magából sajtolni egy elfogadható alakítást. Ám ez nem éppen pozitívum ha ezt egy huszadrangú, és az amatőrség felé kacsintgató bosszúfilmben kell megtennie, amiben van néhány brutálisabb képsor, és végig lehet ülni, de izgalmat vagy eredetiséget finoman szólva se keressünk benne. 2*

Sárkányölő lovagok - Vélemények

2014-05-29 22:53.26

Agyszétolvasztó, bombasztikusan, piramidális celluloidorrfújás, azaz a megszokott színvonal, amit az ember elvár az Asylumtól. Történet, rendezés, színészi játék, operatőri munka, vágás, akciók, zene, speciális effektek vagy nincsenek vagy a kút mélye alatt tanyáznak. Aki képes 20-25 percnél tovább nézni, az fogadja őszinte gratulációmat, nekem még mindig van egy tűréshatárom, noha már láttam nemegy borzalmat.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-29 20:39.44

Abraxas, Guardian of the Universe (1991): Kőkemény 1 csillag.

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - Vélemények

2014-05-26 23:39.02

Kiválóan sikerült alkotás, igazi popcornmozi és igényesen megmunkált képregényfilm, amit minőségben lazán oda lehet tenni nemcsak az X-Men széria legjobban sikerült darabjai mellé (X2, Elsők) de még kategóriáján beül is a legfelsőbb ligát képviseli. Pedig Bryan Singer bizony nem kis feladatot vállat magára, hiszen olyan filmet akart összehozni mely szinte az össze eddigi film főbb szálait összefonja miközben egy új történetet is elmesél. Éppen ezért a 130 perces játékidő nemcsak gőzhenger sebességgel megy előre, de elképesztően sok információ, utalás és karakter van belezsúfolva (vannak is karakterek, akik elsikkadnak vagy teljesen ki maradnak ebből a részből), így nem elég, hogy jól kell figyelni rá, hanem az előző részek ismerete is segítség lehet abban, hogy ne tűnjön túl zavarosnak vagy fehér foltokkal telinek. Ezt leszámítva példaértékű az a dinamika, amivel a film a két idősíkon menő történet elbeszélését, a karakterek konfliktusait és személyes drámáját valamint az akciót ilyen jól működő egységben tartja. Lesz aki utóbbira azt fogja mondani, hogy kevés szerintem pontosan amennyi van belőle, ami igazán kell, nem csapnak át öncélúságba, ráadásul kreativitással sem szűkölködik ( a Pentagonos szöktetés és a finálé pedig lazán az év legemlékezetesebb képsorai közé tartoznak). A fent említett elemek közül egyik sincs túlsúlyban a másik hátárnyára, a 70-es évek hangulata nagyon el lett találva, a technikai megvalósítás perfekt, a zene szintúgy. Egyszerre grandiózus, szórakoztató és drámai mozi, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Nővérem, nővérem - Vélemények

2014-05-24 23:46.59

Az ilyesmire szokás mondani, hogy üt mint a légkalapács. Lassan és fokozatosan építi ki a szereplők közötti kapcsolatokat, a hangulata mér az elején sem rózsás, de a vége felé olyan nyomasztó és feszültséggel teli, hogy szinte az elviselhetetlenségig fokozódik, hogy aztán kirobbanjon egy olyan befejezésben, amit szinte előre érez az ember, mégis abszolút sokkoló. Nem könnyű film, viszont iskolapéldája annak, hogy lehet minimális eszközökkel hatásosan elmesélni egy éjsötét történetet.

Godzilla (2014) - Vélemények

2014-05-24 10:49.44

Gareth Edwards Godzilla filmje nem éppen az, amire az ember számítana sem az előzetesek, sem a szörnyfilmekkel kapcsolatos általános tapasztalatok alapján. Ha valaki mondjuk a Tűzgyűrű sötétebb tónusú, de hasonlóan adrenalinpumpáló és akciódús változatát várja el tőle, vagy a 98-as Roland Emmerich féle változat felturbózott kiadását az alaposan arcra fog esni, és erős a gyanúm, hogy nagyrészt innen származik. Maga a régi, klasszikus 1954-es változat is több volt mint egy egyszerű szörnyfilmes zúzda, Godzilla ott maga volt az atomháború pusztásától való félelem, sőt az atombomba traumatikus pusztításának megtestesülése, ami már csak azért is volt releváns mert Japán akkor még éppen csak kilábalóban volt a második világháborúból és bizony Hiroshima és Nagasaki emléke nagyon erősen kísértett. Azért említem ezt meg Edwards is valami ehhez hasonlót kívánt megalkotni, olyan filmet ahol a híres óriásgyík tényleg egy isteni-titáni hatalmú és nagyságú, ugyanakkor teljesen titokzatos lény, aki maga állítja helyre a természet rendjét, amikor hasonlóan nagy méretű szörnyetegek megpróbálják felborítani azt. Mi emberek pedig ezen erők összecsapása közé vagyunk szorulva, mert ezek a lények tesznek rá, hogy városokat döntenek romba, felhőkarcolókat úgy morzsolnak szét mint egy Pilóta kekszet. Így ebben a filmben, a szörnyek pusztításának megmutatása csak másodlagos, sokkal inkább a hátország lesz a fontos, hogy maguk az átlagemberek, hogyan élik meg azt, amikor az ilyen természetfeletti erők felőrlik az ember civilizációt (Spielberg is ilyesmit játszott el a Világok harcában). A kérdés az, hogy ez mennyire sikerült? A véleményem szerint eléggé felemásan. edwards alapvetően ki tud építeni egy sötét és bizonytalansággal teli hangulatot a filmnek, és ezt végig fenn is tudja tartani, ahogy a feszültségkezeléssel sincsenek nagyobb gondok, a szörnyek felvezetése és felbukkanása kellően grandiózus, ahogy z első fél óra kiépülése és az utolsó fél óra apokaliptikussága is erős. Ám ahhoz, hogy az átlagemberi perspektívába való áthelyezés működjön és valóban tudjunk szorítani, izgulni azokért az emberi karakterekért, akiket látunk, ahhoz ezeket a szerepeket jól meg kell írni, kellően kell árnyalni és hitelesen el kell játszani. És sajnos ez a hármas kombináció csakis Bryan Cranston karakterénél jelentkezik, akitől a film első harmada után szépen elbúcsúztatunk, és ezek után nagyrészt a két lábon járó sablonok (tudósok, hadsereg vezetői) valamint Aaron Taylor-Johnson és hiperáltagos amerikai családjának interakcióit figyelhetjük, ami nem éppen szerencsés összetétel. Főleg az utóbbi, annyira tudtam értük izgulni egy szúnyogért és mindhármójuk színészi teljesítménye egyenlő egy zsák mályvacukorral (pedig ez az Olsen nem rossz színésznő, de ezzel a megíratlan sablonszereppel tényleg nem tud semmit kezdeni). Ennek köszönhetően egyre kényelmetlenebb lesz a várakozás a szörnyek után, amikor meg felbukkannak akkor meg Edwards unortodox rendezői megoldásai fognak nagy anyázásokat kiváltani, hiszen van mersze a leglátványosabb képsoroktól megfosztani minket, amit én nemegyszer (főleg a Hawaii-i szörnybunyóról való hirtelen elváltásnál) szinte csakis mozgóképes trollkodásnak tudok értelmezni. Ugyanakkor a technikai oldalra nincs panaszom, az effektek és a fényképezés valami cefet jó, ahogy Alexandre Desplat zenéje is. A Godzilla egyike azon filmeknek, amiknek amennyire jók egyes részei, ugyanannyira gyenge más területen, mindig magában hordozza a potenciált, hogy egy kiváló alkotás lehessen, de ötleteit csak félszegen, csorbán és botladozva tudja megvalósítani.

- Filmes Sámánok Rendje -

2014-05-18 20:58.09

Meg hát nem is Sly papa a rendező, szóval reménykedjünk.

2014-05-18 20:46.48

Két éve ugyanezt mondta a második résznél. Aztán mégiscsak R lett. Szóval a hivatalos MPAA értékelésig hátrébb az agarakkal. :)

2014-05-18 11:29.57

Nem kellett neki szétkúrnia az Alient. Az AVP filmek már bőven megtették azt. És örülnék neki, hogyha végre nem kötné mindenki foggal-körömmel a Prometheust az Alienshez. Scott se teszi.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-17 21:02.41

Blue Ruin: Atmoszferikus, lassan de biztosan menetelő bosszúthriller, ami nyers realizmusával és a magának a bosszú következményeinek (erőszak erőszakot szül) és ezen tett lelki kihatásainak bátor boncolgatásával, igencsak felülírja azokat a sablonokat, amiket az ilyen típusú filmektől megszokott az ember. A kiváló színészi játék és zene pedig még egy nagy pluszt ad neki. Nagyon erős film, nekem nagyon tetszett. 5*

- Filmes Sámánok Rendje -

2014-05-17 15:21.45

Na ezért nem szoktam Index-et olvasni, avagy keressétek a hibát: [link]

Godzilla (2014) - Vélemények

2014-05-15 19:26.47

Én hónapok óta megtanultam, hogy csak megkímélem magam az ingyen agyvérzéstől azzal, hogy ignorálom az Otherworld mozis részlegét.

A Jégember - Vélemények

2014-05-11 22:01.10

Ez a film remek példája annak, hogy mennyi minden múlik a megfelelő színészválasztáson, ez pedig jelen esetben Michael Shannon. Mert, amit itt ez a pali művel az valami egészen bámulatos, hihetetlen átéléssel hozza Richard Kuklinski karakterét nemcsak fizimiskában, de arckifejezései, szemrángásai mind-mind elképesztően sokat adnak hozzá karakteréhez, ami már csak azért is fontos mert ő áll a központban. Egy ember, aki a sors alakulása folytán bérgyilkos lett, ugyanakkor valahol mindig is erre volt hivatott, hogy mások életét kioltsa. A felszínen sikeres üzletember, szerető férj és családapa, belül viszont egy tömeggyilkos szociopata, és pillanatok alatt képes e két állapot között váltogatni. Ariel Vromen néhol döcögősen és egyenetlenül, viszont az érdeklődést végig fenntartóan vezeti végig a nézőt, ennek az embernek az úján, a fényképezés piszok erős és hangulatos, a korszak megidézése és a zeni választék hibátlanok, ahogy a mellékszereplők felhozatalára sem lehet panasz. Remek mozi, nem lőhet vele mellé az ember.

The ABCs of Death - Vélemények

2014-05-09 21:31.21

Jó alapötlet, rossz kivitelezés. Talán 5-6 kisfilm (kutyaviadal, kórház, recskaverseny, drogos meg a fürdőszobás) ami tényleg jó volt, a többi vagy szimplán gyenge vagy egyenesen borzalmas.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-09 21:29.00

Full Alert (1997): Nyers, realista zsaruthriller, ami a dübörgő akció helyett nagyobb hangsúlyt helyez a karakterekre és a történetre, mindezt pedig nemcsak sikeresen teszi de úgy, hogy a film egy percre sem válik lassúvá vagy unalmassá. 4*

2014-05-09 15:44.12

Commander (1988): A késő 80-as, kora 90-es évekbeli számtalan B-C-D-ZS kategóriás, nagyrészt olaszok által összetákolt Rambo 2 klónok egyike, amikben a költségvetés 90%-át robbanásokba invesztálják, forgatókönyvet meg normális színészeket meg elfelejtenek hozzájuk pakolni. Ki lehet találni, hogy mennyire élvezetes a megtekintése. 1*

2014-05-07 16:14.15

Én Frankeinstein: No comment. 1*

Én, Frankenstein - Vélemények

2014-05-07 16:13.39

Mary Shelley nagy valószínűséggel most éppen ventilátort játszhat a sírjában. Bődületesen összecsapott, izgalommenetes és röhejes förmedvény az Én, Frankenstein, amit még csak a pusztán 80 perces játékfilmje ellenér is tömör kínszenvedés végignézni, világa és karaktereinek kidolgozottsága a nulla környékén konvergál, a színészi játékról nem is beszélve, a cselekménynek se eleje, se közepe, se vége, az akciók és a látvány pedig minimum 15 évvel van elmaradva a ma elvárható színvonaltól. Van egy angol kifejezés: dead on arrival. Na ez pont ilyen film.

A csodálatos Pókember 2. - Vélemények

2014-05-03 18:50.15

Hölgyeim és uraim, íme Langelus és az ő lehengerlő stílusa! :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-03 14:01.21

A csodálatos Pókember 2: 4*

A csodálatos Pókember 2. - Vélemények

2014-05-03 14:00.35

Ahogyan a nagy erővel is, úgy több mint 200 millió dollárral és egy ikonikus szuperhős filmes univerzumával is nagy felelősség jár, hiszen nem csak a keményvonalas képregényrajongókat kell megszólítani, hanem a laikusokat is, mindezt persze úgy, hogy a film önmagában is működjön és szórakoztató legyen, ne csak utalások halmaza. Ez viszont nem könnyű feladat, pláne nem akkor, ha a stúdió (jelen esetben a Sony) az, ami vérgőzösen követeli, a minél nagyobb univerzumtágítást, hogy így vegyék fel a versenyt a riválisokkal. Bele nem gondolva abba, hogy ennek esetleg a film láthatja meg a kárát. A csodálatos Pókember 2 egyike azon moziszörnyeknek, amiknek legnagyobb végzete saját túlfejlett ambiciózussága és túlvállalása, ugyanakkor valahol pont ettől a túlzsúfolt epikusiságtól lesz szórakoztató. Arról már nem is beszélve, hogy látni a beleölt munkát és lelkesedést, ugyanakkor a fogatókönyv hiányosságait csak részben tudja más területeken pótolni, így az embernek folyton az lesz az érzése, hogy váltakozva lát egy jó filmet meg egy rossz filmet. A történet szerint Peter Parker (Andrew Garfield) továbbra is Pókemberként tevékenykedik, miközben barátnőjével Gwen Stacy-vel (Emma Stone) való kapcsolatát is próbálja igazgatni, ám ez korántsem egyszerű, tekintve, hogy egyszerre tűnik fel egy új ellenség Electro (Jamie Foxx) és egykori barátja Harry Osborn (Dane DeHann). Ráadásul az utóbbi páros erősen kapcsolódik az OsCorp cég sötét titkaihoz, amik egykoron Peter szüleinek halálára is erős kihatással volt. Már ez is sűrűnek hangzik? Hát jobb ha megkapaszkodtok, mert ez a legegyszerűbb és legkoherensebb leírása a történetnek, ezek a fent megnevezett konfliktusok ugyanis a film során még tovább aprózódnak. Ember legyen a talpán, aki képes a rengeteg motivációt, fő és mellékkaraktert, cselekményt, mozzanatot, "hogyan"-t és "miért"-et összerakni. A forgatókönyv kíméletlenül zúdítja az emberre az információt, az felvezetéseket és az olyan dolgokat, amik nem is az adott film cselekményében játszanak főszerepet, hanem a későbbi filmeknek ágyaznak meg. A narratíva irtózatos sűrűségéből, pedig szinte törvényszerűen következik az, hogy Marc Webb rendező minden egyes pillanatban kőkemény küzdelmet folytat azért, hogy a film nem omoljon össze saját súlya alatt, és ne váljon teljesen kaotikussá a látottak. Sikerült neki ez a feladat? Többé-kevésbé. A féltucatnyi történetszál, és a sok szereplő miatt, a film még a közel két és fél órás játékidő ellenére is rohamtempóban megy végig a fontosabb állomásokon. Ez ugyan jó abból a szempontból, hogy a film soha nem ül le, és mindig van mire figyelni, ugyanakkor kapkodás is, aminek levét az első részhez hasonlóan megint a film tónusa (sötétből váltunk humorosba, romantikus részből akcióba pillanatok alatt) és a gonoszok kidolgozottsága (leginkább a rajzfilmszerűség az a jelző, ami a legjobban illik rájuk) issza meg a levét a legjobban. A dramaturgia sem mondható egységesnek, erős és érzelmileg is jól felépített jeleneteket követnek gyengébb, és a nevetségesség határán táncolók, és ironikus módon pont akkor működik a legjobban a film, amikor megáll és a karakterek jellemfejlődésére és kapcsolataiknak boncolgatására helyezi a hangsúlyt, nem akkor, amikor valamilyen megalomán pusztításszekvenciát próbál nyögvenyelősen betuszkolni. Ekkor ütközik ki az, hogy bár Electro karaktere nagy teret kap a játékidőben, nemcsak elnagyolt, de szinte felesleges is. A darabosság érzetére pedig az is rájátszik, hogy bár játékidő igencsak hosszú, de mégis sokszor az volt az érzésem, hogy még nagyon sok mindent hozzáforgattak az alkotók, amiket aztán mind ki kellett dobálni. Az a vicces, hogy a sok vérző seb és negatívum ellenére, én kifejezetten élveztem a filmet. Ez egyrészt eredhet abból is, hogy nem voltak nagy elvárásaim de a filmnek tényleg vannak pozitívumai. Egyrészt mint ahogyan említettem a film pörgős és soha nem ül le, a látvány nagymértékben jobb mint az első részben (még néhány igazán kreatív vizuális megoldásra is telik a készítőknek), az akciók bár sokszor öncélúak, remekül levezényelt és dinamikus összecsapások. Hans Zimmer is kitett magért, zenéje legtöbbször megfelelő aláfestő a képekhez, noha neki is vannak fülbántó megoldásai (csak nem olyan mennyiségben, mint két éve James Horner-nek). Na de, ami a legjobban működik a filmben, az Andrew Garfield és Emma Stone párosa. Kettejük kapcsolata, dilemmáik, őrlődéseik, a többi karakterhez való viszonyuk, egyszerűen jól megírt, érzelmileg jól átélhető és hiteles, a két színész pedig szívvel-lélekkel tölti meg ezt a két karaktert. A filmnek ezen része telitalálat, és nagyon sokat segít abban, hogy élvezetesebbek legyenek a látottak és a negatívumok nem tűnjenek ki olyan élesen. Ráadásul ez még a befejezésnél is kulcsszerepet játszik, amit bár szerintem sokan előre láttak mégis váratlanul és keményen csap le, bátor húzás a készítők részéről. Nem könnyű eset a Csodálatos Pókember 2. Valahol egy nagyon jó film rejtőzik benne és mint egy sima, kikapcsoló blockbuster, simán élvezhető, ugyanakkor saját nagyravágyása és ambíciója az, ami megakadályozza, hogy sokkal jobb legyen. Azon sem lennék meglepve, ha a legtöbb embernek a torkán akadna ez a film. Van, hogy néha nem elég a pénz meg az akarás, az ész és a megfeleő arányérzék is ugyanolyan fontos.

Nem írnek való vidék - Vélemények

2014-05-02 17:17.40

Jonathan Hensleigh leginkább forgatókönyvíróként tevékenykedik a filmiparban, viszont itteni rendezése meglepően igényes és szórakoztató gengsztermozi, annak ellenére, hogy a műfaj már ismert paneljeiből építkezik és a költségvetés sem verhette az eget (ami itt-ott meg is látszik). Felemelkedés és bukás féle történet, Danny Greene a keményfejű ír, aki mindig csakis a maga útját járja, neki nem dirigálhat senki, és elveiért mindig is kiáll, még akkor is ha tudja, előbb-utóbb ez vezet a vesztéhez is. De ha valamiről gondoskodik, az az, hogy nem fogják őt harc nélkül kicsinálni, van itten ám gyilok és robbanás tucatszám, Hensleigh rendezése kellően pörgős és dinamikus, remekül visszahozza a korszak miliőjét, amit még a remek zenei aláfestés is megtámogat (ehhez mindig is piszkosul értettek az ilyen amcsi gengszterfilmek). A színészi gárdába is nem semmi neveket sikerült összeválogatni, Ray Stevenson főhőse elképesztően szimpatikus, körülötte meg olyan fazonok, mint Vinnie Jones, Val Kilmer, Christopher Walken, Robert Davi, és még sokan mások. Tetszetős alkotás, kicsit ironikus, hogy mozikban nem nagyon futott mert igényességben lazán odaver nem egy-két darabot.

Banshee (sorozat) - Vélemények

2014-05-02 14:40.21

Nemrég daráltam le mindkét évadot. Remek sorozat, jól eltalált karakterekkel, dinamikus és csavaros cselekményvezetéssel, és kőkemény, brutális akciókkal. Ezen felül pedig imádom, hogy mennyire anti-polkorrekt stílusa van! :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-05-02 10:10.37

Enemy: Denis Villeneuve a Fogságban és a Felperzselt föld rendezőjének legújabb filmje, ami azonban nem a fent felsorolt munkához hasonló alkotás, sőt lassú és enyhén szólva "művészfilmes" pszichothriller, ami olyan mintha Kafka és David Lynch találkozna. Sokakat el fog riasztani de nekem bejött, megfogott a furcsa, nyomasztó hangulata, egyedi képi világa, Jake Gyllenhaal alakítása pedig lazán elviszi az egész filmet a hátán, viszont a befejezést értelmét még nekem sem sikerült nagyon kihámoznom. 4*

Kivizsgálás - Vélemények

2014-04-30 22:08.51

Leginkább csak Sam Elliot és Peter Weller párosa miatt végigülhető, történetben és kivitelezésben is totál fapados akciómozi, történet semmi extra, noha megpróbálják egy tárgyalótermi résszel felpezsdíteni, ez inkább válik kárára mintsem előnyére. Az akciók decensek (kivéve az utolsót, mintapéldánya annak, amikor olyat próbálnak alkotni, ami meghaladja a költségvetést), a tempó döcögős, igazából totális középszer, ami nemhiába merült a feledés homályába.

Transzcendens - Vélemények

2014-04-30 19:15.33

Ugyan már, négy éve még én is jónak tartottam a Transformers 2-t. :)

2014-04-30 18:25.59

Tessék válogass belőlük: [link] [link] [link]

Bob Hoskins - Vélemények

2014-04-30 18:24.17

Nyugodjék békében! :(

elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére