Monsters: Dark Continent:

Szar filmnek, szar folytatás. Dögledelmesen unalmas, papírvékony történet pofátlanul hosszúságra kinyújtva (csaknem két óra), színészi játék és dialógusok annyira hitelesek mint egy Aslyum filmben, karaktermélység vagy fejlődés szintén nuku, a szörnyek kontra emberek féle háborús feszültségnek pedig a szikráját se lehet tapintani. Azért hogy technikailag egész jól van összerakva, hát hadd ne adjak már rögvest gigantikus piros pontot, az első rész is csak egy szépen becsomagolt nagy büdös semmi volt, ahogy ez is.

1*

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-05-22 16:33.18

Jó hogy megjöttél és nyomtad a karót most már mindenki biztos lehet benne, hogy ez egy király film! :)

2015-05-21 18:58.09

Manapság sokat lehet hallani a filmrajongók panaszát: hova tűntek az igazi akciófilmek? Azok amelyekben nem szuperhősök, óriásrobotok és egyéb digitális technológia által létrehozott teremtmények CGI animációval teletömött cicaharcát látjuk, hanem hús-vér emberek vérző-izzadó, súllyal és érzelemmel felvértezett küzdelmeit? Amelyekben nem rajzolt felhőkarcolók és városok romba dőlését látjuk, hanem valódi kocsik törését, valódi robbanásokat, valódi kaszkadőrök hajmeresztő kunsztjait, a valósnak érzékelhető veszélyt? Én nem tagadom, pártfogoltja vagyok a Marvel filmeknek, meg Halálos iramoknak de a régi idők egyszerűbb, analógabb akciófilmjeiben van egy olyan plusz, ami miatt mai napig emlékezünk rájuk és elővesszük őket.

Itt van nekünk George Miller, aki a Mad Max széria első három részével anno harminc-harmincöt évvel ezelőtt bukkant fel és hagyott olyan nyomot az akciófilmek világában, melyre rendezők tömkelege építkezett (pl. James Cameron is). Az első két rész mai napig a műfaj klasszikusainak számítanak, olyan erő, elszántság és energia lapul bennük, amitől még ma is elámul az ember. George Miller, aki most már elmúlt hetven és az elmúlt 30 évben drámákat meg táncoló pingvineket rendezett, jelentkezett Hollywood-nál, hogy szeretne egy hiperlátványos, teljesen elszállt valamint teljes mértékben régi stílusú és maximálisan az ő elképzelései alapján létrejövő Mad Max filmet csinálni. Egy olyan akciófilmet, ami manapság ritkább mint a fehér holló, és neki erre kell 150 millió dollár, mert ő igenis igazi járgányokat akar összetörni és nem egy stúdióban, hanem a sivatag kellős közepén. És meglásd, az a Hollywood, amibe manapság annyit rúg (sokszor jogosan) az ember ötlettelensége és az újszerű dolgok kipróbálásától való gyáva félelme miatt, most belement a rizikós mocsárba. Adták a pénzt és hagyták Miller-t, hogy azt csinálja amit akar.

A lehető legjobb döntést hozták meg: A Mad Max - A harag útja az elmúlt 10-15 év egyik, ha nem a legjobb akciófilmje.

Most biztos hátrarettensz és nézel rám, hogy mit dobálózók ilyen reklámszövegekkel, de az a helyzet, hogy a profin megvágott és elképesztően hangulatos előzetesek sem fognak felkészíteni arra a két órára, amit a film nyújtani fog. Egy elképesztően intenzív, eszelősen tomboló akció-hajszaáradat A harag útja, olyan mintha a második Mad Max film fináléja lenne mozifilm nagyságúra szétnyújtva csak még annál is látványosabb, pörgősebb, tébolyultabb. Viszont ez még közel sem jeleni, hogy agyatlan lenne, sőt az utóbbi évek blockbusterivel ellentétben a történet, a karakterek, a hangulat és a mondanivaló nincs elkenve vagy feláldozva a faltól-falig tartó zúzás oltárán. Mind egy tűpontosan megtervezett és precíz gépezet részei, amik egy tökéletes egészet alkotnak.

Miller gyors, de pontos ecsetvonásokkal festi fel poszt-apokaliptikus világát és annak szereplőit. A világ káoszba borult, a régi civilizáció elbukott. Hogy annak poraiból éledjen fel az új rend, ahol a legbrutálisabb farkastörvények uralkodnak és csak a legerősebb marad életben. Mad Max Rockatansky (Tom Hardy) az egykori rendőr hosszú idők óta járja a sivatagot, a túlélésért folytatott küzdelem már lassan őbelőle is kiölte az embert. A film kezdetén kocsiját kilövik, őt pedig fogolyként és szervdonorként a Citadellába hurcolják, ahol az eltorzult testű és lelkű Halhatatlan Joe (az első rész főgőnoszát alakító Hugh Keays-Byrne teszi tiszteletét) uralkodik vaskézzel a megmaradt túlélők felett. A lakosok nagy része rabszolgaként esedezik a vízért, a fiatal nők vagy Joe ágyasai vagy szülőgépek lesznek, akiknek a katonákat kell termelniük. Joe tábornoka a félkezű Furosia (Charlize Theron) ezt végül megelégeli és elrabolja a főnök feleségeit és legerősebb járgányát, hogy egy jobb világba menekítse őket. Joe persze rögvest utánaered és az eseményekbe akaratlanul is belekerülő Max hamarosan Furiosa oldalán találja magát, és a furcsa páros akarva-akaratlanul is elkezdenek közösen harcolni a túlélésért.

A film története szimpla A pontból B pontba féle sztorinak tűnhet, de az igazi erőssége nem is a komplexitásában rejlik, hanem a feszes és pazarul kidolgozott szerkesztésben. Az akciók, az üldözések, (amik szinte már az első negyed óra után megkezdődnek) nem kilógó öncélú nyúlványok a sztoriban, hanem annak gerincét képezik, általuk halad a cselekmény és sokszor nem is a köztük lévő szünetekben, hanem maguk az akciók során ismerjük meg a karaktereket és motivációjukat. Az viszont már fantasztikus, hogy Miller sokszor nem is hagyatkozik magyarázó dialógusokra, a szereplők csak akkor beszélnek, amikor kell, sokszor pillantások, arckifejezések, vagy a puszta képek alapján át van nekünk adva minden, amit tudni érdemes.

A karakterek fantasztikusan kitalált és a színészek által maximálisan eltalált figurák. Tom Hardy nemcsak remekül veszi át Mel Gibson kemény és hallgatag főhősének szerepét, de még plusz karizmát és humort is visz a karakterbe, a gonoszak elképesztően groteszk és emlékezetes fazonok a torz, maszkos Joe-től kezdve, zakkant szövetségesein át, fehérre mázolt, kopasz, fanatikus hadseregéig, kik úgy hiszik haláluk után várja őket a Valhalla. A pozitív mellékszereplők legyenek akár a feleségek vagy a kis csapat segítségére siető női harcosok szintén szimpatikusak viszont Theron Furosia-ja valóságos telitalálat. Egy testben-lélekben erős, független mégis érző és szenvedélyes női harcos, akit az Alien sorozat Ellen Ripley-hez tudok hasonlítani, nem panaszkodik tudja mit kell tennie és cselekszik is célja érdekében. Hardy és Theron fantasztikus párost alkotnak, egyenrangú társakként vetik bele magukat a küzdelembe.

Ez a küzdelem pedig olyan, amit nem nagyon fog a néző elfelejteni. Miller és operatőre az Oscar-díjas John Seale fantasztikusan megtervezett, sokszor festői látványvilágot alkottak, hatalmas sivatagokkal, expresszív színekkel, grandiózus nagy totálokkal, amik pillanatok alatt érzékeltetik a méreteket. A sokat emlegetett akciók olyan intenzitással, dinamikával és koreográfiával vannak felvértezve, hogy szinte kiszakítják a mozi falát. A nyaktörő tempó ellenére Miller nem trükközik CGI-vel vagy kamerarázással, szépen kitartott, egyszerre gyönyörködtető és csontig hatoló ütközések, karambolok, verekedések és halálok váltják egymást. Margaret Sixel vágása úgy képes egyre fokozni a tempót, hogy közben sose veszítjük el a követhetőséget. A veszélyérzet pedig szinte folyamatosan fenn van tartva, korántsem lehetünk biztosak, hogy melyik szereplőt hagyja életben a film. Emiatt erősebb is a kötődésünk hőseinkhez, minden sérülésnél összeszorul a szívünk és emelkedik a pulzusunk, a film világában valódi tétje van a halálnak.

Viszont a film legszebb része az, hogy a kocsik, robbanások és pusztítás tornádószerű örvénylése ellenére, nem a nihil járja át a filmet, hanem a mélységes humanizmus. Furosia és a feleségek nem csak egy szimpla hadúr, hanem az teljes elfajzottság és a moralitás nélküli őrület elől menekülnek el, nem tárgyak és rabszolgák, hanem igazi emberek akarnak lenni. Ez a szimbolikus küldetés pedig a környezete által szinte félállati szintre degradálódott Max-ben is feléleszti emberi énjét, és így Furiosa és Max a régi értékek visszaállításáért küzdenek, azokért az alapvető dolgokért, amik megkülönböztetik őket az ellenül felsorakozó barbár hordától. Miller ezen pedig még egy utolsót csavar, amikor a nagyobb célt összekapcsolja hőseinek élettörténetével is. A családjától elszakított, megnyomorított, egész életében engedelmességre nevelt női harcos és a családját vesztett, démonai által kísértett ex-rendőr közösen találnak egy célt, ami értelmet ad létezésüknek és ha kell életüket is adják érte, mert ha másért nem is, a reményért mindig érdemes küzdeni.

Ha az első Mad Max a pokolba való leereszkedés és a bosszú filmje volt, a második pedig a túlélésé és az útkeresésé, akkor a Mad Max - A harag útja a remény és a megváltás katartikus erejű akciófilmes mesterműve, amit vétek kihagyni minden filmrajongónak.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-05-21 18:56.54

Mad Max - A harag útja:

Gyerekek ez akkora 5*, mint a ház!

Az útvesztő (2014) - Vélemények

2015-05-19 19:13.47

Nem nagy durranás, de a sötétebb és feszültebb hangulat, a decens tempó és cselekménykezelés valamint a remek látványvilág miatt még mindig ez tartozik az elmúlt 10 év legtűrhetőbb Young Adult könyvadaptációi közé. Egyszerű de nézhető kis film.

Ninja 2. - A harcos bosszúja - Vélemények

2015-05-16 19:57.56

Lehet kicsit túlpontozom, de kategóriájához képest egész jól szórakoztam rajta, pluszban jobban is sikerült mint az első rész.
Isaac Florentine egész megbízható, ha a DVD-re menő a 80-as, 90-es éveket megidéző B kategóriás akciófilmekről van szó, pluszban Scott Adkins-el egész jó párost is alkotnak, tudja róla nem éppen jó színész de harcművészként első osztályú, így a lényeg ezekben a filmekben inkább a bunyón legyen mint a sztorin. És a Ninja 2 tartja magát is ehhez az elgondoláshoz, szögegyszerű bosszútörténet. minimálisra vett dráma, viszont egy kőkemény főhős, aki valóban képes úgy mozogni és irtani az ellent, hogy azt el is hisszük neki és persze tízpercenként egy látványos verekedés, nehogy elaludjon a néző. Ebben rejlik a film igazi ereje az akciókban. A láthatóan alacsonyra szabott költségvetés ellenére pörgősek, dinamikusak, brutálisak, remekül látni minden mozdulatot, bevitt ütést, rúgást, érezni azt az energiát, ami a koreográfiába belevittek az alkotók.
Buta és primitív, de a maga módján igencsak szórakoztató akciózás, én speciel mindig is szeretem az ilyet, szóval Florentine-től, meg Adkins-től soha rosszabbat! :)

X akták - Szállj harcba a jövő ellen! - Vélemények

2015-05-15 10:01.18

1998-ban népszerűsége csúcsán Chris Carter-nek megadatott a lehetőség, hogy nagyvászonra vigye tévésorozatának hőseit és ez az alkalom jól ki is lett használva. Persze mint a sorozatot szerető egyén van bennem némi elfogultság iránta, viszont önálló szemmel nézve is egy jól működő és szórakoztató sci-fi-t sikerült összehozniuk az alkotóknak, ami leginkább a sorozat egyik epizódjának felelhetne meg, csak jó nagy költségvetéssel, ami miatt az események olyan méreteket és látványt kap, ami a tévében nem lehetséges. Rob Bowman rendezése kellően jól strukturálja a cselekmény folyását, a tempó ki van centizve, a fényképezés és a technikai megvalósítás mai szemmel se rossz és bár a sztoriba be lehetne kötni jó egypár helyen, kellően feszes ahhoz, hogy a nagyobb zökkenőket se érzékeljük látványosan.

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-05-14 18:42.25

[link]

97/1-es arány és még az Origón is áradoztak róla. Kemény. :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-05-13 19:50.01

2015-05-13 19:49.36

The Marine 4:

Másfél órás B kategóriás golyóorgia, ahol tízpercenként jönnek az akciók, történet szinte nuku, így csak a rendezésen műlik, hogy mennyire nem fog a csihi-puhi unalomba fulladni. Szerencsére William Kaufman (Bűnösök és szentek, Egyetlen golyó) elég kompetens ahhoz, hogy a minimális költségvetésből kihozza a látványbeli maximumot, plusz a film pörög mint a motolla, így egyszer bőven el lehet nézegetni. A borzalmas harmadiknál mindenféleképpen jobb.

New York, New York - Vélemények

2015-05-12 13:05.56

Nem kertelek Scorsese filmjei közül talán ezt kedvelem a legkevésbé. Abszolút értem, hogy ebben a filmben a 30-as, 40-es évek stilizált és látványcentrikus musicaljeit kívánta megidézni, viszont sajnos ez a műfaj abszolúte nem tartozik kedvenceim közé. A díszletet tervezés és a fényképezés még mai szemmel is pazar, viszont a film lassú, szinte büntetően hosszú és egy percig sem tudott megfogni, pedig Scorsese általában mestere annak, hogyan tálalja úgy az eseményeket, hogy a néző ne érezze a két óránál is hosszabb játékidőt. A film anno kijövetelekor sem volt nagy siker, azóta pedig a mester annyi remekművet tett le (főleg a bukás miatti félelem extra motivációs ereje miatt), hogy azóta az egyik legkevesebbet emlegetett filmjei közé tartozik. Teljes joggal, teszem hozzá.

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-05-11 17:00.50

Futnak be az első kritikák az új Mad Max-ről, a kritikusok ódákat zengenek! :)

Bosszúállók: Ultron kora - Vélemények

2015-05-09 11:19.04

Szokás szerint elmélkedhetnék a jó folytatás elkészítésének mibenlétéről és nehézségeiről különösképpen akkor ha egy olyan milliárdos dollárbevételt hozó, össznépi lelkesedést és elismerést kivált moziszörnyetegről van szó, mint a Bosszúállók. De szerintem ezekkel maga az író-rendező Joss Whedon is teljesen tisztában volt, így inkább az a lényeg, hogy a hatalmas feladat sikerült-e neki. Igen is meg nem is. A Bosszúállók - Ultron kora az a film mely csúcsra járatja a Marvel évek óta tartó univerzumépítését legyen szó a cselekmény méreteiről, a karakterek számáról vagy az előző filmekre tett utalásokról. Ráadásul Whedon nemcsak a folytatások mindent megnövesztő elvét kívánja érvényesíteni, hanem egy sötétebb hangulatú, karakterközpontúbb szemléletet is be kíván hozni a képletbe, ami csak újabb labdák, amikkel mind íróként, mind rendezőként zsonglőrködnie kell. Csoda, hogy nem omlott össze. Sem ő, sem pedig a film.

A történet (melyhez az MCU, de különösen az első rész és az Amerika Kapitány 2 ismerete szükségeltetik, hogy képben legyünk) dióhéjban a következő: Tony Stark úgy érzi, hogy a Bosszúállók nem képes a béketeremtés feladatát kellően jól ellátni, ezért Bruce Banner-el közösen létrehoz egy mesterséges intelligenciát egy idegen technológia segítéségével. Viszont a testet öltött Ultron félreértelmezi feladatát és béke helyett inkább az emberiség kiirtását veszi a fejébe. A csapatnak egyszerre kell megküzdenie vele, az oldalán álló mutáns-ikerpárossal (Higanyszál és Vörös Boszorkány), a csapattársak közötti konfliktusokkal de még saját múltjukban rejtőző démonaikkal is.

Az első rész egy egyszerű, de tökéletesen megvalósított mely szimplán összegereblyézte a csapatot, hogy aztán a kellő látvánnyal és humorral felvértezve nekieressze őket egy idegen, inváziós seregnek ezzel mitikus dicsfényt adva nekik. Ezzel szemben a folytatás már a kételyek, a félelmek és az általános bizonytalanság filmje, melyben hőseink már hendikeppel indulnak a gonoszhoz képest, ráadásul elvi síkon is tisztázniuk kell, hogy kik ők, mi a szerepük és meddig mehetnek el saját szerepükben mielőtt az a visszájára fordulna. A történet minimum féltucat különböző konfliktust ágyaz meg és ehhez még apróbb karaktermélyítésre szánt mellékágak is csatlakoznak, amik közül van, ami tud is szervesen illeszkedni a cselekményhez (pl. Sólyomszem családi háttere vagy Fekete Özvegy múltja).

Viszont a sztorivonalak és felbukkanó szereplő sokasága szinte törvényszerűen is hozza magával azt, hogy zsúfoltság lesz és olyan szálak is lesznek, melyek tisztes kibontására nem marad idő és inkább csak megmaradnak díszítőelemként. Az ikrek kétségkívül fontos elemei a cselekménynek, de az események sokszor őnélkülük is ugyanoda futnának ki, Ultron mint főgonosz remekül eltalált egyszerre hatalmas, esetlen, vicces, félelmetes és nevetséges ugyanakkor motivációi az emberiség elpusztítására ködösek és nehezen lehet rációt találni benne. És még lehetne mondani jó egypár a film által feldobott, de végül le nem csapott labdát. Tudom, szimpla szőrszálhasogatásnak hangozhat, amiről most beszélek, de a gond pont az, hogy a halmozás következtében megtörik a film szerkezete, sokszor úgy érződik mintha hiányos lenne az, amit látunk.

Erre az érzetre még rátesz egy lapáttal a film kiegyensúlyozatlan tempója. Az első közel egy óra szinte nyaktörő tempóban vázolja fel a főkonfliktust és annak fokozódását, hogy aztán váratlanul behúzza a kéziféket és elkezdjen a karakterekkel foglalkozni. Az eposzi fináléra persze ismét felpörög a film, de összességében az első rész szépen kiegyensúlyozott szerkezete itt nem érvényesül, nem áll össze egy olyanhoz hasonló kerek egésszé. Az akciók mennyisége is annyira tömény lett, hogy sokszor már egy Transformers filmben éreztem magam. Bár lehet alapjáraton ez nem volt így: Whedon első vágás közel három és fél óra volt, amit végül úgy kerekített 140 percre, hogy produceri nyomásra még ki kellett vágnia bizonyos momentumokat, amik talán jobb egyensúlyba hozhatták volna a filmet.

Viszont mindezek a meglévő problémák korántsem jelentik azt, hogy rossz lenne a film, mert erről szó sincs. Whedon ugyanis kellően profi rendező ahhoz, hogy végig képes legyen lekötni a figyelmünket. A hősök közötti kémia most is erős, a humor szintén remek, vizuálisan a film gyönyörű és most kapunk pár momentumot, amit még hónapok múlva is emlegetni fogunk. A súlyosabban érzékeltetett konfliktus és az érettebb témák ellenére még mindig megvan az a könnyedség, ami miatt olyan élvezetes volt az első rész. Az akciójelenetek persze hozzák azt, amit egy ilyen filmben elvár tőlük az ember, méretük epikus, látványuk tökéletes, van bennük kreativitás és fantázia. Az amikor a Hulk vagy az ő megállítására tervezett Hulkbuster egymásnak feszül vagy amikor hőseink egy körben állva szednek szét egy egész robothadsereget, mind kiváló csúcspontok. Viszont azt a szájtátós hatást már nem tudták nálam replikálni, mint anno három éve. Lehet, hogy csak szimplán öregszem, de az elmúlt években különösen az Amerika Kapitány 2 dinamikusabb és testközelibb összecsapásai után, egyre súlytalanabbnak érzem az ilyen full CGI városrombolásokat, mint amikkel ez a film is operál.

Összességében azt tudom mondani, hogy minden hibája ellenére a Bosszúállók második része egy igazi hamisítatlan nyári blockbuster, amit minden összetevőt tartalmaz, ami miatt a Marvel dominanciája a képregényfilmes fronton annyira erős. Csak ugyebár az a bizonyos léc az, amit nem sikerült megugrani, mégha meg is volt rá a lehetőség. Ha nem viszed magasra az elvárásaid, nem érhet csalódás.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-05-08 22:42.17

Bosszúállók: Ultron kora:

Az első rész nagyon tetszett így magasan voltak az elvárásaim. Nagy részüket teljesítette is a film, nagyon látványos, pörgős, a karakterek közötti kémia és humor nagyon működik és tetszett hogy kicsit a háttértörténetükre is rákoncentrált a film és még sebezhetőnek is mutatta őket. Ugyanakkor most úgy érzem nem ér fel az első filmhez, nagyon sok történetszál és karakter van belezsúfolva (újak és régiek egyaránt), amik sokszor nincsenek is teljesen kibontva és nincs meg az a szép folyékony íve a cselekményvezetésnek, nagyon sűrű lett a végére. Az akciók persze most is jók, de az AmiKapitány 2 dinamikus és testközelibb ütközetei után egyre súlytalanabbnak érzem az ilyen városrombolós full CGI zúzdákat (vagy csak kezdek öregedni). Röviden ennyi, hosszabban értekezni róla holnap fogok.

Erős 4*

Szuperhekus kutyabőrben - Vélemények

2015-05-07 18:34.52

Néhány decens akciójelnettel megfűszerezett és rövidsége miatt végigülhető, családbarát humorra kalibrált kutyás-nyomozós akcióvígjáték Chuck Norris főszereplésével, viszont a film nagy része egy katyvasz, a humor pedig legtöbbször batár fárasztó. Nyugodt szívvel kihagyható mozi.

Hétköznapi vámpírok - A koporsóba zárt felvétel - Vélemények

2015-05-05 15:27.49

Eszméletlenül szórakoztató és vicces horrorkomédia, Új-Zélandról, ami teljesen zárójelbe tesz mindent, amit eddig a vámpírokról tudtunk, tökéletesen eltalált figurákkal, éjfekete humorral, rengeteg elborult de jól elsült ötlettel és kreativitással még az áldokumentumfilmes keret is csak további pluszt ad neki.

Fehér isten - Vélemények

2015-05-02 17:18.06

Mivel volt szerencsétlenségem a rendező úr korábbi filmjeihez, a kijövetelekor folyton hezitáltam hogy megnézzem-e vagy sem, mondván sokfajta vélemény hangozott el, hogy jó is meg nem is, végül rászántam magam.
És meg kell mondjam most inkább csak annak örülök, hogy az időm ment csak el vele, a penzem nem, mert ez borzalmas. Szokás szerint én voltam a naiv barom, amikor azt hittem, hogy a filmalaptól kapott nagyobb összeg meg a műfajisághoz való közeledés majd kihozza Mundruczó-ból a jó rendezőt, hát egy frászt megvan itt minden amiért a filmjeiben a plafonra mászom, kutyából nem lesz szalonna (csak hogy témához illő szólást süssek el). A nyitójelenet nagyon hangulatos, zene és képek ritmusa jól eltalált bólogatok, talán lesz itt valami...aztán az első emberi szereplő kinyitja a száját és megy minden a levesbe. Az azt követő 20-25 perc majdnemhogy nézhetetlen, a helyzet csak Hagen szökésével javul de akkor is csak minimálisan. Ugyanis hiába van egy jól megcsinált és tényleg hatásos jelenet (amik mind a kutyákhoz kötődnek) ha utána három olyan követi, amitől az ember a falba veri a fejét. A színészi játék borzalmasan hiteltelen és enervált (amit szegény Psotta Zsófia művel azzal büntetni lehet), a figurák annyira eltúlzottan antiszociálisak és gonoszak, hogy az már az önparódia határát súrolja nem is tudom mikor láttam utoljára olyan filmet, aminek kivétel nélkül minden szereplőjét meg akartam verni. Mundruczó színészvezetésénél és színészkedésénél pedig már csak a dialógusírási készsége rosszabb, a film szinte csak akkor nézhető, amikor nem szólal meg senki. Az öncélú rendezői megoldásokról pedig már ne is beszéljünk amikor már a negyedik percben láthatjuk egy döglött tehén megnyúzását és kibelezését ezzel megelőlegezve micsoda kegyetlen és brutális ez a világ, már sejtettem hogy bajok lesznek. Bármi is ennek a filmnek az üzenetet a társadalmi befogadást és elfogadást illetően azt nagykalapáccsal sulykolva teszi, nyomja bele a pofánkba, nem sok sikerrel. A végén lévő kutyatámadás dramaturgiailag pedig totál facepalm, terrorban tartott utcák, átharapott torkok, mint egy 80-as évekbeli állatos B-horrorban csak azok negyedennyire se vették magukat komolyan, a befejezés pedig..ááhh.
A kutyák tréningélese csillagos ötös, Rév Marvcell operatőri munkája szintúgy (már amikor úgy van instruálva, hogy izomból rángassa a kamerát), a zene se rossz, de maga a film annyi sebtől vérzik, hogy még a közepesre való felhúzásra sincs esély. Részemről ez minden igyekezet és technikai profizmus ellenére majdnemhogy kampó, és egyre biztosabb, hogy Mundruczó-tól soha a büdös életbe nem nézek többé filmet.

A folyó, ahonnan nincs visszatérés - Vélemények

2015-05-01 22:21.42

Klasszikus 50-es évekbeli western gyönyörű tájakkal, énekléssel, indiánokkal, ármánnyal, kalanddal, Mitchum megbízhatóan kemény, Marilyn csinos, a tempó decens, a filmet pedig a mai ember hamar elfeledi. Preminger csinált ennél jobbat, nem is keveset.

Az otthagyottak (2014) - Vélemények

2015-05-01 20:19.18

Még annál is rosszabb. Kerüld messziről és ezt komolyan mondom, csak magadnak ártasz ha nekiülsz.

Kitaszított (2014) - Vélemények

2015-05-01 20:17.40

Pár fokkal jobb ennél, de az inkább csak a közepes mércét képes megütni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-05-01 09:44.53

The Marine 3 - Homefront:

Igazi vérgagyi direct-to-DVD féle akciómoslék, a puszta képminőségen és a kameramunkán látja az ember az olcsóságszagot, amit a rendezés még csak takargatni sem akar, sztori nincs, színészi játék, dialógusok, feszültség, izgalom szintén kampó, az első normális akciójelenetre kell majdnem ötven percet várni, maga a film pedig alig nyolcvanöt. Broáfka.

1*

Az élőhalottak éjszakája (1968) - Vélemények

2015-04-30 09:02.03

George A. Romero teljesen független rendezőként szinte fillérekből és kis létszámú amatőr stábbal a háta mögött alkotott 1968-ban egy horrorfilmet, ami kijövetelekor nemhogy nem osztozott az akkori B kategóriás horroroknak kijáró gyors elfeledésben, hanem nagy siker lett. De hatása a műfajra még ennél is számottevőbb, hamarosan egy teljes alműfaj, a zombifilm épült rá a benne látható elemekre, mára pedig maguk a zombik és a film is a populáris kultúra részévé váltak, mind a közvélemény, mind a filmes szakirodalom egy műfaji alapkőnek tekinti. Persze a mai szem jól kiszúrja az alacsony költségvetésből származó hátrányokat, a korból járó tüneteket, a minimálisra vett effektek amatőrségét (ne feledjük ezek a korban a legsokkolóbb dolognak számítottak), ahogy a félelemkeltési faktora sem vetekedhet a mai mozikkal. Így én máshol láttam meg még mai működő aspektusait, kezdve a sztorival, ami meglepően pörgős és feszes, in medias res kezdés, alig 8 perc után megjelenik az első zombi és megkezdődik a főhősök túlélőharca az élőhalottak ellen. Romero persze már itt elsüti azt, ami például City225 kolléga alattam is elmondott, a ház körül kint gyülekező zombihad fenyegetését arra is felhasználja, hogy rámutasson még ilyen vészhelyzetben sem tudja egy összezárt csoport legyűrni az emberi gyengeségeket és az összefogás helyett inkább egymás ellen marakodnak. De ami a leginkább tetszett az a költségvetéshez és a korhoz képest meglepően igényes és hangulatos operatőri munka (maga Romero munkája) mely fény-árnyék játékaival, kidölt szögeivel, és gyakran hektikus mozgásaival (főleg a zombitámadások alatt) remekül teremt hangulatot, a film pedig 45 év után is jól adagolja a feszültséget, a befejezés sötét cinizmusa pedig szintén nagyon hatásos (főleg azt is figyelembe vesszük melyik szereplővel történik). Minden tiszteletet megérdemlő műfajbeli klasszikus

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-04-29 20:47.55

A Wall Street farkasa (újranézés): 5*
Diploma előtt: 5*

A tengerészgyalogos 2. - Vélemények

2015-04-25 10:16.28

Lehet nagyban nézni rám, hogy én mégis mit láttam ebben a filmben, de nem tehetek róla, arra a másfél órára képes volt lekötni.
Persze az első rész szintjét nem volt nehéz feladat megugrani, az szó szerint egy paródia volt, annyira eltúlzott megvalósítással, hogy az még agyatlan szórakozásnak sem tudta eladni magát. Itt van egy tipikusan B kategóriás túszmentős sztori, tisztességesen végigvezetve, az akciók működőképesek és véresek, a helyszínválasztás remek, színészi játék terén max Michael Rooker-t lehet fölemlíteni, őt mindenben jó látni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-04-24 00:05.31

Vengeance of an Assasin:

Thaiföldi verekedős-lövöldözős-robbantgatós B kategóriás akciócsoda, amit leginkább az akciók miatt néz meg az ember. És igen ezek a jelenetek működnek, látványosak, brutálisak remek koreográfiával, vágással és fényképezéssel (még egysnittes jelentekre is futotta az alkotóknak). Viszont sztori mint olyan nincs, a cselekményvezetés is zavaros, színészi játék max a türő csontok szintjén regisztrálható. Ezenkívül erősen érződik rajta az összecsapottság és az átgondolatlanság érzése is (talán amiatt is, hogy a rendező Panna Rittikrai súlyos beteg volt a készítéskor és azóta el is hunyt), a CGI effektek pedig olyan bűnrondák mintha az Asylum stúdiósok lettek volna felbérelve. Egyszernézős agy nélküli mészárszék, inkább csak azoknak, akikben van fogékonyság az ilyen filmek iránt.

3*

Kundun - Vélemények

2015-04-21 19:35.26

Scorsese egyik legkevésbé ismert és emlegetett filmje, témaválasztásban bátor, történelemábrázolásban hiteles, sztorit és struktúrát tekintve kissé epizodikus jellegű viszont abszolút magabiztossággal megrendezett életrajzi film. Roger Deakins fényképezése pazar (van egy-két olyan snitt amit garantáltan nem felejt el az ember), a díszletek és kosztümök szintúgy, a dialógusok néha gyengébben hangzanak, Philip Glass zenei aláfestése sokszor gyönyörű, de néhányszor szintén mellémegy és az egész filmben nincs meg az a nyers, zakatoló energia mint a legtöbb Scorsese filmben, inkább egy visszafogottabb és meditatívabb jellegű alkotás, ami azért még így is kellemes néznivaló.

A fehér zombi - Vélemények

2015-04-19 13:32.52

Victor Halperin moziját a filmtörténelem első zombifilmjeként szokás emlegetni, de ne a már ismert trendek stílusjegyeire számítsunk, a film sokkal inkább a halálból fekete mágia útján visszahozott és irányított élőhalott figurájával dolgozik. Az irányítás-hatalom-szerelem hármasára építő történet tematikailag jól simul bele a kora harmincas évek horrorfilmes korszakába, a korát párszor igencsak meghaladó megoldásokkal dolgozó operatőri munka remek hangulatot teremt, viszont maga a film mai szemmel nem mondható félelmetesnek, a tempó nagyon döcögős (annak ellenére, hogy a játékidő még a 70 percet se éri el) és Lugosi Béla az egyetlen, akinek performansza elfogadható, a többiek borzalmasak. A korszak és a korai horrorfilmek után kutakodóknak ajánlott.

Bosszúvágy 5. - Bosszú kedvesemért - Vélemények

2015-04-18 14:31.09

Bronson esetében már a 80-as években is erősen trükközni kellett, hogy hitelesnek tűnjön az akciózása, viszont ebben a filmben, hetven fölött, nem éppen kompetens rendezőkkel a háta mögött..el lehet képzelni a sikert, így nem is nagyon erőltetik. Maga a film próbálkozik visszatérni az első két rész kevésbé over-the-top, drámaibb gyökereihez nem sok sikerrel, a cselekmény nagy része lapos, egyedül a végső leszámolás az, ami ér valamit a többi enyhén szólva felejthető.

Star Wars: Az ébredő Erő - Vélemények

2015-04-16 20:24.33

Akkora hangulat árad a képekből, hogy ihaj-csuhaj. Jó lesz ez! :D

elejére ... 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk