Chris92 hozzászólásai

Ugrás Chris92 adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Tökéletes célpont 2 - Vélemények

2017-06-17 22:20.48

Habár a szükségessége minimum kérdőjeles, elsőre nem tűnik nagy hülyeségnek Scott Adkinds-el folytatni a 93-as Tökéletes célpontot, mert nemcsak harcművészeti képességben, de..köhm "színészi" játékban is méltó utóda tud lenni Van Damme-nak, a karizmáról nem is beszélve, Thaiföld és dzsungelei jó helyszínek, Robert Knepper pedig mindig élvezettel tud gonoszkodni. Csakhogy van egy tény, ami miatt ez a film egy óriásai hendikeppel indul: Az, hogy az első részt John Woo rendezte. Mert igen annak se volt erős sztorija, vonalzóegyenes hentelés volt, de a legendás hongkongi direktor olyan látványt, eleganciát, stílust és dinamikát vitt vele (főleg a tűzpárbajokba), hogy senki más nem tudja replikálni, főleg nem Roel Renié. Próbálkozás van azért, egy-két jófajta bunyó még belefér az elején, de ahogy megy az embervadászat úgy lesznek az akciók egyre vékonyabbak, a CGI förtelmes, a vége pedig egyenesen röhejes, mintha az alkotók ott a helyszínen döbbentek volna rá, hogy hoppá nincs több pénz gyorsan össze kell csapnunk valamit. Adkins szegény kitesz magért, de ez nem rajta múlott, se Rhona Mitra-n. Olcsó, hamar kifulladó hakni, inkább poroljuk le az eredetit, ha vérgőzős, mocskos szórakozást akarunk.

Elhárítók (2016) - Vélemények

2017-06-17 18:41.00

Igazi hamisítatlan B film, de szerencsére tudja is ez magáról és nem is kíván magas művészeti üzenetet közvetíteni. Scott Adkins békére és nyugalomra vágyó családapa, kislányát elrabolják mire az idővel versenyezve végigrohan-verekszi-lövi magát London utcáin, hogy kiszabadítsa. A sztori felfér egy kis méretű citromsárga emlékeztetőpapírra, James Nunn se konplikálja túl a dolgot pörög a film rendesen, a londoni helyszínek kifejezetten hangulatosak. Az akciók pedig tisztességesen össze vannak rakva, variálva és koreografálva, mondjuk Adkins van annyira jó harcművész, hogy bűn nem kihasználni képességeit ráadásul a nagydarab Wade Barrett személyében kellően erős riválist is kapott, ha már a többieknek nincs esélye. Szögegyszerű, átlagos, kiszámítható, de a maga keretei között szórakoztató zúzás.

Anthropoid - Vélemények

2017-06-11 22:12.13

Hazádat bekebelezi egy polipként terjeszkedő birodalom, aminek építőkövei a megfélemlítés, az erőszak és a zsarnokság. Ezt a birodalmat olyan emberek vezetik, akik torz ideológiák mentén gyakorolják az elnyomást az alsóbbrendűnek tekintettek felett, és minden ellenállást brutális kegyetlenséggel torolnak meg. Férfiak, nők, gyerekek megöletésére adnak parancsot szemvillanás nélkül. Ha megadatik a lehetőség, hogy végezz e birodalom egyik véreskezű vezetőjével, akkor élnél vele? Még akkor is, ha tudod, hogy felér a halálos ítélettel, mert akkor mindenhol vadásznak majd rád? Még akkor is, ha tudod, hogy nemcsak rajtad, de ártatlanok ezrein fog csattanni a megtorlás ostora, függetlenül attól, hogy siker vagy bukás a küldetés kimenetele? Ezzel a dilemmával szembeült Jozef Gabcik (Cillian Murphy) és Jan Kubis (Jamie Dornan) a száműzött csehszlovák kormány két ügynöke, akik azt a feladatot kapták, hogy Prágába beszivárogva végezzenek Reinhard Heydrichhel, a nácik egyik legfontosabb és legvéreskezűbb parancsnokával. A sokszor hihetetlen részleteket tartalmazó igaz történetet természetesen már fel lett dolgozva néhányszor az elmúlt évtizedekben. Igazi klasszikus, hazáért és becsületért-féle önfeláldozó hőstörténet, de aki már látta Sean Ellis korábbi filmjeit (Cashback, Metro Manilla) az sejtheti, hogy az ő filmje nem a megszokott ösvényt fogja járni. Már a nyitó képsorok zaklatott kézi kamerás felvételei és szürkés képi világa is sejtető, de még beszédesebb, ahogy a két ügynök megérkezik. Egyikük rögtön lesérül, a segítségükre érkező vadász pedig majdnem rájuk hívja a németeket, így kénytelenek végezni vele. Ennyit a tiszta heroizmusról. Az Anthropoid stílusában leginkább a 70-es évek paranoiás hangulatú politikai thrillereihez áll a legközelebb, csak a hidegháború helyett a második világháborúban vagyunk. Ellis gyakorlatilag lerombol minden idealista tisztaságot és sarkított hősiességet, amit a küldetésről gondolnánk. Gabcik és Kubis nem mindent tudó szuperkémek, akik láthatatlanul mozognak az ellenséges vonalak mögött, hanem izzadó, vérző, fájdalmasan gyarló emberi figurák, akik kínkeservesen próbálják összerakni az információkat a küldetés teljesítéséhez, sokszor csak a vakszerencse húzza ki őket a szorult helyzetekből. A küldetésben való vakhitüket és elszánt patriotizmusukat sokszor egyenesen negatívnak meri a film ábrázolni, és meg is kapják a vádat, hogy csak maguknak akarnak dicsőséget, és nem gondolnak bele, hogy tetteikkel mit szabadíthatnak el. Ellis lassú, ráérős tempóban építi fel a filmet a merényletig, apránként növelve a feszültséget, míg végül a mi szívünk is a torkunkban dobog, amikor feltűnik Heydrich konvoja. Az olyan pillanatok, amikor Kubis pánikrohamot kap a bevetés előtt vagy Gabcik géppisztolya beragad, nemcsak a realizmust, de az elesettség érzetét is növelik, hogy milyen apró tényezőkön múlnak a szituációk. A játékidő felénél bekövetkező (rendezői szempontból mesterien levezényelt) akció után, kezdetét veszi az ellenállók vesszőfutása, amikor a hatalom kíméletlen erővel üldözni kezdi őket és csap le szeretteikre. A lázadók maradéka és a két ügynök egy ortodox katedrálisban lelnek menedéket, és itt következik be a végső összecsapás köztük és a totális túlerőben támadó SS osztagok között. A valóságban hat órán át tartó elkeseredett élet-halál harcot Ellis 25 székbeszögező, torokszorító percben ábrázolja. Golyózápor, por, törmelék, gránátok, halottak tucatjai, mindezt kaotikus mégis követtető kameramozgásokkal (ami szintén Ellis munkája) hektikus vágásokkal. Paul Greengrass filmjei óta nem láttam ilyen remekül szervezett káoszt. Sötét, erős, kemény darab Ellis filmje, amit nem a háborús műfajra jellemző hősies pátosz itat át, bármennyire is próbáljon erről meggyőzni az alattam kommentelő...nos meglehetősen furcsa gondolkodású úriember. A hazafiasság és az önfeláldozás értékéről több árnyalatban gondolkodik az Anthropoid, de végső soron nem teszi kérdőjelbe. Mert a gonosz ellen minden eszközzel küzdeni kell, még akkor is, ha csak egy kis rést tudunk ütni a páncélján.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2017-06-07 21:53.20

Office Downe: Van jófajta, szórakoztató trashfilm és van szimplán szar és idegesítő trashfilm. Ez eleinte az első kategóriában indul, aztán szépen átcsúszik a másodikba. 2*

Kereszttűz (2016) - Vélemények

2017-06-05 23:29.38

Éjfekete akcióvígjáték, a világ legrosszabbul célzó és leglúzerebb gengsztereivel, akik sokszor még egy oszlopot se képesek eltalálni, nemhogy egymást. Lényegében egy abszurd helyzet, egyhelyszínes kiaknázása Ben Wheatley filmje, ami egyben gonosz fricska is az akciófilmeknek, a lövöldözéseknek meg az emberi ostobaságnak. A szereplőgárda frenetikusan jól összeválogatott, az akcentusok ízesek, az operatőri munka és a hangkeverés pazar és bár intenzitása nem tart ki a másfél órás játékidő végére, nagyon jót szórakoztam rajta, talán a brit rendező eddigi legjobban sikerült filmje.

Drága Elza! - Vélemények

2017-05-31 23:05.08

Tudom, szinte szemétségnek tűnik, hogy lehúzok egy olyan magyar filmet, ami egyrészről a hivatalos rendszeren kívül készült el, önerőből, maximális alkotói lelkesedésből, másrészt pedig egy olyan témát dolgoz fel, amivel nem gyakran találkozunk. Magyarország tragikus kimenetelű részvétele a második világháború poklában és a foglyul esett magyar katonák kálváriája, mindenképp érdemes a feldolgozásra, éppen ezért kár, hogy a Drága Elza megpróbálkozik ezzel a nemes feladattal, de annyi sebtől vérzik, hogy végül összeroskad alattuk és hazavágják a befogadói élményt. A látványvilág korlátaiba, hogy a csaták mérete, trükktechnikája nem ér fel Hollywoodal vagy hogy trükköznek kamerarángatással, gyors vágásokkal, most nem rovom föl, kihozták a maximumot a szűkös költségvetésből. De az enervált színészi játék, a dialógusok és a sokszor igencsak hatásvadász túlzások felett már nehéz szemet hunynom és még csak nem is beszéltünk a borzalmas filmzenéről, ami nemcsak rossz, de minden egyes jelenetben úgy terpeszkedik, mint a lusta utas a vonatfülkében. Ami ereje lenne a jeleneteknek azt totálisan kiheréli, sőt sokszor a paródia határára viszi a látottakat. Számomra csúnya kihagyott ziccer a film, félamatőr kvalitásai sokszor csúnyábban mutatkoznak a kelleténél, a vége meg...mintha maguk a készítők se tudták volna, hogy rakjanak pontot az egész végére.

A hazafiak napja - Vélemények

2017-05-25 23:07.43

A történelem fájdalmas eseményeivel való szembenézésnek nagy hagyománya van az amerikai filmben. A polgárháborútól kezdve, 9/11-ig lehet találni legalább egy ciklusra elegendő alkotást, ami különböző szemszögekből járja őket körül. Ezután már csak a rendezőn múlik, mennyire akar fontosat mondani, és mennyire akar csak szórakoztatni. A Patriots Day esetében nem teljesen egyértelmű, hogy melyik irányba kíván beállni. Peter Berg pályája igencsak érdekes fordulatot vett a 2010-es évek elején, mert az addig különböző stílusú műfaji darabok között lavírozó rendező, úgy döntött, hogy az amerikai munkás és középosztály szószólója lesz. A Csatahajó-tól kezdve Berg ezt követő filmjei ilyen hátterű figurák valós eseményeken alapuló kálváriáját vitte filmre, melynek hősei reménytelennek tűnő helyzetekből kell kiküzdeniük magukat, miközben csak magukra számíthatnak. A hazafiasság, a „self-made-man” szívósságának mítosza modernizálódik A túlélő állóháborújában és a Deepwater Horizon grandiózusságában is, a Patriots Day pedig sok tekintetben tovább is viszi ezeket. Az már csak pikáns, de mindenképp figyelemre méltó háttéradalék, hogy mindhárom filmben kulcsszerepet játszik Mark Wahlberg, aki nem csak főszereplőként, hanem producerként is jegyezve van mindhárom filmnél (akár azt is mondhatjuk, hogy Berg megtalálta a „múzsáját”). Ősgyökeres bostoni lévén a Patriots Day minden tekintetben egy passion project-nek nézett ki Wahlberg számára. A 2013-as bostoni maratont sújtó bombatámadás és az elkövetők iránti hajsza tökéletes lehetőségnek tűnt, hogy Berg-el együtt tiszteletét tegye az áldozatok és a rendfenntartók felé. Ugyanakkor a hatásvadászat vádja is már az első pillanatokban felmerült, ami érthető: A borzalmakat átélők nem szorulnak rá, hogy alig három évvel a tragédia után Hollywood feltépje a sebeket. A film cselekményének gerincét ennek megfelelően a 2013 április 15-ei merénylet előszele, bekövetkezte, majd az azt követő embervadászat részletekbe menő ábrázolása teszi ki. Itt ütközik ki a film első furcsasága: A tiszteletteljesebb megközelítés érdekében eleinte úgy tűnik, hogy Berg egyfajta dokumentarista irányba viszi a dolgokat azzal, hogy sok egymástól független szereplőt sorakoztat fel. Rendőrök, tűzoltók, civilek, akik mind-mind kiveszik a maguk részét az eseményekből. Ugyanakkor ezt a módszert (amit Ridley Scott kiválóan alkalmazott A sólyom végveszélyben) időről-időre eldobja, hogy a Mark Wahlberg által alakított, teljesen fikciós Tommy Saunders képében egy klasszikus all-american-hero figurát hozzon be, ami eléggé ront a hitelességen. Ezt azonban nem mondhatjuk el a színészi stáb nagy részéről, és meg kell hagyni igazi sztárparádét sikerült összehozni olyan veteránokkal, mint John Goodman, JK Simmons, Kevin Bacon, de a kisebb szerepeknél is jót húztak a castingosok. Erre a legjobb példa a Tsarnaev testvérpáros játszó Alex Wolff-Themo Melikidze duó, akik pazarul jelenítik meg karaktereik pánikszerű, „oké-megcsináltuk-és-most?” tétlenségét. Vagy akár említhetném a váratlan túszhelyzetbe kerülő Dun Meng-et alakító Jimmy O. Yang-ot, akinek reakció annyira életszerűek, hogy neki köszönhetően az a bizonyos jelenet magasan a film egyik csúcspontja. Berg nagy szerencsére nem túrázik sokat a bombasérültek látványában, nem kíván sírós szenvedéspornót generálni, a film hamar egy feszült, ütemes tempójú thrillerré válik. Éreztetve van a rendfenntartók kétségbeesett küzdelme a pánik megakadályozásért, és a tehetetlen, paranoid düh, hogy nem tudni (legalábbis eleinte) ki az ellenség és hol van. A zaklatott, mégis profi és követető kameramunka, valamint a Trent Reznor-Atticus Ross páros dübörgő ambient muzsikája jól alapozza meg a minél feszültebbé váló eseményeket. De a profi rendezés ellenére, sok tekintetben kidolgozatlan marad a Patriots Day ívesen kidolgozott motivációk, karakterívek vagy a „miért” a terroristák tettire, az nincs benne, és talán ez a film legnagyobb hibája. Ami mellett viszont nem tudok nem említést tenni, az a bekerített Tsarnaev testvérek és a rendőrök között lejátszódó, szenzációsan megvalósított tűzpárbaj, ami nemcsak stílusában hasonló a nagy Michael Mann-hez, de valóban méltó követője is. Fütyülő golyók, szakadó üveg, füst, káosz, ordítások kakofóniája, pengeéles vágással, hatásvadász effektek nélkül és a Peter Berg filmekre jellemző bődületes erejű hangkeveréssel, aminek következtében még a monitor előtt ülve is behúzzuk a nyakunkat. A sok izgalom utáni, összeölelkezős, fénykép kollázsos tipikus álomgyári lezárásnak tűnhet, de tekintve hogy Peter Berg mennyire ragaszkodik hozzájuk sejtet egyfajta mentalitást, üzenethordozást. Ahogy a kamera végigpásztázik a meggyötört férfiarcokon, akik átölelik családtagjaikat kiviláglik benne a Patriots Day és a rendező újkori filmográfiájának tézise: Beszélhetnek a politikusok, ügyeskedhetnek a titkosszolgálatok és a magasabb szervek, ha krízis van, akkor Amerika élő ereje az átlagemberekben nyugszik, kik a munkájukat teszik, még akkor is amikor testben-lélekben beleszakadnak.

A galaxis őrzői 2. - Vélemények

2017-05-14 17:18.39

Emlékszem, amikor három évvel ezelőtt a filmes világ azon elmélkedett, hogy vajon A galaxis őrzői lesz-e a Marvel moziuniverzumának első combosabb bukása. Egyrészről az alapanyag teljesen ismeretlen volt a közönség nagy részének, ráadásul egy kifacsart űropera, aminek egy beszélő, gépfegyveres mosómedve meg egy óriási fa is a része nem olyannak ígérkezett, amire ráharapnának a népek. Viszont Kevin Feige és James Gunn hazárdjátéka nemhogy bejött, de valami tényleg különleges kincsre sikerült rátenniük a kezüket. A galaxis őrzőinek világa ugyanis végtelenül nagy és feltérképezhető, nem kötik le a földi térben játszódó szuperhősfilmek szabályai, beledobhatunk minden elszállt ötletet, lényt, világot tökéletesen elbírja. De persze a sikerhez még nem volt elég, a film motorja ugyanis a jól kitalált, és tökéletesen egymáshoz illő karakterek, akik tűz és víz jelleggel, de szenzációsan eltalált csapatdinamikát képesek produkálni, motivációik, cselekedeteik tökéletesen átérezhetőek, indokoltak, a "nem is csapat, szinte család" jelleg nagyon erősen megvolt, amire persze a folytatás még jobban rágyúrt. Gunn okos módon pontosan érezte mit szerettek az emberek az első részben így pontosan azt vitte át a folytatásba, a csúcskategóriás ugyanakkor kreatív látványvilágtól kezdve, a humoron át (ami hol fekete, hol abszurd, hol pedig mosolyogtatóan lüke), a tökéletesen kiválogatott zenei aláfestésig, amik annyira jól illeszkednek, hogy könnyen azt hihetjük, hogy a film összes jelenetét rájuk írták. Hőseink továbbra is szerethetőek ugyanakkor jellemük és háttérsztorijuk is mélyítve lett, az akciók fergetegesek, a cselekményvezetéssel sincsenek gondok (pedig két óra felett ez már nem egyszerű feladat), a színészek közül pedig a két veterán Rooker és Kurt Russell, valamint Dave Bautista messze vitték a pálmát. Tökéletes folytatása egy kiváló popcornmozinak, eddig messze ezen a mozin szórakoztam és röhögtem a legtöbbet idén.

A számolás joga - Vélemények

2017-05-13 12:34.01

A sokszor látott underdog sztori, amikor a főhős(ök)ben eleinte nem hisznek, ám végül a képesség-kitartás-bizonyítás hármasa által sikerül rácáfolni a kételkedőkre és kivívni a megérdemelt megbecsülést. Csak ezúttal a helyszín az 1960-as évek NASA-ja, három tudóssal a középpontban, akik kétszeres hendikeppel is indulnak, hiszen nemcsak nők, hanem még afroamerikaiak is. Theodore Melfi filmje kiszámítható sémák alapján építkezik, és a rendezés is sokszor olyan mintha egy nagyobb költségvetéssel megdobott tévéfilmet néznénk, így az összképet más dolgok dobják fel: Többek között a korhangulat és a remekül összeválogatott színészek, Costner, Taraji P. Henson, Octavia Spencer mint remekek ám nálam a prímet Janelle Monáe vitte. Kellemes, könnyed kétórás kikapcsolódás.

1945 - Vélemények

2017-05-06 13:21.21

Megjelenésben (fekete-fehér), történetelbeszélésben, hangulatban, stílusban egyszerre régies mégis friss, hatásos, erőteljes alkotás Török Ferenc legújabb filmje. Korábbi munkásságához képest 180 fokos fordulat a klasszikus magyar történelmi sorsdrámákhoz való visszanyúlás, de ez annyira jól jött ki nála, hogy merem kockáztatni, hogy életműve egyik legjobb darabja lett. De a téma nagyon is hálás volt, egy kis falu közvetlen a háború után, ami próbál visszatérni a régi kerékvágásba. De jön két idegen, akik puszta jelenlétűkkel a temetetlen múltbéli bűnök lassú és sorsszerű felfakadását idézik elő, hogy az feleméssze mindazokat, akik cinkosok voltak. A mai napig velünk élő elhallgatások, titkok, lassan fortyogó majd kirobbanó feszült indulatok filmje az 1945, amit Török kimért, érett rendezése, a szűkszavú, balladai homállyal élni merő forgatókönyv, Ragályi Elemér hátborzongatóan erős fényképezése valamint a kiváló színészi alakítások (élükön Rudolt Péterrel) tesznek felejthetetlen élménnyé. Mindenkinek csak ajánlani tudom, időseknek, fiataloknak, hogy okuljunk és tanuljunk, bár amennyire a történelem és az emberi természet igazolja, mindig azokba a bűnökbe és hibákba fogunk beesni újra és újra.

Assassin's Creed - Vélemények

2017-05-01 21:53.13

Az első két játék összeturmixolása egy totálisan zavaros, inkoherens és nemegyszer vonatott masszába, ami ezer szálat indít el, hogy a nagy részüket lógva hagyja vagy teljesen érdektelen lezárásokba terelje. A stáblista tele csúcskategóriás színészekkel, de mindenki annyira tanácstalanul és enerváltan játssza a szerepét, hogy az döbbenet, elpocsékolni Fassbendert, Cotillardot, Jeremy Ironst, Brendan Gleeson-t, hihetetlen. Talán a középkori jelenetek húzzák fel valamennyire, de a szériához képest fájdalmasan kevés van belőlük, és az akciók megpróbálnak némi izgalmat csiholni de a többségük rommá van vágva. Századik szög a videojáték-adaptációk koporsójába.

Felhő a Gangesz felett - Vélemények

2017-04-26 20:48.22

A csaknem két és fél órás játékidőt sokszor darabossá, vontatottá teszi, dramaturgilag sem a legkidolgozottabb ugyanakkor Ternyák Zoltán és Tóth Ildikó húsbavágóan hiteles alakítása valamit Dettre szikár, bármiféle narkóromantikát nélkülöző rendezése messze a drogtéma legjobb hazai képviselőjévé teszi a Felhő a Gangesz felett-et. Könyörtelen, kemény, megrázó feldolgozása a függőség kitörölhetetlennek tűnő, csakis még mélyebbre vezető spiráljáról, amiből még egy másik ember iránt érzett szerelem is csak ideig-óráig jelenthet kiutat, ha nem elég erős a kötelék. Kemény és fontos film, döbbenet hogy az elérhetősége szinte lehetetlen.

A forradalom napján - Vélemények

2017-04-24 09:04.15

A lerágott csont esete az új csomagolással. Terrorelhárítós akciómozi alap kiszerelésben, kiszámítható és semmilyen meglepő csavart nem tartalmazó sztorival. Semmivel nem mond többet a témáról, mint a 24 vagy a Homeland bármelyik évadja, biztonsági játék az egész, amit James Watkins rendezése és Idris Elba karizmája tart össze. A párizsi helyszínek most is szépek, kapunk néhány pofás akciót, a stáblista lefutása után egy nappal már arra se nagyon fogunk emlékezni, hogy egyáltalán láttuk-e.

Halálos iramban 8. - Vélemények

2017-04-20 13:00.04

Már a hetediknél is volt bennem egy erős érzés, de a nyolcadik menet után most már biztos vagyok benne, hogy számomra ez a széria, a heist-filmes megoldásokkal dolgozó ötödikkel és az abszurditást még szórakoztató szinten hagyó hatodikkal csúcsosodott ki. Vagy talán Justin Lin rendezése miatt, ami képes volt a humort, a túlzó, látványos kaszkadőrmutatványokat és a minimális sztorit olyan egyensúlyba hozni, amitől ugyan egy elszállt, ugyanakkor működőképes akciószériát néztem, de még a hetedikben is megvolt ez a feeling. De ez most olyan, mint egy akciójelenetekkel megrakott szappanopera, amiben egyre nagyobbra van dagasztva, hogy aztán kidurranjon mint a Hindenburg. A sztoriban annyi logika sincs, mint az előzőkben, az akciók sem ütnek már annyira, mint az előzőekben, a család és a macsóság pedig agyzsibbasztóbb mint valaha. Amikor Rock vagy Jason Statham jelen vannak, mindenki elől ellopják a show-t (a film legizgalmasabb zúzásai is hozzájuk köthető), Charlize Theron abszolút halovány gonosz, a többi CGI centrikus autós bűvészkedés néhány akkora robbanással, ami még Michael Bay-t is orgazmus közli állapotba vinné. De amit végképp nem értek, miért kell 136 percre szétnyújtani ezt az egészet, mikor negyven percnyi akcióra van körülbelül kétszer annyi gittrágás. Kilencedik biztos lesz, ki tudja addigra már az űrben fognak nyomulni, vagy a Transformersekkel. Vagy csak szimplán én öregszek és már kezdek kikopni a széria nézőközönségéből.

High-Rise - Vélemények

2017-04-14 22:14.57

J.G Ballard regényét évtizedekig megfilmesíthetetlennek találták, sokszor megpróbálkoztak az adaptációval, hogy aztán bele is törjön a bicskájuk. A műfajokkal és a konvencionális történetelbeszéléssel játszó angol filmes Ben Wheatley végül megpróbálkozott a nagy feladattal, de csak részsiker ért el. Ballard eredeti sztorija egy hatalmas allegróra volt az emberi társadalom széthullásáról, hogy kasztok, gazdag-szegény felállás ide vagy oda, a felszínen mind fejlett emlősök vagyunk, akikről vészhelyzetben könnyen leomlik a civilizációs máz, hogy aztán brutálisan egymásnak essünk. Wheatley eleinte ütemes tempóban vezeti fel a konfliktusokat, hogy aztán a cselekmény egyre szétesőbbé és ad-hoccá váljon a második felére, amikor kirobban az erőszak annak nem igazán érezzük a súlyát, egyre öncélúbb köldöknézésbe csapnak át a látottak (gyakori visszatérő hiba a rendezőnél). A színészek között sorakoznak a nagy nevek, de nagyon emlékezeteset ők se produkálnak, inkább a remek látványvilág és a zenék viszik ela High-Rise-t a hatukon, a többi inkább csak szépen fotózott káosz.

Éhkoppon - Vélemények

2017-04-08 22:13.39

Gary Oldman saját gyerekkori élményeit dolgozta bele rendezői debütálásába, ami bizonyítéka nemcsak színésznek kiváló. Széthulló angol prolicsalád sorsába kapunk két órán át betekintést, alkoholista, erőszakos apa, terrorizált feleség, drogos fiú és ez még csak a kezdet. Elképesztően életszerű, naturalista, rideg és kemény film, önpusztító és nem éppen szerethető figurákkal a főszerepben, érezzük a mocskot, a züllést, a nihilt és a reménytelenséget. Nincs csoda, nincs happy end, csak a hétköznapok lélekpusztító szürkesége. Ray Winstone és Kathy Burke alakítása is olyan erővel tölti be a vásznat, hogy le se bírjuk róluk venni szemünket, különösen Winstone, aki eléli, hogy még egy utolsó iszákos, bunkó, erőszakos ocsmány ösztönállat iránt is képesek legyünk valami szánalmat érezni. Megrázó remekmű.

Kojot - Vélemények

2017-04-04 21:07.07

Igazi nyers, acélosan kemény magyar eastern, szikár mint az alföldi táj. Remek hangulat, autentikus és hiteles színészek, jól eltalált karakterek és elképesztően intenzív és brutális verekedések, nem nézne ki az ember ilyesmit egy magyar filmből. Örülök, hogy sikerült elkapnom az utolsó pesti vetítést, annak már nem hogy ennyire elkerülte a nagyközönség figyelmét, sokkal többet érdemel.

Ghost in the Shell - Páncélba zárt szellem - Vélemények

2017-04-01 21:18.48

Animációs tekintetben úttörő, akkoriban újszerű de ma is releváns témákat boncolgató animeklasszikus, csontig hatolóan erős képi világgal, melankolikus hangulattal, lassan csordogáló, sokszor filozofikus pillanatokkal megtorpanó történetvezetéssel (Mamoru Oshii egyik védjegye, sokaknak be is törik ebbe a bicskája), látványos akciókkal. A mai sci-fik nagy része (közöttük a Mátrix is) ebből a moziból táplálkozik, de ez is már köztudott tény. Kíváncsi vagyok, hogy az amerikaiak mit kotyvasztottak belőle a remake kapcsán, de az biztos hogy a végeredmény nem nagyon fogja megközelíteni a 95-ös remekművet.

Desierto - Az ördög országútja - Vélemények

2017-03-29 13:45.57

Enyhén szólva időszerű a téma, amiről a Desierto szól, de ne egy véresen komoly feldolgozásra számítsunk, sokkal inkább a 70-es évek exploitation-slasher filmjeinek egyfajta modern változatára, melyben Jeffery Dean Morgan vadászik egyfajta megállíthatatlan gyilkológépként a mexikói határon átszökni kívánóra. Az ő alakításán és a remek helyszínválasztáson kívül, sok kiemelkedő érdekességet már nem tartalmaz Jonas Cuaron debütfilmje, sőt a másfél órás hossz ellenére erősen önismétlő és kiszámítható thrillerecske, ami megnézés után két nappal már szinte el is felejt az ember.

Bukós szakasz - Vélemények

2017-03-26 11:31.32

Egyszer végignézhető, az elmúlt 25-30 év összes buddy cop akciófilmjeinek kliséiből összerakott mozi, ami semmi eredetiséget nem tartalmaz, de amit igen az legalább képes kompetensen szállítani. A poénok fele-fele arányban működőképesek, Michael Pena és Dax Shepard párosa működőképes, Vincent D'Onofrio gonosza szintúgy, az akciók pedig nemcsak pörgősek és látványosak, de sokszor kifejezetten brutálisak is, amit piros pontként írok fel az alkotók számlájára. Agyatlan marhaság, szerencsére a nem túl fájdalmas kategóriából.

Az 57-es utas - Vélemények

2017-03-19 22:21.59

Vannak filmek, amiknél sajnos az idő nem szépít és Kevin Hooks mozija pont ezek közé esik. Természetesen Snipes csípőből hozza a tökös és keménykezű főhőst, az akciókban pedig remekül van demonstrálva harcművészeti képességei, Bruce Payne gonosza is emlékezetes, ahogy a funky-s elemeket felhasználó filmzene is. Ugyanakkor minden más, a sztoritól kezdve, a cselekményvezetésen át, a szereplőkig, és a rendezésig annyira lesarkított és fapados, hogy az még a műfajon belül sem gyakori. Bár ennek köszönhető a film rövid hossza és pörgős tempója, de stílusa se nagyon van, a varázsa hamar elmúlik. Nézhető darab még mai szemel is, de a 90-es évek csak úgy ontotta az ennél erősebb akciómozikat.

Testről és lélekről - Vélemények

2017-03-18 15:34.38

Két, testi vagy lelki sérültsége miatt elszigetelődött magányos ember egymásra találásáról és lassan kibontakozó kapcsolatáról szól Enyedi Ildikó filmje, aminek tényleges cselekménye minimális inkább a két szereplőben és a kettejük viszonyában végigmenő mozzanatok rendkívül koncentrált, erősen képi és hangbeli ábrázolása a fontosak. Ehhez persze kulcsfontosságú, hogy ehhez kellően szimpatikusak és hitelesek legyenek a színészi alakítások, viszont azt kell mondjam itt mindenki telitalálat volt, különösen az extrém introvertáltság és az autizmus között egyensúlyozó fiatal lányt alakító Borbély Alexandra. Enyedi rendezői eszközei sem konvencionálisak, a tempó kimért és lassú, képi és tartalmi szimbolika is bőven van benne, a dialógusok viszont magyar filmhez képest nagyon is életszagúak, és még a fanyar humortól sem mentesek. Különleges, semmivel sem összehasonlítható film a Testről és Lélekről, ami megidézte bennem a magyar mozi azon korszakát, amikor a szerzői filmek egyszerre voltak valóban egyedi hangvételűek, ugyanakkor nem is üldözték ki a közönséget alig húsz perc alatt. Tényleg tiszta szívből tudom ajánlani, és nagyon örülök, hogy ezt egyre több hazai filmről lehet elmondani.

Harc a szabadságért - Vélemények

2017-03-17 15:04.05

Az amerikai polgárháború egyik legizgalmasabb és legkevésbé ismertebb fejezetéből egy végtelenül száraz, felületes, unalmas és izgalmak nélküli dagonyázást csinálni nem kis teljesítmény, nem is értem Gary Ross egyáltalán mit gondolt ezzel a filmmel. Matthew McConaughey megpróbál kitenni magáért, de még ő is kevés, hogy a filmet megmentse, ráadásul annyi hősi szónoklatot kell tartania, hogy az szerintem még a legnagyobb csillagos-sávos patriótát is kikészítheti, a 50 milliós büdzsé ellenére a csatajelenetek annyira kemények, mint a Jysk párnafelhozatala. Durva bukta lett belőle, ami nem is meglepő.

Jackie - Vélemények

2017-03-16 14:09.58

Natalie Portman fantasztikus átéléssel hozza a gyászoló, saját lelki démonaival őrlődő first lady-t, egyáltalán nem meglepő, hogy Oscar-jelölést is kapott, vannak pillanatok amikor tényleg egymaga elvisz egy egész jelenetet a hátán (ami mondjuk nem meglepő, hisz végig Jackie Kennedy-re koncentrál az alkotás). Éppen ezért kár, hogy maga a film nem nagyon méltó hozzá. Azt mindenképp értékelem Pablo Larraín részéről, hogy nem az életrajzi filmek ismert konvenciói alapján kívánta ezt felépíteni a filmet (váltakozó idősíkok, flashbackek, nem logikai inkább a főszereplő érzelmi síkjához illeszkedő zaklatott dramaturgia), ugyanakkor a végeredmény olyan rideg, távolságtartó, súlytalan és száraz lett, mint a legprimitívebb tévés doksifilm. Van itt ugyan a korszakot remekül megidéző képi világ, erős hangulatú (szintén nem megszokott) zene, de ezek se nagyon segítenek, mert a film egyre vonatottabb és unalmasabb lesz, a végére már szabályosan két órának érzi az ember azt a 90 percet.

Oroszlán (2016) - Vélemények

2017-03-12 17:24.40

Az olasz neorealista és az iráni filmeket megidéző első harmada az Oroszlánnak valami elképesztően erős indítás, az ember tényleg átérzi az indiai helyszínek hitelességét, a nyomort és azt a napról-napra tartó nélkülözést és küzdést, amit a családjától elszakadt főhősnek meg kell élnie. Ebből következően a film nagyon erős és stabil táptalajt ad a 20 évvel későbbi keresésnek, ami a végén nagyon jól kifizetődik, a találkozás és a családegyesülés úgy képes megpendíteni az érzelmi húrokat, hogy az valóban megható, ne hatásvadász legyen, ebben persze nagy szerepe Dev Patel remek játékának is. Egyedül a film közepe, és az Ausztráliában játszódó jelenetek lógtak nekem egy kicsit ki az összképből, a hangvétele kicsit modorosabb és kiszámíthatóbb lett, mintha egy másik stáb csinálta volna azokat a részeket. De ettől függetlenül csak ajánlani tudom, igényesen összerakott dráma a jobb fajtából, ami bizonyítja hogy az élet is tud valóban hihetetlen történeteket hozni.

Idegen arcok (2011) - Vélemények

2017-03-11 11:04.00

Joe Cornish mozija nem mindennapi környezetbe teszi az idegeninváziós filmek toposzait, az eredmény viszont felettébb szórakoztató és izgalmas. Persze hőseink nem éppen a legszimpatikusabb társaság, a film nem is mentegeti őket, inkább rávilágít, hogy igen ilyen helyek is vannak, ahol a bűnözés az egyetlen megélhetési létforma a fiatalság számára. Cornish remekül adagolja a feszültséget, a látványelemeket, és a britekre jellemző maró humort, a szörnyek egész ötletesen néznek ki és néha a cselekmény is tesz olyan fordulatokat, amiket nem nézne ki az ember. Feszes, pörgős, kellően elborult sci-fi, ami kellően egyedi hangvételű a mostani kicsit felvizezett felhozatalban.

Logan - Farkas - Vélemények

2017-03-05 18:05.37

Az X-Men szériának az elmúlt 17 évben megvoltak a maga csúcspontjai és hullámvölgyei. Ezek közül az egyik pontosan a Hugh Jackman által megformált Farkas figurájához köthető, mert az Origins bizony takonyrossz mozi volt, a négy évvel ezelőtti Japánban játszódó kalandja se volt éppenséggel tökéletes. Valamiért a filmesek nehezen tudtak zöldágra vergődni, ha az ő spin-off filmjeiről volt szó. De most nem ez a helyzet. Most az a helyzet, hogy James Mangold és Jackman úgy indultak neki a harmadik menetnek, hogy ez lesz az utolsó. Alaposan fölszívták magukat, kiharcolták az alkotói szabadságot, a magas korhatárbesorolást és az eredmény őket igazolja. A Logan nemcsak méltó búcsú egy ikonikus karaktertől, nemcsak a szuperhősfilmek egyik legjobbika, hanem úgy alles zusammen egy kiváló akciófilm. Ráadásul pontosan azért, mert tökéletes antitézise mindannak a tükörsimára polírozott, mindenki számára könnyen fogyaszthatóságnak, amivel általában ezt a műfajt jellemzi. Durva, lepusztult, kompromisszummentes, és itt tényleg nem vicc és reklámfogás a "dark and gritty" jelzők. Az itteni hősök nem dicsők igazságosztók, hanem elgyötört, a világ és saját traumáik által ezerszer megrágott és kiköpött árnyak, akik nem idegen seregekkel küzdenek, nem pózolnak heroikusan, csak és kizárólag a saját túlélésükért kaparnak nap, mint nap. Az X-Men nem létezik. 25 éve nem született mutáns, aki megmaradt arra vadásznak. James Logan Howlett-nek se maradt már semmi, csak a 90 éves, szenilis, rohamokkal küszködő Xavier professzor és a saját teste, ami kezdi elárulni. A testében lévő adamantium rákként gyilkolja, sebei lassan gyógyulnak, piás, megfáradt, jó ha negyedannyira képes harcolni, mint fénykorában. Aztán feltűnik egy kislány, akinek különleges képességei vannak és rossz emberek vadásznak rá. A furcsa trió így kénytelen Amerikán keresztül menekülni, remény szinte semmi, csak a kényszer, hogy igenis tenni kell és küzdeni kell bassza meg, ha másért nem is, saját magunkért. A poros utakkal, kisvárosokkal szegélyezett hátárvidék atmoszférája csak tovább erősíti a Logan hangulatát. Mangold a Börtönvonat Yumába kapcsán már bizonyította, hogy ért a western-hez és bizonyos tekintetben a Logan-ben is van egyfajta modern western feeling, ahogy a 70-es évek akciófilmjeire jellemző kiábrándultság és elégikusság járja át a film minden képkockáját. A tét ezredannyi, mint az Apokalipszisben, de mégis milliószor fajsúlyosabb benne minden. Valódinak érző emberi sorsok és drámák zajlanak a szemünk előtt, a világ megmentésének megfoghatatlan absztraktuma helyett, itt csak egy másik emberi lény megmentése áll a középpontban. Aki az utolsó szikra, az utolsó lehetőség valamiféle megváltásra, egy emléke vagy jele egy jobb világnak. Mangold magabiztos rendezői kézzel vezetői meggyötört hőseit a pokoli úton. Akciói mentesek a kapkodó vágástól, a trükkfelvételek halmozásától, realisztikus egyszerűséget és nyers brutalitást, látványos totálképek helyett ott vagyunk a harcban, a vérben, a mocsokban, a halálban. Mert igen itt végtagok szakadnak le, fejek hullanak a porba, a vér patakzik, mint egy megáradt folyó. És ha már az előző két film felvette a kérdést, nosza hogy lehet egy szinte sebezhetetlen mukiért izgulni? Úgy, hogy most már rohadtul sebezhető, minden golyó, minden szúrás fizikai fájdalma átélhető, ezáltal olyan feszültséget adva az akcióknak, ami eddig nem volt meg. A színészek alakítása lenyűgöző, Jackman Farkasa magányos, keserű, sebzett ugyanakkor amikor feléled benne a tűz, ismét képes vadállattá válni, Stewart is nagyszerű, Boyd Holbrook gépkezű, laza gonosza telitalálat, de a csúcs afne Keen, aki a játékidő nagy részében egy kukkot sem szól, mégis arcára írva minden, amit tudnunk kell. Zárásképpen csak egy blogbejegyzés sorait tudom idézni: "Tökéletesen érthető, hogy Jackman és Stewart úgy döntöttek, ez lesz az utolsó szerepük Rozsomákként és Xavierként. Sőt, ami azt illeti, jobb lenne itt helyben befejezni az egész X-franchise-t, mert ennél jobb hattyúdala (vagy ennél jobb akármije) úgysem lesz soha. A Logan a történetében, a stílusában és a hangvételében is egy korszak teljes, és ami még fontosabb, végleges lezárása – még csak stáblista közbeni/utáni jelenet sincs, leblende és kész, bumm-snikt, ennyi volt, szevasztok."

Túl mindenen - Vélemények

2017-03-02 20:00.10

F. Gary Gray és Vin Diesel karrierének egyik legcsúnyább zakója volt ez a 2003-as akció-bosszúdráma, aminek története kidolgozatlan és sablonoktól hemzsegő dögunalom, a dráma elcsépelt és hatástalan, az akciók még menthetnék meg valamennyire. Viszont a realizmust sikerült igencsak rosszul értelmezni, ami leginkább kamerarángatásban és csapnivaló vágásban nyilvánul meg. Vontatott és gyenge darab, jobb ha inkább kerüli az ember, nem ok nélkül tűnt el a süllyesztőben.

Gengszterek sofőrje - Vélemények

2017-03-02 15:16.02

Walter Hill minimalista történetvezetésű, minimalista dialógokkal és karakterrajzzal dolgozó bűnmozija nem volt nagy siker kijövetele idején, viszont az évek során egyre több rendezőnél és filmrajongónál lett hivatkozási alap, kultmozi. A neonfényes éjszakában fürdő várós és a benne tevékenykedő, hidegfejű, csak a munkájának vérprofi figurája és a film elképesztően erős hangulatteremtését azóta fellelhetjük Michael Mann és Tarantino munkásságában vagy Refn Drive című remekművében, ami szinte egyfajta újradolgozása Hill 78-as mozijának. Hill biztos kézzel vezeti alkotását, Ryan O'Neal élete egyik legjobbját hozza a kompromisszummentes, pragmatikus elvek alapján dolgozó sofőrként, Isabelle Adjani pedig szépségével feledteti vaskos akcentusát. Az operatőri munka döbbenetesen erőteljes, az autós üldözések közel negyven év távlatából is megállják a helyüket, Hill energetikus rendezésének, ami bizonyítja a kitartott felvételek sokkal hatásosabbak, mint a bombasztikus túlzások és a varrógépszerű vágás. Igazi régivágású, stílusos macsómozi.

Bill Paxton - Vélemények

2017-02-26 21:21.19

A Terminátor tépte ki gerincét, ő volt az egyik leglazább vámpír a filmtörténelemben, golflabdát vágott hozzá a Predatorhoz a Los Angeles-i metróban, de rendezett filmet nem is akármilyet, volt szimpatikus, volt ütnivalóan féreg karakter akinek még a pöcse is kicsi volt, bármiben ahol felbukkant emelte az adott film minőségét, volt parancsnok a Holnap határában, űrhajós az Apollo 13-ban, és persze a legendás "game over man, game over". Kibaszottul hiányozni fog, hatalmas veszteség.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére