Chris92 hozzászólásai

Ugrás Chris92 adatlapjára
elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 ... végére

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-01-10 19:02.30

Az is lehetsz, ha neked jólesik! :D

2015-01-10 18:36.40

Én egy marha engedékeny és jólelkű fazon vagyok, akire jellemző a többséghez képest való felpontozás, viszont az Elrabolva 3 totálisan felkúrta az agyamat. Az Ismeretlen férfi és a Non-Stop köröket vernek rá. Olivier Megaton-t pedig el kéne tiltani az akciófilm készítéstől.

Elrabolva 3. - Vélemények

2015-01-10 17:27.24

Bryan Mills-nek (Liam Neeson) úgy látszik tényleg nem lehet nyugta. Miután keresztülverekedte és lőtte magát Franciaországon (első rész) és Törökországon (második rész), hogy kiszabadítsa elrabolt családtagjait, ismét sikerül jó nagy szarban találnia magát, hiszen valaki megöli ex-felségét és rákeni a gyilkosságot. Így az őt üldöző rendőrök között lavíroznia kell a valódi tettest megtalálnia, bosszút állnia és biztonságba helyzeni a lányát. Hat évvel ezelőtt az Elrabolva első része szerencsés csillagzat alatt született, hiszen egy pörgős, intenzív jól kimunkált akcióthriller volt, ami lényegében akciófilmes szupersztárt faragott a karizmatikus ír színészből. A sikerben persze erősen benne is volt, hogy az a film tényleg működött, köszönhetően annak, hogy Pierre Morel valóban tudta, hogy kell egy akciófilmet igényesen megcsinálni. Ellenben Olivier Megaton-nal, aki a második résznél megelégedett azzal, hogy lényegében az első részt csinálja meg újra, csak pocsékabb minőségben. Most valóban változott a formula...annyira, hogy itt már nem is rabolnak el senkit. Ha valamit rabolnak akkor azt a készítők teszik mégpedig úgy, hogy a Harrison Ford féle Szökevényt és annak sztoriját hasznosítják újra. De olyan szinten, hogy még itt is van egy a hőshöz hasonlóan intelligens zsaru, aki bár kötelességből üldözi, titokban az ő pártján áll. Persze erre az ember rögtön azt mondja, hogy egy akciófilmnél alapvetően nem feltétlenül a sztori a lényeg, hanem annak kivitelezése, és való igaz, hogy az Elrabolva filmek nem a történetmesélés magas fokát kívánják képviselni. Viszont mint akciófilm, a harmadik rész katasztrofális kisiklás, ugyanis Megaton rendezés címszó alatt olyan barbár és inkompetens munkát végez, amihez hasonlót még a hollywoodi pöcegödör mélyén is ritkán találni. Kezdve ott, hogy a film első huszonöt perce egy száraz, unalmas komplett szürke zóna, a cselekmény pedig még az említett gyilkosság után is csak nyögvenyelősen tud mozogni, hiszen Mills meneküléssel párosuló nyomozása, ami pörgősnek tűnő eseményeket ígér vagy patetikus melodrámázással van széttördelve vagy olyan veszélytelenül és súlytalanul van kezelve, hogy hősünk akár bemehetne reggelizni bármelyik mekibe, úgyis el tudna tűnni onnan. A családi drámázás, a hullaszagú töltelékjelenetek és megmosolyogtató párbeszédek elől, az ember szívesen menekülne az akció élvezetébe, de csak akkor kezdődnek a néző valódi megpróbáltatásai. Nem elég, hogy a bunyók és tűzpárbajok fantáziája és koreográfiája meglepően szegényes, (ami már csak azért is dühítő, mert az előző két rész sikerei után nyugodt szívvel elfejethették volna a spórolást), de ráadásul olyan eszetlenül túlfokozott vágástechnikával vannak megfejelve, hogy az összhatás könnyen epilepsziás rohamot válthat ki még egészséges emberekből is. Megaton-nál szinte már rendezői védjegyeként is lehetne regisztrálni azt, ahogyan a hozzá nem értését izomból rázott kamerával és másodpercenkénti nyiszálással próbálja elfedni, holott ez mutatja meg mennyire nem érti a ritmus és dinamika fontosságát. Ez az amatőrség szintéjét verdeső kontár hozzáállás leginkább a film közepén csúcsosodik ki, minden idők egyik legbotrányosabban levezényelt autós üldözésének képében, ahol nincs az az emberi szem, ami pontosan követni is tudná, hogy mi a franc történik. A követhetetlen akciókat pedig külön megfűszerezik azok a döbbenetesen elszállt, a realitást teljesen figyelmen kívül hagyó nevetséges mozzanatok, amik szintén szép számmal van jelen a filmben. Nem kifejezetten az olyan szinte már kötelező akciófilmes túlzások csípik a szememet, mint a hatalmasat robbanó kocsik vagy a hőst tíz méterről eltalálni nem képes rosszfiúk. Azt ugyanis már jóval kevésbé sikerül letüdőznöm, hogy Bryan Mills-ből szuperhőst csináltak, ugyanis hegytetőről leguruló kocsikból és felrobbanó liftaknákból kászálódik ki, karcolás nélkül és olyan természetességgel mintha csak a délutáni piknikezését cserélte volna le valami másra. Ezzel nem csak az emberi esendőségét, de az izgalom és a feszültség bármely csíráját sikeresen hazavágták az alkotók, így hiába lesz nagy bunyó egy fürdőköpenyes, alsónadrágos orosz főgenyával (no joke), a harc kimenetele nem fog minket érdekelni. Liam Neeson és Forest Withaker színészi tehetségük okán valamilyen szinten meg tudják őrizni méltóságukat, de az Elrabolva 3, az összecsapott, igénytelen, kidolgozatlan akciófilm iskolapéldája, egyben riasztó megtestesülése annak, hogy hozzá nem értő kezekben hogyan juthat el egy izgalmas lehetőségeket és még némi potenciált rejtő széria, a komplett önparódiáig. A poszter azt hirdeti, hogy ez a vég és én csak remélni tudom, mert ennél lejjebb süllyedni már nemcsak a moziközönség, de a kollektív emberiség ellen elkövetett bűntettként számítana. Megaton pedig inkább menjen el szemetesnek vagy pénztárosnak mert, amit rendezőként művel az minősíthetetlen.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-01-10 17:26.00

Elrabolva 3: Botrányrossz. 1*

2015-01-09 16:37.31

Killer Angels: Papírvékony sztori, feszített tempó, az néhol láthatóan alacsony költségvetés ellenére dinamikus és kőkemény akciók avagy igazi 80-as évekbeli hongkongi csihipuhi. 4*

Szellemharcosok (2004) - Vélemények

2015-01-07 21:56.50

A nézhetetlenség fogalmát rekordsebességgel újraíró ZS kategóriás okádás, aminek minden egyes perce elegendő bizonyíték arra, hogy a készítőket a hágai bíróság elé lehessen hurcolni, emberiség ellen elkövetett bűncselekményre hivatkozva. Ha netán azt hiszed túlzok, tekints csak bele, de aztán ne tessék csúnyán nézni rám, ha jókora kárt tettél magadban vagy környezetedben...

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-01-07 16:14.49

The Constable: Lassú tempójú, néhol igencsak bizarr keveréke a melodrámának és a zsarumozinak, nagy gond viszont, hogy eléggé patetikus, giccses, forgatókönyv pedig nem nagyon van. Akcióból pedig összesen négy és azok se hosszúak, a látványuk pedig fapados, főleg a hongkongi mércével tekintve. Hála istennek csak másfél órás és rengeteget profitál abból, hogy Simon Yam a főszereplő hisz ő általában még a leggyengébb filmeket is el tudja vinni a hátán. 2*

Intim megvilágításban - Vélemények

2015-01-06 22:06.29

Kisrealista, finoman hangolt mozi, ahol leginkább emberi életképeket figyelhetünk meg, mégis szórakoztató nézni annak köszönhetően, hogy minden képkockáját átitatja, az nagyon életszerű ugyanakkor groteszk humor, ami a cseh filmekre jellemző. A régi és ritka filmes gyöngyszemeket kutató filmrajongóknak tudom ajánlani.

The Guest - Vélemények

2015-01-05 16:23.02

A 80-as évek thrillerjeit történetben, felépítésben, hangulatban és zenében mind remekül visszahozó alkotás, némi öniróniával és fekete humorral, egy kiváló főszereplővel, egy vérspriccelős akciókat tartalmazó utolsó 25 perccel és egy olyan befejezéssel, aminek láttán az egyik szereplővel mi is együtt mondjuk: What the fuck?

Harcosok szövetsége - Vélemények

2015-01-02 14:16.28

Kang Je-gyu háborús mozija kijövetelkor minden addigi nézettségi rekordot megdöntött és azóta a műfaj egyik legjobb nem-amerikai képviselőjeként tekintenek rá teljes joggal. A történet jól felépített és mindenki számára teljesen befogadható módon mutatja be azt a pokoljárást, amin a két főhős végbemegy, ezáltal a későbbi cselekedeteik motivációja abszolút átérezhetővé és érthetővé válik. A keleti filmekre erősebben jellemző melódramatikusság és érzelmi túlvezéreltség jelen van és tán sokaknak zavaró is lehet, még nekem is kicsit sok volt...ám ezt többszörösen kompenzálja a cselekmény folytonosságát végig megtartó rendezés és a háború nemcsak testileg de lelkileg is pusztító jellegét erőteljesen átadni képes hangulat. A csatajelenetek látványa, dinamikája és brutalitása döbbenetes, kacagva veszik fel a versenyt az álomgyári A-ligával, külön dicséret az alkotóknak, amiért korántsem kívánják a heroizmust túlerőltetni, itt bizony mindkét fél követ el nem túl fényes dolgokat. Székbeszögező ugyanakkor alaposan kifacsaró eposz egy olyan háborúról, amiről általában sokkal kevesebb szó esik, csak ajánlani tudom.

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-01-01 11:22.52

Kedvenc 2014-es filmjeim (amik között van 2013-as is), amúgy teljesen random sorrendben: Llewyn Davis világa A nő A Grand Budapest Hotel Amerika Kapitány - A tél katonája Blue Ruin X-Men: Az eljövendő múlt napjai A holnap határa Így neveld a sárkányodat 2 Rajtaütés 2 Majmok bolygója - Forradalom Locke A galaxis őrei The Lego Movie Kálvária Ida Csillagok között Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Éjjeli féreg Snowpiecer Eszeveszett mesék Kedvenc: Éjjeli féreg és Eszeveszett mesék

Mission: Impossible 3. - Vélemények

2014-12-31 23:17.39

Tom Cruise harmadik lehetetlen bevetése anno kijövetelekor eléggé vegyes fogadtatást kapott és pénzügyileg se volt az a kirobbanó siker, mint aminek tervezték. Én speciel ezalatt kicsit értetlenül állok, hiszen minőségzuhanást az előző részekhez képest nem nagyon tapasztaltam már az első megtekintéskor sem, most az újratekintéskor még jobban is élveztem. A történet nem forradalmi, de tartalmaz néhány jól kivitelezett csavart és az addig tévésorozatokban tevékenykedő (és mára már jól ismert) JJ Abrams teljes profizmussal és mindvégig pörgős tempóval tálalja a látottakat. Az akciók elképesztően intenzívek és látványosak, megidéződik James Cameron True Lies című klasszikusa a hidas jelenetnél, Tom Cruise remekül nyomja a kunsztokat, PSH pedig szintén kiváló rosszfiú. Persze vannak dolgok, amikbe bele lehetne kötni, van egypár még egy akciófilm szintjéhez képest is elrugaszkodott mutatvány (különösen az utolsó harmadban), de ettől még egy pörgős és szórakoztató két órás akciómozi, amit akár többször is elő lehet venni.

BÚÉK!

2014-12-31 22:54.31

Most, hogy ezen év már az utolsókat rúgja, szeretnék mindenkinek boldogsággal és sikerekkel bőséges új esztendőt kívánni! Újévi fogadalmat nem teszek, mert annak úgyis az lesz a vége, hogy nem tudom betartani! :))))

Sikoly (1963) - Vélemények

2014-12-30 19:22.33

Hát minden tiszteltem a régi idők mozijai iránt, de szerintem az ember körülbelül pont ilyennek képzeli el a unalmas, köldöknéző művészfilmeket. Legalább a zene volt néhányszor fülbemászó, de a 80 perces játék idő ellenére rendszeresen csekkoltam az órám.

Denzel Washington - Vélemények

2014-12-28 19:13.52

Boldog 60-ik születésnapot neki is! :9

Eszeveszett mesék - Vélemények

2014-12-28 10:05.40

A lehető legjobb döntés volt ezévi moziélményeimet ezzel a filmmel zárni, ami már a nyitójelenetével megvett kilóra. Damián Szifron argentin rendező filmje lényegében különböző epizódokból áll össze, ám van köztük összekötő kapocs: Ravaszul felépített, hol drámai, hol kacagtatóan abszurd módon tart görbe tükröt az emberi társadalom és viselkedés legkülönbözőbb formái felé, ahol a szereplők különböző hol átérezhető (bürokrácia) küzdelmeit, hol pedig nevetségesen kicsinyes bosszúállásait figyelhetjük meg, sokszor igencsak csattanós végkifejletekben. Éjfekete humor, remek színészi játék, operatőri munka és rendezés, és megannyi emlékezetes jelenet szinte az összes epizódból legyen az az utóbbi évek legröhejesebb bunyója egy autóban vagy egy igazi félresikerült biliborogatós esküvő. Frenetikusan szórakoztató ugyanakkor sokszor el is gondolkodtató mozi az Eszeveszett mesék , amit teljes szívből tudok mindenkinek ajánlani.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-12-26 22:04.23

Karácsonykor: Die Hard: 5* Ádám almái: 5* The Gingko Bed: 3*

A hobbit - Az öt sereg csatája - Vélemények

2014-12-20 12:37.07

Kissé nehéz helyzetben találom magamat most, mivel A hobbit: Az öt sereg csatája esetében nagyjából csak a személyes élményemet, tapasztalataimat és meglátásaimat tudom csak átadni, hiszen jelen esetben már egy újabb utazás végéről beszélünk, egy trilógia záródarabjáról. Ekkora már nagyjából mindenki eldöntötte, hogy mik az érzelmei a trilógiával kapcsolatban, aki meg akarja tekinteni ezt a részt, az már rég a moziterem felé vette az irányt. Így azt tudom mondani, hogy a harmadik epizód nagyjából pontosan olyan mint az előző két rész: Egy csúcskategóriás látványú, vérprofin levezényelt ugyanakkor semmilyen meglepetést nem tartalmazó fantasy, igaz most a záróepizód látványosan megtalálta a sebváltót, így kellően epikus és zajos lezárást kapunk, amiben kevesebb a bandukolás, annál több a kaszabolás. Ez már a film első perceiben is tudatosul, amikor a törpök által felélesztett sárkány Smaug Tóváros felé veszi az irányt, hogy porig égesse. Bár sikerül legyőzni, a gondok csak tovább tornyosulnak, hiszen hatalmas ork és tünde sereg közelít a Magányos hegy felé, hogy megszerezzék jussukat a hegy mélyében lévő aranyból. Kompromisszumokra pedig senki sem hajlandó. Szeretném gyorsan ledarálni azt, amit már mindenki tényként kezel: Igen a könyv eredetileg két filmről háromra való duzzasztása a cselekmény szétnyújtásával és gyakran szétaprózódósásával járt együtt, a könyvtől független új szálakat sokszor nem tudták jól összehangolni az alapanyagban leírtakkal és a három órákat verdeső játékidő sem lett a legjobban kihasználva. Éppen ezért Az öt sereg csatája a három rész közül a legtömörebb és legfeszesebb lett, annak köszönhetően, hogy itt már az első pillanatokban is már egy látványos lezárást készítenek elő, ami végül nemcsak elkövetkezik, de szinte a film kétharmadát kitölti. Peter Jackson és gárdája pedig nem fogták magukat vissza se mértekben, se összetételben. Többezres tömegek vonulnak fel, és az óriási haddelhaddban az ismertebb fajok mellett még olyan furcsaságok is részt vesznek, akiket max egy elszálltabb sci-fi-ben tudnál elképzelni. Magáról a csatáról nem lehet túl sokat írni mert inkább látni kell. Dőlnek a tornyok, repülnek a kövek és a testek, óriási trollok taposnak szét mindent, egyszóval Jackson tuti gallyra vágott egy jókora gépparkot, hogy a vizuális orgazmus meglegyen. Viszont érdekes módon az összecsapások legjobb pillanatai nem az egymásba ömlő CGI tömegek hullámzásaihoz és nem is a kényszeres túllicitálásból eredő szinte rajzfilmszerű megoldásokhoz (főleg Legolasnak van egy pár megmozdulása, aminek láttán kontrollerért nyúlna az ember) köthető. Hanem, amikor csupán egyéni figurákra és az ő küzdelmeikre kerül a fókusz, akkor ismét levonhatjuk a következtetést, hogy a rendezőnek finoman szólva se kell a szomszédba mennie ha dinamikus, kiválóan megkomponált és ötletes közelharcok levezényléséről van szó. Az események nagysága, terjedelme és azok gyors lefolyása természetesen azzal is együtt jár, hogy bizonyos karakterek a margóra szorulnak és csak másodszerep jut nekik, erre a legfájóbb példa Bilbó és Gandalf erősen lecsökkent szerepe. Amúgy a cselekmény és a karakterfejlődés szembenállását is erősen ellentmondásosan sikerült az alkotóknak megoldani, hiszen míg Tölgyfapajzsos Thorin küzdelme saját démonaival és az arany csábításával egyszerre nyomasztó, megrázó és katartikus, addig ugyancsak sok figyelem szentelődik Tóváros egykori urának balfék segítőjére Alfrid-ra, aki humorforrás kíván lenni, de inkább csak annak teljes ellentétét testesíti meg. A kínos pillanatok és kevésbé működőképesebb párbeszédek száma jelentősen alacsonyabb, nem várt figuráknak vannak emlékezetes momentumai, és még egy az előző filmben számomra heves röhögő és gyomorgörcsöt okozó szálat is sikerül egy meglepően erős és mondhatni szép módon lezárni, szóval sok helyen jobbnak mutatkozik a lezárás mint az azt megelőző részek. Ugyanakkor itt is jelentkezik az, ami lényegében az egész trilógiára kényszeresen rányomja a bélyegét. Peter Jackson nem tud és nem is akar változtatni azon a módon, ahogyan ő mutatja meg Középfölde világát és azok a rendezői eszközök, amik egy évtizede még újnak és izgalmasnak hatottak, azok itt már rögtön felismerhetőek és sajnos egy idő után már kiismerhetővé válnak. Ráadásul a polírozottabb, letisztultabb látványvilág, ami jellemzi el is vesz abból a varázslatból, ami még a Gyűrűk ura idején teljesen megvolt. Számomra egy kicsit keserédes, toldott-foldott, de nagyrészt kellemes és nosztalgikus utazás volt a Hobbit trilógia, ami mint teljesítmény abszolút tiszteletreméltó, viszont bizonyos hibái mellett én se nagyon tudok elmenni, viszont ha valamit kell mondanom róla, akkor én a maga részéről ajánlani tudom. Kellően izgalmas, fordulatos és egy mai látványmozival szembeni elvárásokat tisztességesen teljesítő mozi A hobbit: Az öt sereg csatája, ami egyben méltó lezárása is a fenti bizonyos szintet jól megtartó trilógiának. De annál semmi több.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-12-19 10:43.38

Snowpiercer: 5*

Túlélők viadala - Vélemények

2014-12-19 10:40.20

Nem is értem miért vártam ennyit a megtekintéssel, annak ellenére, hogy már minden létező helyen olvastam róla és mindenhol agyondicsérték, hát azt kell mondjam teljesen jogosan. Már az alapötlet is remek, de a megvalósítás egyenesen pazar, szinte szétfeszíti a kereteket az a kreativitás és ötletesség, amivel a vonat felépítése, világa és az azt benépesítő karakterek rendelkeznek. A külső világ apokaliptikus jégvilága alig pár képkockán is erősen van érzékeltetve, viszont a különböző vonatrészek pengeéles kontrasztja abszolút csúcs és a film pontosan erre építi ki a szimbolikus társadalomkritikai vonalat, amit maga a poszt-apokaliptikus felütés egyfajta időtlen parabolává növeszt. Egymásnak feszülő társadalmi osztályok, az alapvető emberi gyarlóságok és hibák folytonos megjelenése, gazdagok, akik még a pusztulás torkában is a kiváltságokkal, a hatalommal van elfoglalva mondván szép lassan dögöljön meg a pórnép, aki már úgyse tud minket kiszolgálni. Bong Joon-ho értő rendezése, történetet, mondanivalót és szórakozást tökéletes egyensúlyba hoz, az akciók remekül felépített, dinamikus és brutális összecsapások, a színészek szintén fantasztikusak Chris Evans szimpatikus forradalmár főhősétől és John Hurt bölcs öregjétől kezdve Tilda Swinton fasiszta beütésű parancsnokán át Alison Pill fanatikus tanárnőjéig, Ed Harris vonatmesteréről vagy Song Kang-ho mindent leszaró drogos gépészéről nem is beszélve. A fényképezés gyönyörű, a vágás tűpontos, Marco Beltrami karrierje egyik legjobb zenéjét rakta össze, ami tökéletes aláfestést ad, legyen szó vérgőzős mészárszékről vagy a karakterek érzelmi pillanatairól. Sokrétű, komplex, ugyanakkor a tálalásban is abszolút befogadható, kiváló sci-fi a Snowpiercer, amit nyugodt szívvel tudok mindenkinek ajánlani, aki szeretne valami igazi különlegességet látni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-12-18 10:29.54

Hunter Prey: Alacsony költségvetésből készített, kissé lassan menetelő de meglepően hangulatos sci-fi, aminek még a története is meglepően jól megírt és fordulatos. 4*

- Filmes Sámánok Rendje -

2014-12-17 12:42.46

A képi világ nagyon hasonló az előző két filmjéhez, kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle mert bár én szerettem az előző két filmjét, tény hogy Mallick a legmegosztóbb filmesek közé tartozik.

Úgy fent, mint lent - Vélemények

2014-12-15 22:14.18

A helyszínválasztás és az azáltal kínált bezártságélmény, klausztrofóbia és a katakombák atmoszférája egyáltalán nem rossz választás, sőt néha kifejezetten feszült és jól sikerült képi megoldásokat is sikerül a filmnek ellőnie. Viszont az egészet agyoncsapja a kidolgozatlan és sablonos történet, és a drágalátos found footage koncepció annak minden csodálatos hozadékával (össze-vissza futkározó és üvöltöző szereplők rángatózó kamerával, ami tökéletesen gyilkolja a hangulatot) együtt. Jól mintázza ez a film, hogy mi a baj a mai horrorfilmekkel: Hiába van jó ötlet, ha a megvalósítás terén valami olyasvalamit erőltetünk rá, ami csak szétbarmolja az egészet.

Vastigris - Vélemények

2014-12-15 10:44.26

A 90-es években elején újra reneszánszukat élvező történelmi korba helyezett hongkongi harcművészeti filmek kiváló ékköve. Ami Tsui Hark-nak a Once Upon a Time in China sorozat első két része, és Yuen Woo-Ping-nek a Vasmajom, az Corey Yuen-nek a Fong Sai Yuk magyarul Vastigris filmek. Egy kilőtt golyó sebességével vágtázó, és minden keleti jellegzetessége ellenére számomra is abszolút szórakoztató darab, amiben a történet, a humor, a dráma és az akció tökéletes egyensúlyban van, a karakterek tökéletesen eltaláltak, a poénok működnek, a látvány és a fényképezés gyönyörű, a zene hangulatos. Az összecsapások pedig tombolnak az energiától, a dinamikától és a kreativitástól, főleg utóbbira láthatunk szép példákat, hiszen hány filmben láthatsz olyat, hogy két szereplő mások fején futkosva és ugrándozva bunyózzon? Persze a realitás és a gravitáció kevésbé szigorúbban van kezelve, a film mégis képes azon a határvonalon perfektül egyensúlyozni, amit átlépve már nevetséges lenne. A távol-keleti filmek rajongóinak magasan ajánlott.

Kemény motorosok (sorozat) - Vélemények

2014-12-13 09:48.37

Minden hibája (azt a CGI-t és pofánkba nyomott Jézus szimbolikát de szeretném feledni) ellenére remek lezárást kaptunk ennek a kiváló sorozatnak, aminek első öt évadját alig egy hónap alatt daráltam le, annyira beszippantott. Itt az utolsó évadra már jelentős minőségcsökkenést érzékeltem, mert a több mint egyórás epizódokat sokszor nem tudták értelmesen kitölteni az alkotók, viszont a vége felé összekapták magukat, a 11.rész és az abban lévő párbeszéd Jax és Juice között katartikus volt. Habár hiányozni fog, jó is hogy véget ért.

Exodus: Istenek és királyok - Vélemények

2014-12-11 16:53.13

Vannak történetek, amikkel az ember már nagyon hamar megismerkedik és sokszor találkozik vele, lehet annyiszor annyiféle módon, hogy annak pontjait már szinte kívülről tudja. Az Exodus, vagy a zsidók kivándorlása Egyiptomból is pontosan egy ilyen történet, fel is lett dolgozva mozgókép által nem is egyszer, így kérdés, hogyan lehet úgy elmesélni, hogy ne hasson üres történelemórának vagy ismétlésnek. Ridley Scott legújabb eposzában egyfajta középutasként ugyan egyszerre próbálja meg a régi bibliai mozikra jellemző látványbeli monumentalitást megtartani, miközben a jól ismert narratívát is kicsit megújítani, de mindkét szempontból csak félsikert arat. Lehet, hogy a készítés rohamtempója (alig egy év alatt készült el a film) vagy csak simán a forgatókönyv kidolgozatlansága nyomja rá erősebben a bélyegét, de a film teljesen csapongónak hat. In medias res kezdünk, Mózest és Ramszeszt már felnőttként ismerjük meg, a kettejük közötti kapcsolatot, a két nép viszonyát és az egyéb fontosabb történetpontokat rohamléptekben kapjuk, hogy minél gyorsabban beinduljon a konfliktus, de emiatt nincs kellő megágyazottsága annak az emberi drámának, amire építeni akar főleg a film második felében. A testvérviszály, a hit próbatétele, a győzelem árának drámai mivolta csak lebegtetve és érzékeltetve van, viszont kibontva sosem. Így amikor hosszasan elidőzik egy-egy karakter lelki vívódásain a film, akkor már szinte pont azt kezdjük várni, amit alapvetően csak bónuszként kéne kezelni: a minél faszább látványelemeket. Van is belőlük jó sok, ezen a téren persze nem fogta magát vissza Scott, legyen szó a gyönyörű tájképekről vagy a csapások részletes megmutatásról. Viszont ironikus módon minél nagyobbak, dagályosabbak és grandiózusabbak az éppen történő események, a film úgy lesz lépésről, lépésre egyre elnyújtottabbnak tűnő és úgy fogunk egyre gyakrabban az óránkra nézni. Mert még ez az effekthalmozás sem tudja eltakarni a narratíva csonkoltáságát, azt hogy minden mélységtől megfosztott dolog az, amit látunk. Nem érezzük a súlyát semminek, sterilnek és kiszínezettnek érződik az egész összecsapás, ahelyett hogy eposzi vagy katarzist kiváltó lenne. Mint egy 150 millióból összerakott képeskönyv, csak jóval hosszabb és vontatottabb végigrágni magunkat rajta. Így nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a színészek sincsenek jó helyzetben. Christian Bale még csak tudja érzékeltetni Mózes elveszettségét és őrlődését istene, küldetése és családja között, de Joel Edgerton alig tud kezdeni valamit kidolgozatlan, fekete-fehér fáraó figurájával, akiről ritkán érződik, hogy ember inkább csak zsarnok. Az pedig ne tévesszen meg minket, hogy a mellékszerepekben olyan nevekkel talákozhatunk mint Ben Kingsley vagy Sigourney Weaver, mert jó ha tíz soruk van az egész film alatt, ami azért kimeríti az elpocsékolás szót. Az Exodus: Istenek és királyok, olyan mint egy két és fél órás leckefelmondás megtámogatva egy jól megcsinált PowerPoint prezentációval. Szépnek szép, és még borzalmasnak se mondhatja az ember, csak unásig ismert, teljesen kiszámítható és emiatt kihagyható alkotás. Pedig Ridley Scott ismeri magát a történelmi filmek terepén (elég csak a Gladiátorra vagy a Mennyei királyság rendezői változatára gondolni), és ebben a filmben is benne van valami, amitől több lehet. Vagy talán csak olyan témát kellett volna választania, amelynek nincs kőbe vésett narratívája, mely megköti a kezét.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-12-11 16:52.50

Exodus: Ridley Scott a kedvenc rendezőim közé tartozik, de itt most eléggé mellényúlt. 3*

Terminator: Genisys - Vélemények

2014-12-11 09:54.53

A trailer-t látva alig tudom elhinni, hogy ez egy nagy stúdiótól jött dolog és nem egy pár millióval felturbózott Asylum film. Nem szeretek előzetesek alapján már rögtön filmminőséget belőni, de van egy olyan érzésem, hogy ez a műremek még a "nézhető" státuszért is kőkemény harcot fog folytatni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-12-11 09:52.44

The Salvation: Nyers, kemény és meglepően realista bosszúwestern, dán rendezőtől, pazar képi világgal és zenével, egy szögegyenes de jól végigvitt sztorival és egy remek Mads Mikkelsenel. 4*

- Filmes Sámánok Rendje -

2014-12-10 19:44.37

Még most is keresem a szavakat, csak remélni tudom, hogy a film is lesz olyan vad, intenzív és szórakoztató mint aminek ez a trailer lefesti. Mert a látvány az már most garantált, hogy hengerelni fog.

elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 ... végére