Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsonyi Casanova - Film4, 09:40 |
Karácsony Willow Glenben - Izaura TV, 10:10 |
Kiskarácsony mindenáron - RTL, 10:15 |
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák - SuperTV2, 10:25 |
Köztünk élő angyalok - HBO, 10:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
Deadpool & Rozsomák - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
Donald Trump - Vélemények |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A hullahó-akció |
Philippe Harel |
2014-12-07 11:28.21 |
Átlagfószer bemegy egy bankba, lelövi a biztonsági őröket, majd beül a lopott Ferrarijába és elhajt ezerrel. Üldözőbe veszik, látványos hajsza megy vége Los Angeles utcáin, miközben átlagemberünk gond nélkül zúz és tör járgányával, szemrebbenés nélkül áthajtva másokon, majd lazán belehajt a rendőrségi kocsisorfalba, nm is zavarja hogy közel harmincan ontják rá az ólmot. Párszáz golyó és egy látványos robbanás után hajlandó csak kifeküdni. Ez a Rejtőzködő cirka első nyolc perce, ami az egyik legfaszább nyitány a 80-as évek akciófilmjeinek panteonjában.
Hála istennek szórakoztatásban a film többi része sem marad el, sőt egy mai napig működőképes keveréke a sci-fi-nek, az akciónak, a sötét néhol igencsak morbid humornak és a horrornak. Lényegében olyan mintha a Testrablók invázióját ötvöznénk a Terminátorral, és erre főleg az emlékeztet mikor az idegen lény által megszállt testeket hiába tömik ólommal, még csak meg sem állnak. A két főszereplő Michael Nouri és Kyle MacLachlan remek páros, dialógusaik frappánsak, elevenek és humorosak, a cselekmény feszes és az érdeklődést fenntartó módon van szerkesztve. A rendező Jack Sholder pedig maximálisan kihasználja az alaptörténetben lévő B filmes jelleget, dinamikus és véres akciók sorozatával tarkítja a sztorit, amik mai szemmel is remekül szuperálnak. Igazi korszakesszencia a Rejtőzködő, ami kellemes néznivaló manapság is, aki szereti az ilyen műfajkeverékeket csak ajánlani tudom. Nem tudom Sholder milyen teljesítménynövelőket szedett mikor ezt a filmet csinálta de kár, hogy leállt velük, mert ezt megközelítően jó alkotást se csinált azóta. |
2014-12-05 23:37.51 |
Bólogatással teli abszolút egyetértés, dagályos és sokszor az unalom határát soroló melodráma, amit még a színészek is csak épphogy tudnak kompenzálni. Persze tudom, hogy nem mai darab és a pátoszt jóval látványosabban alkalmazták a régi filmek, de ez nálam erősen feszítette az elfogadhatóság határát, pluszban a történetvezetés se tudott lekötni. |
2014-12-04 21:21.30 |
Háááát, ez nekem nagyon gáznak néz ki, gumilabda effektussal telenyomott akciók, félkész CGI, a sztori se tűnik valami toppnak. Nincsenek nagy reményeim. |
2014-12-02 22:52.53 |
Mai szemmel is hatásos magyar dráma a régi időkből, kellő mennyiségű drámával, Radványi forgatókönyve és rendezése erős és értő, Tasnády-Fekete Mária, Jávor, Csortos mind kiválóan alakítanak, a befejezés pedig meglepően ütős. Ajánlott azoknak, akik szeretik az ilyen régi gyöngyszemeket. |
2014-11-29 11:25.17 |
Left Behind (2014):
A legrosszabb film, amiben Nicolas Cage valaha szerepelt és tekintve, hogy mekkora szarokban égette magát az elmúlt években, ez döbbenetes teljesítmény. Ugyanis azokban legalább tudtál röhögni Cage hajkoronáján vagy a rajzfilmszerűen eltúlzott színészi eszköztárán, itt viszont nincs semmi csak műdrámázás és ócskábbnál ócskábbnál dialógusok egy repülőgép belsejében a csaknem kétórás játékidő 80%-ában. A maradékban próbálnak valami apokalipszist prezentálni, durván 833 dolláros kivitelezésben, hogy a teleshopokat idéző röhejes zenéről már ne is beszéljünk. Nézhetetlen dögunalom, tényleg ne nézd meg mert csak súlyos károkat fogsz magadnak okozni. 1* |
2014-11-28 23:33.19 |
Naszóval Star Wars.
Teaser trailer, meg a forgatást november elején fejezték be, szóval persze, hogy alig mutatnak valamit és inkább a hangulatot próbálják megteremteni. Nekem viszont a képek már tetszetős a letisztult képi világ, a X-szárnyúakkal, a Sólyommal meg a zenével meg könnyen megvettek, noha azt a háromágú fénykardot én is nehezen tudom hova tenni. Majd meglátjuk mi lesz, én mindenesetre bízok Abrams-ben. |
2014-11-26 23:52.35 |
Last Days Here (2011): 5* |
2014-11-23 22:25.30 |
Peter Hyams és Van Damme kétszer dolgoztak együtt a 90-es években, az a két film mai napig szórakoztató és nézhető alkotás, de ez...húh valami tökéletes leképzése milyen szakmai szinten vannak mindketten.
A sztori nem valami nagy eresztés, de annak ellenére, hogy másfél óra durva üresjáratokkal van tarkítva, mert hát a két főszereplő közötti ellenségből bajtársias kiállás féle dráma finoman szólva sincs hitelesen prezentálva, a színészi játékról annyit, hogy a bohóchajú, ripacskodó spárgabajnok bealáz mindenkit. A fényképezés néhol egész hangulatos és az akciók se lennének rosszak..ha nem játszódnak 80%-uk sötétségben. Gyenge mozi, hamisítatlan "csak DVD-re" kategória. |
2014-11-23 11:48.09 |
Ha ezzel a filmmel kapcsolatban kéne az élményeimet megfogalmazni, akkor legelsőre egy emlékkép vágódik be nekem: Pár évvel ezelőtt, este, kocsiban a családdal autózunk hazafele a nyári üdülésből, amikor hirtelen összetorlódik a kocsisor és csak lépésben tudunk menni. Aztán szépen lassan kiderül a dugó oka, ami egy baleset és ahogy lépésben araszolunk, úgy haladunk el a két összeütközött és az attól teljesen kiégett jármű előtt. Hátborzongató, zsigerig ható, és iszonytató mégis a figyelmünk köztük az enyém is szinte delejesen hozzátapadt a látványhoz. Az ember valahogy így van a szerencsétlenségekkel, tudja hogy amit lát az borzalmas mégsem tudja elfordítani a fejét és megtagadni magától a látványt. Az Éjjeli féreg pedig pontosan ezt az élményt nyújtja igaz jóval történet centrikusabb és élvezetesebb formában. De még mennyire élvezetesen!
Lou Bloom (Jake Gyllenhall) igazi törtető. Célja nemcsak az anyagi kilátástalanságból való kitörés, hanem hogy sikeres és elismert vállalkozást létesítsen abból, amit szeret csinálni. Elhívatott, találékony, gyorsan tanuló és tárgyalópartner. Ezek pedig tökéletesen tudja kihasználni és tovább fejleszteni, amikor lelkes amatőrként elkezd balesetekről, gyilkosságokról és egyéb véres eseményeket tartalmazó felvételeket szállítani az esti híradóknak. Aki pedig tudja milyen a média, az már sejtheti, hogy bizony hamarosan még merészebb, még extrémebb anyagokat kezdenek kérni tőle, Lou pedig nem csak beszáll ebbe a játékba de lassan ő kezd és akarja az ütemet diktálni és ha kell a bűn megfigyelőjéből, annak megteremtőjévé is válik. Pengeéles médiaszatíra, kifordított karriertörténet és egy lenyűgöző karaktertanulmány egyszerre az Éjjeli féreg, ráadásul olyan organikus összhangban, amire nem gyakran van példa. Ugyanis a főhős pontosan azt valósítja meg, amiről szól az amerikai álom: Hivatást talál, fokozatosan megküzd a nehézségekkel, sikert sikerre halmoz, hogy elnyerje méltó jutalmát. Viszont ez a média szenzációhajhász, a gyomorforgató és elborult sztorikat és képsorokat minél gyorsabban közvetítendő közegében teszi. Itt a moralizálásnak nincsen helye, a lényeg a minél szaftosabb tálalás, aminek érdekében még a törvényesség határait is feszegetni lehet, Lou pedig pontosan erre az útra lép rá: holttesteket rendez el, hogy azok a videón jobban nézzenek ki, információkat hallgat el, manipulál és brutális eseményeket gerjeszt, hogy a siker garantált legyen. Hogy ez erkölcsileg visszataszító? Igen, de tesz ő erre magasról, régen túllépett ő már ezeken az apróságokon. Lou Bloom ugyanis egy igazi szociopata, a mai beteg modern kor terméke, aki a mindenhonnan összekapart információs tudást szolgálatába állítva fedi el, hogy micsoda ő valójában. Nála minden megmozdulás, minden mondat pontosan megtervezett és maximális hatásfokra állított, az emberi kapcsolatok és gesztusok tárházával tisztában van, de csak ugródeszka arra, hogy minél előnyösebb helyzetbe juttassa saját magát. Az erkölcsi határokat szemrebbenés nélkül lépi át, de a törvényest csak óvatosan, mert tudja, ha nem okosan csinálja elmeszelik. Uralkodóvá teszi magát miden párbeszédben és ha lepaktálsz vele, hamar felvilágosít: vagy behódolsz vagy eltapos. Jake Gyllenhall olyan hátborzongató autentikussággal alakítja ezt a figurát, hogy az szinte átüt a vásznon. Testmozgása, beszéde, hátranyalt haja, kidülledt szemei, kiugró arca és beteges vigyora mind ahhoz járulnak hozzá, hogy ne a színészt, hanem a karaktert lássuk. Ránézünk és már fut a hideg a hátunkon, hisz minden udvarias gesztus mögött ott lebeghet az elfojtott őrület árnyéka. Még a kiváló mellékkarakterek mint Riz Ahmed bepalizott segítője vagy Rene Russo műsorigazgatója is elhalványul mellette, de valahol ez nem is baj. Az Éjjeli féreg az ő filmje. Elsőfilmes rendező létére Dan Gilroy pokolian tudja mit csinál. Cselekményvezetése feszes, pörgős, a visszafogottabb pillanatokban sem ül le, dialógusai lényegretörőek, precízek és nem mellőzik a morbid, groteszk humort. Robert Elswitt operatőr fényképezésének köszönhetően, Los Angeles utcái a fény, a szín és az árnyék hármasának stílusos és gyönyörű kavalkádjában jelenik, megidézve Michael Mann mozijait és a Drive-ot. Ráadásul a rendező nemcsak a cinikus médiakritikát adagolja tökéletesen, hanem a legjobb thrillereket megidézően feszültséggel teli, virtuózan megkomponált jeleneteket is teremt. Az ember tudja, hogy Lou ismét át fog lépni egy határt, és olyasvalamit tesz, amivel azt kockáztatja, hogy a pallos alá kerül a feje, mégis szorítjuk a karfát mert nem tudjuk mi következhet be és mi lesz a következmény. Újat a média és erkölcs viszonyáról nem mond az Éjjeli féreg, de amit mond és legfőképpen ahogyan azt mondja, az mesteri és fantasztikus. Egy tökéletesen kidolgozott deviáns karakteren és annak útján keresztül vezet minket ebbe a közegbe, és miközben hol összeszorult torokkal figyeled, hol cinikus kacajjal élvezed megpróbáltatásait és a híradó abszurditásait, mégis ott van az ijesztő felismerés, amire a film is kifut: A világ, amiben élünk már van annyira önmagából kifordult, hogy még egy embertelen és amorális őrültnek is van benne helye, ha kellően okos, simulékony és van egy olyan szegmens, ami nemcsak helyet biztosít neki. De még az amerikai álmot is megvalósíthatja benne. Ez pedig enyhén szólva ijesztő és egyáltalán nem biztos, hogy csak fikcióban lehetséges. Minden fronton kimunkált, stílusos, vérfagyasztó és katartikus csúcspontokkal teli mestermű, ami nálam nagy eséllyel pályázik, mint 2014 legjobb filmje. |
2014-11-23 11:47.29 |
Tegnap: Éjjeli féreg
5* |
2014-11-22 11:28.53 |
The Guest:
A 80-as évek thrillerjeit történetben, felépítésben, hangulatban és zenében mind remekül visszahozó alkotás, némi öniróniával és fekete humorral, egy kiváló főszereplővel, egy vérspriccelős akciókat tartalmazó utolsó 25 perccel és egy olyan befejezéssel, aminek láttán az egyik szereplővel mi is együtt mondjuk: What the fuck? 4* |
2014-11-20 21:53.27 |
Young Ones (2014):
Családregénybe oltott poszt-apokaliptikus sci-fi western, egy meglepően jól kidolgozott világgal, piszkosul erős hangulattal és fényképezéssel, jó színészi játékkal, erős témafelvetéssel (az erőszak körforgása, amit még az újraépülő civilizációba is továbbviszünk), ám az utolsó harmada eléggé össze van csapva és nem tud katarzist hozni. Ínyenceknek viszont így is ajánlom. 4* |
2014-11-18 21:42.00 |
Mai szemmel is decens és nézhető magyar film, komoly hangvétellel, romantikus szerelmi szálakkal, sok meglepő fordulattal, jó színészi játékkal és a történet által előhozott témák és történelmi helyzet meglepően bátor és igényes feldolgozásával. |
2014-11-17 22:19.24 |
Isten éltesse még nagyon sokáig! :) |
2014-11-16 20:01.56 |
Ha már mások is felsorolták Nolant:
Követés: 8.5/10 Mementó: 10/10 Álmatlanság: 8/10 Batman Kezdődik: 9/10 Tökéletes trükk: 10/10 Sötét lovag: 10/10 Eredet: 10/10 Sötét lovag-Felemelkedés: 9/10 Csillagok között: 9/10 |
2014-11-14 21:18.27 |
Vannak emberek akikkel jobba ha nem érdemes szórakozni. Nem bántani a családjukat, az ismerősüket, nem szabad csúnyán rájuk néznünk vagy a kutyájukat kinyírnunk.Mert különben megkeresnek, letépik a fejünket és beleszarnak a tüdőnkbe. Nos Liam Neeson, Jack Bauer, Jason Bourne és az Expendables teljes szereplőgárdája után most jött John Wick Keanu Reeves megformálásában, hogy feliratkozzon erre a listára.
John Wick egykori bérgyilkos, aki kiszállt a játszmából. Felesége az egyetlen ember, aki kiüresedett csakis a gyilkolásra berendezkedett életét valami normalitással megtöltötte meghal. Ennek utolsó jelképe egy hátramaradt aranyos kiskutya. Ám egyik nap jön az orosz főmaffiozó nyikhaj fiacskája, elveszi John kocsiját, kinyírja a kutyáját és még jól meg is agyalja. John pedig szépen lemegy a pincébe, előkaparja elrejtett fegyvereit és olyan bosszút áll, hogy abba beleremeg New York városa. Van számomra valami végtelenül szimpatikus abban, hogy a John Wick szégyentelen őszinteséggel és pókerarccal vállalja be ezt a szinte paródiaszintet súroló B kategóriás sztorit. Ráadásul ezt stílusosan, tökösen, némi öniróniával átitatva teszi. David Leitch és Chad Stahelski rendezők, akik profi kaszkadőrként tevékenykedtek eddig nem árulnak zsákbamacskát és azt is tudják mire kell itt koncentrálni. Az akcióra. És van itt akció nem kevés, mind látványos, dinamikus, hullákban és vérben gazdag, a harcművészetet és táncszerű mozgást kombináló tűzpárbajok. Gyönyörűen megkoreografálva, tűpontos kameramunkával és vágással. De a rosszfiúk sorozatos elhullása között sem ül le a film, sőt szinte egy külön kis világot teremt meg képregényszerűen stilizált képi világának (nagy pacsi Jonathan Sela operatőrnek) és történetbeli egyéb finomságainak köszönhetően, mint pl egy hotel, ahol az alvilág bérgyilkosai bizonyos szabályokat betartva megpihenhetnek. Keanu Reeves meglepően hitelesen hozza a tépázott lelkű ugyanakkor kőkemény, vértől iszamós bosszúállót, a többiek mint William Dafoe vagy Michael Nyqvist remekül asszisztálnak, a tempó pörgős, Tyler Bates rockos zenéje csak tovább erősíti a videoklipp feelinget. Persze nem tökéletes, egyszerű mint a szög, drámai mélységet nem nagyon lehet benne találni, az akciók ütősek de látszik rajtuk, hogy nem volt magas a büdzsé (plusz a nightclub jelenetre nem tudnak rálicitálni, lazán a csúcspont) ugyanakkor maximálisan szórakoztató és szívmelengetően régivágású akciófilm a John Wick, ami pontosan annyit teljesít mint amennyit beígér. Remélem lesz folytatás, mert én szívesen elnéznék néhány újabb menetet John Wick-el a főszerepben. :) |
2014-11-14 20:57.21 |
John Wick:
Old school action in the house! 4* |
2014-11-13 10:41.26 |
Dolph és Adkins egy olyan moziban, ahol ahelyett hogy bunyóznának vagy lövöldöznének, egy Syfy vagy Ayslum tévémoziból elszökött CGI moslékkal kell megbirkózniuk. A minőségről elég annyit, hogy volt részem élvezetesebb fogászati kezelésben... |
2014-11-09 11:44.46 |
A nem túl távoli jövőben járunk, az emberiség szénája finoman szólva is rosszul áll. A bolygó haldoklik, az állandó porfelhők tönkre vágják a termést, ergo az élelmezés egyre nagyobb kihívásnak látszik. Az eredetileg űrhajósnak készült Cooper (Matthew McConaughey) egy véletlen folytán a NASA titkos programjának közepébe csöppen, melynek lényege, hogy egy Szaturnusz közelében lévő féreglyukon keresztül új, az emberi faj számára is lakható világok felfedezése. Viszont ehhez egyrészt hátra kell hagynia családját, és mindent, ami az anyabolygóhoz köti, miközben az ismeretlen homályában kell a küldetést társaival végrehajtania. Utóbbi pedig garantálja, hogy bármi megtörténhet.
Bevallom, hogy volt bennem némi feszültség, amikor a moziterembe léptem, hogy megtekintsem ezt a filmet. Egyrészt a Christopher Nolanre jellemző "keveset mutatunk, inkább sejtetünk" féle marketingnek megvolt az az előnye, hogy a film történetéről szinte csak alapinfókat tudhatunk meg, ugyanakkor abban se lehettem biztos, hogy a Csillagok között tulajdonképpen milyen film is lesz. Talán éppen ezért is nehéz számomra megfogni a film lényegét, mert nem olyan film, amit alapvetően a rendezőtől várnánk. Nem egy lecsiszolt, pengeéles, hideg, csavaros és zsigeri thriller, sokkal inkább egy messzemenőkig grandiózus ugyanakkor a szívet is megérinteni kívánó eposz, ami nemcsak a ismeretlen felfedezéséről, de az emberről is szól. Ha kell látványosan, ha kell érzelmesen. Márpedig az ilyesmit leginkább Spielbergtől szokta megkapni. Mert igen megvan a felfedezés izgalma, a a titkok meglepő ereje, az ismeretlen kitárulkozása, az általunk nem is határok feszegetése, minden, amiről az ilyen régi vágású sci-fi -ik szólnak, de ez a film többről is szól. Szól az emberi kitartásról, akaraterőről, hogy küzdenünk kell, ugrani az ismeretlenbe. Szól arról, hogy bár a világ tele van olyan dolgokkal, amiket nem érthetünk meg, de van hogy nem is kell, vagy ellenkezőleg meg kell próbálni. Szól pedig arról, hogy mekkora súlya van a szeretetnek, és hogy mi lehet ennek a megfoghatatlan időn és téren átívelő érzésnek a fontossága, miközben a tét, az emberiség sorsa. Nolan enyhén szólva kockázatos lépést tett azzal, hogy csillagközi utazását egy családi drámára fűzze fel, mert ez csírájában hordozza a szentimentalizmus és a hatásvadászat veszélyét, és bár a film vészesen egyensúlyozik azon a határvonalon, mégis pozitívan sült el. Sikerült a szülő-gyerek kapcsolatot a kellő érzelemgazdag ugyanakkor meglepően visszafogott voltában megragadni, ráadásul a film pontosan arra is rájátszik erre azzal, hogy a konfliktusok fő forrása a szeretteinkhez kötő érzelmesség szembenállása a küldetés fontosságának racionalitásával. Habár a rendező az érzelemadagolásban még nem a legjobb, a történetvezetés, a dialógusok, a színészi játék (főleg Matthew-val az élen) most is remek, a vizualitáshoz való hozzáállása pedig egyenesen tanítani való. Mert miközben az utazás egyszerre elképesztő és szemet gyönyörködtető, ugyanakkor nem öncélú, a kozmosz gigantikussága van reprezentálva, és hogy mi emberek a kis űrcsónakjainkkal mennyire eltörpülünk a csillagok és a bolygókhoz képest. Miközben a Föld pusztulása olyan képekben van mutatva, ami látványban talán visszafogott, szimbolikus értelme viszont mégis kellően erőteljes. A Csillagok között egy olyan film, amit rengetegen vártak, a legtöbben mégsem tudták, hogy mit várjanak tőle, ahogy én sem. Az viszont biztos, hogy nem egy olyan jellegű film, amire az ember alapvetően számítana, ha Nolan nevét meglátja a stáblistában, hisz ez tényleg inkább az a fajta film, ami nem hibátlan, mégis van benne annyi ambíció, bátorság és egy feledhetetlen élmény átadására való törekvés, aki át tudják lendíteni az embert, a kissé túlnyújtott játékidőn és a sztori kevésbé működőképes pontjain. Sokan ki fogják kezdeni, optimista, inspirációs, könnyedebb hangnemét, de értékei tisztán látszanak, és nálam tényleg elérte, hogy egy másik világban érezzem magam.Ha Nolan ezt jelzi ezen filmjével, hogy erről szól a mozi, akkor csak egyet tudok vele érteni. Viszont egyúttal, én is biztatlak kedves olvasom, hogy menj és éld át magad a felfedezést, amit egy ilyen nyújtani tud. Mert ebből a fajtából manapság egyre ritkábban kapunk. |
2014-11-09 11:44.17 |
Csillagok között:
Gondolkodtam erősen négy és öt között, de egyre jobban hajlok az ötösre, mert ez egy olyan film, aminek a hatása a megtekintés után egyre erősebb, talán egy második megnézés még jobbá is teheti. 5* |
2014-11-08 16:44.38 |
Addig örüljünk, ameddig az alkotók a tornádókat és az általuk mutatott pusztítást mutogatják, mert abban a pillanatban, amikor felbukkan egy emberi szereplő és kinyitja a száját, nemcsak a film nézhetősége, hanem az ember intelligenciaszintje is jókora zuhanásnak indul. A klisésebbél is klisésebb, totálisan kiszámítható, papírmasé karakterekkel, nemegyszer agyzsibbasztó momentumokkal, ráadásul ezzel a kurva found footage koncepcióval, amit a purgatórium közepébe kívánok. Vérgyenge darab. |
2014-11-07 10:57.47 |
Nem viccelek amikor azt mondom, hogy az utóbbi évek legjobb magyar filmje. Könnyed, friss, keserédes hangulatú, abszurd humorú, bármiféle álművészieskedő pózoktól és görcsöléstől mentes alkotás a mai magyar huszon és harmincas generációról, az útkeresés nehézségéről. Feszes, egységes, kreatív ötletekkel teli rendezés, hiteles és működőképes dialógusokkal és humorral felvértezett forgatókönyv, valamint egy totálisan lúzer mégis szeretni való főhős, Budapest pedig nem gyakran van ilyen jól ábrázolva. csak ajánlani tudom, ,ég azoknak is akik már rég elvesztették reményüket a hazai filmgyártásban. |
2014-11-06 17:08.21 |
Középiskolai környezetbe helyezett film noir, aminek forgatókönyve jól kidolgozott és rendkívül tempósan adagolt cselekményt tálal, ami ráadásul annyit csavarodik, hogy jobb ha odafigyel az ember az eseményekre, különben hamar elveszti a fonalat. Rian Johnson a láthatóan alacsony költségvetést pedig képes volt úgy kihasználni, hogy az ne váljon hátrányára a filmnek, rendezése erős, a stílus és a hangulat megfelelően meg van teremtve, Joseph-Gordon Lewitt betonfejű mégis szimpatikus magánkopója remek, a zene, a fényképezés mind kiváló. Igazi gyöngyszem, csak ajánlani tudom. |
2014-11-03 19:40.50 |
Szerencsére azt nem, ínyrészt vágtak ki, hogy legyen helye a bölcsességfognak. |
2014-11-03 19:37.49 |
Fogorvosnál jártam, most folyamatosan öblítek és köpködök. |
2014-11-01 22:10.27 |
Nagy királyság lesz! :) |
2014-10-30 10:44.15 |
"Jacques Tourneur Kísért a múltja, amely Daniel Mainwaring regényéből készült, a film noir remekműve. Minden megvan hozzá: a nő, aki hazudik, de olyan szép hogy szinte bármit megbocsátasz neki, vagy legalábbis együtt halsz vele. A sötét múlt, amely feltámad és elpusztítja a főhőst. Az éles eszű magánhekus, aki elköveti azt a hibát, hogy enged a szenvedélynek - nem is egyszer. Robert Mitchum pedig tökéletesen hozza ezt a figurát. Rendelkezik azzal a hűvös lelki alkattal, amely függetlenséget és önbizalmat sugároz...nehézkes nyugalma nemcsak hihetővé, de tragikussá teszi a sebezhetőségét. A Kísér a múlt, mint a film noir általában, megoldatlan kérdéseket hagy bennünk a végzetes vágyakról, a félelemmel átszőtt szerelem kétértelműségéről."
(1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz) |
2014-10-27 23:05.51 |
A harmincadik születésnapját ünnepelvén ismét újranéztem és nemhogy nem vesztett semmit az erejéből, nemhogy még ugyanolyan hatásos mint, amikor előszór nyolcéves koromban láttam, hanem egyenesen azon filmek közé tartozik, amit minél többször látok annál jobb és jobb lesz. A hangulata, az atmoszférája, a zenéje, a történetvezetés tökéletes kidolgozottsága és dinamikája (szinte nincs felesleges jelenet benne), az operatőri munka, a tűpontos vágás...órákig lehetne sorolni, de szerintem mindenki tudja mennyire jó ez a film, én már szinte a kis apróságokat is figyelem benne, amik lehet semmiségnek hathatnak, de pont azoktól lesz még kidolgozottabb és még jobb. |
2014-10-26 19:01.53 |
Most daráltam le az első három évadot, eddig kiváló sorozat, remekül megírt karakterekkel, történetvezetéssel, fordulatokkal, és persze zseniális zenei választékkal. A harmadik évad második fele nagyon magasra pakolta a lécet, alig várom, hogy tovább folytassam, mert ahogy hallottam, a későbbiek még az ott látottakra is rá tudnak licitálni. |
2014-10-24 18:32.42 |
Harag:
Tipikusan az a film, ami 4 és 5 csillag között mozog, de inkább maradok a nagyon erős 4*-nál. |