James M. Cain A postás mindíg kétszer csenget című művének magyar feldolgozása, mondjuk aki olvasta az eredetit, az készüljön fel rá, hogy ez a változat sok esetben eltér az alapanyagtól. Maga a film a maga fekete-fehér képivel, csigalassú tempójával, hosszú beállításokkal operáló stílusszerkezetével leginkább Tarr Béla filmjeit idézi meg, és bár azokhoz hasonlóan van egyfajta hangulata, nem sikerült elkapnia engem, a felétől már kifejezetten untam. Lehet, hogy kipihenten vagy jobban rákoncentrálva jobban tetszene, de az újabb próbálkozás lehetősége egyenlőre nem igazán esélyes. Csak annak ajánlott, aki bírja az effajta művészfilmeket

Herkules legendája - Vélemények

2014-04-26 21:19.24

Hogyan csináljunk 70 millió amerikai dollárból olyan filmet, ami kinézetben és minőségben is leginkább a húszfilléres, ZS kategóriás, Film+ este 9 órás premierbeli hulladékokhoz hasonló? Hát körülbelül így!
Röhögni persze lehet rajta, de kínzóeszköznek és agysejtpusztítónak még inkább megfelel ez a csoda, már a nyitószekvenciában is egy szamurájkardba kívántam dőlni, amikor a 90-es évek közepét idéző számítógépes technológia által közvetített látványvilág fogadott, pedig a film ezután tovább folytatja a minőségzuhanást. Sztori a 300-ből de leginkább a Gladiátorból van összeollózva, izgalmat vagy értelmet még csak jobb ha nem is keresünk benne, karakterek, párbeszédek, ugyan hova gondolsz, a cselekményvezetés: rövid duma aztán zsupsz jön a következő förtelmes látványelem, jön a következő akciójelenet, már ha ezeket az amatőr, fantáziátlan, dinamika nélküli, röhejesen lelassított, majd felgyorsított légtáncolást akciónak lehet hívni, arról már nem is beszélve, hogy vér nuku, részeg csövesek durvább bunyókat tudnak prezentálni mint amit itt kapunk. Kellan Lutz csupa izom, színészileg egy deszka is többet tud felmutatni nála, Scott Adkins meg inkább csak verekedjen, mert amit itt felmutat az több mint röhejes, a hölgyekről nem is beszélve, de még ők se tudják überelni a technikabeli amatörizmust. Fel nem fogom Renny Harlin mit maszatolt itt össze, mert ezt rendezésnek még a legnagyobb jóindulattal se lehet mondani, mert igaz B ligában nyomul már vagy egy évtizede, de legalább filmnek néztek ki a szar munkái is, nem pedig valami félkész CGI techdemónak.
Kerüld de nagyívben, és ezt komolyan mondom a filmgyártás legalja ez, csupán az a tény, hogy moziba ment rémisztő.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-04-26 21:04.06

Herkules legendája:

Mennyei teremtő úristen, na ez a gagyiság non plusz ultrája!

1*

2014-04-25 23:45.46

Caught in the Crossfire:

Kizárólag csak egyszeri unaloműzőnek megfelelő zsaruthriller, pár elcsépelt fordulattal, két-három lövöldözéssel, sok kamerarángatással és ordítozód túljátszással. Azért megjegyzendő, hogy az alig 1 millió dolláros költségvetéshez képest nem néz ki nagyon szarul és legalább mozgalmas, így nem alszik el rajta az ember.

2*

2014-04-24 21:48.04

The Machine:

Alacsony költségvetésből készített viszont ahhoz képest meglepően igényes és intelligens sci-fi, az ember kontra gép tematikával a főszerepben, a stilizált képi világ és a hangulata nagyon eltalált, ahogy a brutálisabb képsoroktól sem berzenkedik.

4*

Élni és meghalni Los Angelesben - Vélemények

2014-04-20 16:38.17

William Friedkin zsarumozija kijövetelekor és manapság se kap nagy visszhangot, ami kár mert a műfaj egyik remek darabjáról beszélünk. Jól megírt és feszesen végigvitt történet néhány kellemes csavarral, Peterson és Dafoe szintén remekelnek, ami viszont abszolút viszi a hátán az egész filmet, az Friedkin hangulatra és atmoszférára erősen építkező rendezése, amire Los Angeles stílusos megjelenítése és a kiváló zene is erősen rásegít. Akcióból nincs sok, de az autósüldözés feszültségkezelés és fényképezés-vágás terén mai napig követendő példa, ahogy a finálé is emlékezetes.

Transzcendens - Vélemények

2014-04-18 16:09.57

Hiába jók az előzetesek, de jobb nem bedőlni nekik, tényleg semmi nem működik ebben a filmben. És az én véleményem még mindig az enyhébbek közé tartozik, a legtöbb netes filmportálon agyérgörcsöt kaptak tőle.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-04-18 14:34.24

Transzcendens:

Nagyon gyenge 2*

Transzcendens - Vélemények

2014-04-18 14:33.16

Vannak pillanatok, amikor az ember még a hobbiját sem tudja rendesen élvezni. Az én esetemben, ami ugyebár a filmnézés ez két esetben történik meg: Ha egy nagyon rossz filmet, vagy ha egy nagyon unalmas filmet nézek. Viszont van, amikor a helyzet még ennél is rosszabb tud lenni. Ismeritek azt az érzést, amikor egy általatok nagyon várt vagy nagyon kecsegtetőnek tűnő mozgókép elé ültök le, aztán mikor nézitek a lelkesedésetek fokozatosan tornázódik le a nulla alá? Hogy végig látjátok benne a potenciált, csak az alkotók tojnak rá rendesen kihasználni, hogy aztán a záróképeknél keserű szájjal és nyomott hangulatban álltok fel előle? Na csak azért mert élményszinten ez az egyetlen, amit a Transzcendens garantálni tud.
Röviden vázolom a sztorit: A nem túl távoli jövőben járunk, Will Caster (Johnny Depp) egy mesterséges intelligenciákon dolgozó tudós, akit technológiaellenes terroristák egy sugárfertőzött golyóval megsebesítenek, lassú és biztos halálra ítélve. Ám halála előtt, felesége Evelyn (Rebecca Hall) és kollégája Max (Paul Bettany) megtalálják a módját arra, hogyha testét nem is, de tudatát megmentsék azzal, hogy feltöltik egy szuperszámítógépre. Onnan pedig kiszabadul az internetre és egyre látványosabban fejlődik, elkezdi saját képére formálni a világot. Ezt pedig sem a terroristák, sem a kormány nem nézik jó szemmel, és megpróbálják megakadályozni Will tudatát a terjeszkedésben, miközben a feleségre pedig egyre jobban őrlődik a két fél között. Technológia kontra humánum, gép kontra emberi lélek, tudomány határtalansága kontra emberi öntudat szabadsága, és persze az örök kérdés: Lehetnek-e egy gépnek érzései és lelke? Csupa-csupa remek labda, amiket a film alaptörténete feldob, és ezt látszólag még az alkotók is tudták. A gondok viszont ott kezdődnek, hogy itt meg is állnak a készítők és nem mennek tovább a kibontásukkal.
A Transzcendens ugyanis felvázolja konfliktusainak alapjait, de halvány lila gőze sincs arról, hogy pontosan milyen irányba is vigye őket, mit mondjon velük vagy, hogy egyáltalán melyikre koncentráljon. Legyen szó az emberek és a szinte elő-Skynetként funkcionáló szupergép összecsapásában lévő akcióvonalról vagy a gép és ember közötti viszony komplexitását hangsúlyozni akaró filozofikusabb, agyalós vonulatról, egyik se működik. Ugyanis a cselekményvezetés és az előadásmód annyira élettelen, és száraz, hogy rekordidő alatt irtódik ki bármiféle feszültség az eseményekből, ahogyan a karakterekkel való érzelmi azonosulásnak sincs esélye. Főképp azért, mert maguk a karakterek döbbenetesen egysíkúak, ez pedig különösen nagy érvágás, hiszen ezzel nemcsak a főkonfliktus válik érdektelenné, de egyúttal a Depp és Rebecca Hall közötti szerelmi dráma is üresnek és súly nélkülinek mutatkozik.
De a negatívumok még korántsem érnek véget. Amit itt Wally Pfister (Christopher Nolan filmjeinek operatőre) rendezés címszó alatt művel azzal szinte büntetni lehet. A fókuszálatlan, merészség és bármiféle kidolgozottság nélküli cselekményt letargikus csigalassúsággal és nem egy logikai bukfencen keresztül (Pl. egy mesterséges intelligencián dolgozó tudós két év után talán ne döbbenjen meg rajta, hogy az egész világon jelenlévő, mindent látó és halló, bármilyen anyagot nanorobotokkal pillanatok alatt fel- és újjáépítő szuperszámítógép-férje képes figyelemmel kísérni a szívverését, a hormonjait és az érzelmi állapotát) vonszolja végig, a tempókezelés pedig egyesen botrányos. Érdektelen jeleneteken időzünk el hosszasan, vagy érdekes jelenetek vannak értelmetlenül rövidre vágva vagy összecsapva. Arról már nem is beszélve, hogy azok a pillanatok, amik pont a legizgalmasabbak lennének, annyira fantáziátlanok és kurták, hogy kész inzultus lenne akciójelenetnek nevezni őket. A színészek közül se emelhető ki senki, már csak azért is mert szerepeik annyira érdekesek és kidolgozottak, mint egy üres tollkupak: Johnny Depp látványosan unatkozik, Rebecca Hall látványosan (és baromi idegesítően) hisztizik, a többieket pedig akár ZS filmes alakok simán megformálhatták volna, nemhogy olyanok, mint Morgan Freeman, Paul Bettany vagy Cillian Murphy. Viszont így még kétségbe ejtőbb látni azt, hogy ilyen nevek küzdenek ebben a borzadályban, aminek minden aspektusát áthatja a fantáziátlanság, az egyhangúság és a totális unalom. Ami az utolsó harmadban már szinte végsőkig feszíttette a tűréshatáromat.
Totálisan elbaltázott film a Transzcendens, pozitívumai minimálisak és nagyrészt az én jóindulatomból jönnek (tisztességes képi világ és zene), tartalmaz egy-két érdekes jelenetet és ötlet, de jobb, ha eszünkbe se jut ezekért két óra dögunalmat végigülni. Egyben intő példa is arra, hogy attól, hogy még valaki jeles a filmkészítés egyik területén, könnyen lehet elégtelen a másikon. Kár, hogy ez esetben egy tényleg jónak ígérkező sztori szenvedte ezt el, aminek bukása csak még jobban arra fogja ösztökélni a stúdiókat, hogy inkább a biztosba fektessenek mintsem az ismeretlenbe.

Likvidálva - Vélemények

2014-04-16 15:12.19

Csinos európai helyszíneken játszódó, ismert kémfilmes panelekből építkező, a Bourne filmekre erősen hajazó egyszernézős thriller, amiből leginkább csak Aaron Eckhartt emelhető ki. A tempó tisztességes, az akciók meglepően decensek, és van egy hangulata az egésznek, igaz újdonságot jobb ha nem várunk el tőle.

Fogságban (2000) - Vélemények

2014-04-14 18:33.43

Azt a cirádás atyaúristenit...
Kis érdekesség, mikor a film elkészült a producer Andrew Stevens túlságosan rossznak találta a felvett anyagot ahhoz, hogy egy kompetens fimmé összeálljon. Így mi csinált? Bevetette Jim Wynorski ZS film mestert, hogy fogasson le 40 pernyi használható anyagot három nap alatt, ha kell használjon képsorokat más filmekből is. Miért mondtam el ezt a kis történetet? Mert tökéletesen jellemzi azt a tömény inkompetenciát, ami a film minden egyes aspektusában megtalálható, minden akciójelenet, minden mozdulat és fordulat döbbenetesen szegényszagú és vérgáz. Nézhetetlen kacat még a svéd pusztító nem igazán Oscar-díjas remekekkel teli karrierjében is egy abszolút mélypont.

Amerika Kapitány - A tél katonája - Vélemények

2014-04-12 22:55.27

Képregényfilmes téren a Marvel dominanciája finoman szólva sem megkérdőjelezhető, és nemcsak a pénzügyi és kritikai sikerek halmozása miatt, hanem mert ők igenis törekszenek rá, hogy koherensen tágítsák és színesítsék azt a mozis univerzumot, aminek alapjait még 2008-ban fektették le. Azonban ez az a film, ami a Bosszúállók után egy újabb minőségi szintlépésnek tekinthető, ugyanis az Amerika kapitány – A tél katonája nemcsak a Marvel univerzum egyik legerősebb darabja lett, de egyben az egyik legigényesebb és legszórakoztatóbb popcornfilm, ami az utóbbi időben készült. Egyúttal pedig egy sötétebb, keményebb, bevállalósabb és a műfaj keretei között reálisabb talajon helyezkedő darab is, ami szinte frissnek hat, az utóbbi idők termése után.
Már maga a történet is erősen elüt a már megszokott egydimenziós ellenségképekkel operáló Marvel filmektől. Hősünk (Chris Evans) egy küldetés során erősen kérdőjeles információhiányba fut bele feladatának hitelességét és hátterét tekintve, és amikor a Fekete özveggyel (Scarlett Johansson) együtt megpróbál mélyebbre ásni, az események összeesküvések láncolatához vezet, amik által nem csak ők vagy a SHIELD igazgatója Nick Fury (Samuel L. Jackson) kerül bérgyilkosok célkeresztjébe de egyúttal erősen meg is kérdőjeleznek mindet, amiben hitt. Az olyan fogalmak, mint jó és rossz, helyes és helytelen elmosódottá válnak, a bizalom pedig megszűnik létezni. Arról már nem is beszélve, hogy egy olyan múltbeli figura is belép a küzdelembe, akinek identitására és szerepére, a lehető legkevésbé sem számít.
A történet precízen, feszen és jól van megírva, melyben az üldözöttség, a bizalmatlanság és a váratlanul lecsapó túlerő elleni küzdelem által gerjesztett feszültség remekül van összehangolva, a régi világ idealizáltságát képviselő és emiatt a mai hazugságokkal és manipulációval teli világban őrlődő hős tematikájával. És még némi politikai felhangot is kapnak az események különösen a gonoszok motivációját (milliók halála a milliárdok békéje érdekében) tekintve. Viszont még csak ne is gondoljunk arra, hogy ezzel az unalmas lelkizések és moralizálások területére tévedtük, mert a film okosan végig tudja mi a dolga ez pedig a szórakoztatás. Csak a fent felsoroltakkal ezt jóval intelligensebben, koherensebben és izgalmasabban teszi, mint sok társa azzal, hogy olyan elemeket sző bele abba a formulába, amit nem várna az ember.
A hangsúlyosabban és komolyabb erővel prezentált fenyegetés és a növekvő tétek, egy jóval sötétebb hangulatot is ad a filmnek, és a megfigyeltségtől vagy a legyűrhetetlen erőtől való félelem pedig pontosan azokat a 70-es évekbeli paranoid thrillereket (Magánbeszélgetés, Az elnök emberei) juttathatja a tapasztaltabb filmrajongók eszébe, amikre maguk a készítők is alapul hivatkoztak. Ez a másfajta megközelítés pedig szinte kiszakítja az Amerika kapitány második részét a szuperhősfilmekre jellemző meseszerűségből és polírozottságból, annak ellenére, hogy még csak meg sem próbál a Nolan féle Batman filmekhez hasonló hangulati sötétséget és realizmust adni.
Az akciófilmek és a thrillerek ismerős szituációval és jellemzőivel remekül sáfárkodó forgatókönyv persze csak egy a film sok pozitívuma közül már csak azért is, mert a kivitelezése első osztályú. Ugyanis az eddig főleg tévésorozatok epizódjait dirigáló testvérpáros Anthony és Joe Russo, annak ellenére, hogy újoncnak számítnak a nagyköltségvetésű popcornmozik műfajában, ebben a filmben olyan hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot, amit kevesek mondhatnak el magukról. Az egy dolog, hogy az eddig felsorolt újdonságokat, úgy képesek beleépíteni a filmbe, hogy azok nem hatnak idegennek és egy szerves egészet alkotnak a sztorival, de mindemellett még a karakterek dimenzióját és mélységét is merik jobban mélyíteni. Mindezeket pedig úgy, hogy a cselekmény nincs terhelve felesleges pillanatokkal, minden történésnek és minden akciónak megvan a kellő súlya, sőt egy gőzhenger intenzitásával folynak az események, a néző szinte alig érzi a 136 perces játékidőt. A karakterfejlődéshez és a csavarokkal megtűzdelt történethez szintén remekül teljesítő színészi gárda párosul, akik életet lehelnek hangsúlyosabbá váló szerepeikbe, de szintén pazar választás volt Robert Redford behozatala is, akinek szinte puszta jelenléte is növeli a film komolyan vehetőségét.
Amit még főképp ki lehet emelni, azok az akciójelentek. Már a nyitó, hajón játszódó túszmentő jelenet is inkább épít a feszültségépítésre mintsem a látványelemek és a CGI halmozására, viszont amikor az ember szinte csak keleti filmekben láthatóan kidolgozott, pörgősen és dinamikusan megkoreografált verekedést lát a Kapitány és ellenfelei között, na akkor már lehet érezni, hogy a későbbiekben is más lesz a leányzó fekvése. A film ugyanis szinte csak a fináléra korlátozza azt a megalomán, fizikai és térbeli túlzásokkal teli látványpékséget, amit egy ilyen filmtől elvárna az ember. Ellenben megdöbbentően nyers és intenzív tűzharcokat, verekedéseket, a Bourne szériát megidéző autós üldözést, azt viszont kapunk, olyan profi kaszkadőrmutatványokkal, kameramunkával és vágással megtámogatva, hogy sokszor én is azon kaptam magam, hogy döbbenten nézem azt, ami a vásznon folyik, pedig láttam a műfajban nem egy remekművet. Legyen szó városi utcák háborús zónává válásáról, zsúfolt tömegverekedésről egy üvegliftben vagy a föld fölött lebegő csatahajókon játszódó monumentális leszámolásról, az akciórajongók tuti nem fognak éhes gyomorral távozni a film vetítése után.
Thrillerként, akciófilmként és képregényfilmként mind-mind kiválóan megállja a helyét az Amerika kapitány folytatása, sőt egyik legpatinásabb képviselőjeként is tekinthetünk rá, komorabb hangulata és témája ellenére még mindig megvan benne az a könnyed szórakoztatásra való hajlam (ami a gyakran elhangzó és működő humor bonbonokban manifesztálódik), ami a Marvel filmek jellemzője. Nem visz végbe forradalmat műfaján belül, de meglévő és ismert motívumait képes úgy bővíteni és egyúttal olyan csúcsra felpörgetni, hogy a tiszta, lelkes, őszinte szórakoztató hatás, amit elér, elnyomja bennem a kétkedő hangokat. Márpedig az ember elsősorban pont ezért jár moziba.

Gyilkossághoz öltözve - Vélemények

2014-04-12 10:54.08

Brian De Palma nem hiába tartozik kedvenc rendezőim közé, főleg ha ilyen remekműveket tesz le mint például ez a film. Kevés rendező van, akinél ennyire fontos és dinamikus szerepet játszik a stílus, a pusztán képek általi mesélés, a kameramozdulatok néhol fájdalmasan lassú mégis tömény precizitással teli ritmikája, ezek mind-mind a hangulat és a feszültség kiépítésének alapjai számára. Karrierje során legtöbbször Hitchcock-hoz hasonlítják, legtöbbször negatív előjellel, holott szerintem nem nyúlásról hanem inkább a mester előtti tisztelgésről, stílusjegyeinek átépítéséről van nála szó. A Gyilkosságba öltözve De Palma legismertebb és legjobb munkái közé tartozik, igazi mesterien megkomponált thriller, amelynek cselekménye fokozatosan épül ki, a nyitány néha már-már kínos lassúsága is tökéletes előjáték ahhoz, hogy a feszültség adagolása még intenzívebb legyen a későbbiekben. Remek színészi játék (Michael Caine, Nancy Allen), Pino Donaggio pazar zenei aláfestést komponál, De Palma rendezése pedig nemcsak erőteljes, hanem témáját (szexualitás és erőszak keveredése) kifejezetten provokatív is, a liftes jelenet vagy a befejezés pedig mai napig tanítanivaló thriller szekvenciák. Kiváló darab, amit nemcsak a műfaj rajongóinak érdemes meglesni.

Túl az életen - Vélemények

2014-04-11 19:40.05

Takács Tibi által dirigált C-D-ZS kat gyöngyszem. Dacascos és Rutger Hauer szegényes díszletek között mászkálnak és lövöldöznek, lényegében ennyi ami a film másfél órájából megmarad az ember emlékezetében. Mondjuk ennél többet nem is érdemel...

Gyilkosok gyilkosa - Vélemények

2014-04-09 17:04.50

Antoine Fuqua első mozija lényegében John Woo munkáinak amerikai környezetbe helyezése, megspékelve némi videoklippes vizualitással, ami nem meglepő tekintve, hogy Fuqua azon a területen kezdte karrierjét. A történet viszont a lehető legfinomabban szólva is fapados, lényegében csak felület arra, hogy a remekül összerakott és dinamikus tűzpárbajokat megkapjuk, Chow Yun-Fat és Mira Sorvino jól működő párosa az, ami még megemlíthető mint pozitívum. Ha az ember nem pakolja magasra az elvárásait, egy szórakoztató, másfél órás akciómozit kap, igaz ennél semmi többet.

Jackie Chan - Vélemények

2014-04-07 20:26.23

Boldog születésnapot néki! :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-04-06 18:54.43

The Man from Nowhere:

Legrövidebben talán a Denzel Washington féle Tűzben edzett férfi dél-koreai változataként lehetne jellemezni, viszont ezt nem negatívumként szeretném felhozni, mert csak az alapszituáció hasonló, a történet menetében és lefolyásában már jelentősek a változások. Ráadásul teljesen más megközelítésű a két film nemcsak a sztorit, a közeget és karaktereket tekintve, hanem vizualitásban és akciók terén is. Viszont ebben a filmben is nagyon erős hangsúly tevődik a főszereplő lelki életére és motivációinak kifejtésére, amit remekül kapcsol össze a pörgős, sosem unalmas cselekményvezetéssel. A rendezés pokolian erős, bármiféle giccs nélkül képes olyan érzelmi töltetet adni a látottakhoz, amit az ember nem várna el akciófilmtől, a zene, az operatőri munka, a vágás csillagos ötös, az összecsapások pedig pazarok és brutálisak.

5*

Silent Hill 2. - Kinyilatkoztatás - Vélemények

2014-04-03 20:09.04

Atomrosz film.
És nem is akarom nagyon ragozni, hogy miért, egyszerűen tényleg azon ritka filmek egyike, amiben semmi sem működik. Az első tetszett, az egyik legjobb videojáték adaptáció volt, nemcsak ütős és az eredetihez hű vizualitása és hangulata volt, de volt sztorija, meg volt rendezve, egy elegáns és jól összerakott horrorfilm volt.
Ez viszont totális kisikálás, teljesen kapkodó, széteső, totális nonszensz, néha akkora káosz az egész, hogy már a szép képek se segítenek az élvezeti faktor növelésében, Carrie-Anne Moss meg úgy néz ki, mintha tíz évig egy szobába lett volna bezárva, ahol csak Éjjel-Nappal Budapestet nézhetett.
Borzadály.

A Grand Budapest Hotel - Vélemények

2014-03-30 10:37.33

Anderson ismét magas minőséget szállított noha a Holdfény királyság tömény tökéletességét nem éri el. Nagyon tetszett a barokkosan gazdag, ugyanakkor sosem túlzsúfolt képi világa, a remekül kitalált szereplők, az őket kiválóan megformáló hatalmas színészgárda, a olykor igencsak fekete humora, Desplat zenéje, az egész teljesen egyben volt. Fülig érő vigyorral néztem végig, a kedvencem a macskás jelenet és a börtönös szökés volt! :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-03-26 16:26.21

The Strange Vice of Mrs. Wardh:

Sergio Martinez kiválóan megmunkált giallo-ja, remekül megírt és az utolsó pillanatig csavaros történettel, dinamikus, az eseményeket jód adagoló és módfelett stílusos rendezéssel valamint a szürreális és álomszerűség közötti hangulatot szintén erőteljesen átadó operatőri munkával és zenével.

5*

A felejtés bére - Vélemények

2014-03-23 15:09.30

Bármennyire is szeretem Woo-t ezen a filmen erősen látszik, hogy egyrészt a sci-fi nem igazán az ő terepasztala, ahogyan az is, hogy nem sok mozgásteret hagytak számára, azonnal felismerhető megoldásai és stílusjegyei szinte csak pillanatokra meg az akciókra korlátozódnak. Maga a film nem túl rossz viszont elég nehézkesen indul be, a megvalósítás a legjobb esetben is csak közepesnek mondható, noha egy-két kellemesebb akcióbetéttel még itt is tud szolgálni a mester, messze az egyik leggyengébb filmje.

300: A birodalom hajnala - Vélemények

2014-03-22 16:35.16

Zack Synder elképesztően látványos és szórakoztató, igaz a történelmi hűséget a lehető leglazábban kezelő mozija hét évvel ezelőtt jött ki, és bár egyes pillanati azóta is a legtöbbet elsütött mémek között van, "lassításból-gyorsításba-menő-kaszabolás" féle megközelítése már inkább paródiák alapjául szolgál, mint a mozgóképre vetített keménység abszolút fokmérőjének. Így a kérdés már inkább ott leledzik, hogy vajon képes-e ugyanazokat az már látott és ismert látványelemeket a folytatás, úgy tálalni, hogy ezáltal elnyomja a iránta érzett szkepticizmust.
Nos ha az elvárásait az ember nem tornázza magasra, akkor a film képes a nézése közben elszórakoztatni, vele legalábbis ezt tette és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az alkotók se akarják magasra tenni a lécet, hanem csak egy szép, látványos mészárszéket prezentálni. A történet, ami a tengeren zajló szalamiszi csatát veszi alapul, nincs megbolygatva felesleges mellékszálakkal vagy egyéb kinövésekkel, a főbb karakterek (Themisztokélsz, Artemisia, Xerxész) gyors bemutatása után hamar az epikus szónoklatok és vérgőzös csatajelenetek óramű pontosságú szerkesztésébe, hogy egy percig se lankadjon az ember figyelme. Bár a látvány nem érződik olyan újszerűnek mint anno hét éve, a rendező Noam Murro pazarul játszik a túldimenzionált, stílusos képi világgal, és ennek köszönhetően vannak emlékezetes képsorok, amiknek hatását még a 3D használata is fokozza. Ráadásul rendezése pörgős tempót tart fent, az akciók dinamikusak és kreatívak, vérbő halálnemekkel dúsítva, az epikusság érzetét pedig Junkie XL (igen ez a művészneve) muzsikája is remekül átadja. Talán feltűnhet, hogy a dialógusokról vagy a színészekről nem ejtettem sok szót, de nem is kell, hiszen ezen a téren csak Eva Green emelhető ki, aki viszont remekül elkapta karaktere jéghideg kegyetlenségét, így minden mozdulata és gesztusa csak emeli a film színvonalát. Aki egy fordulatos történetű, intelligens vagy történelmileg hiteles alkotást vár, az már elve rossz helyen kopogtat, viszont ha nem is a magas művészet képviselője és az első részt nem éri utól, a 300 - A birodalom hajnala, tartalmaz annyi coolságot és látványos erőszakot, hogy egy másfél órás laza kikapcsolódást garantáljon. Take it or leave it.

Ezüstsólyom - Vélemények

2014-03-20 15:23.58

Te jószagú atyaúristen.....

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-03-19 20:34.43

Mission Impossible 2: 5*

Metal, Rock, Trash metal, avagy mi a kedvenc zened vagy Zenekarod?

2014-03-18 17:02.46

Mind a három a progresszív/technikás thrash metál legjelesebb képviselői, szerencsére a Mekong ebben az évben új lemezzel is fog jelentkezni! :)

Need for Speed - Vélemények

2014-03-17 09:59.37

Videojátékból minőségi filmadaptáció nem készülhet. Paradoxon, mission impossible.
Legalábbis ez az általános vélemény, amit meg szoktak fogalmazni a filmkészítés ezen ágazta felé, ami igazi minőségi (és sok esetben anyagi) fekete báránynak bizonyul. Valljuk be, hogy az elmúlt 15-20 évben készített videojáték adaptációk inkább szolgálnak elrettentő példának, mint követendő mintának, és az alapanyag teljes félreértelmezése és a másik médiumba való átültetés félresikerültsége az, ami általában a probléma fő forrásának számít. És még az eredeti játék hangulatához és történetéhez hűbb filmek (Silent Hill, Perzsia hercege) is inkább élesen megoszló véleményeket kap, mint összességében pozitívakat. Így felmerül a kérdés, képes-e a nagy múltú Need For Speed széria nagyjátékfilmes változata megváltoztatni ezt a képletet?

Nos az már önmagában elgondolkodtató kérdés, hogy vajon mégis hogy lehet vagy hogy egyáltalán van-e filmre vinni egy olyan szériát, aminek esetében a történet az, ami a lehető legkevesebb szerepet játssza és sokkal inkább a versenyzés, a száguldás élményének átadása az, ami a gerincét képezni. Persze ezt az élményt valamilyen szinte át lehet hozni mozivászonra is. Tulajdonképpen ha az alapul szolgáló játékhoz való hűséget vizsgáljuk akkor a Need for Speed jelesre vizsgázik, hisz vannak benne gyönyörű egzotikus kocsik, változatos helyszínek, és rengeteg üldözés és autóversenyzés. Pont úgy mint a játékokban. A gond már ott kezdődik, hogy ez édeskevés egy filmhez, mert a filmek történetet mesélnek, és pont az, ami a játékokban nincs vagy ha van rájuk se bagózunk.
Röviden vázolom mivel próbálkoztak a készítők: Toby Marshall (Aaron Paul) egy autókat tuningoló műszerész, aki egyben született autóversenyző is, noha utóbbi tevékenységét csak illegálisan gyakorolhatja. Mivel kevés lé csurran neki, felvállalja, hogy feltuningolja egykori riválisa Dino Brewster (Dominic Cooper) kocsiját, aki viszont belerángatja egy versenyebe, ami Toby barátjának halálával jár. A gyilkosságot Toby-ra keni, aki miután leülte a börtönt, összeszedi egykori csapata tagjait, hogy egy újabb versenyen bosszút álljon. Ennyi. Természetesen nem egy olyan sztorit vártam volna, ami Dosztojevszkij munkáinak komplexitásával vetekszik, de azért van különbség az egyszerű és a hajszálvékony cselekmény között.
Ezt a helyzetet nem segíti, hogy a karakterek két lábon járó sablonok, kérem szépen minden van itt, a kemény de érző szívű főhőstől kezdve, a vicces feketén át, a csinos barátnőig és a "azért-gonosz-mert-csak" féle gonoszig minden, és maguk a színészek is csak azért vannak, hogy ezeket a funkciókat betöltsék azzal nem is fáradva, hogy figuráikat érdekessé, szerethetővé vagy akár elviselhetővé tehessék. Kész szerencse, hogy hősünket Aaron Paul játssza, aki képes egy minimális dimenziót adni karakterének még úgyis, hogy a játékidő 90%-ban egy volán mögött ül. De a filmnek nem is igazán ez vagy a vérgyenge és agyzsibbasztó dialógusokkal teli szövegkönyv árt a legtöbbet, hanem a csaknem 130(!) perces játékidő, aminek köszönhetően már a felvezetés is több mint félórás, a nagy versenyig pedig további 70 percet kell várnunk, amit nagy részt olyan jelenetek töltenek meg, amiknek vagy a súlya nincs meg vagy csak simán az időt húzzák.
A mentőövet a remek operatői munkával és zenével kísért autósüldözések jelentik, amikben hála istennek a rendező Scott Waugh az igazi kocsik összetörését és a követhetőséget teszi előtérbe, a CGI és az eszelős kamerarángatás helyett ahogy a kocsik kinézetére se lehet panasz. Viszont azonban maguk az akciók sem annyira látványosak vagy emlékezetesek, egyedül a végső futam remekül levezényelt, dinamikus képsorai azok, ami tényleg jól néznek ki, és ez a jelenet messze a film csúcspontjai közé sorolható. De odáig sok hülyeségen, álromantikus maszlagon, és viccesnek szánt de inkább kínos pillanaton át vezet az út.
Jóindulattal is csak egyszer megnézhető, de inkább szürke és gyenge középszer a Need for Speed (mondjuk még így is finomabban bántam vele mint a kritikusok többsége), ami nem éppen jó példát mutat a többi játékadaptációs kísérlet felé. Főleg úgy, hogy már az átlag hollywoodi filmgyártás is ilyenekkel van tele, nemhogy ezen részlege.

Rés a pajzson - Vélemények

2014-03-15 09:07.27

John Woo második amerikai akciómozija az akkoriban nagyon menő terroristás történetre építő betonegyszerű zúzda, a mester ismerős stílusjegyei inkább az akciókra korlátozódnak még jó, hogy inkább ezekre koncentrál pörgős tempóban, hogy a sztori hihetetlenségeit és abszurditásait elfedje. John Travolta brillírozik a gonosz szerepben, Slater is jól hozza az akcióhőst, kettejük egymásnak feszülése pedig nemcsak remek beszólásokat de mai szemmel is piszok igényes és látványos (kevés akciófilm van amiben ennyi helikopter robban fel) akciójeleneteket eredményez, amiket Woo mesteri dinamikával rendez. Remek szórakozás.

A berni követ - Vélemények

2014-03-12 12:42.16

Na örülök, hogy végül ez is bekerült. Jó ötlet volt, hogy megnéztem, ugyanis hatalmas pozitív meglepetés volt számomra már csak azért is mert egy olyan műfajban sikerült igényes letennie Szász Attilának, amire nem hazai példa van ez pedig a thriller. Jól megírt forgatókönyv, feszes dinamikus, a 75 perces játékidőt remekül kihasználó rendezés, ami jól adagolja a feszültséget, a két főszereplő és Kulka János pazarok, az egésznek pedig ahogy alattam is írták van hitelessége, nincs nyoma annak a görcsösségnek, ami általában a magyar filmekre jellemző. Profi munka, remélem még fognak ilyenek készülni és nem csak tévére.

A törvény nevében (sorozat) - Vélemények

2014-03-11 22:20.42

Szokás mondogatni, hogy az elmúlt években sorra kapjuk a jobbnál-jobb tévésorozatokat, és van is ebben igazság, ahogyan abban is, hogy ezek miatt szinte több élvezet van ezek nézésében, mint azokban a mozgóképes termékekben, amik a mozivásznakra kerülnek. Viszont a mostani erős felvonulatoz képest is a Törvény nevében olyan hihetetlen erővel robbant be és taglózott le mindenkit, hogy az példaértékű. És nem ok nélkül.
A Nic Pizzolatto által írt és Cary Fukunaga által rendezett nyolcrészes sorozat ugyanis olyasvalami, ami megvalósításban és történetelbeszélésben is a legvégső határáig viszi ezt a formátumot, szinte tényleg csak a felosztás az, ami megkülönbözteti egy nagyjátékfilmtől. De a sorozat nemcsak ezért olyan jó. Az átlagosnak tűnő sorozatgyilkos utáni nyomozás, ugyanis nemcsak szimplán nyomozás, hanem egyben keret is arra, hogy két ember hihetetlenül jól kidolgozott karakterét bemutassa majd a közöttük lévő kapcsolat komplexitását boncolgassa a sorozat. A kiváló és intelligens szerkesztésnek köszönhetően remekül egészíti ki egymást a múlt eseményei, a jelenbeli reflektálásokkal, nem folyik szét az egész, hanem feszes, zárt és tökéletesen van végigmondva. Sok mindenre választ kapunk, de ugyanakkor nem rág mindent a szánkba, hagyja hogy egyes dolgok enigmatikus homályba legyenek burkolva, és hogy mi gondolkodjunk rajta. Sokféleképpen lehet interpretálni a látottakat, elmélkedni, hogy mi mit jelent, mi hogyan függ össze, ahány ember, annyi elemzés. Számomra ez a nyolc rész olyan volt, mint az az ősi mese, amiről Rust is beszélt a lezárásban: A fény és a sötétség összecsapása. Két férfi, akik nem különbözhetnének egymástól, fokozatosan merülnek le az emberi sötétség legmélyére, Carcosa a szimbolikus purgatórium, ahol megvívják a harcot és ha győznek akkor talán még önmaguk által elkövetett hibák ellenére is találhatnak némi megváltást.
Ezek után kell még vernem a nyálam arról mennyire jó a rendezés, a forgatókönyv, a dialógusok, a színészi játék (medve anyám, amit itt Matthew produkált, kicsi szó az, hogy frenetikus), az operatőri munka, a hangulatteremtés, a zene meg a realizmus és a stilizáltság tökéletes társítása? Nem hiszem. :)

elejére ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk