Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Kampókéz (2021) (4K UHD + Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A holnap határa - HBO, 22:05 |
Jákob rabbi kalandjai - ATV, 22:10 |
Karácsony Biltmore-ban - Izaura TV, 22:30 |
24 - A szabadulás - Viasat3, 22:40 |
Nejem, nőm, csajom - Magyar Mozi TV, 23:05 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Dűne: Prófécia |
Jeffrey Dean Morgan |
2013-12-01 09:17.00 |
Basszus, ez így reggel totál sokk számomra, csíptem a palit noha a Halálos iram filmeken kívül másban nem nagyon láttam. Nyugodjék békében. |
2013-11-29 21:03.26 |
Jason Statham visszavonult kábszerügynök, aki békés életet szeretne a nagy amcsi déli lápvidéken élni kislányával, csak hogy bajsza összeakaszkodik a helyiekkel és ez hamar, egy amazokkal és múltjából előtörő figurákkal vívott helyi háborúba torkollik.
Betonegyszerű sztori, maga Stallone véste papírra, és magának készítgetett kis project volt anno, csak hogy aztán eljárt az idő és inkább átengedte a terepet Statham-nek, akinek ez a film is tökéletesen beleillik munkásságába. Nincs nagyon megcsavarva benne, semmi, szépen illeszkednek egymás után az akciófilmek ismert sablonjai, Gary Fleder tisztes iparosként rendezi a filmet, ergo a küzdelem végkimenetele is könnyen kiszámítható. És bár ezt fel lehet róni negatívumként, én jól elvoltam a filmmel, lendületes, pörgős, kicsit drámaibb mint amire számítottam, de ez végül nem vont le túl sokat tekintve, hogy Jason itt is bizonyítja, hogy sokkal jobb színész mint, aminek sokan mondják. Akció sincs annyi, mint pl, egy Feláldozhatókban vagy a Biztonság zálogában, mondhatni inkább csak akkor, amikor lenniük kell, viszont kemények és szinte minden ütést érezni lehet, nincs kérem itt finomodás. Amit még külön kiemelnék az a fényképezés, néhol piszok jó és hangulatos tájképeket kapunk, és James Franco lazán a legemlékezetesebb mindenki közül, mocsok jól elkapta a tahó drogdíler figuráját. Szórakoztató kis darab, semmi nagyon emlékezetes lehet kissé túl is pontoztam, de egye fene, másfél órás időeltöltésnek tökéletes. |
2013-11-27 15:38.30 |
Shield of Straw:
Izgalmas, feszes és erősen megrendezett és megírt akcióthriller Takashi Miike-től. Remek helyszínek, néhány jobbfajta akció és még arra is van ideje, hogy erkölcsi-morális tematikákat is feszegessen, ehhez pedig a megfelelően kimért játékidő és dramaturgiai szerkezet is alásegít, a hiteles színészi játékról nem is szólva. Élvezetes munka, csak ajánlani tudom. 4* |
2013-11-22 17:21.26 |
Rideg, embertelen, diszfunkcionális figurák értelmetlen és céltalan kóválygása a nagy büdös kisvárosi semmiben, semmi konfliktuskeltő elem nincs tetteikben, érdekesnek nem lehet mondani őket, szimpatikusnak meg pláne nem. Realista látleletnek meg azért nem mert szavaik és cselekedeteik olyanok, hogy egy percig sem hiszem el őket, sőt sokszor a józan ész fején ugrálnak páros lábbal. Tökéletes példa, hogyan kell az értelmetlenségről, egy halálunalmas és szinte nézhetetlen baromságot forgatni, amit persze nálunk könnyen el lehet adni, mint a művészi kiteljesedés csúcsa. |
2013-11-21 18:18.24 |
Kick-ass 2:
Minden csak nem kick-ass. 2* |
2013-11-21 18:17.41 |
Nem elég, hogy felesleges de még gáz is.
Felesleges, mert a 2010-ben megjelent Kick-Ass (igen nem vagyok hajlandó a magyar fordítók agyrémét használni) egy tökéletesen összerakott szerkezetű film volt, olyan kezdéssel, tárgyalással és befejezéssel, ami tökéletesen kerekké tette, amikor az ember megnézte, a stáblista pergésekor nem érezte, hogy ennek feltétlenül kéne folytatása mégha küldtek is neki közvetlen utalást. De talán azért is érezhettem ezt így, mert az a film, egy hihetetlenül kreatív, vicces, izgalmas, sötéten humoros és nem egyszer tabudöntő közelbe merészkedő darab volt, ami rendesen feszegette a jó ízlés határait de mégsem lépte át úgy, hogy ne maradjon meg szórakoztatónak. Talán azért is mert Matthew Vaughn egy nagyon tehetséges író/rendező, aki remek egyensúlyérzékkel pakolgatta ezeket az elemeket, egy kiváló egésszé. Talán ezért érezheti az ember, ha ezt még egyszer meg próbálják ismételni, abból nagy eséllyel pofáraesés lesz, főleg ha nem ő dirigál. És lőn Jeff Waldow, aki még is megcsinálta. Gáz a film mert egyszerűen minden képkockájáról üvölt valami szavakkal nem nagyon átadható de mégis érzékelhető izzadtságszag, hogy valaki olyasvalaki írja/rendezi, aki teszteli ezt a koncepciót meg az első részt és próbál ehhez hasonlót csinálni, de még akciót is vérverejtékkel tud okésra csinálni, nemhogy karakterfejlődéssel meg történettel foglalkozni. Ezért van, hogy markáns konfliktus csak bő egy óra múlva üti fel a fejét. Ezért van, hogy a beilleszkedés és a real-life szuperhősélet gondjait nem érezzük hitelesnek és reálisnak, max klisésnek és vállrángatást kiváltónak. Ezért van, hogy ha egy szereplő főbe harap annak nem érezzük a súlyát, elkent az összes motiváció, jellem és karakterfejlődés nehezen található benne. Ezért van, hogy gyorsan kikukáznak az ablakon dolgokat, pl Dave barátnőjét az első részből, ezért tűnik el a befenyítő maffiózó a film közepéből, ezért rimánkodsz, hogy csináljon már valami fajsúlyosabbat a szuperhősgárda, hogy Chloe Moretz unjon rá a vérgáz Bajos csajok utánérzésre és menjen vissza verekedni. Ezért fullad sok minden unalomba, ezért van hogy az akciók az első rész közelébe se szagolnak egyet leszámítva (a kocsis de már azt is lelőtték az előzetesekben), ezért van az hogy alig röhögsz a filmen mert az, hogy sokkolót kapnak a csajok és összehányják/fossák magukat, hahahaahha ez a humor csúcsa ha Friedberg/Seltzer mozikon szocializálódtál. Próbálkoztak itten, de nem jó ez a film, az első részhez képest meg kész inzultus, szinte minden, ami abban jó volt, itt el van rontva. Előnye, hogy csak másfél óra és nagyrészt pörög, de szerintem ezt már nem kéne egy harmadikkal erőltetni. |
2013-11-19 22:02.25 |
Piszok jó popcornmozi...lehetett volna.
De tényleg, hisz minden elem és lehetőség megvolt benne, Verbinski is bizonyította a Rangoval, hogy ért a westernhez. Csak sajnos sem ő, sem a forgatókönyvírók nem tudták a kellő időben leállítani magukat, és egy hót egyszerű 90-100 perc alatt elmesélhető bosszúsztoriból nyújtottak ki, egy hihetetlenül dagályos és iszonyú vontatottá és unalmassá váló 150 perces masszát. Pedig egész ütősen indul az elején aztán teljesen elveszíti az iramot, össze-vissza ugrál a tónus vérkomoly és könnyed között, tele van pakolva felesleges jelenetekkel, hiába van gyönyörű fényképezéssel becsomagolva, egyszerűen tök érdektelen lesz az egész. Arnie Hammer és Johhny Depp párosa is működhetne, az egyiknek a karaktere nem lenne egy komplett balfasz, a másik meg szinte önparódiába hajló, így sem ők, sem az esetleges humor nem tudja serkenteni a játékidőt. Azt én is elismerem, hogy a duplavonatos finálé tényleg parádés és kreatív. Abban a huszonöt percben tényleg meg lehet látni a Karib-tenger széria direktorának kezét, és a pénzösszeget, de két óránál túl késő rátaposni a gázpedálra. Három csillag, de tényleg csak azért mert jóindulatú vagyok és értékelem a belé ölt kraftot, máskülönben teljesen érhető a hatalmas anyagi bukta, amit elszenvedett. |
2013-11-18 18:35.31 |
Paul Greengrass pontosan tudja mi fán terem a thriller.
Nála nincsen se heroizálás, se démonizálás, üres ideológiai frázisok csépelése, se fárasztó és hiteltelen lelkizések. Nincsen pátosz vagy giccs. Nála csak egy a lényeg, egy történet lehető legsallangmentesebb, legrealistább és legfeszültebb elmesélése. Szomáliai hajós túszdrámája is azért annyira hatásos, mert nem kötelező sablonfigurákat nézünk, hanem hitelesen megírt és eljátszott, mélységgel rendelkező emberi figurákat, akiknek küzdelmét valóban igazinak érezzük. A szituációk, a dialógusok feszesek és lényegre törőek, a belűlök következő emberi viselkedés pedig szinte riasztóan valósnak hatnak. A kapitány tényleg egy egyszerű ember aki csak túl akar élni, a kalózok is emberek, akiket helyzetük kényszerít kötelességszerű rablásokba. Az egymásnak feszülést pedig tökéletes autentikussággal mutatja be Greengrass. Rendezése intelligens, értő és az elejétől meglévő feszültséget szinte folyamatosan képes fokozni, az utolsó félórában szinte már az elviselhetetlenségig. Tom Hanks élete egyik legjobb és legalázatosabb szerepét mutatja itt be, ahogy a kalózok is abszolút hihető figurákból áll. Igaz történet, aminek hiába olvassa el az ember vagy tudja a végkifejletét, miközben pörögnek a kockák, a tökéletes forgatókönyvnek és rendezésnek köszönhetően mégis lerágja a kézfejét az izgalomtól. Az utolsó jelenetnek pedig főleg az azt megelőzőek tükrében, olyan érzelmi töltete van, aminek láttán nyugodtan ki merem jelenteni: az ilyenért találták fel a mozit. |
2013-11-16 22:58.31 |
Most végeztem a harmadik évaddal és az első kettő is kiváló volt, viszont a harmadik még így is egy mesteri teljesítmény, közel hibátlan. |
2013-11-16 12:22.28 |
Meg kell hagyni, hogy nagyon okosan csinálják a Marvel-nél. Nem elég, hogy sikerült kiépíteniük egy komplett képregényfilmes univerzumot, de ezt úgy sikerült megoldaniuk, hogy a filmek ne csak önmagukban legyenek, hanem szépen lassan egy nagy egésszé álljanak össze, ami nem más, mint egy kirobbanó crossover csúcspont. Mint kitalálható, ez volt két éve a Bosszúállók. És most ugyanúgy épülnek a lépcsőfokok a következő felé, úgy hogy a méret és a befektetett kraft is növekedjen ezeknél a filmeknél.
Hogy a minőség tekintetében ez mit jelent, az már kicsit személyfüggő, hisz a váratlan és ebből a műfajban unortodoxnak számító történetbeli húzásokat és hangulatváltást megkísérlő Vasember 3, az óriási anyagi siker ellenére sokaknak a torkán akadt, így fennmarad a kérdés, hogy vajon az asgardi villámisten második kalandja képes lesz, úgy hozzátenni az univerzumhoz és esetlegesen javítani az első rész hibáin, hogy abból ne legyen szentségtörés. Nos, az most rögtön leszögezném, hogy bár változások vannak, radikális lépésektől meg vagyunk kímélve, a Thor: Sötét világ tökéletesen illeszkedik a Marvel filmuniverzum világába és színvonalába. A sztori itt sok Marvel mozihoz hasonlóan, egy ősi energiaforrás körül forog, aminek története az ősidőkbe nyúlik vissza, óriási hatalmat ad, ami rossz kezekbe kerülve hatalmas veszélyt hozhat a világra, ha a megfelelő időben használják (itt a kilenc világ több ezer évben csak egyszer bekövetkező együttálláskor). Mikor erre az anyagra a földön kutató Jane Foster (Natalie Portman) rátalál, rögvest az asgardi istenek ősi ellengének, a sötét tündéreknek célpontjává válik. Vezetőjük Malekith (Christopher Eccleston) ugyanis ezzel akarja örök sötétségbe borítani a világot, ám Thor (Chris Hemsworth) ezt finoman szólva se nézi jó szemmel is mindet megtesz, hogy megállítsa, még ha ehhez bebörtönzött öccse Loki (Tom Hiddleston) segítségére is szüksége lesz. Az első Thor, főleg rendezőjének Kenneth Brangah-nak köszönhetően inkább hasonlított egy királydrámára, a folytatás viszont hangulatát és szerkezetét tekintve is sokkal jobban hasonlít, a Vasember filmekre, abból a szempontból, hogy itt az acélos komolyságot felváltja valami olyan látásmód, ami a főhőst és világát egyszerre kezeli tisztelettel, de egyfajta öniróniával is. Ami szerintem fontos lépés afelé, hogy az ember még ezekhez a szuperfigurákhoz képest is rikítóan kiugró főszereplőt és világát is jobban befogadja és tudjon szórakozni. Ennek megfelelően a sztori sincs nagyon komplikálva, szépen építkezik A-ból, B-be, érzelmesebb pillanatok persze vannak, de a humor már nagyobb szerepet kap. Fontos erősségei hamar megmutatkoznak abból a tekintetből, hogy mivel megvolt a felvezető epizód, a folytatás sokkal lendületesebben, magabiztosabban mutatja meg környezetét és egyúttal próbálja is mélyíteni azt és a karaktereket (már amennyire a popcornmozis formula ezt engedi). Itt már Thor és Loki teljesen ki van bontva és remekül van kihasználva a kettejük közötti dinamika, főleg a párbeszédek terén, de ehhez persze a két színész (főleg az itt is remeklő Hiddleston) is hozzáteszik a magukét, ám a mellékszereplők sincsenek elkenve. Nem elég, hogy remek színészek sorát láthatjuk, de az esetek többségében jelenlétüknek tényleg van funkciója és cselekménymozgató hatása, nem csak díszletek. Viszont a film nemcsak ebből, hanem a Trónok Harca epizódokat dirigáló Alan Taylor meglepően profi rendezéséből is nagyon sokat profitál tekintve, hogy a film kissé döcögősen indul be, viszont már hamar megtalálja a sebváltót, hogy egy pörgős, izgalmas és valóban szórakoztató darab legyen, viszont kapkodásról szó nincs, inkább egy jó egyensúlyozásról akció, romantika, egysoros beszólások és epikus nagyzolás terén. A költségvetést is jobban sikerült Taylor-nak kihasználnia, a látvány egyszerre epikus, mégis van benne valamiféle hiteles karc, aminek köszönhetően Asgard giccses építményeit jobban befogadja az ember, de a többi helyszín megvalósítására sincs panasz. Akciók terén pedig magas a minőségi ugrás, az összecsapások intenzívebben, ütősebbek lettek az első résznél és kreativitást tekintve sem merülnek ki egy kisváros utcáinak szétverésében, van itt küzdelem földön, levegőben, sőt dimenziók között (hogy mire gondolok, azt nem lövöm le, tessék megsasolni). A képlet persze nem tökéletes, mert a fenn felsoroltak ellenére sokszor érezheti az ember, hogy inkább csak a látvány és Loki viszi el a hátán a filmet, nem hőseink jellemfejlődése, a főgonosz minden csak nem emlékezetes és ez kissé csorbítja a téteket, a fent említett humor pedig vagy betalál, vagy méterekkel megy mellé (Kat Dennings személyében köszönthetjük az utóbbi évek egyik legidegesítőbb „viccelődő” karakterét). Mégis a remek tálalásnak köszönhetően, a néző inkább csak a stáblista gördülésekor kezd el gondolkodni, a forgatókönyv esetleges ködösítésein és logikai bukfencien, vagy a többi hibán. Legalábbis számomra ez volt a helyzet, ami mindenképpen nagy pozitívumként értékelek. |
2013-11-13 20:32.57 |
Origós cikknél egy kommentelő:
"Valaki szóljon már Ridley Scott-nak, hogy 1982-ben be kellett volna fejeznie ezt a filmrendezésnek hívott bohóckodást." Magasan az egyik legnagyobb faszság, amit ezévben filmes témában olvastam. |
2013-11-10 23:50.06 |
Éjsötét humorú, hangulatú és erősen szatirikus hangvételű B mozi, a műfaj nagymesterétől Roger Cormantől. A művészet itt nem csak a köldöknézés, hanem maga a gyilkosság, a test dekonstrukciója és áttranszformálása valami időtlenné, viszont egyenes út az alkotó pusztulása felé, végül ő lesz a legvégső remekmű. Na de ha félretesszük a fenti filozofikus maszlagot, még mai szemmel is egy pörgős, érdekfeszítő darab, érdemes a megtekintésre. |
2013-11-09 23:08.57 |
Próbáltam előítélet nélkül nekiülni és szórakozni rajta. De nem. Ezen nem lehet.
Ugyanis a Nagyfiúk 2 nem köntörfalaz, első három percben láthatjuk, ahogy Sandler-t pofánhúgyozza egy szarvas, itt biztosít arról milyen színvonalat képvisel, milyen humorforrással dolgozik, és hogy mire számíthat a maradék másfél órában a néző. Ezek után minek húzzam fel magam? Minek verjem az asztalt, hogy ez egy történet és kreativitás nélküli jelenetmassza, aminek csak az a lényege, hogy Sandler és haverjai annyi értelmetlen marhaságot csináljanak, amennyi a csövön kifér? Minek dühöngjek azon, hogy olyan poénokkal dolgozik, amiket csak akkor lehet viccesnek tartani, ha még a csattogós lepkét húzód magad után? Minek azon füstölögnöm, hogy míg számos eredeti ötlettel házaló filmkészítőt elhajtanak a stúdiók, egy ilyen értelmetlen, érdektelen, unalmas, fárasztó és idegesítő filmkezdemény 80 milliós büdzsét kap, amit csont nélkül vissza is hoz? Nem fogok. Embertelen fájdalmakra számítottam, ehelyett csak néztem ki a fejemből miközben ment. Félreértés ne essék, ettől ez a darab még minden csak nem jó vagy tűrhető, állítsa bármennyire is Man2 az ellenkezőjét. |
2013-11-08 21:05.25 |
Gravitáció (másodjára): 5* |
2013-11-06 17:44.26 |
Változatosabbnak, nagyobbnak és még keményebbnek ígérkezik mint az első. Várós! |
2013-11-06 16:34.58 |
Ej, de jól esik azt mondani, hogy nyugodt szívvel ajánlhatok egy magyar filmet!
Persze nem mestermű, vannak hibái, kissé kiegyensúlyozatlan abból a szempontból, hogy a gerincét alkotó fekete humorral teli mentős részek mellett túl éles kontrasztot teremtenek a telefonos lelkizések, és hogy halványan megpróbálnak valami morális mondanivalót beleszuszakolni inkább kevesebb mint több sikerrel. Viszont mindezek ellenére lekötött és néhol tényleg nagyon szórakoztatott a film, Bodzsár Márk elsőfilmes rendezőhöz képest meglepő hozzáértésről tett tanúbizonyságot, atmoszféra, szituációépítés, karakterek és dialógusok terén, főleg az utóbbiak, amikért dicséret jár, Rába Roland telitalálat volt. Én pedig csak azt mondom, hogy inkább ilyen kissé kiforratlan de stílusos és szórakoztató darabokat jöjjenek a magyar rendezőktől, mint a 537437529852-ik depresszív, tarrbéla tempójú köldöknézés, a nagy egzisztencialista nyomorról. |
2013-11-04 22:51.28 |
A mester életművéből kissé szokatlanul kilógóan könnyed és humoros alkotás, persze ez alatt inkább a jó öreg angolos fekete akasztófahumort érdemes érteni, nem a totál hülyülést. Viszont van itt megoldandó bűntény kellően csavargatva, remek fényképezés és színészi játék, a vége fele pedig egy igazi feszültséggel teli jelenet is beficcent, ami a kézjegyének számít. Kedves és nézhető alkotás, tökéletes célpont másfél óra hasznos eltöltésére. |
2013-11-01 22:05.40 |
A 90-es évek egyik alap kungfumozijának alapfolytatása, ami nemcsak hogy hozza az első rész szintjét, de még felül is múlja. Az elsőhöz képest egyszerűsített cserébe maximálisan pörgő és jól egyensúlyban tartott történet, autentikus díszletek és hangulat, remek színészi játék és zene, Hark nem csak izgalmat de érzelmeket is pazarul közvetítő értő rendezése valamint olyan akciók, amik láttán a padlódeszka alatt keresed az állkapcsod. A nagykövetségen, a szektaszékhelyen lejátszódó harcok vagy a végső botharc Jet Li és Donnie Yen között mai napig etalonértékű koreográfia, fényképezés és vágás terén mégha a gravitációt jóval könnyebben kezelik min itt nyugaton. A keleti filmek és a csihipuhi mozik rajongóinak kihagyhatatlan remekmű. |
2013-10-31 21:04.59 |
Azé a First Class se volt piskóta. :) |
2013-10-31 21:01.52 |
Az X-men filmekhez mindig remek trailereket hegesztettek, és a most kijött is beleillik a sorba. |
2013-10-30 23:48.51 |
Úgy látszik, hogy a 2004-es Újabb rendőrsztori sötétebb tónusú, drámai formulát viszik tovább, és a tradicionális lövöldözések és autós üldözések is nagyon hangsúlyba kerülnek.
Jackie nemrég azt mondta, hogy kicsit visszafogja az akciózást, hát nekem nagyon nem úgy tűnik, mintha fáradna! :) |
2013-10-30 10:12.15 |
Ain't Them Bodies Saints: 5* |
2013-10-30 10:11.32 |
Már régóta érdekelt, főleg a hangulatos előzetes miatt, és azt kell, hogy mondjam egy kiváló élmény volt. És nem is azér,t mert annyira erősen vagy eredetien megírt történetet mesél el (tragikus szerelmi sztori), hanem ahogyan elmeséli. Gyönyörűen fényképezett, lassú folyású de unalmassá nem váló alkotás, amiből olyan erős hangulat és atmoszféra árad, ami egyszerűen beszippantott és teljesen maga elé szögezett. A költői érzetre nagyban rásegít még a zene is, ami remekül illik a tájakhoz, a környezethez és a balladaszerű tónushoz. A karakterek is abszolút hihetőek, emberiek, a köztük lévő kapcsolatok is hitelesen vannak ábrázolva, Casey Affleck, Rooney Mara és Ben Foster mind kiválóan alakítanak.
Nem hétköznapi, sőt erősen művészfilmes darab, ami erősen hangulatfüggő, kicsit átmenet Terrance Mallick és Andrew Dominik Jesse James mozija között, de ha azokhoz hasonlóan erre is ráhangolódik az ember, akkor könnyen a szívébe zárhatja. |
2013-10-28 22:31.08 |
Igazi, hamisítatlan, 90-es évekbeli ZS kategóriás szörnyfilmes agymenés, hat számjegy alatti büdzséből összetákolva. Fred Olen Ray eme műfaj igazi nagymestere, az itt producerként tevékenykedő Jim Wynorski-hoz hasonlóan Katyusa módra képes az ilyeneket gyártani. A szörny gumiruhás valami, amitől elfog a röhögőgörcs, a színészekénél még egy óvodás kiscsoport is hitelesebben teljesítene, a film többi aspektusa (dialógusok, szerkezet, izgalom úristen egyáltalán ezt a szót itt használni) pedig olyan szinten van, ahol még egy afrikai uránércbánya mélye is maga a Sears Tower teteje. |
2013-10-27 18:33.30 |
Nekem is sokáig tűzrókám volt, aztán olyan hihetetlen lassulásokat kezdett produkálni, hogy az ember esze megállt tőle. Chrome-ot használok már körülbelül egy éve. |
2013-10-27 16:03.18 |
Aki nem vevő a marhulós, káromkodós, péniszpoénos, és nem egyszer altesti jellegű tapló humorért, az inkább hagyja ki, én viszont remekül elszórakoztam azon ahogy Seth rogen, James Franco és a többi híresség megpróbál túlélni a baszott nagy apokalipszisban miközben folyamatosan osztják egymást és helyzetüket. Ráadásul a forgatókönyv is van olyan decensen megírva, hogy félóra után ne fulladjon ki az egész,hanem végig érdekfeszítő és vicces maradjon. Mindehhez egy alacsony vígjátékhoz képest egész decens látvány, jó zene, kiváló utalások és kellő elborultság társul. Igazi bulifilm, amit haverokkal nagyon lehet élvezni. |
2013-10-26 16:23.39 |
Az elmúlt évtized legjobb magyar filmjei közé sorolható, jól sikerült, nemegyszer igencsak kemény és realista dráma a tornászok életéről, remek színészi játékkal, sokszor igencsak kreatív kamerakezeléssel és vágással, nyugodt tempóval és hangulattal. |
2013-10-25 19:23.33 |
Max, a World's End-el keverheted, de még az is visszahozta a költségeit az USA-ban :) |
2013-10-24 22:24.49 |
Furcsa belegondolni abba, hogy a két akciófilmes ikont Sylvester Stallone-t és Arnold Schwarzenegger-t nem 20-25 évvel ezelőtt, karrierjük csúcsán látjuk először közösen egy mozifilmben, hanem a 60-as éveikben bekövetkezett másodvirágzásban. Ekkor már bizony nem a nevükre, hanem masszívan a nosztalgiára tudnak csak építeni (és a pénzügyi adatok azt mutatják inkább kevesebb mint több sikerrel), és ekkor bizony már eléggé egyénfüggő, hogy ki mennyire képes elfogadni vagy komolyan venni a nagypapa korú akciózást. Számomra viszont a Szupercella is pontosan azt adta, mint az év elején kijött első Arnold film, az Erőnek erejével. Sok újdonságot vagy nagyon kiemelkedő minőséget nem tartalmazó, de a kétórás játékidőre az embert lekötő szórakoztatást.
Ray Breslin (Stallone) egy börtönökre specializálódott szakember, csak neki nem az a dolga, hogy megtervezze vagy vezesse őket, hanem hogy megszökjön belőlük, így tesztelve minőségüket és ezért csinos pénzösszegeket kapva. Az új melója során viszont az átlagos terv fölborul és hamarosan egy földalatti, hipermodern börtönkomplexumban találja magát. Ahol nem csak, hogy minden lépését figyelik, de arra is rájön, hogy itt bizony nem segíthetnek be neki szedett-vedett társai (köztük a hackerzseni szerepre beosztott 50 Cent, na ezt tessék emészteni), csakis saját gógyijára és a karizmatikus Emil Rottmeyerre (Scwarzi) hagyatkozhat. A felállás innentől pofonegyszerű: szökés megtervezése és végrehajtása. Fontos most leszögezni, hogy jobb, ha alacsonyra kalibrálja az ember az elvárásait ezzel a filmmel szemben, mert bár a két legenda egy vásznon van, mégsem fog az átszakadni, a lövések és robbanások mennyiségétől. Sem a fent felvázol alapszituáció, sem pedig az eddig thrillereket rendező Mikael Hafström visszafogott rendezése nem ad alapot a tízpercenként zúzdához. Viszont mindezek ellenére működik a film és nem is csak a kissé steril, de a tempóérzéket és az arányokat tisztességesen adagoló direktori munka, a szögegyszerű, de működő forgatókönyv vagy a nosztalgia miatt. Hanem Arnold miatt. Amikor januári neo-westernjében láttam, egy kissé megfáradt, öregkorát inkább erős öniróniával egyensúlyozó akcióhőst láttam, akin meglátszott az évtizedes kihagyás, itt viszont nemcsak hogy ő viszi el a pálmát az egész stábból, de olyannyira hozzátesz a minőségjavuláshoz, hogy szinte inkább mondható ez az ő filmjének. Az ő megjelenésekor ér véget a film kissé nyögvenyelős expozíciója és válik egy szórakoztató börtönmozivá. Valósággal lubickol karakterének bőrében, arcán laza mosollyal osztja Sly-t, a többi rabot és a gonosz Jim Caviezel – Vinnie Jones párost, egysorosai ütnek és egész egyszerűen már jelenléte is tömény karizmát áraszt magából, ami miatt már hitelesebbnek és régisulisabbnak érezzük az egészet. És ennek köszönhetően éri el a Szupercella azt, amit én vártam tőle. Hogy jelenlévő hibái ellenére képes legyen azt a bájt megragadni, ami az ilyen kissé félcédulás, de annál szórakoztatóbb filmekre jellemzőbb és így nyújtani két óra laza, felejthető, de elpocsékoltnak nem érzendő időtöltést. Akcióból ugyan kevés van, és ami van az is fapados és kissé gyorsan vágott (elvégre a kort valamivel takarni kell), viszont amikor az Osztrák Tölgy felkapja a nagy mordályt a végén és megidézi a régi szép időket, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy az olyan pillanatokért érte meg megcsinálni ezt a projektet, és azokban a másodpercekben benne van miért is ikon ez a két név, és miért is élvezem nézni őket még ha már dínók is. |
2013-10-23 16:38.36 |
Ó Amerika, Amerika. Felrobbanthatják a Fehér Házat is ezer darabra, mindig akad majd egy hős fia, aki kihúzza a trutyiból.
Megvallom őszintén mivel nem vagyok ellensége a buta, de látványos szórakozótatásnak, ezért ritkábban szoktam leszedni Roland Emmerich filmjeiről a keresztvizet, mint sokan mások, lásd 2012, ami blőd de mocskosul látványos és szórakoztató mozi volt, minden idők egyik legjobb ZS kategóriás katasztrófafilmje. És így az ő Fehér házas zúzdája kapcsán is sok mindent kéne letüdőznünk. Például, hogy felvonult katonák ölbe tett kézzel nézik, ahogy az épület kertjében keringő elnök kocsiját gépágyúkkal lövik szitává. Meg hogy, a rosszfiú próbálja fenyegetéssel rábírni az elnököt, hogy nyissa ki neki a föld-levegő rakétákat vezérlő táskát, miközben csak meg kéne fognia a kezét, és rá kéne nyomnia a táska tetejére, amit el is végez három perc múlva. Az inkompetens vezérkarról, biztonságiakról és azzá váló terroristákról nem is beszélve. Az elnök végveszélyben-nek nem az a legnagyobb bűne, hogy egy batár ostoba, megalomán robbantásfesztivál, hanem az, hogy mindezek mellett még nem is szórakoztató. Mert bár a Fuqua-Butler félében is volt marhaság nem is egy, az legalább akciófilmesen pörgött mint a motolla, míg Emmerich próbálkozásának dramaturgiai egysége recseg ropog, a nyögvenyelős expozíciót követően beindul az akciózás, hogy aztán a film vége előtt 40 perccel ki is fulladjon, hogy aztán megfáradt töltelékmoralizálásokkal próbálja kitölteni az időt. Amúgy az akciók sincsenek jól pozicionálva,az alacsony korhatárnak köszönhetően tessék elfelejteni a Butler mozi fasza fejlövéseit és késeléseit, de a vértől szégyenlősen elvágó piffpuffok még mindig jobbak, mint a nagyobb kaliberűek. Ezek kapcsán kérdezném meg szívesen az alkotókat, hogy mégis a kettétört felmosóvödör került ebben a filmben 150 millióba, mert a feleannyiból összetákolt Olympus-nak volt oka sötétbe helyeznie gáz CGI effektjeit, de itt full napfényben csodálhatjuk meg a műanyag helikoptereket és limuzinokat, a számítógépes pirotechnikáról nem is beszélve. Channing Tatum és Jamie Foxx az egyetlenek, akik valamelyest elfogadhatóak, noha jó ha minden ötödik beszólásuk vicces, a többiek bűnrosszak még James Woods is. Gyenge film ez, pedig lehetett volna a maga módján egy jó kis móka belőle, mert ha valaki akkor a germán rendező már bizonyította, hogy tud ilyet. abban mondjuk nem okozott csalódást, ami miatt a legtöbbször rúgnak bele, és most én is. Annyi patrióta giccs és kreténség van ebben, hogy az még tőle is sok, amikor a vége a vadászpilóta vészhelyzeti parancs alatt (atomfenyegetés a fél világ ellen) letépi a maszkot és megtagadja a parancsot csak mert bőven lőtávon belül (már réges rég elengedte volna a rakétákat, kb 20 km távolságból) egy kislány lenget egy zászlót lefordultam a székről. Észbontóan gáz jelenet, már csak az önmagában mínusz egy csillag. |