Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Kiképzés - SuperTV2, 13:55 |
A legjobb dolgokon bőgni kell - Paramount Network, 14:00 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Family, 14:15 |
Az olasz meló - Mozi+, 14:20 |
Szegény gazdagok - Moziverzum, 14:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Anthony LaPaglia (66) |
Jonathan Banks (78) |
Minnie Driver (55) |
Kerry Washington (48) |
Kelly Lynch (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Futni mentem |
Gerard Butler |
2013-07-22 21:29.09 |
"Nézz bele a kutyába!"
Nyugodjék békében! :( |
2013-07-22 16:50.18 |
Egy időben csinálták mindkettőt, de nem kapcsolódnak egymáshoz. |
2013-07-22 12:11.07 |
Nem egyszer hangsúlyoztam már más horrormoziknál de itt is ki kell emelnem: A kevesebb sok esetben több, horrorfilmes kontextusban pedig ez annyit jelent, hogy egy alacsony költségvetésű darabnál bizony azokra az elemekre kell ráfeküdni (atmoszféra, kivárás, realitás-érzet) melyek kevesebbe kerülnek mint a csilli-villi kép és hangeffektusok de ezek sok esetben jobban működnek. Sokkal erősebben tudják megragadni az emberben meglévő félelmet, és sokszor az ismeretlen az, ami nagyobb terrorban tud tartani mintha a rémet egyenest a képedbe vágják. Scott Derrickson és írótársa C. Robert Cargill, a mostani trendek vérfröcskölős, trancsírozós vonulata helyett inkább a klasszikus iskola értékeit mentették át, némi krimis, gyilkosság után nyomozós beütéssel. A történet bár tisztességesen megírt és némi csavarosságot is rejt, sajnos nem nélkülözheti a zsáner néhány fájdalmas kliséjét, ahogy az emberi karakterek háttere és motivációs logikája is háttérbe van szorítva az ijesztgetésekkel szemben, valamint utóbbiak is rendelkeznek néhány igencsak olcsó jump scare effekttel, amik a rövid rémület után bosszankodás váltanak ki az emberből. Viszont a film mégis működik, mert a sejtetés, a lassú építkezés jól van végigvezetve, így a kellemetlen hiányosságokat el tudja fedni, az egyre fojtogatóbbá váló atmoszféra, és itt bizonyított, hogy az alacsony büdzsét igenis lehet kompenzálni, kreatív és hangulatos kamerakezeléssel, jó fokozással, hatásos minimalizmussal és egy mocsok erős soundtrack-kel (emelem kalapom Christopher Young előtt).
Zsánerdarab a jobb fajtából, és a tény, hogy hatását fényes nappal is képes volt nálam elérni, csak érdemeit gyarapítja. |
2013-07-22 11:40.14 |
Sinister: 4* |
2013-07-21 22:48.39 |
Joe Hisaishi - Tűzvirágok OST
Félelmetesen gyönyörű. |
2013-07-20 18:45.21 |
Úgy látszik ebben az évben a nyári látványmozik jól rá lettek kötözve a szopórollerra, a Jeff Bridges-Ryan Reynolds duó által fémjelzett RIPD 11-12 milliós nyitóösszeg felé halad (vs 130 millkós költségvetés), ami ritka nagy égés.
[link] |
2013-07-20 18:35.24 |
Drogháború: 5* |
2013-07-20 18:35.10 |
Johnnie To nyers, szögegyenesen haladó és kőkemény mozija, amiben egy elfogott drogdíler felajánlja segítségét az őt elfogó rendőröknek és a szabadságért cserébe, tálcán kínálja át Kína legnagyobb anyaggyárosainak fejét, így elkerülvén a halálbüntetést. Ezzel megindul a csaknem 100 perces tervezgetés, végrehajtás, konspirálás, átverés, árulás minden mindvégig feszes, izgalmas és intelligens cselekményvezetés formájában. egy percnyi töltelékjelenetet sem láthatunk, mégis sikerül a rendezőnek lehető legjobban felvázolni nemcsak a történetet, hanem a karaktereket és a közöttük lévő kapcsolatrendszereket. Hogy aztán mindkettőt a lehető legagyafúrtabban, csavargassa a kettőt, így soha nem lehetünk biztosak abban, hogy pontosan mi lesz a kialakult szituációk vége vagy hogy pontosan kivel is szimpatizáltjuk. A feszültség mesterien fokozódik egészen a befejezésig, ahol a puszta emberi tényező által felborul az összes terv és véres, kaotikus, nihilista vérzuhatagba csap át a film. Akciójelenetből mindössze kettő van, de mindkettő, a nyugodt építkezés miatt letaglózó erejű és dinamikájú, mindenki mindenki ellen való összecsapások. Amik tökéletes intenzitásuk és koreográfiájuk ellenére rendelkeznek azzal a földhözragadtsággal és emberi esetlenséggel, amik miatt közük sincs John Woo golyóbalettjeihez.
A nézői elvárásokat gonoszul de okosan felülíró, pazar gyöngyszem, ami oly precízen van megírva, megrendezve és eljátszva, hogy igazán nem is akarok belekötni. Újabb remek példa miért is szeretem annyira a távol-keleti filmművészetet. |
2013-07-18 15:54.39 |
A csillagszámot itt most úgy tessék nézni, hogy enyhén szólva sem egy jó filmről beszélnünk, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy arra a másfél órára nem tudott lekötni.
A GI Joe első részét anno moziban láttam és akkor tetszett is, szép, nagy, hangos és rajzfilmszerű akciózúzda volt. Csak sajnos elkövettem azt a hibát, hogy újranéztem és akkor már jóval erősebben ütköztek ki hibái, vérszar effektjei, dobhártyavérzést kiváltó párbeszédei és "over the top" jellege. Javít ezen a Megtorlás? Hát a léc már eleve olyan alacsonyan volt, hogy nem lett volna nagy kihívás átugrani, ellenben a készítők látványosan nem erőltették meg magukat és belőttek azt a középszert, amit az ilyesfajta nagy költségvetésű B kat. zúzdáknak van kijelölve. A történetről nem érdemes beszélni, mert botegyszerű, az már viszont bosszantó, hogy még ezt sem sikerül normálisan végigvezetni, hanem összevissza kell, hogy kuszálják a minden előzmény és következmény nélkül jövő-menő karakterek, a félbehagyott cselekményszálak, az esetlegesnek ható jelenetsorrendek, a felesleges töltelékszekvenciák és az értelmetlen fordulatok. És miért is? Ja hogy túl sok volt a lazulás az első részben? Akkor váltsunk tónust, legyen darkos! Kár, hogy ezzel a film csak azt éri el, hogy a saját tökét kapja telibe, bármilyen drámaibb momentumot vagy "karakterépítést" szolgáló pillanatot képtelenség komolyan venni, sőt komolyan küzdelmet kellet folyatnom rekeszizmaim ellen. A előző rész csaknem teljes stábját lecserélték (hála a magasságosnak) most van nekünk egy óriási darab és karizmatikus Dwayne Johnson-unk, és egy szinte csak 10 percet szereplő Bruce Willis. Kettejük kezében még mindig jól áll a stukker és azért csak őket említem, mert a többiek annyira emlékezetek, hogy semennyire. A tempó kellően adagolt, hogy nem tudjon elaludni rajta az ember, az akciók viszont a legjobb esetben is csak elmegy szintet ütnek meg, mert igen látványosan robban fel minden és szerencsére az első rész okádékanimáció parádéja helyett most konvencionális tűzpárbajok és verekedések vannak, de ezek sem annyira dinamikusak, hogy kellően a fejünkben maradjanak. A GI Joe Megtorlás tipikusan az a film, aminek hiányosságai és ostobaságai látványosan kiütköznek, szórakoztató jellege minimálisan de megvan, mégis tucatakciófilmes utóízzel áll fel az ember a megtekintés után. |
2013-07-18 14:37.09 |
Nap könnyei, Orlövész, Brooklyn mélyén?
Ezt gondold át még egyszer. :) |
2013-07-17 09:48.51 |
Nem veszem. Ahogy én se szoktam általában felhördülni, ha egy általam 1 csillagos retekre valaki ötöst nyom. |
2013-07-17 09:44.58 |
És mi van ha netán pont az volt a cél, hogy valótlan és komolytalan legyen? Én pont, hogy nem látok benne semmit, ami azt jelezne, hogy komolyan kéne venni, ellenben az Acélemberrel. Imádom Nolan munkáit de ez a "dark & gritty" trend, amit elindított, már lassan engem is kezd kicsit fárasztani. Kellenek az ilyen könnyed limonádémozik is. |
2013-07-17 09:40.08 |
Azt mondjuk aláírom, a dialógusok tényleg nem a legjobbak de erre többszörösen rásegített a hiperretek szinkron, engem is nem egyszer kizökkentett. |
2013-07-17 09:23.22 |
Amúgy azok a klisé, amiket írsz eleve a szörnyfilmek kliséihez tartoznak, és konkrétan nem is vannak annyira előtérbe nyomva. És nem gondolna, hogy Del Toro annyira eredetiségre törekedett volna ezzel a filmmel (arra ott van a többi mozija), csak egy jó látványos, zajos de szórakoztató filmbanzájt letenni az asztalra. Zárójelben jegyzem meg, pont azért tetszett jobban mint a legutóbbi két TF, mert itt az akcióknak tényleges dramaturgiai szerepük volt, jobban van ez a film struktúrálva és az emberi karaktereknek tényleg volt valami emberi jelleme mégha klisés módon is volt felvezetve. |
2013-07-17 09:16.30 |
És mellesleg, ismét bizonyítod, hogy miért nem képesek sokan (közöttük én is) komolyan venni itt a katon. Mert az még egy dolog, hogy alapvetően szórakoztató és jó filmeket pontozol egy csillagra, de folyamatosan Hollywood és a CGI ellen ágálsz, miközben cseszel más kontinensről filmet nézni és a kommentárjaidban is fele-fele arányban van igazad. Mert igen rávilágítasz, hogyha egy filmnek tényleg olyan baromsága van, ami a film saját, belső logikája szerinte se működőik, de egyben képes vagy olyan dolgokon is rugózni, amit bármelyik másik filmnél fel lehetnek hozni bűnként mégse teszi senki. Tudod miért? Azért, amit lent is írtam, filmet nem realitásért nézünk, legyél most olyan szíves nézz körül azon filmek között, amikre 4-5 csillagot nyomtál és egy kicsit gondolj bele azoknak milyen realitásalapjuk van. Na ugye? :)
És most speciel nem a Tűzgyűrű miatt pécéztelek ki ennyire, már jó ideje fogalmazódott bennem ez a kis kirohanás. |
2013-07-17 09:09.06 |
Back In Action (1993):
Ritka, anno csak videokazettára kijött B akciófilm és ahhoz képest, hogy tömény szenvedést vártam meglepően jól szórakoztam. A történet szinte csak kezdetleges, a színészek szódával elmennek, de pörgős, izgalmas, egy másodpercre sem ül le, tízpercenként van egy jól megcsinált akciójelenet. 4* |
2013-07-17 08:54.09 |
A "CGI van ebben a moziban? Instant egy csillag és leszarom, hogy csak szórakoztatni akar" féle elitizmusodon már fenn se akadok, ellenben ezt a kis bejegyzés, miszerint egy harcművészetet űző csaj nem képes arra, hogy legyűrjön egy férfit mégha az is harcművészetet űz...ezt is köszönöm. Így reggelre nagyon jól esett, ritkán olvasok ekkora plafonrepesztő baromságot. |
2013-07-16 12:04.48 |
Augusztusban. |
2013-07-15 15:29.11 |
Love Battlefield (2004):
Romantikus felhangokkal induló, majd karfaszaggató feszültséggel és a lehető legváratlanabb dramaturgiai húzásokkal operáló akcióthrilleré válik, ami nem mellesleg olyan érzelmi intenzitással rendelkezik (a giccset tessék csak elfelejteni), aminek köszönhetően maximálisan együtt tudsz érezni minden szereplővel. És így a befejezés tényleg betonkeményet üt. 5* |
2013-07-15 09:09.25 |
Francis Ford Coppola nevét inkább csak mint a Keresztapa trilógia és az Apokalipszis Most rendezőjeként szokás ismerni, pedig még vannak egyéb mozijai, amiknek nincs okuk a szégyenkezésre. Itteni filmjét a két alapmű között forgatta le, és bár lassú, kimért tempóját és cselekményvezetését, a mai adrenalinbombákon szokni kellett, témái, a megfigyelés és magánélet szembeállása, a mindennapi életre is szervesen kiható paranoia mai napig érvényesek. A színészek közül Gene Hackman viszi a hátán az egészet, Coppola rendezése erős és értő, a fényképezés és a zene pazarul megteremtik a hangulatot és nem egy jelenete van, ami Hitchcock-i szintű feszültséget áraszt. Remek darab, mindenféleképp érdemes a megtekintésre. |
2013-07-15 09:04.08 |
Magánbeszélgetés (1974):
4* |
2013-07-14 19:15.51 |
Én is pont ma láttam. Igazi Asylum agyfasz. :) |
2013-07-14 13:50.08 |
Szerintem Del Toro nem nagyon erőltette meg magát, csak csinált egy nagy költségvetésű B kategóriás szörnyfilmet, egyik kedvenc zsánere előtt tisztelegve, igazából nem kell ettől semmi komolyat várni, rágógumimozi de legalább nincs szétkenve, hanem tényleg látszik rajta olyan csinálta, akiben volt lelkesedés. A jövőbeli projektjei (van jó néhány) viszont tényleg izgalmasabbnak ígérkeznek, kérdés fog-e rájuk nagyobb zsetont kapni mert sajnos ez a darab nem a legjobban áll a kasszáknál. |
2013-07-13 19:03.55 |
Realizmusért járunk moziba, főleg olyan film esetében, ami arról szól, hogy óriásrobotok ütnek óriásszörnyeket? :) |
2013-07-13 19:02.13 |
Nyugodjék békében! |
2013-07-12 23:16.30 |
Kicsit vicces volt olvasgatni ezzel a filmmel kapcsolatos kritikákat a neten, az elmúlt napokban. voltak olyanok, akik bár elismerték, hogy a koncepció miatt nem kell benne Tarkovszkij-i mélységeket kutatni, mégis élvezettel csócsálták az ebből eredő hibáit, voltak akik kicsit szégyenlősen, óvatosan ismerték be tetszési indexüket, viszont voltak olyanok is, akik felismerték ha van egy film, aminek lényege, hogy óriásrobotok harcolnak óriásszörnyekkel akkor csak azt kell figyelni, hogy vajon úgy van-e megcsinálva ez a film, hogy tökéletesen elvégzi-e a munkáját a szórakoztatást. És bizony az egyedi látásmódjáról híres Guillermo Del Toro legújabb filmje nem árul zsákbamacskát, hanem csak azt, amit a trailerek is. A fenti high concept-re épülő, botegyenes történetű, egyszerű karaktereket mozgató, ám állkapcsot szétszaggatóan látványos, gyermekien megalomán összecsapásokkal teli, őrületesen szórakoztató filmbanzáj a Tűzgyűrű.
Adná magát az összehasonlítás a Michael Bay féle Transformers mozikkal, de Del Toro tesz róla,hogy nemcsak vizualitásban üssön el saját robotozós mókája azoktól hanem más aspektusokban. A történet bár egyszerű mégis jól van kiépítve felvezetve, struktúrával rendelkezik, nincs semmi elsietve de nincs semmi elhúzva. A cselekményvezetés, a karakterek megismerése, és az akció kellő egyensúlyban van elosztva, hogy mindhárom jól illeszkedjen és ne dőljön el öncélúan egyik felé se a mérleg. A karakterek sem többdimenziósak, de szerethetőek és ebben a színészek tisztességes játéka is segít, mondjuk a prímet abszolút Ron Perlman (karaktere garantált jutalomjáték lehetett neki) és a karizmatikus Idris Elba viszik. És igen vannak aspektusai, a filmen amikkel élvezettel lehetne csámcsogni, a sokszor nyögvenyelős, feszengős dialógusoktól kezdve (mondjuk ebben sokat közreműködött a mocsokszar szinkron), fizikai-logikai banánhéjakon át, a már sokszor látott sablonokig és a giccshatárt feszegető hősiességig. De a Tűzgyűrűben annyi lelkesedés, szív és lélek van, hogy az ember rögvest megérzi, hogy ez a film sem akar több lenni, mint egy nagy szerelmeslevél a régi szörnyfilmek felé és nem akar mást mint szórakoztatni. És azt meg is teszi maximális hatásfokkal. A benne lévő világot és közeget jól kiépíti és kézzelfoghatóvá teszi, a rendező kézjegyei most nem olyan markánsan érvényesülnek, inkább csak egy-két sötétebb humorral operaló pillanatban. Viszont jöjjön a lényeg: a látvány. Én megmondom őszintén láttam már jóegypár lélegzetelállítóan pazar képi világú mozit csupán ebben az évben de a Tűzgyűrű tökéletesen megmutatja mi történik, ha egy vizuálisan méregerős rendező kellően sok pénzt kap. Mert az egy dolog, hogy a film piszok jó fényképezésének köszönhetően minden képkocka fájdalmasan gyönyörű, de Del Toro tényleg komolyan vette azt, amikor titáni méretekében képzelte el ezt a művet. Itt nem középmagas robotok villámgyorsan vágott és pár lassítással kiemelt párharcait kapjuk, itt tényleg felhőkarcoló méretű monstrumok csépelik egymást, környezetük, csak homokvár hozzájuk képest. Ez a film megköveteli a nagy vásznat, nincs az a monitor, ami vissza tudná adni, a tengeri és városamortizáló harcok döbbenetes méretei a felfoghatatlan grandiózusság és a még éppen felfogható emberi léptékűség tökéletes, vékony határmezsgyéjén táncolnak, és ráadásul annak ellenére, hogy este és esőben játszódnak tökéletesen követhetőek. A Tűzgyűrű mintapéldánya annak a filmnek, ami ZS kategóriás érzetét, nem pusztán hatalmas büdzséje, hanem tehetséges és értő alkotójának köszönhetően tudja meghaladni, és tud olyan látványfilmé válni, ami nem vállal túl sokat, de amit igen azt teljesíti a legbecsületesebb módon. Lazán becsatlakozott a Halálos iram 6 és a Star Trek mellé az év legjobb popcornmozijai kategóriában. |
2013-07-12 22:44.32 |
Tűzgyűrű: 5* |
2013-07-11 22:07.23 |
[link] No comment... |
2013-07-11 16:31.20 |
Accident (2009):
Pou Soi Cheang thrillerében egy olyan ember életét kísérhetjük figyelemmel, aki egy négyfős csapat élén olyan bérgyilkosságokat hajt végre, amiket balesetnek álcáznak, a lehető legpontosabb megtervezéssel, ám az egyik elvégzett meló során váratlanul a csapat egyik tagja meghal. Így felmerül a kérdés, vajon az is csak egy baleset volt, vagy valaki egyesével próbálja őket kiiktatni. Vagy netán áruló van köztük? Louis Koo remekül játssza a hideg, kimért, csakis a precizitásnak élő ám egyre paranoiásabb főhőst, sőt szinte csak őt lehet actori munka terén kiemelni. A film nem pörgős, sőt nagyon lassú és kimért tempójú alkotás, erre bizonyítékként elég azt mondanom, hogy a szereplők felvázolása és a fent leírt alapszituáció a film első 35 percét képzi, és a kevesebb mint másfél órás játékidő is többnek érzi az ember. Erre még jó sokat rádob a dramaturgiát kissé esetlenül és LASSAN építő rendezés, a nagyon komor és melankolikus hangulat, ami már szinte művészfilmet beütést ad neki. Még maga a befejezés is vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, mert drámai hatása van, ugyanakkor jócskán elsietett és lekerekítéstől mentes. Nem rossz film (csak a tempót, na azt kell megszokni) de kissé izmosabb forgatókönyvvel és magabiztosabb rendezéssel jobb lehetett volna. 3* |
2013-07-10 16:06.15 |
Realm-Endless War
http://www.youtube.com/watch?v=yM47vz9JDGY |