Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Abigél - DUNA TV, 08:55 |
Az apa - RTL Három, 08:55 |
Hol vagy, Karácsony? - Izaura TV, 10:10 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 10:10 |
Karácsony 12 kiskutyája - Mozi Klub, 10:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Lynch (63) |
Gryllus Dorka (52) |
Jared Leto (53) |
Temuera Morrison (64) |
Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
2022-es választás |
Mit hallgatsz most? |
A kék róka (1920) - Vélemények |
Filmkeresés rövid tartalom alapján |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Gyilkos Halloween |
Sinqua Walls |
2013-10-19 16:20.54 |
Fiatal rendőr tegnap érkezett a poros, isten háta mögötti kisvárosba, és első napját is békésnek gondolja. Aki viszont egy western-t is látott életében, az tudni fogja, hogy be fog ütni a mennykő, és bizony így is: Megszökik egy veszélyes fegyenc, aki Red Hill felé veszi az irányt, hogy elintézzen egy évtizedes ügyet a helyiekkel. Meg is indul az összecsapás, de hamar kiderül, hogy egyik oldal sem olyan, mint, aminek eredetileg gondoltuk volna.
A Red Hill mintapéldánya annak, hogy miért nemér csalódás, ha ausztrál filmekről van szó. Lehet, hogy a táj vagy az ottani attitűd, de árad belőlük egyfajta kompromisszummentes nyerseség és szikárság, ami miatt sokkal közelibbnek, emberibbének érezzük az ott játszódó történeteket. Mégis megvan ebben a filmben az a mitikusság, ami a zsánert jellemzi, csak az is kicsit kifordítva. Hősünk a játékidő nagy részében, passzív megfigyelőként csak sodródni tud az eseményekkel, és csak tud igazán cselekedni, amikor már számára és számunkra is teljesen tiszta a kép. A gyilkos fegyencet játszó Tommy Lewis, rezzenéstelen és szétégett arccal, tankként megy át mindenkin, aki elé áll, mintha ő maga lenne a bosszúállás fizikai megtestesülése, ahogy a mellékszereplők is kellően kimérve vannak megjelenítve. Patrick Hughes pedig első nagyjátékfilmhez képest meglepő profizmussal és élvezettel pakolgatja egymás után a westernsablonok már ismert kliséit a modern érába, a remek tempóérzék és a kiváló atmoszférateremtés kettősének köszönhetően egy olyan filmet eredményezve, ami bár nem hoz semmi újat mégis nagyon nézhető és valahol poétikus hangulatú alkotássá válik. |
2013-10-19 09:23.33 |
Téged se az eszedért szeretnek.... |
2013-10-18 23:15.50 |
Badges of Fury:
"Nos, ilyen az, amikor kínai pénzből próbálkozik meg valami teljesen ismeretlen figura vérbeli hongkongi akcióvígjátékot összehozni. Reménytelen vállalkozás, pedig tulajdonképpen minden a rendelkezésére állt. A poénok kifejezetten bárgyúak és bénák, az akciók annyira el vannak túlozva, mint a 10 évvel ezelőtti bollywoodi műremekekben, a sztorira pedig leginkább csak a hülyeség szó illik rá. Igazából nem is értem, hogy például Jet Li hogy vállalhatta be ezt a szerepet... Nagyon rossz film, messziről kerülendő!" (Yezy, asianmovies.blog.hu) 1* |
2013-10-15 21:46.11 |
A második bemutatója előtt volt az a bizonyos coloradoi tragédia, ami miatt visszaesések voltak a mozilátogatás terén. Vagy csak szimplán az, ami itt a Machete folytatás esetégben is: Ami elsőre sokakat bevonz és érdekel, az lehet másodjára már csak azokat, akiknek bejött az első rész, annak ellenére, hogy a kritikai fogadtatás pont hogy kedvezőbb volt mint az elsőnél, nem úgy mint itt.
Keresgethetnénk az okokat, van belőle ezer, én csak azt mondom nem lehet ezt szimpla ízlésficamra ráfogni. |
2013-10-15 17:48.47 |
Azért vicces úgy ekézni az amcsik ízlését, hogy nemegyszer pont hogy náluk zúdul a nép a jó filmekre, amiket nálunk kutya nem néz, és fordítva.
Amúgy meg, ahogy olvastam jó tré film lett, és van ami egyszer jól elsült (a Machete első része 25-el nyitott) az már másodjára nem működik. |
2013-10-15 17:44.10 |
Az itteni átlagot én se értem, hisz messze nem egy nézhetetlenül rossz filmről van szó. Igaz a színházszerű forma, amiben a történet meg van valósítva eleinte nekem is kicsit nehezen befogadható volt, illetve elég nehéz indult be végül egy egész érdekes és néhol elgondolkodtató darabbá vált, az egyén helyéről egy totalizált és paranoiás világban. A színészi játék is jó volt, főleg Szervét Tibor remekelt az ügynök szerepében. |
2013-10-13 21:51.11 |
Igazából én kezdem megszokni, hogy nem a 100 millió feletti büdzséjű nyári mozik fogják a legnagyobb élményeket elhozni. :) |
2013-10-13 20:57.04 |
Fogságban:
Nagy levegő......húh gyerekek ez aztán egy rohadt jó film! A gyenge nyári szezon után valóságos felüdülés ilyen remekművekre beülni. 5* |
2013-10-13 14:23.06 |
Hát én nem tudom, hogy ezt a filmet hogy lehet unni, bennem olyan szinten pumpálta az izgalmat és az adrenalint, hogy azt sok akciófilm megirigyelné, és érzelmileg is meg tudott érinteni.
Na mindegy, nem vagyunk egyformák, én ma megyek a Prisoners-re remélem tényleg király lesz. :) |
2013-10-13 14:19.07 |
3*?
Mi volt a gondod vele? |
2013-10-11 21:59.03 |
Azt írtam telibe? Nafene látszik, hogy, már este van és a szóösszetételek se mennek már olyan jól, mellé trafálást akartam írni.
Ájjj, szivattyú Chris barátom ebből már nem magyarázod ki magad. :) |
2013-10-11 21:53.52 |
Tudod te Roszner barátom, hogy mi a gond veled? Az, hogy egy olyan ember vagy, aki szó szerint tojik a más véleményének értelmezésére, mert csakis az öve számít és semmi más. És ha esetleg jön valaki, aki rámutat arra, hogy esetleg a gondolatai egy filmről vagy valami másról esetleg tévesek, hiányosak vagy valami szimpla beszűkült gondolkodás alapján van leírva, akkor ahelyett, hogy azt megfontolva, elolvasva vagy értelmezve próbál valami értelmessel érvelni, inkább rögvest hülyéz, gúnyolódik, primitívnek és egyéb dolgok tárházát illeszti a másikra. Ahelyett, hogy szimplán elismerné, hogy tévedett vagy hogy csak szimplán, értelmes, emberi nyelven megfogalmazná, miért gondolja ezt vagy amazt.
És meglásd barátom, én csak és kizárólag úgy reagáltam hozzászólásaidra, amennyire ezt stílusod alapján megérdemelted. Amúgy meg köszönöm szépen, de a nemi irányultságommal jó telibe trafáltál, nem is tudom, hogy ez, vagy egyetemista mivoltom, vagy a történelmi példafelhozatal egyáltalán miféle fegyvertények akar bizonyulni, mert az eredeti felvetett témához semmiben nem ad választ. Viszont megköszönöm, mert ráfért egy kiadós röhögés, amit irományod bennem gerjesztett, az már külön vicces, hogy másodjára íród mennyire nem érdekel, ami itt firkálok de rögvest ugrasz, amikor válaszolok neked. :)) Ha nem válaszolsz akkor fájdalom, de véget ért eme tanulságos beszélgetésünk. A kérdést viszont továbbra is fenntartom: Láttad a filmet vagy nem? |
2013-10-11 21:35.02 |
Te jószágú atyaúristen.... |
2013-10-11 18:03.09 |
Az ég kék, a fű zöld, Shyamalan meg megint egy rossz filmet csinált. Nem hiába raktam egymás mellé a hármat hisz utóbbi lassan olyan megszokottá válik, hogy akkor fordulna ki a Föld helyéből, ha másképp lenne.
Egyszerre iszonytató mégis valahol már csodálatra méltó figyelni azt, ahogy az egykor csodagyereknek titulált, mára teljesen kegyvesztett indiai direktor hogy küzdi magát filmről, filmre egyre lejjebb az álomgyári ranglétrán, az Utolsó léghajlító bődületes égése után, már az is kisebb csoda, hogy egy újabb 130 milliós projektet mertek rábízni, azt gondolván: "Nosza itt egy Will Smith film botegyszerű sztorival meg jó sok látványelemmel na ezzel tuti nem tud melléfogni, még akár a kis Jaden-ből is sztárt csinálhat." Nos a kasszáknál megint csak a külföld tudta kitámogatni a filmet, a kritikusok reakciójáról meg jobb ha nem szólunk, leginkább az epeömlés illeszthető rá. És nem ok nélkül, mert ez a film egyszerűen borzalmas, unalmas, sablonos, kidolgozatlan, izgalommentes, pocsékul megírt, nyögvenyelős, röhejes és így tovább, és így tovább. Életemben nem hittem volna, hogy egy túlélőfilmnél nem egy pulzusom fog feltonázni, hanem az agyvizem felforrni olyan hülyeségeseken, mint hogy van egy elhagyott Föld, de az emberi civilizációnak semmi nyoma, nevetségesen nyomatott szimbolizmus (sasmadár, hát hogy élted eddig túl a klímát ha ennyi jégtől kifeküdtél) meg aztán a CGI se semmi, talán 10 kocka és nagytotál, ahol impresszív de legtöbbször mintha a körmük alól piszkálták ki az effektmesterek, az akciók terén még egy romkomban is jobbat találhatsz. Will Smith élete tán leghálátlanabb performanszát mutatja itt be, nem elég, hogy karakterének neve is hihetetlenül tré, de olyan agyműködést leállító mondatokat adnak a szájába, aminek hallatán szinte keressük a füldugót meg a kötelet, a másik pedig mintha csak Seagal mestertől tanulta volna a színjátszás titkait. Azért az előző M, Night mozinál pár hangyalépéssel nézhetőbb, na meg James Newton Howard meg akármennyire szépen komponál, azért kezdje már nézni, mikhez ír alá, mert azért jobban esne egy jó filmhez hallgatni taktusait. |
2013-10-10 23:54.15 |
A klasszikus horrorfilmek újrakészítésének az esetek többségében (ez alatt 95%-kot tessék érteni) nagyjából annyi haszna van mint sivatag közepén vízerőművet létesíteni. Viszont vannak azok a nagyon ritka kivételek, amik nemcsak, hogy hűek maradnak az eredetihez de saját létjogosultságukat is ki tudják harcolni az által, hogy egy sajátosan kigondolt ugyanakkor teljesen működőképes megvalósítást helyeznek előtérbe. William Lustig 1980-as Maniac című exploitation klasszikusának újragondolása is pont ilyen film.
A film története a sorozatgyilkos filmek alapvonalába helyezkedik bele: van egy gyerekkorban traumatizált, emberi kapcsolatokra képtelen, pszichopatánk, nappal éteri szépségű porcelánbabákat hegeszt, az éj leple alatt pedig nőket öl és skalpol meg. Megismerkedik egy csinos fényképészlánnyal és megpróbál szembeszállni gyilkos ösztöneivel...el lehet képzelni mennyi sikerrel. Viszont ami a lényeg ezen film kapcsán az az, hogy itt mintapéldányát láthatjuk annak, amikor a megvalósítás formája messze túlragyogja a tartalmat, sőt pont hogy az adja meg neki azt a többletet, amit sokszor az ember az ilyen filmekből hiányol. Ugyanis a film rendezője Franck Khalfoun és az író-producer Alexandre Aja, szó szerint testközelbe visz minket a gyilkossal úgy, hogy a film eseményeit pár kivétellel szinte végig egyes szám első személyből, az ő szemén keresztül figyelhetjük. Ez a szokatlan módszer rosszul is elsülhetett volna, viszont itt a maximumot sikerült kihozni belőle. A film szépen felállítja a slasher összes kliséjét majd ezzel a módszerrel szépen fel is rúgja őket, hisz itt szinte csak felületesen láthatjuk az áldozatokat és a gyilkosságokat nem több kameraállásból kívülállóként szemlélhetjük. Hanem szemtől szemben találkozunk a halállal, látjuk az arcokon a döbbenetet, a félelmet, szinte érezzük magunkon a vér szagát mintha csak mi fognánk a kést. Ez a belsőségesség, ez a iszonytató szinte intim együttlét melynek segítségével egy megbomlott ember összes eltorzult cselekedetét, gondolatát és hallucinációját magunkénak érezünk...ez adja azt a zsigerekbe hatoló borzalmat, azt a nyugtalanságot, amit a "ez csak egy film" féle mantra se tud könnyen elaltatni. A film ráadásul technikailag is tökéletes, a POV szekvenciák szinte virtuóz kameramunkával és vágással vannak elénk tárva, a zene hátborzongató aláfestése a képeknek, a brutalitás egyszerre kendőzetlen és visszataszító de sosem öncélú, a színészi játék kapcsán pedig ki kell emelnem Elijah Wood-ot, akinek inkább a hangja adja a főszerepet, de akárhányszor bevillan az arca egy tükörben szinte könyvként olvashatunk le róla minden érzelmet: rémület, bizonytalanság, elveszettség, de legfőképpen határtalan, az emberi mivoltából teljesen kifordult őrület. Elborult, brutális, ám valahol mégis egy eltévelyedett emberi lélek tragédiáját taglaló alkotás, ami rád telepszik, atmoszférája, hangulata és képei beleeszik magukat csontjaidba, hogy azután még jó sokáig idézd. A horrorfilm olyan zsáner amiben már szinte minden el lett használva, így jobb ha megbecsüljük az olyat, ami lehet, hogy ugyanazt mondja el, de sokkal művészibben és ambiciózusabban mint ahogy azt megszoktuk. |
2013-10-10 23:26.48 |
Maniac (2012):
Nem tudtam, hogy mit várjak, erre megkaptam az egyik legjobb horrorfilmes élményt hosszú idő óta. 5* |
2013-10-10 21:33.53 |
Az eredetit láttam, egy nyers, városi lepusztultságot remekül átadó, és mai szemmel is iszonyú brutális darab, mondhatni egy igazi exploitation klasszikus. Kíváncsi vagyok milyen lesz a remake. |
2013-10-10 21:20.57 |
Gondolkodtam, és végül a Maniac-re esett a választásom. :) |
2013-10-10 20:43.06 |
Ma estére három film is be van tárazva: Maniac, Stoker és Red Hill. Szerintetek mit nézzek? :) |
2013-10-10 13:49.30 |
Ez neked unalmas volt? Nem aludtál ezelőtt három napig vagy mi? :) |
2013-10-09 22:16.35 |
Változtasson meg téged az, akinek van türelme tolerálni a talajvíz szintjén szürcsölő intelligenciádat és világképedet. :)
Én köszönöm nem kívánok benne részt venni, csak reagáltam arra a marhaságra, amit levéstél. Ami nem meglepő, hogy primitív számodra, hisz így lehet jól kibújni a szövegértés alól. |
2013-10-09 22:12.51 |
Júj de jó, hisz annyira kívántuk Adam Sandler konkurenciáját (NOT)! |
2013-10-09 12:33.09 |
Gondolom láttad a filmet, és nem valami prekoncepciókból építkező baromságot mondasz.
Ja nem. :) És ha már ennyire aggódsz a normális családi értékekért, akkor miért nem forgatsz te magad egy filmet róla? Amúgy ez szerintem pont, hogy a szülő dolga, nem a filmé, ahogy a szexuális beállítottságot sem egy mozgókép fogja meghatározni. |
2013-10-08 17:48.02 |
Frenetikus. Én a Fogságban-t szemléltem ki, ami szintén remek kritikákat kapott, csakhogy én kultúrátlan szeretek mozizni. |
2013-10-07 23:31.32 |
A hármas két dolognak köszönhető.
Egyrészt a jóindulatomnak, másrészt Mundruczó összeteheti a két kezét, és áldja a Mindenhatót, amiért Erdély Mátyás személyében talált egy fantasztikus operatőrt, mert az ő gyönyörűen megkomponált, nemegyszer tényleg balladaszerű atmoszférát árasztó természetképei nélkül negyedannyit se érne ez a film. Mert a forgatókönyv az papírvékony, és nem indokolja meg a laaaaassssssssúúúúúú elbeszélésmódot, ami egy idő után inkább unalmas lesz, mint meditatív, Tóth Orsi szép de szerepe annyi, hogy szomorúan nézzen, mondjuk még így is jobb a pozíciója mint Lajkó Félixnek, aki inkább maradjon a muzsikálásnál. Pedig a sztoriban lenne potenciál, és dráma de csak végigcsordogál, katarzis nincs. Nem éppen remek eltöltése egy másfél órának, inkább nem is ragozom tovább, mert lehet, hogy még lejjebb viszem az értékelést. |
2013-10-06 17:15.07 |
Művészfilmes lassúságba, ugyanakkor piszok erős hangulatba csomagolt identitáskeresés a nagy magyar valóságban, viszont számomra mégis hatásosabb és hihetőbb volt mint általában az ilyen filmek. Mondjuk 15-20 percet a könnyebb fogyaszthatóság érdekében lazán ki lehetett volna vágni. |
2013-10-04 23:02.24 |
Lehet, hogy már sokan vagy szinte mindenki ellőtte ezt a mondatot, de én is csak ezzel tudom nyitni soraimat: a Gravitáció azon filmek közé tartozik, ami miatt feltalálták a mozgóképvetítést.
Halljál bármit a kritikusoktól, barátaidtól, ismerőseidtől, olvassál bármit róla, de az élményt, ami nyújtani képes azt csakis saját magad tapasztalhatod meg. Mégpedig úgy, hogy bemész egy moziba, fizetsz a jegyért, leküzdöd a 3D-vel szembeni (jegyzem meg jogos) ellenérzéseidet és a vászonra meredve szívod be Alfonso Cuaron csodáját. Ha azt gondolod, hogy netán valami nagyobbacska monitor vagy tévé is képes erre, akkor csak áltatod magad. Mert azt az audiovizuális látványt és hullámvasútszerű élményt, amit nyújt nem képesek a kis képernyők replikálni. Cuaron nem semmi figura. Mexikóból jött, kisebb léptékű darabokkal kezdte, majd lerendezte az egyik legjobb és stílusosabb Harry Potter filmet, de ahelyett, hogy beállt volna bérrendezők sorába, inkább csinált egy posztapokaliptikus mesterművet (Az ember gyermeke), most pedig egy űrfilmet, ami szintén mestermű. Még ha hét évbe tellett is neki ez a visszatérés. Mert bizony nem kerülgetem tovább a forró kását és kimondom, hogy ez bizony egy vegytiszta, zsánerdefiniáló, sablonkerülő mestermű. A cselekmény végig az űrben játszódik, főszereplői pedig szimpla munkájukat végző asztronauták. George Clooney és Sandra Bullock játssza a két főhőst, akik éppen utolsó föld feletti napjukat töltenék el békésen, amikor egy váratlan esemény (egy műholdrobbanás okozta roncsvihar) katasztrófahelyzetbe hozza őket és hamarosan mindkettejüknek a túlélésért kell küzdeniük. Egy olyan helyen, ahol nincs oxigén, nincs gravitáció, végtelenül nagy, a hőmérséklet pedig a mínusz skála vége felé tendál. Egy olyan helyen, ahol minden ellenük van, ők pedig egy szkafanderbe vannak bezárva. Nem egy filmtörténetet átíróan eredeti sztori ez, de nem is ezen van a lényeg. Klasszikus példáját láthatjuk ebben a filmben annak, ahogy a forma felülírja a tartalmat fontosság szempontjából. A látvány úgy játszik főszerepet ebben a filmben, hogy sosem érezzük egy üres techdemónak, hanem sokkal inkább egy hihetetlenül feszes és izgalmas túlélés történet kiszolgálójának. Itt valóban súlya van, a 3D végre hozzáad az élményhez, nem elvesz belőle. És most írhatnék még tizennyolc bekezdést arról, hogy mennyire fantasztikusan néz ki a film, de egy jó képkocka úgyis többet fog mondani róla, mint ezernyi szóvirág. Én csak annyit mondok, hogy az űr végetlenje még soha nem tűnt ennyire csodálatosan ambivalensnek, hisz egyszerre émelyítően gyönyörű, részlet gazdag és lélegzetelállító, mégis üres, hideg, kegyetlen és sötét hely, ahol hőseink kétségbeesetten próbálnak kapaszkodni valamibe, de olyan nincs csak a zuhanás a semmibe. Hogy megnyugtassak mindenkit, nem egy filozófiai monológokkal teli darabról van szó. A nyugodt, szinte vihar előtti csendként funkcionáló bevezetést, szinte rémisztően reális váratlansággal tépi szét a törmelékfelhő, hogy aztán egy adrenalintól majd szétrobbanó akcióthillerré váljon, ahol annak ellenére, hogy nincsenek ropogó fegyverek és a legnagyobb dolog, ami szétesik az egy űrállomás, (az is láng és hang nélkül) mégis képes annyi feszültséget és izgalmat belénk tömni, ami szinte példaértékű. Méghozzá azért mert átérezzük a szereplők küzdését, kilátástalan helyzetét, és elhisszük, hogy tényleg bármi megtörténhet velük. Arról már nem is beszélve, hogy Cuaron nem csak a 3D-vel, hanem tényleg közel visz minket karaktereihez, Emmanuel Lubezki szédítően zseniális kamerakezelésének köszönhetően, velük együtt repülünk, pörgünk, forgunk, követjük mozdulataikat és ettől lesz olyan hiteles és reális érzete minden eseménynek. Filmes körökben sokat lehet azt a mondást hallani, hogy az a jó sci-fi, ami minden technikai csoda és truváj ellenére az emberről szól. A Gravitáció is egy ilyen film, mert hiába van itt tökéletes megvalósítás, ez lényegében egy küzdelem története. Az emberi túlélés, az életösztön, amiről szól, és ezek is a két szereplő közül főleg egyben testesül meg. Egy szkeptikussá vált, gyászoló anyában, aki itt a semmi közepén fedezi fel azt, hogy tovább kell lépni, tovább kell küzdeni és felemelkedni bármekkora megterhelést mérjen ránk a sors lelkileg vagy fizikailag. Sandra Bullock élete tán legjobb alakítását hozza Ryan Stone-ként, sokszor arca, amin átsuhan minden emberi érzelem örömtől és bánattól kezdve, dühön és kétségbeesésen át, félelméig és elszántságig mindent elmond karakteréről és útjáról, amit bejár. Ez az út pedig olyan, ami ki van kövezve azokkal a dolgokkal, amiket mi is pontosan úgy átélhetünk, mint ő. Egy hihetetlen, vérfagyasztó, torokszorító, mégis megbabonázó végül katartikus út, melynek végén bizsergetően és kissé bizonytalanul, de valami egészen nehezen leírható élménnyel a hátunk mögött állhatunk fel. Hát miről szól a mozi, ha nem erről? |
2013-10-04 20:36.37 |
Gravitáció:
Te jószágú atyaúristen.....hát ez kérem évfilmje. Kőkeményen. 5* |
2013-10-03 20:18.45 |
Janisch Attila filmje nem könnyű darab. történetében és annak elmeséléslében is minimalista megközelítésű, inkább a hangulatra épít mintsem a tényleges cselekményre és annak fordulásaira. Akaratán kívül bűnbe eső ember a főszereplője kinek nevét nem tudjuk de ez nem is fontos, sokkal inkább az ahogyan ez a váratlan esemény felforgatja lelki világát majd egész életét is, és ismeretlen tájon próbál menekülni, egyetlen társa a kislánya. Lassú tempóban, a lehető legkevesebb és leginkább lényegre törőbb dialógusokkal zajlanak az események, amiknek nem is reális hanem egyfajta balladaszerű íve van és a fatalizmus is erősen átjárja. Budapest utcái sötéten elhagyatottan, ködben úszva, a vidék pedig szélesen, kopáran elterülve jelenik meg, a fekete-fehér néhol már monokróm fényképezés és a zene pedig tovább növeli, a sötét, hol noir-osan stílusos, hol horrorisztikusan hátborzongató atmoszférát, ami szinte egymaga elviszi a hátán.
Nem egyszerű, de aki szereti az egyedi hangvételű darabokat, az pontosan ilyet kap meg, ezen alkotás képében. |
2013-10-02 21:23.03 |
Az eredeti művet nem olvastam, így csak önmagában tudom értékelni a filmet és azt kell mondjam, hogy bár nem untatott, végig lekötött és érdekelt mire megy ki, végül csak egy egyszer megnézhető kategóriába tudom sorolni, ami nem tett rám semmilyen mély hatást, holott megvolt rá a lehetősége.
Már csak azért is mert maga az alaptörténet és a közeg is adná rá a lehetőséget, de minden esemény, minden cselekvés és minden esemény legyen az bármilyen megrázó és borzalmas, teljesen egysíkúan és súly nélkül száguldott el mellettem ebben a filmben. Atmoszférája nagyon nyomasztó és rideg, talán túlságosan is, nincs egy szereplő aki szimpatikus lenne, vagy motivációját kellően átéreztem volna, így a drámai eseményeknek sem éreztem át kellően a drámaiságát, minden csak úgy követte egymást. Pedig gyönyörűen van fényképezve, a technikai lóláb csak néhol lóg ki, a színészek )különösen Molnár Piroska) remekül játszották a szerepüket. De katarzist nem kaptam, igényesen becsomagolt ürességként tudom csak jellemezni. |