Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Kampókéz (2021) (4K UHD + Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Nagyfiúk - RTL, 21:00 |
Robin Hood - A tolvajok fejedelme - Viasat Film, 21:00 |
Pókerarc - Mozi+, 21:30 |
A holnap határa - HBO, 22:05 |
Jákob rabbi kalandjai - ATV, 22:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Joe Biden - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Donald Trump - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Senna (sorozat) - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Véres gyémánt |
Jeffrey Dean Morgan |
2014-07-09 15:38.01 |
Az itteni értékelések és írások többségét figyelembe véve, nagy valószínűséggel az én készülékemben rejlik a probléma, mert ez a film nekem egyáltalán nem működött. Túlnyújtott, fárasztó és ritkán vicces, e három kombinációja pedig ritkán jön ki jól egy vígjáték esetén. Sly és De Niro felé minden tiszteletem, de van egy életkor, ami fölött már nem nagyon kéne az ilyesmit erőltetni. |
2014-07-07 20:44.15 |
Erősen indít a film első fele, a kemény nyitánnyal, az egyre sötétedő hangulattal és az átlagos kisember egyre mélyebbre való zuhanását jól ábrázoló folyamattal, Kevin Bacon kiváló alakítása szinte önmagában elveszi a filmet. Aztán a második felében sűrűsödnek az olyan mozzanatok, amik erősen feszegetik a hihetőség határát (le is írták alattam, hogy mik azok) de addigra fullosan pörög a bosszúfilmes hangulat, zsigeri erejű akciók remek fényképezéssel (a vágatlan jelenet a parkolóban bravúros), a zene is jó. Remek mozi. |
2014-07-05 21:43.48 |
Amikor anno két éve szinte a semmiből robbant elő Gareth Evans és a Rajtaütés, szinte mindenkit maga alá hengerelt, kritikusoktól kezdve az akcióműfaj rajongókon át, a laikusokig és sokan nem álltattak nem csak az év, de az utóbbi évtized legjobb akciófilmjének kikiáltani. Jómagam is a hozsannázok közé tartoztam mert tény, hogy manapság tényleg nagyon híján vagyunk a tökös, pörgős, nyers és a vértől nem félő akciómoziknak, de bevallom, most hogy visszatekintek kissé túlértékeltem az első megtekintés után, hibai vannak amiket a most befutott nagyszabású folytatás javít ki. Ezáltal tényleg egy lecsiszolt, precíz, éjsötét műfaji remekművet kap az ember, egy jobban sikerült harcművészeti bemutató helyett.
Gareth Evans rendezése nagyon sokat fejlődött, különösen a történetmesélés és az arányérzék szempontjából. Magát ezt a gengsztersztoris- beépülős vonalat, amire épül igaz láttuk már, elemei, fordulatai, témái mind ismerősnek, sőt szinte klisésnek fog hatni viszont működik. Éreztetve vannak a méretei, a karakterek motivációja és a tétek sokkal jobban vannak érzékeltetve, nem csak ad-hoc lettek kiötölve két bunyó között, ergo az akció és a cselekmény képesek tökéletes szimbiózist alkotni. Így nem érzetem azt, hogy a látványos akció túlságosan nagy előtérbe helyezkedése megfojtja az egész filmet és kifáraszt (ez a legnagyobb bajom az elsővel), hanem mindig képes kellően felpumpálni a következő összecsapásra. Amiket nem hiszem nagyon részleteznem kéne, mert legyen szó koreográfiáról, fényképezésről, vágásról, zenehasználatról vagy brutalitásról, csakis a legmagasabb jelzőket kaphatja. Törik a csont, törnek a bútorok, a kocsik, fröccsen a vér, szakadnak a végtagok, itt mindenki olyan kegyetlenséggel kapja meg a magáét, hogy azt szinte a képernyőn keresztül érzi az ember. Persze a végére már én is kicsit érzetem az ülepemet, de ez az egyetlen kifogásolnivalóm. Ne riasszon el senkit a hossza, ha valaki szereti az akciófilmeket annak ez kötelező munka. Gareth Evans remélem tovább folytatja ezen az úton mert így hamar a legnagyobbak között fogjuk emlegetni. |
2014-07-04 18:12.37 |
[link] |
2014-07-02 09:24.16 |
Neked biztos. Én mivel imádtam az első két részt, nagy valószínőséggel ez is tetszeni fog. |
2014-07-02 08:54.44 |
Na hivatalosan is megkapta az MPPA-tól a PG-13-at, francba! Remélem azért még tisztességes móka lesz. |
2014-07-01 23:42.08 |
Másfél órás adrenalinbomba Johnnie To rendezésében. A sztori nem túl bonyolult (a rendőrség beszorít egy csapat bűnözőt egy lakóépületbe) nem csak a feszültség és az intenzitás van magas fordulatszámon, hanem csendesebb pillanatok is vannak, amikben hol némi abszurd humort, hol egy kis médiaszatírát, hol pedig karaktermélyítést kap az ember. A zene és az operatőri munka pazar, az akciók kemények, feszesek és nyersek, a szereplők szimpatikusak, és ha másért nem is, a csaknem hét perces vágatlan nyitójelenetért érdemes egyszer megnézni, igaz rendezői bravúr. |
2014-07-01 14:47.52 |
Finoman szólva sem veszélytelen terepre megy az, aki Michael Bay robotgyepálós moziszériájának bármelyik darabját kívánja egy komolyabb élménybeszámoló vagy kritika tárgyává tenni.
Mert ha a hangvétel negatív könnyen rásüthetik az emberre, hogy nem képes az egyszerű hangvételű látványfilmeket kellően a helyén kezelni, kikapcsolódni és csak beáll abba a sorba, ami a rendező szinte már kötelezőnek számító fikázását tartja fontosnak. Ha meg dicsérő a hangnem akkor meg jön az össztűz miszerint az adott firkász csak hozzájárul ahhoz, hogy csak hozzájárul ahhoz a folyamathoz, hogy az hiperbuta, minél látványosabb eladhatóságra törekvő cuccokat nyomassa Hollywood, hogy pocsék az illető ízlése és különben is, mi az hogy egy Transfomers film jó? Mindkét oldal érveiben van igazság, mert tény, hogy ez a sorozat minden másnál jobban testesíti meg mindazt, amit szeretni és gyűlölni lehet a mai látványorientált popcornmozikban. Igazából magának Bay-nek tökmindegy, hogy milyen a kritikai fogadtatása a filmnek, egyrészt mert hiába ontják a kritikusok az epét, a sorozatnak már van egy szép nagy kialakult közönsége, akik mindig hozni fogják neki a pénzt, másrészt van neki egy azonnal felismerhető rendezői stílusa, aminek jegyei (naplementék, lassítások, ferde kameraszögek, militarizmus és Amerika-fétis, tűzijátékszerű robbanások, no meg szögegyszerű történetek) már lassan húsz éve kifejlődtek és minden mozijára jellemzőek. ezeken pedig esze ágában sincs változtatni, így aki befizet egy Transformers filmre, az pontosan tudja, hogy mit fog kapni a pénzéért, és Bay gondoskodik róla, hogy nem csak azt kapja meg, de ha kell még rá is licitáljon egy kicsit mindenre. A kérdés így általában az, hogy ezeket az elemeket vajon hogyan, és milyen mennyiségben képes egymás mellé pakolni, hiszen az eredmény lehet meglepően működőképes és szórakoztató (első rész) vagy izzadtságszagú és egyenesen borzalmas (második rész). Vagy akár a kettő közötti ingadozó is (harmadik rész). Hogy milyen lett a negyedik? Sok változás most se történt, de ami igen, az csak előnyére vált és egy jóval egységesebb, élvezhetőbb filmet eredményezett az előző kettőnél. A harmadik rész után 5 évvel járunk és Chicago csaknem teljes leamortizálódása után az emberiség nem kíván egy közösséget vállalni az alakváltó robotokkal, legyenek azok Autobotok vagy Álcák. Sőt a CIA vezetője (Kelsey Grammer) külön halálosztagot létesít és még egy földönkívüli fejvadásszal Lockdown-al is összeáll, hogy levadássza az összes robotot. Ebbe a helyzetbe csöppen bele Cade Yeager (Mark Wahlberg) az egyszeri feltaláló/ezermester, aki egy lepukkant teherautóban magára Optimus fővezérre bukkan rá, ezzel automatikusan célkeresztbe téve saját magát és családját is. Ráadásul a kényszerű menekülés közben újabb szálakra bukkannak melynek középpontjában az techmágnás Josuha Joyce (Stanley Tucci) áll, aki a CIA-s halálosztaggal szövetkezve tette rá a kezét, a robotokat alkotó speciális alapanyagra, hogy ezzel saját alakváltókat hozzon létre. Az emberi önzés és kapzsiság káoszt szül és hamarosan ismét a maréknyi autoboton múlik nemcsak a saját hanem az emberiség sorsa is. Amint látható Ehren Kruger forgatókönyvíró az előző két résszel ellentétben megpróbált valamilyen egységes, több szálon futó cselekményvázat alkotni, és el is ért egy minimális sikert abban a tekintetben, hogy nem olyan kaotikus, egységesebb, zártabb, és emiatt sokkal kevésbé jellemző rá, a lényegtelen és a események zajlását semmiben sem előremozdító üresjáratok tobzódása. Ugyanakkor persze jobb ha nincsenek illúzióink, a több szereplő mozgatása ellenére, a cselekvény fő mozgatórugója itt az akciónak és a "ki-hol-csap-össze-kivel" stratégiának van alárendelve, ahogy a tematikai vagy karakterbeli komplexitást is el lehet felejteni. Magyarul, amit sztori címszó alatt kapunk az nem tökéletes, sőt hülyeségeit (a szerencsés véletlenek sokasága vagy a földrajzi törvények semmibe vétele csak a hab a tortán) és sablonszerűségét alapos ekézésnek tudná alávetni az ember, és szerintem sokan meg is fogják tenni. De én speciel pozitívumnak fogom fel, hogy a csendesebb pillanatok is ehhez a szedett-vetett sztorihoz kapcsolódnak és nem azt érzem, hogy az alkotók muszájból szarták ki őket, két robotbunyó között. Vannak dolgok, amik nem változnak és ugyanúgy nem működőképesek, és ezek bizony itt is az emberi karakterekhez lehet kötni. Mert az még egy dolog, hogy összetettségük egy legókocka és egy lakmuszpapír mélysége között ingadozik, de amikor kinyitják a szájukat olyan dialógusokat kapunk, hogy nemegyszer fogtam a fejem (pedig én speciel még jobban is jártam a feliratos verzióval) és ebben főleg Yeager lánya (Nicole Peltz) és annak pasija (Jack Reynor) jeleskedik. Wahlberg is csak azért kapja meg a minimális szimpátiánkat mert az ő karaktere legalább egy tökösen, vagányan küzdő akcióhős, nem pedig az eseményekkel tehetetlenül sodródó biodíszlet. Ellenben a mellékszereplők most meglepően jól helytállnak, főleg Stanley Tucci akinek karaktere messze a legszórakoztatóbb és a film legjobb gegjei is hozzá kötődnek. Ha pedig már geg, hála Istennek ez a film rendelkezik a legkevesebb infantilis humorral, ami az előző részek esetében szinte halálos méregként gyilkolta az élvezeti faktort, itt csupán pár kínosabb egysorosra vagy beszólásra korlátozódik. De persze most már jöhet a lényeg, amiért bárki egyáltalán leül egy Transformers elé: A robotok és az akciók. Látvány terén Bay már nem képes azt a komplett állkapocs leejtő hatást kiváltani, mint hét éve az első résszel, és méretben sem tud már nagyon magára licitálni a harmadik rész etalon szintre vitt városrombolása után. Ezt leszámítva a sorozat legjobban lecsiszolt és legkidolgozottabb akciószekvenciáit sikerült megalkotnia és ez nagyban köszönhető annak, hogy a kapkodó snittek, gyors vágások és teljes kaotikusság helyét, szépen komponált, követhetően fényképezett és kifejezetten kreatív összecsapások vették át, amik persze szokás szerint szét vannak lassítva, jó sok robbanással vannak megspékelve és a látványra sem lehet panasz (mondjuk a CGI konfettiből összeálló újfajta alakváltókat nem tudom hova tenni). Persze a fizikai törvényszerűséget, és a realitást jobb ha elfelejtjük, és az esetleges hosszúságukat is meg lehet kérdőjelezni. Itt érkezünk el a film egy olyan pontjához, ami sokaknál kicsaphatja a biztosítékot és bevallom én is eléggé nehezményezem, ez pedig a döbbenetes 165 perces játékidő. Simán le lehetett volna belőle faragni, főleg az elején, ahol az emberi "karaktereket" próbálják meg felvezetni, inkább fájdalmas mintsem sikeres eredménnyel. És hiába kezd el az első fél óra után a befejezésig végig pörögni a film, a hossz és a Bay által megszokott mind képileg mind hangban (Steve Jablonsky zenéje dübörög mint az acél) agresszív rendezés miatt rendkívül tömény audiovizuális élménynek fognak hatni a látottak, és könnyen megeshet, hogy már akkor elfárad az ember, mikor még a java hátravan. Csakis kellően kipihent állapotban érdemes nekiülni. Végezetül azt tudom mondani, hogy saját érzéseim szerint a Transformers negyedik része képes volt némi előrelépésre és fejlődésre az előzőekhez képest (túlzónak is tartom a külföldi kritikákat, amik a legrosszabb részként emlegetik) és egy ormótlan, buta, ugyanakkor látványos és szórakoztató monstrum lett, ami képes volt némi frissességet vinni a sorozatba, ugyanakkor annak jellemzően bosszantó hibái itt is jelentkeznek, így most is azt érzem, hogy a legtöbben nem lesznek vele olyan elnézőek mint én. Igazából nincs itt túl nagy paradigma váltás így, akinek tetszettek az eddigi részek, azt ezt is szeretni fogja, aki eddig utálta őket, ezt is utálni fogja. Meglepne ha másképp lenne. |
2014-06-29 23:45.53 |
Hát az egyszer biztos, hogy Denis Villeneuve nem kíván a könnyen bekategorizáló filmrendezők közé tartozni. Eddig láttam tőle művészfilmes elemekkel megszórt melodrámát, háborús környezetbe tett traumatikus dolgokról szóló drámát, kőkemény morális kérdéseket feszegető thrillert, most meg egy olyan mozit, aminek már a puszta körbehatárolása is kihívás. Thriller, művészfilm, tudathasadásos dráma vagy akár mindegyik ötvözete az Enemy, aminek sem a történetvezetése sem a stílusa nem könnyíti meg a megemésztését. Jake Gyllenhaal egyetemi tanár, aki akaratlanul szembesül saját hasonmásával és megszállottan próbál mindent megtudni róla. De ezt a kutatást simán lehet úgy értelmezni, mintha az ember a saját pszichéjében kutatna, megkeresve azokat a tulajdonságokat, amik igazán definiálhatnák vagy amik nem is gondolná, hogy jellemző rá. Vajon tényleg az vagyok akinek gondolom magam vagy valami más is lehetek? Nem egyszerű kérdéseket fet fel a sztori és Villeneuve komótos, lassú tempójú rendezése csak még jobban aládolgoz, a szürreális képekkel, szimbólumokkal, fojtogató színvilággal operáló súlyos atmoszférának, ami önmagában is erős, de pluszban még Gyllenhaal remek alakítása is nagyban növelte az élvezeti faktort, noha a filmnek még mai napig vannak mozzanatai (pl. a befejezés), amit nem nagyon tudok hova tenni.
Fúrcsa, a konvencionálistól nagyon elütő jellegű film, aki szereti az ilyet annak tudom ajánlani. |
2014-06-29 17:44.32 |
Figyelj, aki már évek óta nyílt naplónak használja ezt az oldalt, az már nem fog változni! :) |
2014-06-28 17:53.43 |
Firestorm (2013): 3* |
2014-06-27 12:02.34 |
Szerintem senki se láthatta előre, hogy amikor a DreamWorks négy évvel ezelőtt előhozakodott az első résszel, nemhogy a stúdiótól addig általában megszokott "jó-ez-de-már-láttuk-és-jobban" színvonalat ugorja meg többszörösen, de egyben egy olyan animációs film prezentálódik az Így neveld a sárkányodat-ban, ami minőségben, szórakoztatásban, szívben és lélekben lazán odatehető az etalon Pixar munkák mellé. Így jogosan jöhet a kérdés, hogy egy ilyen magasra rakott lécet egyáltalán, hogy lehet megközelíteni, nemhogy megugorni. Aggodalomra viszont nincs ok hiszen az, ami egy filmes folytatás esetében veszélyes akna vagy rákfenék lehetne, azt az Így neveld a sárkányodat 2. ügyesen elkerüli és képes egyenrangú, önállóan is élvezhető alkotássá válni.
A történet az első rész után öt évvel veszi fel a vonalat, a sárkányok és a Hibbant-sziget lakói békés szimbiózisban élnek egymással, miközben hősünk Hablaty sárkányával Fogatlannal együtt nagy felfedező túrákat tesz, hogy megismerje a világ olyan szegleteit, ahol még senki sem járt. Ám az egyik ilyen felfedezőútja során akaratlanul is olyan elemekkel találkozik, amik egy új és rendkívül nagymértékű fenyegetés képét vázolják fel, és ez olyan úton indítja el, ami gyökeres változásokat fog hozni életében. Ha ez a rövid szinopszis gyanúsan szűkszavúnak tűnik az azért van, mert nem akarok semmit ellőni belőle, elég ha annyit mondok, hogy a történet kiválóan megírt és nemcsak remekül viszi tovább az előző részben megismert szereplőket, sorsuknak és jellemüknek alakulását, de egyben olyan fordulatokkal rendelkezik és témákat is vet fel (vezetői felelősség, identitáskeresés, pacifizmus kontra háborúpártiság), ami által lazán túllép a gyerekeknek készülő animációs filmek sablonkeretein és a felnőttek számára is élvezhetővé válik. Ráadásul ezeket a fent felsorolt dolgok azért is olyan hatásosak, mert az első részhez hasonlóan, az alkotók kiválóan egyensúlyozónak a két közönségréteg igényei között és nem nézik hülyének őket. A karakterek továbbra is szerethetőek, párbeszédeik, interakcióik szívmelengetőek, a humor tényleg működik, az infantilizmus vagy a didaktikusság egy percre sem jellemző rá, és ha valami komolyabb történik annak megvan a kellően kimért drámai súlya és egy percre sem lesz hatásvadász. Ízléses ugyanakkor igényes és a szórakoztatásra maximálisan rámenő tálalásra megy rá Dean DeBlois forgatókönyvíró-rendező és ez olyan jól is sikerül neki, hogy nem egy élőszereplős blockbuster példát vehetne róla. Az első rész teljesen letaglózó erejű látványvilággal rendelkezett és az animátorok most is kitettek magukért itt a folytatásban. Legyen szó a szereplők döbbenetesen emberi és hihető gesztusairól, a helyszínek változatos megjelenítéséről, vagy a sárkányrepülés sebességéről és dinamikájáról minden fantasztikus, éteri és átélhető (még akár 3D nélkül is). És bár az akciójeleneteket tekintve az első rész tömény tökéletességét nem érik el (ez talán az egyetlen aspektusa a filmnek ahol alulmarad) viszont itt sem ad-hoc módon vannak, dramaturgiai súlyuk és jelentőségük van, és nem mellesleg még így is van jópár mozzanat, ami láttán az állkapcsodat a földön fogod keresgélni. Persze a hatás elérésében most is kulcsszerepet játszik John Powell tökéletes filmzenéje. De tudjátok, hogy mi az, ami a fent felsoroltakkal szorosan összekapcsolódva bizonyítja, hogy ez egy értékes, saját lábán megálló folytatás, nem csak egy ismétlés, egy felvezető vagy egy üres pénznyomda? Az, hogy egy jó folytatáshoz méltóan úgy növeli az elemeket (akció, tét, humor, stb.), hogy azok válnak öncélúvá valamit elképesztő lelkesedéssel tágítja saját univerzumát és világát, miközben arra is van ideje, hogy felépítse annak működést, kis szilánkokat kapunk arról, mi hogyan működik, milyen lehet ott az élet (főleg a film elején) és a karakterek közti viszonyt kellő hozzáértéssel építi ki. Apróságoknak tűnhetnek ezek, viszont pont ezek azok ami miatt olyan könnyen az ember szívéhez közel juthat. Az Így neveld a sárkányodat 2. az igényes folytatás mintapéldánya és csak bízni tudok abban, hogy a harmadik is így sikerül. |
2014-06-26 21:51.02 |
A frászt még a költségvetését se hozta vissza Amerikában, max reboot-ot kaphat. Már megint. |
2014-06-26 12:22.13 |
Rég láttam ilyen bántóan középszerű, teljesen semmilyen kiugróan emlékezetes dlgot nem tartalmazó, se íze, se bűze filmet. Az ilyen kémfilmes zsánerben számos ehhez hasonló van, sőt a benne lévő matéria nagy részét is azokból és a már ismert helyzetekből, történet és helyzetpanelekből építi fel. Persze ettől még simán lehetne egy élvezetes mozi, ám ahhoz túlságosan kiszámítható (bevallom én nem egyszer már-már untam), Chris Pine sokkal meggyőzőbb volt a Star Trek-ben, Kiera Knightley és karaktere is csak lefele rúgja az színvonalt, Kevin Costner és Kenneth Branagh viszont meglepőn jók. Akcióból sincs sok, ráadásul az elején ellövik a legjobbat szóval még azokat se lehet nagyon kiemelni, max Patrick Doyle zenéjét.
Nagyon harmatos film, tényleg csak akkor ha nagyon unatkozol, de akkor még találhatsz ennél jobbat, szóval nincs nagyon értelme a megtekintésnek. |
2014-06-23 23:27.45 |
Szigorúan csak utánad faszkalapos! :) |
2014-06-23 21:54.56 |
Orosn Welles sokat emlegetett noir-ja, anno idejében atomnagy bukás volt, jelentőségét csak évtizedekkel később fedezték fel, de ma már megérdemelten emlegetik ezen stílusirányzat olyan klasszikusai között mint pl a Máltai sólyom vagy a Kísért a múlt, annak ellenére, hogy lényegében mai napig egy stúdió által megvágott változatot látunk, ami csak töredéke annak, amit Welles eredetileg összehozott. Ő maga játssza a főszerepet, az egyszeri, kemény öklű tengerész, aki vakul követi az őt megigéző szőke végzet asszonyát, hogy egy sötét és halálos összeesküvésbe keveredjen, aminek minden résztvevője végezi akar a másikkal, más-más okokból. Lassan induló de az atmoszférát és a karakterek közötti viszonyokat jól kiépítő a történetvezetés, ami aztán szépen szétkuszálja az egészet, és annyit csavarodik a sztori, hogy emberi ész legyen felkészült, aki képes kibogozni, de nem is ez a lényeg. Úgy vagyunk összezavarva mint a főhős, rémálomszerű spirálban halad lefelé az átverések és kihasználások örvényébe, a film végi vidámparki szellemház absztrakt, szétesett képi világa reprezentálja azt a káoszt, ami a fejében uralkodik, de mi nézők alól is pont úgy ki van húzva a talaj. Hogy aztán a legendás tükörtermi finálé összezúzza az egészet és katartikus lezárást adjon. Remekmű. |
2014-06-23 21:43.21 |
Sikeres államvizsga, avagy mától diplomás ember vagyok (na nem mintha sokat számítana a mai világban, sebaj dísznek jó lesz)! :) |
2014-06-21 13:51.37 |
Luc Besson szerintem már nem is írja ezeket a filmeket, amikben a produceri mellett még a "forgatókönyv by XY" kitüntetés is az ő nevével díszeleg, hanem csak simán valami random mozifilmes sablongenerátorból kiválaszt egy párat majd megpróbálja egyberakni. Haldokló titkos ügynök, utolsó meló, gond a családban, apa-lánya kapcsolat, stb, stb, láttuk már ezeket. Jó sokszor. És alapvetően nem lenne borzalmas a képlet, mert egy sima B kat beütésű kémfilmes akciózásnak még el is menne ez a darab, ha nem szakítaná meg folyamatosan a legsötétebb, legklisésebb családi melodrámázás, aminek minden elemét már annyira ismeri az ember, hogy akaratlanul is gyorsítás gombra tenyerel rá, mintsem, hogy azokat abszolválja. Reménykedtem hogy McG jobb mozit hoz össze mint a Kémes hármas, hát sikerült is neki. Igaz csak pár hangyalépéssel. A film indokolatlanul elnyújtott, nem tudja eldönteni hogy komoly legyen vagy önironikusan humoros, de nem is kell ezen nagyon agyalni mert egyik sem megy neki, mindkettő kínosan jön ki. Kevin Costner épphogy csak meg tudja őrizni méltóságát, Amber Heard-nél még egy botsáska is hitelesebb famme fatale, Hailee Steinfeld pedig szinte semmit se tud kezdeni kidolgozatlan tipikusan tini karakterével. Az akciók szépen fényképezett, ám kissé túlvágott lövöldözések, szar CGI szerencsére csak minimális, de azért a három-négy jelenetért nem éri meg közel két óra humortalan balfaszkodást végignézni, és még csak meg sem említtettem a befejezést, ami cukormázas agyhalál a köbön.
Már csak azért sem jár a hármas. |
2014-06-20 15:36.47 |
Chang Cheh remek harcművészmozija ninják főszereplésével, a történet még egy deszkánál is egyszerűbb lényegében arra szolgál, hogy felvezesse a kiválóan megkomponált, kreatív összecsapásokat, amikkel szinte tömve van végig a film és még a vérmennyiséggel sem spórolnak. A műfaj rajongóinak magasan ajánlott munka. |
2014-06-19 11:53.25 |
166 perccel ez lesz a leghosszabb Transfomers rész. Csak bírja majd a szemgolyóm. :) |
2014-06-17 16:02.47 |
https://www.youtube.com/watch?v=4xD0junWlFc
Szerintem nem nagyon kell ragoznom, hogy mennyire várós! :) |
2014-06-16 16:02.13 |
Sam Peckinpah 1973-as westernje nemcsak a műfaj egyik legismertebb és legjobb képviselője, de egyben a rendező elégikus búcsúja a műfajtól. De tulajdonképpen maga a film is erről szól, a régi idő betyárbecsületének vége, a pisztolyhősök napjai megszámoltattak, a hős egy nagybirtokosok érdekeit reprezentáló amorális, kiégett, régi és új élete, valamint e két világ értékei között őrlődő figura, aki végül nemcsak barátját hanem lelke egy darabját is elpusztítja. Ezen végkifejlet felé lassan de biztosan menetelő film, gyönyörű fényképezéssel és zenével, pazar szereposztással (Bob Dylan nemcsak muzsikájával képviselteti magát), Peckinpah rendezése is meglepően elegáns, ugyanakkor cinizmusa végig árad ebből a filmből, a halál brutális, kegyetlen, pillanatok alatt bárkire lecsaphat. Nagyon jó film, igaz nálam a hatása kevésbé volt olyan emlékezetes és elementáris mint a rendező többi filmjének, ennek ellenére csak ajánlani tudom. |
2014-06-13 22:58.45 |
Számítottam pár lehetséges eseményre, de életemben nem gondoltam volna, hogy a hollandok így kitömik a spanyolokat. Remek meccs volt. |
2014-06-13 18:56.44 |
A totálisan anti-polkorrekt és ízléstelen mégis a maga beteg módján nemcsak működő hanem tényleg meg is kacagtató humor remek példánya, ahogy a Jackass széria össze többi darabja is. Nincs mese, vagy abszolút működni fog nálad vagy 20 perc után undorral telve kapcsolod ki, középutas nem sok lesz. |
2014-06-12 16:03.26 |
Égi bárány, Gyula vitéz télen-nyáron, Szerelem, Szindbád, Régi idők focija, Macskajáték, Amerika anzix, Az ötödik pecsét, Árvácska, 80 huszár, Indul a bakterház.
És még ez még csak a 70-es évek. Meg gondolom te már ezerszer többet tettél a magyar kultúráért, mint a fenti filmek rendezői együttvéve. |
2014-06-07 21:48.24 |
Még két év és Sam Raimi debütfilmje a 35. születésnapját ünnepelheti meg, amit véleményem szerint teljesen megérdemelten tartanak számon mint, a horrorfilm műfajának egyik és legfontosabb kultklassziksát. Mert igen egyes aspektusai felett tényleg eljárt az idő, sok esetben tényleg inkább vicces mintsem félelmetes, a szereplőgárda alakítása nem jobb, mint bármelyik túlélőmozi stábjánál, az erőszakfaktora nem olyan sokkoló m mint anno 81-ben valamint a trükkök és maszkok avíttsága is kiszúrható egy jobb minőségű felvételen. És mégis, az a hihetetlen lelkesedés, pont, hogy az alacsony büdzsé miatt maximálisan kisajtolt kreativitás, és rendezői már-csak-azért-is-odateszem-magam féle hozzáállás az, ami mai napig ad egy hihetetlenül erős és élvezetes alaphangot neki, arról nem is beszélve, hogy atmoszféra, fényképezés, vágás és zenehasználat terén messze túlmutat B kategóriás mivoltán, nem egyszer brutálisan jó és szürreális képi megoldások jellemzik, és egyes pillanatai még mindig magukban hordozzák a tömény feszültséget. Mai napig kiváló mintapéldány arra, hogy a kevésből is lehet maradandót alkotni, emiatt is vagyok elnézőbb hiányosságaival szemben. |
2014-06-07 18:24.54 |
Isten éltesse még nagyon sokáig! :) |
2014-06-07 10:13.00 |
Mindenképp pozitívan értékelendő az, hogy anno pár éve a Black Mirror megpróbálta itt Magyarországon is kiadni a leghíresebb Shaw Brothers filmeket, az már viszont eléggé ciki, hogy a kung-fu filmek nagymesterének Chang Cheh-nek az életművéből pont, hogy az egyik leggyengébbet sikerült beválogatni. Az akcióoreintáltság helyett inkább a politikai töltetekkel rendelkező történet érdekes is lehetne, de a rendezés nagyon egységtelen, a karakterizáció szegényes, a tempókezelés pedig szintén nem a legjobb nemegyszer szinte untam a filmet, szerencsére az akciók még megmentik a becsületét, azt nem nagyon szokás elrontani a hongkongi mozikban. Egyszernézős mozi a javából. |
2014-06-03 23:30.25 |
Bosszú és akciófilmes panelekből építkező, de végigülhető és unalmasabb pillanatok eltöltésére jól funkcionáló darab, a kor és az alacsony költségvetés finoman szólva is meglátszik rajta, ugyanakkor van valami bája és Bronson már puszta jelenlétéve is feljebb paskolja a színvonalat. |
2014-06-03 10:17.01 |
Hét év után ekkora a csodálkozás, hogy biza a katon sok a hülye és lusták kimoderálni őket? Én csak öt éve vagyok itt, de már akkor is volt, hogy nagyüzemben ment egymás ekézése, amikből én nagyobb részt ki is maradtam, elég lenne ignorálni őket, és csak a filmekről szóló dolgokba bekapcsolódni. Erre te már bocs, hogy így fogalmazok játszod a fürdős kurvát, hogy biza legyenek már szívesek embereket napi 12+xy órára ideállítani, hogy biza menjenek már végig kapával-kaszával a kommentek között, bannolva az embereket, lófasz tudja milyen szisztéma szerint, ha meg nem akkor biza elmegyek? :)
Sokkalta okosabb vagy te ennél. |