Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Kampókéz (2021) (4K UHD + Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Pókerarc - Mozi+, 21:30 |
A holnap határa - HBO, 22:05 |
Jákob rabbi kalandjai - ATV, 22:10 |
Karácsony Biltmore-ban - Izaura TV, 22:30 |
24 - A szabadulás - Viasat3, 22:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Nász-ajánlat - Vélemények |
Joe Biden - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Donald Trump - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Csereélet karácsonyra |
Jeffrey Dean Morgan |
2014-02-13 20:26.49 |
Mert te igazi fegyverspecialista vagy. És mert filmeket 100%-kos valósághűségért nézünk. :) |
2014-02-13 20:03.05 |
Olvastam is. Összeírtál egy rakás dolgot olyan stílussal, amin nagyobbrészt csak röhögni tudtam, de hát véleményszabadság van. :) |
2014-02-13 19:54.03 |
Na akkor most én tehetem fel nyugodtan a kérdést, hogy te mit néztél? :) |
2014-02-13 19:53.21 |
Ezt a filmet. Az, hogy nekem tetszik, neked nem, nem kéne így kiakadni. |
2014-02-13 18:52.01 |
Oszt mit propagál? Én, amit láttam ebben a filmben, az annyi, hogy egy történetet mond el piszkosul jól, de persze te rögvest meglátod, mi az a gennyes szándék, amit belecsempésztek, mint az összes Hollywood-i filmbe, ügyet se vetve azon kis ellentmondásra, hogy az általad itt 4-5 csillagra osztályzott filmek közül nem egy Hollywoodban készült. :)
Bort iszik, de vizet prédikál egyik újabb példája.. |
2014-02-13 18:46.35 |
Szóval ha van egy filmben van egy részlet, ami feszegeti a valóságszerűség határát, akkor nosza rögvest az egész film el van cseszve, tökmindegy, hogy az előtt vagy azután mi zajlik és hogy nadjisten valóban megtörtént dologról van szó...ritka zseniális értékelési rendszer, még jó, hogy a legtöbbünk nem így működik. :) |
2014-02-09 16:04.36 |
Tévedsz, más betűvel kezdődik a vezetéknevem. :) |
2014-02-08 21:48.34 |
Ninja: Shadow of a Tear
Igazi B kategóriás akciómozi, ahol a történet egyszerű mint a vonalzó és a lényeg a remekül megkomponált és megfelelő ütemben adagolt akciókon van. Scott Adkins ritka jó harcművész! 4* |
2014-02-06 19:57.18 |
2028-ban járunk, a világ békéjének megőrzése már jó ideje az OmniCorp cégnek és robotkatonáinak köszönhető, kivéve Amerikát, ahol a közvélemény nagy része még mindig ellenséges a gépesített védelemmel szemben. Éppen ezért jön kapóra a cégnek, egy bombasérülés által a halál szélére került rendőr Alex Murphy (Joel Kinnaman), akinek testét egy gépesített páncélba helyezik, de elméjét szabadon hagyják. Így létrehozva egy félig ember, félig gép egységet, hogy az a bűn ellen harcoljon.
Ha ez a történet ismerősnek hangzik (kisebb-nagyobb módosításokkal persze), akkor azon nem kell meglepődni, hiszen ezt már egyszer elmondták nekünk 27 évvel ezelőtt. Éppen ezért szeretnék magamnak is, de leginkább az új Robotzsaru filmnek és rendezőjének Jose Padilha-nak egy nagy szívességét tenni azzal, hogy nem fogom lépten-nyomon összehasonlítani a Paul Verhoeven által rendezett 1987-es változathoz. Egyrészt azért, mert ez csak zsákutcába terelné írásom, és nagyon csúnya vége lenne. Az a maga sötét, nyers cinizmusával, ma is kegyetlenül jól működő társadalomkritikájával és az akcióműfajban szintén egyedülálló brutalitásával, olyasvalami, ami szinte csak egyszeri, még imitálni se lehet, nemhogy újraalkotni. Másrészt azért mert a filmnek nagyon erősen érződik, hogy ezzel maga Padilha és írótársai is tisztában vannak, éppen ezért (na meg a mai kevésbé bevállalósabb stúdiórendszer miatt is) más irányból fogják megközelíteni ezt a sztorit. A kérdés az, hogy ez sikerült-e nekik? A válasz igen is meg nem is. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy az alkotók komoly erőfeszítést tettek annak irányába, hogy ez a Robotzsaru is önálló lábakon álljon meg stílusban és tónusban, ahogy maga a film is meglepően ambiciózus, újszerű és a kicsit modernebb és polírozottabb világot jól árnyaló ötleteket is kész bevetni. Csak hogy két példát szolgáltassak, régóta láttam nagy költségvetésű hollywoodi filmet, ami ilyen nyíltan mer beszólni az amerikai külpolitikának és fegyverlobbinak, ahogy az dicséretes húzás, amikor elég hamar letisztázzák, hogy hősünk létezése tulajdonképpen egy marketingfogás, egy "érző, embereknek eladható termék" féle kulcscsörgetés, ami ahhoz szükségeltetik, hogy a gépek rendőri alkalmazását tiltó törvényt eltöröljék, ezáltal újabb milliárdokhoz juttatva a céget. A gondok ott kezdődnek, hogy a jó ötletek nem képesek arra, hogy egymaguk elvigyenek egy egész filmet a hátán, főleg ha nincs mögötte egysége koncepció. Sőt a film rengeteg tanújelét adja annak, hogy hiába ment ezerrel a brainstorming a készítőknél, de csak minden tizedik megoldás ment át a szűrőn, érződik a filmen a háttérben lévő kompromisszumok, hogy tompítani, elkenni kell a felvetett témákat és lehetőségeket. Emiatt csikorog az összkép, nem áll össze az egész, folytonos a hiányérzetünk. És, hogy itt is példával szolgáljak, a film, a címszereplő családjához való viszonyt próbálja végigvezetni, ami nem is lenne rossz elgondolás, tekintve, hogy "a géptestben, hogy működhet az emberi lélek" kérdést is lehetne boncolgatni. Viszont ezek a jelenetek annyira görcsösek, erőltetettek és esetlenek (főleg az állandóan könnyes szemű Abbie Cornish asszisztálásának köszönhetően), hogy az ember szinte már nyúlna a láthatatlan távkapcsoló után, hogy továbbtekerjen valamelyik szórakoztató mellékfigurához vagy egy újabb akciójelenethez. Ha pedig már e kettőnél járunk. Azt még elfogadom, hogy előbbiek kidolgozottabbak és érdekesebbek mint maga a főhős, különösen ha olyan színészek alakítják őket mint Gary Oldman vagy Samuel L. Jackson, de az akcióknál is kicsit problémás a helyzet. Örülök, hogy Padilha nem választotta a CGI túltengéses, gumilabda effektussal járó utat, és földhözragadtabb ütközeteket próbált komponálni, amikhez jól passzol energikus, a kézikamerát preferáló rendezése. Viszont itt üt be leginkább a már neten is elátkozott alacsony korhatár, hisz így a vérfröcsögést, újszerűnek és kreatívnak mutatkozni kívánó megoldásokkal próbálja megkerülni (pl, egy lövöldözést sötétség és night vision közötti váltakozással szemlélhetjük), ami inkább fejvakarást váltott ki belőlem. Valamint az érzést, hogy "ezt lehetett volna jobban is". Igazából ez a megállapítás ez egész filmre érvényes. Kaptunk egy nézhető, pörgős, sokszor kimondottan erős pillanatokat gyengékkel kombináló, az átlagosból kitörni próbáló, de sebektől vérző akciófilmet, amiből pont a határokat átlépő bátorság, kompromisszummentesség és egységesítés hiányzik, hogy igazán emlékezetes és az eredetitől elütő, de annak szellemiségéhez méltó és szórakoztató film legyen. Viszont így a 2014-es Robotzsaru minden jó szándékú próbálkozása és lelkesedése ellenére, pont ott fogja végezni mint a legtöbb mai újragondolás. A feledés mocsarában. |
2014-02-06 19:56.30 |
Robotzsaru (2014): 3* |
2014-02-05 19:09.27 |
John Woo korai rendezői korszakának legjobb mozija, kiválóan megmunkált wuixa, ami egyben látványos tisztelgés mentora Chang Cheh előtt. Damien Lau és Wei Pai játssza a két bérgyilkos főszereplőt, akiket teljesen véletlenül rendel egymás mellé a sors, amikor egy hadúr megbízza őket riválisának kiiktatásával, ám a kártyákat ennél jóval árnyaltabban keveri a történet. Az utolsó lovag kicsit lassan indul be, hogy aztán fokozatosan egy kiváló alkotássá váljon, a bajtársiasságról, a becsületről, barátságról, és arról, hogy ezek az erények azok, amiket egyre nehezebb a változó világban megtartani és van, hogy csak ezekre kell, hogy számítson az ember. Woo gyakorlatilag már itt megágyazott későbbi heroic blooshed filmjeinek tematika és karakterek terén, rendezése szintén egyensúlyban tart mindent, feszes, izgalmas és dinamikus akciódrámává fokozva az eseményeket. A film pedig tele van fantasztikusan megkomponált, hullákban és vérben gazdag összecsapásokkal, melyek közül a hatalmas termetű Lee Hoi-sang villája ellen intézett húsz perces mészárszék a legemlékezetesebb, a befejezés pedig igazi rendezői ars poetica. |
2014-02-05 17:33.28 |
[link] |
2014-02-04 18:35.52 |
Parancsolsz? |
2014-02-03 22:10.31 |
Nem nagyon kiemelkedő minőségű, de még mai szemmel is nézhető és szórakoztató wuixa, John Woo egyik legkoraibb munkája. A történet egyszerű, nyílegyenesen haladó és követhető, Woo rendezése szintén nem mutatja azt a stilizáltságot mint későbbi filmjeiben, de remek tempóérzékkel adagolja a cselekményt és az akciót, ázsiarajongóknak pedig külön unikum lehet a fiatal Jackie Chan és Sammo Hung felbukkanása, utóbbi pedig a koreográfiáért is felelős volt, így a harcok is látványosak és dinamikusak. Jó kis film. |
2014-02-02 20:04.12 |
Bármiben láttam fantasztikus volt, lazán generációjának egyik legjobb színésze. Alig 46 évesen...képtelen vagyok elhinni. |
2014-02-02 19:19.34 |
2* |
2014-02-02 19:19.27 |
The Dragon Tammers:
Húszfilléres Koreában forgatott hongkogi csihi-puhi mozi, koherens történet szinte majdnem egy óráig nincs, színészi játékról nem akarok sokat mondani, és hiába decensek a fight-ok, ha a rendezés, gyenge, fókuszálatlan és széteső. Ha nem lenne az internet, a büdös életbe nem sakkoznád ki, hogy ezt John Woo rendezte. |
2014-02-02 11:22.35 |
The Young Dragons (1974):
John Woo első filmje, és debütálásnak nem is rossz, bár el kell ismerni, hogy eljárt felette az idő, és inkább azoknak fog bejönni, akik hozzám hasonlóan rajonganak az ázsiai filmekért. A történet eléggé darabos, de legalább nem túlbonyolított, a rendezés kissé esetlen és pongyola, de feszes tempót diktál, az akciók pedig elsőfilmes kézhez képest meglepően jól komponáltak, és még a brutalitástól sem berzenkednek. Egyszeri nézésnek jól megfelelt. 3* |
2014-02-01 13:10.44 |
Coenéket mindig is nagyon szerettem, éppen ezért is vártam ezt a filmet és nem kellett csalódnom. Igazi melankólikus-keserédes életképek egy folkzenész finoman szólva sem nagy eredményekkel és sikerekkel teli küzdelmeiről, tehetsége van de legnagyobb ellensége pont, hogy saját maga és ki tudja, hogy lesz-e bármikor esélye a kitörésre. Remek darab, aminek sajátos és főleg a zenére építő hangulata azonnal magával ragadt, a fényképezés gyönyörű, a színészek alakítása is remek (főleg Oscar Isaac-ből nem néztem ki volna az itteni teljesítményét), és meglepően sokat nevettem rajta. Már csak John Goodman jelenetei miatt is megérte megnézni! :) |
2014-01-31 10:39.43 |
[link] Nem semmi kort élet meg és nem semmi életművet hagyott maga mögött, amiből nem sokat láttam, de a Szegénylegények, na az egy mestermű. Nyugodjék békében Miki bácsi! |
2014-01-30 22:38.23 |
Finoman szólva sem éppen Jet Li legjobb filmje. A történet egy értelmetlen baromság, a játékidő nagy részét nagyon fárasztó, kínos és humorosnak próbálkozni akaró de inkább fejfájást okozó jelenetek többsége teszi ki, az akciók pedig kifejezetten jók lennének, de nemegyszer olyan túlzóak voltak, hogy az már az én sok hongkongi filmen megedződött gyomromat is megfeküdte. Egyetlen előnye, hogy csak másfél óra és nagyrészt pörög, de ettől még nem ajánlom. |
2014-01-29 11:00.34 |
Mindenkinek el kell kezdenie valahol, de nem csodálkozom, hogy Cameron minden alkalommal erősen tagad, hogy neve ne kerüljön bármiféle kontextusba kerüljön ezzel a borzadállyal. Viszont igen ezt ő rendezte....addig a két és fél hétig, amíg ki nem rúgták a forgatásról és még csak azt sem engedték, hogy ő vágja meg. A minőségről meg annyit, hogy egy tengeri sünbe való belelépés nagyobb élvezet és még finoman fogalmaztam. |
2014-01-25 22:03.18 |
Könnyen észre lehet venni, hogy miért fogadta már kijövetele előtt is nagy lelkesedés az Amerikai botrányt. Van egy kritikai és közönségsikereket az utóbbi években jól felhalmozó rendező, akinek legújabb filmje részben valós történet, a belőle írt forgatókönyv is csillogó értékeléseket kapott stúdiós berkekben, ráadásul tömve van sztárokkal és a 70-es években játszódik, ami külön egzotikumot ad a dolgoknak. Most a filmet látván azt kell mondjam, hogy bár nem tartom annak a remekműnek, mint a tengerentúlon, a pozitív vélemények többségét abszolút jogosnak tartom, hisz egy élvezetes, vicces és éles eszű mozit kap a
pénzéért az ember. Irving (Christian Bale) és Sydney (Amy Adams) egy minden hájjal megkent szélhámospárocska, a 70-es években, és miközben nem az életet élvezik és habzsolják azt nagykanállal, hiszékeny emberek átveréséből keresik meg a napi betevőt. Teszik ezt egészen addig, amíg kiderül, hogy egyik kuncsaftjuk Rusty (Bradley Cooper) valójában beépített FBI ügynök, akik le is buktatja őket. Csak úgy kerülhetik el a börtönt, ha segítenek neki, hasonló kaliberű figurákat átverni, és ebbe bele is mennek. Nem számítva arra, hogy az ambiciózus Rust egyre keményebb és húzósabb dolgokba rántja bele őket, míg végül korrupt szenátorok és képviselők lebuktatása válik feladattá, nem beszélve arról, hogy a maffia és Irving instabil felesége (Jennifer Lawrence) is bekerül a képbe.A játszma hamarosan életveszélyessé válik, ahol egy rossz mozdulat felboríthat minden tervet. Amit rögvest le kell szögezni az Amerikai botránnyal kapcsolatban, az az, hogy eredetiséget vagy az ilyen átverős filmekhez képest új megközelítést nem kínáló, de egy azokat jól felhasználó és nagyon igényesen elkészített alkotásról beszélünk, amit maximálisan a színészek visznek el a hátukon. David O. Russell rendező kellő profizmussal tartja össze az elemet és ismét remek tanúbizonyságról tesz szert, nem csak kormegidézés, hangulatteremtés és zenehasználat, de színészvezetés terén is. Itt szinte minden karakter, és azt alakító színész telitalálat, és meg is tesznek mindet, hogy emlékezetesek maradjanak. Legyen szó Christian Bale pocakos, kopaszodó svindlijétől és Amy Adams dögös de intelligens társnőjétől kezdve, Cooper tenyérbemászó ügynökén át, Lawrence idegrángásos-istencsapása nejéig. Itt mindenki tudása legjavát adja, ezzel nemcsak természetességet és hitelességet, de valódi intenzitást is injekciózva ezekbe a remekül megírt karakterekbe, és dialógusaikba. Ezenkívül itt is megtalálható az, ami Russell utóbbi filmjeinek egyik kézjegye, ami nem más mint a humoros és komoly közötti remekül megoldott energikus egyensúlyozás. Ugyanis a film bár van benne kellő drámaiság, de sokkal inkább egy krimi-vígjáték, abból a fajtából, ahol a humor erősen cinikus és fekete, a szereplők sem félnek egymást kiosztani. Ez pedig egyfajta könnyed légkört teremt a film köre, egy olyat ahol nincs helye mély moralizálásnak, hanem inkább a fricskák osztogatásnak és egy kor megmutatásának egy görbe, gúnyos tükrön keresztül. Viszont pont ez az a pont, ami rádöbbentett arra, hogy az Amerikai botrány mindezen fent említett pozitívumok ellenére, miért nem tudott katartikus élményt nyújtani. Azért, mert paradox módon, legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is. Százszázalékos színészfilm, pont, hogy a történet rovására. A film történetileg ugyanis nagyon vékonyan van megírva, az első felében szinte tömve van azt kozmetikázni, kitölteni kívánó színészi improvizációkkal, amiket jó nézni, de magát a cselekményt nem viszik előre. Sőt, az szinte a kétharmadáig nagyon nehezen áll össze és indul be, emiatt az ember sokkal döcögősebbnek érzi mint azt kéne, még olyan pillanatokat is üresjáratoknak érzékelve, amik nem is azok. Értem én, hogy itt inkább a karakterek ábrázolásán volt a cél, de ezt úgyis meg lehetett volna oldani, hogy a film egységessége nem sérül tőle, és ezek a színészi performanászok jobb egyensúlyban vannak azzal a történettel, amiknek részét kell képezniük, nem átvenni a helyét. Az Amerikai botrány, egy szellemes, két órás kikapcsolódásnak teljesen megfelelő mozi, amit jó nézni, értékei teljesen láthatóak, ugyanakkor semmi nincs meg benne, ami igazán kiemelkedővé tenne.Azért jobb ha nem csodálkozunk, ha a közeli Oscar gálán ennek a filmnek halljuk a legtöbbször a nevét. |
2014-01-25 12:44.43 |
Ebbe a topicba nem tudok csak egyet írni, az egész film elejétől végig tele van annyi idézhető pillanattal, hogy az páratlan. |
2014-01-25 12:43.39 |
Érdekes belegondolni, hogy a Terminátor 1-2-nél, mindkettőnek egy vége egy duplaüldözés (1:alagút-tartálykocsi, 2:helikopter-tartálykocsi) aztán pedig egy összecsapás a Terminátor valódi alakjával. És mindkettőnél lerágod a körmöd az izgalomtól. :) |
2014-01-25 11:57.14 |
A diszkójelenet. Feszültségkezelés a maximumon, Fiedel zenéje pedig maga a tökéletesség. |
2014-01-24 13:23.35 |
Terminátor 1 (isten tudja hanyadszorra):
Masszív 5 csillag. |
2014-01-24 10:51.21 |
[link] |
2014-01-24 10:50.37 |
http://www.youtube.com/watch?v=Swg-eWHKvB4
Nyugodjék békében! |
2014-01-23 17:10.29 |
Nekem tetszett. Persze nem reformálja meg a műfajt, a szereplők nagy része tényleg irritáló, úgyhogy minél előbb kötnek ki a hullazsákba, annál jobb. Maga a film pedig Eléggé döcögésen induló slasher-ként kezdődik, hogy aztán a vége felé egész élvezetessé és szórakoztatóvá váló túlélős akcióthrillerré váljon, hangulatos fényképezéssel, tisztességes felszültségkezeléssel, egypár jó történetbeli fordulattal és kreatív mészárlásokkal. Sharni Vinson tökös főhősnője külön nagy pozitívum. Nem egy atomnagy durranás, de másfél órás szórakoztatásnak ezerszer ez, mint pl az Asylum akármelyik darabja. |