Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsonyi Casanova - Film4, 09:40 |
Karácsony Willow Glenben - Izaura TV, 10:10 |
Kiskarácsony mindenáron - RTL, 10:15 |
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák - SuperTV2, 10:25 |
Köztünk élő angyalok - HBO, 10:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sissy Spacek (75) |
CCH Pounder (72) |
Hanna Schygulla (81) |
Jeremy Strong (46) |
Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
Deadpool & Rozsomák - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
Donald Trump - Vélemények |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Demóna |
Philippe Harel |
2017-10-22 15:41.46 |
Igen, tudtam hogy nem lesz semmi értelme.
Igen, tudtam, hogy a történet csak arra szolgál, hogy összekösse az akciókat, de hogy semmit sem fog az előző részekből megmagyarázni. Igen, tudtam hogy ez egy ostoba, mindenhonnan összelopkodott, vérgáz, silány, nagyköltségvetésű trashfilm lesz, olyan látvánnyal és cool-nak hatni kívánó mozdulatokkal és beszólásokkal, amiket a filmipar már 15 éve elkezdett leselejtezni. De ez a film még a nulla alatti mércéhez képest is annyira borzalmas, hogy az felfoghatatlan. A jeleneteknek sokszor még úgy sincs közük, az értelem szikrájához, hogy egymás után jönnek. A film undorító, barnás, mocskos kinézete olyan élményt ad, mintha lehúzták volna a filmszalagot a vécén. És az a vágás....nézzél egy kibaszott stroboszkópba két órán keresztül és még az se fogja úgy károsítani a szemedet és agyadat, mintha ezt kéne végigülnöd. Nézhetetlen. A szó legszorosabb értelmében. |
2017-10-20 18:20.49 |
Minden évben van egy olyan film, ami nagyon egyedinek, művészinek, szabályszegőnek és edgy-nek hiszi magát. Miközben valójában egy sokszor teljesen öncélú, dögunalmas, se füle, se farka, se tartalma, se üzenete típusú lilaködös nagy lófütykös. Úgy látszik ezt a titulust most Ana Lily Amirpour posztapok-western-kannibálfilmje tölti be, ami nagyon tökös meg stílusos akar lenni, miközben két órára nyújtja a papírvékony sztoriját, hangulata szinte semmi, a cselekmény csiga módjára vánszorog. Persze vér meg sokkjelenetek vannak, de ez a cucc még puszta exploitation mozinak is szar. Kerülendő. |
2017-10-13 22:30.08 |
Az online világ kihatása mindennapi életünkre, a bennünket behálózó technika, a mögöttük álló cégek, amik már a való életben is egyre jobban úgy épülnek fel, mint egy kultusz, amiből ha megpróbál kiszakadni az ember vagy a sötétebb mechanizmusaikat felfedni, akkor eltaposnak.
Csupa érdekes és provokatív téma. Egy feszült, izgalmas vagy legalábbis elgondolkodtató filmet várunk el ezek alapján nem igaz? Ehhez képest megkaptam a legszárazabb, legeseménytelenebb, legunalmasabb fércművet, amit ember el tud képzelni. Tehetséges színészek sora darálja az üres dialógusokat és mozognak tanácstalanul a díszéletekben, mint egy rakás próbababa, mégis milyen már az a film, amit még Tom Hanks jelenléte se tud megmenteni? Hát pont ilyen. |
2017-10-07 10:43.48 |
Tökéletesen ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem, mint az 1982-es film. A látvány lélegzetelállító, olyan képek vannak benne, amik beleégnek az ember retinájába (Deakins szokás szerint brillírozik), Hans Zimmer remekül idézi meg Vangelis zenéjét, szóval a hangulatra se lehet panasz. A színészi játék is erős, Villeneuve rendezése nem hanyagolja el se a történetet, se a karakterépítő momentumokat, sem a feszültséget, Gosling közös jelentei Ford-al abszolút a film legjobb pontjai.
És mégis az első részhez hasonlóan a végén elmaradt az érzelmi katarzis, nem éreztem hogy azt a mesterművet látom, mint aminek mindenki elmondja. Rideg film, ami nem engedett közel magához, a 163 perces hossz és a sokszor szinte meditatívan lassú tempó (ami az elsőben is megvolt) pedig ezért nagyban felelős. Jó film, amiben látszólag is temérdek munka van, de sose lesz kedvenc, ahogy az újranézés is minimum egy fél évet fog váratni magára. Azért pacsi Villeneuve-nek, amiért nem vett az első részből, hanem bizonyos szinten még hozzá is tudott tenni. |
2017-10-07 09:34.57 |
Scott Adkins beszáll a liftbe két figurával együtt majd a másodperctörtrésze alatt szétrúgja a seggüket. Aztán pusztán egy késsel és a saját végtagjaival felfegyverkezve szétver még egy tucat rosszarcút egy kitartott snittben, majd megmenti a kötelezően megmentendő lányt. Isaac Florentine tudja hogy kell indítani egy akciófilmet, és az akció és a gyors tempó meg is marad a továbbiakban is. Szinte már már pofátlanul egyszerű mozi a Close Range, ami a nyitójelenetet leszámítva szinte egy helyszínre korlátozza a cselekményt. így Florentine nyugodt szívvel kisajtolhat minden centet az alacsony büdzséből. Adkins se bonyolítja túl, üt, vág, pörög, nyomja a pörgőrúgásokat, a helyszínül szolgáló ház legkisebb sarkát is szarrá lövik, van némi John Woo-megidézés is, a western klisékről már nem is beszélve. Megnézed, elvagy vele, de aztán már rögtön el is feleded. Bár minden DVD-re menő akciómozi tartaná csak ezt a szintet. |
2017-09-26 17:25.10 |
Ric Roman Waugh nagyon magának érzi a börtönök brutális világát, ami a legelemibb ösztönökig építi le az embert és képes a túlélés érdekében olyan oldalra kényszeríteni, amit bárhol máshol kilométerekre elkerülne az ember. Ahol egy jómódú ügyvédből is egy kigyúrt, akár ölésre is hajlandó farkassá válik, az élet pedig odasodorja a bőrfejűek mellé. Nincs remény, nincsenek illúziók, ha sikerül élve kijutnod, a bent eltöltött évek ólomsúllyal fogják rányomni bélyegüket életed hátralévő részére. Hősünk is tudja, hogy a sors elől csak ideig-óráig lehet futni, az egy amit tehet: Biztosítani családja védelmét, és hogy fia soha ne kövesse el azokat a hibákat, amiket őneki kellett megtennie. Kemény, szikár mozi, pörgős tempóval, értő rendezéssel, remek fényképezéssel és zenével, valamint Nikolaj Coster-Waldau bődületesen erős alakításával, csak ajánlani tudom.
Az viszont erősen WTF kategória, hogy a Felon-hoz hasonlóan nem kapott mozis terjesztést, pedig mennyivel jobb, mint a sok szemét, amit nagyvásznat kap. |
2017-09-20 13:57.50 |
Na ilyen az, amikor azon a bizonyos rókán nemhogy bőr sincs, de már a csontok is kezdenek elporladni. Elképzelhetetlenül sablonos, kiszámítható, gyenge és unalmas tucathorror, ami annyira félelmetes, mint egy plüssjáték, maximum a túltolt marhaságain tud néha jót derülni az ember, pozitívumnak a rövid hosszt meg a technikai hátteret lehet említeni. Na meg hogy két nap után kitörlődik az ember fejéből. |
2017-09-16 13:36.47 |
Már a Sicario és a Hell or High Water után is tudtam, hogy Taylor Sheridan-re oda kell figyelni mégha csak forgatókönyvíró is volt, de rendezői debütálása után meg pláne. Lassan induló, de fokozatosan egyre jobbá és feszültebbé váló krimi-thriller Amerika fagyos északi szívében, ahol a civilizáció nyomai mérföldekre vannak elválasztva egymástól, benépesítői pedig megkeseredett, reménytelen sorsú emberek, akikről már mindent lehántolt az élet. Jeremy Renner évek óta nem volt ennyire jó, mint itt, a táj egyszerre gyönyörű és fojtogató, ahogy a hangulat is. Sheridan pedig biztos kézzel vezeti filmjét, az eltemetett titkok, a feszültség dinamit erejével robban az utolsó fél órában, közöttük az év egyik legdurvább akciójelenetében, ami nincs cicomázva robbanásokkal, tánckoreográfiával meg CGI-vel. Akit meglőnek, az meg is hal, a lehető legvisszataszítóbb módon, bármiféle glamour nélkül. Kőkemény mozi, számomra az év egyik legjobbja. |
2017-09-08 15:46.39 |
Felemelkedés és bukástörténet, amihez foghatót nagyon sokszor láttunk, de mint tudjuk a valóság sokszor hihetetlenebb mint a fikció, Barry Seal története pedig tényleg olyan, ami szinte követeli magának a nagyvásznot. Doug Liman pörgős tempóban, hol videoklippesen, hol stilizált módon mutatja be a legfontosabb részleteket (sokszor megidézve Scorsese-t), az erősen szűrözött, kézikamerás felvételek pedig a mostani Michael Mann filmekhez hasonló. Fordulatos, humoros, Tom Cruise pedig mindig elemében van, ha behízelgő antihőst kell játszania. |
2017-09-04 22:10.06 |
Szerelem, Macskajáték, Liliomfi, Ház a sziklák alatt, Egymásra nézve...egy kezén meg lehet számolni hány magyar rendező tett le ilyen zseniális filmeket, amikhez hasonlók ma már nem születnek.
Isten nyugosztalja, csodaszép kort élet meg és csodaszép életművet hagyott hátra, ami megérdemli, hogy örök időre fennmaradjon. |
2017-09-02 16:58.45 |
Hát talán nem a legjobb ötlet volt, kissé nyomott hangulatban megnéznem mert csak rádobott pár tonnát. Charlie Kaufman mindig is felnőtt és komoly témákat boncolgatott, a lehető légformabontóbb módon. Az egzisztencializmus, a "miért-vagyunk-itt" kérdés, az alkotói válság, a szerelem miben léte vissza-visszatérnek nála, ahogy az Anomalisa-ban is. Ezúttal mindezt bábfilmes-animációs formában jelenik meg, viszont annak is egy döbbenetesen valószerű módján, a figurák, az operatőr jelentét sokszor imitáló képek láttán sokszor úgy tűnik, mintha élőszereplős mozit néznénk, ugyanakkor az animációs keret kiválóan dolgozik alá annak a lelki krízisnek, amin a főhős keresztülmegy. A depresszió és a kisszerűség feldolgozásának (vagy inkább annak képtelenségének) rendkívül hiteles, fájdalmasan életszerű és nyomasztó megjelenítője az Anomalisa, aminek erejét David Thewlis és Jennifer Jason Leigh szinkronmunkája is csak tovább emel. Nagyon nem egyszerű film, de aki érez magában bátorságot, hogy valami igazán újszerűt ugyanakkor egy igencsak szomorú alkotást lásson, tegyen vele egy próbát. |
2017-08-26 13:28.57 |
A kutya-macska barátságú, "először utáljuk egymást majd aztán mégis együtt nyomjuk" típusú buddy/haver típusú akciófilmeknek a 80-as, 90-es években volt az aranykora jó okkal. Egyszerű formula: Kell hozzá két jól kiválogatott, tűz-víz hatású főszereplő, egy fogatókönyv alapsztorival de jó dumákkal, sok akció, még több humor, jó hangulat és máris kész volt a mű. Az utóbbi években egyre több és több film idézi meg ezt a korszakot, legjobban és legstílusosabban természetesen Shane Black és a Rendes fickók, de azért ez se rossz próbálkozás, sőt.
A Sokkal több mint testőr tipikusan az a film, aminek minden fordulatát és mozzanatát előre látja az ember, hiányosságai látványosak és nyilvánvalóak mégis megbocsátó vele az ember, mert nem kíván több lenni annál, aminek hirdeti magát és ezt jól is teszi. Szerethetően buta, bumfordi mozi, ami óriásit köszönhet a két főszereplőnek: Ryan Reynolds nagyon sokáig nem volt a szívem csücske, most kezdek megenyhülni mert mer hülyét csinálni magából és hogy ő legyen a poén központjában, plusz párosa Sam Jacksonnal működik, nem is kicsit. Ha már pedig Jackson őrajta aztán tényleg látszik, hogy halálosan élvezte a forgatás minden pillanatát, hogy szabad szívvel annyit lövöldözhetett, káromkodhatott és beszólhatott mindenkinek, megkötés nélkül. Apró megjegyzés: 68 éves öreg ehhez képest olyan energiával nyomja végig az egészet, hogy beszarás, van aki egyszerűen nem hajlandó öregedni, ő pontosan ez a kategória, becsüljük meg igazi kincs. Kettejük marakodó-civakodó páros a film szíve-lelke mindenki más csak asszisztál, igaz ha ezt olyanok teszik mint Salma Hayek vagy Gary Oldman az mindenképp értékelendő. Mind mondtam a film nem tökéletes, a történetvezetés néhol meg-megakadozó, kicsit túl van nyújtja, az operatőri munka sokszor olyan mint egy tévésorozatban, nem beszélve a Millenium Films-nél lassan kötelező, műanyag CGI-ről. Utóbbi kettőnél látszik, hogy Patrick Hughes-nak nem adtak sok pénzt, de ezt az ausztrál direktor többszörösen kompenzálja az akciójelenetekkel. Amik nemcsak jók, de néhol egyenesen pazarok, különösen a két holland város (Amszterdam és Hága) utcáin végigmenő hajszák vagy Reynolds burleszkszerű bunyója egy kétméteres ruszkival, egy barkácsboltban. Fizikaiak a kunsztok, fröcsög a vér, a vágás feszes, a zenehasználatokért pedig külön piros pont jár. Nem váltja meg a világot, de remekül szórakoztam rajta, nyári limonádémozi, amit talán még újra elő is vehet az ember néhányszor. |
2017-08-20 16:52.18 |
Hát ez kemény 20 perc alatt kiverte nálam a biztosítékot. Döbbenetesen erőltettet, kínos és poénok nélküli francia akcióvígjáték-vadbaromság, aminek minden szereplőjét bányászcsákánnyal csapnád pofán, a szemvillanásnyi akciókat a mostani direct-to-DVD kínálat is röhögve alázza. Borzalom. |
2017-08-13 16:25.15 |
Másfél órás tanulmány, hogyan ne csináljunk horrorfilmet. Farren Blackburn mozijának van egy tisztes alapötlete, egy jó helyszíne és két remek színésze, ehhez képest már az első félidőben is inkább csak bukdácsol a film, az ijesztgetéseket messziről látja az ember, erőltetett sokszor látott megoldások jönnek egymás után, de még épphogy egybe van tartva a film cselekménye. Aztán a félidőnél az alkotóknak egy olyan csavart sikerült a hátsójukból előrántani, amire még a "totális hülyeség" megnevezés is leheletfinom jelző, logikátlan, átgondolatlan és ezernyi kérdést felvető húzás, ami nemcsak a sztori alól húzza ki a maradék lécet, de még van pofája nullintelligenciás idiótának tekinteni a nézőt. Innentől kezdve ki lehet találni micsoda élmény volt, Naomi Watts szerintem pályájának legeleje óta nem volt ilyen pocsék filmben, de A kukorica gyermekei 4 idején még kezdő volt, most már bőven van lehetősége a válogatásra. Tragikusan rossz, kerülendő de nagyon. |
2017-08-12 09:44.30 |
El kell ismernem, hogy Besson nem sajnálta a pénzt a látványra, ami sokszor tényleg lélegzetelállító és fantáziadús, több groteszk lény fordul itt meg, mint A galaxis őrzői 1-2-ben összesen és a film eleje messze a legszórakoztatóbb, pörgős, izgalmas, néhol vicces pillanatokkal, remek akciókkal. De a forgatókönyvbe negyed annyi energiát se sikerült fordítani, elég kiszámítható a cselekmény, ráadásul a felétől kezdve egyre jobban kezd kifulladni, a végére már kifejezetten untam hiába a tip-top CGI. Érdekes film, a furaságával mindenképpen kilóg a mostani felhozatalból, de számomra kissé mellément. Talán a főszereplő páros miatt is, akik szerintem eléggé durván félre lettek castingolva, a mellékszereplők sokkal emlékezetesebbek voltak. |
2017-08-07 09:57.34 |
Ember embernek farkasa tematika grindhouse kiszerelésben. Láttuk már ezt okosabban és jobban kidolgozva, ráadásul a közepétől egyre hihetetlenebb dolgok történnek benne, a végére meg egy nagy véres kulimász lesz csak belőle. James Gunn jelenlétét a stáblistánál különösen kérdőjeles, ezt a szkriptet még egy forgatókönyvíró-kurzusról frissen kiesett kezdő is összerakhatta volna. |
2017-08-04 12:19.01 |
Látszik, hogy a John Wick első részét jegyző rendezőpáros egyik fele áll mögötte. Stilizált, neonfényes, képregényekbe illő látványvilág (Jonathan Sela ismét brillírozik), kőkemény főhős, a soundtrackben híresebb számok keverednek Tyler Bates rockosabb, indusztriális beütésű kompozícióival. És természetesen pazarul megkomponált akciójelenetek, amikből meglepő módon most nincs olyan sok, de annál nagyobbat szólnak. Charlize Theron kiválóan helytáll bennük, a lépcsőházás, vágás nélküli verekedés mindenképp a film csúcspontja.
Viszont az Atomszőke élvezeti értékét alaposan szétforgácsolja a darabosan és sokszor meg-megtorpanó tempó és történetvezetés. Személy szerint nem lettem volna szívbajos legalább 15-20 percet nyesni a játékidőn, kezdve az összes beékelődő kihallgatásos jelenettel. De ugyanúgy nem lesz egy film okosabb, ha szimplán túlcsavarjuk az egészet, a tizedik "kettősügynök-hármasügynök-áruló" fordulatnál már az volt az érzetem, hogy paródiát nézek, csak itt sajnos komolyra van véve a helyzet. Akciófanoknak megér egy megtekintést, csak kicsit frusztráló, hogy némi módosítással mennyivel jobb lehetett volna. Van, amikor a kevesebb jobb, erről leginkább John Wick kalandjai tanúskodnak, Leitch-nek viszont bőven van még lehetősége fejődni. |
2017-07-30 15:17.19 |
Karfaszaggatóan feszült, óraprecíz remekmű a háború egyetlen dicsőségéről: a túlélésről. Nolan gyakorlatilag teljesen lebontja a háború filmnél már megszokott paneleket, mint az alapszituáció és a karakterek hosszas felvezetése, a kötelező lelkizések. In medias res rögtön a dunkirk-i harapófogóban vagyunk a szereplőkkel együtt, a feszültség és a menekülés nyomása már az első képkockától kezdve jelen van. Az ellenséget nem látjuk, csak halljuk a lövéseket, a bombázókat, a robbanásokat, amik szétszaggatják a partot. Három szálon futó cselekmény, ami összesűrűsödik 100 percbe, a hangkeverés, Zimmer félzenei dübörgése, Hoytema képei annyira zsigerien közel visznek, hogy ott futunk, ott fuldoklunk a katonákkal. Ismeretlen fiatal kezdők és ismert színészveteránok gyűlnek el a tömegben, úgy mint az Őrület határában. Nem ők számítanak, hanem a hatás, amit a film kivált. Nálam működött, sokszor levegőt se mertem venni. Fantasztikus élmény, nálam Nolan továbbra is a legjobbak között van. |
2017-07-29 10:31.05 |
Jé egy DC film, aminek van koherens eleje, közepe, vége, hangulata, képileg nem egy sötét massza, vannak jól megírt karakterei, párbeszédei, az akciójelenetiben csak ritkán lendül túl a CGI és a vágás sem olyan mintha varrógéppel csinálták volna.
De ha kiveszem a Bvs és a Suicide Squad kontextusából még így is remekül szórakoztam rajta, annak meg külön örültem hogy végre előszedték az első világháborút, valahogy Hollywoodban nem annyira gyakori téma, mint a második. |
2017-07-25 22:57.42 |
A szép képekkel operáló, de végtelenül vontatott, unalmas, zavaros cselekményű és teljességgel a saját fontosságában fürdő művészfilm már-már parodisztikusan pontos megtestesítője. Viszont erősen kétlem, hogy a posztmodern kifigurázás vagy a szatíra lett volna az alkotók által kijelölt útvonal. Magyarul minden, amit itt látunk halálosan komolyan lett véve. Hátha valakinek be fog jönni, személy szerint volt részem élvezetesebb bélyegáztatásban. |
2017-07-25 21:24.51 |
Látszik, hogy nagyon a díjszezonra lett gyúrva, ahhoz képest eléggé szürke és felejthető mozi, ami a háborús filmek megszokott toposzain kívül nem sokat tud felmutatni. Szó se róla van benne egy-két emlékezetesebb jelenet (főleg a filmvégi beszélgetés lett nagyon ütős és elgondolkodtató), de nem érződik rajta hogy Ang Lee rendezte volna, ha valakitől akkor tőle több érzelmi mélységet és kidolgozottságot vár az ember, így viszont erős csalódás. |
2017-07-12 18:01.42 |
[link] |
2017-07-12 18:01.24 |
Ryan Gosling tehetségére nem kell sokáig keresni a bizonyítékokat, elég csak ránézni milyen filmekben szerepelt csak az elmúlt öt évben. A legtehetségesebb és legnevesebb filmrendezők dolgoztak vele Nicolas Winding Refn-től kezdve Shane Black-en át, Terrence Malick-ig, idén pedig nagy valószínűséggel a blockbuster mezőnybe is be fog lépni a Szárnyas fejvadász folytatása révén. Időközben viszont Gosling a kamera mögött is megkezdte a szárnypróbálgatást a Lost Riverrel.
Ami nem indult túl jól, mert a kritikusok egymást túlharsogva tiporták a porba, egy öncélú, tartalom nélküli katyvasznak festették le a filmet, ami szerintük harmadrangú idézgetése azoknak a filmrendezőknek, akikkel Gosling együtt dolgozott vagy hatottak rá. Azóta viszont már olyanok is vannak, akik egy erőteljes, megigéző erejű mesterművet látnak benne, aminek bűne a szembemenés a hagyományos konvenciókkal. Mint megannyi megosztó film esetén, az ember ilyenkor egyet tehet: megnézi és maga dönti el, hogy mennyire jogosak ezek a kritikák. És ahogy számos ilyen alkalommal, arra a konklúzióra jutottam, hogy az igazság félúton helyezkedik el. A Lost River története a hanyatló amerikai háttérvidék jelképes központjába, Detroitba kalauzol minket. Az egykor virágzó iparváros az utolsókat rúgja: omladozó épületek tucatjai, szellemvárossá váló lakónegyedek, szegénység, munkanélküliség, kilátástalanság. Akinek van egy kis összekuporgatott pénze, menekül. Ebben a helyzetben tengődik a fiatal Bones is (Iain De Caestecker), aki anyjával, Billy-vel (Christina Hendricks) és öccsével, Franky-vel együtt él. A család számláról számlára él, Bones vasat lop és ad el szintén pénzért és próbálja megszerelni kocsiját, hogy végre ők is elmenjenek. Aztán a hullámok összecsapnak felettük: Bones egy nap rossz helyről lop, így a környék szadista hajlamú guberálókirálya, Bully (Matt Smith) hamar kiszemeli, mint célpontot. Billy, hogy tudja fedezni a kölcsönt, munkát vállal egy városszéli klubban, ahol bizarr színpadi előadások zajlanak, de az őt beszervező tulajdonos, Dave (Ben Mendhelson) többet akar tőle. Bones pedig megismerkedik a szomszédban élő, hozzá hasonlóan számkivetett lánnyal (Saoirse Ronan) és hamarosan mind olyan döntések elé kényszerülnek, ami meghatározza a sorsukat. Maradni vagy menni. És ha menni, akkor hogyan. Ha szigorúan vesszük, akkor a Lost River egy coming-of-age sztori, hisz benne van a kamaszkori csellengés, az első szerelem, a hirtelen jövő felelősség, ami hősünk felnőtté éréséhez vezet, a kissé epizodikus történetvezetésről nem is beszélve. De ez közel se jár a valósághoz, mert ebbe a vázba nagyon sokféle műfaji elem és hatás szivárog be, legfőképpen a horror. Gosling filmje sokszor tényleg úgy hat, mintha különböző rendezők életművét próbálná egybegyúrni. Eleinte olyan mintha a Harmony Korine féle Tétova lelkek vidékábrázolása ötvöződne Malick lírai hangvételével, aztán egyszer csak Refn neonvilágított rémvilágában találjuk magunkat, ahonnan egyenes az út David Lynch szürrealitásába. Ez pedig felveti, hogy mi az, ami képes egyben tartani ezt a tomboló stíluskavalkádot és nem engedi, hogy egy értelmezhetetlen, kaotikus masszává váljon a film. Szerény véleményem szerint ez csakis a cselekmény helyszínéül szolgáló városnak köszönhető. Az elgazosodott, kivilágítatlan utcák, üres, bedeszkázott ablakú házak és egyéb vadregényes helyek olyan városképet eredményeznek, ahol tökéletesen megfér egymás mellett a melankólia, a fenyegető sötétség, a furcsaság és a realisztikus nyomor. A mocsárból kilógó lámpákhoz tökéletesen passzol egy olasz horrorfilmből kilépett klub, aminek démoni szájkapuja olyan mintha a pokolba szállna le az ember. Ugyanígy nem meglepő, amikor Saoirse Ronan karaktere egy ősi átokhoz köti a város romlását, amit Bones-nak kell megtörnie, hogy családjával együtt kiszabaduljon. Van valami folklorisztikus vagy felnőttesen meseszerű a Lost River atmoszférájában, ami különlegessé teszi. A sokszor álomszerű hangulatot Gosling még két nagyon erős megoldással alapozza meg. Az egyik Benoit Debie operatőri munkája, ami festőien szép képeket sorakoztat fel már a nappali jeleneteknél is, de az éjszakát haloványan világító fények, a klub fojtogató lila folyosói vagy Bones alámerülése egy öreg tóba, mind általa lesz emlékezetes. Johnny Jewel zeneszerző pedig felteszi az i-re a pontot a 80-as évek szintetizátorban gazdag világát felidéző muzsikájával. Igen, lehet mondani, hogy sok helyről összeszerkesztett, bizonyos elemeiben kiegyensúlyozatlan, lezárását tekintve pedig eléggé elkapkodott film. De a Lost Riverben sok érték és megragadó pillanat is meglapul, azzal pedig végképp nem lehet vádolni, hogy kiszámítható vagy sablonos lenne. Ryan Goslingnak még bőven van lehetősége a fejlődésre, de debütálása sokkal több esélyt érdemelt volna a közönségtől, mert hibái ellenére van szíve, lelke és mondanivalója. Ki tudja, lehet tíz év múlva már kultmoziként fogunk rá hivatkozni. |
2017-07-08 21:58.36 |
Hívhatjuk akciófilmes zenegépnek vagy autósüldözés-musicalnek ilyen pörgős, élvezetes stílusgyakorlatot ritkán lát az ember. Edgar Wright.ot alapjáraton is csípem, mostani munkája viszont talán a legjobb, amit a Vaskabátok óta összehozott. A sztorit már láttuk sok helyen, sok formában, de ilyen kivitelezésben talán sose. Lazaság és elegancia patikamérlegen kimérve, egy csöndes, kívül kemény, belül érző, szimpatikus főhőssel, kellően elszállt mellékkarakterekkel, a Wright-ra jellemző sziporkázó vizuális poénok helyett inkább a verbálisak dukálnak, de kézjegyeit mégis érezni rajta. Minden felcsendülő zene tökéletes választás, minden mozdulatnak, minden üldözésnek úgy van ritmusa mint a legjobb táncoknak. Az autósüldözések pazarok, és bár a romantikus szál kicsit döcögős, az utolsó félóra adrenalinlökete messze kárpótol, az apróbb hibákért. Megnézed, felpörget, katartikus élményt ad és vigyorral az arcodon jössz ki róla. Aminek hálás vagyok. Elvégre mi másról szól a mozi? |
2017-07-06 22:23.42 |
Az ötperces, első nézettű, az eredeti játékot tökéletesen megidéző jelenetet érdemes megsasolni, szerencsére az internetnek köszönhetően nem kell hozzá megnézni az egész filmet. Ugyanis, amit az említett jeleneten kívül van....hát arra jobb ha a feledés homálya esik. |
2017-07-01 23:15.17 |
A harmadik csillagot két dolog miatt kapja meg: Az egyik a kellően apokaliptikus, 80-as évekbeli hangulat, amit leginkább a zenének és az operatőri munkának köszönhető. A másik pedig a kiváló sokkeffektek, amik szintúgy a műfaj aranykorát idézik meg. A kanadai rendezőpáros Jeremy Gillespie és Steven Kostanski pontosan tudják, hogy a fizikailag összerakott szörnyek, a művégtagok és a vérben tocsogás sokkal emlékezetesebb és hatásosabb, mint a CGI bűvészkedések, a The Void démonai és testpusztításai tökéletesen megidézik Carpenter A dolog című klasszikusát, a Hellraiser-t és az olasz horrorokat is.
Na de az igazán pozitív tényezők itt ki is fújnak, mert a film többi része enyhén szólva problémás. Mert oké a fent felsorolt mozikban megvolt a hangulat, a gore, a különféle egzotikumok, de voltak olyan dolgok is bennük, amiket a The Void-al ellentétben nem spóroltak ki. Például, hogy a sztorinak legyen valami íve vagy koherenciája. Mert itt vannak kultisták, testzabáló démonok, gonosz doktor, meg dimenziókapu, minden elem ész nélkül van egymásra dobálva, teljesen random indulnak be vagy történnek bizonyos események. A szereplők közül senki se nagyon emlékezetes, a feszültségnek is híján van. A végére pedig tulajdonképpen csak összezavarodva nézünk magunk elé, hogy tulajdonképpen mit is láttunk? Egy nagy költségvetésű rajongói filmet, sok lelkesedéssel, viszont hogy nagyobb a füstje mint a lángja...enyhe kifejezés. |
2017-06-28 20:14.20 |
Ha látni/hallani kívánsz valami igazán ijesztőt és zsigereidbe hatolót, ami kapcsolatos a
számos öngyilkosságról elhíresült aokigahara-i erdővel akkor nézz meg róla egy dokumentumfilmet. Vagy tégy meg ott egy túrát. De hivatkozási alapnak jobb ha Jason Zada tucat-horrorát válaszd, ami annyira kiszámítható, sablonos és vérgáz, hogy a néző pofája ég az alkotók helyett, hogy 2016-ban ilyet próbálnak a torkán lenyomni. Sehol egy eredeti pillanat, a helyszín ellenére annyira félelmetes, mint egy bevásárlás, Natalie Dormer sincs a helyzet magaslatán. Ha jó horrort akarsz, kerüld de nagyon. |
2017-06-26 20:02.59 |
A Gravitáció és az Alien ötvözete kellően látványos kiszerelésben. Sok újdonságot nem tartalmaz, de szórakoztató, a színészeket remekül összeválogatták és kifejezetten feltüzelt arra, hogy leporoljam a többi sci-fi horror klasszikust, sőt véleményem szerint több darab kéne ebbe a zsánerba. |
2017-06-24 23:21.54 |
Life: 4* |
2017-06-23 21:46.13 |
Az első két rész és a Prometheus összeturmixolása egy véres, skizofrén masszába, aminek leginkább a közepe a legerősebb. A kifordított teremtéstörténet és teremtői akarat groteszk, mindent elpusztító ábrázolása David figuráján keresztül sok izgalmas kérdést vet fel, egyúttal megmutatja milyen lett volna a Prometheus nyílegyenes folytatása, ahelyett kaptunk egy olyan filmet, ami hozzátartozik meg nem is, az Alien mítosz része kíván lenni meg nem is, mikor az utóbbi címszereplők felbukkantak furcsán kilógtak az egészből. Ennek ellenére fura módon, valamennyire tetszett, sötét atmoszféra pipa, gyönyörű látvány már csak természetes elvégre Ridley Scott filmről van szó, a gonosz befejezésért piros pont egy blockbuster ritkán mer ilyet lépni.
Lehet megengedőbb vagyok vele, mint kellene, de folytatni nincs értelme, mert itt is már csak az ismert panelek felsorolása ment, max akkor ha Blomkamp megcsinálhatja a saját változatát. |