Fórum - Istenről, hitről, vallásról (369. oldal)

elejére ... 360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 ... végére

14532. E T (2010-09-01 20:46.19)   - (válasz Kappi 14530. hozzászólására)

A természettudományos ismeretek tanulása közben reneteg kérdőjel maradt bennem. Aztán a Bibliát olvasva egy csomó újabb megfejtendő talánnyal találtam szemben magam. Az ezoteria azonban nekem túl távoli. Annak nem érzem a legkisebb mértékű hitelességi alapját sem.

14531. Lector (2010-09-01 20:28.46)   - (válasz E T 14522. hozzászólására)

Nagy fekete lyuk...ennyi csak.

14530. Kappi (2010-09-01 20:24.13)

Ajánlom a figyelmetekbe az alábbi, ingyenes letölthető könyvet, ami valójában a két szerző két külön könyve, de így együtt jól kiegészítik egymást: Gazdag László - Kristóf Miklós A bölcselet vége ; Az éter konzisztens elmélete [link] Részlet a bevezetőből: "Nézzük inkább, hogy milyen alapvető filozófiai és elméleti fizikai kérdésekről lesz szó e mostani könyvemben! Van-e éter? Mi a vákuum? Azonos elméleti alapra hozhatók-e az alapvető kölcsönhatások, vagyis egyesíthetők-e ezek a kölcsönhatások? Lehet hogy csak három alapvető kölcsönhatás van a ma ismert négy helyett? Hogyan értelmezhető a híres Michelson-Morley kísérlet (1887), ha az éter egy szuperfolyékony közeg, és nem hagyományos közeg? Lehet-e a fénysebességnél nagyobb sebesség? Van-e Isten? Van-e élet a halál után? Leválhat-e a lélek a testről, az agyról halálunk után, és önálló létbe kezdhet-e? Teremtette-e valaki, valami a világot, vagy örökkön volt és örökkön lesz? Végtelen-e az Univerzum térben és időben? A világ anyag és anyagtalan lélek egysége, vagy csak az örök fejlődő, mozgó matéria létezik? Adható-e természettudományos magyarázat a transzcendentális jellegű kérdésekre? Netán adható-e kifejezetten materialista magyarázat a testről leváló lélekre, az isteni princípiumra? (Félreértés elkerülés végett itt most nem cáfolatra gondolok, ellenkezőleg, az említett szubsztanciák létének természettudományos alátámasztására, igazolására!) Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel fogunk foglalkozni e könyv lapjain. Az emberi bölcselet, tehát a filozófia nagy kérdései ezek, valamint a vallásoké, tehát a hité is egyben, hiszen a bölcselet történetén végighúzódik annak a heroikus erőfeszítésnek a folyamata is, ahogy a (legnagyobb) bölcselők és teológusok megpróbálták magyarázni a világot, igazolni, vagy cáfolni logikai érvekkel Isten és a túlvilág létét."

14529. E T (2010-09-01 16:23.25)   - (válasz Cthulhu6 14528. hozzászólására)

Tudom, hogy amit most leírok nem lesz éppen tudományos, de szoktak emlegetni bizonyos józan paraszti észt, ami itt körülbelül hasznos, különösen a túlmagyarázatok ellen. Hogy azt a kissé lökött Danone reklámot hozzam fel példának, amiben azt mondják a körte és vanilia joghurtot keverd össze, és banán ízű lesz. Ha banán ízű joghurtot akarsz enni, akkor vegyél banán ízűt, és kész. Tudom ez egyetlen tudományos katedrán nem állná meg a helyét, de logikus, nem? Újraolvastam az Ősrobbanásos magyarázatodat, és bekapcsoltam az agyam vizuális effektjét, ami szinte elém vetítette a hosszúsági körön csúszkáló emberkét, és mindjárt megértettem, az Északi sarkot, meg az Egyenlítőt, ahonnan már szűkülni fog az Univerzum, és a ha déli sarknál ott állunk,- sőt tolongunk majd- akkor vagy lesz egy újabb gömb, vagy nagyon megszívtuk. Ha azonban ezt a példát lekicsinítem, akkor a fogantatás után, amikor a sejtosztódásból egyszer csak gondolkodó lény, vagyis tudattal rendelkező gyermek lesz, akkor áll ő az Északi sarkon, és indul lefelé a táguló gömbön, aztán elér egy pontig(az Egyenlítő) és már elkezdenek szűkülni a lehetőségei, majd eljut a Déli sarkra, és... vagy van új gömb, vagy nincs.

14528. Cthulhu6 (2010-08-31 18:24.21)   - (válasz Cthulhu6 14526. hozzászólására)

Occam borotváját alkalmazták anno Einstein Relativitás elméletére és Lorenz Éter elméletére. Mindkettő ugyanolyan eredménnyel írja le a kérdéses problémákat, a Tudományos világ mégis Einstein-t tartotta meg egyedüliként. Azért történt így, mert Lorenz elmélete eggyel több axiómát vetett fel (az Étert), mint Einstein-é. Etől függetlenül persze lehetett volna, hogy mégis Lorenz-nek volt iagaza, de amíg valamelyik elmélet meg nem bukik a teszteken, addig a kettő közül mindíg az egyszerűbbet fogjuk előnyben részesíteni. Had ne kelljen a tanulóknak eggyel több sort bemagolniuk!! :D

14527. Cthulhu6 (2010-08-31 18:15.27)   - (válasz Cthulhu6 14526. hozzászólására)

Occam és nem Occan borotvája.....csak helyesírási hiba.

14526. Cthulhu6 (2010-08-31 18:11.35)   - (válasz E T 14524. hozzászólására)

A radikális szekpticizmus szerint még a halál sem bizonyos......Talán minden csak egy minket félrevezető gúnyos démon illúziója. Azt hiszem ezt a filozófiai irányzatot Decart vetette fel, de az biztos, hogy ezzel a fajta határtalan szkepszissel nem sokra lehet menni. Bizonyos dolgokat, entitásokat elfogadunk tényként, még ha nem is bizonyosság. Ez szükségszerűség. Nem tudhatod például, hogy holnap reggel feljön-e a Nap az égre, mégis úgy vélem effelől akkor sincsen semmi kétséged. Nem kérdőjelezheted meg minden este a holnap reggelt, különben sehová sem jutnál az életeddel. Ez áll a Tudományra is. Mai napig senki sem látott olyat, hogy a labdák csak úgy maguktól a levegőbe emelkedjenek. Meg is alkottuk erre a természeti törvényt, és még matematikai formába is öntöttük. De mi van, ha holnap már nem így lesz? Ki tudná még a mai napon minden kétséget kizáróan bizonyítani, a törvényünk holnap is érvényben marad? Valójában senki. Mégis megbízunk a Tudományban, mert tagnap és ma működött. Ez pont olyan, mint az, hogy bízol benne, hogy a Nap holnap is feljön, részben mert egyébként sincs más választásod, részben pedig azért, mert eddig semmi ellenkezőt nem tapasztaltál. A radikális filozófiai szkepticizmus tehát véleményem szerint csak egy pusztán elméleti határeset. Afféle kártyalap, amit sohasem játszunk ki, de ami folyton a szemünk előtt lebeg. Ennek következménye az, hogy bizonyos elvi tételeket szinte mindünk alapvetően elfogad: - Például ott van Occan borotvája! Az elv kimondja, hogy sohase feltételezz többet, mint amennyi éppen elégséges az adott helyzet megoldására. Másképpen fogalmazva törekedj rá, hogy egy eléd kerülő jelenséget a lehető legkisebb számú előfeltevéssel igazolj. Pont azért, mert semmiben sem lehetsz igazán biztos, így minnél több dolgot feltételezel a világról, annál nagyobb az esélye annak, hogy tévedsz.

14525. Trashfan (2010-08-31 17:45.02)   - (válasz Eddy44 14517. hozzászólására)

Az Ősrobbanásról szólva sosem mondta senki, hogy a semmiből lett valami. Jelenleg az elmélet az, hogy az energiából lett az anyag. Hogy az energia miből? Van olyan elmélet, hogy az Univerzum egy idő után nem tágulni fog, hanem összehúzódni, elérve egy pontot, ahol az anyag visszatér energiává, és ez az energia létrehoz egy újabb Ősrobbanást. Azaz már több Ősrobbanás történhetett, és még több fog. Elmélet persze. De ki tudja, nem helyes e.

14524. E T (2010-08-31 17:37.23)   - (válasz Cthulhu6 14523. hozzászólására)

A mesterséges álomról azonnal a Mátrix ugrik be, ami nem túl biztató jövőkép. (amúgy egyik nagy kedvencem) Szerintem ez elég elképzelhetetlen, mert egyrészt az álmunkban álmodunk?, ez elég fura lenne, másrészt mi van a testünkkel, és kié az, amiben vagyunk? az Eredetet még nem láttam, ami tudtommal valami ilyesmi, de ha álom az életünk, attól még ebben élünk, tehát ha meghalunk, akkor a test, amelyik álmodja is meghal? Én már álmodtam azt, hogy meghaltam, de utána mégis felébredtem. (mivel álmomban vízbe fulladtam, egy hétig rekedt voltam a fuldoklástól- vagyis azért fulladtam meg álmomban, mert fájt a torkom) Erről a többszöri életről akármelyik vallás, vagy gondolkodás alapján is nézzük, újra egy film jut eszembe, (nagyon bánom, hogy elfelejtettem a címét, pontosabban csak elkezdtem nézni, és nem tudtam mi a címe)ami a buddhás reinkarnációról szólt. Egy tizenéves kislány rájön, hogy ő egy másik asszony, aki a születése pillanatában halt meg. Neki férje, gyereke van, és azok szeretik és várják őt. Eleinte győzködik, hogy nem, meg egyéb, de végül megszökik abba a városba, ahol az a nő, vagyis az eredeti énje lakott. A papjuk utána megy, vigyáz rá, segít neki. Megtalálja a házat, a férfit, a gyereket, mindent elmond, hol található a házban, a sötét szobában is kikerül minden bútort, mert tudja hol mi van. Egy csipetnyi bibi van a dologban, a férfinek már van új asszonya, aki a gyereküket várja, és hát a kislány tizenéves. A film végső mondata, ha nem is szó szerint, de ez. Először is biztosítja a férfit arról, hogy a volt felesége szerette, sok boldogságot kíván neki és új asszonyának, aztán kézenfogja a papot, és azt mondja neki kb, ahogy emlékszem: Valamikor ennek a férfinek az asszonya voltam, de most a szüleim kislánya vagyok. Menjünk haza. (indiai film volt) Szóval a többszöri életről én is ezt vallom. Ez van most, ezt kell élni. Azt a Nietzche féle variációt is hallottam már, és remélem nem igaz, mert ahhoz túl sok hibát követtem el életem során, hogy ezt az életet akár csak mégegyszer is újra kezdjem. Ha nem pont így történik, hanem változik-hiszen az élet változás- másként is történhet, akkor remélem legközelebb több eszem lesz, és jobb döntéseket hozok. Az Isten és túlvilág, itt megint logikai gondjaim vannak. A túlvilágban azokkal találkozunk, akiket szerettünk, ugye? De ha az nem szeret, akkor neki az lesz a pokol, hogy velem kell lennie a mennyországban? Meg nem kell csinálni semmit, nem leszünk éhesek, szomjasak, fáradtak stb. De van-e jobb egy finom ebédnél, egy pohár hűvös bornál, és megpihenni egy nehéz nap után. Enélkül a mennyország baromi unalmas lenne. Bár nekem inkább a pokol fazekairól kellene vízionálnom, az közelebb állna a valószínű jövőmhöz. A Bibliában van egy példabeszéd, amiben arról van szó, hogy ha kint leszel, már nem lesz időd bemenni, ha nem öltöztél fel már nem lesz időd ruhát húzni,(most keressem elő, hogy pontosan idézzem, elég gyakran utalnak rá, csak más magyarázattal) szóval szerintem úgy kell-kellene -élni, hogy a halál bármely pillanatban ránk találhat, és akkor ne legyen a rovásunkon se Istennél, se embertársainknál megbocsáthatatlan. Ahogy te iskb ezt irtad. Amúgy az élet folyamában semmi más nem biztos, csak az, hogy meg fogunk halni. Vagy van?

14523. Cthulhu6 (2010-08-31 16:30.53)   - (válasz E T 14522. hozzászólására)

Lehetséges. Valószínű, hogy így van. Azért akad több lehetőség is: - Például meglehet, hogy az itteni élet csak valami mesterséges álom. Ki tudja? Hiszen nem emlékszel semmire, ami ez előtt volt. Persze erre rá lehet vágni, hogy éppen azért nem emlékszel, mert nincs is mire. A lényeg, hogy az "Álom" verzió sem kizárható egészen, habár ez nem sokat jelent konkrét ismeretek nélkül, akárcsak a Repülő Spagettiszörny esete. :D - Van egy olyan, hogy újra megszületsz. Nem a buddhista reinkarnációra gondolok itt, hanem egy egyszerű és nagyon rövid gondolatmenetre. Egyszer bizonyosan megszülettél, hiszen itt vagy. Ha ez egyszer megtörténhetett, akkor mi zárja ki azt, hogy megtörténjen még egyszer? Sem én, sem te nem éltél még 1700-ban. De most itt vagy. Egyszer meghalunk, azaz úgy leszünk, ahogyan 1770-ban voltunk......Mi zárja ki, hogy 2200-ban nem fogok megszületni megint? :D Persze mondhatjuk, hogy az nem ÉN leszek, de a fene tudja, mit kéne itt érteni egyáltalán azon, hogy "én"....... - Nietzche nagy ötlete az Örök visszatérés. Újjászületsz, de nem akárhova és akármikor, hanem pontosan ugyanoda, és ugyanúgy, ahogyan ez a mostani életed elején megtörtént. Te újra az ebbéli önmagad leszel, hiszen más nem is lehetsz, és minden ugyanúgy fog újra megtörténni. Nietzche ezzel arra figyelmeztet, hogy próbáld meg úgy élni az életed, mintha az az örökkévalóságnak szólna. Minden nagy tetted, és minden hibád, minden jó és minden apró rezdülés újra visszatér majd hozzád, hogy újra átéld, mert ez az élet maga az, ami Te vagy. Erre a lehetőségre van némi racionális alap is. Ha az Univerzum örökké tart és elég "képlékeny", akkor szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy bármily sok idő kell is hozzá, végül minden megismétlődjön újra. Nietzche szerint ez a gondolat a legnagyobb teher, amit ember az életében megtapasztalhat. Kétségtelenül osztom ezt a véleményt. Arra figyelmeztet ez az egész, hogy vegyük nagyon komolyan ezt az életet, és ne kapaszkodjunk holmi túlvilági fantáziaképekbe. Az van, ami most van, és nincs más. - Ugyancsak lehetőség, amit a Katolikus vallás mond. Meglehet, hogy ez az egész tényleg csak egy teszt. Isten pedig éppen azon töpreng, hogy ki a jobb tanítvány. Ez a lehetőség azonban nagyon hasonlít az "álom verzióra", annyi különbséggel, hogy ebben a változatban az itteni történéseknek és döntéseknek komoly "túlvilági" következménye lesz. - Van még pár elvadult ötlet is a lehetőségekre. Ott van pl egy filozófiai kedvencem, a szollipszizmus egy radikális válfaja. Esszerint te vagy az önmagára gondoló egyetlen létező a világon. Te vagy maga Isten. Elég sokáig gyötrődtél magányodban az Üres Semmiben, hogy aztán az őrületre vált unalomból megteremtetted a saját kis játékodat, és bele is léptél. Jó kérdés, hogy persze hogyan lehet, hogy nem emlékszel arra, ki is vagy valójában és miért nem tudod irányítani a dolgokat? Nos ezekre nincs racionális válasz, ahogyan maga az alapötlet sem túl ésszerű. Csak azért hoztam fel, hogy érzékeltessem, hányféle és milyen elképesztő pusztán elméleti lehetőségek állnak fenn a Nagy kérdésre. (Amire egyébként a válasz 42. :D) Feltettem magamnak többször is a kérdést, hogy mi a túrót tegyen akkor az ember, ha azt sem tudja, mi a fene vár rá? A válasz zserintem itt is egyfajta kompromisszum. Meg kell próbálni élvezni az életet, de a lehető legjobbnak is kell lenni mindenki más szemében is. Arra kell törekedni, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki, de csak úgy, hogy közben nem felejtünk el jól szórakozni sem. Ha az egész Világ jobb lesz, akkor azon biztosan nyerünk, akár a katolikusoknak, akár az ateitáknak, akár Nietzche elborult elméjének van (volt) igaza.

14522. E T (2010-08-31 15:42.26)   - (válasz Eddy44 14518. hozzászólására)

Szerintem a semmi az, ahová a halál után kerülünk. A test megmarad, de a benne lévő ember, akinek érzései, gondolatai, emlékei voltak eltűnik a semmibe. (a túlvilág szerintem csak maszlag, az elképzelhetetlen, hogy lenne)

14521. E T (2010-08-31 15:35.17)   - (válasz KareszFaszi 14514. hozzászólására)

Valóban manapság már talán kissé túlhaladottak is néhol a Bibliai "parancsok", de ha a megírásának idejét nézzük, akkor korszakalkotónak számított, persze, ha elolvasod az igazi "Tízparancsolatot", nem csak a tanítottra támaszkodsz.

14520. E T (2010-08-31 15:25.41)   - (válasz Plunket 14519. hozzászólására)

Nem ez saját magyarázat, de a Tízparancsolatot az Ószövetségben érdemes elolvasni. Az igazi parancsolatokat, nem azt, amit hittanon tanítanak.

14519. Plunket (2010-08-30 20:30.17)   - (válasz E T 14512. hozzászólására)

Érdekes dolgokat mondasz a bibliáról,van erről könyv is,ahol terjedelmesebben magyarázzák ebből a szemszögből?

14518. Eddy44 (2010-08-30 20:01.23)

Véleményem szerint nincs olyan, hogy semmi. Ez csak az emberi agy absztrakciója. Fel tudja valaki fogni, hogy mi az a semmi?

14517. Eddy44 (2010-08-30 19:59.21)

Az Ősrobbanáshoz visszatérve: Hogy lehet asemmiből valami? Ahhoz, hogy egy adott pontból egyszer csak elkezdjen mozogni az anyag, kellett valami, ami elindítja.

14516. Legisfalk (2010-08-30 19:52.19)   - (válasz Cthulhu6 14506. hozzászólására)

Miután lecsengett a vita, lelépett mindenki a rákba, X nap után végre leírod, hogy mit tekintesz Istennek, sőt, még nagyvonalúan odakanyarintod, hogy te végig erről elmélkedtél, mikor talán évek óta ki nem lehetett szedni belőled, mit is értesz Isten alatt... Na tudod, kivel szórakozz! :)

14515. Legisfalk (2010-08-30 19:47.49)   - (válasz Cthulhu6 14503. hozzászólására)

Talán olvasd el az Ószövetségben a zsidók történetének Istenre vonatkozó részeit. Figyeld meg viselkedését, megjelenési formáit, jellemét, stílusát! Az Úr igen érdekes személyiség, indulatában többször el akarja pusztítani kiválasztott népét. Ugyanakkor lehet vele vitázni is. Azt mondja, elpusztítja a zsidókat, mert aranyborjút imádnak. Mózes azonban azt mondja, hogy mit szólnának erre az egyiptomiak? Mire az Úr mégsem pusztítja el választott népét, csak kijelenti, hogy nem vezeti őket. De Mózes kérleli, hogy vezesse őket, és az Úr végül kötélnek áll. Csak hát az Ígéret földje még messze, nagy a szárazság és az éhínség a pusztában, a zsidók kezdenek kiábrándulni istenükből. Az megint haragra gerjed, és így szól: "Meddig gyaláz engem ez a nép? Miért nem hisznek nékem, csudatételeim ellenére sem, amelyeket velük tettem? Megverem őket döghalállal és elpusztítom őket." Mózes azonban megint előhozakodik azzal, hogy akkor majd mit szólnak az egyiptomiak: "Ha meghallják az egyiptombeliek, elmondják majd a föld lakosainak, hogy azért veszejtetted el népedet, mert nem tudtad bevinni őt a földre, amely felől megesküdtél neki." Az Úr erre dúlva-fúlva megbékél, de kiköti, hogy azok, akik ellene siránkoztak, nem jutnak ki élve a pusztából. Amikor a nép ismét jajveszékelni kezd, és visszasírja Egyiptomot, istenük tüzes kígyókat küld rájuk, akik halálra marják sokukat, a túlélőket csak Mózes érckígyója menti meg. Már korábban, Szodoma és Gomora ügyében is hajlandó volt alkudozni az Úr, bár végül mégiscsak elpusztította a városokat. Később is művel érdekes dolgokat, amikor például a zsidók nem hisznek benne eléggé, büntetésül küld ellenük egy idegen királyt a seregével, hogy ugyan igázza már le őket. Aztán amikor a zsidók ijedtükben visszatérnek istenük vallására, vígan legyőzik az országukra törő királyt, és kardélre hányják embereit. Egy szó, mint száz, az Ószövetség istene nem valami magasztos, transzcendens, végtelen dolog, egyáltalán nem elvont fogalom, leginkább egy náci űrhajósra emlékeztet, aki hol lángszóróval, hol biológiai fegyverekkel terelgeti választott népét. De nem csak az Ószövetség emlékezik meg efféle istenségről. Nem olvastam a Mahabharátát, de állítólag benne szerepelnek a következő sorok: "Egy fehéren izzó füst- és lángoszlop emelkedett fel teljes fényében, oly vakítóan, mint tízezer Nap (...) A holttestek a felismerhetetlenségig eltorzultak; az edények látható ok nélkül összetörtek, és a madarak kifehéredtek. Pár óra múlva minden élelmiszer megfertőződött... hogy a tűzből kijussanak, a katonák a folyókba vetették magukat, hogy lemossák testük és minden felszerelésük... ezek a hatalmas fegyverek, mintha szélfútta száraz lomb lenne, úgy sodorták a harcosok tömegét harci paripáikkal és elefántjaikkal és kocsijaikkal és fegyvereikkel együtt." –ebben egyesek az atombombát vélik felismerni. Merész elképzelés, de nem alaptalan. Aztán ott van az Özönvíz mondája, szinte a Föld összes népének hagyományában megtalálható. Vagy ott van az ember teremtésének az emléke. Ausztrália bennszülöttei éppen úgy ismerik a történetet, mint a zsidók, előbb a Földet, aztán a növényeket, majd az állatokat, végül a férfit teremtette az Isten, a saját képére, majd később az asszonyt. A két népnek semmi köze egymáshoz, mégis, a történet ugyanaz. Véletlen lenne? Él Svájcban egy Erich von Daniken nevű fickó, aki többek között ezeket az emlékeket is összerakosgatta, és arra a feltételezésre jutott, hogy bolygónkat a történelem előtti időkben, akár több ízben is, magasan fejlett lények látogatták meg. Lehet, hogy ők hozták létre az emberi fajt (saját másukra), és lehet, hogy ők számos régi szent irat istenei. Ha így van, akkor lényegében megállja a helyét a tanítás, mely szerint az embert az Isten (vagy istenek) teremtették! Vagy akár a földi életet is. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy van élet a Földön kívül is. Könnyen lehet, hogy az emberinél fejlettebb formákban is. És az is lehet, hogy egyikük, másikuk hatással volt, vagy akár hatással van ma is az emberiségre. Ha ez a topik szerinted effélékről nem szól, akkor az Ószövetséget is száműznöd kell a témák közül, hiszen Ezékiel prófétához például így érkezett meg Izráel istene: "És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki..."

14514. KareszFaszi (2010-08-30 19:26.12)   - (válasz E T 14512. hozzászólására)

Hali! Abban teljesen egyetértek, hogy sokaknak szüksége van arra, hogy "legyen" isten. Ismerek személyesen olyan tagot, aki ezzel takarózik - az isten mérte rá eme sorsot, és szinte látom, ahogyan két kézzel löki el magától a felelősséget. Nem mondom, hogy ez az általános hozzáállás, de sok ilyesféle is van. A biblia hasznosságáról: tagadhatatlan, hogy sok "jó" tanács található benne. Életvitellel, erkölccsel kapcsolatosak többek között. Azonban ha úgy nézzük a dolgot(a vallási vonatkozáson kívül), hogy vajon csakis a biblia adja-e meg ezeket, és csakis attól lehet ezeket az adott ember erényi között számon tartani, amikortól a biblia létezik - akkor a válasz. nem:) Bevillan az Ítéletnap c. film gonosza: "Lapozz csak bele abba a felkapott prospektusba, amit biblia néven ismernek! Mi újat írnak benne?!" Ha nem is ennyire kisarkítva, de igaza van. Mindkét említett vonatkozásban pl. az ókori görögök már réges-régen tudták ezt... És el kell ismerni, hogy azok a népek, akikhez nem jut el ez a fajta "ige" - nos ők sem kivétel nélkül barbárok...(max. egyes embereknek, egyes szempontból:) Világirodalmi vonatkozásban alapmű , ez kétségtelen. De nálam itt a vége:) van aki egyenesen a bölcsek könyvének tartja a művelt világ szerint..Na ez durva túlzás. Az a furcsa dolog - és akkor finoman fogalmaztam -, hogy a biblia ekkora "karriert" olyan dolgok által(IS) futott be, melyek ellenkeznek tartalmával, magával a tízparancsolattal is.

14513. E T (2010-08-30 19:06.35)   - (válasz Trashfan 14511. hozzászólására)

Ebben az elméletben is az a gond , miből lett a felrobbanó energia, de ezt úgy sem fogjuk megtudni. Legalább is még jópár évszázadnak el kell addig telnie, míg valami biztosabbat megtudunk a kezdetekről. A Teremtés mítoszról azt olvastam valahol, hogy a 6 nap az Univerzum, és közvetlenül a föld kialakulását tökéletesen makettozza, csak egy-egy nap millió éveket jelent.

14512. E T (2010-08-30 18:59.22)   - (válasz Cthulhu6 14510. hozzászólására)

Abban tökéletesen egyetértünk, hogy az Ősrobbanásnak periodikusan ismétlődő dolognak kell lennie, hiszen minden -a kicsitől a nagyig- folyamatosan változik- hogy is mondta egy , ha jól emlékszem görög bölcs: "Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni."(bocs ha nem pontos az idézet), mégis vannak állandóan visszatérő dolgok. Az évszakok, a halak ívási útvonalai, a teknősöké, és had ne soroljam tovább. Az Ősrobbanás is ugyanígy visszatérő lehet, de hatalmas időtávlatokban. A nulla, meg a gödrös-kupacos példa elég érthető, de az igazi magyarázat valószínűleg a bekövetkezésekor fog megvilágosodni. De az még ezután sem bizonyítható, hogy a kupacot, ha semmi, miből emeltem. Azonban ez még nem bizonyítja, hogy Isten nincs. Vagy inkább azt nem, hogy nem lehet. És itt az oldalon elég sokan olyan megbocsátó, kedves fehér ruhás dicsfénnyel körülvett lénynek tartják, aki egyszerre van mindenhol, és egyszerre segít mindenkinek. Szerény véleményem szerint az Egyetemes Igazság felel meg a nagyjából elfogadható Istenképnek. Tudod, ha elolvasod az eredeti tízparancsolatot, egy életmód tanáccsal állsz szemben, és ugyanúgy, ahogy ha orvoshoz mész azt mondja- ne terhelje túl a szervezetét, egyen egészséges ételeket, és pozitívan gondolkodjon, mit mond a Tízparancsolat: hat nap alatt teremtettem a világot, a hetediken megpihentem, te sem végezhetsz semmi munkát, sőt mást sem kötelezhetsz erre, elmélkedj, pihenj, mert ha megszeged, akkor megbüntetlek hetediziglen. Vagyis ha nem pihensz meg legalább hetente az egészséged látja a kárát, és mivel életmódszerűen teszed, a gyermeked is ezt látva nő fel, és ő is hasonló problémákkal fog küzdeni. Az étrend. Az áldozati oltárra tedd az áldozati állat fejét, öntsd a vérét, a zsigereit. A húsát is süsd meg és abból ehetsz, de csak aznap este, vagy még esetleg reggel, de utána már nem , mert megbüntetlek. A romlott hústól kapott hasmenés azt hiszem elég komoly bünti lehet, és még ott sem kell lennie, hogy a büntetést kiszabja. Szóval ilyen dolgok is vannak benne, amik abban a korban még teljesen újdonságnak hatottak, és érthetetlenek voltak. A pozitív gondolkodást, pedig be lehet helyettesíteni a hittel, a: ha a földön nem, a mennyben biztosan boldog lehetsz. A Szentháromság: a Hit Remény Szeretet eltagadása lelki válságok tömegét okozzák az embereknél. (a Mátrix-ha már filmes oldalon vagyunk) azért olyan fantasztikusan jó, mert a megmentő kiválasztot, és a hétköznapi ember nagyszerű elegyét hozták össze a főszereplőben. Szóval, nem bizonyítható Isten léte, de szükség van rá.

14511. Trashfan (2010-08-30 00:33.30)   - (válasz E T 14509. hozzászólására)

Az anyag nem vész el, csak átalakul. Einstein híres E=MC2 képletéből következik az, hogy az energia anyaggá, az anyag pedig energiává tud alakulni. Éppen ezért, ahogyan Cthulhu is helyesen írta, itt szó sincsen az Ősrobbanás kapcsán arról, hogy valamilyen anyag szétrobbant, és létrehozta azt a valamit, amit Univerzumnak hívunk. Magyarán a jelen elképzelések szerint az energia alakult át anyaggá az Ősrobbanás első ezredmásodperceiben, létrehozva a legalapvetőbb dolgokat, az elektront, protont, és egyebeket, majd pár századmásodperc után a az első atomot, a legegyszerűbb atomot, a Hidrogénatomot. Az Ősrobbanásra jelenleg két alapvető bizonyítékot találunk. Az egyik, a mindenhol jelenlevő háttársugárzás, a másik pedig ugye, az, hogy tágul az ismert Univerzum. Ha ezt a tágulást az időben visszafelé pörgetjük, akkor eljutunk oda, hogy egy pontba sűrűsödik minden anyag. De ahogyan írtam, ez nem azt jelenti, hogy az Ősrobbanáskor az egy pontba sűrűsödött anyag felrobbant. A Teremtésmítosz pedig ugyan mi más lenne, mint az elődeink egyfajta magyarázata arra, amit a tudomány eszközeivel akkor még meg nem érthettek, fel nem foghattak? Mindazt, amit az égboltra felnézve nem érthettek, egyszerűen megmagyarázták (vagyis próbálták) ezen a módon.

14510. Cthulhu6 (2010-08-30 00:15.16)   - (válasz E T 14509. hozzászólására)

Még bonyolultabbak a valódi tudományos levezetések. Olyan matematikai fogalmakkal, amelyek megértéséről még csak álmodni sem merek (talán éppen azért, mert van annyi halvány ismeretem, hogy átérezzem, milyen mélyen is járnak abban a bizonyos nyúl üregében). Amit én erről olvastam, és amihez még így is hosszú órák kellettek, hogy egyáltalán lecsekkoljam a lényeget, még az is csak a hasonlat és mindössze az ismeretterjesztés szintjén állt. "És itt a probléma. Miből?" - Még az is lehet, hogy önmagából. Persze ez csak afféle filozófiai fordulat, de meglehet, hogy ez az egész létezés, végül önmagába kanyarodik vissza, vagy egyszerűen visszafordul minden ciklus végén. Ősrobbanástól ősrobbanásig, és tovább..... Van egy másik hasonlat is: Tegyük fel, hogy a semmit úgy értjük, mint a nulla szintmagasságot. Legyen ez a nulla szint mindenhol. Aztán pusztán annál fogva, hogy ezt semmi sem tiltja, az egyik helyen egy darab kihasad a szintből, és arrébb csúszik. Mint amikor ásóval belevájunk a földbe és arrébb dobjuk. Mi lesz ekkor? Lesz egy gödör, és mellette egy kupac (afféle dombocska). Ez már nem a kezdeti megállapodás szerinti Semmi, hiszen azt mondtuk, hogy az a nulla és egyenletes szint. Most már van a semmiből mindjárt két Valamink is! Egy gödör és egy donbkupac! Két ellentét, ami egy ideig eltávolodott egymástól. Eredőjük persze továbbra is a nulla marad, mert a sík mezőnkön éppen annyi emelkedő van, mint lejtő. Egy plusz és egy minusz pedig éppen Nulla. Idővel a domb visszaomlik a gödörbe és ismét semmi lesz. Merő hasonlat ez, szóval ne vedd szó szerint, de az anyag és az antianyag is valami ilyesmit képvisel a fizikában. Ha találkoznak, akkor megsemmisülnek, és a nyomában energia szabadul fel.

14509. E T (2010-08-29 23:39.53)   - (válasz Cthulhu6 14508. hozzászólására)

Huh, ez az Ősrobbanás magyarázat elég bonyolultnak tűnik. Ha teljesen egyszerűen azt mondom: Az anyag nem vész el, csak átalakul.- akkor csak valamiből lesz valami. Isten is, de Univerzum is. Mivel az Univerzum bizonyítottan létezik, hiszen benne élünk, akkor annak valamiből létre kellett jönnie. És itt a probléma. Miből? Én nem vagyok sem Istenhívő, de tagadó sem. Azt mondom azt hiszem, ami biizonyítható, de mi bizonyítható? Csak az hogy vagyunk. Más nem. Nem az a lényeg honnan jöttünk, hanem, hogy hová tartunk. Ahhoz pedig néha bizonyítható tényekre, néha azonban a jövőbe vetett hitre van szükségünk. Ha csak a mának élünk, nem kell hit, eszünk alszunk,...stb. De ha céljaid vannak, akkor azokat ki kell tűznöd, harcolnod kell érte, és az első perctől el kell hinned, hogy meg tudod tenni, sikerülni fog. És itt jön a hit. Minden napban ott az elbukás esélye, ott a sok pillanatnyi döntés, ami nem tudni a célod felé vezet-e, de meg kell találnod azt az utat a célodhoz, amit később is bátran el mersz vállalni. Ehhez pedig erkölcsi tartás, és igen-hit kell, hogy ez így helyes. Van akinek ehhez egy Isten nevű földöntúli lény kell, van akinek, a természetbe vetett hit, van aki matematikailag próbálja kiszámolni a siker lehetőségét. És van egy csomó hívő, aki neki sem mer állni, mert nem biztos, hogy Isten ezt akarja tőle, és van egy csomó hitetlen, aki azt mondja ugyan miért is kezdjek bele úgy sem sikerül. Én azt mondom az ember olyan sokrétű lénye az Univerzumnak, hogy teljesen különbözőek a vágyai a céljai, a reményei. Mindenkinek szabad akarata van, amivel szabadon eldöntheti, hogy az Ő számára mi ad motivációt a céljai eléréséhez.

14508. Cthulhu6 (2010-08-29 22:50.40)   - (válasz E T 14507. hozzászólására)

Örülök, hogy ezeket megkérdezted. :) Az Ősrobbanás kapcsán eléggé elterjedt egyfajta pontatlan, vagy inkább mondjuk úgy hibás felfogás. Az Ősrobbanás nem egy "hagyományos" értelemben vett "robbanás" volt. Egyáltalán nem is robbanás volt, ha a szót úgy akarjuk érteni, ahogyan most szóba került. A robbanás itt csak egy hasonlat arra, ahogyan az Univerzum a kezdeti állapotból hirtelen kibontakozott. Nem arról van szó, hogy "valami" DURRR pukkant, osztán abból lett az a sok izé az égen. Az Ősrobbanás előtt semmi sem volt. Eleve nem is volt olyan, hogy az előtt! Maga az idő, mint dimmenzió is csupán ennek a "robbanásnak" a terméke. Korábban már éltem egy hasonlattal ez ügyben, amit Hawking-tól olvastam: Képzeld el, hogy az Univerzum egy adott pillanatban egy gömb felületén vett szélességi kör. Mondjuk a derekán az egyenlítő. Az egyenlítő minden pontja egy térpont az adott X időpontban. X idő előtti Univerzum képe nem más, mint az egyenlítő fölötti körök egyike. X idő utáni pedig az Egyenlítő alatti körök egyike. A Hosszúsági körök itt egy térpont időbeli útját jelölik. Az egyenlítőn tehát ott vagy valahol és beszálsz az éppen megalkotott időgépedbe. Elindulsz visszafelé az időben, ami a hasonlatban annyit tesz, hogy elindulsz felfelé a gömbön egy hosszúsági kör vonalán. Térben mindvégig ugyanott maradsz, de időben haladsz visszafelé, azaz a kezdet felé, amely itt éppen az Északi sark. Ahogyan haladsz felfelé, az éppen látott szélességi körök, azaz az éppen jelennek számító Univerzum egyre szűkebb kezd lenni. Sőt! Egyre nagyobb ütemben szűkül! Amikor eléred az Északi sarkot, a szélességi kör, azaz a te jelenbéli Univerzumod hirtelen egyetlen ponttá zsugorodik. A poén az, hogy ez után nem tudsz tovább menni visszafelé az időben, mert erről a pontról, azaz az Északi Sarkról minden létező irány, minden hosszúsági kör időben előrefelé vezet, ugyanabba az időbe, ahonnan indultál, legfeljebb más térbeli helyre. Most képzeld el, hogy te ott indulsz az Északi sarkon, de nincs időgéped. Egyszerűen siklasz lefelé a gömbön, azaz a szokványos módon telik az idő. Ekkor azt tapasztalod, hogy a kezdetben pontszerű Univerzumod hirtelen, hatalmas lendülettel tágul ki. Ez volna az az Ősrobbanás. A Tudomány valószínűleg nincs birtokában a tudásnak, hogy mi a fene is történt azon a bizonyos "Északi sarkon". Erről csak elméletek vannak. Viszont vehetjük jóhírnek is, hogy egyik elméletet sem kell elfogadni kétségek nélkül. Ez mind csak hasonlat, vagy tökéletlen emberi elképzelés. Időnként megerősítve egy nagyon következetes és bonyolult matematikai formával. Én ha őszinte vagyok, akkor ezt mondom, és egyben javaslom is: - Halvány lila fogalmam sincs róla, hogy miként is jött létre az Univerzum. Komolyan gőzöm sincs! És mi több! Gyanítom, hogy a legjobb Tudósok sem jutnak tovább egy bizonyos ponton, hiába küzdenek és hajtanak. De szerencsére a Tudomány és a Tudományos módszer nem követel semmiféle hitet, hacsak nem azt, hogy higyjél a rációban, és abban amit a puszta érzékszerveid közölnek veled a világról. Nincs okom azt mondani, hogy Isten létezik, mert gőzöm sincs bizonyos kérdésekről. Isten egy lehetséges magyarázat mindenre, de nem az egyetlen. Ki tudná megmondani, hogy melyik a helyes?

14507. E T (2010-08-29 21:42.42)   - (válasz Cthulhu6 14506. hozzászólására)

A mindenhatósággal hitbéli vonalon is vitába szállnék, és ezzel együtt a jóságossal is. Isten igazságos. Őt is kötelezik bizonyos törvények, és büntet is, méghozzá, hogy a Biblia szavaival éljek "hetediziglen". Abban a bizonyos Ádám-Éva ügyben sem léphetett túl az egészen, a büntetést meg kellett hoznia. Nem abban a pillanatban haltak meg, hanem halandók lettek. Ez tiszta sor, és hozzá jött még a "fiának" a földi életben való feláldozása. Szóval az emberiség megteremtését eléggé megszívta- szebben mondva rosszul járt vele. A világ megteremtését pedig egyenlőre senki, sem a legokosabb tudósok, sem a leghívőbbek nem tudják megmagyarázni, mert lehet nem Isten volt, de akkor hogyan lett a világmindenség. Higgyük el a tudósok ősrobbanás elméletét? De mi robbant fel, az-az egy tömb anyag, ami szétrobbant, és kialakult belőle a pillanatnyilag ismert univerzum, az honnan lett. Meg tudod magyarázni, be tudod bizonyítani, hogy miből lett a föld? Vagy csak higgyem el?

14506. Cthulhu6 (2010-08-29 19:28.03)   - (válasz Legisfalk 14388. hozzászólására)

Én a 21. század keresztény kultúrkörbéli Istenről beszéltem mindvégig. Arról, aki a következő pár szóval definiált lény: - Mindenható, azaz bármily cselekedet módjában áll. Ez ügyben persze van két irányzat is. Az egyik a szűkebb mindenhatóság, amely arra vonatkozik, hogy bármit megtehet, ami logikailag lehetséges. A másik lehetőség a puszta logikán is túlhalad. Röviden olyan mindenhatóság, ami az akarattól függően akár a 2+2-ből is képes 5-öt csinálni. - Tudatos lény, aki önmagának és az általa teremtett világnak tudatában van, akárcsak mi a saját létünknek. - Mindentudó, azaz mindent tud arról, ami volt, ami van, és ami lesz, illetve azokról a dolgokról, amik ezeket a létezőket irányítják. A tudása teljes és azonnali. Neki nem kell 5 perc, hogy megoldja a "matekpéldát". - Univerzum teremtője. Kezdetben vala Ő! És semmi más. Később minden más az ő akaratának eredménye. Az egész Univerzum annak utolsó atomjáig az ő akaratával létezik és mozdul. A csillagködök hidrogénatomjaitól a puskagholyó hegyéig. - Úr, aki Jóságos, azaz a céljai jóságosak. Nincs ezen mit ragozni. Ez egy nagyon is emberi szimbólum. Szuvjektív, annyi biztos, de az ebből fakadó elméleti problémák nem az ateisták gyomrát terhelik, úgyhogy ne nálam érdeklődj velek apcsolatban. Nós én végig erről az Istenről elmélkedtem itt, ebbena topicban. Ha te egy másikról, akkor sajnos félő, hogy végig elbeszéltünk egymás mellett. Az is igaz szerintem ez esetben, hogy a te Istenképed egy eléggé kis hírű Istenség, mert a hívők többsége az én definícióm mögé állna szívesebben. szerintem.....

14505. Cthulhu6 (2010-08-29 19:14.34)   - (válasz Legisfalk 14381. hozzászólására)

Az életre igen. Istenre? Nem tudom. Szerintem nem. Végtelen térben és időben egy bizonyos minimális mennyíségű kombinálható elem és az azokat mozgató törvényszerűségek meglétével elvileg bármily körmönfont létforma szükségszerűen létrejön egy bizonyos időben és helyen. Ez az én elképzeléseim szerint egyszerű legó és statisztika. Isten azonban szerintem egészen más tészta. Ő nem csak egyszerűen valaki vagy valami (lenne). Ő valami olyasmit képvisel (minimum a gondolat világában), ami túltesz mindenen. Mindenen, ami egyáltalán létrejöhet......Ha ő is csak úgy létrejött, mert a "Nagy legóvár" éppen úgy térült-fordult, akkor ő is csak egy létrejött létező. A maga korlátaival, ami nem érhet túl a nagybetűs Egészen. És akkor már ő sem Isten...... Mindazonáltal utóbb amennyire erőmből és a feladathoz képest szerény szellemi képességeimből tellett, művelődtem kicsit a tudomány legújabb és legmeszebb menő elméleteit illetően. Sajnos már magammal sem vagyok egyensúlyban azt illetően, hogy vajon az Univerzum végtelen, vagy valamilyen "fondorlatos" módon egyszerre véges, de mégsem határos. Sajnos ezen a ponton én mostanában eléggé bizonytalna vagyok. Legutóbbi és a valamivel korábbi ezirányú hozzászólásaim jelentős mértékben el is ütnek egymástól........ Érdekes téma ez különben, de talán nem ebbe a topicba való. Viszont szívesen beszélgetnék ezekről egy másik, erre épülő topicban.

14504. Eddy44 (2010-08-29 18:57.08)   - (válasz Törölt felhasználó 14482. hozzászólására)

Ha bebizonyosodna hogy van Isten, igyekeznél jobb emberré válni?

14503. Cthulhu6 (2010-08-29 18:45.25)   - (válasz Legisfalk 14379. hozzászólására)

Valószínű, hogy nem a mi fajunk az Univerzum legtehetségesebb létformája. Meglehet, hogy olyan élő és inteligens létformák is vannak, amely tudása a mi szemünkkel nézve a csoda fogalmával érne fel. Ezt nem tagadom. Én azonban ezt a feltételezést ösztönösen távol helyezem attól a fogalomtól, amit én Istennek neveznék. Az ilyen lényeket például nem nevezném magasabb rendűnek. Éppen úgy ahogyan egy 7000 éve élt ősembert sem nevezném alsóbbrendűnek pusztán azért, mert én egy világító üveg- és fém tárgy előtt ülve képes vagyok egy tőlem talán többszáz km-re lévő személlyel eszmét cserélni fura jelek begépelése által. Azok a lények, éppen úgy e világ lényei. Talán tehetségesebbek, erősebbek, tovább élnek, okosabbak, bölcsebbek....talán ez mind egyszerre....de ők sem "Istenek". Beszélgethetünk akár ezekről a lényekről is, de ez a topic szerintem másról szól.

elejére ... 360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 ... végére