Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Öt férfi komoly szándékkal - Duna World, 03:30 |
Halálos küldetés - AMC, 03:45 |
Előző életek - HBO2, 04:12 |
Megy a gőzös - Film+, 05:00 |
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák - SuperTV2, 05:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Toni Collette (52) |
Katja Riemann (61) |
Rachel Ticotin (66) |
Logan Marshall-Green (48) |
Chad Lindberg (48) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mireille Darc - Kérdések |
Mireille Darc - Vélemények |
Rejtély a Riviérán - Vélemények |
Chuck Norris - Vélemények |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Special Ops: Lioness |
Daphne Patakia |
2019-02-17 13:25.43 |
"Ha elmerülsz még egypár 50-60-as években készült inváziós sci-fiben, akkor elképedhetsz, hogy a többségükhöz képest Ed Wood filmje mennyire működőképes."
Eszem ágában sincs megnézni még egy 50-es évekbeli sci-fit, nem vagyok mazochista, ez az egy is untig elég volt. De elhiszem neked, hogy nem az Ed Wood-é a legrosszabb, bár egy bizonyos szint alatt nincs értelme hasonlítgatni, a nagyon rossz meg a nagyon nagyon rossz filmek közt. És attól mert vannak még rosszabb filmek, még nem lesz nézhető a 9-es terv. Amatőr módon összegányolt fércmunka ez, akárhonnan nézem, nincs benne említésre méltó pozitív dolog. Korábban már leírtam részletesen is, nem akarom ismételni magam. |
2019-02-16 20:57.31 |
"A 9-es terv az űrből legalább vicces"
Kérdés, hogy ez valóban vígjáték akart-e lenni, és szándékosan ilyen idióta a forgatókönyve, valamint szándékosan rossz benne minden, a színészeket is beleértve, vagy egyszerűen csak tehetségtelen emberek gyülevész bandája hozta létre, és így sikerült, mert ennyire futotta. Akkor viszont nem vicces, maximum szánalmas vagy kínosan nevetséges. Én nem tudtam rajta röhögni és bizony nem sok ennél rosszabb filmet láttam bár azért azóta készült néhány, ami felveszi vele a versenyt. De ettől még ez minden idők egyik legpocsékabb filmje, ezt nem lehet tőle elvitatni. Az Ed Wood életrajzi film persze más lapra tartozik, az kordokumentumnak remek, de az sem azért készült, hogy bebizonyítsa, hogy Ed Wood milyen jó rendező volt, sőt... |
2019-02-16 15:22.52 |
Amit szinte mindenki megjegyez: a Tarantino-utánzás tényleg abszolút egyértelmű és nyilvánvaló, le se tagadhatnák, de talán nem is akarják. Tarantino a kilencvenes évek derekán önálló stílust teremtett, mára pedig tananyag, viszonyítási alap lett. Ami olyan jellegű, hogy akár ő is rendezhette volna, arra rásütik a "Tarantinós" jelzőt. Persze neki sem minden filmje sikerült egyformán, én például a Jackie Brown-t nem tudom megkedvelni, illetve az Aljas nyolcast is erősen túlírtnak, terjengősnek éreztem, bár azt sem tartom rossz filmnek. Ez a film talán pont az Aljas nyolcasra hasonlít legjobban Tarantino életművéből, és nem csupán a szituáció alapjellege emlékeztet rá, hanem bizony ez is meglehetősen terjengős és túlírt lett, a fejezetekre tagolt cselekmény erősen töredezett, a feszültség csak nyomokban lelhető fel, a karakterek pedig eléggé elnagyoltak, pedig a színészek jók és az alapötletben lett volna spiritusz. De valahol sajnos félresiklott. Leginkább a párbeszédek színvonala az ami döcögősre sikeredett, itt érezhető leginkább, hogy azért ez mégsem egy igazi Tarantino-film, csupán egy ambíciózus utánzat.
Viszont az Aljas nyolcassal ellentétben itt van legalább egy-két karakter, akivel azonosulni lehet, akinek drukkolhatunk, aki méltó a néző rokonszenvére. A többiek reménytelenül antipatikusak, nem tudunk közel kerülni hozzájuk, így aztán nem is rendít meg a haláluk sem. A veterán Jeff Bridges talán a leghangsúlyosabb, legemlékezetesebb figura, mondhatni főszereplő, de a többiek is teszik a dolgukat, nem nagyon lóg ki senki. Azazhogy nekem Chris Hemsworth picit mégis zavaró volt. Leginkább Brad Pitt figurája jutott róla eszembe a Kalifornia c. filmből, talán kevésbé tapló, de legalább annyira ellenszenves volt, és ez az önimádó kivagyiság ilyen extrém módon eltúlozva nekem már túlzás volt. Ezzel aztán elrontották Csizmácska karakterét is, pedig Cailee Spaeny határozottan érdekes karakter lehetne ezzel a koraérett csitri jelleggel (tizenhatnál egy nappal se néz ki többnek, holott a színésznő valójában már 21 éves!) Mindent összevetve nem lenne ez rossz film, feszesebbre vágva, kidolgozottabb párbeszédekkel sokkal jobban működhetne, így nekem egy erős közepest ér. 6,5/10 |
2019-02-16 11:58.04 |
És milyen gyenge lett (az elsőhöz képest)! |
2019-02-16 00:40.13 |
Az első rész számomra nagy meglepetés volt, Jessica Rothe pedig egycsapásra a kedvenceim közé került ezzel az alakításával. Nagyon vártam tehát a folytatást, és bár abban nem nagyon reménykedtem, hogy az első részt sikerül felülmúlni, abban teljesen biztos voltam, hogy Jessica Rothe miatt ezt is bőven érdemes lesz megnézni, és hogy bármi is történjék, el fogja vinni a filmet a vállán. Csak minél gyengébb a forgatókönyv, annál nehezebb dolga lesz.
Hát, a dolog nagyjából be is jött. A forgatókönyv ötletes ugyan, de valahogy nem képez koherens egészet az első filmmel, ugyanis műfajilag egészen más vizekre evez. Persze sokminden visszajön az első részből,de míg az egy slasher és egy romantikus vígjáték keveréke volt, amit az időhurkos dolog csak megfűszerezett egy kicsit, addig ebben a részben már maga az időhurok, sőt annak előidézése lett a fő téma, és ezzel egy sci-fi szál került a történetbe, vagyis letértek a jól bevált irányvonalról és rögtön a film elején egy nagy adag áltudományos maszlagot zúdítanak a néző nyakába, amit az ember vagy elfogad és akkor egész jól szórakozhat, vagy pedig nem, és akkor a haját tépi, hogy hogy tudtak ekkora baromságot kitalálni folytatás címszó alatt. Én igyekeztem elfogadni, bár a film második felében már akkora a zűrzavar a különböző idősíkokkal, hogy az ember könnyen elveszíti a fonalat, de itt jön a képbe Jessica Rothe és az ő szenzációs alakítása, amely második alkalommal is lazán, játszi könnyedséggel viszi el a filmet a vállán, miatta megbocsátunk minden zagyvaságot és logikai bakit, és leginkább azon lehet csodálkozni, hogy ezt a kivételesen tehetséges és bűbájos színésznőt hogyhogy csak 30 évesen fedezte fel Hollywood, és miért nem lett már sokkal előbb sztár. Öröm volt olvasni az eddig megjelent hazai kritikákat, amelyek szinte egybehangzóan megjegyezték, hogy Rothe magasan kiemelkedik a film többi szereplője közül, végig uralja a vásznat, és sokszínű, ugyanakkor harsányan magával ragadó alakítást nyújt. De a film azért nem lett az ő egyszemélyes show-ja, sőt a többi szereplő is kimondottan jól lett összeválogatva. Jó volt látni, hogy visszahozták Ruby Modine-t, sőt még rehabilitálták is a karakterét, a Cartert játszó Israel Broussard ezúttal is remek partner, és jól működik a kémia közte és Rothe közt, és kapunk új mellékszereplőket, akik szintén jópofák, és annyit vannak színen, amennyi feltétlenül szükséges a sztori szempontjából. Szóval jó kis folytatás lett ez, szórakoztató, egy perc üresjárat sincs benne, a humora is tartja az első rész szintjét, talán csak a műfajváltás hozható fel negatívumként, de hát ez most így jött össze. A harmadik rész lehetőségét pedig máris belengették, én nagyon fogom várni, feltéve, ha abban is Jessica Rothe lesz a főszereplő. Merthogy járt utat járatlanért nem szabad elhagyni. Összességében egy szolid négyest megadok rá, semmiképp nem jobb az első résznél, de szórakoztató, érdemes megnézni, akár többször is. 8/10 |
2019-02-09 14:07.36 |
Hááát.... azt kell mondanom, hogy többet vártam. Mostanában elég sok újabb francia vígjátékot megnéztem, és alig volt köztük, amely legalább egy erős közepes szintet ne ért volna el, tehát van mihez viszonyítani. Nos, ez azokhoz képest sokkal kevésbé nevezhető vígjátéknak, humor mint olyan alig-alig van benne, és ami van, az is kimerül a sztereotípiák felemlegetésében és kifigurázásában, ami egy idő után monotonná, unalmassá válik.
A magyar címet nem értem, a filmben szó sincs bűbájról, a három főszereplő karaktere sem nevezhető annak, bár kettő közülük igencsak dekoratív, de róluk sem a bűbájos szó jut eszembe. Alice Davidot több filmben is láttam már, rokonszenves színésznő, de eddig valahogy nem futotta ki a formáját, az igazi nagy főszerep még várat magára, vagy csak én nem láttam, amiben akkorát alakít. Az egzotikus szépségű Sabrina Ouazani sem újon a szakmában, de őt másban még nem láttam, az első benyomás határozottan pozitív, úgyhogy kíváncsi leszek a többi filmjére is. A harmadik női főszereplő Charlotte Gabris kapta a leghálátlanabb feladatot, a negatív szerepet, amelynek meg is fele, viszont emiatt a néző rokonszenvét nem igazán képes felkelteni, bár nála azért van némi jellemfejlődés, de ez csak a film utolsó negyedórájára tehető, így hiába a pozitív végkicsengés, a karakter alapvetőn ellenszenves. A sztori sajnos nem elég egy jó vígjátékhoz, hiányoznak a humoros szituációk, hiába játszanak jól a színészek, ha nem tudunk nevetni, akkor az a vígjáték nem jó. Ez sajnos most mellément, nem tudom jó szívvel ajánlani, d egy gyenge közepest azért megadok rá, végülis rossznak sem mondanám, tényleg átlagos film, ami azt jelenti, hogy a jó az nem ilyen. 5/10 |
2019-02-09 13:42.22 |
Azt kell mondjam, nem meglepő a film hármas alatti átlaga, még akiknek esetleg bejött a közepes színvonalú első rész, azoknak is könnyen csalódás lehet a folytatás. Hát bizony, ezt nem értem, minek kellett egyáltalán megcsinálni, talán akkora sikere volt az első résznek? Tényleg nem tudom, mindenesetre sikerült jócskán az alá belőni a színvonalat. A humor ezúttal is kimerül az alpári, altesti, tabudöntögető vicceskedésben, ami vagy bejön valakinek, vagy nem.
A film első fele, sőt inkább kétharmada erősen nyögve nyelős, nem csodálom, ha valaki előbb feladja, minthogy igazán beindulna a sztori. Mert azért az utolsó húsz-huszonöt perc végülis vicces lett, a csúcspont pedig a legvégén maga a temetési beszéd, ami tényleg falrengetősen komikus, azt többször is visszatekertem egymás után, annyira röhögtem. De ezért a térdcsapkodós öt percért egy meglehetősen unalmas egy órát kellett végig kínlódni, és összességében azért ez egy erős kettesnél így se jobb. 4,5/10 |
2019-02-09 12:26.38 |
Ez a film valahogy mostanáig elkerülte a figyelmemet, aztán tegnap megnéztem - egymás után kétszer! Pazar szórakozás volt, akiknek bejön az abszurdba hajlóan groteszk angol humor, amire persze a morbid alapszituáció csak rátesz egy-két lapáttal, azoknak feltétlenül érdemes egy próbát tenni vele.
A színészek közül alighanem Alan Tudyk kapta a leghálásabb feladatot, és élt is a lehetőséggel, gyakorlatilag ellopja a show-t, de a többiek is remek alakítást nyújtanak, csak kevésbé feltűnőt. Elképesztő szituációk sorjáznak, remekül megírt párbeszédek, és a végén még sikerül fokozni is, nem ül le a film. Ha nem is ötös, de egy nagyon erős négyes csont nélkül megvan, többször nézős, remek móka! 8,5/10 |
2019-02-08 23:17.25 |
A szemernyit sem humoros, viszont dögunalmas harmadik rész után alighanem a készítők is érezték, hogy ez így baromira nem oké, így nagyon más vizekre eveztek. A franciák ugyebár köztudomásúan utálják az angolokat, hát itt most a negyedik részben aztán jól megadták nekik és sorra kigúnyolták az összes elcsépelt angol sztereotípiát.
Ami a legfeltűnőbb különbség az első három részhez képest, hogy ez sokkal kevésbé lett látványos, és a jelmezek kifejezetten anakronisztikusak lettek, persze alighanem szándékosan. A britek kosztümjeiben a viktoriánus angol viseletek egészen a maiakig keverednek a legkülönbözőbb stílusú ruházatok, miközben a rómaiak továbbra is jellegzetesen ókori, a gallok és vikingek pedig kora középkori viseletekben láthatóak. A látvány koherenciájára tehát abszolút nem adtak. A film megpróbál humoros lenni, de a poénkodása nagyon erőltetett, nem is mindig talál be, sokkal inkább kínosnak hat, ráadásul elég kevés köze van magához az Asterix-képregényekhez, nagyon messzire kerültük már az első két rész nagyjából képregényhűnek mondható interpretációjától. További hatalmas hiba a szememben, hogy Idefixet ezúttal nem vitték magukkal, viszont olyan sok az új mellékszereplő, hogy Asterix és Obelix valósággal eltűnnek az árnyékukban. Azt hiszem, ezt a sorozatot most már ajánlatos lesz jegelni, ebben alighanem ennyi volt. Részemről egy gyenge közepes, jóindulattal. 4,5/10 |
2019-02-05 21:30.46 |
Szó szerint kínszenvedés volt végignézni ezt a filmet, legalább háromszor rugaszkodtam neki, és ha mér elkezdtem, valahogy végigverekedtem magam rajta, de igazából kár volt.
Előszöris ez nem igazán vígjáték, sokkal inkább egyfajta pszichothriller, amely álcaként egy könnyed francia romantikus vígjáték köntösét húzza magára, hogy aztán annál nagyobb legyen a pofáraesés, keservesebb a csalódás. Az csak a hab a tortán, hogy a Julie Delpy-Dany Boon páros egyáltalán nem működik, abszolút nincs meg köztük a kémia, Boon többi általam látott filmjében sokkal jobb partnerekkel került össze. De hát itt nem volt mese, hiszen a filmet a női főszereplő rendezte, így hát joggal osztotta magára a főszerepet is. A magyar cím teljességgel félrevezető és semmi köze nincs a film cselekményéhez, inkább asszociálni próbál az Így jártam anyátokkal című amerikai sitcom-sorozatra, de hogy minek, arra nem sikerült rájönnöm, mert ahhoz végképp nincs a legcsekélyebb köze sem. Ami végképp fizikai szenvedéssé teszi a filmet, a Lolo-t alakító Vincent Lacoste. Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ennyire tenyérbemászó, irritáló, gyűlöletes karaktert még nem láttam filmen, kivétel nélkül minden megnyilvánulása bicskanyitogatóan ellenszenves, elviselhetetlen és tönkreteszi a filmet. Nem hinném, hogy ez lett volna a cél. Mivel a film erre a pszichopata szálra fókuszál, a humor szinte teljesen parkolópályára van állítva, jómagam egyetlen egyszer mosolyodtam el a filmen, egyébként végig inkább idegesítő volt amíg néztem. Nem emlékszem, hogy francia "vígjátékban" valaha is csalódtam volna ekkorát, legszívesebben rávágnám az egyest, de legyen egy harmatgyenge kettes, csak mert olyan jó szívem van, megindokolni nem nagyon tudom. 3,5/10 |
2019-02-05 13:22.55 |
Dany Boon jelenleg a franciák egyik legkedveltebb komikusa, ráadásul ír, rendez, amolyan egyszemélyes intézmény. Ez a filmje toronymagasan a legjobban tetszett az eddig látottak közül, talán mert ebben csak színészként vett részt és a forgatókönyvírást és rendezést másokra hagyta. Ez tényleg egy kacagtatóan sírva röhögős vígjáték lett, olyan szituációkkal, poénokkal, amikhez foghatót már régen láttam, még a franciákról is. Ezt tényleg látni kell.
Ugyanakkor maga a főszereplő karaktere a film négyötöd részében egy szikrányit sem rokonszenves, amolyan modern változata a Fösvény Harpagonjának, viszont a szituációk amikbe keveredik, nagyonis viccesek. Ráadásul ott van mellette két ragyogó női főszereplő, Laurence Arné, akivel legutóbb a Vissza a gyökerekhez-ben is együtt játszott, illetve az általam ezidáig ismeretlen Noémie Schmidt. Kis túlzással ők viszik el a filmet, ők ellensúlyozzák a főhős antipatikusságát, ők a legszerethetőbb karakterek, nagyon bájosak, rokonszenvesek, jó nézni őket. Boon magyar hangja ezúttal Scherer Péter lett, aki pusztán a hangjával is sokkal viccesebb, mint Boon egész alakítása. Aki szereti a francia vígjátékokat, azok számára kihagyhatatlan, de mindenkinek érdemes egy próbát tenni vele, szerintem remek szórakozás. 8/10 |
2019-02-02 18:19.54 |
Miután megnéztem a Vissza a gyökerekhez című francia vígjátékot, kíváncsi lettem Dany Boon másik "sötömi témájú" filmjére, mely jóval korábban készült, de állítólag hazájában elképesztően sikeres volt. Az előzetes alapján még jobbnak ígérkezett, mint a másik. Nos, be is szereztem és valóban, ez tetszett jobban, talán a szereplők rokonszenvesebbek, meg néhány szóferdítés a magyarban különösen jól kijön (pl. telefonsámán). Ismét hatalmas plusz pont a szinkronnak, a színészek ugyancsak megkínlódhattak ezzel a fura beszéddel...
A szereplők közül egyik jobb, mint a másik, többnyire számomra eddig ismeretlen francia színészek, de kifejezetten jól alakítanak, és a magyar hangjaik is el lettek találva. Szóval bátran ajánlom azoknak, akik még nem látták, szerintem szórakoztató, üde kis vígjáték, némi romantikus szállal és nyelvi poénokkal megfűszerezve. 7,5/10 |
2019-02-02 18:09.20 |
Dany Boon amolyan egyszemélyes intézmény a francia filmgyártásban, forgatókönyvíró, producer, rendező és színész egy személyben. Láttam már pár filmjét, általában nézhető, erős hármas-gyenge négyes színvonalon vannak szerintem. Olyan igazi zseniális remeklést még nem láttam tőle. Ez sem lett az. A francia vígjátékokat általában kedvelem, de nem mindegyik sikerül egyformán jól, itt ráadásul egyfajta akciókrimi-jelleget adtak az egésznek, ami kicsit amerikaias ízűvé teszi a filmet, de legalábbis olyan, mintha a Johnny English női változatát néznénk francia földre áttéve.
A film első fele remekül működik, poénos, sok helyzetkomikummal, a kiképzés talán a legjobb rész, aztán a második felére, furcsa mód pont akkor amikor akciósabbra vált, egyszer csak leül, a végére meg egyenesen sziruposan csöpögős lesz. Alice Pol a főszerepben tulajdonképpen jó választásnak tűnik, egyfajta esetlen bájjal adja a kétbalkezes rendőrújoncot, akinek eleinte semmi nem jön össze, aztán meg hirtelen minden sikerül. A felettesét játszó Dany Boon karaktere sokáig meglehetősen antipatikus, és amikor egy pálfordulással hirtelen rokonszenvessé vált át, az nekem hiteltelen. Ezzel együtt a párosuk többnyire működik, csak ezek a dolgok kicsit zavaróak. Szokás szerint remek lett a szinkron, Pikali Gerda önfeledten bolondozik, és olyan színeket hoz elő a hangjából, amiket eddig nem is hallottam tőle, szinte alig ismertem fel. Nézhető, helyenként kifejezetten szórakoztató,de összességében felemás filmecske ez, érdemes egy próbát tenni vele, de nem kell nagy világmegváltást várni. 6,5/10 |
2019-01-29 18:13.47 |
Hogy bizonyos filmek mennyire időtállóak tudnak lenni, mások meg milyen csúnyán öregszenek, utóbbira példa ez is. Ha azt vesszük, hogy 7 évvel a Jedi visszatér után és mindössze hárommal a Jurassic Park előtt készült, akkor a látvány megmosolyogtatóan gagyinak mondható, ez a film ugyanígy már a hetvenes években is elkészülhetett volna, kb. azzal a trükktechnikával dolgoztak. Ha ettől elvonatkoztatunk, el lehet rajta szórakozni, mert a sztorik nem rosszak, főleg a két szélső, a múmiás és a vízköpős, és meglepően sok ismert arcot is láthatunk. Julianne Moore itt még pályakezdőként kimondottan dögös, de itt van Christien Slater és Steve Buscemi is, Debbie Harry, a Blondie énekesnője, vagy Rae Dawn Chong, akinek A tűz háborújában kb. másfél deci festék volt a jelmeze.
Ez a film nem nevezhető igazi horrornak, amolyan meghökkentő mesék amcsi módra, egyszer nézős, közepes alkotás, csak hát az idő nagyon eljárt már fölötte. 5,5/10 |
2019-01-29 12:41.51 |
"nekem Christensen kifejezetten szimpatikus volt és nem éreztem irritálónak."
Hát erre mondják, hogy ízlések és pofonok, mindenesetre azért aligha véletlen, hogy mindkét Star Wars-os alakítására megkapta a Málnát (mellesleg a 3. rész egyedüli málna-jelöltje ő volt!), hiszen nem egy szimpla tinivígjáték ellenszenves mellékszerepét kellett eljátszania (annak talán még elment volna), hanem a filmtörténet egyik legikonikusabb főgonoszának, Darth Vadernek az ifjúkori előképét. Továbbra is fenntartom, hogy pocsék a szerepben, le kellett volna cserélni. "Anakin és Padmé párbeszédei: valahogy össze kellett hozni a fiatalokat" Hát igen, ez a 'valahogy' azonban lehet jól és lehet rosszul, esetünkben az utóbbit sikerült izzadságos munkával összehozni. Ha megszavaztatnánk, melyek a filmtörténet leggázabb szerelmi jelenetei, az Anakin-Padmé páros nyűglődése alighanem dobogós lenne. És nem Natalie Portman hibájából... "akkoriban nagyon divat volt lehurrogni Lucas bácsit, csinálhatott bármit... bár még ma is sokan így vannak ezzel..." Na ja, a 7.-8. rész esetében például úgy tűnik, te is így vagy ezzel... :) Szerintem azok se olyan katasztrofálisak, mint amennyire szidják egyesek. De az tény, hogy ez már nem ugyanaz a Star Wars, mint ami '77-ben meg '80-ban volt. Eltelt négy évtized, kis túlzással kivesztek Hollywoodból a normális forgatókönyvírók, persze ez nem csak a Star Wars-on látszik természetesen, hanem általános jelenség. Lucas meg tényleg csinálhatna bármit, mindig lenne egy elég jelentős réteg, aki csakis fikázni tudna. |
2019-01-29 11:05.41 |
Ha az első rész esetében nevetségesnek is tartom a hét Arany Málna-jelölést és Ahmed Best díját (melyet egy komputeranimált szereplőért kapott úgy, hogy ő maga nem is látható a filmben), ennek a résznek az esetében bizony már nagyon is érhetőnek és indokoltnak érzem az Arany Málna-jelöléseket és kimondottan egyetértek azzal, hogy Hayden Christensen meg is kapta a díjat Anakin Skywalker-alakítására valamint Lucas is a forgatókönyvre.
Lucas itt bizony tényleg nagyon elszúrt valamit, persze ettől ez a film is bőven nézhető, de ha az első részre mondjuk ötös alát adok, ez a rész a legnagyobb jóindulattal is maximum egy nagyon gyenge négyes lehet, elsősorban a látvány miatt persze. Anakin minden egyes megnyilvánulása hihetetlenül irritáló, a színész katasztrofálisan játszik, én Lucas helyében akár menet közben is lecseréltem volna, tényleg nem véletlen az Arany Málna díj. A szerelmi szál is nagyon ergyán lett kivitelezve, Anakin és Padmé párbeszédei jelentik a film mélypontját, és a forgatókönyv Arany Málnája is elsősorban ezek miatt indokolt. Viszont a nagy finálé szerintem elég ütős lett, a stadionos jelenet a három fenevaddal, a nagy csata is látványos és jól koreografált, viszont a végén Yoda és Dooku lézerkard-párbaja és erőfitogtatása talán megint túllő kicsit a célon, de számomra nem zavaró annyira. És azért a harmadik résznek elég szépen sikerült kiköszörülnie a csorbát, minden jó, ha vége jó-alapon... |
2019-01-29 10:43.27 |
Hihetetlen, hogy repül az idő! Mintha csak pár éve olvastam volna a Cinemában, hogy George Lucas Tunéziában elkezdte forgatni az új Star Wars-trilógia első részét, amely az egész saga bevezető epizódja is lesz egyben, majd alig vártam a mozibemutatót, és bizony ez volt az egyetlen film, amit kettőnél többször néztem meg moziban!
Bár Spielberg Cápáját és az ET-t, plusz az Indiana Jones filmeket is moziban láttam először, a Star Wars legendás trilógiája valahogy kimaradt, azt csak a tévés sugárzáskor láttam, anno még a régi szinkronnal, fekete-fehérben, még a nyolcvanas évek első felében, és csak jóval később, a felújított változat lett meg VHS-kazettán, majd DVD-n. Nem is lettem igazi, keményvonalas Star Wars-rajongó, igaz a sci-fi korábban egyébként sem tartozott a kedvenc műfajaim közé, ekkoriban kezdtem csak igazán megkedvelni (egyebek közt a '98-as Csillagközi invázió hatására). Viszont ez az új Star Wars-nyitóepizód nekem kimondottan bejött, a sokak által szidott gyerek Anakinnal és Jar Jar bénázásaival együtt. Számomra egyenesen ledöbbentő, hogy a film nem kevesebb, mint hét(!) Arany Málna-jelölést kapott, amelyek közül egyet díjra is váltott: Ahmed Best megkapta a legrosszabb férfi mellékszereplő díját, ami főleg annak fényében nevetséges, hogy Jar Jar teljes egészében komputeranimált szereplő, és Best csak a hangját adta. De jelölve volt maga Lucas is a forgatókönyvárt és a rendezésért is, valamint maga a film is. Érthetetlen és nevetséges. Most, hogy a film a huszadik évébe lépett, talán sokan tisztábban látnak már és nem gyűlölik annyira Jar Jart sem, mint annak idején, én is megértőbb lettem azokkal, akik nem bírják a karaktert, mert azért valljuk be, Lucas kicsit tényleg túltolta a figura erőltetett bugyutaságát, idétlenkedését. Ha csak egy szinttel kevésbé beszél idiótán, ha csak egy kicsit kevesebb burleszk-szerű bénázása lenne a nagy csatajelenetben, talán nem kap annyi szidást. De hogy egymaga tönkretenné a filmet, az egyszerűen nem igaz. Ahogy számomra a dupla Arany Málna-jelölést kapott Jake Loyd Anakinja is sokkal kevésbé irritáló, mint a felnőttkori verzióját a további két részben játszó Hayden Christensen, na én őt tartom annyira elhibázott döntésnek, mint sokan Jar Jar figuráját. Szóval számomra igenis jelentős moziélmény volt ez a Star Wars-nyitóepizód, ma is szívesen újranézem, immár Blu Ray-en, és jól szórakozom rajta, ha nem is sorolom az igazi nagy klasszikus remekművek közé, de egy abszolút nézhető, vállalható, és mai szemmel nézve is rendkívül látványos filmnek tartom. |
2019-01-26 16:15.10 |
Ha jól tudom, a filmnek két változata van, a DVD-kiadott verzióban valóban szerepel Dennis Quaid a kerettörténetben, a másikban viszont nem, mivel annak mása felépítése. Lehet, hogy a moziban az a változat volt, alighanem ezért maradhatott le a listáról a neve. |
2019-01-26 15:00.24 |
Nagyjából egyetértek. Will Ferrell és Melissa McCarthy kb. bármelyik alakításáért megérdemelné az Arany Málnát, remélem, ezúttal meg is kapják. Hollywood talán két legirritálóbb, legpocsékabb színésze, egyszerűen botrányosak!
A legrosszabb párosnak Ferrell és Reilly a fő esélyes a Holmes és Watsonért, ahogy a legrosszabb remake is nyugodtan lehetne holtversenyben a Holmes és Watson meg a Robin Hood. Botrányos, hogy Hollywoodból mennyire kezd kiveszni minden kreativitás! Tíz új filmből MINIMUM nyolc valamilyen remake, folytatás, netán képregényadaptáció, esetleg egy újabb bőrlenyúzás egy ezerszer elcsépelt témáról (lásd horrorok). Ha meg nagy ritkán bármi eredeti felüti a fejét, a kritikusok általában szétcincálják, nehogy valami hasonlóan újszerű dolog jusson valakinek az eszébe. |
2019-01-24 14:20.29 |
Akár így is történhetett volna, nem vonom kétségbe.
Na persze, nem túl valószínű, hogy rögtön az első eset ilyen felhőtlen happy end-del végződött és ember és kutya ilyen tökéletesen idilli végkifejletben talált egymásra mintegy 20 ezer évvel ezelőtt. Még ma is vannak harciasabb kutyafajták, amelyek simán rátámadnak a gazdájukra, ha az nem elég határozott kézzel irányítja őket, se szeri-se száma a kutyatámadásokról szóló híreknek. Itt meg ugyebár azt látjuk, hogy a mindössze néhány hét alatt(!) lejátszódó történetben egy teljesen vad farkasból házikutya lesz, amely önszántából csapódik az őt először megsebesítő, majd meggyógyító kamaszfiúhoz, aki éppen szintén súlyos sérülést szenvedve próbál meg visszajutni a törzséhez. Így is történhetett volna, de aligha így történt. A film érezhetően a látványra próbált rámenni, a történet nemcsak meglehetősen valószerűtlen, de eléggé faék egyszerűségű is, különösebb döccenők vagy kitérők nélkül, egyenes vonalban halad az előre sejthető végkifejlet felé, meglepetésre nem nagyon lehet számítani. Viszont a képek helyenként tényleg szépek, de már-már túlságosan is, a mesterkéltség érzetét keltően túlkomponáltak, túlzottan sterilek, főleg ahol tájakon pásztáz végig a kamera, majd' minden beállítás mintha csak valami képernyővédő programhoz készült volna. A főszereplő hibrid farkaskutya nagyon jól teljesít, mondhatni, lejátssza ember partnerét a vászonról. A főszereplő srác viszont nemcsak hogy nem elég ősemberszerű, de egyenesen lányos arcú, érthetetlen, hogy legalább némi sminkkel nem próbálták meg valahogy hitelesebbé tenni, ha már valamilyen rejtélyes okból ragaszkodott hozzá a rendező. Nem mondom, hogy rossz film lenne ez, érezhető a belefektetett munka, bizonyos vonatkozásiban nagyon profin megcsinált, de elég hiteltelen és mesterkélt film, mely ráadásul mintha nem is igazán találná a célközönségét sem. Gyerekmesének, ifjúsági kalandfilmnek meglehetősen komor, túlélőfilmnek meg nagyon lájtos. Szóval két szék közül a pad alá esik. Azért egy gyenge közepest megadok rá, végülis nézhető volt. 5,5/10 |
2019-01-22 19:47.23 |
Egyedülállóan zseniális remeklése ez a Monty Python társulatnak. Egyrészt, mert ez a film élő szereplésüket örökíti meg, így hangulatában a tévéepizódokhoz képest még felfokozottabb, élethűbb, mint a stúdióműsorok illetve filmek, másrészt pedig remekül kiegészíti a Repülő Cirkusz epizódokat, hiszen a műsor kb. kétharmad részben olyan szkeccseket, jeleneteket és dalokat tartalmaz, melyek sehol máshol nem láthatók és hallhatók, mivel Pythonék csak az élő fellépéseik alkalmával adták elő őket. Ilyen például az Utolsó vacsora jelenet vagy a Régi szép idők, valamint a csapat zenefelelőse, Neil Innes által előadott dalok is. További kuriózum, hogy a műsort lezáró Favágó dalt ezúttal nem Michael Palin, hanem Eric Idle énekli, Palin pedig ezúttal a kórusban foglal helyet, ráadásul a dalt nem is a Borbély-jelenet előzi meg, hanem egy másik szkeccs.
Aki azt hiszi, már mindent látott a Monty Pythontól, de ezt még nem, annak számára abszolút kihagyhatatlan, páratlan élmény lehet ez a show, csak ajánlani tudom. Ha ez nem 10/10, akkor nem tudom, mi. |
2019-01-22 18:37.26 |
Nos, Kevin Kline Oscart kapott ezért az alakításáért, tehát bizonyos értelemben ez nevezhető pályafutása legsikeresebb szereplésének, ha úgy tetszik, szakmai csúcspontjának, melyet ezután már aligha tudott megközelíteni, vagy pláne felülmúlni (bár egyszer talán sikerült, a Fészkes fenevadak-ban), addig Michael Palin esetében Ken karaktere csupán egy a számtalan zseniálisnál zseniálisabb figurája közül, amit a Monty Python tagjaként illetve az ún. "poszt-Python-filmekben" alkalma volt megformálni.
Idegesítőnek egyiket sem mondanám, sokkal inkább a filmvígjáték-történelem legemlékezetesebb és legjobban sikerült mellékfigurái közé sorolnám őket. :) |
2019-01-22 15:15.46 |
Évente átlagosan egyszer újra megnézem DVD-n és máig nem tudom megunni, mindig fedezek fel benne valamit, ami pedig már elsőre is tetszett benne, azokon a jeleneteken ugyanolyan jól szórakozom most is. A két csúcsjelenet Gáspár Tibor autótuningolása illetve amikor a kocsiban Haumannék rázendítenek David Bowie The man who sold the world című számának záró vokáljára, na az kész. De sok jó jelenet van benne elszórtan, viszont összességében vígjátéknak mégsem nevezném, inkább egy keserédes road movie, kicsit elnagyolt befejezéssel, illetve be nem fejezéssel, amit én meg tudok neki bocsátani.
A színészi alakítások önmagukban is elviszik a filmet, Rudolf és Haumann persze brillírozik, de nem kevésbé jó Pogány Judit, Gáspár Tibor vagy Kovács Lajos sem, aki nekem picit kilóg illetve nem igazán tud a nagyok mellé felnőni, az Schruff Milán, de igazából nem tudok olyan fiatal színészt mondani, aki biztosan jobb lett volna. A forgatókönyv kissé egyenetlen, de nem rossz, ha végig kitartana lendület, még jobb lenne, valamint egy frappánsabb befejezés nagyon kéne a végére. De így sem rossz az összbenyomás. Szerintem ez is azok közé a filmek közé tartozik, amik többszöri megnézésre még jobbak, szórakoztatóbbak, mint elsőre. Akinek persze nem jön be ez a stílus, az nyilván félbehagyja, nem tetszhet mindenkinek egy film se. Nálam egy szolid négyes simán megvan, bátran ajánlom azoknak, akik még nem látták. 7,5/10 |
2019-01-19 10:13.42 |
Előszöris ez nem horror. Thriller, mégpedig a javából. Olyannyira a javából, hogy más thriller nincs is, amely az 5 legfontosabb Oscar díjat begyűjtötte. Itt a katalóguson jelenleg a 17. helyen áll a népszerűségi listán, tehát a TOP20-ban benne van. Ehhez képest átlagos lenne? Nos, műfaján belül szerintem mindenképp a TOP5-ben van a helye, és a legkevesebb amit elmondhatunk, hogy azóta sem nagyon sikerült jobbat csinálni, hiába telt el 27 év. Talán a Hetedik és a Hannibal érte el ezt a szintet, más thriller nem nagyon.
Műfajának abszolút megkérdőjelezhetetlen ékköve, pazar forgatókönyv, zseniális alakítások, tökéletes zene és fényképezés, egyszóval etalon. De tegyük fel, hogy igazad van és ez egy közepes thriller. Akkor milyen lehet a jó? :) |
2019-01-18 18:17.04 |
Amint azt már én is leírtam, te csak szajkózod ugyanazt. Viszont a két film sztorijának a legcsekélyebb mértékben sincs semmi köze egymáshoz! SEMMI de semmi! Az egyikben egy csapat barlangász csaj a főszereplő, a másikban egy 3 gyerekes család. A lények vakságán kívül abszolúte nincs más egyezés a két film közt, így abszolút nem mondható, hogy az egyik a másikról lenne koppintva. Ugyebár. |
2019-01-18 14:48.40 |
Valami kis hasonlóság azért van, hiszen mindkét filmben vakok a lények és hang alapján tájékozódnak. Viszont a lények eredete merőben eltér, itt humanoid, evolúciósan kifejlődött barlangi vakemberekről van szó, a Hang nélkül-ben pedig földönkívüliekről. És természetesen szó sincs arról hogy bármit is innen koppintottak volna.
Ez a film szerintem jobb lett, már csak azért is mert jobb a sztorija, sokkal kevesebb a logikai baki, és a lényeket nagyságrendekkel többet mutatják. De mindkettő a műfajában nagyon jónak számít szerintem. |
2019-01-06 21:02.09 |
Nem sok rendező mondhatja el magáról, hogy rögtön első nagyjátékfilmje kultstátuszba került, magyar rendező pedig még kevesebb. Nos, Reisz Gábornak ez a nem mindennapi bravúr sikerült a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című 2014-es filmjével. A film mára hivatkozási alap lett, nem meglepő tehát, hogy sokan nagyon várták a rendező következő egész estés filmjét, melyet Rossz versek címmel mutattak be.
Első filmjéhez hasonlóan ez a film is önéletrajzi ihletésű, azonban a rendező itt már a főszerepet is magára osztotta, talán ezzel is jelezve, hogy ezúttal még személyesebb vizekre óhajt evezni. Így is tesz, de a történet ezúttal nem lineárisan halad előre, hanem négy különböző idősíkot váltogat gyors egymásutánban, és a főszereplő harmincas férfikarakter megjelenik még nyolc, tizenhárom és tizenhét éves korában is, a film legvégén pedig találkoznak is... Reisz Gábor ugyan forgatókönyvírónak és rendezőnek lényegesen jobb, mint színésznek, de végülis saját magát egész korrektül eljátssza, a három fiatalkori énje viszont ugyancsak remekel, jól sikerült a casting. A szülőpáros esetében viszont biztosra ment, és az első filmjében is szereplő Kovács Zsoltra és Takács Katalinra osztotta ki a szerepeket, amivel szintén nem lőtt mellé, sőt. Takács Katalin anyafigurája kicsit most háttérbe szorul ugyan, Kovács Zsolt viszont hogy úgy mondjam, valósággal ellopja a show-t, jobbnál jobb jelenetei vannak. Egy nagynéni-karakter is helyet kapott a történetben, Monori Lili személyében, az ő játékát kicsit enerváltnak éreztem, valahogy nekem kilógott a filmből. Feltétlenül szót kell ejteni a vágásról is. Tálas Zsófia ezúttal is pazar munkát végzett, ötletes képi bravúrok tucatjait látjuk, ami a VAN ismeretében nem is annyira meglepő, de most talán még hangsúlyosabbak a különböző áttűnések, kameratrükkök, képi gegek, amelyek mind színesítik a filmet. Ezen kívül filmes utalásokat is láthatunk, megidézik a film noir-t egy fekete-fehér jelenet erejéig, és a Szomszédok teleregény is kap egy hommage-t most is. Akiknek bejött a rendező első filmje, azoknak a Rossz versek abszolút kihagyhatatlan, de érdemes azoknak is egy próbát tenni vele, akik még nem látták. Többször nézős, remek mozi lett ez, a magam részéről alig várom a következő Reisz Gábor-filmet! 8/10 |
2019-01-02 10:47.11 |
Ez a film eléggé megosztotta a nézőket, a 3,4 alatti átlaga szerintem igazságtalanul alacsony. Legtöbben négyest adtunk rá, tehát sokaknak bejött, de elég sok a három, illetve két csillagos értékelés is, amit nem nagyon értek. Immár többedszer újranézve is az a véleményem, hogy kifejezetten jól sikerült inváziós sci-fi vígjáték lett ez, mely valószínűleg elég kis költségvetésből készülhetett, így közel sem annyira látványos, mint mondjuk a Men in Black, tehát aki valami hasonlót vár el, az nyilván csalódik, de egy önfeledt kikapcsolódásnak teljesen megfelel. Nem az a térdcsapkodós, kacagtató vígjáték, az tény, túl sokszor én sem nevettem rajta, de a sztori szerintem jól meg van írva, nekem összességében tetszett.
A szereplők is elég jól lettek összeválogatva: Ben Stiller és Vince Vaughn nem nevezhetők ugyan nagy színésznek, de ide tökéletesen megfelelnek, kimondottan jól működik köztük az összjáték, a duójukat pedig jól kiegészíti Jonah Hill és Richard Ayoade. Amikor épp nem CGI-alieneket látunk, hanem csak egyet mutatnak közelről, akkor Doug Jones bújt az idegen lény bőrébe, akit többek között Guillermo Del Toro filmjeiből ismerhetünk (ő volt többek közt Abe Sapiens a Hellboyban, a Faun labirintusának címszereplője, és A víz érintése Asset-je). Szerintem egy gyenge négyest simán megérdemel, egy próbát érdemes tenni vele, aki még nem látta. 7,5/10 |
2019-01-01 22:36.59 |
Meglepően túlértékelt film, négyes átlaga legfeljebb a tízes skálán lenne reális.
Melissa McCarthy természetesen most is irtózatosan túlteng, figurája nyomasztóan rátelepszik a filmre, ráadásul nem hagyja Sandra Bullock karakterét se érvényesülni. Két ennyire kevéssé szerethető figurára építeni egy vígjátékot szerintem eleve hiba volt, de úgy tűnik, sokaknak bejön ez a fajta kivagyi szájmenés, amit a két karakter lenyom. Az első pár percben tényleg vicces, de aztán egyre fárasztóbb, fél óra után pedig rémesen idegesítő és irritáló az egész. Amit máskor dicsérni szoktam: a szinkron - itt mondhatni, TÚL jól sikerült. Mindkét főszereplő a szokásos magyar hangját kapta, ami elvileg pozitívum lenne, csakhogy Börcsök Enikő hangja nagyonis egybeforrt már McCarthy mérhetetlenül irritáló karakterével és meg se próbálja szerethetőbbé varázsolni a szerepet - de talán nem is sikerülne. Sandra Bullockhoz Für Anikó természetesen most is ideálisan passzol, csakhogy a szövegek, amiket a szájába adnak, ugyancsak eléggé bicskanyitogatóak, talán nem túlzás kijelenteni, hogy Bullcok egész filmes pályája során nem volt soha ennyire kevéssé rokonszenves. A sztori kliséit is sokszor láthattuk már, nem nagyon tartogat meglepetéseket, látszik, hogy az egész film a két fő karakterre van építve, rájuk van bízva, és ők tulajdonképen meg is teszik ami tőlük telik, csak sajnos ez most nagyon félrement. Legalábbis nálam mindenképpen. Ha legalább egy rokonszenves karakter lenne a filmben, megadnám a gyenge hármast, így azonban csak egy erős kettest érdemel. 4/10 |
2018-12-25 23:38.08 |
Tény és való, hogy ez a film jobb, mint a Holnap történt, az Álom.net vagy a Kis Vuk. Sokkal jobb. Na de attól, hogy minden idők három legszarabb magyar filmjénél jobb valami, még nem lesz jó is.
A forgatókönyv ezerszer látott klisékből összeollózott faék egyszerűségű valami, pontosan kiszámítható végkifejlettel. A zenék a magyar popipar részben örökzöld slágerei, részben divatos gagyiságai, sőt még a Macskafogó egyik klasszikusa is előkerül (Miu-miújság), csak éppen így, hogy nem macska énekli mindjárt elég ordenáré lesz a szövege. A dalok persze át vannak hangszerelve és mit mondjak, egyiknek se vált épp előnyére, persze a "mai fiataloknak" talán így jobban tetszik, de az eredetin csak rontottak. Az pedig, amikor Reviczky Gábor nekiáll Kis Grófót énekelni, az eléggé pusztító tud lenni önmagában is. És ha már Reviczkynél tartunk: a szereplők! Többnyire rendkívül irritálóak és/vagy egyáltalán nem hitelesek, pozitívum, hogy legalább a csajok jól néznek ki. Stohl talán még életében nem játszott ennyire pocsékul, igaz, a szerep se igazán van megírva, Nagy Feró nem színész, persze ez nem mentség, hanem pusztán tény. Szabó Kimmel most sokkal gyengébb, mint a Made in Hungáriában volt, és rosszabbul is énekel, és Ostorházi Bernadettről se ebből a filmből fog kiderülni, hogy milyen színésznő, mindenesetre dekoratív, és látszik, hogy ezt tudja is magáról, csak úgy süt róla az egó. A többiek töltelékfigurák, szóra sem érdemesek. A koreográfia a legbénább, amit eddig filmen valaha láttam, rémesen primitív, egyáltalán nem látványos, sőt. Szóval nem ez minden idők legrosszabb magyar filmje, még csak nem is dobogós, de ettől még nagyon rossz, bosszantóan, idegesítően, dühítően rossz. Nem tudom, hogy ezt a készítők hogy gondolhatták komolyan és jobb sorsra érdemes színészek miért adták hozzá a nevüket. Persze, pénzért, oké, ez a dolguk, tudom, de akkor is... Részemről egy csillagot ér, esetleg másfelet, de annyit nem lehet adni, úgyhogy marad az egy. 3/10 |