Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Halálos küldetés - AMC, 03:45 |
Előző életek - HBO2, 04:12 |
Megy a gőzös - Film+, 05:00 |
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák - SuperTV2, 05:00 |
Szeretlek téged - Film4, 05:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Toni Collette (52) |
Katja Riemann (61) |
Rachel Ticotin (66) |
Logan Marshall-Green (48) |
Chad Lindberg (48) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mireille Darc - Kérdések |
Mireille Darc - Vélemények |
Rejtély a Riviérán - Vélemények |
Chuck Norris - Vélemények |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Special Ops: Lioness |
Daphne Patakia |
2018-12-25 14:35.58 |
Bár a cím érdekes sztorit sejtet, ahogy elnézem, elég kevesen látták eddig ezt a filmet. Ráadásul nagyon megosztó, amit abszolút meg tudok érteni. Itt mindössze 1,9 az átlaga, ami döbbenetesen alacsony, de talán fog még feljebb is menni. Az IMDb-n pedig 5,8,ami szintén nem túl biztató,de legalább egy gyenge közepesnek megfelel. Ez azért már közelebb áll az igazsághoz szerintem.
Az alapsztori nagyon érdekes, az is tetszik, hogy a film a 80-as években játszódik. Viszont ami sajnos eléggé lehúzza, az a borzalmasan gyenge soundtrack. Nem is emlékszem, mikor idegesített utoljára ennyire filmzene. Persze hát London, 80-as éveke eleje, punk mozgalom, oké, értem én, de akkor is. Ez így sajnos elég sokat ront a filmen. Pedig a szereposztás sem lenne rossz, sőt. Aki egyértelműen viszi a filmet a vállán, az Elle Fanning. Általában bírom a kiscsajt, de ennyire erős alakítást talán még sosem láttam tőle. Na meg persze így tombolni se láthattuk még. De irtó jól áll neki, amikor a film egyik csúcsjelenetében elengedi magát és rögtönöz egy punk-számot, ráadásul duett lesz belőle, mert a főszereplő srác is beszáll, és azonnal teljes az összhang, ráadásul zenekari kísérettel, holott nem egy ismert számot karaokéznak, hanem a dal ott születik, improvizálva. Hogy ez mennyire nonszensz, abba nem érdemes belemenni, de maga a jelenet bájosan szürreális, a végén pedig egy pszichedelikus klip-be megy át. Csak az a fránya zene ne volna, illetve ha már van, legalább egy kicsit lenne elviselhetőbb! A film végére valami katartikusnak szánt meglepő befejezést akartak, ami sikerült is, én azért eléggé másra számítottam, de egynek elment. Összességében egy szolid közepest tudok rá adni, ajánlani nem merem, csak saját felelősségre, nem fog mindenkinek tetszeni. A punk-zene kedvelőinek nagy valószínűséggel igen. Különleges film, de sajnos nem pozitív értelemben. 5,5/10 |
2018-12-23 18:55.47 |
Kezdem a negatívumokkal: Aquaman karaktere már az Igazság ligájában is irritálóan túl volt tolva, itt pedig ez a sokadik hatványra lett emelve, lévén ő az abszolút főszereplő. A Jason Momoa-féle kigyúrt, hosszú haj-rövid ész típusú alfahímeket mindig is utáltam. Akkor se lenne rokonszenves, ha a karakterét nem tolták volna ennyire túl. Azonban ez a permanens macsó pozőrködés, amit itt levág, mérhetetlenül irritálóvá teszi a szememben. Mégis, vannak pillanatok - na jó, percek - amikor elengedi és akkor egész emberivé válik (ezek többnyire a legviccesebb jelenetek). De összességében nekem nem tetszett az alakítása. (Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy még csak nem is emlékeztet a képregénybeli külsejére.)
Amber Heard-ot korábban kifejezetten bírtam, mostanában már egyre kevésbé, ráadásul itt eléggé zavaró volt a tulipiros parókája, mintha a készítők mindenáron azt szerették volna, ha a kis hableányra asszociálunk a figurájáról. Viszont jól összepasszol Momoa Aquaman-jével, nagyon egyívásúak, úgyhogy a film végére egész megkedveltem. A lassan a nagymami-szerepekbe beleöregedő, agyonbotoxozott Nicole Kidmant minél többször látom, annál kevésbé tűnik jó színésznőnek. Talán mert Hollywoodban mintha nem tartanák szem előtt, hogy a színészi játéknak az arcmimika is része, ahhoz meg működőképes arcizmok kellenek. Ennyi erővel egy viaszbábut is odarakhattak volna helyette. Patrick Wilson viszont végre egyszer a helyére került főgonoszként, ez a szerepkör való igazából neki. A mellékszereplőgárdában ott van még Willem Dafoe, Dolph Lundgren és Temuera Morrison is, szóval megadták a módját. Na de ami az egészre a koronát felteszi: a LÁTVÁNY! Ilyen nagyságrendű és minőségű vizuális orgia az Avatar óta nem tombolt a mozivásznon, pedig az nem mostanában volt. Készülnek szép számmal látványos filmek, a Marvel-filmeken kívül a Star Wars, Jurassic World, vagy épp a Hobbit trilógia is szépen meg volt csinálva, de amit itt látunk, az valami elképesztő. Helyenként az Atlantiszi királyság dizájnja nekem már túlságosan is csili-vili, de ezzel együtt az a szemkápráztató vizualitás, amit odapakoltak az animátorok, tényleg lenyűgöző, és már önmagában is megéri a mozijegy árát. A film fokozatosan építkezik, az első egy óra inkább csak felvezetés-jellegű, bár abban is vannak bőven látványelemek, de amikor turbóra kapcsolnak, akkor igazi hullámvasút élményben van részünk, a film végén a nagy csatajelenet pedig minden addigira is rá tud pakolni még néhány lapáttal, nem lövi el az elején a puskaport. A víziszörnyek garmadája elképesztő kreativitással lett megtervezve és animálva, tényleg lekörözi az eddigi képregényfilmeket. A sztori sem az a faék egyszerűségű, ami sajnos mostanában a látványfilmeket jellemezni szokta, hanem a már többször látott, Hamlet/Oroszlánkirály/Fekete párduc-vonulatba illeszkedő örökösödési királydráma mellé kapunk egy Indiana Jones/Lara Croft-szerű kincsvadászatot is, amikor a lándzsa után nyomoznak. A film nem víz alatt játszódó jelenetei is nagyon szépek, az operatőri munka kifogástalan, az akciójelenetek mozgalmasak, bár első nézésre helyenként picit gyorsra vannak vágva, de ez ma már sajnos típushiba Hollywoodban. Egy kicsit rokonszenvesebb főszereplővel ez a film nálam csillagos ötös lehetne, de így is csont nélkül megadom rá az erős négyest. Jó párszor meg fogom még nézni, ajánlom mindenkinek, nem érdemes kihagyni! 8,5/10 |
2018-12-22 18:41.43 |
Jó kis hentelős boszorkányvadászos felnőtt-messe lett ez, kifejezetten élvezetes még többedik megnézésre is. Mivel Gemma Arterton az egyik kedvenc sínésznőm, anno még frissiben beszereztem a DVD-t, és időnként újranézem. Meglepődtem, hogy már 6 éves a film, újabbnak gondoltam.
Bár azt nem állítanám, hogy ez Arterton kisasszony egyik legjobb filmje, de az tény, hogy kevés filmjében volt ennyire dögös. Irtó jól állnak rajta a fekete bőrcuccok, és simán elhiszem neki az akciójeleneteket is, bár gondolom, azért némi kaszkadőrmunka is van a háttérben. Jeremy Renner számomra közömbös, amolyan elmegy egynek-kategória, nem zavaró, de nem is nagy durranás, itt jól összepasszoltak. A főgonosz boszi szerepét mintha csak Famke Janssenre öntötték volna, láthatóan ő is élvezi a szerepet, és a több kilónyi smink ellenére is átjön az alakítása. Ami a legütősebb a filmben, az a kreativitás, hogy az unalomig ismert Grimm-mesét hogy felturbózták, felnőttesítették, valamint a különböző boszorkányokat milyen változatos dizájnnal jelenítették meg, nincs két hasonló köztük. A werkfilmben jó párat mutatnak közelről is, hát lenyűgözőek a maszkok tényleg. Azt, hogy a két főszereplő nevét magyarították, nekem is kicsit erőltetett, de hát ha egyszer gyerekként Jancsi és Juliska, logikus, hogy felnőve János meg Júlia kellett hogy legyenek. (Az eredetiben egyébként semmiféle Júlia nincsen, hiszen Gretelnek hívják a kislányt, de mindegy.) Összességében nekem kimondottan bejött ez a film, érdemes egy próbát tenni vele. 7,5/10 |
2018-12-20 16:51.29 |
Thor meg a Valkür, mint Men in Black - ez ütősnek ígérkezik! Alig várom! :) |
2018-12-15 21:41.33 |
"Az elmúlt időszakban a Vaksötét, a Boldog Halálnapot és a Hang Nélkül mozik jöttek be a horrorkategóriából, bár egyiket sem mondanám igazi horrornak..."
Ezzel a kijelentéseddel messzemenőkig egyetértek, nekem is ez a három film volt kiemelkedő az elmúlt időszakból. Negyediknek viszont én simán odatenném melléjük a Tűnj el!-t. És egyáltalán nem csodálom, hogy a forgatókönyv Oscart kapott (plusz három másik fontos kategóriában jelölést!). Ha nem is szenzációs, vagy korszakalkotó, de mindenképpen egy kifejezetten jó film szerintem, nem véletlen, hogy akkora port kavart. Annyi rossz meg annál is rosszabb horror készül mostanság, hogy meg kell becsülni azt a párat, ami tényleg jól sikerül. Ez pedig eléggé kiemelkedik a nagyátlagból, ezt azért el kell ismerni. |
2018-12-15 14:30.46 |
Habkönnyű francia vígjáték, mely az Igazából szerelem és a Valentin nap nyomvonalán halad, és bár az előbbi színvonalát nem éri el, utóbbinál minden tekintetben sokkal jobban sikerült.
Több szálon futó cselekmény, melyben a sok apró történet itt-ott keresztezi egymást, a szálak több ponton is összefutnak. Ez számomra egyáltalán nem volt zavaró, végig tudtam követni, ki kicsoda, viszont az is igaz, hogy egy-egy karakter így kevésbé tud kibontakozni a rövid játékidő miatt. A szereplők kimondottan jók, többeket ismertem már más filmekből. A "húzónév" számomra Stefi Celma volt, akit nagyon bírtam a Nagytudásúak-ban, és alig vártam, hogy más szerepben is lássam, természetesen remek volt ebben is. De a többiek is hozzák amit kell, úgyhogy számomra kellemes meglepetés volt ez a film, merem ajánlani azoknak, akik szeretik ezt a stílust. Ráadásul a romantikus vígjátékokhoz képest ez szinte egyáltalán nem csöpögős, sokkal inkább vicces, ha nem az a térdcsapkodós fajta... Részemről a gyenge négyes simán megvan. 7,5/10 |
2018-12-13 13:07.15 |
Hát ez tényleg elég gyengécske lett. Christian Clavier-nek jó pár remek vígjátékát láttam már, amelyek közül leginkább a Jöttünk láttunk, visszamennénk első két része emelkedik ki, de nagyon tetszett még többek között a Nagytudásúak illetve az Elmentek otthonról. Ez a film sajnos a poros nyomába nem ér azoknak, és ez nem Clavier hibája.
A forgatókönyv szerintem kimondottan gyenge, már az alapszituáció is teljesen valószerűtlen, a siketnémának beállított férfi nagyon irritáló, ráadásul ahhoz képest, hogy a sztori szerint siket, ő sosem kérdez vissza, hogy nem értett valamit, mindig azonnal válaszol, csak az ő karattyolását nem lehet érteni, muszáj feliratot tenni a filmre. A másik a film humora. Nagyon erőltetettek a poénok, én összesen talán háromszor nevettem, de kínosan humormentes negyedórák telnek el egyetlen értékelhető poén nélkül. Csodálkozom, hogy Clavier igent mondott egy ilyen gyenge forgatókönyvre, dolgozhattak volna még rajta. Ő viszont megteszi, ami tőle telik, menti a menthetőt, de a szerep igazából kevésbé mulatságos, nem ő a fő humorforrás a filmben, inkább unterman, annak viszont kiváló. A másik főszereplő, Sébastien Thiery viszont rémesen idegesítő. A szerep sincs igazán jól megírva, és a színész sem játszik jól, és túlságosan ellenszenves figura. Úgyhogy bármennyire is kedvelem a francia vígjátékokat, ez most bizony sajnos nagyon mellément. Egy erős kettesnél többet nem tudok rá adni. Abszolút kihagyható, felejthető szösszenet. 4,5/10 |
2018-12-12 15:52.08 |
A színészek adatlapjaira nem automatikusan raknak fel képet az illetőről, hanem a filmjeikhez tartozó képeken azok, amelyeken meg vannak jelölve név szerint, megjelennek a színészeknél is. Amelyik színész egy filmhez tartozó fotón sincs megjelölve, annak nem látható kép az adatlapján. Nem hiszem, hogy a közeljövőben ez változni fog. |
2018-12-08 00:03.53 |
A Felhőkarcoló tényleg nem lett jó film, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs meg a maga szórakoztató értéke, legalábbis amolyan "bűnös élvezet" szintjén. És bizony ez valahol az Asylum-förmedvények kategóriája, amikor valami annyira bugyuta, hogy már vicces, hogy az alkotók olyan szánalmasan tolják túl a főhős fizikai erejét, életrevalóságát, hogy gyakorlatilag már-már szuperhőst csinálnak belőle. Két nagyon viccesen túlexponált momentumot ragadnék ki: az egyik az a hozzávetőlegesen 15-20 méteres ugrás, amit hősünk olyan 110 emeletnyi magasban hajt végre a daruról a toronyházba, kiegészítve azzal a nem elhanyagolandó ténnyel, hogy a főhősünk ráadásul féllábú, vagyis az egyik lába térdtől lefelé műláb. A másik dolog: maga a műláb funkciója nem az, hogy a sztoriban tompítsa némileg a főhős orbitálisan túltolt menőségét, kvázi szupererejét, hanem az, hogy két ízben is HASZNÁLJA azt konkrét dologra, vagyis ha nem írták volna bele a műlábat, akkor a sztori két pontján akár véget is ért volna a cselekmény, és hősünk kudarcot vall. Így viszont, hogy nem teljesen egészséges, a műlábát használva bravúrosan megmenti a helyzetet. A valószerűtlenségeknek ez a komolyan vehetetlenségig való túltolása valahol bájosan vicces és megmosolyogtató, még ha az alkotóknak ez nyilván nem is volt céljuk.
Az akciójelenetekre nagy általánosságban is ez a "hajszál híján, utolsó pillanatban, de mindig győz"-stílus a jellemző, valamint az, hogy a fizika törvényszerűségeit igen szabadon kezeli a film. És akkor még nem is említettem a szigetelőszalag, mint Jolly Joker-effektus változatos használatát, ami szintén szül néhány komikus jelenetet. Dwayne Johnsont én sosem kedveltem túlzottan, sőt ha hirtelen mondanom kéne mondjuk három érdemtelenül túlsztárolt hollywoodi sztárt, az ő neve biztosan az elsők közt ugrana be. Eddig összesen egyszer, a Jumanjiban mutatott olyasmit, aminek valami távoli köze van a színjátszáshoz, de ott a figura specifikussága nagymértékben rásegített erre (vagyis hogy ott egy másik karaktert személyesített meg, aki valójában az ellentéte). Szóval színésznek nagy jóindulattal sem nevezném. Itt valahogy mégis a helyén van, működik a figura, nem zavaró a jelenléte, ez tőlem kb. a legnagyobb dicséret, amit kaphat. A karrierje viszont továbbra is megmagyarázhatatlan rejtély számomra. A show-t egyébként Neve Campbell és a két gyerekszereplő lopja el, utóbbiak tényleg nagyon cukik, lehet értük izgulni, Campbellt pedig olyan ritkán látni mostanában, jól tartja magát még mindig. A rosszfiúk jellegtelen papírmasé figurák, egyiknek sincs igazából semmi extra funkciója, csak hogy ott vannak és próbálnak keresztbe tenni a főhősnek. Természetesen a sztori sem eredeti, hanem olyan, mintha a Die Hard és a Pokoli torony összemixelt egyvelege lenne, ráadásul elég pofátlanul nyúl mindkettőből. Azzal együtt, hogy csak egy gyenge közepest tudok rá adni, én alapvetően elvoltam vele, és összességében kellemes csalódásnak is mondhatnám, mivel rosszabbra számítottam. Agykikapcsolós akciómozi, nem szabad egy percre se komolyan venni, csak az a baj, hogy a film nem szándékoltan, hanem akaratlanul vicces. De szódával azért elmegy egynek. 5/10 |
2018-12-06 13:49.16 |
Nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár az se volt rossz. De míg az első egy eredettörténet volt, ami felvezette a szereplőket, addig itt rögtön belecsapunk a közepébe, a film összehasonlíthatatlanul pörgősebb, akciódúsabb, látványosabb, mint az első. Több kritika is megjegyezte, hogy Hope hajával végre kezdtek valamit, amivel én is egyetértek, tényleg sokkal jobb lett. Paul Rudd továbbra is remek a főszerepben, szinte rá van írva a figura, ahogy többen fogalmaznak: a "legemberibb szuperhős". Michale Douglas nekem ég mindig kicsit fura, de azért nem rossz, és végülis összességében a sztori is jobb, mint az első részben. Nincs nagy világmegmentés, de az akciójelenetek hihetetlenül látványosak, jól vannak vágva, minden szereplő megkapja a maga nagy pillanatát a filmben. Külön tetszett Hannah John-Kamen a Szellem szerepében, és ezúttal is remek a szubatomi világ megjelenítése (hatalmas plusz pont a medveállatkákért!) És most még Michael Pena se volt annyira idegesítő, mint az első részben. Egyszóval ami abban jó volt, az most is jó, ami meg újdonság, az meg főleg ennek a résznek a javára dönti a mérleg nyelvét.
Ha az első rész egy gyenge négyes volt, akkor ez egy nagyon erős négyes-ötös alá. Remélem, a harmadik rész még rá tud tenni egy-két lapáttal. Mert gondolom, lesz harmadik rész. 8,5/10 |
2018-12-06 13:29.28 |
Természetesen nem lett sokkal gyengébb mint az első rész. Viszont az újdonság varázsa már nincs meg, vagyis kapjuk ugyanazokat a karaktereket ugyanúgy, a sztori nekem túlzottan klisés és kiszámítható volt, a szereplők közt alig van igazán érdekes, a felvezetett új szuperhősök meg hát... - fogalmazzunk úgy, hogy nem túl megnyerőek. A főgonosz személye kb. a film közepén kitalálható, és ami nekem a legzavaróbb volt, bár lehet hogy másnak meg pont ez tetszett benne: Furyt nagyon túltolták. Az, hogy a film folyamán végig újabb és újabb szuperképességei jönnek elő, ráadásul mindig a legalkalmasabb pillanatban, megmentve az adott szituációt, nekem túl elrugaszkodott, öncélú. Ráadásul nem is volt igazán meglepetés, hiszen az első rész végén, meg az ahhoz tartozó plusz kisfilmben már felvezették. Kevesebb több lett volna.
Viszont a látvány továbbra is pazar, elképesztően dinamikus akciójelenetek sorjáznak, ez az ami végülis elviszi a hátán a filmet. Jó nézni, elvan vele az ember, viszont utána nincs meg az az élmény, mint az első esetében. Nem annyira folytatás, inkább utánérzés, kópia jellege van. Mintha az első rész remake-jét néznék, egy végletekig túltolt mellékszereplővel a középpontban. Nincs szívem közepest adni rá, úgyhogy megadom a gyenge négyest, de picit azért csalódás volt, nomeg a Pixartól mindig jobbat vár az ember... 7,5/10 |
2018-12-05 13:34.14 |
Az a helyzet, hogy sokkal gyengébb lett mint az első rész. Hiába játszódik ezúttal fényes nappal a film nagy része, ha a kaijuk csak az utolsó 25 percben tűnnek fel és ott is viszonylag keveset mutatják őket, addig csak robotok vannak.
Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy az első rész inkább Godzilla-rajongóknak készült, míg ez inkább Transformers-fanoknak. :) A szereplőgárda is az elsőben volt jobb valamivel, nem mintha az ilyen filmeket a színészek miatt nézné bárki is... |
2018-12-01 16:12.06 |
Figyi, ez egy fórum, mindenki azt ír, amit akar, legyen bármekkora légből kapott ökörség is a véleménye.
Azt viszont remélem, te se gondolod komolyan, hogy az ABBA férfitagjai, akik személyesen felügyelték a zenei felvételeket, belementek volna, hogy bármelyik szereplő éneklése úgy kerüljön bele a végső változatba, hogy nem találja el a hangokat?! Pláne nem az abszolút főszereplő, aki elég sokat énekel a filmben. Tényleg nem értem, hogy írhattál le ekkora baromságot. Természetesen szíved joga kitartani a véleményed mellett, de az a minimum, hogy ez ügyben a legcsekélyebb mértékben sincs igazad. |
2018-12-01 15:35.27 |
"csoda csinos volt a fiatal Donnát alakító színésznő, de valahogy csak ritkán sikerült eltalálnia a hangokat."
Hát te valamit nagyon benéztél vagy tök süket vagy a zenéhez, de a film első és legnagyobb erénye az pont Lily James teljesítménye volt. A legtöbb kritika amit olvastam, az ő alakítását emelte ki, természetesen az énekteljesítményét is beleértve. A legkevesebb, amit tényszerűen elmondhatunk róla, hogy pontosan azokat a hangokat énekelte, amiket az eredeti számokban az ABBA tagja, kristálytisztán, tévedhetetlen, abszolút makulátlan intonációval. Az, hogy még maga Meryl Streep is kifogástalannak tartja saját fiatalkori megszemélyesítőjeként, csak hab a tortán. Egyébként pont tegnap néztem meg a DVD extráit, amelyben az ABBA-tagok és a film többi szereplői is szuperlatívuszokban nyilatkoznak Lily Jamesről. Gondolom, nekik se tartottak pisztolyt a fejükhöz, hogy ezt mondják. |
2018-11-21 17:35.32 |
Kár összehasonlítgatni, mert egyfelől míg Spielberg Cápáját a 75-ös trükktechnikával lazán meg lehetett akkor csinálni (sőt talán még 6-7 évvel korábban, vagyis 50 évvel ezelőtt is meg lehetett volna ugyanúgy!),addig ezt a filmet még 20 évvel ezelőtt is bajos lett volna ilyen szinten megvalósítani. Azért 43 évnyi trükktechnikai fejlődést csak ne söpörjük már egy mozdulattal a szőnyeg alá. Másfelől meg az is eléggé vitán felül áll, hogy ma már olyan forgatókönyveket nem nagyon írnak, mint a 70-es 80-as években, de még ha írnának is, lehet, hogy nem filmesítenék meg őket. |
2018-11-21 08:30.58 |
Jómagam általánosságban is szinkronpárti vagyok, de vígjátékot aztán tényleg csak szinkronnal érdemes nézni szerintem. Nem csak azért, mert a magyar szinkron jó, sőt néha egészen zseniális, hanem mert a szinkron sokszor még viccesebb, mint az eredeti szöveg, a fordítók gyakran még egyszer annyi poént raknak egy szövegbe, mint amennyi eredetileg volt.
Két dolgot viszont nagyon nehéz szinkronba átültetni. Az egyik a nyelvi humor, a szóviccek, de ezt még megoldják valahogy, általában mást találnak ki helyettük, az eredmény többnyire megfelelő. A másik pedig a különböző dialektusok, tájszólások, illetve amikor a szereplők több nyelven beszélnek, de ezt magyarban kell visszaadni. Volt nem is egy olyan film, ahol például a film nyelvéhez képest idegenajkú szereplők egymás közt az anyanyelvükön beszéltek, de eltúlzott akcentussal, ami kicsit összezavarja a dolgot, jobb bele se gondolni. A nyelvjárások esete talán még nehezebb. Az angolban pl. a british, az ausztrál, vagy az amerikai különböző dialektusai jól megkülönböztethetőek egymástól, de a szinkronban ezt szinte lehetetlen visszaadni. Nos, ez a film kb. erre épül, csak franciában. pontosabban a pikárdi nyelvjárás és az irodalmi francia közti különbséget élezi ki, amit a szinkron úgy próbál visszaadni, hogy amikor a szereplők "pikárdiul" beszélnek, akkor egyfajta mucsai tájszólás keveredik egy s- és sz- hangokat felcserélő, még éppen hogy érthetően hangzó karattyolással. Amikor a film elején ezt meghallottam, az első gondolatom az volt, hogy "Úristen, most ez lesz a film végéig?" És tényleg ez volt végig, de hamar meg lehet szokni, és azután már szórakozni is lehet rajta. De biztosan van, akit ez a dolog idegesít, na ezért jó, hogy a DVD-n van eredeti hang és magyar felirat is. A film összességében tetszett. Az első egy óra szinte zseniális, többször hangosan nevettem, ami nem túl gyakran fordul elő velem DVD-t nézve. Aztán a film utolsó harmada elkezd leülni és átmenni valamiféle szentimentális giccsbe, ami kicsit agyoncsapja a remekül felépített első órát. A végén Pierre Richard éneklése pedig már egyenesen kínos volt. Én bírom a színészt, a korai filmjeit gyűjtöm is, de valahogy ennyi idősen ez nagyon nem állt jól neki szerintem. Amúgy nem is volt túl nagy szerepe a filmben, összesen jó ha 5-6 percet volt jelen. A főszereplők többnyire jók voltak, engem az idős hölgy meglehetősen irritált, de elsősorban a figura, nem maga a színésznő. Szóval jó kis filmecske lett ez, a franciák még mindig tudnak vígjátékot csinálni. 7,5/10 |
2018-11-21 08:01.46 |
A magyar animáció, illetve elsősorban a rajzfilmgyártás valaha nagy hírnévnek örvendett. Dargay Attila, Jankovics Marcell, Nepp József vagy Ternovszky Béla munkássága adta meg elsősorban a rangját, de a kisebb nevű mesterek is kivették a részüket belőle. Az utóbbi 2 évtizedben nem túl sok minden történt, hogy ez a hírnév fennmaradjon, vagy ha lehet, még jobban emelkedjen. Ternovszkyék
pl. folytatták a Macskafogót, ami szerintem speciel nem volt annyira rossz, mint amennyire szidják, de ha őszintén nézzük, azért eléggé méltatlan volt a mára már kultikussá vált első részhez. Jankovics Marcell pedig megcsinálta a sok-sok éven át húzódó Az ember tragédiája-feldolgozását, hát az is elég vegyes visszhangokat váltott ki. Dargay és Nepp József pedig már sajnos eltávozott közülünk. Most azonban mintha megint kicsit felkavarta volna valami az állóvizet. Milorad Krstic, az általam eddig ismeretlen, de már jó ideje hazánkban élő és alkotó művész rendezésében napvilágot látott egy merészen egyedi és újszerű, leginkább talán a noir-krimi-akció műfajba sorolható rajzfilm, a Ruben Brandt a gyűjtő. Néhány előzetes véleményt és kritikát elolvasva kicsit félve ültem be a Művész moziba, mert annyira dicsérték, hogy attól tartottam, ebből orbitálisan nagy csalódás lesz. Ráadásul a filmből előtte már láttam pár képet illetve megnéztem egy trailert is, és hogy őszinte legyek, a figurák nem voltak épp megnyerőek számomra, plusz még a főszereplők hangjai sem épp a kedvenc színészeim közül kerültek ki, hogy finoman fogalmazzak. És mindezek ellenére a film tetszett! Persze beletelt jó pár percbe, mire megszoktam a fura látványvilágot, a helyenként Picasso-festményekre emlékeztetően elrajzolt, teljesen abszurd szereplőket, és egyre inkább a sztorit figyeltem, meg lekötött a szépen meganimált háttér, illetve egy-két egészen briliáns akciójelenet (hogy mást ne mondjak: nem is egy remek autós üldözés van a filmben!)A másik, amire már előre felhívták a figyelmemet, ezért külön igyekeztem odafigyelni, hogy szinte minden egyes snittben el van rejtve valamilyen képzőművészeti vagy egyéb kulturális utalás, esetleg zenei reminiszcencia, aminek olykor külön jelentése is van. Jó néhányat már elsőre sikerült kiszúrnom, de biztos vagyok benne, hogy minden egyes újabb megnézéskor újabbakat fogok majd felfedezni. Szóval ezt a filmet szerintem látni kell, de nem fog mindenkinek bejönni a vizuális stílusa, akik viszont el tudnak vonatkoztatni a kétorrú, kétarcú, háromszemű, vagy kétdimenziós szereplők látványától, azok jól fognak szórakozni. Képzőművészet-kedvelőknek pedig egyenesen kihagyhatatlan alkotás! Részemről várom a DVD-megjelenést, lehetőleg sok extrával! Csak ajánlani tudom mindenkinek. 8/10 |
2018-11-21 07:40.06 |
Ebben a témában egész biztosan nem láttam még ennél unalmasabb filmet. Egyszerűen semmilyen. Jár az 1 csillag.
2/10 |
2018-11-18 10:33.16 |
Én csak akkor olvastam el a kritikákat, amikor hazajöttem a moziból és a negatívabbakkal értek egyet, de vannak azért pozitívak is, kb 1/3 arányban. Én is sajnálom, hogy ennyire mellélőttek, de sztem kétesélyes, lehet, hogy neked speciel tetszeni fog. Ha nem azt várod el, hogy mint mozifilm önmagában is megállja a helyét, hanem úgy nézed, hogy ez is csak egy felvezetés a későbbiekhez, talán be fog jönni a rengeteg mellékszál, amivel Rowling dobálózik, csak ha mondjuk Fogler miatt nézed meg (amint azt írtad), akkor szinte garantált a csalódás, mert vele tényleg nem sokat kezd - érthetetlen módon. |
2018-11-16 23:40.34 |
Kivéve azt, hogy kik lettek volna (szerinte) a megfelelő szinkronhangok. :)
Azt röhögtem, hogy a végén mindig odaírta, hogy hány baki van az adott filmben, de egyet se említett meg. Baromi értékes információkat adott, tényleg, nélküle már nem ugyanaz a fórum. :-P |
2018-11-16 09:47.58 |
Hát, hogy őszinte legyek, ha összehasonlítom az első résszel: az pörgősebb volt, sokkal de sokkal humorosabb és szórakoztatóbb, és tele volt varázslatos lényekkel, ez nem igazán pörgős, viszont helyenként kifejezetten kusza, bántóan hiányzik belőle a humor, igazából szórakoztatónak se mondanám, inkább sötét és komor, és "nyomokban" ugyan varázslatos lényeket is tartalmaz, de már messze nem olyan mértékeben, mint az első rész.
Fogler karaktere pedig simán kihagyható lett volna, itt semmit nem tesz hozzá a sztorihoz, sőt, egyenesen kívül áll rajta. Valahogy azt éreztem, hogy muszájból írta bele Rowling, mert a közönségnek ő volt a kedvence, de igazából feleslegesnek tartja és nem is kezd vele semmit. Az egyik kritika azt írja, hogy tekintsük az öt filmet egynek, és akkor az első rész volt a pilot epizód, ez meg a bevezető rész. Igen, csakhogy ez nem egy tévésorozat-epizód, hanem elvileg egy mozifilm lenne, vagy mi a fene, és a cselekménynek önmagában is meg kéne állnia a helyét. Na én pont ezt nem éreztem. |
2018-11-15 17:35.51 |
Az első részt kimondottan szerettem, úgyhogy nagyon vártam a folytatást, kíváncsi voltam, vajon sikerül-e megugrani az első rész szintjét, esetleg netán még rá is licitálni. Azt már az alcím sejteni engedi, hogy az első, felvezető résznél jóval darkosabb sztorira számíthatunk, az azonban számomra nagyon is meglepő volt, hogy a végeredmény bizony meglehetősen zagyva és kevéssé szerethető lett.
Eddie Redmayne-t már az első részben sem igazán tudtam hova tenni, szerintem elég nagy melléfogás volt ráosztani a szerepet, de többedik megnézésre valahogy megbarátkoztam vele. most azonban szerintem alulmúlja önmagát, az első részhez képest is. Valahogy túl esetlen figura, és nem igazán válik főszereplővé, amiről persze a többi szereplő is tehet, mármint akik ellopják a show-t előle. Gondolok itt elsősorban Zoe Kravitz-ra, aki egészen kitűnő, sőt talán a legjobb alakítást nyújtja, amit eddig láttam tőle. De Jude Law Dumbledora is meglepően helyén volt, valamint nagyon tetszett a nem túl nagy szerepében is emlékezetes Claudia Kim, mint Nagini. A film aduászának alighanem Johnny Depp-et szánták, nos, én jobban örültem volna valaki másnak Grindelwald szerepében. Ezzel együtt elfogadható volt, de valahogy nem az igazi. Az első részben remeklő Alison Sudol-Dan Fogler páros itt inkább csak mellékszál, de annak is halovány, sőt néha szinte már zavaró a jelenlétük a sztori szempontjából. Mintha most nem igazán tudtak volna velük mit kezdeni, pedig az első részben annyira jók voltak. Katherine Waterstone karaktere már az első részben is túl karótnyelt volt nekem, itt szintén, valahogy ez a figura nagyon félresikerült lett szerintem és mintha a színésznő se igazán találná a helyét. Szóval a szereplők közt alig van igazán szerethető figura, legalábbis én így láttam. Ami valahogy mégis elviszi a filmet, az megint a látvány. Kár, hogy pont a legérdekesebb akciójelenetek túl pörgősre, túl kapkodósra lettek vágva, így sokszor alig látni, hogy mi is történik, de a sok jópofa varázslény és egyéb mágikus dolog azért ezúttal is megteszi a hatását. Ha az első részre egy erős négyest adtam, erre egy szolid közepesnél nem tudok többet adni. Enyhe csalódás volt, jobbat vártam. Persze kíváncsian várom a további folytatásokat, de ez most nekem valahogy kicsit félrement. 6,5/10 |
2018-10-30 14:38.32 |
A válogatókat láttam, ezek alapján azokból, akiket eddig mutattak, nem tudnék egy normális, hallgatható tizenkettes mezőnyt összeszedni az élőshow-ra. Talán hatot-nyolcat igen. Kíváncsi vagyok, vajon mutatták-e a majdani győztest...
Már az előző két széria is szánalmas volt, és évről évre megy lefelé a színvonal, pedig nem indultunk azért olyan nagyon magasról. De mindig van még lejjebb... :) |
2018-10-29 20:14.29 |
Hát én már vagyok itt olyan régóta, hogy akiket én beírhatnék ide, azok már régebb óta nincsenek itt, mint amióta a legtöbb most ide írogató itt van. :)
Ezért aztán nem is látom értelmét, hogy neveket írjak be, csak meglepődök mindig, amikor sorozatban a legidegesítőbb trollok neveit látom beírva. Hogy milyen elvetemültnek kell ahhoz lenni, hogy valaki annyi fórumozó közül pont ezt a pár elviselhetetlen idiótát hiányolja! Már feltéve, hogy tényleg komolyan gondolja, de ha meg ne,, akkor meg viccnek is rossz. Hát ennyit erről. Ez a fórum már nem ugyanaz, mint ami 12 évvel ezelőtt volt, amikor én beléptem ide, ezt teljes biztonsággal ki merem jelenteni. |
2018-10-29 20:01.42 |
Fura, hogy mennyien hiányolják innen a trollokat...
Vagy ők maguk is trollkodásból írják be ide a magukhoz hasonlóak nickneveit? :) Az biztos, hogy ha ezek az egyedek soha nem térnének vissza, a fórum színvonala ugrásszerűen megemelkedne... |
2018-10-29 19:58.56 |
Egy újabb kisköltségvetésű horror, amely aprópénzből készült, a nyitó hétvégén a háromszorosát hozta vissza a gyártási költségének, és mire nálunk bemutatták, ár túl volt a 80 millió dolláron az összbevétele, azóta talán már a százat is átlépte, ezt nem tudom biztosan.
Ha ennyire azért nem is tartom jónak, egy próbát szerintem megér, egyáltalán nem lett rossz, sőt a mostani, elég gyengécske horror-átlagból kicsit ki is emelkedik. A sztori kicsit olyan, mintha a Valami követ és a Végső állomás elemeiből lett volna összeollózva, mindkettőből merít, de egyikből sem annyit, hogy plágiumgyanús lenne, de a forgatókönyvírók biztosan sokszor látták az említett két filmet. A befejezése korántsem mondható hagyományosnak, én legalábbis kicsit mást vártam, úgyhogy eléggé meglepődtem a végén. A színészek számomra kivétel nélkül ismeretlen arcok, ha láttam is már valakit közülük, nem jegyeztem meg a nevét. Lucy Hale nyújtja talán a legjobb alakítást, de igazából senki nem rossz, nem lóg ki a gárdából, de egyértelműen Hale viszi a vállán a filmet, övé az abszolút főszerep. Mint horror, nem igazán mondanám félelmetesnek, nem túl sokat mutat, de van egyfajta atmoszférája, ami miatt lehet szeretni, és ha nem is fogjuk sokszor újranézni, egyszeri szórakozásnak szerintem bőven elmegy. Részemről egy jó erős közepest ér, aki egyest ad rá, az nem látott még igazán rossz filmet... 6,5/10 |
2018-10-27 15:00.32 |
Oké, ezt értem, csak azt nem tudom, hogy a humorérzék teljes hiánya miért jelentené egyúttal azt is, hogy meg tudsz egy jó filmet egy rossztól különböztetni? :) |
2018-10-25 22:09.43 |
Bocsi, de hozzászólás és hozzászólás közt óriási különbségek vannak. Te beírtad ehhez a nagyon sokak által minden idők egyik legjobb vígjátékának/filmjének tartott filmre, hogy GAGYI. Ennyire futotta a tudományodból, semmiféle indoklást vagy értékelést nem írtál, hogy mégis mi nem tetszett benne. Egyetlen szóval mondtál sommás ítéletet.
Túl azon, hogy a film természetesen korszakalkotóan zseniális, nincs szüksége sem arra, hogy te elismerd, sem a mi védelmünkre, de miután ez egy F Ó R U M, ezért aztán bárki írhat véleményt, és ha valakinek nem tetszik s másik "véleménye", akkor az ellen is lehet szót emelni. A véleményeddel pedig nem elsősorban az a baj, hogy negatív, hanem hogy játszod a megmondóembert, szembe mész a forgalommal, s még csak meg se próbáltad indokolni. |
2018-10-21 20:11.47 |
Kár, hogy nem jelezted valahogy az iróniát, most nyilván azt hiszi, hogy komolyan gondoltad. :) |
2018-10-20 15:49.57 |
SPOILER!
Persze hogy nem. Először is amikor a faág felnyársalta, a zuhanás ereje valószínűleg eltörte volna a gerincét. Ha mégsem, a vastag faág nyilván létfontosságú szerveket is roncsolt, ami ott a sivatagban alighanem végzetes. Aztán mielőtt magához tért volna, a tűző napon nyilván egy kis hőguta, napszúrás is éri, majd amikor alágyújtott magának, mire az a vastag fa annyira elégett volna, hogy ő lazán eltörhesse maga alatt, alighanem alaposan megégett volna a háta, de a haja is nyilván meggyulladt volna, amit a sivatagban nem tudom, hogy oltott volna el hirtelenjében, plusz egy kis füstmérgezés is bejöhet a képbe... Aztán ugyebár még szépen ki is szedte magából a faágat, majd a tátongó sebet behegesztette, legalábbis a hasán lévőt, de ugyebár a hátát is átszúrta a fa, de azt a területet nem kezelte. A vérmérgezést, az éjszakai állatok esetleges, valószínű támadását már ne is említsem. És mindezek után még fel tudja venni a harcot a három férfivel - sikeresen. Szóval ebben a filmben realitást keresni nem igazán érdemes. De szórakozni lehet rajta, mert profin meg van csinálva, csak minden erősen eltúlzott. |